Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Keresztes Ágnes: November
  2017-11-07 06:55:59, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Keresztes Ágnes  
Dömény József: Tünődés
  2017-11-07 06:51:54, kedd
 
  Dömény József:

Tünődés


Ha meghalok, mi lesz belőlem ?
Porrá leszek ott lenn a földben ?
És szívemet emészti, falja
Undok férgek falánk csapatja ?
Mit százat eltapos ma lábam,
Apró bogár futkos vidáman
Majd orromon, s fejemre ülve
Kevélyen néz a néma űrbe.
S kifúrva főm, agyamba fészkel,
S lakmározik velővel, észszel ?

Ez lenne sorsom ? ez valóban ?
Megsemmisülni lenn a porban ?
Ész, szív s a lélek ott örökre
Megférne lenn egy szűk gödörbe?
A lélek, mely most hegyet vet fel,
Nem birna meg kis porszemekkel ?
Mi bérczeket szór szét homokká,
Azt egy göröngy végkép lenyomná ?
Mi meggyőz itt, bár legnagyobbat,
Kis féreg ott azon tapodhat ?

Ám higyje bárki, nem hiszem én,
Lelkemnek hogy kifog erején
Egy porszem, egy parányi rög, mit
Kezem nyomása összetört itt!
Eget, földet - mi most bejárja,
Apróra szét hogy törne szárnya
Lelkemnek ? - Az marad örökre!
Egy toll se' hullhat el belőle.
A port - mi rá tapadt - lerázza;
S repülni fog egy szebb hazába.

E szép hazát ha majd elérem,
Magasba' fenn az égi téren.
Közelb leszek jó Istenemhez,
S áldó kegyelme ott velem lesz.
S megadja azt, mit csak reméltem
Itt vágyva lenn, a földi létben.
S kiket szerettem itt, azoknak
Jó szíveik értem dobognak.
És nem fogunk elválni többé ;
De boldogul élünk örökké.

Vasárnapi Ujság 1886. november 7.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Inczédy László: Magyar otterhalte
  2017-11-07 06:50:53, kedd
 
  Inczédy László:

Magyar otterhalte


Gott erhalte, tartsd meg Isten
Az osztrákot magának,
Vágd el hozzánk minden útját
Az átkozott fajtának.
Méreg-foggal, szívó-csáppal
Marczangolja öntestét;
Mirólunk rneg, Uram, végre
Söpörd le a rut bestét.

Gott erhalte . . . készíts nekik
Jó, suhogós, korbácsot,
S ne nézd, Uram, németek-e,
Csehek avagy polyákok,
Valamennyi falánk duvad.
Egyre tép és egyre mar,
Ide s tova négyszáz éve
Attól sorvad a magyar.

Gott erhalte . . . tartsd meg Isten
Azokra is korbácsod,
Kík a haza zsírján sütnek
Pecsenyét és kalácsot.
Gyászmagyarok, akik reánk
Undok vásárt csinálnak,
Csapj közéje, mint a villám
A sok hitvány kufárnak.

Gott erhalte . . .Tartsd meg Isten
Régi hitben a magyart.
Gyújts szivébe hősi lángot,
Ne rémítse meg a kard.
Hogyha harcz kell, hál legyen harcz,
Hogyha vér kell, vérezünk,
Megfogadjuk meg, is teszszük;
Rabok többé nem leszünk !

Gott erhalte . . . Erősítsd meg
Isten a magyar királyt,
Hogy lebírjon mindén szörnyet,
A két fejüt legkivált
Szűnjék meg a régi átok,
A mely négyszáz éve tart,
S zengjük egyszer végre együtt;
Isten áldd meg a magyart!

Szarvas és Vidéke 1918. november 10.

 
 
0 komment , kategória:  Inczédy László  
Dömötör Pál: Dal...
  2017-11-07 06:49:17, kedd
 
  Dömötör Pál:

Dal...


Ölembe csak, ölembe fel!
Oly szépen kér, ugy esdekel,
És abba sem is hagyja :
Mig megteszem, föl is veszem,
Majd lágy öledbe helyezem,
Szerető édes anyja!

Kis szive, honnan eredett,
így mindig a te szivedet
Repesve föltalálja;
S a mire ép alkotva van :
Csókhoz, százával, untalan,
így jut piczinke szája.

Vasárnapi Ujság 1882. junius 4.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör Pál  
Hegyi Endre: Pusztai lovas
  2017-11-07 06:48:16, kedd
 
  Hegyi Endre:

Pusztai lovas


Gémeskútak begyepesedett táján
pihentem meg s az útra figyelek -
Lovas vágtat felém, lova patáján
nincsen vas és alatta sincs nyereg.

Most úgy üli a lovat puszta szőrén,
mint egykoron a nomád lovasok,
nagy por csap fel nyomában, mint vad örvény,
s azt gondolod dúlni, tiporni fog.

Kalapért nyúl, ingének rojtozása
látszik ide s egy barna, nagy sörény -
milyen büszke, pedig vad vágtatása
menekülés inkább, mint harci kény.

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Hegyi Endre  
Szabolcska Mihály: Névnap.
  2017-11-07 06:45:51, kedd
 
  Szabolcska Mihály:

Névnap.


Egy faluban ma, messze nyugattá,
Egy öreg asszony a névnapját tartja.

A nevenapját szépen megtartja ':
Levelet kapott, azt olvasgatja.

Olvassa egyszer, olvassa százszor-,
Könyezík egyszer, mosolyog másszor.

. . . Hol kiteríti, hol összehajtja,
S szerető gonddal megsimogatja.

Meg-megsimogatja, könnyű helyt tartja,
Hogy mikor nem látják megcsókolhassa!

Megcsókolhassa d levél irását,
A levél végén a nevem vonását . . .

- Mert édes anyám, az, aki ilyképpen
A nevenapját ünnepeli szépen!!

a_het_1897.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Pozsonyi Anna: Vigasz
  2017-11-07 06:43:56, kedd
 
  Pozsonyi Anna:

Vigasz


Talán nem is lesz olyan keserű.
Feletted borzolódik zölden a fű,
s lehullva rólad sallang, szócafat,
lehajolsz gyökérnek oda, honnét gyökér fakad.
Suttogva ünnepelnek virágok, fák, füvek.
Suttognak és köszöntik megtért testvérüket.

1941.

Magyar költőnők antológiája. 1997.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Janda Matild: A kép
  2017-11-07 06:42:04, kedd
 
  Janda Matild:

A kép


Már az ajka ajkamon volt,
S arcomon - a haloványon
Vágytól két nagy rózsa nyilt -
És a titkos, nagy magánytól,
És könyörgőkét szemétől,
Mely koldulta engedésem :
Rám borúlt az őrület . . . .
S lángba csapó csóközömel
Lányerőm lebirta majdnem
Izmos, ifju kedvesem . . . .
Két karom - felsőbb parancsra -
Tehetetlen hullt alá . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

S küzdve ahogy feltekinték :
A fehér falon előttem
Állt egy képen Mária.
Vállán hószinű palásttal,
Feje fölött glóriával,
És nagyszemű olvasóval,
Mely Iecsüngött kék övén . . . .
Még az édesanyám adta
Négy éve, hogy búcsuzóra
Megcsókolta homlokom . . . . .
Mozdúlatlan ajakával,
S bűntőI irtózó szemével
Tiltva, félve, haragosan,
Sujtón nézett Ie reám . . . .

Hah ! . . . Mint szöktem fel, s szívembe
Mint Iopózott dobbanattal
Mintha rám lehelte volna -
Vágyölő, feher hideg !
És karommal küldtem őt el,
Ifjú, délceg kedvesem !
Küldtem - és kezét haraptam -
És öleleltem, és zokogtam -
És könyörgő őrületben
Mint halotti búcsuszó : kelt
Ajkamon nagy, érthetetlen,
Szivetölő gyászbeszéd :

,,Ó szerelmem ! . . .
Menj el innen - s el ne jöjj már.
És felejts el mindörökre,
És kerüld leányszobám !
Mert ezután barna főmet
Válladra nem hajthatom,
Mert ezután fel nem gyúlok
Véled csókok lángjain.
Mert az én meleg szivembe
Szállott tiszta, szent hideg . . .
És sugaras, szűz jegétől
Haldokol a tűz : a vágy . . . .
Mert egy kép vigyáz fölöttem,
Amit az anyámtól kaptam -
Mikor régen, búcsuzóra
Megcsókolta homlokom . . . .
Vállán hószinű palásttal,
Feje fölött glóriával
Néz le onnan Mária . . . .
A szelid, a tisztaságos,
A szerelmet nem ismerő -
Kit az ő fehér galambja
Csókkal meg nem illetett -
S ki az ö fehér galambját
Nem ölelte meg soha . . . .
S ki a fehér olvasóval
És imára tett kezével
Félve, sujtva, tiltva néz rám,
S nem engedi meg a bűnt . . . .

Ó szerelmem . . . . ó eredj el:
Nem lehet . . . . nem - nem lehet!"

. . . . És hogy elment egymagamban,
Ajkam rágva, tehetetlen,
Sápadtan és meggyötörtem,
Nagy, keserű zokogással
Rogytam le a kép elé . . . .
: . . , S nézte kinos vergődésem
Rossz, kegyetlen tisztasággal
Bűntől irtózó szemével
Ott a képen Mária . . . .

Jövendő_1905.
 
 
0 komment , kategória:  Janda Matild  
Takáts Gyula: Sohasem hallott zenék . . .
  2017-11-07 06:40:00, kedd
 
  Takáts Gyula:

Sohasem hallott zenék . . .


Hallottad a csendet zenélni,
Mikor halkan hangot ád?
Melyben a lepke szárnya, ha röppen,
Zajongó csattogás.
Mily mesés, ha hallanád,
Amint az opálos szirmon
A méh tipeg.
És szürcsölése, amint a mézet issza,
S a virág sírása
Mily édes, mézes hangcsodák.
ökörnyálhúr
Mily pendülő zene,
Ha fűszálhoz csapja
A pirosló ősz szele.
Mikor tücsök hátán
A napsugár mesélve pattog,
S szerelmes szöcskék sarkantyúja
Pucokdombok között
Pendülve-csendülve csattog,
Hallottad a csendet zenélni,
Mikor halkan hangot ád? . . .
Csitt! - Meg ne mozdulj!
E csendben még véred is
Vulkáni mormogás . . .

Magyar Minerva. 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula  
Sulyok Vince: A józanság láztalansága
  2017-11-07 06:39:10, kedd
 
  Sulyok Vince:

A józanság láztalansága

Bizzar és furcsa madarak
szárnyának metsző nesze: különös
surrogással úgy ömlik le a köd
két oldalról a völgybe. Eltűnik
az otthonok sárgálló fénye. Szürkeségbe
fullad a lámpák sora. Összezárul
a kör: szomszédaid s közéd áll
a köd áthatolhatatlan, kavargó
szigetelőanyagként. Egyedül
maradsz a gőzölgő, fuldokló éjszakával
s a dadogó rádió esztelen
híreivel. Lélektelenül ülsz.
A színtelen, monoton hang körülfoly,
s a józanság láztalanságával megérted
észbontó értelmetlenségét
fiatal életednek. Hallgatod
kábultan a bemondó hadaró,
zagyva szavait: a legfrissebb
jelentése arról, hogy megőrült
az egész emberiség ... S hallgatod
szíved lelassuló verését,
s kintről a köd növekvő surrogását:
különös, láthatatlan madarak
szárnyának neszét . . . Fénytelen a völgy,
nikkelfehér gőz körül a világ.
Embertől emberig már semmi út?
Hátra csak az van már, a végső
tüzijáték: a lila gombák
fehérizzású lobogása a holdbéli
tájjá merevedő világ fölött?

Oslo, 1962. október 23.

Nyugati Magyar Költôk Antológiája 1980.
 
 
0 komment , kategória:  Sulyok Vince  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4718
  • e Hét: 44473
  • e Hónap: 114781
  • e Év: 1690606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.