Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Októberben
  2017-11-08 23:45:02, szerda
 
  Gyulai Pál

OKTÓBERBEN.

Merre tűntél, hova lettél
Völgyek, halmok friss virága?
Mért halványulsz, miért hervadsz
Erdők, berkek még zöld ága?
Sirján, kik elestek
A véres csatákon,
Halott-koszorúnak
Hullatám virágom'
S míg egy új tavasznak
Piros fénye támad,
Halovány szinemmel
Gyászolom hazámat.

Fényes hajnal, vidám hajnal,
Régi arcod, fényed hol van?
Tiszta kék ég mért jelensz meg
Oly korán már gyászfátyolban?
Fényünk villogásán
Halt el kardotoknak,
Szemeink a könnytől
Nem mosolyoghatnak
Szégyen és gyalázat
Ég lelkünk haragján,
Megtagadva tőlünk
Bosszuálló villám.

Lanyha szellő, játszi szellő
Merre röpkedsz szárnyaiddal?
Hova lettek kisérőid:
Enyhe harmat és madárdal?
A harmat könnyé lett,
A dal hattyuének,
Társim vér, sohajtás
És átok levének.
És viharrá nővén
Járom a világot,
Szálljon a zsarnokra
Vér, sohajtás, átok!
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál versei  
Nem szándékom
  2017-11-08 23:36:20, szerda
 
  Weöres Sándor

Nem szándékom

Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.
Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.
Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.

Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet.
Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem.
Nem kérdem: akarsz-e követni.
Választhatsz köztem és kínod között,
S a kínt választani gyáva vagy - igen gyáva.

Nem tervem, hogy vonjalak a jóra.
Lépést sem teszek érted.
Nem tervem, hogy várjalak a jóra.
Magad kívánsz jönni hozzám.
Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem.

Kicsiny vagyok, mint a porszem.
Szolgád vagyok, de meggörnyedsz előttem.
Királyom vagy, de meg kell görnyedned előttem
Mert ostobán bántál hatalmaddal - igen ostobán.

Kicsiny vagyok, mint a porszem,
S az Atya megnevez engem,
S az Anya karján visz engem,
Mert szomjat fakasztok benned a jóra,
Mert éhet támasztok benned a jóra:
Mert hiába hívtak téged a jóra.
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor versei  
Temessetek a tengerbe
  2017-11-08 23:10:21, szerda
 
  Kertész József

Temessetek a tengerbe

Ha kerestek, megtaláltok
Az orkánból én kiáltok,
Hangom a viharnak hangja,
Habokat karom kavarja.
Hajók orrán muzsikálok,
Amint verik a hullámok,
Két szemem a tenger kékje,
Vele nézek fel az Égre.
Fehér hajam leng a szélben,
Tajtékzó hullámtörésben,
Csapzott, kócos, fésületlen
Ahogy életemben viseltem.

Hogy tengerben temettek el,
Enyém lett az egész tenger,
Rajta habvirágok nőnek
S Ég borul rám szemfedőnek.
Minden mi tenger én vagyok,
Milliárd csillag rám ragyog.
Mind ismerős, mind jóbarát
S hallgatom csillagok dalát,
Mint ringanak sírom felett
Kigyulladt örökmécsesek.
Csillag ha lehunyt, Nap ragyog,
Vele is nagy barát vagyok,
Egyszerre keltünk őrségre,
Én a hídra, ő az Égre.
Ha lenyugszik s már Nap sincsen,
Vigyáz síromra az Isten.

Két végtelen hogy egyesül,
A tenger lent, a Nap felül.
A végtelenben mindenhol
Ott vagyok én: egy marék por.
Atlantiban, Adriában,
Indiai Óceánban,
Minden tenger kék vizében,
Kering porom öröklétben.
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Novemberi napsütés.
  2017-11-08 22:52:27, szerda
 
  Várnai Zseni

Novemberi napsütés.

Délben mégis győzött a nap sugárka,
az ősz ködét átfúrta, mint a dárda
s a szürke ködmön fénylő díszt kapott
magára tűzte ékül a napot.

S míg a fénygömb ott tündökölt az égen
én földi porszem megigézve néztem,
olyan volt mint egy óriási mosoly
s szerte foszlott tőle a ködgomoly.

Így harcol ő a köddel és sötéttel,
s mikor a föld elfordul tőle éjjel,
ő akkor is ott virraszt őrhelyén,
s rést vág az egek sötét függönyén.

Ó, jól tudom, hogy nem miattunk fénylik,
de a gyümölcs, mégis csak nékünk érik,
belőle árad minden, ami élet:
a kezdettől változó őstenyészet.

Tudom, de mindig újra meg csodálom,
mikor áttör a ködlő láthatáron,
tavaszidőn dicsfényben tündökölve,
s ősszel, mikor búcsúzva néz a földre.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Őszi pompa
  2017-11-08 18:58:22, szerda
 
  Vas István

Őszi pompa

Látod, hogy őszül már. Folyó arany
A fény fölötted. Üvegtálra van
Rakva a sok pompás gyümölcs, az őszi.
Szerelemnél szíved jobban üdíti.

Gyönyörű e város. Csillagos az ég.
Ősszel korán borul rá a sötétség.
Csillan a víz ezüsttükre, csillan már
A tündérváros millió fénye: régi vár,
Uj szálloda s a könnyű esti élet
Zsong és elkábít s a bánatos lélek
Lassan megnyugszik. Ez az esti város.
Ám ha az ég is tiszta, nem homályos,
Őszi délelőttön szép e pompa.
Arany már a fák utolsó lombja
S a lélek felderül az őszi pompán.

A vízentúli hegység egyik dombján
(Kopasz e domb, bár ráderít a nap)
Fölemelt kézzel áll négy diszes pap.

Az egyik fején széles, nagy kalap.
Ez bíboros lehet, hatalmas pap.
Az arca síma, lányos és kövér.
Széles pocakja majd a földig ér.
A másik püspök, hosszú és sovány.
Sok ráncot láthatsz magas homlokán.
Ég felé tartja csontos újjait,
Tanújelül, hogy minden elmúlik.
Komor szeme paráznaságtól int:
Boldog, aki asszonyra nem tekint.
A harmadik alacsony és tokás.
Kis régimódi abbé, franciás.
A negyedik kispap, pirosruhás.
Szemében bánat: más az élet, más.
Igy áll a négy pap és arany-ezüst
Ég alatt áldást oszt reánk kezük.

Én e gyümölcsből, drágám, nem eszem.
Ez őszi pompa nem ízlik nekem.
Tegnapelőtt még e város más volt:
A felgyújtott drága autó lángolt,
S mint rozmárokat, úgy borított föl
Villamosokat százezer ököl.
Ez volt az őszi pompa, jó papok,
Ez volt az illedelmes jónapot,
S rendőrattak a fogadjisten. Más,
Nagy pompa volt ez, őszi robbanás.
Az én szivemből szólt e dobbanás.

Láttál-e már komor, szilaj lovat,
Melynek hátán sápadt utas halad?
Igy baktatnak a néma éjen át.
Az én lelkem is únja utasát.
Egy sovány fickó a lelkemre ül.
Kis nyegle szíve rimekre csendül.
De kedvesem, csak beljebb lépj és láss:
Itt ő az úr, az őszi rombolás.
 
 
0 komment , kategória:  Vas István versei  
Aranyos ősz
  2017-11-08 18:55:06, szerda
 
  Vas István

Aranyos ősz

Őszi széltől hajlanak nálunk már a fák.
Ágaikkal szívedet végigsimítják.
Arany már a fák színe, arany mint a méz.
Simogat hát bús szivet gyenge arany kéz.

Éjszaka még alacsony és csillagos az ég.
Felkelő nap aranyozza sápadt arcom még.
Lám itt milyen aranyfényben fürdik a világ:
Van ahol már hó lepi az állatok nyomát.

Van ahol a száraz erdőn ordasfarkas jár,
Héja száll a levegőben, zsákmányára vár,
Elinal a vörös róka sápadt dombon át,
Almos paraszt sirathatja sok baromfiját.

Ám a messze éjszakon hó ragyog feléd.
Hideg pompa, csillogás, akármerre mégy.
S ha a hosszú hómezőknek fehérsége bánt:
Iramszarvas röpít ím egy szürkeleples szánt
.
Benn a szürke lepel alatt komor halott ül.
Két gyémántos hócsepp lassan szemére gördül.
Fehér útján kíséri száz iramszarvas-szán.
Mordvinok vágtatnak a holt törzsfőnök után.

Tán belőlem szakadt ki ez északfoki táj:
Hosszú fehér hómezőkön iramszarvas nyáj.
Játszik még a szájamon az arany szerelem,
De a szemem messzenéző, merev hideg szem.

Nemsokára a hallgatás végképp rám köszön.
Hajladozó fák helyett majd jéghideg közöny.
Hiába is szór az ősz most nehéz aranyat.
De jó lenne már aludni lenn a föld alatt!
 
 
0 komment , kategória:  Vas István versei  
Vers a világ
  2017-11-08 17:33:17, szerda
 
  Bede Anna


VERS A VILÁG

I

Ne kérdd, mi szebb: a pipacson ülő,
Ecset-nem-érte aranytarka lepke,
Mely lesiklott, mint könnyű repülő,
S felszáll, mint szájról sóhajtás, remegve,

Vagy a vers, melybe kínból lopsz derűt,
Könnyből gyöngycsillogást, hogy a szemnek tessék
Mert nem elég, hogy hallják mindenütt,
Kell hogy valahol végre megszeressék...

Nézd: dombra csavart patak-húron, rég
Megkezdett dalát pengeti a kő!
Te írsz, csatázol évről évre jobban,

De mondd, szavad fénylőbb-e, mint a még
Formát nem öltött vágy, mely születő
Bolygóként, szemed tó-tükrébe lobban?

II

Vers a világ. Fogoly tél álmain
Nőnek a termő lombok és szerelmek.
Az írás harc, a rosszra jó a rím,
Éjsötét sorok napfényért perelnek,

Varjú károg - de a kalász telik,
Bogár fúr - de a gyökerek dacolnak,
Vak tenger a teremtés reggelig,
De csengő kagylón nyílik már a holnap!

Vers a világ, szépsége rólad árad.
Gondolatod csillagköd-vonulás,
Hangodra a futó felhők megállnak.

Örök költemény sora vagy. Vigyázz:
El ne hibázd a szót, mert szégyenedre
Áthúz az élet és mást ír helyedbe.
 
 
0 komment , kategória:  Bede Anna versei  
Fohász
  2017-11-08 17:16:29, szerda
 
  Bede Anna

Fohász

Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem

Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás,
s hogy ahol ennyi fájdalom van,
Tovaröpít egy jó varázs.

Valami mindig talpra állít,
valaki mindig megsegít,
rövid utunk kálváriáit -
járva az átkok berkeit.

Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
s hívogató szód rám talál.
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.
 
 
0 komment , kategória:  Bede Anna versei  
Ami a tiéd
  2017-11-08 17:09:24, szerda
 
  Bede Anna

Ami a tiéd

Tiéd a korhadt pad a pesti téren.
Tiéd a fűcsomó a híd alatt.
A tűzfalakról penészes fehéren
vakolat-pénzek eléd hullanak.

Tiéd a botló léptek koppanása.
A lejárt jegyek és a vak sinek.
A horpadt maszk. Az élet ferde mása.
Tiéd minden, mi nem kell senkinek.

Harapj szét láncot kőbalta-fogakkal,
szedj össze kazal giz-gaz sugarat,
rakj máglyát, égj el, versenyezz a Nappal,
hogy a csúfolók megvakuljanak.

Facsarj esőt a fölrepedt rögökre,
élet-halálra hívd ki az eget,
ócskavas-halmon terülj el örökre,
légy minden könyörgésre felelet.

Tiéd a dér az országúti fákon.
Tiéd a por, mit lábad felkavar.
Veréb hintázik kajla glóriádon,
és dideregsz, míg meg nem vált a dal.
 
 
0 komment , kategória:  Bede Anna versei  
Az ige és a test
  2017-11-08 16:43:33, szerda
 
  Lászlóffy Aladár

Az ige és a test

Hallom az erek árvizét, sötétben,
a falon túl egy Amazonnyi vérben
még körbejár az elôdök hatalma.
Hogy körforog! Le sosem áll a malma.

Rodin. A mélyült mozdulat is rávall:
Mózes, térdén a kôtáblák súlyával,
s bár meztelen, mint szerkezet, mint lényeg -
nagy gesztusában üzennek a népek.

Nem jelképes nem szemérmes itt semmi.
Mindig a testország fog ölremenni,
hogy birkózva és elégve és gyôzve
az igét bölcsen, óvón megelôzze.

Hogy Isten akart valamit e lénnyel?
Nem volt ideje közölni szegénnyel,
mert teremtése végre megszakadva,
pihenni ült az ismert mozdulatba.

Kis szobormásolata pedig szépen
utánozza mit lát a példaképen.
Csak hallom azért: benn a vaksötétben
az élet önállósult már a vérben.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.