Regisztráció  Belépés
katalinkohut.blog.xfree.hu
A szeretet mindent meggyógyít, a szíve szétterjeszti önmagát a világmindenségben H. Kohut Katalin
2017.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 67 
Kohut Katalin: Boldog Új Évet!
  2017-12-31 16:31:39, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Boldog Új Évet!

Mit kívánjak én
Szilveszter éjjelén?
Sikert hivatásban,
Szeretetet a családban,
Sok igaz, hű barátot,
Húsvétra friss kalácsot,
Pünkösdre sok leányhangot,
Gyermekek csillogó szemét,
Szépkorúak tiszta lelkét,
Ne fájjon többé a világ,
Politika égbe nem kiált,
Értünk, miattunk él,
Ki rólunk ítélkezik,
Igazság lobog a szélben,
Fehér zászlaja szívet regél.
Törvény és hatalom
Jegyben járnak,
Örök házasságot
Ígérnek egymásnak.
Kell még a jó szó,
Mely szívet derít,
Akár, mint só, mely
Nélkül íztelen a lét.
S mivel minden ember
Szívében törvény a rend,
Nincs többé éhezés,
Gyilkolás, békesség lesz.
Végiggondolni nem is lehet,
Mit kívánhatok:
Örök-szerelmet,
Tiszta hangot,
Csengő dallamot.
S amikor a jólétben
Egyszerre fogunk kezet,
Felkiálthatok végre:
Emberek, Boldog Új Évet!
 
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Haiku formák
  2017-12-31 09:29:41, vasárnap
 
  H.Kohut Katalin: Haiku formák76

Új Év

jövőbe lépek
lelkesült reménységgel
kiderül az ég

A pezsgő gazdagság

szilveszter éjjel
buborékot kortyolok
meggazdagulok

Szilveszter

Derűs ricsajjal
pezsgőt bont a nagyvilág.
Űzd az Óévet!

Talán nem álom

Talán nem álom,
már valóságban élek,
szeretlek Téged!

Békegalamb

A békegalamb
szájában olajággal
integet nekem.

Panel

Gyufásdobozban
veszteglő lehetetlen
kutatja sorsát.

2017. december 30-31.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Boldog Új Esztendőt!
  2017-12-31 06:34:37, vasárnap
 
  H.Kohut Katalin: Boldog Új Esztendőt!

Elsőként köszöntsem otthonom nevedet,
a szívem bántották - már kísér engemet,
mert ahol a szív van, ott lakik Szeretet,
a nagyvilágon máshol nem leled meg helyed.

Másodszor köszöntöm pár halott barátom,
hibájuk volt engem szeretni, belátom,
s az élők közül pár tisztel bármi áron,
szülőre, gyerekre, nagy családra vágyom.

Harmadszor köszönném igaz tanároknak,
hogy néha megfedtek, beszéltem és szóltak,
tanítottak számtant, magyar irodalmat,
nyelvtani ragozást, csodáját a dalnak.

Negyedik köszönet hozzád száll Szerelem,
fokozni sem lehet Téged, nagy érzelem,
egyetlen szó igaz, szeretlek szertelen,
Te vagy az életem, Te vagy az értelem.

Amit nem köszönök, add meg eljövőnek,
egészség, szép forma a nélkülözőnek,
szomjazom a szóra igazság-jövőnek,
harmónia Földjét valós kikötőnek.

Végül is nem kívánok sokat és rettentőt,
csak annyit, amennyi járna, sors-felmentőt,
áldom a késői, hűséges megmentőt,
kívánok csodás és boldog új esztendőt!

2017. december 27.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Furcsa a Szilveszter
  2017-12-29 15:19:06, péntek
 
  H.Kohut Katalin: Furcsa a Szilveszter

Szilveszter éjjel ülök egy széken,
bámulom a tévét,
fényeket látok a sötét égen,
spécézem a lóvét,
hátha egyszer megnyerem,
enyém lesz a győzelem,
trombitálok és nyerítek
lóvá lettem én.
Berúgtam jól, rendesen,
vodkát iszom peckesen,
elfeledtem már magyarul,
oroszt makogom.

Furcsa a Szilveszter,
repül ott minden fenn,
űrhajón járok,
csodálatos képzelet.

Furcsa a Szilveszter,
zokog a hóember,
álmaimban látom,
sáros útra nem megyek.

Jön már a Jenő, a kéményseprő,
azt mondta, szerencsét hoz,
Julcsi házmester udvart kiseprő,
a sakkban nem visszakoz.
Bandzsalít ott fenn a Hold,
csodálnak a csillagok,
malackfarok egyik kezemben,
pezsgőt nyakalok.
Berúgtam én rendesen,
buborék a fülemen,
gazdag leszek majd jövőre
égre esküszöm.

Furcsa a Szilveszter,
repül ott minden fenn,
űrhajón járok,
csodálatos képzelet.

Furcsa a Szilveszter,
zokog a hóember,
álmaimban látom,
sáros útra nem megyek.

2017. december 29.







 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
H.Kohut Katalin: Haiku formák
  2017-12-29 14:25:54, péntek
 
  H.Kohut Katalin: Haiku formák75

Majd megnövök

esik az eső
legalább majd megnövök
kicsi vagyok még

Nagyot kívánok

nagyot kívánok
egészséget és sikert
boldog új évet

Erény a neve

igazságot szól
mindenik nemes ember
erény a neve

Elméletben

az igaz mindig
elméletben s érvvel győz
gyászos valóság

Szilveszter lenyomata

sáros cipőtalp
szilveszter lenyomata
megtisztult világ

Tor-ünnep

Mesés szilveszter
lenne, ha máshol élnék.
Tort nem ünneplek.

2017. december 28-29.
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
Sajtos, köménymagos rudacskák
  2017-12-29 02:07:48, péntek
 
 
Hozzávalók:

30 dkg liszt
22 dkg margarin, vagy 16 dkg zsír
2 dkg élesztő
1 egész tojás
½ cukor

kevés tej

Köménymagoshoz:

ízlés szerint köménymag


Sajtoshoz:

20 dkg reszelt trappista sajt

Elkészítés:

Az élesztőt ½ dl langyos tejben ½ dkg cukorral felfuttatjuk. A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, hozzáadjuk az élesztőt, tojást, sót, kevés tejjel összegyúrjuk. Nem szabad lágynak lennie. Ceruzavastagságúra kinyújtjuk, 8-10 cm-es rudakra vágjuk. Felvert egész tojással megkenjük.

Köménymagoshoz sóval, köménymaggal megszórjuk, a sajtoshoz reszelt sajttal.

A sütőlemezen 2-3 cm-re rakjuk egymástól. Középmeleg sütőben világosbarnára sütjük.

Jó étvágyat kívánok!

2017. december 29.

 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin receptjei  
Bólé készítése
  2017-12-28 12:22:34, csütörtök
 
  Általános recept

Elkészítés:

Lesarkítva: a bólé az az ital, amely úgy ,,keletkezik", hogy a gyümölcssalátába belefolyik a bor, majd egy kis idő múlva beleborul a pezsgő is.

Részletesebben: A gyümölcsöket megmossuk, meghámozzuk (kivéve a citrusféléket), feldaraboljuk, amennyiben szükséges kimagvazzuk, ízlés szerint megcukrozzuk, majd a tömény italt ráöntve állni hagyjuk néhány órát. Ezután adjuk hozzá a bort, tálalás előtt pedig a behűtött pezsgőt. Természetesen alkoholmentes bólét is készíthetünk, ilyenkor rövidital, a bor és a pezsgő helyett gyümölcsteát, szörpöt, szirupot vagy gyümölcslevet használunk. Így akár gyermekzsúrokon is feltálalhatjuk.

A bólé mindig annál finomabb, minél tovább hagyjuk állni, hiszen az ízek úgymond így érnek össze.

Tálalás:

A bólét hagyományosan nagy méretű, általában üvegtálban szolgálják fel, merőkanállal valamint széles szájú, gyakran füles pohárból fogyasztják. Nem ritkán kiskanalat is szervíroznak mellé a gyümölcsdarabok miatt.

Kávélikőr Hozzávalók:

3 dl feketekávé
3 dl konyak
15 dkg porcukor
Csipet fahéj, csipet őrölt szegfűszeg

A hozzávalókat elkeverjük és üvegbe töltjük, majd két hétig pihentetjük. Ha eszünkbe jut, időnként ajánlatos összerázni. Két hét után apró lyukú szűrőn leszűrjük, majd újra üvegbe töltjük. Minél tovább áll, annál finomabb lesz.

AlmaborHozzávalók:

Fél liter almabor vagy 100 %-os almalé
1 db fahéjrúd
2 evőkanál méz
2 citrom leve
Egy citrom reszelt héja
Fél liter ananászlé
Késhegynyi őrölt szerecsendió

Egy edényben forraljuk fel az almabort egy fahéjrúddal, majd a lángot takarékra állítva és az edényt lefedve főzzük még öt percig. Ezután adjuk hozzá a maradék hozzávalót és még további öt percig főzzük. Ha elkészült máris fogyasztható. Ötletes lehet még narancskarikát tenni a poharakba, illetve a kiskanalak helyett egy-egy fahéjrudat nyomjunk a vendégek kezébe, hogy azzal kavargassák melegítő italukat. Ezzel a finomsággal gyerekeket is kínálhatunk, hiszen a forralás során az alkoholtartalom elillan.

Akár romantikus összebújásoknál, akár a rokonok társaságában kerülnek elő ezek az italok, igazán különlegessé varázsolják a hideg estéket. Visszahoznak egy falatnyi napsugarat, átmelegítik a testet, megnyugtatják a lelket, igazán varázslatossá teszik a közös beszélgetéseket. Szenteste is bátran kínáljuk a megszokott italok helyett, ezzel is emlékezetessé téve és emelve az ünnep fényét.

Karácsonyi narancsos bor

A sötét és hideg téli estéken jól esik egy forró ital, mely testünket és lelkünket is átmelegíti.

Hozzávalók:

4 darab lédús narancs
25 darab kockacukor
Egy narancs héja
1 liter vörösbor
1 pohárka tiszta alkohol

Elkészítés:
 
 
0 komment , kategória:  Karácsony, Új év  
Mándy Kristóf: A szeretet ünnepén
  2017-12-27 15:24:37, szerda
 
 
Azt hittem, sosem lesz vége. Azt hittem, örökké tart már a kín. Ez az őrjítő, perzselő tűz a légben... és ez a lángoló éhség, mely újra, s újra végigseper testemen. Azt hittem, sosem múlik már el ez a rettenet... ez a szaggató téboly...



És most, most hogy magamhoz tértem, itt vagyok egy villamoson, mely álmatagon zakatol a síneken. Mi történhetett? Hogy kerültem ide? Kapkodva cikáznak gondolataim. Utolsó emlékem, hogy erős kezek váratlanul a földre szorítanak. Tiltakoznék, de nem tudok. Vékony kötelek láncolnak gúzsba és félelem szántja végig lelkemet.



Lassan, zörögve halad a villamos. Még mindig fojtogat a szárazság, szinte már perzsel. ,,Vizet!" - kiáltanám. Béklyóim kegyetlenül szorítják tagjaim. Leráznám őket magamról, de nem lehet. “Segítsetek!" - kiáltanám, de nem tudom. Mellettem egy férfi áll hallgatagon. Erős kezének szorítása satuba fogja lelkemet. Az egykedvű utasok fáradtan bámulnak maguk elé. Nem veszik észre kínomat. Felém se pillantanak. Érzem, sodró áradatként önti el lelkem a rettenet és a pánik ismét feléled bennem.

Szeretnék segítségért kiáltani, könyörögni, hogy rám figyeljenek. De az emberek közönyös arccal bámulnak maguk elé.

Érzem, lelkemet egyre elviselhetetlenebbül fojtogatja a rettenet. Nem bírom tovább! Emberek! Mért nem segítetek?

Hirtelen felránt a férfi. Leszállunk? Máris? Újabb rosszullét kerülget. A villamos egykedvűen tárja ki előttünk ajtaját. Friss téli szél süvít be rajta. Végre levegő! Hűvös, téli levegő. Aztán az erős kezek felragadnak. Megperdül köröttem a világ és én tehetetlenül zuhanok ki a villamosból, be a kukák közé, felborítva azokat.

Azt hittem, sosem lesz vége. Azt hittem, örökké tart a gyötrelem. És most, itt vagyok. Nem érzek már szinte semmit, csak a puszta félelmet. Csak fekszek itt, elhagyatottan, egyedül, feleslegessé válva... és döbbenten nézek a tovazakatoló villamos után. Gondolatok cikáznak bennem. Érthetetlen, kétségbeesett gondolatok.

Emlékszem a hirtelen csattanásra és a nyomában éledő tompa fájdalomra... Emlékszem miként eszméltem magamra először fogságomban. Emlékszem a mindent beborító éjszín félelemre, kötelékeim szorítására, majd a béklyóimtól megszabadító, babráló kezekre, aztán a hirtelen fényre és a kínjaimat megsokszorozó lármára. Az újabb és újabb rosszullétekre. Néma sikolyaimra... és a reményre, hogy egyszer véget ér a gyötrelem.

Emlékszem, miként álltam ott, tehetetlenül, ünnepi díszbe öltöztetve... megértést, könyörületet hiába várva... a szeretet ünnepén.

Vége

/ Az ez évi több százezer hazai fenyőért! /

Ha Te is szereted a növényeket, az állatokat, a természetet, ha megérintett ez a történet, juttasd el minél többekhez, hogy minél többen olvashassák! Ha csak egyetlen ember is elgondolkozik... máris szebb lett a Karácsony!
Legyen valóban mindenki számára kellemes a Karácsony!
 
 
0 komment , kategória:  Karácsony, Új év  
Mándy Kristóf: Karácsonyi történet
  2017-12-27 15:22:56, szerda
 
  A néma kiáltás

Lassan eszmélek magamra. Fájdalom cikázik fel-alá testemben. Mély sötétség vesz körül. Fogalmam sincs, hová kerülhettem. Nem érzek mást, csak a fojtogató, száraz hőséget. Mi ez a hőség? Hol vagyok? Hasít át rajtam a pánikszerű gondolat. Élek-e még vagy ez már a túlvilág? Hirtelen éhség cikázik át rajtam és nyomában a felismerés: Élek! Igen, még élek... de... mi ez? Erős, ám vékony kötelek láncolnak gúzsba. Rémület hasít végig lelkemen. Mi történhetett? Hogy kerültem ide? És hol vagyok? Érzem, pánik kezd éledni sejtjeimben. Lázasan kutatok emlékeim között.
Az utolsó kép, hogy dermedten állok a hegyen. Fagyosan borzongat a téli jeges szél. Hóvihar tombol a tisztáson. Tőlem balra büszkén komorlik a fenyves sötétlő árnya. Az égen ezernyi csillag sziporkázik fényesen a sötétlőn gomolygó fellegek mögött. Nem látom őket, csak tudom, örök díszei az égbolt végtelenbe vesző kárpitjának. Mintha épp azokban a percekben dúlna odafenn az égi háború, testvér testvér ellen.... némán hullanak, szüntelen hullanak az angyalszárnyak pehelytollai...
Elmerengve nézem a kavargó hóesést. Ki tudja hányszor láttam már hasonlót... Mégse tudok betelni vele. Imádom a telet, a havat, a fagyosan metsző szelet. Úgy érzem, képes lennék örökké állni odafenn a hegyen és némán hallgatni a Világ ezerféle hangját, bámulni a folyton változó, mindig megújuló csodás természetet.
Emlékszem, hirtelen megpillantottam két ember árnyát, amint lassan kibontakoztak a kavargó hóesésből. Meglepett. Nem hittem, hogy abban a zord hidegben bárki arra tévedhet azon az éjjelen. Lassan közeledtek. A vihar kegyetlenül cibálta ruháikat. Sapkájukat mélyen szemükbe húzva, földre szegezett tekintettel kaptattak felfele az enyhén emelkedő tisztáson. Csizmáik mélyen süppedtek a frissen esett hóba. Pár méter még és ahogy közelebb értek, felismertem őket. Gyakran jártak arrafelé. Lassan odaértek a közelembe, de úgy tűnt, nem vesznek észre. Némán figyeltem őket egy ideig, míg el nem haladtak mellettem, aztán észrevettem egy kicsiny mókust, mely sietve rohant fel egy fa törzsén, meleg vacka felé igyekezve. Ismét eltűnődtem a természet csodáin, majd figyelmemet újult hévvel ragadták magukkal a kavargó hópelyhek.
Tűnődésemből hirtelen csattanás zökkentett ki és nyomában tompa fájdalom éledt. Arra emlékszek még, hogy előrezuhanok, aztán elsötétül minden. Mi történhetett? És most itt vagyok. Ki tudja hol??? Egy idegen helyen, gúzsba kötve. Béklyóim kegyetlenül szorítják tagjaim. Leráznám őket magamról, de nem lehet.
Érzem, lassú méltósággal cserkészi be lelkem a tébolyító rettenet. Szeretnék uralkodni érzékeimen, uralkodni önmagamon, küzdeni és kibírni az őrjítő kínt, mely vadul hömpölyög tagjaimban. Fojtogat a szárazság, szinte perzsel a levegő. ,,Vizet!" - kiáltanám, de nem tudom. Érzem, tudatom köré sietve gyűlnek a komor fellegek. Egyre elviselhetetlenebb. Egyre fojtogatóbb a kín. Nem bírom tovább! Levegőt! Vizet!
Arra térek magamhoz, hogy felrántanak a földről. Érzem, megperdül köröttem a világ. Újabb rosszullét kerülget. A sötétben serény kezek babrálnak kötelékeimmel. Kezdek ismét magamra eszmélni. A fellegek lassan úsznak félre tudatomról, de nem oszlanak. Még mindig sötétség vesz körül. Mély, ijesztő, fekete rettenet. De legalább nem vagyok többé egyedül. A kezek sietve bontogatják béklyóim. Hirtelen felengednek kötelékeim és villámként cikázik végig rajtam a remény. Újra szabad vagyok!
Csak ez a szárazság ne lenne! Ez az őrjítő, perzselő tűz a légben... és ez a lángoló éhség, mely újult hévvel seper végig testemen. Csak múlna ez a kín... ez a szaggató téboly... De... mi történik velem? Szavak suttognak köröttem, de értelmük már nem jut el hozzám. Újabb rosszullét környékez. Érzem, a kemény, rideg falnak támasztanak.
“Eresszetek!" - kiáltanám. - “Hagyjatok!" - de nincs erőm.... nincs szavam... A fehéren szállingózó hópihékre gondolok. A fagyosan fújó téli szélre... a kis tisztást lassan beborító vastag, puha, vakítón csillámló takaróra... aztán a tavaszi olvadásra... a madarak vidám csicsergésére... a patakmedrekben csobogó üde, jeges vízre... Arra gondolok, miként enged fel a megfagyott föld, a tavasz első éltető napsugaraitól... majd pedig miként tér vissza ismét az élet...
Hirtelen vakító fény önt el mindent. A váratlanul támadó hangzavar és nyomában az ismételten fellángoló kín visszaránt, kiszakítva lelkemet képzeletem andalító mámorából. ,,Csendet!" - kiáltanám. - “Csendet... és békét!... de... először... vizet... Könyörgöm...! Levegőt... és vizet!"
Gondolataim azonban nem támadnak létre, a hang ereje által. Haldokló lelkemben vernek csak visszhangot... némán, reménytelenül. Megértést, könyörületet hiába várva...
Csak állok itt, tehetetlenül, ünnepi díszbe öltöztetve.
- Kellemes Karácsonyt! - csendül fel a szó hirtelen, de én csak értetlenül bámulom a mosolygós arcokat, a szemekben táncoló ünnepi fényeket. Égetőn perzselik leveleim a gyertyák vidáman lobogó lángjai. Szeretnék elalélni, belehullni a halál ölelő karjaiba, de a kín bántón hasogatja szenvedéstől elgyötört, haldokló testemet.
Ólomsúlyokként húzzák ágaim a reám aggatott tarka, csillogó díszek, de súlyosabb náluk a lelkemet betöltő mélységes döbbenet. Egyetlen, kétségbeesett, néma sikollyá dermed a pillanat: - ,,Én is itt vagyok! Könyörüljetek!"

/ Az ez évi több százezer hazai fenyőért! /
 
 
0 komment , kategória:  Karácsony, Új év  
H.Kohut Katalin: Haiku formák
  2017-12-27 06:21:53, szerda
 
  H.Kohut Katalin: Haiku formák74

A szavak fájnak

szív-tüskékeket
kaptam én karácsonyra
sebeim fájnak

Szürke karácsony

szürke karácsony
ködtakarta érzelem
ne hazudj többé

Karácsonyi ajándék

ajándékom lett
a földbe gyöngyölésem
megvetés kísér

Úgy fáj...

fáj a gucsmolás
beleszakad a szív is
igazam nem él

Ünnepi lenyomat

sáros bakanccsal
ment a fürdőszobámba
kézjegy mindenen

Közeleg az új év

ünnepek után
közeleg új esztendő
lélek-ujjongás

Tavasz érkezett

tavasz érkezett
karácsonyi kikelet
új zöld remények

Élethajó

vitorla libben
még a sors irányítja
élethajómat

Béke

Alszik a Minden,
elszunnyadt a gonoszság,
jó ez a béke.






2017, decenber 25-26-27
 
 
0 komment , kategória:  H.Kohut Katalin versei  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 67 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 67 db bejegyzés
e év: 408 db bejegyzés
Összes: 527 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 52
  • e Hét: 348
  • e Hónap: 3057
  • e Év: 18295
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.