Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Magamban megtaláltalak ...
  2017-11-18 21:25:51, szombat
 
 


Paudits Zoltán:

Magamban megtaláltalak ...


Több ezer életen át
bennem élő szerelem,
a kapukon áttörve
megpihen a szíveden.

Több ezer életen át
bennem dúló fájdalom,
szertefoszlik a fényben,
felolvad az ajkadon.

Több ezer életen át
felsíró, vérző sebek,
összeforrnak,gyógyulnak,
ha érzik meleg kezed.

Több ezer életen át
hívtalak és vártalak,
s lelkem mélyére úszva
magamban megtaláltalak...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - P*  
Magam...
  2017-11-18 21:23:22, szombat
 
 



N. Horváth Péter:

Magam...


Megint magam vagyok, mint ahogy mindig volt...
- tűnődöm az őszben szédelgő ég alatt.
Emléked lassan csak sárguló gondolat,
valami festménnyé szelídült régi folt.

Gyertyája sem ég már esti ablakodnak,
s magukra maradnak ott kinn a sírcsokrok,
múltunkat karolva egyedül imbolygok,
miközben csontjaid odalent vacognak.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Szép gondolatok...
  2017-11-18 21:20:55, szombat
 
 


"Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat."


Kahlil Gibran







 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Tükröm...
  2017-11-18 21:15:20, szombat
 
 


N. Horváth Péter:

Tükröm...


Ittjártod még csendben átlengi szobámat,
emlékező bőröm őrzi érintésed.
Jó volna sűrűbben viszontlátni téged,
de a jövőnk túl sok reménnyel nem áltat.

Pedig gyorsan hűl a tőled kapott meleg,
ahogy kihajtanak belőle a dalok,
egyre élesebben újra magam vagyok,
s délutánom tükre kéken beleremeg.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - N*  
Ábránd...
  2017-11-18 21:13:22, szombat
 
 


Simon Ágnes:

Ábránd...


Égig érő csillagos remények
Fényesítik e sötét földi létet,
Adnak-e gyógyírt fájó szívünknek?
Álmokat álmatlan éjeinknek?

Örömteljes, boldog jövőt várunk,
Közben dermedten üres az ágyunk,
Könnyekbe fojtott minden vágyunk
Perzseli fel magányos nászunk -

Sivár, nyomorult jelenünket,
Egész elrontott életünket,
Minden elsírt bánatunkat,
El nem múló csókjainkat

Egyetlen sóhajnyi rebbenő fény
Aranyozza be: az állandó remény,
A tiszta, éltető, igaz érzelem,
Az elpusztíthatatlan, örök szerelem!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
Engedd, hogy...
  2017-11-18 21:08:23, szombat
 
 


Fridli Zoltán:

Engedd, hogy...


reggelre mindig gyűrött, könnyes párnám,
hiányzol kicsi rózsám!
mint büszke, óriás hegy ,
állom a rohamokat,
hiába mossa eső, tépi szél,
s vágja megannyi cikázó villám,
csak áll némán.
olykor kiáltanám a csendes messzeségbe,
mint mozdony kürtje a néma völgyben,
hogy benne vagy a szívemben!
igaz , ez a szív, már öreg s gyenge,
de mint kedvesét a szerető,
át ölelne és szeretgetne.
engedd, hogy magamhoz öleljelek,
engedd, hogy szerethesselek.
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Szép gondolatok...
  2017-11-18 21:06:11, szombat
 
 


"Nem akarom sem túlbecsülni a múltat, sem csak a jövőbe belevetni magam. Minden a pillanaté."


Philippe Pozzo di Borgo






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Vallomás és semmi más...
  2017-11-18 20:54:24, szombat
 
 


Horváth István:

Vallomás és semmi más...


Te vagy az a rózsa,
Ki a tavaszt elhozta.
Gyöngy szemeidben,
A szó forrón libben.

A hajnali sóhajba
Harap vörös ajkad,
S csak bűvöl engem.
Lelkem el ne engedd!
 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - H*  
Csak mégegyszer...
  2017-11-18 20:52:29, szombat
 
 

Kun Magdolna:

Csak mégegyszer...


Csak még egy kicsit szeretnék boldog szívvel élni,
pár röpke évbe sűríteni évtizedeket,
küzdeni azért, miről csak álmodozni mertem,
s miről sosem gondoltam, hogy valóság lehet.

Csak még egy kicsit szeretném magamhoz ölelni
az alkonycsendjét feldúló vadromantikát,
mely áthatja bájával azt a tűnő kamaszkort,
ami, ma őszezüstöt ragyog a hajszálakon át.

Csak még egyszer lehetnék, az, ki régen voltam,
merészen visszavágynám érkezésedet,
mert tudnám, több időm lenne mindarra a szépre,
amit valaha veled, s te velem éltél meg.

Csak még jutna időm arra, hogy bizonyítsam neked,
bolond- bolond szívemmel mire lennék képes,
s hány sivatagi árkot ásnák ki elgyengült kezemmel,
hogy kiszáradt ajkadon vízcseppekként égjek.

Csak még egyszer megadatna, biztos közelséged,
soha, de soha nem engedném el a kezedet,
úgy vigyáznám, oly szorosra zárt erős vasmarokkal,
mint a véres-láncot tartó bilincs-vasszegek.









 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Szép gondolatok...
  2017-11-18 20:49:49, szombat
 
 



"A vonat a mi életutunk, emlékszel? A kabinok pedig emberek és sorsok, amelyekkel találkoznunk kell, van, hogy mi választjuk ki, ki mellé ülünk be, van, hogy minket választanak ki mások. Néha rövidebb ideig tart, máskor pedig végtelennek tűnik, de soha nem úgy jössz ki egy fülkéből, ahogy beléptél oda."


Zakály Viktória





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 579 db bejegyzés
e év: 3171 db bejegyzés
Összes: 11581 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1509
  • e Hét: 10312
  • e Hónap: 22547
  • e Év: 427623
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.