Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 168 
Piramisok
  2017-02-28 11:54:36, kedd
 
  Szuhanics Albert

Piramisok

A naplómban írva is van,
nem jártam még piramisban,
most a fejem olyan kába,
nem utazom Szakkarába.

Ez a Dzsószer olyan ember,
meredekre mászni nem mer,
tudjuk ezért, hogy nem sima,
lépcsős lett a piramisa...

Inkább Gizába utaznék,
hogyha pénzem lenne elég,
meglátogatnám én Khufut,
ahogyan lábam odafut.

Én a Szfinxet körül járnám,
vinném magammal a párnám,
hogy éjszaka a fejem alatt,
megsúgja mind az igazat...

Ki volt Khufu, avagy Hafré,
hol is fekszik Menkauré?
Mint emelték e gúlákat?
Mert reám tör a búbánat.

Debrecen, 2017. 02. 28.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Öreg órák a múzeumban
  2017-02-24 14:34:09, péntek
 
  Lőwy Árpád

ÖREG ÓRÁK A MÚZEUMBAN

Egy öreg óra a polcz tetején,
Megrokkant a múlt század elején:
Mutatója tizenkettőn megállt,
Ez jelenti a véget, a halált.

A mi farkunk is óra: aminő
Tájékoztat, hogy mennyi az idő.
Bejártunk vele egy életutat,
Tizenkettőt ütött, és hatot mutat
 
 
0 komment , kategória:  Lőwy Árpád /Dr Réthy László/   
Az idei drágaság
  2017-02-24 14:28:19, péntek
 
  Lőwy Árpád

AZ IDEI DRÁGASÁG

Mindenütt panasz hallik,
Hogy szörnyű drága minden,
És javulásra, sajnos
Még kilátásunk sincsen.

A liszt, a kávé, zsemle,
Hús, czukor, fűszer drága,
Senki sem emlékszik még
Ekkora drágaságra.

Ha így tart még - elébünk
Szép perspektíva tárúl!
Maholnap meg lell vonni
A pinát is a szánktul.
 
 
0 komment , kategória:  Lőwy Árpád /Dr Réthy László/   
Két lehellet
  2017-02-23 18:19:57, csütörtök
 
  Falu Tamás

Két lehellet

Legutolsó lehelleteddel
Találkozik az enyém egyszer.
Lehet útja földi, vagy égi,
Földön, vagy égen utoléri.

Szállnak már egymást el nem hagyva,
Egyik csillagról más csillagra,
Forrósulva és fényesülve,
Repülnek együtt űrből űrbe.

Fényt adnak kihűlt csillagoknak,
Gyászolókra reményt ragyognak
És áttörve minden sötéten,
Örökmécs lesznek örök égen.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás versei  
Búban virító titok
  2017-02-23 18:17:47, csütörtök
 
  Lányi Sarolta

Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja sulyát
Csak az én mellem viselje búját -
Virúló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád surolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel.) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rámégetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Téli fohászkodás
  2017-02-23 18:10:33, csütörtök
 
  Sárközi György

Téli fohászkodás

Párák nedves ecsetje festi sürögve a tájat,
Szerte a hegyfalakon már villog a hóvakolat,
Ködben tárul a mennybolt frissremeszelt kupolája,
Vastag üvegből metszi a tél a nagy ablakokat.

Egyszerü lészen e templom, mely nevedért emelődik,
Ám tág, mind belefér, ki dicsérni akarja Urát,
S kinek lelkén szétnyílik a szent szárnyként emelő hit
S fölszáll, látni aranybirodalmad aranykapuját.

Zsoltárt bár csak a csöpp, vacogó verebek csiripolnak,
Édes zenének hallja e zajt is az isteni fül
És fanyar illata tömjénfüstül elég a borókabokornak,
Mely didereg jeges út mentében meztelenül.

Áldom, Uram, hideged, mely megdermeszti a téli folyókat
S zuzmara sójával meghinti az erdők tar fejeit;
Áldom, Uram, fagyodat, szeledet, de segitsd meg a jókat,
Érni tavaszt falaid közt, míg zöld fűz barkája virít.

Ó, szelid Isten, érd be ez együgyü, kurta imával,
Zengő orgonaszóra fagyos, zord most az idő, -
Majd ha fölenged a tél s a magasban husvét angyala szárnyal,
Egymásra mosolygunk, mint két hű szerető.

1926
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György versei  
Tán csillagok leszünk
  2017-02-23 18:07:17, csütörtök
 
  Létay Lajos

Tán csillagok leszünk

Az Alvernán nyílnak a szilvafák,
egy pille kéken ringatja magát,
zümmög a sok fehérfátylas kökény,
mint útszélre ült mennybéli család.

Bizony, most imádkozni kellene,
vagy szép szavakat súgni legalább;
helyette csak bontom, csomózgatom
kis kedvesem virágszagú haját.

Ó, szép ez így! Oly könnyűek vagyunk,
hogy egyszer csak, ki tudja, merre szállunk!
Elröpít egy felbillenő levél;
könnyen megyünk - mért sírnátok utánunk?

Tán csillagok leszünk a klastrom tornyán,
tán pillangók vagy galambok, lehet;
s mi hozzuk nektek szürke telek múltán
a legelső ibolyás fényeket.
 
 
0 komment , kategória:  Létay Lajos versei  
Egy pillangó története
  2017-02-23 18:05:49, csütörtök
 
  Reviczky Gyula

Egy pillangó története

Hideg volt még s a föld kopár,
Pacsírta még nem énekelt.
Az ibolya se bújt elő
S egy lepke már is szárnyra kelt.

Bekarikázta a mezőt,
Enyhet keresve, társtalan',
S mégis tavaszrul álmodott,
És úgy örült, hogy szárnya van.

Fáradtan olykor megpihent
Kórón vagy száraz ágakon,
És várta a derült tavaszt,
Merengve a felhős napon.

Remélt és várta, leste, hogy
Mikor lesz végre már meleg.
Oly sápadt volt a nap neki,
S oly dermesztők az éjjelek.

Fázott szegény, de víg maradt;
A tavasz álma volt vele;
Jól tudta, hogy lesz kikelet,
És rózsa lesz a kedvese.

Lett is tavasz; volt ibolya;
Volt rózsa, fény és napsugár;
De nem a pillangónak; ő
A tavaszt meg nem érte már.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula versei  
Honvágy
  2017-02-23 17:15:58, csütörtök
 
  Gyulai Pál

Honvágy

Mi vonja a fecskét keletre,
Túl bérceken, tenger fölött?
Mit elhagyott volt, régi fészke,
És az emlék, mely véle jött.

Mi bántja ész'kon a virágot,
Mely déli tájt virulva nő?
A föld, mit hóval fedve lát ott,
S amit beszív, a levegő.

Mi az ott a távol ködébe,
Oh mi az ott kelet felé?
A hervadó virág búm képe,
S a szálló fecske vágyamé.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál versei  
Tavaszi tüzek
  2017-02-23 17:12:11, csütörtök
 
  Lucian Blaga

Tavaszi tüzek

Sejtve már a völgy csodáit,
zeng az ág, és zeng a pázsit.
Tüzet látunk, máglyakéket,
fákban rügy fájdalma ébred.

Zöldüléstől részegítve
kertben mi is éledünk.
Ennyi nagyságtól derítve
minden gondot elvetünk.

Újra szítjuk, mit feledtünk,
mit ruhánk rejt, érdekel.
Más vidék sejtői lettünk,
lelkünk arra vágyik el.

Merre az erőt gyanítjuk,
s leszünk mitikus csodák:
szemünk embermód kinyitjuk,
s kivirágzunk, mint a fák.

(Áprily Lajos fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 168 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 168 db bejegyzés
e év: 1630 db bejegyzés
Összes: 8049 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1812
  • e Hét: 10093
  • e Hónap: 76662
  • e Év: 536869
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.