Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Csuka Zoltán? Halk, elámult csók a homlokodra
  2017-11-06 08:15:19, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Gyóni Achim Géza: Anyaföld
  2017-11-06 08:13:24, hétfő
 
  Gyóni Achim Géza:

Anyaföld


Akácasorban nádtetős viskók;
Mögöttük hitvány szalma rakásba
Hétszükesztendö szük aratása
S mint aszott mellen sárdaréz-ordó
Fityeg a földön pár napraforgó.

Szegény, sovány föld, én anyaföldem.
Termő erőjét, emlői hamvát
Ur-szeretői rég learatták
S hogy ne csufitsa az uri ágyat,
Hitvesül adták hitvány jobbágynak.

Szegény, sovány föld, én anyaföldem,
Kínlódva készül bus aratásra.
Fáj a vetés és ,fáj a barázda.
Minden nyárvégen gyérebb az asztag.
Eb, aki bánja. Jó a parasztnak.

Barna paraszt áll barázda-szélen.
Délibábot lát: messze hevernek.
Szüzkövér gulyák, szüzkövér rendek.
Vasizmos öklét utánuk tárja -
S veszi az útját tengerenátra.

Szarvas és Vidéke 1917. október 7.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Klein István: Áldomás
  2017-11-06 08:09:56, hétfő
 
  Klein István:

Áldomás


A Pruthon ma a Halál ladikolt:
Ezer muzsiknak Csöndről muzsikált;
S a gyilkos ár a gyilkos, nagy Cézárra
Meg uj ezer sötét átkot kiált . . .

S a szennyes ár mind-mind kivette őket:
A vén Szikájt, a kiewi szatócsot,
Meg Vaszilit, az iszákos fiút.
A kőpartnak most együtt adnak csókot . . .

Pedig gyűlölték évek óta egymást:
Pár rongy kopeknyi, pintnyi vutkiért,
Amit Szikáj egy rossz csapszékbe mért
A bus legénynek egy bus éccakán; -

S most ittak örök, béke-áldomást . . .

S a Pruthon ma a Halál ladikolt:
Ezer muzsiknak Csöndről muzsikált
S a gyilkos ár a gyilkos, nagy Cézárra
Meg uj ezer sötét átkot kiált . . .

Galícia, 1915.

Eger - napilap 1915. augusztus 12.
 
 
0 komment , kategória:  Klein István  
Rupprecht Tibor: Őszi szimfónia
  2017-11-06 08:09:10, hétfő
 
  Rupprecht Tibor:

Őszi szimfónia

Babits Mihálynak,
örök mesteremnek.

Jaj a város... Benn a völgyben. Vak világa ürben ég.
Átkozott szakadék tátong ház és ház közt és a hályog
árad és a kánya károg. Elvakulva várunk. Várok
és az égen ez a hamvas rég elhamvadt szürkeség.

Hó hull, búg a szél s a felhő fanyar ólomarca únt...
fázva futok házról-házra a keserű fanyar ködben...
fáj a táj, a tél, a sárga bú előttem és mögöttem
s minden távol erdő ága azt nyögi, hogy meghalunk.

Csepp a cseppre, megeredve - mérge mult ütemre mar
és a cseppek rossz szívemben szent szűz dalokat dalolnak,
fölkavart avarban holtak bús szúrágta törzse korhad,
melyet miljószor megőrölt barna por már eltakar.

Hóból és homályból sár lesz... és az utca színe sért,
futva fénylik aranynyilas, fonnyadt, fáradt napsugár
és a gallyon - meg kell halnom - halálfejű varju vár
s kár volt, kár és kár lesz - mondja - mindörökké mindenért.

Egyetemes szomorúság mély szépsége szinte szédít...
Hulló szirmok dallamára szaladok a szennyes éjbe,
fáj és lázas zaklatott és zúg, hideg a szívem vére
és a ködből vérmes remény véres magja ujból érik...

Haj, a görcsös lázadás csak új sebeket tép és éget...
csillag hold és nap világa óh de nagyon messze hullt
csak fakó kemény bilincsen lengünk Lelkek egymagunk
s halálnál is súlyosabb a mindenáron akart élet.

Óh világunk adj Hitet, hisz úgy lehet, csak jó barátunk
szenvedésünk súlya minden testeken és lelkeken
és a halál dús gyümölcse így mibennünk megterem,
így a változó kínokból vidámabb világra látunk:

mint mikor a téli tájra reggel tárunk ablakot,
mikor már a csendes mezőn lágyan lelkünkig jutott
és a hótól hajlott ág is, mint a templom oly nyugodt
s nem háborog már a síkon meg nem nyugtatott halott.

Nyugat 1921.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Dunay Ferenc: A harc.
  2017-11-06 08:08:09, hétfő
 
  Dunay Ferenc:

A harc.


Harsona zengjed a harc riadalmát!
És ti penegjetek egyre dobok!
Szerte lobogjon a sokszinű zászló !
A csata szörnyű, de hősi dolog.

Az, ki gyalázza a harci sóvárgást
S szidja a lelket e vágya miatt,
Szidja nemeslevelét, mely örökre
Szellemi fenmaradásra mutat.

Mert tul a kínokon és a halálon
Fénylik az eszme, egy isteni arc;
Ez mosolyog ki a véghörügésből,
Ez te belőled, ó emberi harc!

Haza és Külföld. 1886. június 1.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Unger Ila: Levél.
  2017-11-06 06:19:20, hétfő
 
  Unger Ila:

Levél.


Egy hirt hallottam messziről felőled ;
Sokaknak kedves - gyászos hir nekem.
Hogy vőlegény vagy, esküvőre készülsz,
Nászünnepélyre mással - nem velem !

Egy gyönge kis hang, hangja a reménynek
Biztat, vigasztal, hogy az nem lehet!
De a valóság éjfekete árnya
Egyre kinozza fájó lelkemet!

Oh, tudom én, hogy a remény csalóka,
S az élet józan, sivár és hideg,
Lerontja fényes álmaidnak várát,
Nein bánva hogy fáj, sajog a szived. . .

- Mért voltál balga? kérdi durván tőled,
Miért futottál délibáb után ?
Miért néztél az égő napsugárba?
Miért vágyódtál boldogság után ? . . .

És porba sújtva, vergődik az ember,
Repülne újra; oh, de hasztalan !
Ám földön járni akkor sem akar még,
S csak azon sir, hogy álma oda van!

Hát vőlegény vagy, esküvőre készülsz?
Kívánok én is minden jót neked ! . . .
Feledjük el a mult időknek álmát,
S ne űzzünk balgán kósza felleget . . .

Békésmegyei közlöny, 1901. július 7.
 
 
0 komment , kategória:  Unger Ilona  
Lányi Sarolta: Cilicium
  2017-11-06 06:16:24, hétfő
 
  Lányi Sarolta: 

Cilicium


Pompázó, szép virágok,
Harmatba fürdő szegfűk
Hogy dúskál köztetek kezem...
Én belétek temetkezem.

Fonódjatok rám és csókoljatok
Mert drágák vagytok énnekem:
Az ő kezébe voltatok...
Csókoljatok, csókoljatok.

Ma még virúltok illatozva.
De én hervadtan is szeretlek
Majd zörgős koszorúba fonva
Titokban-kínzóim ti lesztek.

Öleljetek, aszú virágok
Gyötörve, tépve, marva.
Én aszkéta kéjjel tépetem
Bús magamat. Akarva...

A testemen tûs koszorútok
Piros kis kútakat fakasszon
Vérezve várjam végemet
Én bús jegyes, örök menyasszony.

Nyugat 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Kató József: A város.
  2017-11-06 06:15:15, hétfő
 
  Kató József:

A város.


Villogó szemmel vár a város,
Megcsap a forró élethullám,
Meddő küzdelmek vér virága
S párázatos, bús könye hull rám.

Ez a halálos nagy vérlüktetés
Itt örvénylik előttem újra,
Szemembe kacag lágy selymek alól
Az élet mártir-koszoruja.

Velem is majd elindul a hajó
Az élet széles, mély vizére,
És nem lehet majd visszajönni,
Csak rongyosan, csak összetépve . . .

Áldott falu bőtermő sikja,
Amit gondosan a lelkembe szőtt:
Kiszakgatja mohón a város,
Uj áldozatként oltára előtt . . .

S keresem majd a csöndes utcát,
Ahol lehajtott fejjel járnak,
S kipanaszolom magam szépen
Egy-egy ismerős akácfának . . .

Békésmegyei közlöny, 1910. január 23.
 
 
0 komment , kategória:  Kató József  
Thury Zoltán: Járjuk a világot
  2017-11-06 06:13:48, hétfő
 
  Thury Zoltán:

Járjuk a világot


Zsoldjába fogadta
Lelkemet a bánat.
Istenem! de régi,-
Istenem! de kínos
Már ez a szolgálat.

Rossz ember a gazdám,
Soh'se hagy magamra
Pedig milyen édes
Lenne megpihenni
Egy-egy pillanatra.

Kikacag, ha néha
Irgalomra várok,
Vállamon ragadva
Hurcol el és járjuk, -
Járjuk a világot.

Te gonosz! Te zsarnok!
Roskadozva kérdem:
Mikor lesz már vége,
Mikor is telik le
Már a szerződésem?

A Hét. 1891.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Virsik Mária: Jelmezben járunk
  2017-11-06 06:12:24, hétfő
 
  Virsik Mária:

Jelmezben járunk

(H. Kolányi Erzsébetnek)


Az első a fügefalevél volt,
amelyben az édentől megváltunk,
onnan kísér a lángpallos átka:
azóta mindig jelmezben járunk.

- Vagyunk igéző, gonosz Salomék,
ha okos János-fejre éhezünk;
- regélő, ravasz Seherazádék,
mesékkel toldjuk fogyó életünk.

Szüzességünk ránkolvasott álmát
alusszuk, mint fehér Csipkerózsa;
behunyt szemű éber találgatás:
milyen lesz majd a királyfi csókja?

És hányszor, hányszor el kell rejtenünk
ami bennünk tudás, ész s más érték:
törpe lelkek törpe kenyeréért
leszünk együgyű, szende Hófehérkék.

Sorsunk olykor anyasággal áld meg,
máskor pedig anyasággal büntet:
ékkövekbe botlott Margaréták,
elesünk s megöljük gyermekünket.

Vagyunk boldog Opula királynők,
lábunknál férfi-férgek hemzsegnek,
nem bánjuk, ha könnyed tánclépéssel
eltiporjuk az életét egynek.

De Egyiket a kis hernyók közül
szerelmünk óriássá nagyítja:
lesz belőle legendás szent állat,
pogány isten, Ganges krokodilja.

Hindú lányok pazar jelmezében
bálványunkra imádattal nézünk,
elbűvölten várjuk, hogy felfaljon,
mert ez a mi nagy üdvözülésünk.

Elrejtett énünk gyakran feljajdúl,
horzsolja, vágja a rossz, szűk jelmez
s nem vethetjük le pillanatra sem,
mivel ezer haláltól védelmez.

Sajgó lelkünk az elveszett édent
visszavágyja, hívja, sírja néha,
mert csak ott tudna mez nélkül élni
ismeretlen, igaz lényünk: Éva.

Magyar Minerva. 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.