Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Várkonyi Judit: Hajnali gondolat
  2017-11-05 08:24:31, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Árpás Irén: Nimfadal.
  2017-11-05 08:23:12, vasárnap
 
  Árpás Irén:

Nimfadal.


A hajam ében,
Tenger a szemem,
Fehér karomban
Ringatlak lágyan,
Szép földi ifjú,
Légy üdvöz velem!

Téged vártalak,
Téged kívántalak,
Te érted égő
Rubin a szám . . .
Szárnyán a vágynak
. Óh jövel!. . . várlak.
Mámoros szívvel várok reád.

Oh hallod-e?. . . várlak !
Hiába várjak?!
Tavasz jő
Madárdal
Virág a fán . . . .
Szárnyán a vágynak
Óh jövel! . . . várlak.
Mámoros szívvel várok reád.

Tavasz 1919. november 16.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Ignotus Hugó: Szerelmes levelek
  2017-11-05 08:21:28, vasárnap
 
  Ignotus Hugó:

Szerelmes levelek

I.

Te bálba mentél, én rád gondolok:
Az ajkad, édes, kire mosolyog?
A pillantásod, édes, kin veszett?
Kinek kezében van kicsiny kezed?

Veled mulat megannyi idegen,
Ki lett közülök úr a sziveden?
Benn zene szól, mig künn sivít a szél -
Meglelted-e azt, akit keresél?

Legyen megáldva, aki megszeret,
Élessze újra holt jó kedvedet,
- Duzzadt erőben tartsa isten őt,
Hogy kellemessé tegye a jövőd'.

S ha orra hosszú és a lába görbe,
Ne nézzen akkor sohasem tükörbe,
Zsebébe, mondja Sekszpír, pénzt tegyen,
A homlokán szarvakra hely legyen,

Legyen az orrán arany csíptető,
S fejében mentül kevesebb velő,
Folyjon vele mindvégig jól a dolgod,
Egyszóval, édes, legyél vele boldog!

II.

Szereti nagysád a nyugalmat?
Nos, éntőlem már nyugton alhat,
Félve ne álljon arra készen,
Hogy magam érte elemésszem.
Kinőttem abból, higgye meg,
Hogy asszony bolondja legyek,
S okos vagyok én arra szörnyen,
Hogy magam' asszonyért megöljem.
A fogam már nem egyre vásik -
Eh, egyik olyan, mint a másik.
Ez állandó, az meg szeszélyes,
Ez ártatlan, az meg veszélyes,
De egyben mindannyian egyek:
Hogy kábító gyorsan felednek.
Az ajk, melynek ma csókját ajkad issza,
Holnap biggyedten köszön neked vissza,
S a szem, mely tegnap lázban érted égett,
Holnap közönnyel meg sem ismer téged.
Utána nézhetsz kábultan, meredten:
Ez volna az, akit tegnap szerettem?
A büszke termet, mely gőggel haladt ott:
Igaz, hogy tegnap keblemen vonaglott?
De ugy lehet, hogy oszt harmadnapon,
Ha kérem, várom, bántom, faggatom
És a nyelvem elég gyorsan pereg,
A régi szívre újra rálelek.
Hiába feddsz, meg intesz, angyalom,
Hiába is rólad lemondanom,
Hiába könny, kérés, hűség, erény:
Meg nem halok, mig nem voltál enyém!

A Hét. 1893.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Sea Miller: A Naphoz
  2017-11-05 08:20:13, vasárnap
 
  Sea Miller:

A Naphoz


Egy lámpás világlik mellkasod táján,
átszivárog fényed ujjaim között:
és koszorúkat fonsz - koponyakörök
csurognak, flamingók színese átjár.
Hőemelkedésként ringatsz, nézegetsz,
aranyömlés, ahogy futsz lombok árján,
majd lágyan keresztül bújsz felhő száján,
egyszerre folysz mindenhová, szédelegsz.
Egyívű síneken elsuhansz tova,
vagonok oldalán mutatsz meg rozsdát,
átizzadó tested süt nyári ostyát,
minden hidegnek vagy lobbanó tora.

Ha ég csillagerdő felettem, kacér,
hiányzol, mint erős bor, ha híg a vér.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Dunay Ferenc: Ábránd .
  2017-11-05 08:16:18, vasárnap
 
  Dunay Ferenc:

Ábránd .


Mért nem vagyok hát égi felhő ! ?
Követném a napot,
Hogy égető sugár-tüzével
Ne bántsa homlokod.

Miért nem hát az év koránya,
Az enyhe kikelet! ?
Hogy a fagyos szelek fuvalma
Ne érje kebledet.

Mért nem vagyok hát én az éjjel,
A néma, hallgatag! ?
Ort állanék, hogy rémes álmok
Ne háborítsanak.

Avagy miért nem lenge szellő ! ?
Kísérném léptidet,
Hogy a gonosz lehelletétől
Megóvjam lelkedet.

Miért, miért nem hát egy isten ! ?
Hogy megteremtenék
Egy uj, szeplőtelen világot,
Mely hozzád illenék !

Haza és Külföld 1886. március 1.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Galántfai-Fekete Gyula: Merengés.
  2017-11-05 08:15:26, vasárnap
 
  Galántfai-Fekete Gyula:

Merengés.


Holdvilágos csendes estén
Gondolatim, messze szállnak,
Messze szállva megpihennek
Dunaparti kicsiny háznak
Ablakába'.

Nádfödeles kicsike ház
S nékem mégis olyan drága;
Drágább minden palotánál
Édesanyám kicsiny háza
Kis lakása.

Itt éltem, mint boldog gyermek,
Itt töltém el ifjúságom
Összetörve száz csapástól
Most is mindig visszavágyom,
Visszasírok.

Megtörötten, vérző szívvel
Visszavágyom! Hajh! Hiába!
Szörnyű távol vagyok tőled
Édesanyám kicsiny háza,
Messze távol!

Ámde mégis visszatérek
Szellemszárnyon néha-néha
Száz vihartól tépett lelkem
Itt e csendes kis hajlékba'
Megpihenhet.

Odaszállok az ablakhoz,
Betekintek a szobába.
A hold sápadt fénye mellett
Édes anyám nyoszolyája
Ott fehérlik.

Odalépek az ágy mellé,
El-elnézem jó anyámat;
Összezúzott bús szivemben
Csendes, boldog érzés támad
Közelében.

Ő álmodik . . . Felmosolyog,
Fényes, édes álma lehet.
Ajka nyílik . . . s halkan, lágyan
Elsúgja az én nevemet
S olyan boldog.

De ne tudd meg soha, soha!
Senkitől a nagy világon;
Enyém legyen a bús való
Tiéd csak az édes álom
Boldog álom.

Értem, értem! Álmában most
Ragyogó szép képeket lát.
Boldognak és nagynak látja
Távollevő kedves fiát
Azért mosolyg.

Óh, ha tudnád én jó anyám,
Hogy ki itt áll ágyad mellett,
Szerencsésnek képzelt fiad
Mily nyomorúlt, mennyit szenved
Nem mosolygnál.

Óh ha tudnád hogy gyermeked
Milyen igen nagyon árva,
Hogy egyedül, elhagyva áll
Kint a hideg, rossz világba'
Könnyed hullna.

És ha látnád, hogy a lelkem
Sajog, vérzik ezer sebbe'
Édes anyám! Tudom akkor
Fájó szived megrepedne
Bánatában.

Tavasz 1919. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Gyulai Pál: A távozó.
  2017-11-05 08:13:36, vasárnap
 
  Gyulai Pál:

A távozó.


Vándor felhők jőnek-mennek,
Ismerősi a bérceknek;
Megyek a menőkkel,
Kik jőnek, irigylem,
Bércek, édes ismerősim,
Nem lehet pihennem!

Virág nyílik a völgyben már,
Rajta méh és pillangó jár:
Remények virági,
Édes ajku méhem,
Kedvem játszi pillangói,
Eljöttök-e vélem?

Erdő felett vadgalamb száll,
Megállok egy vén tölgyfánál,
Lenyuló ágai
Vissza-visszavonnak,
Messze kísér búcsuhangja
Búgó vadgalambnak.

Az országút hegyen visz fel,
Lassan lépek, fáradnom kell;
Megfordulok gyakran,
Jól esik megállnom:
Hajh de már a toronynak is
Csak tetejét látom.

Zöld vetések, szőllős kertek
Alább-alább ereszkednek.
Tűnni kezd a vidék,
Oda van már minden . . .
Csak a vándorbot maradt meg,
Csak egy könny szememben!

1848.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Hervay Gizella: Levél helyett
  2017-11-05 08:12:44, vasárnap
 
  Hervay Gizella:

Levél helyett


Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy
mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk,
csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem
ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld
rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva,
eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem,
és megszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire
szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a
történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol
ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és
nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi
szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt
mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis
égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a
tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem
kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és
megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit
keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az
elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor
nyomtalanul kigurult.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót:
szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás
mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet
hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám:
cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag
cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan
mozdulatot ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével
mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha
te is egész valóddal felé fordulsz.

A szájad mellett egy kis ránc emlékezik, és a szemedben
olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt.
Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom
nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. El
kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból
valók, amikor még nem tudott emberhez szólni az ember,
csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak
hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg
kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van
szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel
oda.

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész
lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével
válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára
ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára
ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Meziou Király Klára: Teliholdas éjjelen
  2017-11-05 08:11:26, vasárnap
 
  Meziou Király Klára:

Teliholdas éjjelen


Teliholdas éjjelen a kertemben
sétálok Kedvesem: Reád gondolok!
- Ugye nem bűn? - én másra már nem tudok
egy percre sem... Csak Te élsz a lelkemben:

Egyetlenem! Tekintetem az égre
emelem, a Hold fényesen mosolyog
a csillagok között, mint én ragyogok
idelenn, mert Te vagy nekem! Jer` végre!

Testem remeg, sok apró villám járja
újra és újra - érintésed várja!
Elviselhetetlen a magányosság...

Az érzéstől: arcomat cirógatja
nékem adott tincs - hajad copffonata...
zakatol a szív! Mennyei Boldogság!

2012. augusztus 10.
 
 
0 komment , kategória:  Meziou Király Klára  
Dömény József: Névnapom.
  2017-11-05 08:09:44, vasárnap
 
  Dömény József:

Névnapom.


Megértem újra névnapom.
S magamnak én elmondhatom:
Sokáig élj ! az Isten áldjon! .
A hogy csak tudsz e rongy világon . . .
Végy egy pohart kezedbe,
S a multakat feledve,
Igyál, igyál . . .
Szivedből így a bú kiszáll!

Zúg rád az élet zord szele,
Szived sebekkel van tele.
Be sem hegedt jól még az egyik,
A másik már sajogni kezd itt.
Ne bánd, ha fáj is az ma,
Sebnek van itt tapaszsza.
Igyál, igyál . . .
Szivedből így a bú kiszáll!

Szívben fakadt reményidet
Egy durva kéz ha tépi meg,
S szétszórja tépett rongyait, s te
Hitet, reményt, mindent veszítve,
Búsan hajtod fejed le,
És könny szökik szemedbe:
Igyál, igyál . . .
Szivedből így a bú kiszáll!

Csalódsz a szívben ? mely feléd
Kínálva szórta mindenét . . .
S egyszer csak ott hagyott magadra,
S mint puszta tájon lombtalan fa
Ugy állsz villámra várva,
Sötét bánatba', gyászba'. . .
Igyál, igyál!
Szivedből így a bú kiszáll!

A bornak habzó nedviben
Sok zaklatott szív - megpihen . . .
S oda lent a kancsó fenéken
Sok tört remény hajt újra szépen . . .
Bú-bánat összetörve
Ott lenn marad örökre . . .
Igyál, igyál . . .
Szivedből így a bú kiszáll!

Vasárnapi Ujság 1890. márczius 16.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.