Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 141 
Még mindig
  2017-02-28 23:52:13, kedd
 
  Még mindig
Még felszínre tör pár mélyre rejtett könnycsepp,
mikor azt látom, hogy szavaid összeilleszkednek
azokkal a lélekből eredő gondolatokkal,
melyekben egy másik szívnek szép érzése van.

Még füstként fojt itt benn az a bizonyos tudat,
hogy minden, ami köztünk volt csak emlék maradhat,
hisz én sosem értem annyit, ami ahhoz kellett,
hogy változtass a múlton, vagy végleg elfelejtsed.

Így hát nincs miért maradnom, végleg elmegyek.
Talán egyszer teret adok még az életnek,
hisz az reményt nyújthat, hittel bírhat, felmagasztalhat
ebben a röpke, kérész időben, mely futva elszalad.

Kun Magdolna


 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna versei  
Áradjon a szeretetet
  2017-02-28 11:05:21, kedd
 
  Áradjon a szeretetet

Ha majdan egy napon a szeretet fénye
egyformán árad szét minden földi lényre,
árnyék és sötétség, mind elmenekülnek,
s ha a bűnös lelkek is fénybe kerülnek,
akkor itt e Földön eljön a Mennyország,
s mosolytól ragyognak az emberi orcák.

Ha majd minden lélek adni, s kapni képes,
s közeledni akar a másik szívéhez,
akkor látni fogjuk, mily nagy az ereje,
milyen erősen vonz szívünknek deleje!
Mindenki képes lesz csodát létrehozni,
s nem akar majd senki, semmit elorozni!

Mert a szívszeretet, mások szívét vonzza,
az ember örömét, jó kedvét fokozza,
és terjedni képes szerte a világban,
így fürdik a lélek szerető fényárban.
A szeretet erő, mi a jót fokozza,
lelked egy boldogabb, fénylőbb szintre hozza.

Elmúlhat az önzés, meggyógyul világunk,
megértjük a létet, s nem féljük halálunk.
Megtaláljuk Istent, egyéb célunk nincsen,
nem marakodunk már kétes, földi kincsen,
csupán csak élvezzük létünk tiszta fényét,
magunkhoz ölelve a világ egészét.

Gyújtsunk hát szívünkben szép, szeretet lángot!
Fényünkkel ragyogjuk be e szép világot!
Egyetlen egy szív se maradhasson árva,
ne lehessen lélek gondok közé zárva!
Ne legyen éhező, mindenkinek jusson,
a szeretet fénye a Földön szerte fusson!

Jöjjön el az Isten fénylő Mennyországa,
boruljon a világ fénybe és virágba!
Egymás kezét fogva a nép ünnepeljen,
önmagába nézve megnyugvásra leljen.
Minden éhezőnek jusson elég étel,
boldoguljon mind-mind, ne legyen kivétel!

Legyen világosság, hogy mindenki lásson,
segítsen önmagán, és segítsen máson!
Kezdd el osztogatni szereteted fényét,
add vissza az ember utolsó reményét,
hited szent vizével locsolgasd álmait,
érezze, hogy az Úr a lelkében lakik!

Aranyosi Ervin



Szívedből adni

Kipróbáltad már - hogy milyen
- nyitott szívedből adni?
Felrázva néhány csüggedőt
- jó embernek maradni?

Segíteni az éhezőt,
tudva, más nem segíthet!
Reményt adni, hol elfogyott...
hol vár sóvár tekintet.

A földi lét csak anyagi,
kincset ne gyűjts magadnak!
Szívük, lelkük is megtelik,
kik szeretettel adnak!

A világ tőled gazdagabb,
s általad válik szebbé.
Vizsgáld meg belsőd, Önmagad,
s az álmod váljon tetté!

Amit küldesz, majd azt kapod,
a szeretet sosem vész el.
Jöhetnek bajok, viharok,
ne szállj szembe a széllel.

Csak tedd a dolgod csendesen,
és szépítsd kis világod!
S meglátod, álmod létre kel,
s megnő apró virágod.

Legyél, ki voltál mindig is,
jótékony, tiszta lélek!
Tárd ki ajtód és ablakod,
és sóhajtsd világgá: ÉLEK!

Aranyosi Ervin



Megkésett köszöntő

Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív...
Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.

Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, - nem is kevést -
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!
Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: - Az életet!

Hisz nem vagy itt már jó anyám,
szemed a mennyből néz le rám.
S tudom, ha lát, most mosolyog,
hisz ma is gyermeked vagyok,
s amíg csak élek az leszek,
s egyszer, ha én is elmegyek,
találkozunk majd odafenn,
ahol a lélek megpihen!

Leülök hát, s emlékezem,
összefonom a két kezem.
Behunyt szemmel imádkozom,
arcod szemem elé hozom,
mert szíved szívemben lakik,
ott hozza szép virágait.
Köszöntelek e szép napon,
csak itt hiányzol még nagyon!

Aranyosi Ervin



Keresd az utat!

"Keresd meg az utat az emberek szívéhez!
Ismerd meg a lelkét: - mit gondol, mit érez?
Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,
önfeledten élni, vidáman nevetni?
A szív kapujához kérdések vezetnek.
Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek...
Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,
ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.
Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,
meghallgatni szavát, s a pártjára állni.
Néhány kedves szóval vidítani lelkét,
s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.
Keresd hát az utat szívvel, szeretettel,
keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember!
Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád,
keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!"

Aranyosi Ervin



 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin versei.  
Álomország...
  2017-02-28 10:55:29, kedd
 
  Álomország...
Álomország jó lenne, ha létezne, ahol minden ember boldog lehetne.
Gonoszság, irigység a terror veszélye, rettegésbe soha senkit nem űzne. Szegénység, éhség, értelmetlen halál, könnygyöngyöket hullató, valós rideg világ. A gonosz birodalmát, szívesen elűzném, felhőfodrokra a béke fényét tűzném. Ó a pénz, a képmutatás! Huss elrepülne... a Földünkön emberek közt, szeretet, béke lenne. Tudom, hogy csak álom... csacska képzelgés. Bárcsak nyugodtan álomra hajthatná minden hajléktalan, félem nélkül a fejét. Bőrszín nem számít, sem a szegény, a gazdag, szeretet-tengere így lehetne hatalmas. Irigy, becsvágyó uralomra törő, háborút szító világmindenség, örökre száműzve lenne. Helyébe Álomország, megjelenne. Zöldellő fákkal, bokrokkal, tarka pillangókkal... szirmotbontó- illatontó virágtengerekkel. Napfény cirógató, langyos játszi szelekkel. Gondtalanul kacagva szaladnánk, a vadvirágos réten. Szellő szárnyán együtt utaznánk, kéz a kézben. Egy tisztás közepén Álomországban élnénk, ámulva néznénk a lombok közt áttörő Nap fényét. Madár ének, patak csobogása, hajnalpír színvarázst festene az orcádra. Gyermekek, nők, férfiak, ölelkező párok, rossz emberek ne itt, más bolygón építsék világuk! Föld nevű bolygót ne tegyük tönkre!
Bárcsak összefognának, gondolkodnának emberek és népek. Boldogan, békében élnének bölcsen, sok-sok rohanó évet. Terheket, gondokat, egyformán cipelnénk, a megoldás kulcsát együtt keresnénk. Képzelet szülte álomvilág...
- Istenem, ha valósággá válna, gyémántkönny fénylene, a szív fölé fűzött vékony aranyszálra.-
Horváth M. Zsuzsanna
2016. február 27.


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna versei  
Álom maradsz
  2017-02-27 22:27:51, hétfő
 
  Álom maradsz

A gyertyafénye bőrömre tapad,
a szél fütyülve zengeti a távolt,
lábamnál dorombol az alkonyat,
vérereimen átkúszik a mámor,
izzó szenvedély, kegyetlenség és jóság,
perzseli szárazra ajkamon a szót,
álom maradsz, szélfútta valóság,
mert ébredéskor már nem leszel sehol.

Kovács Daniela


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela versei  
Gyönyörűnek látom
  2017-02-27 22:22:51, hétfő
 
  Gyönyörűnek látom

A téli alkony aranycsíkja reszket
dérütötte rónán örömkönnyet ejt,
míg fércelt felhők között csókjai tüzelnek
szerelmesen ígéri, hogy soha nem felejt.

Búcsúzik, ám arcán régi vágyak égnek,
szétszórja őket az ég mezején
gyönyörűnek látom, Istenem, oly szépnek
ahogy lángra gyúl épp a liget peremén.

Kovács Daniela


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela versei  
Emlékfátylam
  2017-02-27 22:18:14, hétfő
 
  Emlékfátylam

Ma gyöngyházfényű felhőket
ölelt magához az ég,
halk dobbanások íve alatt
az éj sóhajokba rezdült.

Kagylókba zárt zsongás
ringatta tenger fodros álmait,
izzó öledben a hold ezüstje
félszegen megenyhült.

Majd két parányi csillag
lopózott pilláid mögé,
s csillantak áttetszőn, mint harmat,
mi a virág szirmán védtelenül
adja át magát a felkelő vöröslő napnak.

Mire érintésed mellettem elszenderedik,
a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,
de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,
és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.

Ma gyöngyházfényű felhőket
ölelt magához az ég,
s én egy pillanatig elhittem:
karjaimban szunnyad a világmindenség,
és holnap is velem leszel, kincsem,

nem csak a szívemben pihensz
emlékfátylam alatt magadnak...

Zsefy Zsanett
/2010.07.06/


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
Hittel
  2017-02-26 22:06:19, vasárnap
 
  Hittel

Kigyúlnak a hajnali fények,
Életemtől, mondd, mit remélek.
Esthajnalcsillag, mutasd utam,
Poharam alján: még egy futam.

Vagy nincs? Ki tudja, meddig élünk,
Addig is bízunk és remélünk.
Ha levetjük álarcainkat,
Szeretetünk sugárzik, mint Nap.

Vagy ha nem, hát felsír messzi dal,
Hit, mit bízik öreg, fiatal.
Vérző szívek mélyére beül,
E világ lassan elcsendesül.

Baráth Sándor
Forrás:poet.hu


 
 
0 komment , kategória:  Baráth Sándor versei  
Lepketánc
  2017-02-26 21:57:15, vasárnap
 
  Lepketánc

A szerelem csak lepketánc,
rájöttem réges régen.
Ezernyi pille éli át
a vadvirágos réten.

Ha megérett a nyáridő,
mindenki társra vágyna.
Ne gondolj rá, hogy csapda ez!
A természet csodája...

A vér tüzel, táncolni kell,
mert tél jön majd az őszre,
ki nyáron át magán búsul,
nem táncol tán` jövőre.

Kamarás Klára
2017. február 17.


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
A farsang dicsérete
  2017-02-26 17:06:47, vasárnap
 
  A farsang dicsérete

Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány,
egymásra torlik két fura menet,
megállnak és hosszú farkasszemet
néznek, zászlójukat kissé lehajtván.

Az egyik bűnt sirat és bűnt temet,
gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán,
a másik csapat maskarába varrt fán
ördögfejet visz, táncol és nevet.

Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal,
bűnbánón látja angyalok karát
s szemét lehunyja méla áhítattal;
míg a zarándokfő, egy véri barát,
szíve mélyén, mely zárva hét lakattal,
idézi antik istenek nyarát.

Dsida Jenő


 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei.  
Hitet lelkemnek
  2017-02-25 21:38:39, szombat
 
  Hitet lelkemnek

Ott, ahol a szelíd utcák kísérik a járókelőt,
gépek zúgásában ébred a hajnal,
álmos szemeket dörzsöl az ébredés,
normáért lüktet a szív,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol göndör illatú a rét,
piros kendős tanyák köszönnek,
anyám szép arca hívogat,
hív a messzeség,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol megterem az értelem,
átadja tudását az ész,
óvó kezek, okos szeretet
bölcsője ring,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol kell a jó szó,
segítség a bajban,
mosoly egy szomorú jajban,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol már vége a némaságnak,
elered mint áradat a szó,
visz, visz a gyönyörű szenvedés,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol már csak önmagam vagyok,
kiváltan, magányosan,
meztelen arccal,
lelkemben hittel,
ott, ott, már ott vagyok én

Demeter Mária


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 141 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 141 db bejegyzés
e év: 1098 db bejegyzés
Összes: 12740 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2123
  • e Hét: 17267
  • e Hónap: 76075
  • e Év: 938380
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.