Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Alkonyi vázlat
  2017-11-17 23:29:10, péntek
 
  Alkonyi vázlat

Nyugat felé a láthatár
alkonyra gyűjti már
utolsó fényeit

Körös-körül lángokban áll
a fenyves és a nyár
mint máglyák éjszaka

Gyöngyház-színű kagyló az ég
s ránk nyomja bélyegét
a csöndet és derűt

Oldozza már a messzeség
az Éj bő köntösét
titkait fölfedi

Csillag-szeplős a válla mind
Tejút takarja kebleit
s a Hold a köldöke

Titkát virágos hajnalig
fölfedve álmodik
s ébredve - elpirul

Végh György


 
 
0 komment , kategória:  Végh György  
Alkonyodó
  2017-11-17 22:38:02, péntek
 
  Alkonyodó

Akár a búcsúzó, alkonyi elégiák,
őszült szerelmünk is fáradttá vált.
Aranyló kertünk bokrai árván,
lombjukat vesztve maradtak
itt velünk, vénült fáinkon
halkabban cserreg a rigó,
ezüst nyarunk már csendben álmodó.
A horizont halvány, gyűrött fénykép,
az ég azúrja és a folyóvíz fakó-kék,
s ha hozzánk hajol az alkonyattal néha
egy-egy sápadt emlék,
riadtan iszkol, eliramlik hamar,
elrettenti a lélekharang.
S ahogy búcsúzik bágyadtan a nap,
megint a némaság, Bölcseink
angyalmosolya az, ami körbefon,
és álmunkban velünk marad.

Gősi Vali


 
 
0 komment , kategória:   Gősi Vali-versei  
Ólomszínű napnyugtában...
  2017-11-17 22:18:34, péntek
 
  Ólomszínű napnyugtában...

Metsző-hideg szél borzolja a vacogó fákat,
úgy dobják le lombjukat, mint tündérek a fátylat.
Könnyzáporként hullanak a levelek a földre,
betakarják mély kérgeit avarszín mezőkbe.

Ólomszínű napnyugtában didereg a város,
komor lett az őszi világ, megkopott és sáros.
Gomblukakon huzat fütyül, bomlanak a sálak,
árnyék-szürke háztetőkön vadgalambok fáznak.

Szantálvörös lombkorona könnyezik a széltől,
dohánybarna ágait is óvná most az égtől.
Sunyin jön a viharfelhő, földig lóg a lába,
s rázúdítja haragját a meggörnyedő fákra.

Nagy Ilona


 
 
0 komment , kategória:  ..Nagy Ilona versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 86 db bejegyzés
e év: 1167 db bejegyzés
Összes: 12808 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1215
  • e Hét: 3874
  • e Hónap: 30136
  • e Év: 993055
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.