Regisztráció  Belépés
relisisi.blog.xfree.hu
"A szeretet,amely veget er,csak a szeretet arnyeka. Az igazi szeretet kezdet es veg nelkuli." /Hazrat Inayat Khan/ Braun Annamaria
1957.10.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Egy dátum, április.14, eltel még egy év
  2017-04-25 10:01:14, kedd
 
  Egy dátum, április.14, eltel még egy év

Miért pont erról irok, mert ez a dátum, április.14.2010, megváltoztatta az életemet. Az ember életében a többek között előfordul a gyász is.
Igen, eltelt még egy év, már hét éve, hogy a drága gyermekem nincs itt ebben a világban. Akaratán kivül hagyta ezt a világot, mert mások döntöttek, hogy neki mennie kell, ők a barátai kötelezték elmenni, mert ők egyszerű meggyilkolták. Tudja azt valaki felfogni? szerintem nem, egy anya pláne nem.
Előre megfontolt, aprólékosan, tudatosan, akaratal, lépésról lépésre terveztek, hogy "baráti allapon" elveszik az életét. Kik ők hogy ezt tették? Két fiatal ember, M. Gergö és T. András akik úgy tartják magukat, hogy a fiam, Krisztiánnak a barátai. Milyen bizar kép alkottak maguknak a barátságról. Milyen lélek lakozik bennük, hát kitudja.
Az én életeben mikor belépet a gyász, olyan erővel ütött mint egy tornádó.
Képzeld egy hely ahol minden gyönyörű, a fák magasak, zöldek és a táj a zöld szin összes árnyalataiban pompázik, mindenféle virágok, a legkülönösebb és legcsodásabb, egy nyugodt környezet, vidám emberek körülötted, év tizedek semmi különösebb nem történik. Egyszer csak, hirtelen a semmiből, valahonnan előjön, ott a csendes, nyugodt, kellemes helyre zúdul, erővel, durván, egy nagy tornádó és minden magában sziv, megteker, lesöpör, letipor pillanatok alatt és a helyről, semmit sem marad.
Ezt az lesöprő érzést, ezt a megsemitést éreztem mikor a gyász az életemben lépet.
Olvastam egy könyvben ahogy egy lelkigondozó fogalmazott erről a gyász érzesról: ,,Furcsán. Tökéletlenül. Általában meglehetősen nagy ellenállást tanúsítva. Gyakran haraggal és alkudozva... Rúgkapálva evickélünk át rajta, míg elérjük azt a békés állapotot, amit elfogadásnak nevezünk."
De az elfogadás nem azt jelenti, hogy átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, hiszen az elválás csak egy pillanatig tart, de a találkozás örökké. Igy nyilatkozott egy asszony a gyászről:"Fogalmam sem volt arról, hogy a gyász ennyi első dologgal jár. Az első éjszakám egyedül, az első alkalom, amikor egyedül mentem gyülekezetbe, az első évforduló egyedül. És amikor már azt gondoltam, rosszabb nem lehet, meg kellett birkóznom az ünnepekkel egyedül - bármit megadtam volna azért, hogy bojkottáljam őket."
A gyász fizikailag és érzelmileg feleméssz és nagyon kitud boritani. Idő igenés és sok türelem kell hozzá.
Egy édesanyának a gyásza véghetetlen! Egy gyermek elvesztése pótothatatlan!
Mikor kezdtet a fiam után gyászom, az volt számomra érdekes, honnan lesz bennem erőt elviselni azt a nagy fájdalmat, hogy tudom a saját vérző sebemet ápolni.
Nem is sejtettem, még mennyi minden kell át vészelnem. Persze, voltak nagyon nehéz és kellemetlen pillanatok, mikor nem látam miért élek és mi értelme ennek a élet-halál vivodásnak, kerestem a végemhez megoldást. Szomorú, kiábrándulva és erőtlen voltam. Senkivel nem beszéltem, hosszú idő, még a ferjémmel sem tudtam. Egy jó fel év után, meghallgattam egy jó tanácsot: "keresd fel a családi orvosodat" és meg tettem. Meghallgatott és mielőtt szólt volna valami, mesélt nekem róla. Volt egy öcsé és még gyerekek voltak 10 évesek és az öcsé autó balesetben meghalt, őt mentette meg, ellökte az autó előtt és ő az öcsé, ott a helyszinen meghalt. Ez persze mikor mesélte, könnyi volt a szemeben és az én szememben is. Mikor végzett annyit mondott még, hogy az élet ajándékba kaptunk és nekem is el kell fogadjam ezt a ténnyit és probálni élni és tenni mindent, hogy jobban legyek és irjak azt amit átt élek. Kaptam gyógyszereket, nyugtatót és feljavitok( hogy nesirják éjjel, nappal) és egy füzet.
A gyógyszereket kezdtek hatni, pár nap elteltével és irni, kezdtem pár hétre rá. Amit még tettem, elővettem a Szent irást és mindennap olvastam és ma is olvasok, egy kicsit, pár sort, mint egy könyv csak lassú tempóban. Kezdtem irni, reggel, nap közben, volt hogy éjszaka, az elején nehezen indult és kusza voltak a soraim, de lassan a szavak is rendeződtek, a gondolataimat, a gyötrelmet pedig jobban tudtam kifejteni és jobban tudtam kiirni az érzéseimet, a fájdalmamat.
Azóta sok füzet telt meg, sok érzésről irtam: duhról, haragról, szenvedésról, kiszolgaltatságról, mély fájdalomról, elhagyásról, stb. Ahogy a dúh, a harag leülepedett, igy én is jobban éreztem magamat és már tudtam élni gyógyszerek nélkül.
Mikor már jobban ment az irás, akkor éreztem, hogy képes vagyok beszélni, kimondani, elmesélni a gyászomról. Abban a szerencés helyzetben voltam, hogy voltak a közelemben olyanak akik figyeltek rám, akiknek valamiért fontos voltam, ferjém Stefán, fogadott húgom Érzsike, egy jó barátnő Judit és ők fogtak a "lelkemet" és vigyáztak rá.
Idővel erőre kaptam és nyitottab lettem és beszélteni is kezdtem, persze tovább irtam is, arról mi történik velem. Most mikor ezeket a sorokat irom, eltelt hét év, hogy a fiamat, az egyetlen fiamat, meggyilkolták.
Természetessen nincs hokusz-pokusz, és ameddig érkeztem arra a pontra, hogy "kész vége van" és senki és semmi nem hozza vissza az egyetlen gyermekemet, el kellet telni jó sok idő, jó pár év.
Mint minden embernek az életeben, közben az tovább mozgásban van, zajlik: születésnapok vannak, esküvök történek a csaladban(mivel van még két fiu a ferjém részeről), évfordulok, ünnepek, sőt keresztelők is. Nincsen "jó" vagy "rossz" módja annak, hogy kezeld ezeket az eseményeket. Minden egyes helyzet más és minden egyes ember másképpen reagál. Én nagyon nehezen tudtam kezelni, de nagyon igyekeztem, voltam a két fiunak az esküvőre(ők nem csináltak nekem semmi rosszat és akkor anyai részről árvák voltak), voltam a fiuknak a gyermekeiknek keresztelőire(nagyon nehéz és még ott tartottam a kezemben a kis babák, szivem kalimpált mint egy essze veszett attól az érzéstől, szemem tele könnyél és a hang, elbujt valahol a testemben). Mai napig sem könnyű ezeket az eseményeket kezelni(barátaim gyermekei esküvők vagy keresztelők) és minden amit nem olyan fontos, lemondok, nem veszek részt benne. Belső békét teremteni, nagyon nagy dolog es ráadásul rendkivüli. Egy gyász helyzetben, pláne mikor édesanya gyászolja a gyermeket, még nehezebb érkezni egy belső békére. Irhatok azt is hogy lehetetlen, csak nagy erőfeszités árán és segitség a környezetettől, szerető barátok és családtagok támogatásáva és az idő múlásával meg lehet közeliteni.
Van még valami amit a figyelmedben szeretnék ajálni. A körülötted élők, nem tudják mi történik veled ebben a helyzetben, mi az ami neked annyira fáj, arról sem szabad feltételezni, hogy ők tudják mire van szükséged, ezért neked kell elmondanod, neked kell fordulni hozzájuk. Tudnod kell soha nem fog érezni amit te, nem is fog megérteni mi történik veled, de szimpátiara és megértésre fogsz találni emberekben, ha nem zárkózólsz be.
Mindennap más és mindennap hoz valamit, mindennap kapok a naptól valami ajándékot. Én meg igyekszem a minden napban látni a szépet, a jót, a pozitiv dolgokat, jó használni a talentum amit kaptam, értékelni az én ajándékot, az hogy élek. De vannak napok, mikor nem sikerül felemelkednem, a szomorúság és a fájdalom letepernek. Akkor, amellett hogy irok, keresem a barátaimat, ismerőseimet, igazik és "virtuálisok" és küldök nekik, egy szép képet, mivel szeretek fényképezni vagy irok pár sort vagy egy idézetett amit engem megfogott. Számomra irni, fényképezni és képeslapokat késziteni, nagyon jó, elfoglasztatt, alkotni valamit ami szép és marandadó, ez nekem a legjobb terápia amit találtam és nem tesz semmi kárt bennem, csak segit.
Az eddigi irásaimban nem fogsz olvasni, hányszor beszéltem a gyerekhez a nap folyamán, ahogy az sem hányszor egy nap alatt a szemem előtt van az arcképe. Még arról sem tudok irni, mit csinalok és mit gondolok a születésnapján, február 14-én. Na, meg ott van az április 14, amikor az utolsó beszélgetésunk volt és a meggyikolás napja. Nem tudok felkeszülni erre a napra. Már napok előtte, levert vagyok, nem alszom jól, vannak időszakok, hogy a szivem úgy ver mintha szeretne kiugrani a helyről. Mikor már ott van a "nap", fejemben újra és újra lejátszodik a beszélgetesunk, még a hangját is hallom és a képzeletemben, persze alegorikussan, az ami történt a gyerekkel miuttan én beszéltem vele egészen ott az erdőben, a meggyikolás helyszine.
Barátaim, szeretteim, sokat segitettek és most is azt teszik, akarattal vagy anélkül, velem élnek a fontos eseményeket az életemből, velem vannak a rossz napokban, támogatnak a fájdalomban és nem utolsó sorban, velem imádkozznak.
A múlt már elszált, sajnos nem lehet vissza hozni, csakis emlékezni és felidézni újra és újra. Hát ez teszem én is. A nehéz pillanatokban, az ünnepeken, születésnapokon, évfordulok, ott vannak az emlékeim, ott vannak a fényképek. Tudom, érzem, hogy nem érted vagy hihetetlen számodra, de ez az én életemben úgy müködik. És ha furcsán is hangzik, az idő számomra is mozgázban van, elmúlik és tovább kell élnem, el kell fogadnom a csodás ajándék amit nekem szánták, az élet. A jövö itt van előttem, mint egy ismeretlen és én meg kell ismernem.
Ilyen pillanatokban támaszkodhatunk az ígéretre: "Közel van az Úr a megtört szívűekhez."/Mai Ige könyvből/ "Erőt ad-az Úr- a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasitja." /Esaiás 40,29/
Gyászolni egy gyermek elvesztése, az édesanya a maga modján teszi és sajnos, mindennap az évben ott van, nincs menekvés. A jó Atya viszont add erőt és kegyelmet elviselni a gyászt és sok szeretet elviselni a ... hiányt.


/Relisisi Anne du Maria, Netanya-2017.04.14/
 
 
0 komment , kategória:  Irásaim /versek,próza/  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 45 db bejegyzés
Összes: 6496 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 99
  • e Hét: 693
  • e Hónap: 6255
  • e Év: 92036
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.