Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 314 
Aranyosi Ervin: B.U.É.K.
  2017-12-31 12:50:45, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Szuhanics Albert: Évköszöntő
  2017-12-31 08:10:34, vasárnap
 
  Szuhanics Albert:

Évköszöntő


Elment az aggastyán csoszogó léptekkel,
behúzván az ajtót, elköszönt még egyszer.
Léptei nyomára feledés pora száll,
s múltunk őrangyala ködpermetet szitál.

Vigadjunk, újszülött évünk már fel is sírt!
Ő hozhat számunkra vigaszt és elixírt.
Terveket készített mielőtt érkezett,
nem tűr gonosz párkát, ingatag végzetet!

Bájos az új évünk, gyönyörű kisgyerek,
gőgicsél, rád nevet. Mit akar? Értheted!
Két szeme úgy ragyog, egyik Hold másik Nap,
pilláin terelget csillagfény-álmokat.

Őbenne van a tér, s a teremtő idő,
az év összes napja, az alkotó erő.
Testvéred, társad ő, fogadd szeretettel,
s szívében jobb jövőt remélhet az ember!

Köszöntünk mi újat, búcsúztatunk régit,
elválás sóhaja felsajog az égig.
Üdvözlünk Új évünk, benned van bizalmunk,
hitünk, s a céljaink... minden mit akartunk.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szávay Gyula: Szervusz Szilveszter!
  2017-12-31 08:06:04, vasárnap
 
  Szávay Gyula:

Szervusz Szilveszter!


Szervusz vén Szilveszter!
Csakhogy valahára megjössz te is egyszer !
Már abból, a mily nagy szívszakadva várunk,
Láthatod, mily kedves vendég vagy te nálunk.
Várunk, mint a beteg, ki már reménykedve
Háromszáz hatvannégy rossz pilulát vett be
S jövén az utolsó, szint olyan rossz forma,
Eléjehajt busan: " csak már ez az egy is
A gyomromba volna !"

Nem hányjuk szemedre,
Hogy évünket mindig rosszul fejezed be.
Úgy sem igen tartjuk a jó reménységet,
Hogy az áldás hozzánk ulolsó nap téved,
Nem szokás remélni jót az utoljátul,
Iskolában is a rossz diák ül hátul,
Hogy te szinte ott ülsz az sincsen hiába :
Legrosszabb lehettél, azért kerültél a
Szamarak padjába.

Nem okozlak mégse.
Különben is véd az isten rendelése,
Lásd ő legfelsége jó hozzád felette,
Üstököd fehérré csakis azért tette,
Hogy igaz öregség tisztes köntösében
Verés elől irhád elhordhassad épen.
Köszönd hát hatalmas jó protektorodnak
Hogy sokan e földön - és közöttük én is -
Szervusszal fogadnak.

Minő finom ármány
Sokat tanulhattál már a magad kárán !
Szemeid ragyognak mosolyog az arczod.
Kezedben a kelyhet kocczintásra tartod.
Jön a piros jókedv, fut a sápadt bánat.
Zene zeng előtted, kedv zsibong utánad,
Ide-oda súgsz, hogy : ki haragszik itten ?
Már most mit lehetne mást felelni rá, mint, Hogy :
Hozott az Isten !

Ide-oda súgni !
A könnyenhivöknek szépeket hazudni !
Látom most is abban fáradsz ott javában !
Ahol az a vidám úri társaság van ;
Elhiteted vélök, hogy a jövő évben
Annyi lesz a jóbor mennyi nem volt régen
És még a bor mellett azt mondod Szilveszter,
lm folyónk megárad és tavalyi módon
Nyakon vizkeresztel.

Most meg már amott van.
Egy lányka hallgatja szavait titokban.
Annak a kis lánynak azt súgja fülébe,
Hogy boldog menyasszony lesz mához egy évre.:
Összebeszél annyit szegény kicsikének
Hogy arcán a rózsák szinte lánggal égnek.
Pedig - bárha X ur nagyon is imádja,
De még azt sem tudja voltaképen mennyi
Az ő hozománya !

Búsan, elhagyottan
Ivott a hazáért egy pógár amottan.
Annak a fülét tele az súgta jóval,
Megbukott kormánnyal, eltörült adóval.
A boldog jövőnek édes reményében
Iszik most a honfi kefekötőképen,
Hejh, mire a hajnal honfi álmot oszlat
Alighanem oszlat adóemelésről
Uj törvényjavaslat!

Ah, de mi ez ismét ?
Fiataloktól az öregekhez is még?
Édes uram bátyám oda se hallgasson !
Dugja a fölét he, lelkem jó nagy asszony!
Vén Szilveszterünknek pletykát szór a szája
Most, is azt beszéli - hordja el a kánya -
Kinek mily ruhája ? mennyi hozománya ?
Hány eladó lánya ?

Közeledel, nem-de?
Nos, ugyan mit tudnál súgni a fülembe ?
Tán valami tréfát akarsz tenni vélem,
A miért titkaidat sorra kibeszélem ?
Eddig minden évben úgyis a meghaltnál
Jobbat jövendöltél és rosszabbat adtál,
Nincs hiteled többé menj merre szived húz,
Még most szólok hozzád, jövőre talán már
Azt se mondom "szervusz !"

Hozd a poharat hát !
Kocczintva köszöntsük Sziveszternek napját.
Legalább mulatni egy jó napunk légyen,
Búsulhatnak háromszáz és hatvannégyen.
Légy fogadva dallal, köszöntve zenével,
Mulass itt közöttünk vig kedvvel az éjjel !
Mig a jövő hajnal egy uj évet kezd el
Akkor aztán indulj s búcsúzva igy szólunk:
Szervusz vén Szilveszter !

Esztergom és Vidéke, 1884. dec. 28.
 
 
0 komment , kategória:  Szávay Gyula  
Koncz Pál: Szilveszter estéjén.
  2017-12-31 08:04:51, vasárnap
 
  Koncz Pál:

Szilveszter estéjén.


Mélabúsan kong-bong
A torony harangja,
Szent imára hiv fel
Bús szavát hallatva;
S elsiratja közbe
Ő is azt, mi bántja,
Hogy egy évnek terhe
Nehezül ma rája.

Mélabúsan kong-bong
A torony harangja,
Benne tán az Úrnak
Zúg felém haragja? . . . .
Vagy talán azt mondja
A harang ércz-szava,
Hogy múlandó minden
S nincs mi itt maradna! . . . .

Mélabúsan kong-bong
A torony harangja,
Nem temetnek, mégis,
Szomorú a hangja.
Oly kesergve zúgja
Most felém az a hang:
"Vége van az évnek,
S közelébb a sírhant ! . . . "

Eger - hetilap, 1890. december 30.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Csorba Győző: Szilveszter-este
  2017-12-31 08:00:29, vasárnap
 
  Csorba Győző:

Szilveszter-este


Szomorúságom szürke gömb,
bárhol próbálom bontani,
föltépni és szétrontani,
lesiklik róla a kezem. -
A szívemen gurul, gurul,
behorpad tőle a szivem, -
úgy érzem: szivemen viszem
a legmagasabb hegyeket.
Támad a hideg négy felől,
bevicsorog az ablakon,
fagyott árnyékok a havon, -
meleg a szoba: hasztalan.
Átúsztam újra egy folyót,
kiveri utánam a hab
a nem-szeretem dolgokat,
és nincsen senkim, aki véd.
Távoli, vidám szavaid
jéggé meredve érnek el, -
a hűvös semmi énekel
fülembe, mint a szunyogok. -
Siess, hozd már a meleged,
veszélyes tájon imbolyog
a lábam: könnyen megfagyok,
szívemhez koccant a halál.
Hogy mindörökké áldjalak,
ki másodszor életre szülsz,
s a pusztulás elé feszülsz,
mely már-már arcomba lehel.

 
 
0 komment , kategória:  Csorba Győző  
Bódás János: Esti imádság.
  2017-12-31 07:57:22, vasárnap
 
  Bódás János:

Esti imádság.


Ez a nap úgy ment el felettem
Uram, hogy semmi jót se tettem.
Jó szavakkal adós maradtam,
szegénynek, koldusnak nem adtam,
nem mentem el oda, hol vártak
vergődő, törött lelki szárnyak,
s annak, ki jött bűntől űzötten,
szívén talán sebet ütöttem
gúnnyal, közönnyel. Bocsásd meg Uram,
hogy napom meddőn tovább suhan.
Rossz mécs voltam - égtem titokban,
s csak magamnak világítottam.
Pedig jóságod körülövezett
ma is, mint tiszta tó a szigetet.
Gondom nincs, amit bírni ne lehetne,
elférne vállamon mások keresztje.
Hajam sötét még, a fogam fehér,
eremben jókedvvel kering a vér,
nem vagyok egyedül, mint annyian,
szép asszonyom van s két szép kisfiam.
Az asztalunkra mindig jó kerül,
házunk csupa fény és csupa derű.
Mennyi gyönyörű ajándék ez,
s most múltam még csak harminc éves!
Ma is jóságodban fürödtem,
s én semmi, semmi jót se tettem,
pedig tisztem az: mit kezed adott,
tovább adjam, mint drót az áramot.
Ó segélj, hogy mint gazdagon megáldott,
szórjam - tükör a fényt - a Te jóságod,
Ne legyen meddő több napom soha,
ragyogjon rólam Lelked mosolya,
add, hogy mindenkit egyformán szeressek
s áldó jobbkezed egy íze lehessek.
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
Gábor Andor: Az esztendő könyvét lezártam . . .
  2017-12-31 07:55:49, vasárnap
 
  Gábor Andor:

Az esztendő könyvét lezártam . . .


Az esztendő könyvét lezártam,
Uj számadásom megcsináltam :
S bárhogy forgassam, nézegessem,
Csak nem mutat fel semmit ez sem.

Bohó álmok, szines remények,
Melyekkel szívem enyhitém meg:
Vagy gyászosan megsemmisültek,
Vagy egyszerűn : nem teljesültek.

Mit egyre fürkészett a lelkem,
Mit felkutatni útra keltem,
Mit vágyva és szorongva vártam :
Mindhasztalan ! - meg nem találtam.

Nap nap után szállt el felettem,
Rosszabb se lettem, jobb se lettem,
S közönytől elfásulva látom,
Hogy elpazarlom ifjúságom.

Oh, hogyha büszkén, szenvedélylyel
Magam szórnám kaczagva széjjel! . . .
De igy: álmodva, csöndbe, tétlen
Csak hull virága észrevétlen.

a_het_1905.
 
 
0 komment , kategória:  Gábor Andor  
Reményik Sándor: Ha számbavetted
  2017-12-31 07:55:00, vasárnap
 
  Reményik Sándor:

Ha számbavetted


Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egy pár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sújt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyílt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet.
Mely indult jóakarat ösvényén
És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz.
Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -
És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egy pár miatyánkot.

(Tarts őszinte, mély bűnbánatot!!)

(utolsó sor: Borzási Sándor)
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Benedek Aladár: Bajok között.
  2017-12-31 07:53:23, vasárnap
 
  Benedek Aladár:

Bajok között.


Van-e elégtétel a sok szenvedésért? .
Nyer-e díjat e sok méltatlan nyomor ? !
Oh engem már annyi, annyi szenvedés ért,
De jutalma késett mind-mindannyiszor!
Csakhogy az a nyomor, mely engemet sujta,
S sújt: még sokat sújthat! s ez fáj énnekem !
Én csak fölkelek, s tán van, ki fölkel újra,
De legtöbb van mégis az erőtelen!

Van-e elégtétel a sok szenvedésért?
Oh lelkemben oly sok a nyomor s a kín!
Akármerre lépek, csak ez az árny kísért,
Mintha méreg ülne az üdv ajkain. -
S még ha én volnék csak, ki rejtekbe bújva,
Ki-kisirom búmat némán, csendesen!
De hány van, ki kínját viselni nem tudja,
S jobb sorsot várni már nincs türelme sem!

Van-e elégtétel a sok szenvedésért,
Mely engem gyötört már e kis léten át?!
Bűntelen bár, mégis annyi bűnhődés ért,
Hogy gyanúval nézem a szent bibliát. -
De ha elgondolom, hogy rajtam kivül még
Számtalan lény szenved ily méltatlanul:
E sorstól csak azért is nem menekülnék,
Hátha abból tűrni más is megtanul.

Van-e elégtétel a sok szenvedésért?!
Oh kell lenni! s hogyha nem több: egy marad!
Megmarad a vágy, mely vár és örökké kér,
Meg az üdv iránt a hit s az akarat.
S mig ezek megvannak, addig küzdhetünk, de
Ha eltüntenek már, akkor mit tegyünk ? - -
Akkor is csak hajtsuk fejünk tenyerünkbe.
Megnyugodva abban, hogy ez - végzetünk!

Vasárnapi Ujság - 1874. január 4.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Unger Ilona /Alba Nevis/: Játékosok.
  2017-12-31 07:52:37, vasárnap
 
  Unger Ilona /Alba Nevis/:

Játékosok.


Felállt a lány, s szólt:

- Nem játszom tovább,
Ön csal, Uram, s e játék esztelen.
Kifosztott, lám, már semmim se maradt.
Tovább minek ? Még mit akar velem ?

Volt kincsem bőven játszmánk kezdetén,
Csapongó vágyak, álmok, ifjúság.
Valóságos kis király voltam én,
S birodalmam egy szebb, egy jobb világ:

Egy világ, mely még csupa rejtelem,
Csupa rajongó, fényes, tiszta hit,
Egy világ, mély még gyomot nem terem,
Egy világ, mely csak szeretni tanit . . .

Ekkor jött Ön, a hóditó, merész,
És én bolondul szembeszálltam im;
Tartom uram, a bank itt az egész !
S feltettem drága, legszebb álmaim.

A játszma dőlt, Ön nyert, meg újra nyert,
S most? Itt állok, kifosztva, koldusan;
A kincs, mely nemrég halmazban hevert,
Elúszott már, a banknak vége van ! -

Mig igy beszélt, borongó kék szemén]
Egy könny gurult a lapra tét gyanánt:
- Tartom, Uram, e játszma még enyém.
- Nyertem ! - szólt ő

És otthagyá a lányt.

a_het_1905.
 
 
0 komment , kategória:  Unger Ilona  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 314 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 3470 db bejegyzés
Összes: 31881 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1840
  • e Hét: 9810
  • e Hónap: 59646
  • e Év: 1284595
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.