Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Mit vársz tőlem
  2017-11-26 22:30:59, vasárnap
 
 




MIT VÁRSZ TŐLEM


Dalszöveg

Zene: A.M.F

Mit vársz tőlem mikor haldoklik a népem,
Ölbe tett kézzel várjam hogy mikor lesz majd végem?
Mit vársz tőlem mikor pusztul ki a fajom,
Nem bírom ezt nézni, ez az én fő bajom!

Mond mit vársz tőlem, csak álljak és nézzek,
A sötétben lapuljak, és remegve féljek,
Nézzem hogy a hazám a fertőbe elmerül?
Megvédem a fajtám, kerül amibe kerül!

Mit vársz tőlem mikor csak pusztulást látok,
Hazugság és profit hajtja a világot,
Mit vársz tőlem mikor a jövőm meg van írva,
Bólogass csak némán, vonulj mint egy birka

Mond mit vársz tőlem, csak álljak és nézzek,
A sötétben lapuljak, és remegve féljek,
Nézzem hogy a hazám a fertőbe elmerül?
Megvédem a fajtám, kerül amibe kerül!

Mit vársz tőlem mikor terjed az apátia,
Aki felemeli szavát, az biztos halál fia,
Mit vársz tőlem mikor szégyen ha büszke vagy,
És rá akarnak venni, hogy néped megtagadd.

Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?

2008







A.M.F. - Mit Vársz Tőlem

Link








FENYŐK (Nyerges)


Dalszöveg

Zene: Ismerős Arcok

Dermesztő, hideg reggelen
A hajnali ködöt rágva,
Szomorú szívvel gondolok
Az erdélyi fenyőfákra.

Ahogy az erdeinket pusztítják,
Úgy pusztul vele a népünk,
S mikor az utolsó fát kidöntik,
Akkor lesz nekünk is végünk.

Nézem az idős bácsikat,
Kik az életben láttak már mindent;
Vakuló szemükkel keresik,
De nem találják az Istent.

A nénik is inkább csak sírnak,
Nincsen sem család, sem gyerek,
- Idegen országba mentek,
Hogy jöttmentként élhessenek.

Refr.:

S bár ugyanaz ismétlődik
Száz meg száz éve régen,
Mi ébresztő kiáltás helyett
Suttogunk csak a szélben.
Megmondom én, hogyan lehet,
Hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik,
Mi ültetjük addig a fenyőt.

A bajban sem ismerjük egymást,
Nem nyújtunk segítő kezet;
De ha nem hiszi magyar a magyart,
Az út már a pokolba vezet.
Hisz' éppen úgy oktalanság,
Hogy ki szeret, ne érdekeljen,
Mint hazug törvényt hozni
A jogos gyűlölet ellen.

2004


/Kézdivásárhelyről tartottunk hazafelé, és elszoruló szívvel bámultuk a hatalmas tarvágásokat. Ahol előző évben még gyönyörű, lélegző fenyőerdő állt, most csak szürke, csonkokkal teli, haldokló hegyoldalt találtunk. Abban a süket csöndben egyszer csak George barátom megszólalt: ,,Erről írjál, hallod?! Ezt írd meg!" Hát megírtam. Tudod, a fenyvesekben manók, lidércek és tündérek laknak. És Tündérországban nem lehet kivágni az erdőket.

Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán Te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is./







Ismerős Arcok - Fenyők

Link











  
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Élet bölcsességek
  2017-11-26 17:00:48, vasárnap
 
 







ÉLET BÖLCSESSÉGEK









HOGYAN ÉLJÜNK?


(...) Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!

Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban - mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál - a legfontosabbikra -: nézd!







A MOLNÁR, A FIA MEG A SZAMÁR


Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.

1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot.
- ,,Szegény gyermek! - vélekedett egy járókelő. - Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát."
Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.

2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan:
-. ,,Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette."
Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.

3.
- ,,Ki látott már ilyet?! - hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. - Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!"
Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.

4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk:
- ,,Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?"

5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt:
- ,,Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk."ű







La Fontaine: A MOLNÁR, A FIA MEG A SZAMÁR


Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.
Egyetlen szamarát el kellett adnia.
Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,
lábainál fogva fölkötik egy rúdra,
vállukra veszik, és mennek a teherrel,
a molnár és fia. Szembejön egy ember,
s elkezd hahotázni:"Viszik a szamarat!
Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"
Hallja ezt a molnár."Némi igazsága
van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,
hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.
Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,
s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.
"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -
pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,
hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"
"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva
maga helyett apját ülteti szamárra,
s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:
"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!
Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"
"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,
üljön föl mögéje. Így kocognak most már
egy szamáron ketten: fia meg a molnár.
Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.
"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!
Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?
Addig hajszolják, míg betörik a hátát."
Leugrik a fiú, lesegíti apját,
a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,
hadd élje világát, mórikáljon, fusson.
Szaporán lépkednek utána az úton.
Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -
úgy látszik, a világ a bolondját járja:
úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,
s lohol a nyomában fiastul a molnár!"
Erre már a molnárt elfogja a méreg.
"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!
Nem érdekel eztán senki fecsegése.
Mától nem adok, csak a magam eszére."

/Ford.: Rónay György/

A molnár, a fia meg a szamár

Link







NE ÍTÉLJ ELHAMARKODOTTAN!


Egy magát becsületesnek mondó tisztviselő elfoglalta új hivatalát, és a következő feliratot függesztette ki a hivatal ajtajára:

,,Nem szeretem a pénzt.
Nem vágyom magas rangra.
Nem félek a haláltól."

Néhány nappal később valaki hozzáírta az alábbiakat a tisztviselő szövegéhez:

,,Nem szeretem a pénzt, ha kevés van belőle.
Nem vágyom magas rangra, kivéve, ha magasabb a mostaninál.
Nem félek a haláltól, de szeretnék a lehető legtovább élni."










A BEFŐTTESÜVEG


A filozófiát tanító professzor szótlanul lépett be a felsőoktatási intézmény tantermébe. A katedrán egy nagy befőttes üveg volt, mellette meg három tasak. Ezekben homok, kavics és nagyobb kődarabok voltak.

A professzor fogta az egyik üveget, a nagyobb kődarabokkal megtöltötte, majd megkérdezte a hallgatókat, hogy szerintük tele van-e az üveg. A diákok igennel feleltek.

Ezt követően a kavicsokat szórta az üvegbe, amelyek beférkőztek a kövek közé, kitöltve az űrt. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A kérdést megint megismételte, a válasz most is igen volt a hallgatók részéről.

A végén pedig annyi homokot szórt az üvegbe, amíg az teljesen meg nem telt. A diákok ismét úgy látták, hogy tele van az üveg. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.

- Most - szólt a professzor - szeretném, ha úgy tekintenének erre az befőttes üvegre, mint az életre. A nagy kövek az életünk legfontosabb dolgait jelképezik: a családot, a szerelmünket, a párunkat, az egészséget, a gyerekeket, a barátokat, a hobbinkat. A kavicsok is azokat a dolgokat jelentik, amelyek fontosak nekünk: munkahely, iskola, ház, autó, mobiltelefon. A homok pedig a jelentéktelen dolgokat jelöli. Mi ebből a tanulság?

Az, hogy ha előbb a homokot töltjük az üvegbe, és folyamatosan azt halmozzuk fel, akkor a többi dolognak már nem jut hely. Ezért szeressük egymást, törődjünk családtagjainkkal, látogassuk meg nagymamánkat, menjünk el rendszeresen az egészségügyi szűrővizsgálatokra, sétáljunk párunkkal rendszeresen, találkozzunk a barátainkkal, mozogjunk, éljünk.

Egyszóval vigyázzunk a köveinkre, mert azok a legfontosabbak az életünkben -
zárta előadását a professzor.



/Vegyük észre, hogy ez a Ti életetek. A kövek a fontos dolgok - a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok - az az összes többi. Az apróságok.

Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre. Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal. Mindig szakíts időt barátaidra. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok./
.









ÉVEZREDES BÖLCSESSÉG


Minél több a tilalom és a szabály, a nép annál szegényebb, minél több a fegyver, a nép annál nyugtalanabb, minél több a rendelet, annál nagyobb a felfordulás, minél több a törvény, annál több a tolvaj és a rabló.

(Lao-Ce)







ANGYAL A LÉPCSŐN - Részlet


,,Anyu megint azt motyogja, hogy limonádét szeretne. Odaadom neki a második üveg felét, hogy nyugton maradjon, Még kér, emiatt a maradékot vízzel hígítom, hogy tovább tartson...Michael azt kérdezgeti, meg fog-e halni anyu, Malachy pedig azt feleli neki, hogy amíg nem jön a pap, meghalni sem lehet.

És mikor fog megint égni a tűz, és mikor iszunk megint meleg teát, aggodalmaskodik Michael, mert fázik az ágyban, holott betakarózott a régről ránk maradt ócska kabátokkal. Malachy szerint házról házra járva kellene tőzeget, szenet és fát kérnünk, és a tüzelőt Alphie babakocsiján szállíthatnánk haza. Alphie-t is magunkkal kellene vinnünk, mert még kicsi, és mindenkire rámosolyog, és amikor az emberek meglátják, meg fogják sajnálni őt is, minket is. Megpróbáljuk Alphie-ról lemosni az összegyűlt sok piszkot, szöszt, tollat meg ragacsos lekvárt, de amikor hozzáér a víz, Alphie felüvölt...

Eltoljuk a babakocsit a gazdagok utcáiba, de amikor bekopogunk, a cselédek azzal küldenek el, hogy menten szólnak az illetékes hatóságnak, mert gyalázat egy kisbabát végigrángatni a városon egy rozzant babakocsiban, ráadásul az egekig bűzlik ez a mocskos tragacs, amiben egy disznót s volna szabad a vágóhídra vinni, micsoda dolog ez, katolikus országban élnénk, vagy mi, itt a kisbabákat rendesen gondozni kell és életben tartani, hogy továbbadhassák a hitet az utánuk következő nemzedéknek. Malachy odaszól az egyik cselédnek, hogy kinyalhatja, mire olyan nagy pofont kap, hogy könnybe lábad a szeme, és kijelenti, soha az életben nem fog kérni a gazdagoktól semmit. Nincs értelme továbbkérincsélnünk, mondja, inkább kerüljünk a házak mögé, másszunk át a kerítésen, és vegyük el, amire szükségünk van. Michael közben becsönget elöl a kapun, és szóval tartja a cselédet, azalatt Malachy meg én kidobálunk annyi szenet és tőzeget, amennyi még elfér Alphie mellett a kocsiban.

Három házból így szerzünk tüzelőt, de azután Malachy fejbe találja Alphie-t egy kerítésen át dobott széndarabbal, és a visítás miatt azonnal rohannunk kell. Közben megfeledkezünk Michaelről, aki továbbra is becsenget a házakba, és kapja érte a sok szidást a cselédekről. Malachy szerint először haza kell tolni a babakocsit, és csak azután mehetünk Michaelért. Most már nem állhatunk meg, mert Alphie bömböl, és a járókelők csúnyán néznek ránk, meg is jegyzik, hogy anyaszomorítók vagyunk, továbbá egész Írország szégyene.

(Frank McCourt: Angyal a lépcsőn. Fordította: Barabás András.







Bernard Young: A LEGJOBB BARÁT


Képes a legjobb barátod
Elenni a csokidat
Kibeszélni a hátad mögött
Bulit rendezni és nem meghívni?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod
Kérdezés nélkül elvinni a bringád
Fütyülni a születésnapodra
És nagy ívben kerülni téged?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod
Visszavinni a bringád
Hozni egy zacskóval a kedvenc csokidból
És a szemedbe nézni?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod így szólni?
Bocs, hogy kibeszéltelek a hátad mögött
Bocs, hogy nem hívtalak meg a bulimra
Bocs, hogy fütyültem a születésnapodra
Azt hittem, dobtál engem...

Az enyém igen.

És képes egy jó barát így felelni?
Oké, felejtsük el.

Én igen.

(Tótfalusi István fordítása)







BOLDOGSÁGRÓL


1
Saját magunkat mindig arról próbáljuk meggyőzni, hogy mennyivel boldogabb lesz az életünk majd, ha megházasodunk, megszületik az első gyermekünk, majd a második. De elégedetlenek vagyunk, mert a kisgyerekkel sok gond van, és majd ha megnőnek sokkal könnyebb lesz az élet. De azután , megint nem vagyunk elégedettek, mert pubertás gyermekeinkkel rengeteget kell harcolnunk. Biztosan boldogabbak leszünk, ha kinövik ezt a kort.
Azt mondjuk, hogy sokkal boldogabb lesz az életünk, ha megoldódnak anyagi gondjaink, ha a házastársunkkal rendezzük a problémáinkat, ha jobb autónk lesz, ha majd el tudunk menni nyaralni, ha majd végre nyugdíjasok leszünk.
Az igazság az, hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint az amelyik éppen most van. Ha nem most, akkor mikor? Az életed mindig tele lesz megoldandó problémákkal. Okosabb, ha ezt tényként kezeled, és eldöntöd, hogy mindezek ellenére, te boldog leszel.

2
Sokszor úgy tűnik, hogy az igazi életnek már rég el kellett volna kezdődnie, de valami mindig megakadályozta azt: egy magasabb erő, valamilyen munka, amelyet be kellett fejezni, amire időt kellett szánni, valamilyen számla, amit ki kellett egyenlíteni. Majd azután kezdődik az élet... Aztán megértettem, hogy ezek az akadályok, maga az élet. Ekkor értettem meg azt is, hogy boldogsághoz vezető út nem létezik.
A boldogság maga az út.
Ezért élvezd ki minden pillanatát, és kincsként őrizd a legkisebb ajándékot is, amit az élettől kaptál!
Ne várj addig, míg befejezed az iskolát, míg lefogysz vagy meghízol, míg munkába állsz, míg megházasodsz, míg megszületnek a gyerekeid, míg megoldod a házastársi konfliktusokat, ne várj a péntek estére, a vasárnap délelőttre, az új autóra, a tavaszra, a télre, a halálra és az újjászületésre.. Amíg te várakozol, és tervezgetsz, a boldogság elhalad melletted, és te észre sem veszed, hogy már elszalasztottad a megfelelő pillanatot.

3
A boldogság az út, és nem a cél!
Nincs megfelelőbb idő arra, hogy boldog légy, mint éppen most! Ne hagyd, hogy egy általad elképzelt szebb jövő elrontsa a jelen boldogságát! Az élet túl rövid ahhoz, hogy lemondj akár egyetlen boldog pillanatáról! Élj és élvezd a jelent!
Próbálj meg válaszolni a következő kérdésekre:
1 - Sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét
2 - Sorolj fel 5 szépségkirálynőt
3 - Sorolj fel 10 Nobel-díjast
4 - Sorolj fel 10 Oscar-díjast

4
Nem megy? Elég nehéz, igaz?
Ne félj, senki sem emlékszik rájuk. A taps elcsendesül! A trófeákat belepi a por! A győztesek hamar a feledés homályába merülnek!
Válaszolj most ezekre a kérdésekre:
1 - Sorolj fel 3 tanárt, akiknek részük van mai tudásodban
2 - Sorolj fel 3 barátot, aki segített neked, amikor szükséged volt rá
3 - Sorolj fel néhány embert, akik éreztették veled, hogy egy különleges ember vagy
4 - Sorolj fel 5 embert, akivel szívesen töltenéd el a szabadidődet
Ez már könnyebb, igaz?
Azoknak az emberek, akik a te életedben fontosak, nincs egy halom pénzük, nem nyertek híres díjakat... Ők azok, akik számára TE vagy fontos.
Állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el ezen!
Te tudod melyik listán szerepelsz?

5
Segítek neked!
Nem a híresek között szerepelsz, hanem azok között, akik eszembe jutottak, amikor a kérdéseket olvastam... Ha ezt az e-mait elolvasod, talán én is eszedbe jutok neked, és ha továbbküldöd talán rád is újra emlékezni fog valaki...
"A gyertya semmit sem veszít azzal, ha lángra lobbant egy másik gyertyát is."
( Alfred Souza )
Te döntesz. Kitörlöd vagy továbbküldöd?


ClidePlayer

[linkhttps://slideplayer.hu/slide/1904171/" target="_blank" >rel="nofollow"Link


Tipp a boldog emlékekhez

Link





























  
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
134 éve született Babits Mihály
  2017-11-26 14:30:30, vasárnap
 
 







134 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY


Ma 134 éve született Babits Mihály.

Babits Mihály /Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4./ költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. A Nyugat nemzedékének Ady mellett az egyik legnagyobb költője. Már a kortársak is úgy tartották Adyt és Babitsot, mint a két irodalmi vezért.

1938-ban jelent meg a Jónás könyve. A ,,Jónás könyve" Babits utolsó nagy üzenete. Egy számadó lélek nagysága szól benne, magas erkölcse, őrző és intő szava.

Ellentmondásos élet volt az övé, ellentmondásos költői örökség maradt utána, de emberi nagyságának felmutatására éppen e műve ad igazi alkalmat. A második világháború küszöbén költői önvallomásában mondta ki a polgári értelmiség legjobbjainak tiltakozását, önmarcangoló felelősségtudatát. Szállóigévé vált sora: ,,Vétkesek közt cinkos, aki néma", az írástudók felelősségének mementójává vált.

Babits Mihály összegyűjtött versei

Link







"Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott. Az élet néha különösmód összeszűkül, és megszegényedik ezen a magyar glóbuson."
(Babits Mihály: Curriculum Vitae)

"...vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
(Babits: Esti kérdés)

,,Vétkesek közt cinkos, aki néma"
(Babits Mihály: Jónás könyve)







ÁLDÁS A MAGYARRA


Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...

(1938. november 2-6.)







EZERKILENCSZÁZNEGYVEN


Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
Egész világ melyben kedvtellve utazám...
Meghitt otthon ahol nyujtóztam szabadon...
Keménypados börtön és bujdosó-vadon...
Észrevétlen voltál, mint a jó levegő,
majd égő fájdalom, mint a szoros cipő...
Homlokomon bélyeg... a nyakamon járom...
De mostan kősziklám vagy és erős váram.

Fölforrtak az idők, egy nagy had a világ.
Most gyürd be, magyar, a süveged taraját,
s amint büszke voltál harcaidra hajdan,
légy büszke békédre e nagy zivatarban.
Mert csodálatos és hősi a te sorsod:
harcolnod kell, mikor más nyugodt és boldog,
s mikor körülötted tombol az egész föld,
te maradsz türelmes, mozdulatlan és bölcs.

Immár a népeket terelik mint nyájat,
emberek futkosnak, mint riadt patkányok,
városok lángolnak telhetetlen tüzben,
nemzetek halálát engedte az Isten.
Te állsz vén bástyádon fürkészve, hallgatag.
Gonosz, szomszéd szelek borzasztják hátadat.
Szemed ugy száll szerte, mint a bibliai
özönben a Noé csapzott galambjai.

Mire tart a végzet s mily sorsra szánt minket?
Micsoda jövőnek magvaivá rendelt?
Óh ki tudja, milyen nehéz parancsokat
hordunk már zsebünkben titkos pecsét alatt!
Várakozva állunk, mint ki némán, hosszan
áll egy kényes strázsán, s vigyáz és nem moccan;
s ahogy a rossz évek rozzanva meghagyták,
néz ránk a vén bástya, a nyügös szabadság.

Meg ne inogj, népem, tarts ki nagy strázsádon,
mert kell ma a bástya az omló világban,
s talán épen ez a te nehéz parancsod:
tartani keményen a kopott ős roncsot.
Mert nem véd az amit te meg nem tudsz védeni,
de rozzantan is szent ami tiéd s régi.
Átkoztad elégszer... kicsi volt magadnak...
S ma áldott, és tágabb mint nagy birodalmak.

Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
De most érzem csak hogy mi voltál igazán.
Most érzem hogy nincs hely számomra kivüled
s mi börtönnek látszott, szabadság tornya lett.
Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.

Nyugat 1940

/A vers a Szellemi Honvédelem Naptára c. kiadvány részére iródott s elsőízben ott jelent meg/













  
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 31 db bejegyzés
e év: 360 db bejegyzés
Összes: 4843 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1325
  • e Hét: 4473
  • e Hónap: 44294
  • e Év: 222169
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.