|
2017-12-05 14:20:36, kedd
|
| |
| |
Októberi eső
Korán sötétedik. A korábban szép színekben játszó fák levelei lassan, haldokolva hullnak a sárba, a barna ragyogást belepik a rothadás foltjai. Hideg eső szemerkél a téren, a reflektorok fénypásztája előtt egy pillanatra fölragyognak a vízcseppek, majd lehullanak a verem-mély sötétbe.
A koszorúzás is a vége felé jár. Az áldozatokra emlékező tömeg lassan szétszéled, elszivárog. A hivatalos személyek már percekkel korábban elmentek, miután elvillant az utolsó vaku is, s a televízióstábok összepakoltak. Laptopjukon kopogják a rövid hírt a sajtó szolgái, s küldik a vágóképeket a 10 másodperces tudósításhoz. Ennyi fér bele az esti híradóba, s elsőnek kell lenni. Sietni kell, hosszú volt a műsor, névsor, vers: A Szózat éneklése közben, meg tánc.
Október vége van, a hatvan évvel ezelőtti vérengzésre emlékeztető szobor tompán ragyog a fényben, a kereszt szárnyairól csöpög az eső. A talpazat talpig fehérben a rengeteg virágtól.
Most éppen az iskolák tanulói vonulnak a szobor felé a cserkészek után. Még néhány koszorúzó ácsorog hátul, s oldalt a három-négy túlélőnek kitett széken ülnek azok, akik nem csak lelkükben őrzik a sebet, de lábuk, combjuk is emlékezik a géppuskákra.
Lassan az utolsó koszorú is a helyére kerül, a technikusok összepakolnak, lekapcsolják a reflektorokat.
S a túlélők egyedül maradnak a sötétben, miközben egyre jobban esik a mocskos októberi eső.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
