Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Zsolnai László
  2017-11-04 12:43:34, szombat
 
  Zsolnai László

Fogva...

Elsodort az élet, tovavitt a szél.
De jelenléted fénye szívem mélyén él.

Fogva tart az ígéret, az igaz szeretet.
Tegnap, ma és mindörökké
együtt TEveled!
 
 
0 komment , kategória:  Zsolnai László  
L.Burda zsuzsanna
  2017-11-04 12:41:31, szombat
 
  L.Burda zsuzsanna

Tenyerembe bújod a hajnalt

Leszállt az est,
opálos már a hegyorom.
Visszhangzik még a völgy,
oson a csend valahol.

Leplet borít az est,
fedi az öreg fűz ágát,
alatta madár csitul:
visszavárja párját.

Mégis: ha rám hajolsz a csendben,
ábrándos, forró a vágy.
Tenyerembe bújod a hajnalt,
átalusszuk így a fényhalált.
 
 
0 komment , kategória:  L.Burda Zsuzsa  
Berzsenyi Dániel
  2017-11-04 12:37:12, szombat
 
  Berzsenyi Dániel

A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Regisztrálj INGYEN és nyerj értékes nyereményeket!

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
 
 
0 komment , kategória:  Berzsenyi Dániel  
Komjáthy Jenő
  2017-11-04 12:34:12, szombat
 
  Komjáthy Jenő

Milyen átok...

Milyen átok ez mi rajtunk,
Bűvös Isten-ostora:
Minden órát elszalajtunk,
Nem mienk a mámora!
Téged, édes, ott közelben
Megölelni, mondd, mi gátol?
Sejtelemnek szárnya lebben:
Amily közel; olyan távol!

Szárnya nő a röpke percnek,
Önmagától menekül,
Önmagától szinte reszket,
Végtelenbe felrepül.
Már kicsinyli, a valóság,
Dús jelenlét amit ápol,
Nem szakítja le a rózsát...
Amily közel, olyan távol!

Szende vagy te, én ügyetlen,
És magától mégse megy,
Újoncok a kivitelben,
Álmodozva mesterek:
Lába kelt tán a gyönyörnek?
Mintha futna önmagától!
És a kéjek már gyötörnek...
Amily közel, olyan távol!

Mit tehetek én már róla,
Hogy nem élem a jelent!
Hogy az édes pásztoróra
Élvezetlen füstbe ment.
Hogy csak az kell, mi lehetetlen,
Mit elrejt az irigy fátyol,
Végtelenbe jár a lelkem...
Amily közel, olyan távol!

Csalogat a szemed éje,
Elmerülni benne kéj,
Sugarat szór mély sötétje,
Dőre-édes szenvedély!
Pírja kéjes szerelemnek
Majd kicsattan, szinte lángol:
Megölelni még se merlek...
Amily közel, olyan távol!

Most negéddel, majd közönnyel
Játszod ki a szívemet,
Majd szabódva, szűzi könnyel
Telnek egyben a szemek.
Majd haragra gyúl az arcod,
Szemed éle engem vádol,
Mégis Ámor vall kudarcot...
Amily közel, olyan távol!

Ki az oka? Te sem, én sem!
S egy hívatlan hang beszél:
Hiúságod s büszkeségem!
És kacagva fú a szél.
Jer, szakasszuk le a rózsát,
Melyre vágyom s te is vágyol,
Élvezzük a pásztorórát,
Jer közel hát, ne oly távol!

Reszkető karom kitárom,
Hogy szívemre vonjalak,
S fenyegetve, szemrehányón
Áll közénk egy zord alak.
Dúlt szemében iszonyú vád,
Szinte éget, úgy világol,
Nyomorúság, szomorúság...
Amily közel, olyan távol!

Jobb nekem már messze tőled,
Túl a kéklő hegyeken!
Fényben úszni látom fődet,
S megpihenek szíveden.
Pásztoróra: szellemélet,
Tér, idő se különöz el,
Beléd halok, benned élek,
Amily közel, olyan távol!
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Reményik Sándor
  2017-11-04 12:30:43, szombat
 
  Reményik Sándor

Szeretnék szeretni

Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen, igazán,
halálos, nagy ragaszkodással
senkit talán.
Szomorú ez, mert annyian szeretnek
jobban, mint őket én,
s több könnyük volna engemet siratni,
mint nekem, ha őket elveszíteném.
Szétszóródtam, - ők nagyon sokan vannak,
én egyedül vagyok.
Ölelni őket száz kar kellene,
és én a semmiségbe karolok.
Hiányzik valami:
szívem központ-teremtő ereje.
Nekem nem középpontom senki se.

Vándorolok egy szívtől másikig,
s vissza megint,
s mondom magamban: szeretnék szeretni, -
de rév nem int.
Én azt hiszem, hogy volt egy örök Arc,
s az mint a köd elfoszlott százfele.
Én azt hiszem, hogy volt egy Szerelem,
elporlott, s tele lett a föld vele.

Én azt hiszem, hogy volt egy Meteor,
nekem hullt le, - de csillagtörmelék,
sok arcon meg-megcsillan egy jele,
de nem az egész, - s én megyek odébb.
Én azt hiszem, hogy volt valaki Egy,
s az Egyből itt a földön lett a sok, -
sok-sok szívből tevődik össze Egy,
szívtől szívig azért barangolok.
...
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Babity Mária
  2017-11-04 12:27:17, szombat
 
  Babity Mária

Búcsúzás

Halk zsongás búg, ébred a tábor
Nektár csöppen az éji virágból,
Pirkad az égbolt, zendül a rét,
Messzire tűnik az éji sötét.

Fátyol lebben, felfut a Naphoz,
Felhő képében új zivatart hoz,
Száll, tova, lassan, mosolyra vár -
Halkan felnyög az tűzszavú Nyár.

Dallam csendül, halk-szomorúan,
Búcsúszóval a hajnali tájban,
Elhal a térben - elhal a Nyár,
Gyorsvonaton jön az ősz szele már.
 
 
0 komment , kategória:  Babity Mária  
Fövényi Sándor
  2017-11-04 12:25:59, szombat
 
  Fövényi Sándor .

Ne fogja átkom...

E vers legyen
valahogy más.
Nem kellenek rímek,
legyen halk suttogás.

Ne íródjanak
óriás szavak.
Legyen lágy rianás,
olvadó patak.

E vers legyen
néma mint a virág.
Lehunyt szem írja,
ne értse világ.

Érintse azt,
ki megölte álmom.
A telet hozót
ám ne fogja átkom.

E vers legyen
csak gondolat, mely többé nem gyötör.
Jöjj hát új tavasz.
Jöjj hát új gyönyör.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Endrei László
  2017-11-04 12:20:37, szombat
 
  Endrei László

A csillagok gyermeke vagyok

A tudósok azt mondják
hogy a "nagy robbanás"-ban
a szívem első eleme
volt a hidrogén
és mert akkor azok az atomok
az "Ős Anyag"-ból jöttek, én
A csillagok gyermeke vagyok.

Giliszta voltam a földben
egy csíra vagy egy hal
az Ókori Óceánban
majom voltam
az őserdőben,
fa és a fű, örökzöld.
Én voltam a szikla
a fövény meg a folyam
és én voltam a föld.

A Földanyának
gyermeke vagyok
atyám a sivatag volt,
a szél meg a vihar
az elemek és a por,
a tűz a föld beleiből,
Mert a csillagok fia vagyok!

A Bolygó gyermeke voltam
az Istené, a Napé, az üstökösöké,
Istentől születtem akkor!
És mégsem tudtam.
Hogy mindennel egy vagyok
és minden egy velünk
Mégis mindig tudtam,
de mindig tudni fogom
és soha tudni nem fogom, hogy
Én a csillagok gyermeke vagyok!
 
 
0 komment , kategória:  Endrei László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 3053 db bejegyzés
Összes: 6188 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 7883
  • e Hónap: 49254
  • e Év: 649275
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.