Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Zsefy Zsanett
  2017-11-07 12:32:28, kedd
 
  Zsefy Zsanett

Már vártalak

mint csengő kézérintésre,
ahogy kilincs
a rég ismert fogást.

Mint hűs esővízre
a kitépett vadvirág.

Vártalak,
te felejtett mozdulatokat
idéző emlékezés.

S, hogy mennyire?

Minek beszéljek,
ha karomban ott van még
az az ismerős ölelés.
 
 
0 komment , kategória:  Bakkné Szentesi Csilla / Zsefy  
Keresztury Deztső
  2017-11-07 12:28:15, kedd
 
  Keresztury Dezső

Hozzám tartozol

Hozzám tartozol: tengerhez az ég,
apjához szökni nem tudó gyerek,
futóhoz cél, pihenő, menedék,
orvoshoz nagybeteg.

Ha kell, légy az, ki - mert így emberi -
megőrzi mind a bajt, a keserüt,
s minden viharban legyek én,
aki felhők mögül kisüt...
 
 
0 komment , kategória:  Sánta Zsolt  
Lengyel Jolán
  2017-11-07 12:23:17, kedd
 
  Lengyel Jolán

Merengés

Nézem az eget,
mily borongós szürke:
szobám ablakán át
szemlélem,
kicsit félek tőle.
Hogyan alakul majd,
mit hozhat jövőre,
lesz-e idebent
meleg,
vagy jobb lesz-e a holnap,
akad-e a tányéromba
egy-egy jobb falat.
Ne hidd!
Ne hidd, hogy én
félős ember vagyok,
csak néha ezeken
elgondolkodom.
Kiszámíthatatlan
sorsom
és a jövőm képe:
embertől nem félek,
de meghalhatok érte!
 
 
0 komment , kategória:  Lengyel Jolán  
Lelkes Miklós
  2017-11-07 12:21:52, kedd
 
  Lelkes Miklós

Azt, hogy mi fáj...

Azt, hogy mi fáj, elmondanám, de mégse
tudom. Ki tudná? Nézz kinyúló kézre,
mely tétova, tűnő, szegényke álom
lemondóan aranyló láthatáron!
Fáj, hogy a múlt tetteket súg hiába:
nincs szív, fogékony, s az agy hozzá kába.
S ha volna tett, tűnődöm, mondd, mit érne?
Idő éget mindent feketeségbe.
Csak a Percen ülünk, e rozzant széken,
s minden vágyunkra ő felel: a Mégsem.
Fáj gyermekkorom, melyben sárga almák
illatával illant a gondtalanság.
Fáj, hogy a Szépben és Nemesben hittem,
s elbukott, nem lett Isten az az isten.
Ám mint lehetne? Az Örök Nincs foglya.
Látszat-létét velünk együtt zokogja.

Ó, nem az fáj, hogy tudom: nem szerettek!
Más jajdul itt: önmagát vesztett gyermek, -
futott volna glóriás csendbe, kékbe,
míg nyár piroslott, málna édessége,
ki, gyermekként, új messzeségbe látott,
s akit felnőtt annyiszor megalázott,
annyiszor bántott. Ülök rozzant széken,
a Percen, és szólnék, de az a Mégsem
nem engedi, ijesztget fehér holdnak
szeme, gúnnyal olykor fölém hajolgat.

Ó, jó volna a Fájdalmat kitépni
szívből, agyból, s egykor-gyermekként nézni,
látni, elvágyni, s hinni, hogy az árnyak
félelmein túl csillagok bevárnak,
hinni, bolondul: végül az a Csillag
mindenkinek örömet hozó színt ad.
Ó, álommúlt, hitetlen hittel itt benn!
Hol vagy, Csillag, isten helyett az Isten?!

Percen ülök, rozzant, szúette széken,
s gyűlöllek bár, gonosz, vigyorgó Mégsem,
Értelmetlen, érzem most, árnyak Árnya:
a te Törvényed vetül a Világra,
te vagy Örök, tőled pusztul a Szépség,
káros csírádtól beteg az Egészség,
feléd tárul ki hús, vér, minden Ablak
neked fénylik, - de én, lásd, megtagadlak,
épp úgy, mint régen bennem az a gyermek
megtagadta hamis aranyszerelmed, -
akkor már inkább halálomig fájjon
e tagadás, - gyönyörű boldogságom,
Hűségem Hozzád, Csillag, kiben hittem,

Te, istenek közt az Egyetlen Isten!
 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Fazekas László
  2017-11-07 12:20:18, kedd
 
  Fazekas László

Bárcsak...

Bárcsak éreznéd most lelkem rezdülését,
Látnád, amint bennem egy jégvilág hullik szét,
Olvad a fagy, és a fázós kisvirág
Kitárja a világ előtt szirmait, önmagát.

Ilyen vagyok belül, ha Rád gondolok,
Kivirult tavaszi táj s hegyek, patakok.

Bárcsak érezhetném kezed melegségét,
Vigyáznám a szíved s óvnám szemed fényét.
Én vagyok az álom, ha Te Vagy a méz a szájon,
Ha Te lennél a harmat, én lennék a szomj, mit olthat.

Lennék én hangszer is, ha Te lennél a dallam,
Szivárványos angyal-lelked átölelném halkan.

Bárcsak ismerhetném e lélek csodás táját,
Viszonozná-e szívem minden dobbanását...
 
 
0 komment , kategória:  Fazekas László  
Ábrányi Emil
  2017-11-07 12:08:52, kedd
 
  Ábrányi Emil

Rebellis koldus dala

Királyok, királyok, tündöklő királyok,
A kiket a világ trónusain látok,
Nem vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,
Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek.

Botos, ebes pásztor kel a birka nyájnak
De nem kell a szabad, a művelt polgárnak,
Annak a becsület egyedüli féke,
Nem gyarló halandók ráfogott felsége.

Az a maga ura, a maga iránya,
A ki rosszat nem tesz, mert az embert szánja,
A kitől távol áll a bűn és a gazság,
Mert vallása lelke, hite az igazság.

Jól van, helyesen van, ingyen is megértem,
Hogy elől ragyogjon a valódi érdem,
De mikor köztetek annyi gyenge, rossz van,
Mégis csak ti ültök a fénylő magosban.

Pedig hogyha érdem és nem véletlenség
Szabná ki az osztályt: hol lenne a fenség?
Kevesen volnátok istenek e földön,
Véletek vón tömve pincze, fegyház, börtön.

A ki most legelső, lenne legutolsó,
Minden bárgyu mondat, minden dadogott szó
Nem hozná a népek millióit lázba,
Nem röpítné sürgöny szerte a világba.

Ti kuczorganátok az előszobákban,
Titeket lökdösne minden inas bátran,
És ha gondolnátok néha nagyot, szépet,
Közönytől, nyomortól hej! ti véreznétek.

Ha ti nem volnátok, egyszerűbbek volnánk,
Többször lelkesednénk, ritkábban hajolnánk,
Nem feszítne köztünk annyi szemtelen gőg,
Egymást igazabban, bensőbben szeretnők.

De a míg ti lesztek, addig mint az átok
Egy czifra hazugság rontja a világot:
Bölcsek éhen halnak és a hitvány pára
Fölkent homlokkal lép országok csúcsára.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Bakos Erika
  2017-11-07 12:07:01, kedd
 
  Bakos Erika

Még itt vagyok...

Még itt vagyok - a lelkem
üveggolyóba préselve várja
a szabadulást, hogy milliónyi
fénycseppé olvadva, együtt
ússzon a világok óceánjában.
Mégsem sietek, van idő.
Bár testem páncélja régen
megkopott, még itt reám
a Föld végtelen útja vár,
s az ócska mellvért alatt
féktelen szív dobog.

Még itt vagyok
egyelőre maradok.
Lelkem üveggolyói,
ti csak várjatok...
 
 
0 komment , kategória:  Bakos Erika  
Any Brandt
  2017-11-07 12:02:02, kedd
 
  Any Brandt

Csodavárók

Azt mondtam nem hiszek a csodákban, de ez nem igaz.
A csodát várom én is mindennap.
Mert nem látja senki, ki a csodára vár,
hogy számtalanszor megtörtént már.
Csoda, hogy élünk,
hogy a szívről beszélünk.

Csoda a reggel,
hogy a nap felkel,
Csoda a szél,
mi nekünk mesél,
A tarka rét, s az erdő,
a kismadár csicsergő,
A zúgó patak, az aranyhalak,
a sötét felhő, ha tovább halad.

Csoda a tenger, csoda az ég,
Csoda a gyermek ki születik épp,
A harmatos virág, a kikelet,
a szeretet, s a szerelem.
Egy jó szó, egy kedves mosoly,
egy álom, mit álmodni jó.

A zene, mi felemel,
hogy érzel, hogy létezel,
Az éjszakák, s a csillagok,
csoda a fény, mi beragyog.
Mert a napjaink ezer apró csodák,
csak az nem látja, ki a csodára vár.
...
 
 
0 komment , kategória:  Any Brandt  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 3053 db bejegyzés
Összes: 6188 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2386
  • e Hét: 7713
  • e Hónap: 49084
  • e Év: 649105
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.