Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
Nemzetközi Szilveszter
  2017-12-30 19:25:49, szombat
 
  Szuhanics Albert

Nemzetközi Szilveszter

Nem vagyok én bajor,
ki sonkát abrakol,
s sörös szász Elzászban,
inkább fröccs van számban.

Nem vagyok én orosz,
vodkás sem, csak boros.
Hogyha porosz lennék,
porcukrosat ennék.

Nem vagyok én angol,
egész lényem hangol
szilveszterezésre,
s az új évre végre.

Nem vagyok ausztrál
akinél dúl a nyár,
a Szilveszter forró,
s lehúzva a rolló...

Nem vagyok én lengyel,
többet iszom eggyel,
mert a sültet sótlan
ettem meg Varsóban.

Nem vagyok én talján,
a Cinzano alján
még gyűszűnyi korty van,
lehajtom azt gyorsan.

Nem vagyok én jenki,
tüzes italt senki
nem iszik annyit itt,
mert a kocsma ma nyit.

Nem vagyok én egy svéd,
a szindróma nem véd,
ami a stockholmi,
jobb zoknit stoppolni.

Nem vagyok én morva,
kedvem sem mogorva,
Pécsen, Budapesten,
füstölt virslit ettem.

Nem vagyok én görög,
várnak pezsgők, sörök,
mert náluk úgy hírlik,
így kísérnek virslit.

Nem vagyok Hawaji,
a vajam tavalyi,
ropogós malacom
bajszom alá rakom.

Nem vagyok indonéz,
ki ide- odanéz,
nem ismer friss havat
a strandon kint marad.

Nem vagyok vizigót,
bírom a dáridót,
a bulis Szilvesztert,
Zsuzsit, Ildit, Esztert!

Jól ropjátok lányok,
büszkék vagyunk rátok!
Táncol Pista, Péter,
s minden éber némber.

Vidám ki itt morva,
nem is csüng le orra,
szakét iszik magán-
-kívül aki japán.

Nem vagyok portugál,
ki minden éjjel hál,
táncolok reggelig,
nyövök tíz lábbelit...

Nem vagyok én szász lány,
ezért szeret száz lány,
Bár én skót sem vagyok,
skót whiskyt ihatok.

Nem vagyok dán hidd el,
e malacot vidd el,
süss nekünk pecsenyét,
vendégeink egyék!

Tiroli nem vagyok,
jódlizni nem tudok,
jót inni már inkább,
tölts nékem pálinkát!

Mi finom, szeretem
bár nem fin nemzetem,
s a pesti kabarén,
vidulok nagyon én.

Magyarnak jó lenni,
jókat fogok enni,
dalolom nótámat,
s nem kérek szótárat!

Debrecen, 2017. 12. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Karácsony után
  2017-12-27 23:04:29, szerda
 
  Szikszai Béni

KARÁCSONY UTÁN

Nem gyújtottunk gyertyát karácsonykor,
fát sem állítottunk.
Az éjszaka csendje áradt szét,
és a csendben Isten beszélt.
Kérdezett:
Van-e szívetekben igazi szeretet,
vagy csak szeretet-csomag?
Van-e szívetekben igazi világosság,
vagy csak gyertyafény?
Csak hallgattam a csendből
kizengő szózatot,
ahogy repült a világ fölött
s újra és újra kérdezett.
Sok fénylő gyertya közt
szórakoztak az emberek.
Nem hallották.
És az Úr, Akit ünnepeltek,
elhúzódott az ablak mögül
(kívül volt),
majd halkan távozott,
mert Ő, a Világosság,
a gyertyafényben
magára maradt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
December
  2017-12-27 22:46:22, szerda
 
  Csorba Győző

December

Minden jó, ha a vége jó.
Az év jó, mert jó a december,
a gazdag, ajándékozó,
kedves hónap, szép ünnepekkel.

Karácsony-táji álmaink
- cifrábbakat nem lát a lélek.
Fenyőfák díszes ágain
angyalhaj, csengő, gyertyafények.

Ilyenkor még a tolvaj is
föl-fölfüggeszti tán a szakmát,
szelíd lesz a goromba is:
előre emeli kalapját.

Most van a leghosszabbik éj,
de most győz rajta épp a nappal.
Ebben segít, nyilván ezért
jön le a mennyből is az angyal.

Most összegzünk: siker, kudarc...
A mérleg mindegy, fő, hogy élünk.
S a számvetés nem hátraarc,
inkább hit, hogy följebbre lépjünk.

December, télelő hava,
a föld fagyott, a szív melegben.
Az év csúcsa, az év java,
ó, víg, komoly, bundás december!
 
 
0 komment , kategória:  Csorba Győző versei  
Találkozó a jászol mellett
  2017-12-27 22:32:27, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet:

TALÁLKOZÓ A JÁSZOL MELLETT

Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig!
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül.

Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.ÁMEN
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Karácsonyi rondó
  2017-12-27 22:13:12, szerda
 
  Keresztury Dezső

KARÁCSONYI RONDÓ

Népszokássá lett a fenyőfa,
gyertya, cukor, aranydió; -
muszáj-ajándék kell, mióta
Mikulásból lett Télapó.

Bennem zsigermelegen csak az él,
mit csöndjéből gomolygat föl a mély:
pihenő, kérődző állatok,
bethlehemező pásztorok

közt én is játszó gyerek vagyok,
a ,,haj regő rejtem", a láncos bot,
csillagos ég, imbolygó mécsek,
éjféli mise, hars hálaének.

Ébred a vágy, a remény, hogy ujra-
születik bennem, mi eddig is
súgott szavaim értelmét tudva,
s élni tanított azzal is,
hogy semmit szószerint ne vegyek,
ünnepet, magányt, kínt, örömet:
kotlott gomolygó mélyeimen
s jeleket költött ki a kegyelem.

A megváltást váró századok
újraszültek egy csillagot;
leheltek a jászol barmai,
s robogtak Heródes gyilkosai,
Máriát József s a Kisdedet
csak azért rejtette, szöktette meg,
hogy ne vesszen zsarnok kardja alatt;
legyen Isten-Atyjának Áldozat.

Napfordulóból lett karácsony,
a Mikulásból Télapó,
az ember száll rakétaszárnyon,
s a Kozmoszból mi várható?
 
 
0 komment , kategória:  Keresztury Dezső versei  
Az év végén
  2017-12-27 22:10:03, szerda
 
  Petőfi Sándor

AZ ÉV VÉGÉN

Indulsz, pályavégezett év,
Menj... de várj, ne menj magad,
Sötét van a másvilágba'.
Jó lesz egy kis égő lámpa:
Vidd magaddal dalomat.

Megpendítem, régi lantom,
Megpendítem húrjaid;
Már régóta vagy te nálam,
Sokat szóltál... megpróbálom,
Tudnál-e még valamit?

Ha valaha szépen szóltál,
Most legyen szép éneked;
Légy méltó neved hiréhez,
Tedd még ünnepibbekké ez
Ünnepélyes perceket.

És ki tudja? tán utósó,
Legutósó lesz e dal;
Tán ha téged most leteszlek,
Többé majd föl sem vehetlek,
Hangod, életed kihal.

A hadistenhez szegődtem,
Annak népéhez megyek;
Esztendőre hallgat a dal,
Vagy ha írok, véres karddal
Írok költeményeket.

Zengj tehát, zengj, édes lantom,
Zengd ki, ami benned van,
Szólj vadúl, és szólj szelíden,
Ragyogóan és sötéten,
Szomorúan és vigan.

Légy vihar, mely haragában,
Ősi tölgyeket szakít,
Légy szellő, mely mosolyogva
Csendes álomba ringatja
A mezők fűszálait.

Légy tükör, melyből reám néz,
Egész, egész életem,
Melynek legszebb két virága
A mulandó ifjuság s a
Múlhatatlan szerelem.

Adj ki minden hangot, lantom,
Ami benned még maradt...
A nap is midőn lemégyen,
Pazarolva földön égen
Szétszór minden sugarat.

S szólj erősen, lantom, hogyha
Már utósó e dalod;
Hirtelen ne haljon ő meg!
Zengjék vissza az időnek
Bércei, a századok.
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor versei  
Tél és nyár
  2017-12-27 21:43:53, szerda
 
  Szemlér Ferenc

Tél és nyár

Szerettem a telet,
mint a gyermek szeret,
kabát nélkül, fázás nélkül
tűrtem a hideget.

Mezőket havasan,
fákat havason,
sídeszkákkal ifjú vállam
fárasztottam agyon.

Most, ha bukik a nap,
fáradtan hajlanak
felém az este karjai,
s a fogyó sugarat

úgy visszatartanám,
mint ahogy hajdanán
tartottam volna a havat
a földön és a fán.
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc versei  
December
  2017-12-27 21:40:20, szerda
 
  Gárdonyi Géza

DECEMBER

Már tegnap ősz volt, tiszta és napos;
a virágkóró dértől harmatos;
a fák kopaszak, de zöld a vár-halom.
S én sütkéreztem künn a szép napon.

Ma reggel, ahogy ablakomhoz állok,
fehér várost látok.
Fehér a hegy, völgy, az egész világ,
és hótól lombosak a kerti fák.

Ünnepi pompa s mégis szomorít.
Mintha az ősznek tarka színeit
megunták volna odafenn,
s így szólt volna az Úr az éjjelen
- "Legyen a világ ezentul fehér!"... És lett a világ tündöklő fehér.

IIyen lesz egykor a kihalt világ:
így állnak a házak, paloták,
és sehol ember, sehol egy madár,
sehol egy fűszál, sehol egy bogár,
sehol egy út és sehol lábnyomok,
csak fehér erdők, fehér városok,
fehér pompában, fehér pusztaság, -
felhőtlen ég és örök némaság.

Beteg vagyok, sorvasztó láz emészt,
s hogy búsan nézem ezt a bús világot,
valami mondja: utoljára nézd,
mert meglehet, hogy utoljára látod!

Óh csak télen ne érjen a halál:
Olyan csúnya a téli temetés!
A nagy csizmák, a fagyott ronda sár,
a hóba ütött fáklya serceg és
lábát rázza a ministráns gyerek,
a pap szilvakék orral didereg,
a kántor meg a kezét zsebre tolva,
a zsoltár-verset könyv nélkül rikoltja.

Mert tudom én, ha halva fekszem is,
nem hal meg bennem minden gondolat,
Mint leégett ház omladéka közt
van még szikra a hült hamu alatt.
Így marad bennem egy kis öntudat.

És hallom majd a sok jövést-menést,
a harangozást, a leszögelést,
az elhadart circumdederuntot,
a köhögést, a gyors miatyánkot,
s a kocsit hogy a havon nyikorog.
Míg végre csend van. Magam maradok.
*
Az élet oly bús, oly vigasztalan.
Alig volt reggel, máris este van.
Nyugat felől a fehér hegyeken
a nap egy piros felhőn lemegyen,
aztán sötét van, sötét lesz sokáig, -
csak a hó világít.

Égj öreg kályha, lehelj meleget!
Ottkünn a világ jéggé dermedett.
Minden élő a zugokba vonul.
Oh mennyi panasz száll a hó alul,
didergő, fázó bogárkák jaja.
Kő és fakéreg, mind, mind bús tanya.
Barlangban a medve; s mi is emberek
mi is csak rakott barlangban lakunk,
s miről a medve, arról álmodunk.

Oh csak mégegyszer jőjj el szép tavasz,
te enyhe napfény, zöldelő fűszál!
Oh csak mégegyszer lássak ibolyát,
s hulljon arcomba meleg napsugár.
Hadd haljak meg egy tavaszi napon,
s a szívemre tegyetek ibolyát.
Mindegy, ha én már azt nem is tudom,
csak tegyetek szívemre ibolyát.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza versei  
December
  2017-12-27 21:36:59, szerda
 
  Zelk Zoltán

December

Az udvaron vaskalapú,
krumpliorrú hóember
hirdeti, hogy megérkezett
szélparipán December.

Az ajtóban, a küszöbön
lapul a házőrző eb,
nem szereti ő sem a vad
decemberi hideget.

Az ablakon cinke kopog.
"Jóemberek, jó napot,
nincs eleség az erdőben,
kérek egypár falatot!"

Az ereszről csüng a jégcsap,
a háztető csupa dér-
ha már itt van, azt se bánjuk,
majd elmegy megint a tél.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
Tizennégy sor
  2017-12-27 21:15:18, szerda
 
  Kamarás Klára

Tizennégy sor

Tizennégy sorban eldalolni
mindent, mi fontos, hogy` lehet?
Tizennégy sor, beosztva rendre,
lefed egy egész életet.

Tíz sorban annyi minden fér el:
öröm, csalódás, bánatok.
Még van idő és fő a szándék.
Azt hiszem, hozzáfoghatok.

Hat sor van már csak, az se teljes.
Kár, hogy e pár sor ily selejtes,
s e dal már nem lehet remek,

és három sor... jaj kezdek félni...
Egy sorba azt lehet csak írni,
hogy voltam és szerettelek.
 
 
0 komment , kategória:  Kortárs költők versei  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 2708 db bejegyzés
Összes: 10470 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 475
  • e Hét: 3467
  • e Hónap: 47580
  • e Év: 564627
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.