SZABADSAG
Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják.
Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá,
Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká.
Elveszel a kék ...
Tömény ibolya illata száll ,
bár meg hűvös a deres lég
almavirág kinyíló bóbitája
füzér táncában keveset ígér ,
s a halkan suttogó levelek közt
füstölög a pára már meleg föld felett
és várom a csodás kikeletet
mi búsan kéretett leheletet .
Százszorszépek táncra perdülnek
az aranyos égnek alján.
még vizes lepel szárad partokon
még ólmos esőt szitál ,
borongós felhők ereszében
még fázunk kis kardigánban
s fáradtan eget szemlélünk
holdtölte fagyos éjszakán.
Puha sárban lépegetnek
hosszú lábú gémek fehér lábakkal
kecsesen hosszúkat mérnek
nyugodt álmos lélegzettel ,
egy-egy pár halacska felett .
Védett sötét barlang ajtóban
ásítoznak kövér suttogások ,
barna kis arcocskák
álmosan keresnek méz csorgót,
késlekedik tavaszunk bíborja
de azért mozog minden sebesen
és úgy óhajtunk egy csodát
mi virágba borítja lelkünk.
Majd kinyílnak szépségek felettünk
csak várni kell a fülemülét
hangos trillájuk egy áhítat
bér kedvük még álmosan csattan ,
nehezen próbálnak szerencsét
de messze hallszik kedvük
kései szimfónia ,mesés ébredésük.[W.B.]
Mint buborékok pattannak
a szikrázó éjben
kibomló vér eskük
módos új törvények
piros vérrel írva
mint ősrégi
kihűlt pecsétek
a jövendőt jelezve.
Szavad elé szavam vág
a múltat helyrerakva
s régi istenek szárnyán
torz szavak sora
csap arcomba
morcosan ,
a holnapot jósolva sután.
Mert kevés van benned
miben kapaszkodsz
csak nyomorult roncsok
kisemmizett szavak
érthetetlen tébolyok
aranyozott szavaid hiúságán.
Csak állunk szomorúan
érthetetlen könnyekkel
nincs mit összekötnünk
csak nyomorultan kapaszkodunk
míg hullámzik körülöttünk
a világ
a csókok hajnalában
mely talán
utoljára csendül arcomon
s az idő lassan megáll
mozdulatlanná váll. [W.B.]
Most amikor szédít a láz
buja hevességgel ,
halvány arcom hevében
te érted aranylik minden
mint topáz a fényben ,
bűvös nevetésem
mi kitör remegve
szédülten
simogatóan szeret
beléd ölelve az éj titkát.
S csókjaim szállnak feléd
simogatják kebled
oly bársonyos szeretettel
ami csak egyszer ,
de csak egyszer
van erejében ,
s kékesen vibráló szemekkel
ördöngös nevetéssel
kiáltom tiszta lelkemmel
testem minden sejtjeivel
ölelj ,szeress
csak egyszer
csak egyszer
de végtelenszer. [W.B.]
A hitek , amikor záródnak kapuk
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk ,
megállnak közöttünk egymáson .
Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt végzetünk .
Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak a hitek napkoronggal
s minden mi választ vár akarattal
ürességet tetéz testünkön gonddal.
Volt hited csak egy kisiklott álom ,
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott bizalmad az üres vágányon .
.[W.B.]
Lehet tévesen értem
mi belőled szökken
elvágott szöveg
keveset beszélsz
de sosem öszintén
elvesz az ész .
S megrágom énemben
velős beszéded
különleges ,mesés
mert ugye te sem
érted ?Hihetetlen ,
megáll az eszem.
Most mikor nem vagy enyém
hogyan kísérsz
mást , szendén ,
ha semmi sem egész
csak a félig beszéd
csak ennyit érsz?
Hazug a beszéd ,
oly rövid lenne az ész ?
Akkor,ott , kérdem
mikor az esküt rebegted
égig dicsérten
engem
elveszett az eszed?
Visszatartva lélegzetem
figyelem szemed
érdekelten
ahogy felkészülsz
hogy zagyván becézgess
minden szót ,mit kiköpsz
számomra őrjöngés
ilyenkor hol van az ész ?
[W.B.]
xMagazin
Offline
.jpg)
