|
2017-11-18 12:27:44, szombat
|
| |
| |
Az idő rányomta szigorú bélyegét ,
a tetejét a szél sodorta szét .
Ott áll magában a völgy ölén ,
békéről álmodik , mint valaha rég .
Lassan a falai is összeomlanak ,
parányi ablakain pókok szőtte
hálók függönyként ringanak .
Valamikor takaros volt - e kis ház ,
bár nem volt benne semmi cifraság .
Egykoron apró termetű kedves
kis anyóka , szorgalmas munkája
nyomán virágzott pompázott ,
élte fény korát . S bárki erre járt
nála jó szóra , szeretetre talált .
Mulandóságról ő soha nem beszélt ,
de az évek elteltével az égiekhez tért .
Azóta kietlen , csendes lett a ház ,
megszűnt a szépség , nem nyílik virág .
A kis ablak párkányára néha egy
kis madárka száll , búsan dalolja
fájdalmas dalát , messze tőle anyóka
virágok alatt békésen alussza örök álmát .
***********
 Bédné Marika : 2017 . 11 . 18 . 12 . 21 . / saját versem /
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2017 . 11 . 18 . 18 : 48 
