Regisztráció  Belépés
eposz.blog.xfree.hu
Enneagram: 5-ös (Merkúr: Szűz: Föld) 6-os 8-as (Nap: Oroszlán: Tűz) 9-es Képes vagyok rá, ura vagyok a helyzetnek. Nem vitatkozok. Lauter Szabolcs
1987.09.04
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
Halottkultusz - Mumifikálás
  2017-05-30 15:43:02, kedd
 
 


Az egyiptomi halottkultusz alapja:

Mint köztudott; az ókori egyiptomiaknál igen erős volt az ún. halottkultusz. Hittek a halál utáni életben, amihez szükség volt a földi test megtartására is. Legnagyobb büntetésnek számított és csak igen ritkán alkalmazták, ha valakit halála (kivégzése) után nem temettek el, nem tartósították a holttestét, vagy netán elhamvasztották.

A holttestek tartósítását, az ún. mumifikálást évezredek során tökéletesítették. Nemcsak a fáraó és közvetlen környezete részesült a túlvilági élet eme fontos állomásában, amit a halott testének konzerválása jelentett, hanem az utolsó, "egyszerű" közemberig mindenki. Természetesen a mumifikálást szakemberek, papok végezték, akik nagyüzemszerűen végezték eme tevékenységüket, és mint minden szakmáért, ezért is ellenszolgáltatás járt. (Kezdetben terményben vagy más cseretárgyban fizettek, később a pénz bevezetése után már fizetőeszközzel.) Ez pedig az elhunyt és családja anyagi helyzetétől függően más és más színvonalú szolgáltatást jelentett.




Alapvetően három mumifikálási módszert alkalmaztak, ahogy Hérodotosz is leírja A görög-perzsa háború című művében. A ma élő emberek köztudatában az az eljárás terjedt el leginkább, amit a főemberek és a fáraók mumifikálására használtak, természetesen ez volt a legdrágább is. Ezt a következő fejezetben írom le, I. Széthi példáján bemutatva, és úgy tűnik a 18. dinasztia korától alkalmazták. (I. Széthi a 19. dinasztia uralkodója volt.)
Egy második módszer szerint - amit az átlagos közemberek esetén alkalmaztak leginkább - a testekbe a végbél nyíláson át cédrusolajat öntöttek, valamint salétromot, majd a végbélnyílást eldugaszolták és hagyták, hogy a beöntés megtegye a hatását. Ez a keverék feloldja a test szöveteit, a szervektől kezdve a húsig mindent, de a csontok és a bőr épen marad. A feloldott szöveteket egy bizonyos idő után (nem ismert a pontos időintervallum) távozni hagyták, majd a holttestet kiadták a családnak. Ebben az esetben nem pólyálták be a testet, csak vegyi úton kiszárították.
A harmadik - egyben legolcsóbb - módszer szerint, az elhunyt testét hastájékon felmetszették, majd a belső szerveket kiemelték, különböző olajokkal kimosták a hasat, majd nátronnal töltötték ki és így hagyták kb. 2 hónapig. Utána eltávolították a testből a sót, és az előző módszer szerint így adták ki a családnak.

A három módszer egyben a tökéletesítést is jelenti az évezredek során. A második módszer például kimutatható több, Deir el-Bahari-ban talált 11. dinasztiabeli múmián, míg a harmadik módszer még régebbi korokra volt jellemző.

I. Széthi halála és testének felkészítése a túlvilágra:

Egy egyiptomi szólás szerinti "legszebb kor a 110 év". Nos, ez nem adatott meg I. Széthinek, még 40 éves sem volt, amikor meghalt. Halálának oka ismeretlen. Trónutód fiával, II. Ramszesszel együtt 1881-ben, a Deir el-Bahari-ban találták meg a holttestét. A jó állapotban lévő múmia feje egy élete teljében lévő férfi erőteljes vonásait viseli. Erőszakos halál külső jele nincs, a háborús sérülés kizárt, ezt az amerikai röntgenológusok egyértelműen megállapították. A halál oka fertőzés vagy belső baj, talán szív- vagy keringési rendellenesség volt. A fáraónak tudnia kellett, hogy súlyos beteg, erre utal fia korai társuralkodóvá tétele.

Bár Széthi halála biztosan nem jött váratlanul, a gyász nagy volt. A siratóasszonyok szerte az országban lecsupaszították a mellüket, arcukra nílusi iszapot kentek, földet szórtak a fejükre, és a gyászolókra jellemzően, jajgatva futottak az utcákon. Voltak hivatásos siratóasszonyok, akik ezt csekély ellenszolgáltatásért minden megrendelőnek megtették, de ha egy fáraó halt meg, ezernyi sikolyuk ingyen szólt az egész országban.

Egyiptom hetven napra visszatartotta a lélegzetét, mert a meghalt istenkirály halandó porhüvelyének örök szépsége érdekében végzett mumifikálás, - konzerválás - hetven napig tartott. "Ka"-jának, (a szellemének) mely a fáraó testét csak átmenetileg hagyta el, bármikor térjen is vissza, egy változatlanul fiatal testet kell találnia.

A hétköznapi halandókkal ellentétben I. Széthit nem a "halál házában", hanem saját, memphiszi palotájában mumifikálták. A sebészeti eljárás szigorú rituálé szerint zajlott. Éjszaka kezdődött, kísérteties, vörösen lobogó fáklyák és kékeszölden égő olajlámpák fényénél. A félmeztelen, fontos feladataik ellenére alacsony rangú sebészcsapat megkezdte a boncolást. Mögöttük néhány pap Anubisz, a sakálfejű istenség jelmezét öltötte magára, hogy jelképezze, amint az isten őrködik a szertartás felett. (Anubisz kezdetben a "holtak ura" volt, de később ezt a szerepet Ozirisz vette át, ami után Anubisz a balzsamozás istene szerepet kapta meg.) Kopasz papok hangos imái közepette kőpengével felhasították a hasfalat. Ezerszer gyakorolt, rövid, mély vágásokkal és biztos fogással emelték ki a belsőségeket. A szív, tüdő, máj és vese külön edényekbe került. Az egyiptomi orvosok mindről tudták mi a funkciója. Már csak az agy volt hátra. Erről azt hitték, csak a koponya terét tölti ki, és mivel ezért jelentéktelen a szerepe, egyszerűen kidobták. Nátronnal teli tálak következtek. Ezzel töltötték meg a test belsejét, végül az egészet is ezzel borították be. Arra szolgált, hogy a holttestből minden nedvességet kivonjon.




Amint ezt a munkát befejezték, a papok gondosan betanult rituálé szerint elűzték a mumifikálókat. Az egyiptomi morál ezt kívánta. A mumifikálók, még ha mindenki kívánságára is, de megsértették a fáraót, ezért el kellett őket űzni. Csak két hónappal később jöhettek vissza, hogy a balzsamozásnak nekilássanak.

Két hónap után a király holtteste pergamenszerű kinézetet vett fel. Ekkor esszenciákkal, őrölt fűszernövényekkel, pálmaborral, cédrusolajjal és őrölt mirhával mosták meg. A belső szerveket éppígy preparálták, ezeknek különleges edényei, ún. kanópuszai voltak. Széthi mumifikált szívét visszahelyezték a halott királyba. De hogy ebben az esetben miért a jobb oldalra(!), az olyan rejtély, amin a régészek azóta törik a fejüket, hogy az eltérést az amerikaiak a röntgenvizsgálatkor felfedezték. Egy ilyen rituális folyamat során a mumifikálók hanyagsága kizárt. A szív benthagyása a testben - de bal oldalon - e korszak szokásának megfelelő. A szív megváltoztatott helyzete talán arra a keringési betegségre utal, mely a halált okozta, a túlvilágon tehát, a másik oldalon már jobban kell dolgoznia. Kevésbé valószínű, hogy Széthi azok közé a ritka emberek közé tartozott, akinek a szíve - életében - valóban a jobb oldalon dobogott.

A balzsamozók egy másik furcsaságot is megengedtek maguknak. Az elhunyt király testét nem mellén keresztbe rakott karokkal mumifikálták, és nem adtak a kezébe korbácsot és jogart. Helyette - ismeretlen okokból - a karokat szorosan a test mellé fektették, és a fáraói hatalom szimbólumai azok mellé kerültek.




Az ajkat, szemöldököt és szempillákat kozmetikusok festették ki. Állítólag olyan ügyesek voltak, a halottakat olyan életszerűre, vonzóra, szépre festették, hogy a balzsamozók a különösen kívánatosra elkészített asszonyi testeknek néha nem tudtak ellenállni... A balzsamozók után a múmiakészítők jöttek több vég legfinomabb vászonnal és fortyogó enyvvel teli lábosokkal. Valójában ők tették a holttestet múmiává. Több rétegben bepólyálták a testet, és közben apró ékszereket helyeztek a rétegek közé, melyek száma akár a százat is meghaladta. Eközben a halotti papok állandóan Nílus-vízzel spriccelték Széthit, hogy utoljára még megtisztítsák. Pontosan hetven nappal később, az aranytól csillogó koporsó a halott király mumifikált holttestével bezárult, és megkezdődtek a temetési ünnepségek Thébában.




Az emberek hetek óta áramlottak északról és délről a városba, hogy ezen a lélegzetelállító játékon - mely egy isteni test körmenetének, egy népünnepélynek és a nemzeti gyásznak szokatlan egyvelege volt - részt vegyenek. Egy magas rangú hivatalnok III. Thotmesz idején leírja, hogyan szokott ez lezajlani. Saját temetését a következőképpen képzelte el:




"Akkor szép és békés a temetés, ha a balzsamozás hetven napja letelt, felfektetnek a ravatalra és hibátlan bikák vontatnak. Utadat tejjel locsolják, míg sírodhoz érsz. Gyermekeid szerető szívvel sírnak. A pap megnyitja a szádat,(1) és a szem-pap végrehajtja megtisztításodat. Hórusz irányítja a szádat, ő nyitja ki a szemeidet és füleidet. Tested mindenben tökéletesebb annál, amid van. Mondásokat és dicséreteket olvasnak fel. Halotti áldozatot mutatnak be, szíved veled van, miként a földön is birtokoltad. Korábbi testedben jössz, mint születésed napján. Udvaroncaid meghajolnak előtted. Elmész arra a földre, melyet a király adott, a Nyugat sírjába. Szertartásokat tartanak. A halotti táncosok örömben jönnek hozzád."

Ha egy királyi hivatalnok temetése fél népünnepély volt, akkor egy királytemetés Thébát egyetlen őrültek házává tette, ahol az emberek izgatottan rohangásztak fel-alá, a bánat jeleként fejüket ütögetve, mialatt az előkelőségek azt kiabálták: "Mily szép az, amit kapott!"

Fáraót temettek. A Hórusz-fiú (ahogy a Ramesszida fáraókat nevezték védőistenük után, tehát: "az isten fia") az örökkévalóságba ment, mely Nyugaton feküdt. Az emberek sokasága, akik a halotti meneten részt akartak venni, megérkeztek, mert I. Széthi szeretett fáraó volt, aki új reményeket adott, és a dinasztiaalapító I. Ramszesz méltó utódja volt. Ezért csatlakoztak a halotti menetet vezető papok litániájához: "dicsőség neked Ozirisz, Örökkévalóság Ura, istenek királya, akinek sok neve, csodálatos alakja és titkos lénye van a templomokban."

A papok mögött szolgák vitték a király szinte egész háztartását és többheti élelmet, ágyat és szekrényeket, asztalokat, székeket, ládákat és dobozokat, kocsikat és csónakokat. Hatalmas korsókban bort és sört, kétfülű amforákban búzát és tengernyi virágfüzért. A halotti táncosok szörnyen vonaglottak a trombita és csörgőhangra. Két ökör szánkószerűséget vontatott, melyre függönyökkel borított építményt szereltek. Ezen nyugodott egy bárkában a király szarkofágja. A szánkó mögött vitték a papok a kanópuszedényeket és az illatot árasztó füstölőket.
Utánuk egy férfi halad, akire ezen a napon minden szem kérdően nézett, nem volt más, mint: User-Maat-Ré Setep-en-Ré (ejtsd: uszermaatré szetepenré, II. Ramszesz uralkodói neve), aki most királyként, nagyatyjához hasonlóan Ramszesznek, azaz "Rétől születettnek" nevezte magát.
Milyen fáraó lesz? Gyenge, erőtlen ember, mint Tutankhamon? Kegyetlen kényúr, mint Horemheb? Politikával nem foglalkozó, közönyös alak, mint III. Amenhotep? Fanatikus, mint Ehnaton? Hódító, mint III. Thotmesz? Ha a csillagjósok ezen a napon azt mondják, hogy ő mindegyikük tulajdonságait, a jókat és a rosszakat is egyesíti magában, senki sem hisz nekik. Azt mondták volna, senki sem tud ennyi különböző, ellentmondásos tulajdonsággal bírni. A csillagjósoknak mégis igazuk lett volna.

A daliás Ramszesz mögött anyja, Tuja ment. Férje halálával minden hivatalos szerepét elveszítette, már nem királyné, csak királyi anya volt. Amikor a papok a Nílushoz érve a szarkofágot a bárkával leemelték a szánról, hogy az átkeléshez egy nagy hajóra rakják, az özvegy hangosan felkiáltott: "Ó, fivérem, férjem, barátom, maradj helyeden, ne távolodj el onnan, ahol időzöl! Ó, mész, hogy átlépd a Nílust. Ne siessetek, hajósok, hagyjátok őt! Ti hazatértek, ő azonban az örökkévalóság földjére megy tovább."

Tuja hangosan kiáltotta ezt, de úgy tűnik, senkit sem hatott meg különösebben, hisz ez csak szertartás volt. A hajósok várták a bárkát Széthi szarkofágjával, és az öt várakozó nílusi hajó közül a legnagyobbra rakták. A jobb parton álló több ezer ember sóváran nyújtogatta a nyakát, hogy egy utolsó pillantást vethessen az aranytól csillogó szarkofágra, mielőtt az a kanópuszedényekkel együtt egy színes anyaggal eltakart építmény mögött eltűnik. A király magas orrú és farú halotti hajójának csak kormányosa volt, aki a hatalmas kormányrudat forgatta, mert a hajót evezős bárka vontatta. A másik három hajó egyikére Ramszesz, az anyja és a papok szálltak, a másikon a birodalom nagyjai osztoztak, a harmadikat a király sírmellékleteivel rakták tele. A nép a parton maradt. Az asszonyok még utoljára lecsupaszították a keblüket, a homokba markoltak és az utca porát az arcukba szórták, a férfiak a fejüket ütötték, és egy végső gyászdal szállt a Nílus felett:




Fordulj Nyugat, az igazság országa felé.

A bübloszi(2) hajó asszonyai rengeteget sírnak. Békében, békében utazz, megdicsőült.
Ha ez jó istennek, látni fogunk téged, mihelyst a nap örökkévalósággá lesz.
Lásd, abba az országba mész, mely az embereket elvegyíti.

A túlparton készen állt a négy szarvasmarha húzta szán, mely a bárkát a szarkofággal felvette. Újra felállt a halotti menet, mely a halott király porhüvelyét már a keleti parton is kísérte. Ám a sorfal, melyen most át kellett törnie magát, itt, a nyugati parton lényegesen kisebb volt. Amint a menet a sziklás hegyekhez közeledett, mely mögött a Királyok Völgye feküdt, nézelődők már nem voltak, csak résztvevők. A halotti táncosok vad táncba kezdtek, a papok eksztázisban lóbálták a füstölőket, és egy korsóból egyfolytában tejet spricceltek a koporsóra.

A sír bejárata előtt a szánkó megállt. Három pap lement a száz méter hosszú, ferdén lefelé vezető folyosón, a színpompás, életnagyságú Széthi-képekkel díszített, négyoszlopos sírterembe. Ott, az asztronómiai képekkel díszített boltív alatt, mely a halottnak óraként szolgált, a sós olajjal égő lámpák fényében, kékesfehéren világító alabástromszarkofág állt. Egy emberi múmia feküdt benne, mely láthatóan életjeleket adott. A három pap hangosan kiáltozva ráolvasott a múmiára a szarkofágban, és az lassan, mintha mély álomból ébredne, elkezdett mozogni, majd fáradtan felemelkedett. Ő volt a múmiának öltözött szem-pap, aki a halotti szertartást elvégezte.

I. Széthi sírja a legnagyobb és legdíszesebb volt, melyet addig a Királyok Völgyében építettek. A király kívánságára lejegyezték benne a "égi tehén mítoszát", mely régi korok elképzeléseire, írásaira épült, és az emberiség pusztulástól való megmentéséről szól. Ugyanezt a szöveget III. Ramszesz sírjában is felfedezték, de hiányosan. Hogy I. Széthi sírjában felolvasási útmutatót találunk, ez bizonyítja, hogy az ilyen hieroglif feliratok valóban "szent szövegek" voltak. Így szól az útmutató:

"Ha egy férfi ezt kántálja, legyen arca olajjal és balzsammal bekenve. A tömjénes füstölőt tartsa mindkét kezében. Szája előtt nátron és tömjén legyen. Ruhája két új kötényből álljon. Mosakodjon meg Nílus-vízzel. Lábbeliként viseljen szandált. Az igazság jelét fessék zöld színnel a nyelvére."

Az "égi tehén mítosz" Ré napistennek az emberek miatti felháborodásából indul ki. Ezek, amikor Ré megöregedett, csontja ezüstből, tagjai aranyból, haja lazuliból volt, gonosz dolgokat mondtak rá. A napisten hallotta ezt és így szólt kísérete isteneihez: Hívjátok ide a szemem, Sut, Tefnutot, Gebet és Nutot és vezessétek ide őket óvatosan, hogy az emberek ne lássák, hogy szívük ne szökjön meg. Én elmegyek Nunhoz, arra a helyre, ahol keletkeztem.
Az istenek megjöttek, és Ré így szólt Nunhoz: Te, legidősebb isten, akiből keletkeztem, és ti, istenutódok! Lássátok az embereket, akik a szememből keletkeztek, és most tervet kovácsoltak ellenem. Mondjátok, mit tennétek ez ellen? Lássátok, el szeretném kerülni, hogy megöljem őket, mielőtt meghallgattam, amit ez ellen felhoztok. A többi isten azonban úgy vélte: Engedd a szemedet odamenni, és a lázadókat bajjal sújtani. A szem nem marad homlokodon, odamegy, hogy lecsapjon rájuk. Menjen Hathorként.
Ré vérszomjas lányát, Hathor-Szahmetet választották ki az emberiség kiirtására, de Ré másképp döntött jóságában. Cselt alkalmazott. Elephantine szigetéről rengeteg gránátalmát hozatott a küldöncökkel. Az almákat szétnyomták és árpasörrel vegyítették, amit a rabszolganők kimondottan erre a célra készítettek. Ez az alkoholos ital úgy nézett ki, mint az embervér, és hétezer korsót tett ki. Éjszaka, mielőtt Hathor-Szahmet kegyetlen feladatát el akarta végezni, Ré az álmosító italt szétöntöztette azon a helyen, ahol a bosszúállás megkezdődött volna. Amikor Hathor-Szahmet megérkezett, mindent folyadékkal borítva talált, és ivott belőle. Akkor berúgott, és nem ismerte fel többé az embereket. Az emberiség megmenekült.

(Erre a mítoszra vezethető vissza az a szokás, hogy Hathor ünnepén a rabszolganőknek bódító italt nyújtottak. )

Mielőtt a koporsót a múmiával levontatták volna a hosszú folyosón, egy utolsó, szörnyű áldozat következett. A papok egy borjút vonszoltak oda. Egyikük meglendített egy bárdot, és egyetlen csapással levágta az állat jobb mellső lábát. A borjú bőgve zuhant a földre. Az áldozati papok nekiestek a még élő, védekező állatnak, feldarabolták, a húsokat egy kőkockán feketén füstölő áldozati tűzbe dobták, s közben az Éghez imádkoztak. Amikor a lángok a hús nagy részét elemésztették, a papok megragadták a koporsót. Tuja, az elhunyt özvegye egyetlen sikoltással kilépett a gyászolók közül, a férje arcvonásait viselő szarkofágra omlott, és átölelte karjaival. "Az asszonyod vagyok, Tuja! Ó hatalmas, ne hagyj el engem! A te kívánságod, hogy eltávolodjak tőled? Ha elmegyek, egyedül maradsz. Te, aki mindig szerettél tréfálkozni velem, hallgatsz, nem szólsz!"

Tuját a kíséretből néhány asszony tartotta vissza, akik kórusban mondták: "Ó, micsoda szerencsétlenség! Ne hagyjátok abba, szóljon a panasz! A jó pásztor az örökkévalóság földjére utazott. Az emberek tömege eltávolodott tőled. Most azon a földön vagy, mely a magányt szereti."
Ezután a szarkofág hang nélkül eltűnt a sziklanyílásban, mely a sír mélyébe vezetett.

(1) A "szájnyitás" rituáléja csak képletes, a betekert hottest ajkát egy jellegzetes formájú eszközzel érintik meg, ami hatására a száj képletesen megnyílik, így a halott Ká-ja visszatérhet belé, hogy a túlvilágon újra élhessen, valamint képes lesz megmondani a nevét az istenek előtt.
(2) A monda szerint Ízisz bübloszi hajóval vitte vissza Egyiptomba férje, Ozirisz holttestét

Szerző: Ismeretlen

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió, manipuláció, politika, történelem, tévedés
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Biológia - Gyenge Idegzetűeknek Nem Ajánlott! (+18)
  2017-05-28 19:22:31, vasárnap
 
 










































Pikachu gets bit by a dog
P1 - Deep Forearm LAC due to Chainsaw accident
P2 OF complex LAC due to chainsaw
P3 Complex LAC due to chainsaw trauma
P4 - Final Outcome of the repair
Building a Budget Trauma Kit
Build Your Own Trauma Kit
EDC Trauma Kit
Olaes Modular Bandage
Israeli T3 Emergency Bandage
Celox Granules
The Emergency Bandage (aka The Israeli Bandage)
Forearm Laceration
SIM SUTURE - 1. The Contents of the Sim*Suture Module
SIM SUTURE - 2. Holding and Using the Instruments and Sutures
SIM SUTURE - 3. Placing a Simple Suture
SIM SUTURE - 4. The Instrument Tie
SIM SUTURE - 5. Running Simple Sutures
SIM SUTURE - 6. The Vertical Mattress Suture
SIM SUTURE - 7. Running Subcuticular Suture
Gunther's ER- S1 Ep1 - Minutes From Death
Gunther's ER- S1 Ep2 - Massive Blood Loss
Autopsy Life And Death - Circulation
Anatomy For Beginners - Lesson 2: Circulation
Anatomy For Beginners - Lesson 3 - Digestion - Complete
Anatomy For Beginners - Lesson 4 - reproduction - Complete
Autopsy Life And Death -The Violence Impact
Medical Videos Human Autopsy Anatomy
The Unfixed Brain
Link

Címkék: Biológia, Elsősegély Csomag, Műtét, Boncolás, Emberi Anatómia
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Személyiségteszt - Önismeret - Önelemzés - II.
  2017-05-28 14:48:03, vasárnap
 
 






Enneagram Rendszerében



A mozgató erők

A hármas tagozódás azt mutatja meg, hogy hol van bennünk a legfőbb egyensúlyvesztés, a probléma elhárítás három módját ábrázolja, felfedi saját korlátainkat. Ez a csoportosítás azt jelenti, hogy egyéniségünk fő mozgatója az ösztön (düh), az érzelem (szeretet), vagy a gondolkodás (félelem). Bármelyik típusba is tartozunk, mindhárom mozgatórúgó megtalálható egyéniségünkben, azonban valamelyik domináns. Az is természetes, hogy helyzetről helyzetre más-más erő hajt minket, de összességében viselkedésünket főleg az egyik határozza meg. Mindhárom tagozódás 3 karaktertípust tartalmaz. Ezek radikálisan eltérnek egymástól, bár hasonló mozgatóerő van bennük. Az ösztön, a szeretet vagy a félelem. Összesen 9 karaktertípus van, ezeket számokkal jelöljük.

Az ösztön vezérelte karakterek jellemzője, hogy mindent megtesz a személyes énérzés fenntartása érdekében, foglalkoztatja a környezettel szembeni ellenállás, a környezet irányítása. Problémát okoz nekik az agresszió és annak elfojtása. Amit keresnek: autonómia, béke, biztonság. Alapérzése a düh. Az ösztönös karakterek az akaratukkal próbálják meg befolyásolni a világot úgy, hogy az lehetőleg ne hasson vissza rájuk. A nyolcas kimutatja ösztönét, a kilences tagadja, az egyes belül éli meg.

Az érzelem vezérelte karaktereket foglalkoztatja az énkép, az énkép szeretete. Problémát okoz az identitás és az ellenségeskedés. Keresi a figyelmet, hogy rá figyeljenek, alapérzése a szégyen. A kettes kimutatja a szeretetet, a hármas tagadja, a négyes belül éli meg. Az érzelem vezérelte karakterek közös jellemzője, hogy gyerekkorukban nem értékelték őket olyannak, amilyenek voltak valójában.

A gondolkodás vezérelte karaktereket a bizonytalanság, a félelem érzésének kezelése jellemzi. Az ötös belül éli meg a félelmet, a hatos tagadja, a hetes kimutatja. A gondolkodás, illetve a félelem a jövő felé irányul. Jellemző rájuk, hogy állandóan pörög az agyuk, nem állnak le. Ez sokszor a siker forrása is, mert többet tesznek, mint amennyi szükséges lenne. Ugyanakkor gyakran túlzottan kimerítik saját erőforrásaikat.

Ötös, a szakértő

Az ötös tipikus szójárása:
- ,,ezt még nem ismerem eléggé"
- ,,érzéseimet megtartom magamnak"
- ,,mindig valós információra támaszkodom"
- ,,sok időre van szükségem"
- ,,másokra hagyom a kezdeményezést"
- ,,szeretek egyedül lenni"
- ,,problémáimat majd én megoldom, ésszel"
- ,,ha felmerül egy kérdés, előbb utánanézek, csak azután beszélek"
- ,,sajnálom az időt és a pénzt a testem kényeztetésére"
- ,,nem tudok érzésekről, személyes dolgokról beszélni"
- ,,egyedül szeretek dolgozni"
- ,,nem értem hogyan tud működni a világ, hiszen az emberek tudatlanok"
- ,,szakértő vagyok"
- ,,néhány területen nem sokan tudnak nálam többet"
- ,,az idő nem számít"
- ,,az emberek bolondnak néznének, ha tudnák, mivel foglalkozom szombat este"
- ,,racionálisan dönteni, csak pontos információk alapján lehet"
- ,,nem szeretem az emberi normákat"

Az ötösök mindig szeretne mélyre hatolni a tudásban. Mindegy az, hogy makro világ, vagy mikro, élőlények, technika, vagy belső világuk. Mindig feltesznek egy kérdést, és arra keresik a választ. Nem fogadják el a készen kapható válaszokat, meg akarnak győződni azok igazságáról, sőt még mélyebben, még komplexebben bele akarnak látni a megoldásba. Az ötösök tudásvágya mögött egy mély bizonytalanság lakozik, azt hiszik nem képesek ugyanolyan jól csinálni dolgokat, mint mások. Egyszerűen csak meg akarják mutatni, hogy igenis, képesek arra, amire mások. Ahelyett, hogy belekezdenének valamibe, azt bizonyítandóan, hogy értenek valamihez, inkább visszavonulnak, bezárkóznak saját világukba és felkészülnek, tanulnak, informálódnak. Az ötösök sokat foglalkoznak megfigyeléssel, legyen az élet bármely területe. Sokat töprengenek, elmélkednek. Ahogy telnek információval, kezdik magabiztosnak érezni magukat. A megszerzett információt később kreatívan használják. Az ötösöknek szükségük van legalább egy olyan területre, amelyben szakértővé válhatnak. Itt igyekeznek a legjobbnak lenni.

Az ötösök gyermekkora

Az ötösök elmondása szerint, gyerekként nem érezték magukat biztonságban a családban. Érzésük szerint az volt a probléma, hogy szüleik nem tekintették egyenrangú partnernek őket, így először is visszahúzódtak, magukba fordultak, majd kerestek egy olyan területet, ahol információgyűjtés után okosabbak lettek, mint szüleik, és ekkor ki mertek állni a család előtt. Az ötös gyerekek csendesek, legtöbbször egyedül játszanak,nagyon jól le tudják magukat kötni a képzeletük segítségével,vagy belemélyednek egy-egy dolog tanulmányozásába, legyen az akár a hangyák élete. Az ötös gyerekek közül sok nyer folyamatosan matek vagy informatika versenyeket, vagy helyesírásban kitűnőek.

Egészséges fázis

Az egészséges ötösök megtanulják, hogyan lehet birtokolni ösztöneiket, azaz kezdik átvenni a nyolcasok jó tulajdonságait. A magabiztosság, melytől egyébként mentesek az ötösök, jó segítséget nyújt az életben, és ez a nyolcasok egyik fontos jellemzője. Ezek eredménye, hogy az ötösök kezdik használni tudásukat. Eddig elméleti emberek voltak, most azonban alkalmazni is tudják tudásukat. Olyan ez, mint amikor valaki nem csak tud valamit, de azt tanítani is tudja.

Egészségtelen fázis

Az ötösök úgy érzik, hogy kevés a tudásuk ahhoz, hogy ki merjenek állni az emberek elé, hogy kapcsolatokat létesíthessenek. Ilyenkor visszahúzódnak, tanulnak, információt gyűjtögetnek. Minimálisra csökkentik szükségleteiket, túlfeszítik magukat a munkájukban, ezért ingerültté válnak. Zavarja őket mások magabiztossága. Ha tovább romlik a helyzet, akkor az egészségtelen ötösök már nem képesek helytállni a világban, mindent elutasítanak kívülről, azonban ezzel együtt is egyre nagyobb félelmek gyötrik őket. Tele vannak sötét képzelgésekkel. Végső stádiumban el akarnak menekülni a világ elől, ilyenkor többfajta pszichotikus betegségbe menekülhetnek.




Integráció-fejlődés, dezintegráció-visszafejlődés

Az integráció az esetükben azt jelenti, hogy átveszik a nyolcasok pozitív tulajdonságait, kiterjesztik egojukat (jó értelemben), azaz megszerzett tudásukat, információikat átadják másoknak. Sokan éppen ezzel válnak vezéregyéniségekké. Az egészséges ötös a megszerzett információt nem csak tárolja, hanem használja, alkalmazza, erre épít.

Dezintegrációkor, egészségtelen állapotban az ötös átveszi a hetes karaktertípus rossz tulajdonságait. Ennek következménye, hogy egyre szűkebb területre összpontosítanak, ami látószögük erős csökkenését eredményezi. Ilyenkor megfontolás nélkül vágnak bele előre nem látható következményekkel járó dolgokba. El kezdik a jövő homályában keresni boldogságukat. Nyugtalanok lesznek és zaklatottak, elzárkóznak a jelen problémái elől.

Hatos, a szövetséges (lojális)

A hatos tipikus szójárása:
- ,,szeretek megadott határok között mozogni"
- ,,szeretek tartozni valahova"
- ,,én érzem a veszélyt"
- ,,jó, ha van valaki, akit követhetek"
- ,,túl szép, hogy igaz legyen"
- ,,és ha kiderül, hogy..."
- ,,biztos azért nem hív fel, mert haragszik rám"
- ,,biztos azért nem tetszek neki, mert szemüvegem van"
- ,,azért nem jött még haza, mert baja esett"
- ,,azért vitte kollegáját ebédelni, mert meg akar csalni"
- ,,nem félek, de nem árt óvatosnak lenni"
- ,,nem félelemből tettem, csak reflexből"
- ,,én mindent előre látok"
- ,,én mindenre fel vagyok készülve"
- ,,mindegy"
- ,,attól félek, hogy"
- ,,előre tudtam"
- ,,ezt csak azért mondta, mert..."
- ,,te most biztos azt gondolod, hogy..."
- ,,jó problémamegoldó vagyok"
- ,,optimista vagyok"
- ,,bármi lehet"
- ,,jó, de más szempontból meg ..."

A hatosok a leghűségesebbek barátaikhoz, elveikhez, eszméikhez, a végsőkig kitartanak. Fő félelmük, hogy nem kapnak támogatást és útmutatást, hogy egymagukban nem tudnak fennmaradni. Fő vágyuk biztonságos támaszt találni. A hatosnak szüksége van ,,tekintély személyre". Ez lehet ember, cég, irányzat, politika, egyház, stb. A hatosok azért szövetségesek, lojálisak, mert nem akarnak magukra maradni, mivel fő problémájuk a magabiztosság hiánya. Mivel úgy gondolják, hogy egymaguk nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy túléljenek, ezért keresnek olyan társat, eszmét, elvet, ahova kötődhetnek. Így teremtődik meg biztonságérzetük. A hatosok nagyon sokat gondolkoznak, állandóan pörög az agyuk, sosem pihennek gondolataik, sokat aggódnak. Mindig megpróbálnak felkészülni mindenre, ami várható. Agyukban, félelemből előre lepörgetik bármely esemény elképzelhető legtöbb megoldási módját, így nagy valószínűséggel, mikor valami meg fog történni, akkor erre a hatosok már felkészültek, erre már gondoltak. Sok hatos ezt úgy nevezi, hogy o intuitív. Pedig az teljesen más.

A hatos gondolkodását úgy értjük meg a legjobban, mintha több tudatuk lenne, azaz az agyukban egy 6 tagú bizottság döntene mindenről. Így fordulhat elő, hogy változik, ingadozik a véleményük, vagy patthelyzet alakul ki. A nyugati emberek több mint kétharmada hatos. Ezt maga a társadalom generálja. De ez jó is a rend irányítóinak, mert a hatost könnyű csatlakoztatni pártokhoz, irányzatokhoz, egyházakhoz. A hatos csak ritkán lesz szabad oroszlán. Ritkán kérdőjelez meg már működő képtelen rendszert.

A hatosok szeretnek vitatkozni, hihetetlenül jó a logikájuk, nagyon jól kérdeznek, kérdésre sokszor kérdéssel válaszolnak. Foglalkozásban olyan helyen sikeresek a hatosok, ahol gyors helyzetek vannak, gyorsan kell reagálni, vagy előre felkészültnek kell lenni lehetséges megoldásokra. Érzelmeik, belső konfliktusaik kiülnek az arcukra. Nem tudnak ,,bölcsen" hallgatni, könnyen kerülnek konfliktusba, hagyják magukat sok mindenbe belerángatni, provokálni.

A hatosok gyermekkora

A hatosok gyermekkorára jellemző, hogy felborult családi egyensúly volt a jellemző. Apa fizikai távolléte, hiánya, gyenge apa, domináns anya, a szülő nem tudta valamiért betölteni szerepkörét, és a gyermekben kialakult a félelem. A hatosok félelme a múltból táplálkozik, de ők a jövőre vetítik ki.

Egészséges fázis

Az egészséges hatosok hihetetlenül nagy kitartással rendelkeznek, szívós munkával célba is érnek. A részletek nagyon fontosak, minden problémát alaposan körüljárnak, módszeresen felkutatnak, aprólékosan kidolgozzák a megoldást, legtöbbször több variációban. Az egészséges hatosok sokra értékelik a tudást, a becsületességet és ezt igyekeznek nyújtani másoknak is. A veszély iránti érzékenységük miatt ,,előre látják" a problémákat és felkészülnek rájuk. Szeretnek tanulni, főleg olyan dolgokkal foglalkoznak, ahol egyértelműek a törvények, szabályosságok. Kerülik az átláthatatlan helyzeteket, a kalandor magatartást. A hatos főnök jó a munkáltatónak, de kevésbé a beosztottnak, mert mindig többet kér a dolgozóktól, mint minimálisan szükséges lenne.

Egészségtelen fázis

Amikor a hatosok az egészséges fázisból elindulnak az egészségtelen fázisba, akkor egyre jobban igénylik a támogatást, bár ez a támogatás egyre nagyobb bizonytalanságot indukál. Ilyenkor szorongóak, bizonytalanok lesznek és legfőképpen borúlátók. Később a hatosok elkezdenek félni attól, hogy szövetségeseik nem támogatják eléggé őket. Elkezdik keresni szorongásaik okát. Ilyenkor megkeseredetté válnak, és cinikussá. Másokat hibáztatnak és gyakran hatalmi harcokba kezdenek. Utolsó előtti momentumként áldozatnak állítják be magukat. Úgy viselkednek, sőt ki is mondják, ,,mindent feláldoztam érted". Később a hatosok aláássák saját létüket, reaktív viselkedésükkel válságot gerjesztenek maguk körül. Önmagukat kezdik büntetni.




Integráció-fejlődés, dezintegráció-visszafejlődés

Az integrációs, a kilences pozitív vonásainak átvételét jelenti. A hatosok úgy számolnak le félelmeikkel, hogy használni kezdik ösztöneiket, ezáltal egy belső stabilitáshoz jutnak, mely eddig nem volt jellemzőjük. Ilyenkor a hatosok képesek elfogadni embertársaikat olyannak, amilyenek, nem ítélik meg őket. Ez az igazi elfogadás. Ilyenkor a legsikeresebb a hatos, mert a kilenceshez hasonló lelki békéje és kiegyensúlyozottsága, egyesülve az ,,intuícióval" nagy segítséget jelent nagyobb kihívások esetén.

Dezintegrációkor a hatosok kezdik átvenni a hármasok előnytelenebb tulajdonságait. Ilyenkor még megszállottabbak lesznek, sokszor munkamániássá válnak. Igyekeznek alkalmazkodni, hogy fenntartsák társadalmi és anyagi helyzetüket. A hatosok ebben az állapotban kezdenek sikerorientálttá válni, ami siker a külső elismerést jelenti ez esetben. Igyekeznek úgy viselkedni, hogy másoknak ez tetsszen. Remélik, hogy elnyerik mások elismerését, tetszését. A hatosok is kezdenek versengeni, de nem önmaguk, hanem az eszmét, amihez csatlakoztak, versenyeztetik egy konkurens eszmével, munkahelyüket egy másikkal, stb. Gyakran megjelenik a dicsekvés, önmutogatás, saját felsőbbrendűségük bemutatása.

DBZ - Cell Absorb's Android C17 - First Transformation
DBZ - Cell Absorb's Android C18 And Transform's Into Perfect Cell - I.
DBZ - Cell Absorb's Android C18 And Transform's Into Perfect Cell - II.
Link

Nyolcas a főnök (keresztapa)

A nyolcas tipikus szójárása:
- ,,téged meg milyen fából faragtak?"
- ,,majd én megmondom, hogy mi lesz itt"
- ,,majd én megmutatom nektek"
- ,,vagy megszokik, vagy megszökik"
- ,,úgy nézel ki, mint egy nyálas buzi"
- ,,nekem senki ne mondja meg, hogy mit tegyek"
- ,,ami nem tetszik, azt megmondom"
- ,,asszonynak konyhában a helye"
- ,,élvezem a hatalmat"
- ,,gyenge ember, gyáva ember"
- ,,megvédem azokat, akik hozzám tartoznak"
- ,,az önvizsgálat semmit sem ér"
- ,,nincs alku"
- ,,ez volt az utolsó szavam"
- ,,azt nem hagyom annyiban"
- ,,engem nem lehet sarokba szorítani"
- ,,ha harc, hát legyen harc"
- ,,mindenért meg kell küzdeni"
- ,,ne feszítsd túl a húrt"
- ,,nekem ne feleselj"
- ,,le is út, fel is út"
- ,,nem vertem meg többször az asszonyt, mint ahányszor megérdemelte"

A nyolcasok szeretik a kihívások, szinte szárnyalnak, ha feladatot kapnak. Mind fizikai, mind szellemi adottságaik alkalmassá teszik őket arra, hogy a kihívásoknak megfeleljenek. A nyolcasok legnagyobb félelme, hogy bántják őket, mások irányítása alá kerülnek, megsértik a függetlenségüket. Ebből fakad fő vágyuk is,, megvédeni önmagukat, alakítani saját életútjukat. Énképük azt sugallja, hogy akkor jók, ha erősek és urai a helyzetnek. A nyolcasok nagy akaraterővel, vitalitással rendelkeznek. Akkor érzik a legjobban magukat, mikor ezeket alkalmazni tudják. Munkájuk eredménye, hogy látható változást eredményeznek a környezetükben. Minden karaktertípus közül ők a legönállóbbak, igazi kemény legények. Tudják, hogy a külső környezet mit gondol róluk, azonban a legtöbbször ez nem hat rájuk, nem befolyásolja őket. A nyolcas védi, segíti azt, aki őt elfogadja főnöknek, aki támogatja őt.

A nyolcasok gyermekkora

A nyolcasokra jellemző, hogy már fiatalon felnőtté kellett válniuk. Ezt gyakran okozta szerencsétlenség, háború, vagy csonka családi háttér. Előfordul még a veszélyes környék hatása is, bandák, háborús övezet, stb. Az olyan nyolcasok, akikre mindez nem volt jellemző, azok is beszámolnak arról, hogy ismeretlen okok miatt 3-4 éves korukban is már meg kellett védeni jogaikat erővel. A nyolcasok úgy érzik kis gyermekkorukban is, hogy csak akkor maradhatnak életben, ha erősek és megvédik magukat. A gyermek nyolcasok hamar védőpajzsot emelnek maguk köré, és azt szinte sosem engedik le. A gyerek nyolcasok sokat küszködtek az elutasítottság, az elárultság érzésével, azonban nem vonultak vissza, hogy nyalogassák sebeiket, hanem kardot rántottak és indultak, hogy megmutassák, ki az úr. A nyolcas gyermekek így hamar magányos lázadókká váltak, akikre gyakran rásütik a fekete bárány bélyeget.

Egészséges fázis

A nyolcasok a határozottság mintaképei. Lelki örömöt okoz nekik, ha építő jellegű tevékenységeket végeznek, alkotnak. Ez újabb belső erőt ad számukra. Vezetőként pozitívum a gyakorlatiasság. Nem elméletben okoskodnak, hanem megmondják, megmutatják, hogy mit, hogyan gondolnak. A hetesekkel ellentétben, akik mindenbe csak belefognak, a nyolcasok szeretnek mindent az elejétől a végéig elvégezni. Az egészséges nyolcasok ránéznek egy szemétkupacra és meglátják, hogy milyen vállalkozást lehet belőle indítani. Főnökként meglát egy szétszórt, szétesett fiatalembert és meglátja benne, hogy milyen munkára alkalmas. Képesek másokat arra sarkallni, hogy mindenki a legjobbat hozza ki magából. Szavuk törvény, becsületük mindennél fontosabb. Ha valamire kezet adnak, akkor az többet ér bármilyen írásnál. Személyes sérelemként élik meg, ha ártatlanul bántalmaz a világ valakit, valakiket. Ilyenkor a gyengébb védelme érdekében közbeavatkoznak.

Egészségtelen fázis

Az egészségtelen fázis felé indulva a nyolcasok kezdenek attól félni, hogy nem képesek ellátni saját védelmi feladataikat, ezért kezdenek ravaszabbá válni, elkezdenek versengeni, ugyanakkor saját maguk még jobban visszavonulnak a maguk köré vont védvonalak mögé. Ilyenkor a nyolcasok úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető tiszteletet, ezért igyekeznek kihangsúlyozni saját fontosságukat. Hatalmukat felhasználják, hogy másokat meggyőzzenek saját nagyságukról. Úrrá lesz rajtuk a dicsekvés, blöffölés, tarthatatlan ígéretek osztogatása. Ebben a fázisban alakulnak igazi diktátorokká. Ahogy romlik a helyzet, az egészségtelen fázisban az emberek kezdenek fellázadni a nyolcasok zsarnoksága ellen, akik úgy érzik ok törvények felett állnak, ezért nekik mindent szabad. Gyakran nyúlnak törvénytelen eszközökhöz.




Integráció-fejlődés, dezintegráció-visszafejlődés

Az egészséges nyolcasok a kettesek pozitív vonásait kezdik átvenni. Ilyenkor megtanulják kitárni a szívüket, lebontják az őket körülvevő védőfalakat. Mindenezek következménye, hogy az ilyen nyolcasok nagyon jó vezetők lesznek. Elismerik kollégáik, beosztottjaik munkáját, teljesítményét. Tudnak keményen dolgozni, de ugyanakkor megtanulnak pihenni, lazítani, nem hajtja őket belső görcsös tenni vágyás.

Egészségtelen állapotban a nyolcas a stressz hatására kezdi felvenni az ötös rossz tulajdonságait. Elbújnak a konfliktusok elől, hogy kidolgozzák saját stratégiájukat, összeszedjék magukat. Ilyenkor órákat töprengenek, olvasnak, információkat gyűjtenek, mindent alaposan átrágnak. Hajlamosak arra, hogy minimálisra csökkentsék igényeiket, kényelmüket, egyszerűen elhanyagolják magukat. Végső esetben teljesen kívülállók lesznek. Ilyenkor nem sok esély mutatkozik már a visszatérésre.

Kilences a béketeremtő

A kilences tipikus szójárása:
- ,,nekem mindegy"
- ,,nem tud semmi sem felbosszantani"
- ,,ezzel majd holnap foglalkozom"
- ,,minél többet mondod, annál kevésbé csinálom meg"
- ,,mindig nyugodt vagyok"
- ,,mindig jól alszom"
- ,,semmi nem olyan sürgős, hogy ne várhatna holnapig"
- ,,ne mondd, hogy: csináld már"
- ,,utálom, ha molesztálnak"
- ,,ne macerálj"
- ,,nem hiszem, hogy fontos személy lennék"
- ,,ne sürgess"
- ,,jó, majd meglesz"
- ,,az idő mindent megold"
- ,,ráérünk mi arra még"
- ,,mindig ma van"
- ,,sohasem tudok azzal foglalkozni, amivel én akarok, mert mindig valami mást kell tenni"
- ,,sose volt úgy, hogy valahogy nem lett volna"
- ,,mindjárt"
- ,,ha neked ez kell"
- ,,ha neked így jó, nekem is jó"

A kilencesek a béketeremtők, ugyanis legnagyobb igyekezetük arra irányul, hogy megteremtsék a külső és a belső békét. Fő félelmük a veszteségtől, elkülönüléstől való félelem. Ezek az emberek gyakran spirituális útkeresők, akik szeretnek kapcsolatot teremteni a kozmosszal és a többi emberrel. Érdekes ellentét, hogy amellett, hogy a kilences a spirituális világ felé orientálódik, mégis cselekedeteit az ösztönök vezérlik és ereje, nyugalma saját testében gyökerezik. A kilencesek visszahúzódnak élénk fantáziájukba, és mikor nem hasznosítják belső energiáikat, akkor ez az energia pangani kezd, és saját maguk ellen indul. Azonban, amikor egyensúlyban vannak, akkor ösztönük és belső stabilitásuk, energiájuk révén egy hatalmas folyamként könnyen elérik céljukat és magukkal tudnak ragadni bárkit, bármit. A kilences az enneagram koronája, mert az egészet magába foglalja. A kilencesek rendelkeznek a nyolcasok erejével, a hetesek kalandozási hajlamával, a hatosok kötelességtudatával, az ötösök intellektualizmusával, a négyesek kreativitásával, a hármasok vonzerejével, a kettesek nagylelkűségével, az egyesek idealizmusával. Ezzel együtt a kilences csak egyvalakire hasonlít, a kilencesre.

A kilencesek gyermekkora

Sok kilences gyermek számol be arról, hogy boldog gyermekkora volt, pedig ez nem mindig igaz. A családi konfliktusok esetén a kilences gyermek megtanulta, hogy háttérbe húzódott, mondván van elég baj a családban, legalább ,,én ne zavarjak". A kilences gyerekek megtanulták, hogy ha nem érvényesítették túlságosan magukat, akkor le lehetett csillapítani a család felnőtt tagjait. Ezekre a gyerekekre mondták a felnőttek, hogy áldott jók, nincs velük semmi probléma. Mindezek következménye, hogy a kilences gyerekek soha nem tanulták meg jogaikat érvényesíteni, így nem is nagyon fedezték fel képességeiket, lehetőségeiket. Ok inkább háttérbe húzódtak a saját világukba, megtanultak vizualizálni, haragjukat és akaratukat elfojtani.

Egészséges fázis

A kilencesek legnagyobb előnye, és a bennük rejtőző hatalmas erők forrása a lelki béke, kiegyensúlyozottság. A kilencesek úgy tartják, hagyni kell másokat is létezni, teszik ezt végtelen türelemmel. Míg a többi típus lélekben kiegyensúlyozatlan és energiáinak egy része arra használódik el, hogy magával viaskodik, az egészséges kilences nyugodt és laza, nem kapkod. Az egészséges kilencesek nyugodtak, kitartóak, biztosan haladnak céljuk felé. Akaraterejük nagy, határozottak, páratlan belső stabilitással rendelkeznek. Képesek ítélkezés nélkül ,,bölcsen" hallgatni, a helyzetet igyekeznek pozitívan értelmezni.

Egészségtelen fázis

Az egészségestől az egészségtelen fázisba haladva, a kilencesek a külső konfliktusok dacára úgy igyekeznek megtartani belső békéjüket, hogy igazodnak másokhoz. Ennek következménye, hogy nem vitatkoznak, ha saját érdekeiket meg kellene védeni, így sok olyan igent mondanak, amit nem kellene, sok ,,békát le kell nyeljenek". Elvesznek a kényelmes rutinfeladatok végzésében, elpepecselnek, nem akarják észrevenni a problémákat. Amikor már kénytelenek lennének szembenézni a problémákkal, kezdenek depressziósok lenni, fásultak, akár emlékezetkiesésben is szenvedhetnek. Végső esetben tudatuk több alszemélyiségre eshet, így ki tudják küszöbölni valós tudatukat.




Integráció-fejlődés, dezintegráció-visszafejlődés

A kilencesek fejlődése azt jelenti, hogy felveszik az egészséges hármasok jó tulajdonságait. Ekkor döbbennek rá, hogy micsoda belső erővel és képességekkel rendelkeznek. Az integrálódó kilencesek azt tapasztalják, hogy energiájuk fokozódik, szinte kifogyhatatlan. Eddig féltek megszólalni, most azt tapasztalják, hogy mások egyenesen keresik a társaságukat. Az integrálódó kilencesek szinte sugározzák az energiát, és vonzzák az embereket. Megtanulják, hogy kiálljanak magukért, rátalálnak önmaguk fejlesztésének módjára, szívük szeretete és erőssége legyőzhetetlen gyógyító erővé válik a világban.

Dezintegráció alkalmával a kilencesek a hatosok tulajdonságait kezdik átvenni. Hirtelen elkezdenek aktívak lenni. A félelem kezdi el működtetni őket. Megszűnik a látszólagos belső stabilitás. Vészjelek a kilencesek estében: súlyos problémák tagadása, csökkenő vitális kapacitás, alkalmatlanság érzése, másoktól való függőség, elveszettség érzése, depresszió, zavartság.




Összefoglalva:

A 7,8,3-as karakterek az ego kiterjesztők. Ők különböző indíttatásokból, saját védelmük érdekében rákényszerítik akaratukat a környezetükre. A stresszre, a problémákra énjük kihangsúlyozásával reagálnak. Mindhárom típusnál problémát jelent saját érzéseiknek a feldolgozása. Ezek a karakterek úgy reagálnak, hogy ,,én" vagyok a központ.

Az 1,2,6-os karakterek az engedelmesek. Nekik fontos, hogy hasznosak legyenek. Ok a gyermekkorban megtanult szabályoknak próbálnak meg engedelmeskedni. Így az engedelmesség nem feltétlenül azt jelenti, hogy másoknak engedelmeskednek, hanem saját szabályaiknak, s azok szerint élnek, döntenek, cselekszenek.

A 4,5,9-es karakterek a visszahúzódók. Ők az álmodozók, akiknél gyakran keveredik a vizualizált valóság a materializált valósággal. Mindhárom típus stressz esetén eltávolodik a valóságtól, visszamenekül saját világába.

Alapszabály:

Soha senki nem tud kilépni a karakteréből, soha senki nem tud karaktert változtatni. Az egyetlen mozgástér az integráció-dezintegráció. Például a négyes karakter magában hordozza karaktere jellemzőit, mikor integrálódik felveszi az egyes pozitív vonásait és a négyes karaktere kiegészül ezekkel a pozitív képességekkel, azaz több lesz mint a négyes alapjáraton, egy kibővült képességekkel bíró négyes. Neki ez a siker. Mikor dezintegrálódik, felveszi a kettes negatív vonásait, azaz négyes karaktere kiegészül ezekkel a negatív képességekkel és így éli a szerepét. Nincs az a módszer, amivel a négyest hármassá tudnánk alakítani!!! Ez azért fontos, mert napjaink slágere a hármas, a sikeres. Meg kell érteni, hogy nem vagyunk egyformák, mindenkinek más-más a siker fogalma, jelentése. nem lehet egy kaptafára alakítani az embereket. A mezőn végtelen sok virág van, és ettől egész, ettől szép. Meg kell tanulni megérteni és elfogadni a másik embert, mert ő is a végtelenül intelligens létezés egyedi megnyilvánulási formája.

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió, manipuláció, politika, történelem, tévedés
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Személyiségteszt - Önismeret - Önelemzés - I.
  2017-05-28 13:14:12, vasárnap
 
 





- A halálba indulok... Köszöntelek!








Gladiator | The Battle with A Retired Gladiator (ft Russell Crowe and Joaquin Phoenix)
Link

Személyiségteszt Szerint

ENTP - "Feltalálók" [ Racionalisták ]

Gyakoriság:
Népesség: 4.5%
Férfi: 6%
Nő: 3%
Jung-i funkció preferenciák sorrendje:
Domináns: (Ne) Extravertált Intuíció
Kiegészítő: (Ti) Introvertált Gondolkodás
Harmadlagos: (Fe) Extravertált Érzés
Alárendelt: (Si) Introvertált Érzékelés

Gyors, találékony és egyenes beszédű. Figyelmes, másokra ösztönzőleg hat. Jól belátja a lehetőségeket és képes ezeket mérlegelni. Jó emberismerő. A rutin untatja, ritkán csinál valamit kétszer ugyanúgy, ezért mindig más érdekli.

Az ENTP elsődlegesen kifelé, a külvilág felé fókuszálva éli az életét, ahonnan az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be. Másodlagosan befelé fordul, ahol racionálisan és logikusan gondolkodva kezeli a dolgokat.

Lévén az Extravertált Intuíció uralja a személyiségüket, az ENTP-k az életben elsődlegesen az őket körülvevő világ megértésére koncentrálnak. Folyamatosan elképzeléseket és képeket szívnak magukba azon helyzetekkel kapcsolatban, amikkel szembesülnek. Intuíciójukat felhasználva dolgozzák fel ezeket az információkat, és emiatt elképesztően gyorsan és pontosan képesek felmérni egy-egy helyzetet. ENFP testvéreiket leszámítva az ENTP-k mélyebb megértéssel rendelkeznek a környezetükről, mint bármelyik másik típus.

Ezen képességük, hogy ösztönösen megértenek embereket és szituációkat, határozott előnyt biztosít az ENTP számára élete folyamán. Általában gyorsan felfognak mindent és a dolgok mélyére látnak. Ennek megfelelően elég rugalmasak és jól alkalmazkodnak sokféle feladathoz. Szinte mindenhez értenek, ami érdekli őket. Ahogy idősödnek és tovább fejlődnek az intuitív képességeik és éleslátásuk, nagyon jól észreveszik és tudatában vannak a lehetőségeknek, és ez meglehetősen találékonyakká teszi őket, amikor problémamegoldásra kerül sor.

Az ENTP-k az ötletek emberei. Az felfogóképességüknek köszönhetően mindenütt lehetőségeket látnak. Izgatottá és lelkessé válnak az elképzeléseikkel kapcsolatban, és ezt a lelkesedést képesek másoknak is továbbadni. Ily módon megkapják a látomásaik megvalósításához szükséges támogatást.

Az ENTP-ket kevésbé érdekli a tettek kivitelezésére irányuló tervek kiagyalása vagy a döntéshozatal, sokkal inkább a lehetőségek és elképzelések ,,gyártása" foglalkoztatja őket. Ezen elképzelések kivitelezése általában nem erőssége az ENTP-nek. Néhányuk esetében ez kialakít egy olyan szokást, hogy sohasem fejezik be, amibe belekezdenek. Az az ENTP, akinek nem fejlődött ki megfelelően a Gondolkodó oldala, azzal a problémával küzd, hogy lelkesen ugrál elképzelésről elképzelésre anélkül, hogy azokat meg is valósítanák. Az ENTP-nek ügyelnie kell arra, hogy teljesen végiggondolja az elképzeléseit azért, hogy hasznosítani tudja őket.

Az ENTP-t a kiegészítő (másodlagos) funkciója, az Introvertált Gondolkodás vezérli a döntéshozatalban. Habár az ENTP-t jobban érdekli az információ szerzés, mint a döntéshozatal, meglehetősen ésszerűek és logikusak a következtetéseik. Amikor az Intuitív meglátásaikra alkalmazzák a Gondolkodást, akkor a végeredmény igen erőteljes lehet. Egy mentálisan fejlett ENTP hihetetlenül látnoki, leleményes és vállalkozó szellemű.

Az ENTP-k jó társalgók, gyors észjárásúak, és élvezik a másokkal folytatott szóbeli vitákat. Imádnak mindent megvitatni, és időnként akár még a másik oldalra is képesek átállni, pusztán a vita kedvéért. Amikor azonban a saját álláspontjuk mellett kell érvelniük, néha kényelmetlenül érzik magukat, valamint nyersen és hevesen beszélnek.

Az ENTP személyiségtípust olykor ,,ügyvéd" típusnak is szokták nevezni. Az ENTP ,,ügyvéd" gyorsan és pontosan megérti a helyzetet, és objektíven és logikusan jár el az ügyben. A Gondolkodó oldaluk folytán a tetteiket és a döntéseiket egy tárgyilagos szabály vagy törvény gyűjteményre alapozzák. Ha az ENTP egy olyan személyt védene, aki tényleg elkövetett valamilyen bűnt, akkor valószínűleg kihasználná a törvény kiskapuit hogy az ügyfele megússza a büntetést. Ha ezek után megnyerné az ügyet, a tetteit teljesen igazságosnak és a helyzetnek megfelelőnek tartaná, mert minden amit tett törvényes. Az ügyfelük bűnössége vagy ártatlansága sokkal kevésbé számítana. Ha ez a fajta érvelés és gondolkodásmód az ENTP által teljesen ellenőrizetlenül elszabadul, az olyan személyt eredményezhet, akit mások etikátlannak vagy akár tisztességtelennek is tarthatnak. Az ENTP, aki természetéből adódóan nem veszi figyelembe a személyesebb vagy emberi tényezőket a döntéseinél, jobb ha ügyel arra, hogy észrevegye az egyes szituációk szubjektív, személyes oldalát is. Ez egy potenciális probléma az ENTP-k számára. Habár a logikai képességeik erőt és célt kölcsönöznek az ENTP-knek, ezzel egy időben el is szigetelik őket a saját érzéseiktől és más emberektől.

Az ENTP legkevésbé fejlett területei az Érzékelés és az Érzés. Ha az Érzékelés oldalát hanyagolja, akkor az ENTP hajlamos nem figyelni az életével kapcsolatos részletekre. Ha az Érzés oldalukat hanyagolják el, akkor előfordul, hogy nem tartják túl sokra mások véleményét, vagy túl nyerssé és erőszakossá válnak.

Nyomás alatt az ENTP elveszítheti a lehetőségek generálásának képességét, és az apró részletek megszállottjává válhat. Ezek a részletek az ENTP számára kiemelkedően fontosnak tűnhetnek, de a valóságban általában lényegtelenek az átfogó kép szempontjából. Általánosságban az ENTP-k vidám látnokok. Nagyon sokra tartják a tudást, és életük nagy részében egy magasabb szintű megértés elérésére törekszenek. A lehetőségek birodalmában élnek, és izgatják őket az elképzelések, a kihívások és a nehézségek. Amikor valamilyen problémával szembesülnek, könnyedén rögtönöznek és állnak elő gyorsan egy újszerű megoldással. Kreatívok, okosak, kíváncsiak és elvontak, az ENTP-knek lehetőségek széles választéka áll a rendelkezésére az életben.

Tarot

Stresszes helyzetben:

Feladatokra összpontosít, figyelmen kívül hagyva az evést és a pihenést, ami kimerültséghez vagy betegséghez vezethet
Erősen kritikussá válik, úgy hiszi, senki sem érti meg
Rendkívül elemzővé, dogmatikussá válik
Igényli, hogy az összes lehetőség összekapcsolódjon egy teljes egészbe
Izgatottabb, hangosabb, gyorsabb, követelőzőbb a beszéde
Stresszkezelési stratégiák:

Objektív kontextusban beszéljen másokkal - ne nyomjon a lezárás vagy a döntéshozatal felé
Elemezze az eseményeket, és határozza meg a dolgok sorrendjét
Olyanokkal lépjen kapcsolatba, akik semleges nézőpontból látják a helyzetet
Anélkül vizsgálja a lehetőségeket és a valószínűségeket, hogy prioritást állítana fel, vagy döntést hozna.

- Tarot
- Horoszkóp
- Asztrológia

0. A Bolond

A Bolond a bennünk élő gyermeket személyesíti meg. Spontán újrakezdést és előítélet - mentes nyitottságot jelképez. A játékos, életvidám gondtalanság kifejezése azt mutatja, hogy csodálkozva, határozott elvárások és gyakran előzetes ismeretek nélkül lépünk életünk egy új területére. Gyermekes kedélyre és ennélfogva könnyelműségre, balga naivitásra, játékosságra is utalhat, de ugyanakkor jelenthet ostobaságot is, vagy a bölcs és alázatos belátás egyszerűségét, amihez csak hosszú és gyakran fáradságos út végén érkezhetünk. A Bolond megtestesítheti a kópét, pimasz frátert, de a király alteregójaként akár az egyetlen őszinte udvari tanácsadót is. Minden esetben teljesen a jelenben él, a nyitottság és a spontán becsületesség kifejezője, mindig kész az új tapasztalatok szerzésére.

A Bolond

0. (XXII.) A BOLOND (The Fool) - Merkúr / Uránusz - Neptunusz - Őrület

Kulcsszavak : nyitottság, bizalom, hűség önmagunkhoz, ugrásszerű fejlődés, teljesítőképesség, kockázatvállalás, szabadság, bátorság, függetlenség, kreativitás, nagy potenciál, szív hangjára kell hallgatni

Jelzések: Kész vagy az új kezdetre, sőt akár egy nagy ugrásra is avagy minőségi változásra? Engedj, merj ugrani akkor is, ha a félelem visszatart! Hallgass a szívedből jövő hangra!

Kérdések: Mitől kell elhatárolódnod, hogy felszabadulhass? Mit jelent számodra a félelmetes tigris? Hogyan képzeled el a bátor ugrást az új felé? Milyen lesz ez? Hová hív a szíved?

Szuggesztió : Húzz más lapokat a fenti kérdésekre, ha a válaszok nem elég világosak számodra!

Kijelentés : Most már követem a szívemet. Nyitott vagyok, és készen állok, hogy elinduljak bárhová, amerre a szívem vezet.

Analógiák:

Ji-King: 25. Wu Wang (Az Ártatlanság - A Váratlan)

Mitológia: A Bolond (Parcifal)

kulcsszavak: nyitottság, kíváncsiság, spontaneitás, őrültség, irányítottság, kiszolgáltatottság

Aki az ismeretlenbe merészkedik bolond vagy bölcs. Egy kérdés az első lépés a válasz felé.

A Bolond

Tradícionálisan ez a kártya vagy szám nélküli, vagy a nulla számot képviseli. Egy férfit ábrázol, aki udvari bolondnak van öltözve. Az udvari bolond ismerős figura volt a középkori és a reneszánsz Európában. Bár néhányuk púpos, törpe, furcsa figura volt, sokan közülük jól képzett akrobaták voltak, vagy énekesek, táncosok, akik az udvarban különleges pozíciót töltöttek be. A bolond szabadon kifigurázhatta mesterét, vagy olyan sértő tréfákat süthetett el, amit más ember soha nem tehetett. A különlegesen tehetséges bolondok olyan nagy hírnévre tehettek szert, amely messze túlnyúlt uruk területének határain, sőt esetenként messze földön ismert szórakoztatókká váltak, akik mindenfelé utazgattak, és bármilyen királynak, hercegnek, bárónak a szolgálatába álltak, ha az meg tudta fizetni őket.

Mindazonáltal a Tarot kártyán szereplő Bolond nem úgy néz ki, mint aki ilyen kiválóságot ért el. Sok régebbi kártyán ruházata szakadozottés épp egy kutya harapja lábon, amint ő tovasétál. A vállán átvetett boton egy batyut visz, másik kezében botot markol. A batyu eredetileg egy disznó felfújt hólyagját reprezentálta, egy primitív léggömböt, mely része volt a bolond kelléktárának. Néha úgy mutatták be, mint aki egy fényes színű pillangót vagy bogarat követ, úgy, hogy az az arca előtt röpköd. Ez esetben a batyu valójában egy lepkeháló, mellyel áldozatát reméli elkapni.

A bölcs Bolond archetípusa megtalálható a föld legkülönbözőbb kultúráiban. A társadalmi életben való tapasztalatlansága a felszínen előnytelennek tűnik, de valójában ez biztosítja, hogy a tudata nincs bezárva a szokatlan tapasztalások előtt, melyek a hétköznapi ember számára nem ismeretesek. ő a vándor, aki a rendezett életforma perifériáján él, megy a saját útján, figyelemre sem méltatva a szabályokat és a tabukat, melyekkel asz emberek megpróbálják visszatartani. ő az őrült, aki magában hordozza a géniusz magjait, akit a társadalom lebecsül, és mégis ő az a katallizátor, aki átalakítja a társadalmat. A Bolond a Zöld Ember, a létezés egy új ciklusának előhírnöke, az új élet és friss kezdések hírnöke. Olybá látható, mint az ártatlan lélek, amint megkezdi fizikai létesülését; az ifjú gyermek, akinek még meg kell tanulni a veszélyeket a világban, vagy mint a megvilágosodás kutatója, az intuíció mozgó pillangóját kergetve annak reményében, hogy az a misztériumokhoz vezeti őt. Az állapot örömteli és gondtalan. Mégis sejteti az előtte álló kelepcéket és próbákat. ő reprezentálja a rend előtti káoszt, a tiszta impulzust, amelysik sem ne jó, sem nem rossz. Szimbolikusan mondhatjuk, hogy a bolond egyszerre a kezdet és a vég, ezért nem meghatározott egy adott számal és megjelenhet a huszonkét lapos kártyasorozat elején és végén is. Amikor megjelenik, pszichológiai szempontból úgy tolmácsolható, mint az újszülött, akinek még nincs tudata önmagáról, mint külön létezőről. ő még nem egy individuum, és ezért nem felelős a tetteiért. úgy ábrázolják, mint aki úgy indul életútjára, hogy az érzéki tapasztalás fényes pillangója igézi meg, valamint nem törődik azokkal a figyelmeztetésekkel, melyek az előtte álló szakadékot, az anyagi kötöttségeket jelzik. Batyuja tartalmazza azokat a maghatározhatatlan emlékeket, melyeket maga mögött hagy, emlékeket, melyek állandóan előremozdítják őt a kutatásban, hogy visszaszerezze azt, amit éppen elveszíteni készül -a kezdeti ártatlanságát. Vanak olyan ábrázolások, ahol egy kis virág van a kezében, ez a lelke, isteniségének a része, ami keresztül fogja vinni valamennyi nehézségen.

A Bolond negatív aspektusára a Joker világít rá, aki az extravagáns szórakozások hajszolásával foglalkozva nincs tekintettel a káoszra és az anarchiára, amit maga mögött hagy. Csak a pillanat féktelen öröme az, ami őt egyedül érdekli.

A Bolond kártyájának asztrológiai analógiája az Uránusz-Jupiter együttállás (Vízöntő). A kártya pozitív aspektusában a szellem felé fordulást, a kötetlenséget, a gondtalanságot jelöli. Negatív aspektusában felelőtlenséget jelez. Ji King analógiála a Szél trigramja, ásványa az akvamarin, növénye a fagyöngy, állata a pillangó.

[Lásd: Alfred Douglas: A Tarot]

Crowley Thoth Tarot: Nagy Arkanum - 0. A Bolond

A Bolond

Kulcsszavak:

Nyitottság, bizalom, kockázatvállalás, hűség önmagunkhoz, szabadság, függetlenség, kreativitás, teljesítőképesség, ugrásszerű fejlődés, a szív szavának követése.

Útmutatás:

Útmutatás: Kész vagy az újrakezdésre, talán minőségi változásra is. Engedd el magad, rugaszkodj el akkor is, ha a félelem újra és újra megpróbál visszatartani. Bízz szíved szavában.

Kérdés:

Mitől kell elhatárolódnod, hogy felszabadulhass? Mi játssza életedben a "félelem tigrisének" szerepét? Hogyan képzeled el a merész ugrást az Újba? Hova hív a szíved?

Javaslat:

Ha a válaszok nem világosak számodra, húzz további kártyákat.

Megerősítés:

Most szívem sugallatait követem. Nyitott vagyok és elindulok, bármerre is vezessenek.


Uralkodó bolygóm: Merkúr

Azért nélkülözhetetlen az emberek számára, mert az emberi gondolat és tevékenység a Merkúr bolygó uralma alatt áll. Az ember az életből nyert tapasztalatokat és benyomásokat képes áttekinteni, összegyűjteni, osztályozni, a gondolatokat megeleveníteni, a logikus gondolkodást biztosítani - erre egyetlenegy állat sem képes.

A matematika a Merkúr tudománya. Merkúri embernek hívjuk, aki az Ikrek vagy a Szűz jegyében született. Az Ikrek jegye a levegő elemhez tartozik, a Szűz jegye a föld elemhez. A kettő között óriási különbség van!

A Merkúr bolygó kormányozza egész szellemiségünket és értelmünket. Ez attól függ, hogy milyen fényszögeket kap a születési horoszkópunkban, és milyen kapcsolatban áll a többi bolygóval. Amelyik bolygóval kapcsolatba kerül a Merkúr a horoszkópunkban, aképpen módosul a hatása, annak a szellemi tulajdonságait átszínezi. A Merkúr a közvetítés bolygója, az asztrológiában ura a beszédnek, írásnak, a kézfejeknek, az ujjaknak és a végtagoknak is. A mimika is merkúri tulajdonság. A gondolatközlésnek is a Merkúr az uralkodója. Ha a születési horoszkópunkban kellemetlen fényszöget kap, akkor zavart kelthet a gondolkodásban. Ha olyan emberrel találkozunk, aki esetleg dadog, raccsol, avagy más beszédhibája van, biztosak lehetünk benne, hogy valami baj van a horoszkópjában található Merkúr bolygóval. A legmagasabb rendű funkciója a művészek kezében van, ők a legjobb ezermesterek.

A merkúri ember szerelme

Ahol a Merkúr bolygó megjelenik, ott elsősorban a tiszta értelem dolgozik, és csak másodsorban az érzelem, de ez nem jelenti azt, hogy egy merkúri ember nem tudna szeretni. Kellemes a merkúri ember viselkedése, mert nem szív semmit a mellére, viszont nem lehet óriási ,,ömlengést" sem várni tőle. A Merkúr képviseli a hagyományos utazásokat is az asztrológiában. Ő felügyeli a napi utazásokat és a házon, hazán belüli utazásokat is. Akinek rosszul áll a Merkúr a horoszkópjában, nagyon vigyáznia kell közlekedés közben. A Merkúr uralkodik a kapcsolatok felett is. Elsősorban a vérségi kapcsolatokat soroljuk hozzá, mint testvér, rokonok, unokatestvérek. De a kereskedelmi kapcsolatokat is a Merkúr kormányozza. A kritika is a Merkúr alá tartozik. Építő kritikát csak jó Merkúrral rendelkező ember tud adni.

A Merkúr hatása sokoldalú. A nagy mozgékonyság felmorzsolja az energiákat, de csakis a szellemi energiákat, ezeknek a túlfeszítése okozza a merkúri betegségeket: hisztériát, idegbetegségeket stb... Vannak emberek, akik negatívan használják a Merkúrt az életükben. Ők a fecsegők, fontoskodók, hazugok, csalók, túlságosan kíváncsiak - ez azonban nem a tudós kíváncsisága.

A tárgyilagosság hiánya is rossz merkúri tulajdonság. A születési horoszkópjában támadott Merkúr volt Voltaire horoszkópjában, ettől volt ő ilyen maró kritikus. A Merkúr féme a higany, az a különleges fém, mely egy ütésre "szétloccsan".

A rossz Merkúr a horoszkópban hajlamosítja az embert a szétszórtságra. Gyorsan megunnak mindent. Az ilyen ember feledékeny, sokat akar teljesíteni, több dologba belekap, de egyikből sem lesz semmi. Sokszor használja fel rosszra az egyébként jó képességeit. A horoszkópban található rossz fényszög jellemet rongál, de tehetséget nem.

Merkúri hatás alatt állnak az eladók. A rossz Merkúr a horoszkópban lehet a tisztességtelen cselekedetek kútfője, de sohasem annyira gonosz, hogy gyilkossá váljon. A rossz Merkúr szellemi oldalon károsít.

A Merkúr fellépése remek. Egy merkúri ember kibeszéli magát, ő az ügyeskedő. Akinek sok támadás éri a Merkúrját a horoszkópjában, pl. remekül ért majd a füllentéshez. A Merkúr bolygó a levegő elemhez tartozik. Így a merkúri ember levegő töltetű, feledékeny, ám rögtön kapcsol.

A Merkúr uralja a végtagokat mint testrészeket, és uralja az idegrendszert is. Ha túl sok támadást kap a Merkúr a horoszkópban, akkor a betegségek okát az idegrendszernél kell keresni. A szellemi zavaroknak különböző fázisai vannak: zavaros gondolatok, apátia, esetleg hadarásban nyilvánul meg ez.

Csillagjegyem: Szűz

A föld jegyek és az agresszió

A nagy földindulás

Sokat megbír a hátán a föld - tartja a mondás, és a föld jegyeket ( Bika, Szűz, Bak) valóban nehéz kihozni a sodrukból. Haragjuk kimutatása már - már fizikai kellemetlenséget okoz számukra, ezért leggyakrabban evéssel, túlzásba vitt munkával igyekeznek szőnyeg alá söpörni. Időnként olyan eredményesen, hogy saját maguk is csak akkor döbbennek indulataik intenzitására, amikor egyszer csak kitörnek.

Ilyenkor ők is elemi erővel pusztítanak, akár a földrengés és csak nagyon-nagyon lassan, talán hónapok, súlyos esetben évek múlva nyugszanak meg. A pusztítás nyomait csak hosszú, fáradságos munka révén sikerül eltűntetni. Mivel egy- egy dühkitöréssel saját vagy mások több éves eredményeit is tönkretehetik, nekik is, környezetüknek is sokat segít, ha felismerik a földindulás előtti füstjeleket.
Dohányzó föld típusúak esetén ezek annyira látványosak lehetnek, mint a rajzfilmeken. A másik, klasszikusnak mondható föld taktika a megvonás, kiszárítás, amellyel már Démétér görög földistennő is célt ért. Ha lányát, Perszephonét már nem is tudta visszaszerezni szalonképtelennek talált vejétől, Hádésztől, tekintélyes láthatási időt csikart ki úgy, hogy aszállyal sújtotta a Földet.

A passzív ellenállás más formáit is sikeresen alkalmazhatják. Talán nincsenek is tudatában, miért is kergetik őrületbe pl. szöszmötölésükkel, halogatásukkal a másikat. Különösen akkor érdemes eltöprengeniük, ha lustaságuk már saját maguk számára is zavaró, mindenünnen elkésnek, nem képesek felvenni a csapat többi tagjának a tempóját. De betarthatnak mindennek az ellenkezőjével is: előírások, rendelkezések betű szerinti betartásával, kínos pontossággal, esetleg úgy, hogy levegőnek nézik a másikat.

Ezt olyan mesterfokon űzik, hogy még a levegős jegyeket is képesek frusztrálni vele. A hallgatás falával veszik körül magukat, látványosan nem vesznek tudomást arról, aki fájdalmat okozott nekik: pl. visszaélt bizalmukkal, valamilyen módon aláásta biztonságérzetüket, kárt tett tulajdonukban. A mosolyszünetet olyan komolyan veszik, hogy akár évekig sem szólnak a másikhoz, akkor sem, ha közeli rokonok, netán közös fedél alatt élnek.

Ugyanakkor, a jegyek közül talán ők képesek a legkonstruktívabban kezelni indulataikat. . Legjobb teljesítményeiket akkor produkálják, amikor valamilyen nyomás nehezedik rájuk. Ily ,,Üzemanyagként" használva negatív érzelmeik erejét, olyan eredményeket érnek el, amelyek révén kiszabadulhatnak frusztráló helyzetükről. Erre még akkor is képesek, ha hírből sem ismerik a tudatállapotok átalakításával foglalkozó mentális technikákat.

Szűz: a részletek megszállottja

A harag kimutatása számára a szó fizikai értelmében is kínos lehet: nemcsak emésztőrendszerét támadja meg, de egész fizikai valóját felzaklatja. Ezért, ameddig csak teheti, inkább közvetett formában juttatja kifejezésre nemtetszését.. Túlzott pedantériájával pl. nem csak sugallja, hogy valójában egész más problémáktól szabadulna, hanem el is éri, hogy aki csak él és mozog fejvesztetten meneküljön az újabb nagytakarítási roham elől. Ha ez nem volna elég, a folyamatos zsörtölődés vagy a kritika holtbiztos fegyver.

Különösen utóbbiban verhetetlen, bár ő, az intuitív Skorpióval szemben inkább logikájára támaszkodva veszi célba a másik gyenge pontjait. Cinizmusa vérig sért, a finom részletek tökéletesítése, túlzott precizitása, munkamániája, szőrszálhasogatása idegölő, amint az a szokása is, hogy folyamatosan keresi és meg is találja a hibákat. Az Oroszlánnal, Nyilassal vagy Halakkal szemben, akik ilyenkor túlzott nagyvonalúságukkal keltenek bűntudatot, ő bezzeg folyamatosan felemlegeti őket. Hajlamos bolhából elefántot csinálni, kiragad egy jelentéktelen részletet a nagy egészből, aztán akár éveken át azon lovagol.

Ennél már csak az a rosszabb amikor egyik legszebb erénye, a segítőkészség válik az aggresszió eszközévé. Ilyenkor nélkülözhetetlenné teszi magát, azt kommunikálja, hogy csupa élhetetlen alakkal van körülvéve, és ha nem végezne el helyettük minden munkát, bizony- bizony káoszba süllyedne a világ. Ha igazán profi szinten űzi ezt a játszmát, nem csak családtagjainak és munkatársainak nincs esélye mellette saját teljesítménnyel bizonyítani, hanem magát is idegösszeomlásba kergeti.

Mielőtt ez bekövetkezne, jobban teszi ha kocogással, barkácsolással, valamilyen kézműves mesterség elsajátításával, sakkozással, rejtvényfejtéssel engedi ki a gőzt.

A Merkúr által okozott idegi zavarok ritka esetben az őrültségig fokozódhatnak. Az őrültek házában kezelt betegek horoszkópjában egytől egyig komolyan sérült Merkúr található. Ha örökölt az őrület, akkor sajnos nem gyógyítható. A túlfeszített munka vagy más túlzások is az idegrendszert támadják meg, és ezek kihatnak a gyomorra, tüdőre vagy más szervre. Az álmatlanság pl. tipikus merkúri betegség.

A Merkúr hatásai mint természeti princípiumok a gondolkodási erő, a közvetítő, szellemi erő, a beszédkészség, a mozgáskészség és a kritika. Ezek működhetnek harmonikusan és diszharmonikusan.

Aszcendensem: Oroszlán

Tűz jegyek és az agresszió

Tüzes jegyek: az éltető konfliktus

A kezdeményező, csupa élet, lelkesedés tűz jegyeknek (Kos, Oroszlán, Nyilas) számára még békeidőben is a súrlódások adják meg az élet savát- borsát. Olykor érdeklődésüket is kötekedéssel nyilvánítják ki (közismert példa az a kisfiú, aki folyamatosan azoknak az óvodatársnőinek a haját ráncigálja, akik lángra lobbantották szívét), esetleg így kívánják magukra irányítani a figyelmet.

Ha csak más horoszkópelemek nem utalnak önmérsékletre, könnyen haragra lobbannak, provokálhatók. Lelkiállapotukat se nem tudják se nem akarják leplezni, de ha harsány jelenetek közepette kiadtak mindent, ami a szívüket nyomja, meg is nyugszanak. Sérelmeiken gyorsan túllépnek, hiszen annyi új teendő várja őket.

A tüzes gyerek ,,rosszcsontsága" különösen a visszafogottabb ( pl.Szűz) vagy kimondottan konfliktus kerülő (Mérleg) jegyű szülők számára lehet irritáló. Fontos tudniuk azonban, hogy ha megpróbálják ,,lenevelni" csemetéjüket vele született agresszivitásáról, olyan értékes tulajdonságait is kiölik, mint a tettre készség, kezdeményezés, lelkesedés és mások lelkesítése, bátorság, akaraterő.

Testi-lelki egészségükhöz minden más jegynél nagyobb szükségük van a fizikai igénybevételre. Harciasságuk legkönnyebben valamilyen, karakterükhöz illő sporttal vagy harcművészeti irányzattal terelhető egészséges mederbe. Ez olyan problémákra is megoldást jelenthet, mint a hiperaktivitás, túlzott ingerlékenység, dührohamok, szélsőséges esetben hisztéria..

Az elfojtott vagy csak nem kellőképen kihasznált tűzenergia olyan pótcselekvésekhez vezethet, mint a dohányzás, túlzott étvágy, kapkodás, konfliktuskeresés (főleg tekintélyszemélyekkel, hatóságokkal), veszélyes helyzetek hajszolása (pl. az autóutakon divatos gyorsulási versenyek). Az ún. veszélyes szakmák ( katona, kamionos, sebész, alpinista) vagy az olyan kihívások sokasága, melyeket nem éreznek parancsnak, de érzelmileg azonosulni tudnak velük, nagy energia befektetést, kreativitást, kezdeményezést követelnek (pl. saját vállalkozás, kreatív, előadói tevékenység, versenyszerűen űzött sportok) egészségesebb alternatívát jelenthetnek.

Oroszlán: a királyi fenevad

Bár méltóságán alulinak tartja a dühöngést, próbáljuk csak meg kritizálni. Noha igyekszik titkolni, a jogos bírálatot is szívére veszi, az igazságtalan kritika hatására viszont tűzijátékot rendez. Ugyanennyire zokon veszi, ha megpróbálják lekörözni, megalázzák méltóságában, a nyilvános megszégyenítést pedig nyilvános elégtételnek kell követnie.

Utóbbi pompája felér egy lovagi tornáéval, harcmodora pedig szintén nemes emberre vall. Közvetlenül, nyíltan támad, nemtetszését harsány bömböléssel hozza ellenfele tudomására. Manccsapásokat csak átvitt értelemben oszt, királyi fölénnyel érzékeltetve: mennyire nem méltó még ellenszenvére sem az a halandó, aki szembe szegült akaratával. Ezt akár néhány, nagy kreativitással előadott dörgedelemmel is nyomatékosítja, majd fejedelmi pompával elvonul, ott hagyva felkoncolt áldozatát a harcmezőn.

Ha lehiggadt, ugyanolyan békésen doromboló nagy macska lesz belőle, mint pár órával azelőtt. Persze, ha lehet jobban szereti négy fal között bonyolítani az ilyen alpári, és hozzá semmiképp se méltó ügyeket. Csakhogy, született sztárként ez ritkán sikerül neki, kárpótlásul igyekszik hát megadni a módját. Hiszen a minőséget keresi mindenben - és valljuk be őszintén: egy, kabaré-elemekkel fűszerezett, kiadós cirkusz nézőknek - szereplőknek egyaránt katartikus élmény lehet.

Olyannyira, hogy hivatásos vagy amatőr színészként, egy pszichodráma - csoportban, karikaturistaként is levezetheti feszültségét. Bár gyakran kifejezetten lusta, tüzes jegyként neki sem szabadna megfeledkezni a mozgásról. Latin - amerikai vagy afro ritmusokra kitáncolhatja magából a bosszúságot, de ugyanilyen jót tehet neki a futás, foci, autózás, no és persze az ún. elit sportok, hogy a külsőségekre is adjon valamit

Oroszlán

Lelkes és becsvágyó ember vagy, kedveled az izgalmakat és olykor a hízelgést is. Nem jellemző rád, hogy félénken visszahúzódnál a reflektorfényből, ha teheted, inkább az események sűrűjében forgolódsz. Szíved mélyén valószínűleg igazi színész vagy: előkelő szerepet játszol, és olykor lenézed a középszerű dolgokat. A hírnév és az elismerés mindennél fontosabb számodra - még a pénzt és a hatalmat is maga mögé utasítja.

Oroszlán aszcendens

Az Oroszlán uralkodó bolygója a Nap, analóg vele az 5. ház. Az Oroszlán a bátran felvállalt személyiség jegye.
Tehát az oroszlán aszcendenssel rendelkező embereknek még inkább személyiség - karmájuk van, mert életfeladatuk a személyiségüket bátran és nyíltan, vidáman felvállalni, harag - és sértődöttségmentesen.
A negatív Oroszlán aszcendens a következőkről ismerhető fel:
- általános gyávaság
- általános behódolás, kiegyezés
- konfliktusok kerülése
- felelősség kerülése
Az Oroszlán aszcendenssel rendelkező szülött, amíg az aszcendense negatívan működik, mindig "jóságos", "rendes", "megértő", de ezek nála nem erények, hanem hibák! Éppen azért, mert nem rendes kellene legyen, és mindenbe beleegyező, és mindenre rábólintó, hanem pontosan az ellenkezője: aki megmondja, aki felvállalja, aki rendbe teszi.
Az Oroszlánhoz kötött a hatalmi ambíció is részben. Az Oroszlán aszcendenssel rendelkező ember szeret(ne) hatalmat gyakorolni, társaság központjába lenni, fontos ember lenni, de amíg a személyiségét nem tudja felvállalni, addig folyamatosan "kisodródik" a perifériára, ahol azért mérgelődik vagy depressziós, hogy őt senki sem értékeli.
Ugyanakkor az Oroszlánhoz tartoznak a képességek, a kreativitás is, ezért van az, hogy az Oroszlán aszcendenssel rendelkezők általában szétszórják, elherdálják képességeiket, s többet jár a szájuk mint amennyit megvalósítanak. Ezért szeretnek szórakozni, szeretik az összejöveteleket, s ha egyedül maradnak gyakran depresszióba esnek. A negatív Oroszlán folyamatos vágya, hogy körülrajongják, mindig legyen valaki aki felnéz rá.
Az Oroszlán aszcendenssel rendelkező ember tehát elsősorban meg kell tanulja felvállalni önmagát. Ehhez azonban nem másokon, hanem önmagán kell megtanuljon uralkodni, hogy félelmeit a kudarctól, le tudja győzni. Ugyanakkor meg kell tanulja felvállalni a konfliktusokat, szembenézni ezekkel, ahelyett, hogy "rendes" legyen.
Természetesen az Oroszlán karmával rendelkezőknek párkapcsolati gondjuk is akad bőven, főleg az 5. ház (szerelmi kalandok) területén, hisz a kapcsolatokban sem vállalják magukat, túl "rendesek", s egy idő után emiatt a párjuk idegeire mennek.
A szülők esetében is fontos, ha Oroszlán aszcendenssel rendelkező gyermekük van, hogy hagyják őt kibontakozni, sőt abban segítsék. A fiatalkori görbe hát, hátgerincferdülés tipikus oroszlán - probléma, amely az elnyomott, vagy megalázkodott személyiséget tükrözi.
Más Oroszlán - aszcendens problémák:
- párkapcsolati problémák
- szexuális problémák
- hátgerinc problémák
- mellkasi problémák
- szív és érrendszeri megbetegedések
Ha a szülöttnek sikerül a személyiségét felvállalnia, és ezzel az Oroszlán aszcendensét jól és pozitívan működtetnie, akkor a szülött tényleg a társaság központjává válhat, és egyéniség lehet, akit azonban nem lehet megkorrumpálni vagy lekenyerezni.

Gyakran önérzeteskedik, mindenből önérzeti kérdést csinál, hogy Ő hogy meg van bántva s kikéri magának. Az oroszlán önérzeteskedése a kisebbrendűségi (felsőbbrendűségi) komplexusából ered. Szereti felfújni a dolgokat, ha róla van szó, "ügyet" csinálni, mert sokszor azt hiszi, hogy ő egyedül a világ közepe.
Az Oroszlán nagyon hajlamos a megsértődésre, s ezt ki is mutatja vagy mondja. Ha (negatív) személyisége "veszélybe" kerül, mindenre képes. Csak nehogy kiderüljenek a gyengéi!

Az Oroszlán aszcendens

Amit az életben fontosnak tart: Vezetővé, irányítóvá válni, hiszen meg van győződve róla, hogy ehhez rendelkezik minden adottsággal. Kimagasló szervezőkészséggel bír, és ha kordában tudja tartani, hogy ez ne csapjon át fontoskodásba, akkor eléri, hogy felnézzenek rá, elismerjék a tudását és hódoljanak neki.

Ideális partnere: A Nap-jegyű Vízöntő, aki nyitott gondolkodású, a szexet pedig a barátság természetes továbbfejlesztésének tekinti. Partnerét nem akarja kisajátítani, de cserébe elvárja, hogy ő is nagy szabadságot kapjon. A lelki kapcsolat nagyon fontos a számára, ezért ösztönösen vonzódik a nem hétköznapi személyiségekhez. Az ágyban lehangolja, ha a partner uralkodni kíván rajta.

Öltözködési stílusa: Mindent szeret, ami fénylik, ami csillog. A lényeg, hogy feltűnést keltsen, hogy mindig a középpontban legyen. Nem is lenne igazi ragadozó, ha nem viselné akár hétköznapokon is az extravagáns arany- vagy ezüstszállal átszőtt ruhákat. Egyedi módon tudja kombinálni a szexit és a feltűnőt.

Betegségre való hajlama: Erős szervezetük biztos védelmet nyújt a kisebb fertőzésekkel szemben. Ha méregbe gurulnak vagy feszültek, a vérnyomásuk az egekbe szökik. Mivel élvezik az asztali örömöket, hízásra hajlamosak.

Szerencsehozó talizmánja: A napkorong, amely egészséget, gazdagságot és sikert ígér, a betegséggel küszködőknek pedig gyógyulást.

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió, manipuláció, politika, történelem, tévedés
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gnoszticizmus
  2017-05-28 10:26:37, vasárnap
 
 



Tron Legacy - Kevin Flynn Creates Clu
The Matrix - Reloaded - Neo VS. Smith - Part 1
The Matrix - Reloaded - Neo VS. Smith - Part 2
The Matrix - Reloaded - Chateau Fight Scene
The Matrix - Revolutions: Deus Ex Machina (Satan)
Matrix Ending
Buddha - Awakening
Link

Jung és az árnyék

A grofi terápiában az egyén először az ,,árnyékával" konfrontálódik - így nevezte Jung lelkünk elfojtott, meg- és letagadott részeit.
Csak aki az árnyékot befogadta és elfogadta jelenlétét, éli meg az átalakulás folyamatát, amely összeköti őt transzcendens lényével.
Jung az ,,árnyékot" a személyiség alsóbbrendű részének tartja.
Minden olyan személyes tulajdonságunkat, amelyeket nem élünk meg, mivel tudatosan választott életformánkkal nem összeegyeztethetők, és amelyek egy ellenkező tendenciával rész-személyiséggé szerveződnek egybe a tudattalanban, nevezzük árnyéknak.
Az árnyék kompenzálóan viselkedik a tudat irányában, hatása ezért egyáltalán nem lehet negatív vagy pozitív. Az árnyék tudatosításával kezdődik az analízis munkája. Ha elnyomják, semminek tekintik, vagy akár identifikálják az énnel, az egyképpen veszedelmes diszszociációkra vezethet. Disszociáció alatt értjük valamely asszociáció megszűnését, felbomlását. A lélektani asszociáció jelentése: képzettársítás, a tudatban megjelenő képzetek hasonlóság, ellentét stb. alapján történő egymáshoz kapcsolása.
Mivel az árnyék igen közel áll az ösztönvilághoz, okvetlenül fontos folyamatosan figyelembe venni. C. G. Jung így ír az árnyékról:
,,Az árnyék alak megszemélyesít mindent, amit az alany nem ismer el, és ami mégis újra meg újra közvetlenül vagy közvetve feltolakszik benne, így például alacsonyabb rendű jellemvonások és más összeférhetetlen tendenciák."
,,Az árnyék [....] az a leplezett, elfojtott, vétkes és többnyire kisebbrendű személyiség, amelynek végső hullámverése egészen az állati ősök birodalmáig nyúlik vissza, és ily módon átfogja a tudattalan teljes történelmi aspektusát. Az árnyék nemcsak morálisan elvetendő tendenciákból áll, hanem meglehetősen sok jó tulajdonság is kimutatható róla, többek között például: normális ösztönök, célszerű reakciók, valósághű észlelések, alkotó impulzusok."

Egy nagyon kedves és ,,régi" Csillagmag olvasó írt kétségbeesett levelet még augusztus elején, idézem: ,,...szeretettel érdeklődnék és kérnék tőled, hogy kérve kérlek, írj valamit, akár csak egy rövidet is a honlapra, hogy mi történik, mert brutális feszültségek vannak mostanában. Nemcsak az én életemben vannak nagy változások...,,

...úgyhogy most egy asztrológiai-asztrozófiai jellegű írás következik, hosszú kihagyás után.

Kanyarodjunk kicsit vissza 2012 év végére, amikor is a Szaturnusz belépett a skorpió jegyébe, és azóta is ebben tartózkodik egészen 2014 legvégéig. Ez figyelemfelkeltő üzenetet ad erre a két évre, főleg a mostani időszakra. Tömören fogalmazva azt üzeni erre a két évre, hogy amivel meggyűlik a bajunk, az a belső árnyékszemélyiség-aspektusok, belső elfojtott és a vágyott énképek harca az életünk irányításáért. S ami ebben a két évben igencsak hangsúlyos az, hogy minden, ami nem igazi belső szenvedély önmagunkban, az összetörik. Ezért hatalmas koppanások, lufi-durranások jellemzik ezt az időszakot, ahogyan a vágyaink landolnak a földön, kiüresednek, és megértjük hogy eddig mozgatórugóink fabatkát sem érnek. Ez az ,,én vagyok" és a ,,nem én vagyok" belső küzdelme tulajdonképpen.

Valakinek hitted magad, és a Szaturnusz által szembesülsz azzal, hogy ez csak egy újabb játszma, egy újabb elterelés volt részedről, hogy belső frusztrációidat, árnyék-érdarabkáidat kiéld: hogy hatalmat, pénzt, szeretetet, hírnevet, elismerést, szexet, szenvedést vagy bármit szerezz magadnak. A Szaturnusz pedig a belső nagy tanítónk, ami addig nyomja úgymond bele az életünket egy adott aspektusba, míg az le nem kopik rólunk. És ez mérhetetlenül tud ám fájni.

S hogy ez miért erősödött fel az elmúlt időszakban? Nos, a skorpió jegy egyik ura a Mars, ami július legvégén belépett a skorpióba, ezzel ,,felerősítve" a harcot - vagyis tükrözve, hogy a harc felerősödik.

Az árnyékszemélyiségnek, a belső aspektusainknak a jellemzője az, hogy minél nagyobb erővel próbálunk egy tulajdonságot mondjuk eltaszítani magunktól, az annál nagyobb erővel fog visszatérni hozzánk, amikor is mondjuk elveszítjük a ,,fejünket" - azaz a tudatosságunkat. Ilyenkor hatalmas erővel tudnak felszínre jönni az árnyék-részek, amelyeket személyiségünk belső sötét részeire száműztünk. A skorpióban a lelki stabilitás keresése zajlik, és így a Szaturnusz stabilitás-szimbóluma segítségünkre lesz azzal, hogy ami árnyék bennünk, az minél előbb kiélésre kerüljön. A Mars pedig üzenetében azt mondja, hogy megvan most hozzá az erőnk, hogy elengedjük ezeket az árnyékrészeket.

Igen ám, de ami még nagyobb erővel jön elő, és azt megszokásból/programból még nagyobb erővel nyomjuk vissza, az még nagyobb szenvedést szül. Még nagyobb az indulat, illetve még jobban elfárad az ember, mert leszívja az erejét a belső harc.

A válasz a megengedés: ha megengedjük, hogy ezek kirobbanjanak, kiégjenek belőlünk, akkor hamarabb túlvagyunk ezen a belső küzdelmen. Talán még azt is merem mondani, hogy a jövő év abból a tekintetből könnyebb lesz, hogy a Szaturnusz elhagyja a skorpiót és belép a nyilas jegyébe, ami miatt ez a nagy belső ,,zizi" kicsit csillapodik. De ne higgye senki, hogy ez, ami most zajlik, az ,,rossz"! Mert ha rossznak bélyegezzük meg azokat az erőket, amik felszabadítják belőlünk az elnyomott aspektusainkat, akkor csak továbbra is játszmáinkat akarjuk játszani - ezt pedig a Szaturnusz belső gátja hála égnek nem engedi.

Érdemes tehát elébe menni a problémának: megtalálni azt, hogy a személyiségünk mely részei nem szolgálnak már minket. A hiszti, a szenvedés, az önszeretet hiány, az önös érdekek stb... problémáival fogunk szembesülni, hogy képesek legyünk túllépni önmagunkkon.

Augusztus végén és szeptember elején ez az üzenet tovább fog erősödni. Belső erőinket nem fogjuk tudni olyanba rakni, ami nem minket szolgál. De ha mégis ezt tesszük, akkor az akkorára fog erősödni, hogy teljesen elborítva bennünket nem tudunk mást, mint megadni és elengedni ezeket az érzéseket. Csak figyeljünk a konfliktusokra, ezekből hatalmas felszabadulásokra tehetünk szert.




Az Árnyék-Én (Lucifer, Sátán, Ego)

Joó Violetta: "Csakazolvassa" - Gerle Éva (a csak az olvassa blog szerzőjének) gyötrelme

Az Árnyék-én zuhanása

"Valamit mégis kéne tennem. Valamit a gyötrelem ellen. Violetta nem fog erre sem rákeresni, elkönyveli és világba sistergi, hogy mennyire szét vagyok már csúszva..." - oh, most olvastam ezt. A mai termését csak az olvassa - Gerle Évának. Egyre butább. Lebecsüli saját magát, és mindenkit. Engem is, mint asztrológust. Én már rég tudtam, hogy ő szét van csúszva. “Elkönyvelés" - az olyan elhamarkodott elkönyveléseknek ő a guruja, aki egyből elmebetegnek könyvelt el engem, holott ő maga az, így realitásérzéke vészes hiányában, ő végül is mindig rosszul könyvel. Sőt, már nem is könyvel, hanem elítél előre. Egy előítéletes, szexista bajkeverő.
De tényleg nagy a baj, mert a bejegyzése egy újabb vérszegény, fakó, se füle, se farka szürreálisan hánykolódó önigazolás. Szokásos magyar ellenségeskedés - magyar acsarkodás, mint érv valami ellen, amit ő hallucinál, hogy gyűlölhesse azt, amit megismerni lusta. És gyáva. Gyáva, mert fél, hogy kiderül, hogy eddigi értékrendjénél, még egy Barbizó 6 éves kislányé is komolyabb és több élettapasztalaton alapszik. Még az is többet ér, mint ez a mindent önigazolóan kifantáziáló, egész életében csak duzzasztott belső szörnyvilág, ilyen gyűlölet, olyan iszonyodás és undorodás. Mindig csak ellenkezés. Ami a gyerekkorból elmaradt, mert mindent szabad volt. És most még mindig ott tart, hogy apahiánytól vonaglik, hisztizik, a földhöz veri magát, hogy vegye már észre valaki, hogy ő lázad. Hogy ő rossz. És jöjjön már apa, és verje el, hogy végre megnyugodhasson.

És a társadalom csak néz körben állva. Tehetetlenül. A közeli hozzátartozók, elfordultak már rég, szemükre szorítják a kezüket és imádkoznak a kegyért, hogy legyen már ennek vége. Édesanyja néha odafordul, zsebkendőt ad sietve, vagy egy köteg pénzt, majd gyorsan, fegyelmezetten megint elfordul, nehogy meglássa, mit művel a lánya mindenki szeme láttára.
Akinek ez új, azok között van, akinek ez tetszik. A sorstársak. De ők így, ilyen nyíltan követelni, nem merték volna soha! Hát, nekik ez nagy szenzáció. Örök szerelem.

Olyan könnyű rombolni. Álcázni már rafináltságot követel. Ettől a rafináltságától hitte úgy el magát Gerle Éva. Nincs neki más. És nem is volt, mert bunkó, más értékek felfedezéséhez. Ez van, ezzel megy előre. Szorítja a szájában, mint egy pitbull. A rafinált átverősdit el nem engedi soha.

Az az ő lunyacskája. Ezzel majd megnyeri az életet! Ez mindent megér! A megváltás nélküli én. Akinek mindent szabad. A vicsorgó pofájú titkos bálvány, az én. Az ártatlan semminek mutatkozó Káosz magva, a Halál szele. A zuhanás szellem technikája. A trükk, hogy vajon, hogy lehet megállíthatatlanul csak zuhanni. Gátlástalanul, érzéketlenül. Szabadon. A létezésnek a képébe röhögve. Hogyan lehet? Övé ez a nagyszerű tudás. A nem-tudás. A nem-gondolkodás. Az öntudatlanság. Helyette mindenhol csak a medréből kisiklott erő. És amikor a “nem-tudom"-ból akarat lesz. Erőszakkal csiholt-tákolt öntudat. Nem képes már semmire, ezért zuhan. Összeszorított foggal mantrázza, hogy akkor is Isten. Abszolút és Egész. Tudja, hogy minden szétesett és egymásnak feszül. Végsőkig hisz a könnyebb útban. Az ingyen sörben, a kiskapukban, a korrupcióban és a bűnben. Ez az ő egekbe magasztalt gyakorlati esze. Amely nem képes spirituális különbségtételre. Aki szerint a bűn és az igazság nem különb, összetákolható, egybekenceficélhető. A megoldás egyszerű. Aki ezt nem érti, hülye. Aki nem hiszi, gyáva.

Az ő logikája egysíkú. Két dimenziós, síkvilágban él. Ezért nem látja a különbséget a folyamatos zuhanása és a középpont, között, amely köré harmonikus egység rendeződhet.
"Egy pont, ami körül vannak valamik." - ez az ő csudás definíciója az isteni öntudatról. A középpontról. Örvend a saját “nagylelkűségének", lám ő mindenkit istenné tett. De az istenek között az isten csak ő lehet, azáltal, hogy a nagy munkát, a Megváltást kikerüli. Övé a játék és a szórakozás, mert az ő nagy okossága a Romlásról, a Bomlásról, a Káosz pusztításáról, a Halál szeléről Nem Venni Tudomást. Spirituális struccpolitika - íme a bölcsessége kavicsa, gyerekek! Ha, nem tetszik, hátad mögül betöröm vele a fejedet! Mert én vagyok az isten, és amit én nem akarok látni és tudni, azt nem merészelje az én birodalmamban senki!




Árnyék-Én

Írta: Salem

Nem újdonság ez a kifejezés, ám a közelmúltban elég sokszor felmerült. Ahhoz, hogy tökéletesen elmagyarázhassam, két tudomány definícióját kell megmutatnom.

Elsőként a Carl Gustav Jung (1875-1961) magyarázatát a pszichológia oldaláról. Jung elég sokat foglalkozott ezzel, s kiválóan le is írta mi ez:

Az árnyék egy autonóm részszemélyiség, a személyiség alsóbbrendű része, a personával (A persona szerepszemélyiséget jelent, minden ember egója kialakít egy olyan személyiségrészt, amivel érintkezik a többiekkel.) ellentétes tartalmak gyűjtőhelye (kompenzatív jelleg). Az árnyék megjelenhet álomban, például: a társadalmilag magasra emelkedett emberek álmaiban ellentétes tartalmak: koldus, szegény. Az álomban való megjelenéskor az árnyék azonos nemű az álmodóval. Az árnyék lehet projekció (saját elfogadhatatlan énrészeinket kivetítjük másokra) is, például: a homofóbia látens homoszexualitást takar. Az árnyék nem minden esetben jelent negatív tartalmat, például: a bűnözők árnyéka jó (ez a fehér árnyék), a personajuk gonosz; pörgős ember árnyéka csendes. Minél inkább elfojtják az árnyékot, annál sötétebb, erőszakosabb lesz.

Tehát az árnyék, avagy árnyék énünk az a részünk, mely az ellentétes tulajdonságainkat rejtik. S mint a fent látható leírás is mutatja, ez lehet jó tulajdonságokkal bíró árnyék én is, ha mi magunk a rosszakat erősítjük.

Az árnyék megjelenthet számos formában álmainkban, vízióinkban. Ha képesek vagyunk kommunikálni az árnyékkal, akkor jobban megismerhetjük magunkat, ám azt is mutatatja, hogy saját vágyainkkal és megérzéseinkkel konfliktusban állunk. Az árnyék külső megjelenése inkább attól függ, hogy miket éltünk át, mik a tapasztalataink.

A mágiában, vallásokban nem áll túl messze a meghatározás Jungtól. Itt az árnyék énünk szintén az elnyomott oldalunkat mutatja, a félelmeinket, korlátainkat, ám inkább önálló lény. Attól kezdődve építjük fel az árnyék énünket, ahogy megszületünk, és addig ott marad, míg meg nem halunk. Erőt nyer abból, ha elutasítjuk létezését. Érdemes vele találkoznunk, elfogadni, s megtanulni azt, amire szükségünk van, mert akár fel is tűnhet asztrálutazásaink, meditációnk közben, s nem mindig lesz ez egy pozitív élmény.

Alakja, mint említettem, számos formát felvehet. Lehet ember, lehet sárkány, lehet lila tüskéshátú pockány is. Szóval bármi. Lehet iszonyatosan félelmetes, de lehet ölelnivaló kisállat is, ám mindig figyelni kell az árnyék énünk veszélyeire.
Találkozás az árnyék énünkkel

Hasonlóan kell előkészülnöd, mint az asztrálutazások során. Könnyedén étkezz, figyelj oda állandó betegségeidre is persze (cukorbetegség, stb.).

Mivel az árnyék énünk inkább az asztrálsík sötétebb részein rejtőzik, így fel kell készülnöd arra is, hogy a másik oldalt megjelenítsd. Az átkelés szimbóluma a víz, így készítsd be magad mellé, ha van üstöd és/vagy kelyhed, akkor arra is szükséged lesz. Ha van kardod vagy botod, azt is készítsd magad mellé.

Utazásodhoz totemállatod és segítőid is jelen lehetnek.

Kezdj neki a meditációnak. Hunyd le a szemed, s mélyedj el, ne gondolj semmire. Majd ha eléggé lenyugodtál, akkor képzeld el, ahogy egy dombon fekszel. A domb egy sidhe (ejtsd: sí) domb, mely átjáró másvilágokba. Egyik kezedben kard, másikban varázsbotot tartasz a meditációban. A domb oldalán látsz egy bejáratot, mely egy alagútba vezet. Az alagút sötét, menj be, menj végig rajta. A végén egy ajtót találsz, mely a Túlvilágba vezet. A totemállataid és más segítőid nyugodtan veled mehetnek itt is.

Mondd el nekik, hogy miért is teszed meg ezt az utazást. Ők tanácsot is adhatnak, hogy merre menj, hogyan találd meg az árnyék éned. Az utazás az Alvilágban hosszú lehet és fárasztó. Az árnyék éned inkább el akar kerülni. Ahogy mindig, figyelj segítőidre, használd az érzékeidet, figyeld meg a környezeted, szimbólumokat és a lényeket, amelyekkel találkozol.

Ha nem találod az árnyék énedet az Alvilágban, akkor a Felső világban kell próbálkoznod. Egy hidat kell keresned, ez lehet szivárvány híd, de akár egy szimpla híd is, ám ha kimész a sidhe dombból, akkor is odatalálhatsz, ha megkeresed a Világfát odakint és felmászol rajta. Elég változatos, hogy hogyan juthatsz át a Felső világba, de rá fogsz jönni.

Ahogy előzőleg is, figyelj a szimbólumokra és a lényekre, akikkel találkozol. Beszélj az istenekkel is, akikkel összefutsz, hallgasd meg tanácsaikat. Az árnyék éned ugyanúgy elkerülhet, hogy visszamegy az Alvilágba. Követned kell, míg segítőid nem segítenek megtalálni, vagy éppen azt tanácsolják, hogy máskor próbálkozz megkeresésével.

Amikor végre megtalálod az árnyék énedet, tisztelettel és bizalommal kell felé fordulnod. Üdvözöld illendően, kérd meg, hogy csatlakozzon hozzád egy beszélgetéshez. Néhány árnyék én megtámadja a másikat, ekkor tartsd magad elé védelmezően a kardod. Más árnyék ének pedig elszaladnak, s újra meg kell keresned.

Meg kell győznöd az árnyék éned, hogy üljön le veled, úgy beszélj vele, mintha egy zavart és kétségbeesett baráttal tennéd. Beszélgessetek, ismerd meg, gondolkozz el mondatain, kérdezz és válaszolj.

Ha végeztél, kérd meg, hogy segítsen jövőbeli utazásaidon. Nagyon erős társ lehet melletted. Mondj neki búcsút, s térj vissza a fizikai világba azon az úton ahol jöttél.

Gondold át mit tanultál. Később is ugyanúgy visszatérhetsz hozzá, vagy meghívhatod magadhoz meditáció közben.

Paradise Lost - Eternal
Celtic Frost - Rex Irae (Requiem)
Bethlehem - 3rd Nocturnal Prayer
Bathory - Dies Irae
Link

Dies Irae latin nyelvről fordítva nagyjából ezt jelenti: ,,Napja Isten haragjának" ami állítólag egyházi "eredetű" ének




Gnoszticizmus

A gnoszticizmus korai keresztény vallási irányzatok neve. A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent. A gnózis, mint az igazi tudás tana, abból a vélekedésből indul ki, hogy létezik igazi tudás. Erre támaszkodnak meghatározásai, leírásai és magyarázatai.
A gnoszticizmus elnevezést először a 17. században használták az úgynevezett cambridge-i platonikusok. Henry Moore pejoratív értelemben használta ezt az elnevezést azokra a sokszínű, egymástól sokszor jelentősen eltérő vallási mozgalmakra, amelyek a korai kereszténység idején szemben álltak a kanonizált tanokkal és a kialakuló egyházszervezettel. Az elmúlt évtizedek tudományos eredményei révén egyértelművé vált, hogy nem beszélhetünk a gnoszticizmusról mint tárgyról, mert történelmi leegyszerűsítéshez vezet. A tudományos irodalomban meggyökeresedett korábbi képzet, mely szerint létezett egy ,,igaz kereszténység", és egy ,,hamis gnózis", melyek harcban álltak egymással, nehezen tartható fenn. A gnoszticizmus címszava alá soroltak minden olyan vallási mozgalmat és irányzatot, amelyekkel kapcsolatban felmerült, hogy tanításaik alapja egy ezoterikus tudásban (gnózis) gyökerező megváltástan, melynek révén visszatérhet az ember eredeti isteni otthonába.
Az ókorban megjelenő gnosztikus képzetek olyan hihetetlenül változatosak voltak, hogy egy koherens rendszerré lehetetlen lenne összeilleszteni őket. Azonban vannak olyan sajátosságok, amelyek meghatározták a gnosztikus mozgalmat. Még akkor is így van, ha ezek képzeteknek a nagy része nem eredendően gnosztikus kontextusban fordul is elő. A gnosztikus gondolatoknak ehhez a csoportjához tartoztak egy teljesen transzcendens Isten képzete, aki az isteni világot alkotta, amelyhez az emberi lények legbelsőbb lényege eredetileg tartozott. Tragikus eseményeken keresztül az ember elszakadt isteni eredetétől, és elfelejtette előkelő származását is. Az eredeti otthonába való visszatérés csak a gnózis segítségével valósulhat meg, aki megnyilatkozik számára.
Wouter J. Hanegraff szerint a gnoszticizmus címszó alatt összefoglalt irányzatok nem valamilyen ellenkultúra megnyilvánulásai voltak, hanem egy, az általunk jobban ismert vallási irányzatok mellett létező, azokkal teljesen egyenrangú, vallási alternatívák a kor embere számára.

A gnosztikus tanok eredete

Az apokrif evangéliumok tanúsága szerint (vagy lásd például János leveleit a Bibliában) a kereszténység első évszázadaiban a gnosztikus eszmeiség meghatározó volt. Már az első században megjelentek a gnózis hívei. Elterjedt nézetek szerint részben ennek az eszmeáramlatnak a terjedése miatt kezdték kanonizálni a keresztény tantételeket. Más nézetek szerint pedig az eretneknek tartott Markión által összeállított evangélium időben megelőzi a mai keresztény Bibliában megtalálható négy evangélium összeállítását, sőt, olyan nézetek is felmerültek, hogy Markión és Márk evangéliuma azonos. A gnoszticizmus mozgalma a tökéletesség belső átélésére törekedett. Elsősorban a beállítottság volt gnosztikus: minden ember hivatott a belső tudásra, Isten közvetlen megtapasztalására - mondták. ,,Gnosztikus kereszténység" néven is emlegetik őket, de több ókeresztény szerző ellene ír.
A Római Birodalomban hamar támogatottá, majd államvallássá váló korai kereszténység egyik legnagyobb ellenfelének tartotta a manicheizmust (Mani tanai), mely vallás a Mediterráneumtól Kínáig, a 3. századtól a 18. századig élő vallási mozgalom volt, annak ellenére, hogy egész történelme során (már a keletkezési helyétől, Perzsiától kezdve) tűzzel-vassal irtották. Ellenpéldaként az Ujgur Birodalomban államvallás szerepét töltötte be. Az európai középkorban végig az egyik legnagyobb, az egyház hatalma miatt gyakorlatilag halálos vád volt, ha valakire ráfogták, hogy gnosztikus vagy manicheus. A Dél-Franciaországban a 11. században kialakult kathar (Albi városáról albigensnek is nevezett) mozgalmat is a manicheizmus kései ágának tartották. A tűzzel-vassal irtás itt is bekövetkezett: az egyetlen Európán belüli célt kitűző keresztesháborút a katharok ellen indította III. Ince pápa 1209-ben. A húsz évig tartó háború mély nyomokat hagyott Dél-Franciaországban. Egyes vélemények szerint az akkor ott kibontakozó előreneszánsznak is véget vetett. A kathar mozgalom hatásainak felszámolására hozták létre az ,,Isten kutyáinak" csúfolt dominikánus rend által vezetett inkvizíciót. Érdekesség, hogy az inkvizíció megalapítása idején az ,,Isten kisebb testvéreinek" is nevezett ferences rend és a dominikánusok harcoltak egymás ellen annak vezetéséért.
Kevés forrás élte túl az ókori mozgalom üldöztetését. Ilyen például az 1997-ben nyilvánosságra hozott "Júdás evangéliuma", amely korának akciófilmjeként Júdást állítja be az igaz tudást védő elkeseredett hősnek, Jézust pedig hasonlóan esendő ellenfelének. Sokáig a legtöbbet a vitairatokból lehetett megtudni, melyekben az egyházatyák támadták a gnosztikus tanokat, ám ezek a források az elfogultság miatt a legkisebb mértékben sem tekinthetők hitelesnek.
Másik fontos forrás a kínai buddhista kánon, melynek utolsó kötetében találhatók kínaira fordított manicheus szövegek. Japánban rendszeresen kiadott Taisho Shinshu Daizokyo-ban mindig benne van, az on-line kiadásban is kereshető, illetve a kínai Chinese Buddhist Electronic Text Association (CBETA) weboldalán is elérhető.
A modern világ a szabad gondolkodás mellett meghozta a források szabad hozzáférhetőségét is, így az interneten elérhető a The Gnostic Society Library weboldala, melyen igen sok gnosztikus szöveg, szövegtöredék olvasható angol fordításban. A vallástörténet és a teológia tudományos és elméleti megközelítése mellett, napjainkban is számos gnosztikus vallási csoport és egyház tevékenykedik.

Eredetiben fennmaradt gnosztikus értekezések

A második világháború végéig három kopt gnosztikus kódex volt ismeretes:
* Codex Askewianus: Valamikor az 1700-as években dr. Askew londoni orvos vásárolta egy régiségkereskedőtől. Róla nevezték el a kódexet. Halála után örökösei a British Museumnak adták el, 1785-ben. Ez a őrizte meg a 3. században keletkezett Pisztisz Szophiat, a legterjedelmesebb gnosztikus értekezést. A kódex maga valószínűleg a 4. századból való.
* Codex Brucianus: James Bruce-ról (1730-1794) a neves skót utazóról kapta a nevét. A régi Théba területén, Medinet Habuban vette. Jeú két könyvet és egy un. Cím nélküli értekezést tartalmaz. A művek valószínűleg a 3. századból valók, a papiruszkódex az 5-6. századra keltezhető.
* Codex Berolinensis: Valószínűleg Achmim közelében találták. 1896-ban került a Berlini Múzeum gyűjteményébe. Ebben található az Evangélium Mária szerint, János apokrifonja (titkos irata) és a Sophia Jesu Christi (Jézus Krisztus bölcsessége).
A legnagyobb gnosztikus könyvgyűjtemény a Nag Hammádi-i leletben került elő. 1945-ben találtak rá a 13 kódexre, melyek a 4. századra keltezhetők, de a művek nagy része a 2. században keletkezett.

Apokrif iratok

Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: ,,elrejtett". A legjelentősebb lelet Nag Hammád tekercsei, de sok apokrif irat maradt fenn és tanúskodik a gnosztikus keresztény bölcsességről. Amíg a Biblia iratait a történelem során többször is ,,átírták", az apokrifok hamisíthatatlanul tanúskodnak koruk bölcseletéről. Az apokrif, vagy ,,elrejtett" tanok a hivatalos, külső vallás törekvéseként kerültek háttérbe. Esetenként tudatos megsemmisítések elől rejtették el az utókor számára. A rejtett kifejezés ugyanakkor e tanok tartalmára, azokra a rejtélyekre, misztériumokra is utal, melyek az igazságkeresők számára az eredeti isteni állapot elérésének útját írják le, és közelebb visznek Istenhez.

Keresztény egyházatyák gnoszticizmus ellen írt művei

* Szent Ireneus: Lugdunum (Lyon) püspöke volt. Öt könyvből álló irata a ,,hamis gnózis" ellen a II. század második feléből való. A szakirodalomban Adversus haereses címen hivatkoznak rá.
* Hippolütosz: akinek a hivatalos egyházzal is ellentétei voltak, annyira, hogy ellenpápának választották meg. Száműzetésben halt meg, i. sz. 235 körül. Görög nyelvű, az eretnekségek ellen irányuló művének latin címe: Retutatio omnium haeresium (Valamennyi eretnekség cáfolata).
* Epiphaniosz: (315-403) Ciprus metropolitája volt. Egyiptomban közelről is megismerkedett a Barbéló-gnosztikusokkal. Kicsapongó szertartásaik miatt feljelentést tett ellenük az egyházi hatóságoknál, minek következtében 80 titkos gnosztikust kizártak a keresztény közösségből. A gnózist görög nyelvű Panarion című műve támadja.

Több keresztény szerző művében is találhatóak még a gnózissal foglalkozó részletek: például Tertullianus és Alexandriai Kelemen.

Babits Mihály: Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót.
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Botránykő volt ez a vers a maga idejében. Hahotáztak rajta és megbotránkoztak rajta; olyasféle volt a fogadtatása, mint Ady Fekete zongorájának. Egyébként éppúgy lét-szimbólum, mint a Fekete zongora. Bár, ami a Babits-vers lét-szimbólum voltát illeti, hajlamos volnék némi kiegészítésekre. A költő e kortól való oeuvre-jének egészét tekintve, akár párverse-ellentéte lehetne a Fekete országnak a Himnusz Iriszhez; e két vers, és az egyikhez vagy másikhoz hasonlók úgy illeszkednek egymáshoz, mint a nappali és az éjszakai félgömb. E szerint a Fekete ország a negatívum, a léttelenség, a determinált sötétség verse, amelynek másik oldala az Irisz-vers, csupa szín, mozgás, kép, élet. Ezt a dualista felfogást (vagy trialistát vagy polistát) igazabbnak, Babitsból inkább következőnek érzem, mint bármely költői monizmus kiolvasását bármely megnyilatkozásából. Magyarán: a fiatal Babits életérzése legalább annyira elragadtatott, mint amilyen tragikus.
Most éppen a tragikumnál tartunk, egy elsötétedésnél, színhiánynál. Ezt a színhiányt is természetesen kép hordozza: a fekete ország víziója. Bár a részképek itt kevésbé kiélezettek; a vers fő költői eszközei az ismétlés és a felsorolás. A ,,fekete" szó 45-ször fordul elő 36 sorban, ami minden eddigi ismétlés-mennyiséget felülmúl és Babitsnál is kivételes. A ,,feketére" van tehát alapozva a vers, az az első és utolsó szava, kezdete-vége-közepe, külszíne-belseje, értelme-magva. (Zárójelben: többen megjegyezték már, milyen kár, hogy a fekete magyarul magas hangrendű szó; milyen jó volna, ha például ,,noir"-nak hívnák. De hát mit tegyünk? Elég fekete ez így is.) Az alapszó úgy vonul végig a versen, mint egy nem szűnő kereplő hangja, hol sorozatban, hol egymástól szabályos, hol szabálytalan távolságban, külön sorban, sor elején és végén, ilyen módon - az elhelyezés által - különféle modulációkat, hangsúlyokat, szüneteket vagy futamokat kényszerítve az olvasóra, a Babits-féle zenei variációkat most egyetlen szó hely-változataival képezve. Bravúr ez, szembeszökő vagy inkább fülbe-szökő bravúr, azonkívül ráolvasás, sámán-mondóka, nem szűnő játék, hang-hipnózis. Éppen ez nem kellett a saját korában, ezt tartották képtelennek; olyan hatásokkal él itt a költő, a hangzás lehetőségeit szélsőségesen kihasználva, amelyek később, az avantgarde által váltak elfogadottá, a lettrizmus egy ágában például egyedülvalóvá.
Ami viszont a felsorolást illeti (fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház...), a hanghatáson túl a vizuálissá tételnek egy fajtája ez. A ,,minden fekete" általánosságától haladunk itt az egyes felé: azzal, hogy a költő egyenként kézbe veszi, megemeli a fekete ország tárgyait, mindegyikről állítva az egyetlen állítmányt, valóban minden elfeketül, darabról darabra a szemünk előtt.
Mondom, kevés itt a külön költői kép, ez a kép, az ország teljességének feketéje, valahány részecskéjén át bemutatva. S ha szóltunk a hanghatásról meg a képhatásról, szólnunk kell még valamiről, ami megintcsak általánosan jellemző a Babits-versre, a dinamikáról tudniillik. A Fekete ország nominális vers, csupa főnév, állítmánya is névszói, igék csak itt-ott úszkálnak a szövegben. Egy berendezés áll előttünk, egy hely, egy körülhatárolt locus, amelyet tárgyai és jelzője-állítmánya minősítenek. Ez azonban ne vezessen félre bennünket, a vers csupa mozgás, sőt rohanás, a felfedezés, a sötét ráébredés izgalma fűti az ellenállhatatlan főritmust, a két ötösből álló magyaros tízest, amelynek őspéldája a Kiskacsa fürdik / fekete tóba - és talán-talán nem is véletlen ez az őspélda, elvégre a kiskacsa is fekete tóban fürdik - s amely minduntalan át-átcsap daktilusba. A versritmus izgatott, gyors, heves, és még annál is hevesebb, fokozódó a vers egészének mozgása. A szerkezet második része (,,Áshatod íme, vághatod egyre...") mind mélyebbre irányozza a tekintetünket; már nemcsak az a fekete, amit látunk, hanem az is, ami mögötte van (mögöttesek!), a föld mélye, a víz alja, az élet gócai, az örökletes anyag. A fekete feketébb lesz, és a második áradás-felsorolás, amely eleve, helyénél fogva fokozott jellegű, e növekvő feketeséggel sűrűbb. A zárórész aztán (,,Más szin a napfény vendégmáza...") elkanyarodik, lelassul, hogy az utolsó sorokban visszakanyarodjék az alapmotívumhoz, a fekete-fekete-feketéhez. A Fekete ország egy állókép dinamikus bemutatása.
Egyáltalán: Babits dinamikája erős, hosszú ívekből álló, illetve hosszabb és rövidebb íveket jellemzően váltogató. Amint ez a már többször leírt, késleltető szerkezetből is kitűnik, elvégre szerkezet és dinamika egymást részben átfedő fogalmak. Különösen erős és majdhogynem szimmetrikus (ha ugyan szabad ilyesmit állítani a mozgásról) a Fekete ország dinamikája. Valósággal szavalókórusra, sőt tánckórusra termett vers, amit igazán nem állíthatunk minden Babits-versről. Az egyetlen gondolat, az egyetlen szó állandó visszatérése, mondhatni besulykolása, ugyanakkor a ravasz variációs technika, a gyorsnak és a lassabbnak, a hangosnak és a halkabbnak, a parlandónak és az ariosónak a váltogatása minduntalan előhívja belőlünk nemcsak a zenei, hanem a tánc-párhuzamokat is.
A szavak itt nemcsak énekelnek vagy dobolnak, hanem járnak, futnak, rendezetten, mintegy csoportosan gesztikulálnak - méghozzá egy úgynevezett leírásban. Fűzzük mellé: egy teljesen személytelen, általános leírásban, amelyhez a költő ,,álma", az első sor álelső személye, csak ürügy vagy trambulin.
E mozgásos energia folytonos érzékelése is hozzájárul ahhoz, hogy még jobban telítődjék bennünk a verstől - és Babitstól és a kortól - el nem választható szó-öröm. A szavak századvégi gyönyöre, a mondogatás, az ismétlés, az iterálás boldogsága - amely egyébként minden műben, a legkopárabb, legprózaibb vagy leg-bármilyenebb költészetben is jelen van így vagy úgy, lévén a művészet lényegéhez tartozó - jellegzetes oppozícióba kerül a komor tartalommal; boldogít minket ez a sok-sok fekete. A költőt is boldogította. (No persze, a kifejezés és nem a mondandó eufóriájával.) Ezért van az, hogy a vers nagy áriarészei kis híján túlfutnak önmagukon, vagy talán túl is futnak valamennyire, saját mechanizmusuk útján; alig lehet visszaterelni őket fogalmi célok felé. És még valami miatt van ez: a költőt mélyen jellemző túllendülés hajlama miatt, amelynek a szó-öröm csak egyik megnyilvánulása. A fiatalkori Babits-vers túllendülő, felfűtött, és ugyanakkor bámulatosan megzabolázott, de vigyázzunk, a két tényező viszonya feszült. Az állandó, rejtett feszültség, amely többek közt a szerkezetekben is megnyilvánul, a Babits-vers egyik legnagyobb, titkos hatóereje és későbbi, lehetséges változások előre jelzése. Úgy is mondhatnánk: a babitsi szerkezet (vers, alkat) a labilitás határán egyensúlyos.

Babits Mihály: Himnusz Iríshez

Sötét van. Hol az ezer szin? Mivé lett?
Hol az ezer tárgy külön élete?
(Szin a különség, különség az élet) -
éj van s most minden tehén fekete.
Belém esett a világ és lett oly vad,
oly egy-sötét, hogy szinte már ragyog
s a lelkem indus bölcseségbe olvad:
nincs semmi sem, csak semmi van,
s e semmi én vagyok.

Egy-semmi! Minden-semmi! Színek nélkül
ragyogó semmi! Únlak, hagyj te most!
Sokszorzó lelkem veled nem elégül,
meddo szám, mely nem szoroz, se nem oszt.
Ért gyümölcsnedvvel, fejem telve vággyal,
vágyaim súlya nyomja vánkosom:
ah, nem békülök és unalmas ággyal
s Morpheus karjai között
Irisrol ámodom.

Iris! te lelkem régi istensége!
hétszínu, gyöngyös, mint nektári kelyh,
ezerszínu, uszályos, égnek éke,
Irís, kinek ruhája pávapelyh,
Irís, kinek mosolyja a szivárvány,
szinek bontója, koszorús hajú,
ivelt szeszély, ég hidja, tarka bálvány,
jer ontsd elémbe képeid,
beszédes színkapú!

Idézz fel nékem ezer égi képet
és földi képet, trilliót ha van,
sok földet, vízet, uj és régi népet,
idézz fel, szóval, teljes enmagam.
Királyt, papot, pénzt, nemes daliákat
s a daliával idézd fel lovát,
aljas gonosztevot, tudós diákot:
a multak kövét érted-é
csiholni, mint kovát?

Költo-szemeddel többet lelsz te benne,
mint ásatagban egynémely tudós -
De ha ráuntál multra és jelenre,
színek bontója, légy nekem te jós:
hiszen te fested, Irís, a világot
s ne tudnád, hogy ecseted merre fut?
Idézd fel, amit még egy szem se látott: -
a jövo falát érted-é
kitárni mint kaput?

Szinek bontója, viharok barátja,
világ költoje, tarka mint virág,
jer kedvesebb nekem a Mája fátyla,
mint az unalmas-egy-való világ!
Vihar barátja, szép ido követje,
Junó követje, koszorús hajú,
világszinháznak kárpitos szövetje,
jer, ontsd elémbe képeid,
beszédes ívkapú!


A gnózis felőli olvasat problémái - Három fő probléma

Komjáthy gnosztikus ihletésű költészetének filozófiai forrásait vizsgálva az alábbi nehézségekbe ütközünk:

(2.2.) a gnózis, mint vallási mozgalom nem egységes - s bár vannak közös motívumok - számtalan irányzata létezik. Kérdés tehát, hogy milyen forrásokat használjunk föl a vizsgálódások során.

(2.3.) Komjáthy nem közvetlenül az antik gnosztikus hagyományhoz nyúl vissza, hanem az ún. ,,újgnószticizmus" tanait ismeri meg, elsősorban Schmitt Jenő Henrik révén.

(2.4.) A gnoszticizmus motívumai és tanai párhuzamba állíthatóak más, hasonló tanokkal (kereszténység, antik és modern filozófia... stb.), sok hasonlóság vagy látszólagos tartalmi egyezés lehetséges, így bizonyos motívumok forrását Komjáthy költészetében nehéz, vagy lehetetlen kimutatni. Mielőtt tehát a gnoszticizmus hatását akarnánk vizsgálni a költő életművében, e problémákat kell körüljárnunk.

A II. századi gnoszticizmus forrásai

Amikor a gnoszticizmus tanairól ejtünk szót, valójában nem egy egységes vallási-filozófiai rendszerről beszélünk, hanem egy végtelenül sokszínű, ellentmondásoktól sem mentes vallási irányzatról. ,,A gnószticizmus rendkívül gyorsan fejlődött, és szüntelenül változott, nézeteiről valamennyi csoportra érvényes általános jellemzést nem lehet adni." Bár a gnoszticizmus gyökerei korábbra nyúlnak vissza, mint mozgalom a Kr. u. II. században lesz történetileg jól dokumentálható. E mozgalom tanaiban a kereszténység hitelvei igen különböző eredetű elemekkel keverednek. Ilyen például a perzsa, szír, zsidó és egyiptomi vallás képzetei, a hermetikus tanok motívumai, valamint a görög mitológia és filozófia. A gnoszticizmusnak több különböző irányzatát különböztetjük meg aszerint, hogy milyen elemek kaptak hangsúlyt: Az első gnosztikusnak a hagyomány Simon mágust tartja. A II. században fönnmaradt írása alapján (Apophaszisz megalé) jött létre a simoniánus rendszer, ami egy nem keresztény gnózis. Két fő keresztény gnózist különböztetünk meg: a valentiánusokat és széthiánusokat.
Felmerül tehát a forrás kiválasztásának problémája. Három fő csoportja van a gnosztikus forrásoknak:

a.) Patrisztikus források. Ezek olyan vitairatok, cáfolatok, amelyek részben fölvázolják a gnosztikus tanok gondolatait. E források problematikusak, mivel nem tisztázzák, melyik gnosztikus mozgalomról van éppen szó.

b.) Apokrif iratok, apokrif apostolakták.

c.) Kopt gnosztikus kódexek. Ezekben a kódexekben különböző gnosztikus mozgalmak tanait olvashatjuk. Ez utóbbiak azért lehetnek problémás források - ha Komjáthy líráját ezek felől akarjuk olvasni - mert e szövegeket csak a költő halála után, 1945-ben fedezték föl (a teljes kiadása pedig még ennél is jóval később történhetett meg). Eisemann György Komjáthy-monográfiájában fölhasználja ezeket a forrásokat is, az alábbival indokolva: ,,Nem eredet-következmény relációról, hanem szövegjelentések kölcsönösségéről beszélünk. A textusok így egyidejűleg játsszanak egymásba, s egymást szólítják meg feltételezésük szerint, felhívásként utalva kölcsönösen referáló részleteikre." A dolgozatomban a gnózis főbb releváns motívumait fogom kiemelni, s ha e motívumokat a kopt szövegek is alátámasztják vagy magyarázzák, akkor utalni fogok rájuk. Mivel a gnosztikusok mitológiája és tanai szinte megszámlálhatatlanul sokszínűek, a részletekbe menő ok-okozati összefüggések feltárása lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A főbb közös motívumok több-kevesebb hangsúllyal azonban megtalálhatóak ezekben a rendszerekben, ezek felvázolására a kopt szövegek pedig értékes forrásként szolgálhatnak.

Más tanok ,,interferenciái"

Eisemann György monográfiájának Szöveghatárok és olvasatok című fejezetének jegyzetei között megemlíti, hogy Nagy Attila Kristóf Szellemi bonctan című művében tárgyalt ókori forrásokat a ,,gnózisba oltottan" vizsgálja. Ebből is láthatjuk, hogy a különböző antik hagyományok olyan mélyen beivódtak a gnosztikusok tanaiba, hogy a motívumok tárgyalásánál akár nem gnosztikus rendszerekre is utalhatunk. A hermetikus tanok, a platóni rendszer és annak ,,továbbgondolása", a plótinoszi rendszer, valamint sztoikus rendszer több ponton is hasonlít a gnosztikus elgondolásokhoz. A zsidó és a keresztény mitológia is szervesen beépült a gnózisba, és a sort még folytathatnánk. Tehát számos olyan motívumról beszélhetünk, amelyek más tradícióban is megtalálható, hiszen e tanok állandó kölcsönhatásban voltak egymással. E szoros kölcsönhatásból igen nehéz kiemelni, ,,vegytisztán" kimutatni e motívumok eredetét és alakulását, dolgozatomban erre nem is fogok törekedni.
A gnoszticizmus nem olyan, mint a színes Harlekin-jelmezek, amelyeket, ha szétbontunk, láthatjuk, honnan származnak az egyes darabok; hanem olyan történeti konstelláció, amelynek megvan a maga belső rendező elve, értelme, koherenciája és autonómiája.
A gnosztikus motívumok tárgyalásakor tehát felhasználom az antik filozófia és a kereszténység releváns motívumait is forrásként, nem keresve ok-okozati viszonyt a gnózissal, de szem előtt tartva hasonlóságokat és az esetleges különbségeket.
A gnoszticizmus és a miszticizmus kapcsolata párbeszédbe állítható Spinóza panteizmusával, vagy Schopenhauer hinduizmus ihlette gondolataival. E gondolkodói közeg századforduló előtti része minden bizonnyal hatott - közvetlen vagy közvetett módon - Komjáthy lírájára, gnózisára is. Ezek a munkásságok persze nem explicit módon kirajzolódó gnosztikus rendszerek, így itt is csak motívumokat emelhetünk ki a gnózissal való kapcsolat igazolására. Számolnunk kell továbbá azzal is, hogy a kor gondolatrendszerei dialógusban álltak egymással, hatottak egymásra, így akár a nem ,,gnosztikus ihletettségű" tanok is (pl. Kant) hatással lehettek a modern gnózisra. Az ,,interferenciáknak ez a sajátos állapota", mely a századforduló szellemiségére oly jellemző, nem engedi meg tehát, hogy Komjáthy gnózisát pusztán a gnoszticizmus tanainak antik forrásai, vagy a költő által személyesen is ismert gondolkodóknak művei alapján vizsgáljuk.

A ,,gnoszisz"

Komjáthy a titok megfejtését a gnózisban találta meg, mégpedig Schmitt Jenő Henrik tanai alapján. Schmitt Krisztus istensége a modern ember szellemében című művében egy olyan programot hirdet, amely szerinte ...a valódi katholikus, azaz általános emberi tan; nem egyes embereknek a bölcsessége, hanem az általános igazság, mely az évezredek fejlődésében minden religión és filozófián keresztül derengett és ezen világosság nyilvánulása felé tör.
Ez a tan tudatosan nyúl vissza a gnosztikus tanokhoz: a gnosztikusok az igazság birtokában voltak, így Schmitt is gnosztikusnak vallja magát. Meggyőződése, hogy ezen igazság megismerésére való törekvés búvópatakként az egész történelem során jelen volt (pl. a régi Egyiptom vallásában, a görög kultúrában, Shakespeare műveiben... stb.), de a modern kor az az idő, amikor ez az igazság önmaga világosságában megnyilvánulhat. Eddig ugyanis az ,,ősrégi igazság" rejtve volt.
A 2. századi gnoszticizmust ,,a keresztény egyházatyák a görög gnószisz 'felismerés, ismeret, tudás' szóval fémjelezték, némelykor hozzátéve, hogy nem valódi, hanem hamis gnószisz az, amelyet a gnósztikus mesterek híveiknek nyújtanak." A gnoszisz azonban nem az a racionális vagy éppen empirikus tudás, amire a köznapi jelentés vonatkozik. Hogy megismerjük e mozgalom tanait, fontos tehát először tisztázni, hogy mit jelent ez a szó a gnoszticizmus terminológiáján belül:
A gnoszisz kifejezés... náluk egyfajta metaracionális megismerés lesz: isteni adomány, amelyben üdvözítő hatalom lakozik. Kozmikus titok kulcsát adja az ember kezébe, aki általa képessé válik megoldani az univerzum rejtélyét...
Dolgozatomban ,,gnosziszon" a gnosztikusok titkos tudását értem, s ,,gnózison" a gnosztikus tanokat.

Töredékek és vázlatok

Komjáthy Jenő: Éloa

A törpe kis kobold

Ah, undok pöfeteg, - mocsári béka,
A szenny s az éj szülötte, sírok éke,
Szülőhelyed lebuj volt, rút varangy,
A condra és piszok volt szeretőd.
Eszes vagy? A sütnivalóddal fennen dicsekszel.
Egy iskolamester tán beérheti,
Kegyembe magadat befúrtad, cselszövő,
Beloptad csalfán magadat szivembe;
Úgy tetted, mintha engem értenél,
S velem repülni tudnál, nyomorult.
Repülj versenyt a denevércsapattal,
Ne énvelem. Siess a mélybe,
Fürödj a sárba, elemedbe,
Vakond-tüdőd a levegőt ne szíja,
Amelytől istenek megittasulnak.

Lapos ajkát még szélesebbre vonta,
És megdagadtak duzzadt erei,
Fekete vére bűnösen csapongott,
Mint a vihartól korbácsolt mocsár.

De őt, a Fényhozót
Ha gyötrik is torz szenvedélyek,
Derű van homlokán s világot áraszt,
Amerre megy, mindenhol, szerteszét.
És szellem ül fennséges ajkain.

Komjáthy Jenő: Éloa

Szelíd, ártatlan, tiszta lángok,
Mocsoktalan erényvirágok.
Ott nem gyötörnek vágyak, álmok,
De én a bűvös mélybe vágyok.

Komjáthy Jenő: Magyar nyelv

[...] bitangok
E csukló, béna hangok
Szomoruan zúg, mint a szél.
Sziszeg a német, selypít, köp az angol,
Csak a magyar beszél.
Rabszolga-nyelv, te ronda zsargon.

Kárpátoktól le Adriáig
Csak egy az érzés, egy a nyelv.

[...]
Majd meg keményen, mint a jégverése
Szakadt az árulók konok fejére.

Komjáthy Jenő: Éloa, jöjj velem!

Éloa, jöjj velem!
Kitárta mélyeit az égbolt,
A menny azúr kárpitja széthasadt,
Az arany ajtók ezüst sarkaikból
Kifordultak zengő dörejjel.
Arany fövennyel hintett utai
Szögellve mérhetetlen messzeségbe
Nekünk boldogokul kitárvák.
Lebegjünk a smaragd mezőkön,
Szívjuk be a topáz s rubin szemű,
Kék levelű, csodás nyelven beszélő
Virágok istenítő illatát.

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió, manipuláció, politika, történelem, tévedés
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az Irányítók 12 Legnagyobb Hazugsága - I.
  2017-05-28 08:45:32, vasárnap
 
 


1. Szabadság és demokrácia van

Március 15. alkalmából kezdjük a legtriviálisabbal, amely egyúttal talán mégis a legalapvetőbb és legsötétebb hazugság: nevezetesen, hogy a jelenlegi államforma hivatalos megnevezése és működési módja demokrácia, amely az egyén szabadságára épül.
Kezdjük a szabadsággal, mivel ez a legkönnyebben kipukkasztható lufi: ha utánanézünk, hogy mi is pontosan a ,,szabadság", azt fogjuk tapasztalni, hogy ennek a fogalomnak nincs is definíciója.
A szabadság az egy olyan érzés-féle, hogy nem korlátoznak engem a cselekvésben, akaratom megvalósításában. Tehát lényegében szubjektív fogalom, ebből adódóan pedig az ember meggyőzhető arról, hogy ő szabad.
Mivel nyilvánvaló, hogy nem vagyunk mindenhatóak, akaratunknak természetes, ésszerű korlátok közé szorulása olyannyira magától értetődő, hogy ezeket a korlátokat nem is érzékeljük. Senki nem szenved attól például, hogy nem tud szárnyra kelni és repülni, mint egy madár, mert az emberi létformának természetes korlátja a repülés képességének hiánya, és mivel beleszülettünk eme létformába, megszoktuk, hogy nem tudunk repülni, sőt eszünkbe sem jut, hogy ez lehetne másképpen.
Annak a felmérése viszont, hogy melyik korlátunk természetes és melyik mesterségesen létrehozott, sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk! A kulcs pont a beleszületés jelenségében van, hiszen a társadalomba éppúgy beleszületünk, mint az emberi formába, és a társadalmi konszenzus által támasztott korlátok ugyanolyan érzékelhetetlenül vannak jelen, mint a természetes korlátaink. A ,,társadalmi konszenzus" pedig valójában megszokás kérdése, így azok, akik a hétköznapi élet eseményeit bizonyos szinten irányítani képesek (pl. törvényhozók), képesek ezeket a korlátokat hosszú távon manipulálni, anélkül, hogy az emberek ezt észrevennék - ahogy a fogságban született állatnak is ,,természetesek" az ember által létrehozott eszközök, melyek fogságát biztosítják. Ezek az eszközök pedig a fizikai cselekvést effektíve korlátozó dolgok (rácsok, falak, ajtók) mellett azok a dolgok is, amelyek a fogságban tartott lény függőségét hozzák létre. Egy emberek által etetett, önmagáról gondoskodni nem képes állat a fogságából nem tud úgy kiszabadulni, hogy önnön létét ne veszélyeztesse.
A függőség, a kiszolgáltatottság az emberi fajnál az emberi létforma alapvető tulajdonságaiból természetesen következik egy bizonyos mértékben. Falka-lények vagyunk, akiknél ösztönszinten kódolt magatartásforma az önmagunkról való egyéni gondoskodás helyett az életbenmaradásnak, a problémák megoldásának, és általában, az akaratunk kifejtésének egymás közötti kooperáció általi elérése.
Ahogy a társadalom egyre bonyolultabb struktúrát vesz fel, az egymásnak való kiszolgáltatottságunk egyre magasabb szintre emelkedik. Mindez logikus és elkerülhetetlen, azonban olyan folyamat ez, amellyel egy, az emberi társadalmat irányító erő könnyedén képes visszaélni, és önös céljaira fordítani.
Miféle szabadság is ez, amelyet ma ,,vezetőink" (illetve irányítóink) hirdetnek? A jog szabadsága. A jog azonban önmagában még nem biztosítja, hogy ne legyünk gátolva akaratunk kifejtésében. Hiába van jogunk valamihez, ha lehetőségünk nincs hozzá, hogy megtegyük. Ez a mesterséges világ pedig pontosan a lehetőségeink terén korlátoz minket a végsőkig, miközben azt hirdeti a törvénykönyvet lobogtatva, hogy szabadok vagyunk. A törvény addig biztosított szabadságot, amíg a mindennapi életet az irányította, amíg a hatalmi struktúra törvény-alapú volt. Ma azonban nem törvény-alapú, hanem pénz-alapú, a pénz pedig a mai gazdasági rendszerben pont alehetőség szimbóluma és gyakorlati megvalósítója. Ezt érzik is az emberek, ezért törekszenek minél több pénz birtoklására: nem az anyagi javak megszerzése és felhalmozása az elsődleges cél, hanem a pénz által biztosítottlehetőségek szabadságának elnyerése.
A feudalizmus föld-alapú gazdaság volt. A föld természet által adottan rendelkezésére állt az embernek, és a természet erői hatására, mintegy önműködően biztosította az emberek számára az életbenmaradást, ugyanúgy, ahogy az állatoknak is. Természetesen az ember megművelte a földet, és bizonyos mennyiségű munkát belefektetett abba, hogy a föld javait minél biztosabban és minél nagyobb mennyiségben élvezhesse. Ma ezzel szemben nem a földből és a föld javaiból, hanem pénzből élünk, amelyet a természet nem biztosít nekünk, hanem megszerzéséért és megtartásáért szüntelen harcot kell vívnunk. A javak termelését és elosztását a modern ,,piacgazdaságban" központosították (éppen ezért a piacgazdaság fogalma is hazug, de erről majd egy másik bejegyzésben), így nem egymástól függünk, hanem egy központi gazdasági hatalomtól.
Hol van mindebben a demokrácia?
A demokrácia pontosan azt jelentené, hogy a társadalomban a hatalmi struktúra lentről felfelé építkezik, az egyéntől indul ki, az egyénre támaszkodik a hatalom, ha pedig az egyén ezt a támaszt elveszi, a hatalom a lábai elé omlik le. Tetszik emlékezni Rousseau társadalmi szerződésére? Aki kormányoz, az emberek megbízásából és az emberek érdekében kormányoz, a legfőbb hatalom a népfelség, amely főnöke annak, aki a konkrét intézkedéseket teszi. Ha nem úgy intézkedik, ahogy a népfelség elvárja, akkor természetesen, mint bármelyik rosszul dolgozó alkalmazottat, ki lehet rúgni, és a helyére alkalmasabb személyt keresni.
Ezzel szemben a valóságban nem a hatalom van a mi akaratunknak kiszolgáltatva, hanem fordítva, lehetőség-beli függőségünk okán mi vagyunk kiszolgáltatva a hatalmon lévőknek. Nincs lehetőségünk elmozdítani a hatalmon lévőket, mivel nem is tudjuk, kik ők, és nem is érzékeljük azokat a falakat és pórázokat, amelyekkel fogságban tart - mivel azokat civilizált emberi létünk természetes következményeiként fogjuk fel.
Ebből adódóan a jelenlegi hatalmi rendszer valójában nem demokrácia, hanem multihidraulikus diktatúra. Hogy ez a fogalom pontosan mit jelent, arról >egy későbbi bejegyzésben< fogok írni.


Mikor az őszödi beszéd bombáját bedobták a köztudatba >az Irányítók<, mindenki csak azokra a ,,botrányos" megnyilatkozásokra figyelt, amelyekkel a sajtó is televolt: ,,kurva ország", ,,nem csináltunk semmit négy évig", ,,hazudtunk reggel meg este meg éjjel" (ez utóbbi egyébként egy idézet Örkénytől szabadon, de ezt már kevesebben tudják); pedig Furcsány bátyánknak volt néhány sokkal érdekesebb elszólása, amelyek elkerülték az emberek figyelmét.
Íme az egyik: ,,az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai... amikről nektek nyilvánvalóan nem kell tudni..." - álljunk csak meg egy pillanatra. Ki is ez az ember, és kikhez is beszél? Ő Magyarország választott, felelős miniszterelnöke. Ki választotta? Nem, nem az emberek, én nem emlékszem, hogy valaha is miniszterelnököt választottunk volna - őt a parlament választotta. Kinek felelős a munkájáért? Bizony, a parlamentnek. És kik is ezek az emberek, akikhez beszél?
Parlamenti képviselők.
Elképzelem, amint bemegyek a főnököm irodájába, és megkérdezi, miért nincsen elfaxolva a 120 iratból csak 5, mikor egy napja más dolgom sincs, mint faxolni. Én erre azt felelem, hogy mert elromlott a fax. Ő megkérdezi, hogy akkor mégis azt az ötöt hogyan faxoltam el? Erre a válaszom: ,,hát trükkök százaival, öregem, amelyekről neked nem kell tudnod".
Kinek felelős akkor a mindenkori kormányfő? Hát a parlamentnek nem, az biztos. Nem csak hogy azt mondja a szemükbe, nem kell tudniuk, ő mit hogyan csinál, hanem ,,nyilvánvalóan nem kell tudnotok" - tehát a képviselők számára is magától értetődő, hogy a kormány felelőssége csak papíron létező formaság. Olyannyira magától értetődő, hogy valószínűleg tudták ezt ők már akkor is, amikor a választáson indultak. Mégis úgy tettek, mintha a választókörzetük polgárait akarnák képviselni, noha tisztában voltak vele, hogy felsőbb utasításra fognak gombokat nyomogatni.
Persze a ,,képviselő" egy valódi demokráciában is becsaphatja választóit, elhitetheti velük, hogy nekik fog dolgozni, de azután, amint kiderül, hogy hazudott, és nem az általa képviselt polgároknak tetsző módon él a ráruházott hatalommal, állásából el lehet bocsátani, és felelősségre lehet vonni, ha kárt okozott. Képzeljünk csak el egy olyan munkahelyet, ahol a főnöknek nincs lehetősége kirúgni minket. Akkor nem azt csinálunk, amit akarunk? Akkor mitől főnök a főnök, mi biztosítja legvégső soron a hatalmát?
A jelenleg ,,érvényes" (érvényesnek önkényesen kikiáltott) alkotmány szerint azonban mi nem hívhatunk vissza sem képviselőt, sem kormányt. Természetesen egy demokráciában az alkotmányt egyedül népszavazás legitimizálhatja, ilyenre pedig nem került sor a hamis ,,rendszerváltás" során, helyette kaptunk egy szemkiszúrós, semmilyen érdemi kérdésről nem döntő ,,négyigenes népszavazást", hogy érezzük, hogy most már minket is megkérdeznek, hogyan tovább, és kussoljunk. A meglevő alkotmányt népszavazás útján lehetne módosítani - ha lehetne. De nem lehet, alkotmánymódosításról kérem szépen NEM LEHET népszavazást kezdeményezni. Hogy miért?
Hármat lehet találni...
Az őszödi beszéd másik érdekes beszólása az volt, amelyben említést tett azokról az emberekről, akikkel ,,végigbeszélte" a tervezett reformpolitikát. Magyarán, mielőtt valaki levonná azt az elhamarkodott következtetést, hogy jelenleg Gyurcsány Ferenc Magyarország teljhatalmú diktátora, bizony vannak olyanok, akikkel ő is egyeztet. No nem velünk, de ,,balos szakemberekkel", akikre ő amúgy nem szokott hivatkozni, amikor ,,döntést hoz"... Adja magát a következtetés, hogy nem ő kormányoz. Azért is egyértelmű, hogy nem ő kormányoz, mert nem ért hozzá. Persze, hogy nem ért hozzá! Sportminiszterelnök! Nem az alkalmassága miatt került oda, ahol van, hanem egyéb okokból, a tényleges döntéseket pedig mások hozzák a háttérből, amint azt korábban leírtam. Nem, nem azok az emberek, akiket ő megnevezett ,,tanácsadóiként", őmögöttük is áll valaki, és azok mögött is valaki más. Ha most kitörne a forradalom, a miniszterelnököt elfognák, és kínvallatással kényszerítenék, árulja el, kik kormányozzák az országot valójában - bizony nem is tudná megmondani. Bár lehet, hogy ő azt hiszi, hogy tudja, de ha utána tudnánk járni, kiderülne, hogy nem jól tudja; őneki is éppúgy folyamatosan hazudnak, ahogy ő minekünk.
Akkor lássuk, kikből lesznek a képviselők. (- És kikből nem?)
Hogy is mondták a régi angol munkáspártiak, akik még igazi balosok voltak? ,,Government for the people, by the people." Magyarán a nép fiainak érdekében a nép fiai kormányoznak, az emberek emelnek fel önmaguk közüláltaluk választott személyeket a politikai hatalom különböző szintjeire. Ezzel összhangban a magyar alkotmányban is azt olvashatjuk, hogy minden nagykorú állampolgár választó és választható, de nincs ez másképpen a többi úgynevezett ,,jogállamban" sem. Ez a papírforma. Mi a gyakorlat? Amikor elmegyünk szavazni, hogy egy analfabéta aláírással támogassuk a diktatúrát, bizonyos emberek neveit találjuk a papíron, akikről általában azt sem tudjuk, kik, és azt főleg nem tudjuk, hogy kerültek oda. (Mivel a döntéshez szükséges legalapvetőbb információk is hiányoznak, de döntésünk eredménye 4 évig visszacsinálhatatlan, a zsákbamacska-árusítás egyértelmű esete forog itt fenn, tehát akik társadalmi felelősségre hivatkoznak a parlament összetétele kapcsán, azok nagyon el vannak tájolva.)
Egyáltalán: miért pont ezekre az emberekre lehet szavazni, ki szabja meg, hogy ki kerülhet és kerül rá a papírra és ki nem?
Ez az amit nem tud senki, és valahogy nem is kérdezi meg szinte senki.
Nem akarom azt állítani, hogy Tomcat alkalmas lenne komoly politikai pályafutásra, személyét és esetét puszta tételbizonyításként szeretném felhozni. Vélhetően ő maga sem azért indult el a ferencvárosi időközi választáson, mert szeretett volna bejutni a parlamentbe. Tudta, hogy ez képtelenség, és ezt be is bizonyította: nem azért nem juthatott be a parlamentbe, mert a választók nem akarták. A választókat erről nem kérdezte senki, ugyanis bár ők arra szavaznak, akire akarnak, de csak a szavazólap keretein belül, aki pedig a hatalomnak nem tetszik, az rá sem kerülhet erre a papírra. Az egész választási rendszer úgy van kiagyalva kopogtatócédulástól, választási bizottmányostul, mindenestül, hogy azok az emberek, akik nem egy olyan szervezethez tartoznak, amely az Irányítók érdekeit képviseli, esélyt sem kaphatnak arra, hogy a politikai hatalom közelébe kerülhessenek.
Senki ne essen abba az illúzióba, hogy néha azért függetlenek is rákerülnek a papírra: a Fidesz kedvelt játéka ,,független" jelölteket indítani! (Vagy esetleg megteheti ezt egy, az Irányítókat politikai pártoktól függetlenül, közvetlenül képviselő üzleti hatalom is.)
Magyarán az elméletben létező jog szerint választható és alkalmas polgárok sokaságából a választás keretei leszűkülnek a gyakorlatban létező lehetőség szerint választható emberek halmazára, amely általában végül tovább szűkül két konkrét jelöltre. (Hogy hogyan, arról megint csak máskor.)
A lakásba zárt kutya szabadsága a miénk, aki szabadon eldöntheti, hogy a konyhában vagy az előszobában fekszik.

2. A tudomány objektív

Kissé elkanyarodva a politikától (de nem nagyon, sajnos minden út oda vezet :), most a tudomány irányából fogjuk megközelíteni az Irányítók tevékenységét, amely feltétlenül szükséges több későbbi pont megértéséhez.
Hasonlítsuk össze a középkori keresztény, egyházi tudományt a jelenkori, modern tudománnyal! Mindenki ismeri a szembeötlő különbséget: az egyházi tudomány, akárcsak maga a vallás, dogmatizált volt, érvelések nélküli, ám ellentmondást nem tűrő; aki szembehelyezkedett vele, az a máglyahalált kockáztatta. Ezzel szemben a jelenkorban a tudomány az okokat és a hogyanokat keresi, nyitott, nem dogmatizált, objektív, tényeken alapuló, racionális.
Hazugság.
A tudomány ma is ugyanúgy ideológiai alapokon áll, mint a középkorban, vagy bármely más korban az emberiség történetében, ennek oka pedig nagyon egyszerű: a tudósokat, vagyis a tudomány legfelsőbb művelőit és pionírjait mindig a hatalom tartja el, és tartja pozícióban.
A természet titkainak kutatása végülis közérdek, ráadásul a kutató aznap is kér enni, amikor épp nem fedez fel semmit; magánérdek alapján nehéz elképzelni a tudományos munkát. Mint minden közérdek, ez is az állam felségterülete. Mondhatjuk, hogy léteznek ,,magáncélú" kutatások, de hát a hatalom természetesen világkorszakról világkorszakra változtatja jellegét: ma a gazdasági hatalom, a nemzetközi ipari konszernek tesznek ételt a kutatók asztalára, adnak nekik fizetséget, akadémikus ösztöndíjakat, segítik őket a tudományos pozíció és tekintély megszerzésében és megtartásában is. Lévén a hatalom a tudósnak kenyeres gazdája, logikusan elvárhatja, hogy a tudós a neki megfelelő módon viselkedjen, és a neki tetsző módon és irányban kutakodjon.
Minden világrendnek megvannak a maga ideológiai alapjai. Minden korban működik egy adott összetételű ideológiai paletta: ma is létezik kereszténység, ugyanúgy mint a középkorban, de szerepe más - ugyanis már nem vezérlőideológia.
A vezérlőideológia felismerése azért nagyon fontos egy adott korban, mert az nem csak egy száraz elmélet, absztrakt bölcselkedés, filozófiai tézis, hanem olyan gondolati bázis, amely meghatározza az emberek világlátását, ezáltal életük hétköznapjait.
A jelen világrend elsőszámú vezérlőideológiája a materializmus.
Annak, aki hatalmon van, az az első számú érdeke, hogy hatalmát megőrizze. Amennyiben a vezérlőideológia bukik, a rá épített világrend is bukik, új világrend jön létre, értelemszerűen új vezetőkkel. Ezért a hatalmasok számára rendkívül fontos, hogy a társadalmi konszenzussal elfogadott vezérlőideológiát fenntartsák, hiszen arra épül a piramis, melynek csúcsán trónolnak. Ennek az egyik eszköze az, hogy az emberekkel elhitetik, hogy az adott világrend vezérlőideológiája nem társadalmi konszenzus eredménye, hanem valamiféle az embereken kívül álló Igazság, amelyen az emberek nem tudnak változtatni, hiába akarnának. Az istenhívő középkorban ez volt a történeti kinyilatkoztatás megfellebbezhetetlen igazsága, a Szentírás, és az írást a tömegek felé interpretáló vezetői réteg szava (nem véletlenül volt az a Biblia latinul írva...) - jelen korban pedig a racionalitás, az okság és az érzékelhető tapasztalati valóság mindenhatóságába vetett hit az, amely ellen ,,fejére szól, ki szót emel".
A racionalitással és az okok keresésével nem is lenne baj, a buktatója a dolognak csak ott van, hogy a miértek helyett a tudomány a hogyanokra helyezte a hangsúlyt, analitikus logikával próbálja egyre részletekbe menőbben felderíteni a dolgok működését, miközben a nagyobb egész, a teljesebb igazság irányából nem vizsgálja a dolgokat. (Erről, illetve a materializmus és a demokrácia ideológiai kapcsolatáról majd egy másik bejegyzésben írok részletesen.) A másik probléma az, hogy a vizsgálatok kiindulópontja mindig a tapasztalati valóság, amely esetleges, félreismerhető, semmiképpen nem megbízható támpont. Két példa a fizika világából:
- Amikor Einstein leírta relativitáselméleteit, a porosz tudományos akadémia fizikusainak nagy része kinevette olyan abszurd feltevései miatt, mint hogy a fénynek tömege lenne. Einstein hiába mondta, hogy ez nem feltevés, hanem tény, mivel papíron bebizonyította, a tisztelt tudós urak addig nem fogadták el ezt ténynek, ameddig a tapasztalati valóságban nem sikerült ,,bizonyítani", hogy a fénynek tömege van. Ezt egy napfogyatkozás alkalmával tették meg, a Holdnak elég nagy tömege van, hogy a közelében elhaladó fénysugarak pályájában néhány töredék ívmásodpercnyi elhajlást okozzon, és elég messze van a Földtől, hogy ez az elhajlás műszerekkel kimutatható legyen. Egyik oldalon ott van papíron az érzékcsalódás lehetőségét nem hordozó, kirstálytiszta matematikai logikára épülő bizonyítás, másik oldalon pedig egy tapasztalati eredmény, amelyet könnyen félre is értelmezhettek volna, hiszen a Holdnak lehetne mondjuk mágneses erőtere is (nincs, de ezt akkor még nem tudhatták), és az is okozhatta volna a fénysugarak elhajlását (nem okozza valójában, de ezt szintén nem tudhatták). Vagyis a materialista tudós hajlamos a tapasztalatot ténynek, a tényt viszont feltevésnek nézni
- A gravitáció, vagyis tömegvonzás bizonyított tény. Ugye? Két tömeggel bíró test vonzza egymást, kölcsönös erőhatás lép fel közöttük, egy húzóerő. A tudomány ezt Newtontól egészen a XXI. század elejéig tényként tüntette fel, holott az egyetlen következetesen bizonyítható tapasztalati valóság a dologban, hogy két tömeggel rendelkező test egymás tömegközéppontja felé gyorsuló mozgást végez (már ha tud). Hogy ez a két test között fellépő húzóerő, az megintcsak lehet a tapasztalat félreértelmezése: valamikor 7-8-10 évvel ezelőtt asztrofizikusok felléptek a nyomó gravitáció elméletével, amely szerint egy külső, harmadik résztvevő, egy kozmikus gravitonforrás okozza a gravitáció jelenségét, amely résztvevő az emberi tudomány előtt egyelőre ismeretlen, ezért nem volt még maradéktalanul sikeres kísérlet a gravitáció működésének megfejtésére. (Hogy miért izgatja a tudósokat annyira a gravitáció, arról is írok majd egyszer, ha eljutok odáig.)
A második példa jól mutatja nem csak azt, hogy egyes feltevéseket onnantól kezdve, hogy megalapozottá válnak, már tényként kezelnek, hanem a tudomány tekintélyelvűségét is: az emberekben eleve kicsi a hajlam, hogy saját tévedéseiket beismerjék, és ez nagyon fontos tényező a tudomány egy helyben toporgásában. Ha már elkövették a hibát, hogy egy megalapozott feltevést ténynek hittek, akkor ezt a hibát képesek a végtelenségig takargatni, és a ,,nevetséges" varázsszó mögé bújva csuklóból, vizsgálat nélkül elvetni azokat az elméleteket, amelyek egy tudományos ,,ténynek" ellentmondanak - ahogy sokan ezt teszik a nyomó gravitáció elméletével, noha rengeteg asztrofizikai problémát megmagyaráz, és új problémát igazából nem is vet fel.
A tudománynak természetesen saját tévedésein túl elsősorban a társadalmi vezérlőideológiát kötelessége védelmezni - ezért harcol fúriaként minden olyan kutatás, gondolat, feltevés, érvelés és eredmény ellen, mely a materializmus szent dogmájával szembemegy. Ezért folytatnak célzott és korántsem elfogulatlan kísérleteket annak bizonyítására, hogy a materializmussal össze nem férhető természeti jelenségek nem léteznek. Ezen kísérletek lefolytatásába a külvilágnak betekintést nem engednek, csak az eredményt közlik felfuvalkodottan, az ellenoldalon a ,,hívőket" egyszerűen kinevetik, a komoly kutatómunkát folytató tudóstársakat pedig, bár máglyára a jelen korban már nem küldhetik, de minden elképzelhető módon próbálják ellehetetleníteni. Amelyik tudós szembemegy a tudományos elit bármely dogmájával, a tudományos világból való száműzetését kockáztatja: intézeti állásából kirúgják, egyetemi katedráját elveszik, a tudományos szaklapokban ,,letiltják", többé nem engedik publikálni, szemináriumokra nem hívják el, stb.
A tudósnak az lenne a dolga, hogy a természet titkait kutassa. Ha egyszer a telepátia, prekogníció, asztrológia, mágia, stb. évezredek óta létezik és dokumentálhatóan működik, a tudósnak az lenne a feladata, hogy kutassa, ezek a dolgok hogyan működnek, és nem az, hogy vizsgálat nélkül letagadja őket. A tudomány Einstein óta csak egyetlen kis lépésre áll attól, hogy felismerje, a gondolat és az anyag egylényegű, és ezt a kis lépést nem hajlandó megtenni immár 104 éve. Nem is fogja. Gondoljunk bele, mi lenne, ha tényszerűen kiderülne, hogy a szellem valóság, nem az anyag egyik formája, működési módja, hanem fordítva: az anyag van szellemből, a szellemi létezés végtelenül sok típusa közül az egyik. Akkor hogyan rohangálnának az emberek tovább az anyagi dolgok után? Hogyan lehetne megakadályozni, hogy a szellem felé forduljanak, hogy gondolkodni kezdjenek, hogy az anyagi életet kissé háttérbe szorítva újra élni kezdjenek szellemileg? Nyilván ezt az Irányítók nem akarhatják. A tudós pedig nem is biztos, hogy akaratlagosan, rosszindulattal támogatja őket. Egyszerűen szolgalelkű, megy az áramlattal, bégeti a többiekkel a dogmát, személyét, egóját azonosítja tudományos tekintélyével, társadalmi pozíciójával, és így aki a dogmát fenyegeti, az ő puszta létét fenyegeti.
Amikor 1610-ben Galilei felfedezte a Jupiter három holdját, a korabeli tudósok egyszerűen nem voltak hajlandóak belenézni a távcsőbe, mert ez ,,nevetséges", és ,,nem alacsonyodunk le".
Nem sok változott azóta.

3. Az emberek egyenlőek

Nehéz téma következik most, amelyről nemigazán lehet összeszedetten írni, mivel a jelenlegi anti-társadalom egyik legfőbb szent tehenét vesszük célba, amely nagyrészt homályos szlogenekre és ködös ideálokra épül, ezért észérvekkel nehéz harcolni ellene. De a teljesség igénye nélkül kicsit megkarcoljuk a témát.
Igen, az emberi lények eredendő egyenlőségét fogjuk most megkérdőjelezni.
Kezdjük azzal, hogy honnan is indult ki ez a képtelen dogma.
Az európai polgárosodási forradalmak célkitűzései között szerepelt az egyenlőség. A Nagy Francia Forradalom közismert jelszava ,,szabadság, egyenlőség, testvériség" ismétlődött az 1848-as forradalom 12 pontjának röplapján is: ,,Egyenlőség, szabadság, testvériség!" A szabadságról már beszéltünk az 1. pontban - szép dolog a szabadság, csak a hiányáról vagy meglétéről beszélni túl bonyolult és összetett kérdés ahhoz, hogy el lehessen intézni egy tömeg által skandálható jelszóval. És nem tudom, hogy a forradalmak szervezői mit szóltak volna, ha megkérdezem, hogy ugyan, mégis, pontosan mire gondolnak a gyakorlatban a testvériség hangoztatásával? Tán csak nem a nemzeti forradalmak kellős közepén a szabadkőművesek már az internacionalizmus ,,testvér lészen minden ember" szólamát kezdték titokban elültetni a köztudatban? Homályos szavak ezek, amelyekre később olyan ideológiát lehetett építeni, amilyet csak eszébe jutott az éppen hatalomra kapaszkodottaknak.
A szabadkőművesség, nevének sugallatával ellentétben, valójában nem építés, hanem rombolás céljával jött létre. A XVIII. században deklarált, egyetemes célja a világ összes trónjának és oltárának lerombolása volt. Ezzel látszólag a királyoknak és az egyházaknak üzentek hadat, de valójában tágabb céljuk volt felszámolni minden olyan szellemi rendezőelvet, amely az emberek falkájából társadalmat épít. Célkitűzésük alig két évszázad alatt sikerült is, az emberek folyamatosan süllyednek vissza az állati szintre. (Erről még lesz szó bővebben egy másik bejegyzésben.)
A tömegeknek címzett homályos és tetszetős jelszón túl, mi is volt az egyenlőség ideájának lényege a gondolkodó emberek számára? Ez szerencsére a mi 12. pontunkban benne volt:
,,Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben."
Törvény előtti! Semmi másról nem volt szó, mint jogegyenlőségről, arról, hogy a törvény a társadalmi rang, etnikum, anyanyelv, politikai beállítottság, vallási meggyőződés stb. személyes körülményeit nem veszi figyelembe. Magyarán szó sincs róla, hogy egyenlőek lennénk, nagyon is egyenlőtlenek vagyunk mindenféle szempontból, csak ezekkel az egyenlőtlenségekkel a törvény nem foglalkozik.
Ebből a jogi alapelvből egy óriási hamis ideológiát kovácsoltak, amely az élet minden területén jelentkezik. Olyan rendszerben élünk, amely természetes különbségeinkre nincs tekintettel (legfeljebb a devianciákat tolerálja), szellemi egyenruhát húz az emberekre, egyenlőségjelet tesz közéjük. A probléma ott van, hogy az egyenlőségegy matematikai fogalom, az emberek pedig nem számok, és nem mérhetőek. Egyes tulajdonságaink (de nem is mind) mérhetőek számokkal, illetve egyes tulajdonságok terén összemérhetőek vagyunk, és egyenlőség- vagy más relációs jelet lehet közénk tenni. A világon mindenki tudja, hogy eltérő képességekkel és adottságokkal születünk meg, és ezek sorsunk legfőbb meghatározói.
A rendszer azt hazudja, hogy bármit elérhetsz, hogyha a másik embernek sikerült, neked is sikerülhet, ha igazán akarod (vagyis jó sok energiát elvesztegetsz egy hamis célra). A reklám azt hazudja, hogy te is lehetsz milliomos, rocksztár, olimpikon, államelnök, filmsztár, vagy nobel-díjas tudós - ahogy azt a Harcosok klubjában már hallhattuk.
Nem leszel, és nem csak azért, mert adottságainkban különbözőek vagyunk.
Szélsőséges példának hozzuk fel a lottót!
Öt véletlenszerű szám megtippelésére mindannyian nagyjából egyformán vagyunk képesek. (A matematikai statisztikai módszerek és technikák mind etetések: a korábbi évek, évtizedek számainak figyelembevétele semmit nem segít a jövő heti számok megtippelésében, mivel az egyes húzások kimenetele között nem létezik oksági kapcsolat!)
Jóska bácsi 23 éven át minden héten megvette a lottót, és végül nyert.
Ha te 23 éven át ugyanúgy megveszed, te is nyerni fogsz?
Nem fogsz, mert nem az a sorsod. A világ nagy sorsszövedékében mindannyiunknak megvan a magunk speciális helye, ennek megtalálása és megélése lenne az elsődleges feladat, nem pedig az, hogy fiktív sorsot álmodjunk magunknak a határtalan szabadság, a végtelen lehetőségek illúziójának tengerében elveszve. Mindannyiunknak megvan a magunk funkciója a világban, szoros összefüggésben azzal, hogy kik vagyunk. A májsejtnek minek adnánk jogot arra, hogy fehérvérsejt lehessen, ha az akar lenni? Ha a testünk minden sejtje azt csinálná, amihez éppen kedve van, akkor megszűnnénk szervezetnek lenni, és vissza-devolucionálódnánk telepes létformává, vagy még azzá sem, hanem az őstengerben egymás kárára élő egysejtűek halmazává válnánk. (Már látom, hogy muszáj lesz egy külön bejegyzést írni a rákbetegségről, bővebben erről majd ott.)
Lényeg a lényeg, a törvény előtti egyenlőség rég el van felejtve. (Magyarországon nem is működik, pl. a rendőrség politikailag elfogult, amint azt már bíróság is kimondta: http://bombagyar.hu/index.php?post=2068) Helyette egyenlő értékről beszélnek, lásd az SZDSZ mostani kampányát: ,,A melegek azonos értékű tagjai a társadalomnak" (http://szdsz.hu/) - könyörgök, hogyan méred meg az emberek értékét? Pénzben, gondolom - vagy esetleg ciánkapszulában, LD50-módszerrel... A lényeg az, hogy le kell tagadni azokat a különbségeket, amelyek jól definiálnák helyünket a társadalom felépítményében. Nemek közötti egyenlőségről is beszélnek, és persze nemek közötti azonosságot értenek rajta, hogy a férfi és női szerep egymást kiegészítő dinamikája ne működhessen, hiszen egészséges társadalmat csak egészséges családokból lehet építeni. S ha már a kapszulákat említettük, a tudomány dogmatikáját (lásd az előző bejegyzést) is áthatja a humán egyenlőségjel misztikája, az egyes embereket az orvosok sokszor azonos terápiával kezelik, tekintet nélkül vércsoportra, korra, nemre (igen!), bőrszínre (igen!!), anyagcserére, gyakran egy 50 kilós ember ugyanannyi hatóanyagot kap, mint egy 120 kilós, holott a gyógyszerek hatásmechanizmusa egyénenként változik, ahogy a betegségek pontos lefolyása is. És természetesen az iskolarendszer is uniformizálva van, minden gyereknek ugyanaz a tananyag, szellemi képességektől függetlenül; véletlenszerűen ömlesztik őket össze osztályokba, ahol csak a leglassabb gyerekek tempójában lehet haladni, az összes többi rovására - ahogy azt már a pedagógusok nagyon szokszor elmondták, az oktatáspolitikai felelősök meg pont ugyanannyiszor köptek rá. Nincs mit tenni, ha egyszer egyenlőek vagyunk...
A szellemi egyenlőségjel talán a legpusztítóbb hatású mind közül. Minden emberi különbség eltagadása közül a szellemi fejlettség fokozati különbségének el nem ismerése a leghatékonyabb kártevője ennek az ideológiának, az a soha ki nem mondott, de mindenki által természetesnek vett alapelv, hogy minden ,,vélemény" azonos értékű, az a demokratikus gyakorlat, amelyben 100 buta, iskola- és munkakerülő, primitív indulatoknak engedelmeskedő, betörésekből és utcai rablásokból élő ember leszavazhat 99 géniuszt. Két állítás közül a hangosabb az igaz.
Innentől képtelen ez a rendszer a szubjektív emberi megközelítésektől mentes, vagyis abszolút Igazság keresésére, sőt a tévedések és a hazugságok (spontán vagy épp szándékos) felemelésével csak egyre távolabb és távolabb kerül tőle.

4. Baloldal és Jobb oldal, egymással szemben

Újabb nehéz téma lesz ez, hiszen alapvetően értelmetlen fogalmakról kell beszélnünk és abból megpróbálni kihámozni valamit.
Bizonyos alapfogalmak értelmetlenségén ill. félredefiniáltságán túl (pl. ,,kommunizmus") amivel ennél a pontnál szembesülni fogunk az az Irányítók egyik legfőbb és különféle ravasz variációkban nagyon gyakran ismétlődő motívuma: az oszd meg és uralkodj.
Nem új találmány ez, hiszen már a Római Birodalom is erre az alapelvre építette hódítási sikereit - de azért lényeges különbség, hogy ők az ellenséges táborokban alkalmazták ezt a technikát, ellenségeiket ugrasztották egymás ellen, hogy gyengítsék őket, ezzel szemben az Irányítók a saját táborukban, saját népük körében csinálják ugyanezt, mégpedig sokkalta kifinomultabban, mint a rómaiak.
Sokan felismerték már, akik a jelenlegi hatalmi rendszer működését tanulmányozzák, hogy ,,az atomizált társadalmon könnyű uralkodni", és ez valóban így van, szellemi széthullás és démonizálódás korát éljük, ahol nincs egység, nincs összhang, nincs közös nevező, nincs lehetőség az egyetértésre, s így egyenként, magányosan bánnak el velünk szellemileg a tömegkommunikáció központosított, masszív fegyverei.
A társadalmi megosztottság egyik lényeges eleme a politikai megosztottság, s ez ma a bal és jobboldal hamis fogalmaiban jelenik meg, amelyek éppen hamis voltuk miatt összeegyeztethetetlenek és összemérhetetlenek egymással, s két gondosan felépített hazugság csap össze egymással újra és újra a kocsmaasztaloknál és az internetes ,,vita"-fórumokon, az igazság megtalálásának legkisebb esélye nélkül.
A bal és jobb eredeti értelmének felderítéséhez vissza kell mennünk a parlametalizmus kezdeteihez. Valaha az emberek úgy tartották (s hogy mennyire nem alaptalanul, arról majd később fogunk írni), hogy a világon minden hatalom Istentől ered, s a társadalom hatalmi (illetve inkábbis uralmi) struktúrája fentről lefele építkezett, a királytól az arisztokratán és a köznemesen át a jobbágyig. Szervezéstani alaptétel, hogy egy szervezet akkor működik jól, ha mindenki tudja a dolgát és teszi a dolgát, s míg ma már az első pontnál elbukik a hatékony társadalmi együttműködés lehetősége, régen mindenki tudta, hol van a helye, mi a teendője, mit kell hozzátennie a világhoz (s akkor még ezt is nézték elsősorban, azt pedig csak másodsorban, hogy elvenni mit lehet), s bizony tette is a dolgát, saját és az ország érdekében.
Mindezzel nem lett volna semmi baj, csak ez a rendszer konkrétan a feudalizmus gyakorlati keretein belül működött, aztán viszont jött az ipari forradalom, s a feudális rendszer nem tudta kiszolgálni a megváltozott gazdasági viszonyokat (lásd Terria és Lerzia meséje című bejegyzés), és mielőtt a király változtathatott volna az általa igazgatott gazdasági struktúrán (Mátyás király ugyan próbált, de ő meg még túl korán s főleg pont nem jókor! - de erről is majd máskor), a szabadkőműves-forradalom félresöpörte az egész évezredes rendet, s helyette feltalálta a lentről felfele építkező társadalmat: társadalmi szerződés a vezetőkkel, ,,government FOR the people BY the people", stb. - ezekről már írtam korábban, ezek azok a dolgok, amelyek ma már nincsenek sehol, csak üres és kicsavart ideológiai szólamok formájában villogtatják a politikai kampányokban. Ezek a baloldali értékek, a szocialista világnézet.
A parlamentalizmus kezdetén a konzervatív, vagyis a hagyományos rendhez (általában vallásos alapon) ragaszkodó személyek és szervezetek az ülésterem jobb oldalán, a ,,haladó" eszméket, a változást, a szocialista, a kisembert felemelni, fontossá tenni kívánó forradalom képviselői, a tekintély-uralom megkérdőjelezői ültek a bal oldalon.
Mindez ma már nincs sehol. Ezt a rendszert először is az kezdte aláásni, hogy politikai véleményektől függetlenül egy valóban jobboldali hatalmi erőnek egy demokratikus rendszerben nincs is helye, ahogy egy valóban baloldali erőnek sincs egy monarchiában. Tehát a kettő egymás mellett, egy ülésteremben, csak egy felemás, öszvér, átmeneti rendszerben, az alkotmányos monarchiában létezhetett.
Ez még önmagában nem tette volna teljesen értelmetlenné mostanra a jobb és baloldal fogalmát - azonban e kettőhöz történelmileg hozzácsatolódott valahogyan a nacionalizmus és az internacionalizmus szembenállása (mely fogalmak is eleve homályosak), ahogy a baloldalhoz a liberalizmus, a jobb oldalhoz pedig a vallásos (elsősorban keresztény) eszmeiség. S aztán végül jöttek olyan államformák, mint a szélsőjobboldali nemzetiszocializmus (szocializmus = baloldal, ugye?), s halomra döntötték az egész fogalomrendszert.
Amíg a piacgazdaságban kapitalizmus volt, vagyis a tőke nyomorgatta a munkást, a szocializmus pedig tervgazdaság útján igazságos, egyenlő és méltányos rendszert ígért, addig könnyű volt a két gazdasági formát a bal és jobb oldalhoz kötni, de amikor kiderült, hogy a szocialista tervgazdaság egész nemzetgazdaságokat padlóra tud küldeni, miközben a piacgazdaság vérszívó kapitalizmusból átment jóléti ,,fogyasztói társadalomba", ezek az elvek is felborultak, és ma már tényleg nincs semmi, amit egyértelműen a bal vagy jobb oldalhoz köthetnénk, kivéve egy sor szélsőséges eszmét, amivel tök jól lehet riogatni az ellenoldal szavazóit.
A baloldal esetében ez a proletárdiktatúra alapjain kialakult ideológiai elnyomás, amikor egy apró véleménykülönbségért súlyos szankciók is érhetik az embert, a jobb oldal esetében pedig a túlfűtött nacionalizmus melléktermékeként megjelenő rasszizmus, amikor egy apró bőrszín-különbségért is súlyos atrocitások érhetnek bárkit. Mindkettő előfordult a történelemben, s mindkettő alapvetően elképzelhetetlen (legalábbis szervezett formában) egy olyan mértékben kaotikus és liberális társadalomban, mint amelyben jelenleg élünk, azonban ezekkel a dolgokkal a mai napig is riogatják a balos és jobbos szavazókat. Itt, Magyarországon azok a fideszesek és az MSZP-sek, akik nácizzák és komcsizzák egymást - és ezt halálosan komolyan is gondolják - meg kéne, hogy nézzék, hogyan csinálják ugyanezt egymással az amerikai Republikánus és Demokrata párt szavazói. Ugye, hogy innen nézve, s látva a fenenagy liberalizmust és elvszabadságot az Egyesült Államokban, mennyire nevetséges nácinak nevezni mondjuk Bush-t, aki pont ugyanolyan nyíltan Izrael- és zsidóbarát politikát folytatott, mint elődje, a demokrata Clinton?
Nos, egy lépést hátralépve, a magyar politika két főkolomposáról is láthatjuk, hogy pont ugyanolyan a politikai eszköztáruk, kormányzási stratégiájuk, külkapcsolataik jellege - s kormányzásuk évei alatt ugyanazokat a varázsszavakat hallhattuk a tévében minden este (egyébként minden rendszernek megvannak a maga ilyen varázsszavai, az előző rendszernek is megvoltak, idősebbek még emlékezhetnek, egy egész életérzést idéz fel mondjuk az a szó, hogy ,,peresztrojka"...); az előző bejegyzések alapján világos, hogy ez egyszerűen azért van, mert mindegyik kormány mögött az elmúlt 60 évben ugyanaz a hatalom állt s áll.
Amikor valaki elmegy a Fideszre szavazni, valójában azért teszi, hogy NE az MSZP kerüljön kormányra, s viszont - két rossz közül ,,kell" választani, ezt már sokan észrevették, de úgy érvelnek valamelyik oldal mellett, hogy ,,még mindig jobb" (egy kicsivel), s ilyen alapon sikerül végül mindig teletömni a Parlamentet azokkal a tömegpártokkal, melyek egytől egyig száz százalékban az Irányítók kezében vannak.
Nem kell az Irányítóknak választási eredményeket hamisítani, ahogy egyesek hiszik, hogy hatalmukat megtarthassák. Elég fenntartani a bal oldal és jobboldal szembenállásának látszatát.
Végezetül pedig próbáljuk meg a valódi bármilyen-oldaliság nélkül elhelyezni kérdéses politikai pártjainkat, kizárólag a nemzetközi politikai paletta viszonyrendszeréből kiindulva!
Az MSZP és az SZDSZ, azt hiszem, nem kérdéses, az előbbinek esetében még a politikai vélemény másságának tolerálása is gyakran ugyanúgy nehézséget okoz, illetve ugyanúgy csak rendőri brutalitással képes reagálni rá, mint a kádár-rendszerben. (Ahogy egy másik bloggertől olvastam egyszer, az a rendszer annyiban még tisztességesebb is volt, mint ez, hogy bár ugyanúgy megkaphattad a magadét a kényszerzubbonyos rendőröktől a kádár-kolbásszal, ha tüntetni mertél, ott legalább nem hazudták közben azt, hogy ,,jogod van".)
Szóval azt hiszem, a kérdésesek inkább a magukat jobboldalinak nevező pártok, s bár az előbb említettem, hogy igazi, idealizált jobboldaliságról parlamentális (akárcsak látszólag parlamentális) rendszerben beszélni nem lehet, a jelenkori politikai gyakorlat szerint mégis elég könnyen megállapítható, hogy az MDF-nek és a Fidesznek gondolkodásmódjában, retorikájában, politikai megnyilvánulásaiban, ellenzéki reakcióiban, választási programjaiban ugyan nem sok köze van az európai jobb oldalhoz. A Fidesz képviseli nálunk a mérsékelt-konzervatív jobb oldalt, mert ők vannak a ,,legjobbrább", ők talán nevezhetőek balközepes szoclib pártnak valójában, az MDF pedig még tőlük balra helyezkedik el.
Így aztán nincsen valódi jobboldaliságnak túl sok nyoma a parlamenti politizálásban, legfeljebb a sajtóban, néhány ál-jobboldali retorikai fordulat formájában, melyek aztán a tettekkel egyáltalán nincsenek összhangban. (Gondoljunk azokra a látszatkísérletekre, amelyeket Orbán Viktor tett a Gyurcsány-kormány megbuktatása érdekében, s melyek annyira átlátszóak voltak, hogy a jobb oldali választók közül sokaknak pont ezek segítettek ráébredni, hogy az MSZP és a Fidesz vezetői valójában egy kapura játszanak.)
S ennek, a jobb oldal hiányának és a Fidesz látszatjobboldaliságának van még egy nagyon fontos előnye: hogy ha egy valóban jobboldali alakzat megjelenik a magyar politikában, az értelemszerűen a Fidesztől már jobbra helyezkedik el, s így, az eltorzított viszonyokon keresztül könnyedén állítható be szélsőjobboldalinak. Igen, könnyen kitalálható, a Jobbikra gondolok. Szélsőjobboldali pártnak ott van a MIÉP, a Jobbik viszont egyszerűen egy jobboldali párt, a történelmi szélsőjobbal (és az európai aktuálpolitikai szélsőjobbal) nemigazán mutat közösséget - egyetlen bűne, hogy a Fidesztől jobbra helyezkedik el, s így már rá lehet sütni a szélsőjobboldaliság bélyegét, s a tévében el lehet magyarázni az embereknek, hogy a Gárda a cigányokat, a Jobbik pedig az egész ,,demokráciát" fenyegeti; s hogy ez mennyire nem igaz, azt úgyis csak a valódi szélsőjobboldaliak illetve a nemzeti radikalizmus követői és a nemzeti ellenállás belterjes világának tagjai tudják.

5. Régen rosszabb volt

Rekord hosszúságú, de nagyon-nagyon fontos pont következik most, amelyet megismerni elengedhetetlen (lenne!) minden olyan embernek, aki a jelenlegi világrend támogatója, követője, aki feltétlenül bízik és hisz a fejlődésben, nameg abban, hogy ,,majd jobb lesz", egyszer...
Amire építkezünk, az a 2. pont a tudomány objektív voltáról. Mint tudjuk, a tudomány egyszerű művelőinek hitvak elfogultsága mellett tele van szándékos elferdítésekkel és hazugságokkal, melyek a tudományos elitben működő Irányítóktól származnak. Az egyik legjobban telehazudozott tudomány pedig: a történelem.
Ha jól körülnézünk az Interneten - és tényleg jól körül kell néznünk, mert a látszólag független és kontrollálhatatlan és ,,mindenkiszótkaphat" Internetet is bizony a központosított tömegmédia uralja, amelynek linkhálójából igen nehéz olyan irányba kiverekedni magunkat, ahol nem csak jelentéktelen személyes információkkal találkozunk -, megláthatjuk, hogy az úgynevezett ,,kőkorszaktól" át az ókori rabszolgaságon keresztül a magyarság finnugor-eredetén vagy a reneszánsz előtti európai középkoron át akár a modern holokauszt-dogmáig nincs olyan korszak, mellyel szemben ne léteznének revizionista igények, méghozzá sokszor egymástól független, egymáshoz ideológiailag sem kapcsolódó tudományos tekitélyek (vagyis sokszor inkább ex-tekintélyek) kutatásaiból kiindulva.
A történelmi mesevilág bábeltornya részben azon közhelyes igazság miatt recseg-ropog, hogy a történelmet a győztesek írják. Nem nagyon ismerünk olyan háborút ugyebár, amelyben a rossz győzte volna le a jót, s micsoda véletlen lehet ez, biztosan az isteni közbeavatkozás eredménye...
Az európai forradalmak és az amerikai függetlenségi háború legnagyobb győztese pedig a szabadkőművesség volt. Nem csak, sőt nem elsősorban a szabadkőműves páholyok tagjaira gondolunk (Robespierretől és Benjaim Franklintől kezdve Kossuth Lajoson és az Esterházyakon át Antall Józsefig és Barack Obamáig), hanem a szabadkőműves eszmerendszer híveire, éltetőire és persze mindenekfelett ezt az eszmerendszert csak fedőideológiaként meglovagolva a hatalom csúcsára felkapaszkodó Irányítókra.
Nem csak nekik, de minden hatalmi rendszernek a múltban és a jövőben, amelyik csak egy kicsit is önző és számító, az az érdeke, hogy elhitesse az emberekkel, hogy az a világrend, amiben jelenleg élnek, a lehető legjobb.
Nyilván, ha ezt elhiszik, akkor nem akarnak majd változtatni.
Ennek egyik pontja annak az elhitetése, hogy a történelemben minden korábbi kor rosszabb volt a mostaninál - és természetesen itt lép be a szándékos történelemhamisítás és -félremagyarázás szükségessége.
A másik pont az, hogy elhitetjük az emberekkel azt az abszurdumot, hogy a jelenlegi rendszernél jobbat nem is lehetséges kitalálni, s ilyen hangokat is lehet hallani manapság, azt hiszem az első, aki ezt be merte dobni a köztudatba, (a szabadkőműves) Churchill volt. Ami meglepő, hogy azóta is kevesen vannak, akik halálra röhögik magukat ezen. Bár annyira talán nem is meglepő, hiszen az iskolában kora gyermekkortól kezdve a rendszer dicshimnuszát zengik nekünk és rágalmakkal, féligazságokkal és hazugságokkal járatják le a korábbi és az esetleges párhuzamos hatalmi rendszerek mindegyikét, ráadásul az önálló gondolkodásról is módszeresen lenevelnek minket, és így már nem is kezdünk alternatívákat keresni (meg hát a legtöbb embernek eleve nem is lenne meg a szellemi kapacitása, hogy bármilyen életképes kis ötlettel előálljon), hanem készségesen elhisszük azt az állítást, melynek egyetlen célja a rendszer stabilizálása, az uralkodó osztály érdekében. Az esetleges, még számbavehető, teszteletlen társadalmi rendszerek szándékos, gyakorlati lejáratásáról a szocializmusos-hidegháborús pontban írok majd, nemsokára.
Haladjunk visszafele a történelemben, s nézzük meg a forradalmak előtti sötét középkort, a szörnyűséges módon sanyargatott és agyondolgoztatott, röghözkötött, kizsákmányolt, éhező jobbágyokkal, brutális földesurakkal, inkvizícióval, megállás nélküli kegyetlen, pusztító háborúkkal, rettenetes mértékű általános tudatlansággal.
Természetesen ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk, ezt a rendszert nem végnapjaiban, a forradalom előestéjén kell megvizsgálnunk, hanem mondjuk fénykorában, a XIII.-XIV. században. Menjünk sorban!
1. éhező jobbágyok: Hogy a jobbágyság helyzete korántsem volt annyira szörnyű, mint állítják, arra közvetett tárgyi bizonyíték létezik: a népművészeti alkotások. Tessék megnézni jól, milyen módon voltak díszítve a házak, a szobák, az ágyak, ágyneműk, terítők, ládák, tányérok! Vajon az, akinek alig akad betevő falata, arra fordít enerigát, hogy virágmintákkal gazdagon díszítse a tányért, melyből megeszi a három penészes kenyérmorzsáját? Vajon az agyondolgoztatott jobbágyoknak honnan volt idejük és energiájuk ezt a népművészeti gazdagságot létrehozni: kézműves tárgyak, dalok, táncok és mesék nem csak szimplán jelen voltak az életükben, hanem teljesen átjárták azt, minden napjuk minden percében, a fizikai test szüntelen zsarolásának való engedelmeskedés közben: minden állati, önfenntartó tevékenységet átjárt a magasabb, emberi szellemiséggel átitatott művészet. Ezt hívják (hívták) kultúrának, s erről valószínűleg lesz egy külön bejegyzés. Honnan volt erre energia? Ha a mai embert megnézzük, dísztelen kockaházakban lakik és dolgozik, dísztelen, funkcionális tárgyakat használ mindennapjaiban - s van-e ma valaki, akinek, ha mindez nem tetszik, lehetősége van a mindennapokban teljesen körülvenni magát kultúrával, esztétikummal, s ilyen módon védekezni a hétköznapok sivársága ellen? Van: a kifejezetten gazdag emberek. Ők azok, akik megengedhetik maguknak azt, amit a középkorban minden egyes jobbágycsalád megengedhetett magának.
2. agyondolgoztatott jobbágyok: Azt hiszem, ez a mese elsősorban a városi gyerekeknek szól, de a falusiak is elhiszik, talán azért, mert ma már a földműveléshez gépi erőt használnak, ami régen, szegény jobbágyoknak nem állt rendelkezésre - viszont ma minden egyes (azaz 1 db) mezőgazdasági termeléssel foglalkozó embernek az ún. ,,civilizált" világban a CIA statisztikája szerint kb. 50 db másik embert kell jóllakatnia, akikből max. 12 foglalkozik az ipari termeléssel, a többi csak fogyaszt, nem termel semmit (ha dolgozik, akkor természetesen az ő munkájára is szükség van a javak megtermeléséhez és hasznosításához, de legtöbbször csak azért, mert páratlan célszerűtlenséggel működik a jelenlegi gazdaságmodell).
A feudális középkorban a jobbágycsaládok önfenntartóak voltak, ezenkívül pár tucat és pár száz közötti családnak kellett magas színvonalon ugyan, de közös erővel eltartania egyetlen úri családot. S azoknak, akik elhiszik, hogy a jobbágyok reggeltől estig a földeken robotoltak, ,,nehéz fizikai munkát" végezve, javaslom, hogy szálljanak fel egy vonatra, menjenek le egy kis faluba, és nézzenek meg jó közelről egy paradicsomot - meg is kérhetik a paradicsom termelésével foglalkozó embert, hogy ugyan a kőkemény munka közepette, ha bírja szusszal, magyarázza el, hogy is működik ez a növény, és hogyan kell azt növeszteni, napi 10 órás kemény munkával. A tanulság egyszerűen hihetetlen lesz: nem kell növeszteni, mert nő magától - s aki ezt most elhitte, annak jön a legdurvább rész: még a konnektorba se kell bedugni, mert napenergiával működik.
Aki már látott önellátó gazdaságot, az pontosan tudja, milyen rengeteg munka van vele...
Nem csoda, hogy annak idején - amint azt a hivatalos történelemírás is elismeri - vasárnap az emberek a kisujjukat se mozdították munkavégzés céljából, de bizony a földeken való dolgozásból volt még két szabadnap, legtöbb országban a szombat s mellette a péntek is. És aki már látott akár búzamezőt, akár körtefát vagy éppen krumpliföldet télen, az nagyjából el tudja képzelni, mennyi munka van ezekkel őszközéptől tavaszközépig - a jobbágyok az év nagyjából felében szinte lógathatták a lábukat, csak a jószágról kellett gondoskodniuk. Ha egy picit beleképzeljük magunkat ebbe a világba, már kezdhetjük látni, hogy hogyan termelte ki azt a művészeti gazdagságot, melynek mára már csak töredéke maradt fent: a mai ember számára elképzelhetetlen jólét és sorskönnyűség egyszerű, nyugodt békéjének védelme alatt.
Apró adaléknak teszem csak hozzá, azok kedvéért, akik éppen a fizetésük létminimum feletti részét a banknak adják oda minden hónapban lakástörlesztésre: régen, ha az ember nem örökölhetett házat és földet, az úrtól kapott egy plusz parcellát a falu szélén (igen, ingyen!), és a házakat kalákában építették, tehát a jobbágyok közössége együtt, közös erővel (igen, ingyen).
3. földesúri kegyetlenség: A fenti lakáshiteles példával már bukik a röghözkötöttség meséje is, hiszen kötve volt vagy sem a törvény által, kinek jutott volna eszébe elhagyni egy közösséget, ahol mindenkit ismer, mindenki ismeri és elválaszthatatlanul része a közösségnek, s elindulni máshova, ahol idegen, s nem biztos, hogy befogadják?
Ha abból indulunk ki, hogy a járási közösségek belterjes világában senki sem maradhatott magára, s ezen belül a falusi közösség úgy működött, mint egy nagy család, nem nehéz belátni, hogy ebből a földesúr sem maradhatott ki. Főleg, ha hozzávesszük, amit a Irányítókról szóló legelső bejegyzésben írtam a hatalom nyilvános működéséről, és az urak napi szintű kapcsolatáról jobbágyaikkal. Ráadásul a jobbágyok tartották el a földesurakat, méghozzá szó szerint: egy jobbágyot nem lehetett kirúgni, mint ma egy vállalati alkalmazottat, és helyette újat felvenni, mert nem volt honnan. A földesúr jóléte éppen úgy függött jobbágyai jólététől, mint egy eltartott gyerek sorsa függ szülei sorsától.
Ha már földesúri brutalitás, a karóba húzásról és a kerékbe törésről is szólhatunk: felnégyelni és/vagy karóra tűzni embereket a haláluk után volt szokás. Esetileg előfordulhatott, hogy ettől a szokástól eltértek, de azt valószínűleg valamivel nagyon ki kellett érdemelni. A karóra tűzés azt jelentette, hogy a járás határában, az útfélen felállítottak egy hosszú karót, amelynek tetejére volt tűzve a holttest, messziről hirdetve mindenkinek, aki arra jár, hogy itt milyen sors vár azokra, akik megszegik a törvényt. Tehát demonstrációs és nem kivégzési célja volt (hasonlóan a Római Birodalomban alkalmazott keresztre feszítéshez!). A kerékbe törésnek nevezett dolog leginkábbis fikció; valóban volt ilyen eszköz, de az ellenirányban forgó kerekeknek nem az volt a célja, hogy a gerincet eltörve halált okozzanak (ölésre volt egyszerűbb módszer is), hanem ez egy kínzóeszköz volt - a célja pedig szabályozható erősségű fájdalom okozása volt! Tehát nem csak arra kellett, hogy az eljárásnak alávetett személy minél jobban szenvedjen, és akkor annak örüljünk, hanem valamiféle praktikus célja volt: mégpedig hallgatag vagy igazmondásra kevéssé hajlamos emberek szóra bírása. A fájdalom nulláról lassan, egyenletesen növelhető erőssége (akárcsak a spanyolcsizma esetében) pontosan arról tanúskodik, hogy az eszköz használóinak az volt a célja, hogy minél kevesebb fájdalom és fizikai sérülés árán bírják szóra az illetőt! Magyarán ha az elfogott tolvaj hajlamos volt elárulni, hova rejtette a zsákmányt, nem kellett attól tartania, hogy ,,kerékbe törték"... s különösen nem kellett ilyesmitől tartania a hétköznapok becsületes jobbágyának.
4. Megállás nélküli háborúzás: A feudalizmus természetéből ugyan adódik, hogy viszonylag sokat kell háborúzni, de korántsem annyit, mint amennyi a történelemkönyvekből kitűnik. Egyszerű pszichológiai cselről van itt szó: a történelem s főleg a középkori történelem valójában az emberi háborúk történelme, szinte másról sem szól a történelemkönyv, mint hogy ki mikor kivel háborúzott, miközben elég gyatra képet kapunk arról (nem véletlenül), hogy hogyan is élték az emberek mindennapjaikat. Ha jól megnézünk egy történelemkönyvet, azt látjuk, hogy ha van pár hónap háború, az 20 oldalon van leírva, de ha utána 20 év béke követi, az két bekezdés - innen származik ez a téves benyomás. Ezen felül, a háborúk megítélésénél számba kell venni azt is, hogy a korabeli fegyverzet és főleg a hadseregek létszáma milyen fokú pusztítást jelentethetett, s mindebből természetesen a jobbágyok elleni atrocitások érdekelnek minket igazából, hiszen a nemesembernek hivatásos kötelessége volt a háborúzás, s temérdek előjogot kapott érte cserébe, a győzelem pedig személyes érdeke volt, hiszen vagyonát, hatalmát, birtokait és jobbágyainak, hűbéreseinek számát növelte. Itt figyelembe kell vennünk azt is, hogy régen a háborúzásnak is létezett egyfajta ,,kultúrája", szabályrendszere, etikai kódexe - csak egy triviális példaként, még a XX. században is(!) szokásban volt az ellenségnek hadat üzenni, és nem csak úgy lerohanni váratlanul, felkészületlenül, noha nyilván ebben az esetben könnyebben és kevesebb áldozat árán arathattunk volna győzelmet.
Elsősorban a végeken állt fenn a veszélye, hogy a jobbágyokat kár éri - elsősorban anyagi kár, hiszen ott erős várak voltak, ahova behúzódhattak támadás esetén - de ugyanakkor a király a végeket gazdaságilag nem hagyta magukra, esetleges ,,háborús csapás" után központilag segített talpra állniuk, hiszen a végek gazdasági és ebből következően katonai ereje az ország közérdeke volt.
5. Inkvizíció: Az inkvizíció által valóban elkövetett* brutális dolgok reakciót képeztek a reformáció jelenségére és az ebből következő egyházszakadás veszélyére. A reformáció a korabeli kettős hatalmi szerkezetet (királyi-egyházi hatalom) fenyegette s ezáltal az egész akkori világrendet összeomlással - nem csoda, hogy drasztikus eszközökhöz nyúlt az egyház azokkal szemben, akik ez alól a hatalmi rendszer alól ki akarták vonni magukat, s így gyakorlatilag a társadalom ráksejtjeivé váltak a hatalom nézőpontjából.
Hogy korábban az inkvizíció tüzes vassal sütögetett volna akárkit, akiről azt mondta három rosszindulatú öregasszony a faluban, hogy boszorkány, az nevetséges, ha a korabeli egyházi alapelveket jól megvizsgáljuk. Az egyik ilyen alapelv, s egyúttal az egyház létjogosultságának egyik magyarázata (így aztán hülye lett volna bármivel meggyengíteni) a bűnbocsánat volt. A krisztusi elveknek megfelelően mindenki számára feltétlenbűnbocsánat járt, aki bűnbánatot gyakorolt. Természetesen a világi hatalom nem működhetett ilyen alapon, mert akkor senkit sem tudtak volna megbüntetni, és mindenki azt csinál, amit akar, az egyháznak viszont már csak saját jól felfogott érdekéből is sértetlenül kellett tartania ezt az alapelvet, így ha az inkvizíció bárkit bármivel vádolt, az illetőnek elég volt beismerő vallomást tenni, bűnbánatot tanúsítani s kérni az eljáró papot az isteni feloldozás megadására, a papnak azt vallásos (tehát megszeghetetlen) kötelessége volt megadni s innentől vallásos alap nem volt arra, hogy bármiféle tüzes vas, máglya, vízbefojtás vagy egyéb extra szolgáltatás járjon az illetőnek. (Történelmi tény is, hogy a boszorkánypereket az úriszék, tehát világi hatalom folytatta. Valóban volt ilyen, nem szándékozom tökéletesnek beállítani a középkort, mint az mindjárt látható lesz.)
6. szellemi sötétség: Ami tény, hogy a középkori európában általános volt az írástudatlanság.* Ami viszont hazugság, hogy a ,,felvilágosodással" jött el az a kor, amikor végre az egyszerű ember is megtanulhatott olvasni. Kizárólag a középkori európa viszonylatában igaz ez, minden más világrendben természetes volt, hogy minden egyes ember tudott írni-olvasni. Az írásbeliség egyidős az emberiséggel, s a középkori európai analfabetizmus sajátos jelenség.
Hogy csak ebből, illetve abból, hogy a középkori ember nem rendelkezett analitikus jellegű ismeretekkel a fizikai természet működésének technikai részleteiről, még elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy tudatlanok voltak. Az a fajta tudás, amellyel rendelkeztek, a mai ember számára már ismeretlen, a tudás és tudomány mai művelői nem ismerik el, s így ,,semminek", sötétségnek számít. Nem kell a XIII. századig mennünk, még 150-200 éve is minden egyes jobbágy értette a magyar népmeséket és a népdalok szövegeit - s kérjük csak meg a mai világ akármilyen nagy tudósát, hogy magyarázza el nekünk, miről szól, hát igencsak gondban lesz; letagadhatja, hogy minden, ami meséinkben megjelenik, szimbólum, s mögöttes, elvont, hovatovább transzcendens értelme van, de a néprajzkutatásban és a valláselméletben igazán járatos tudósok közül azért sokan szagot fogtak már, rejtett összefüggéseket találtak különböző korok és különböző földrészek kultúrái között, s keresik a kapcsot, hogyan jutott át a gondolat, a szimbólum, a motívum egyik világból a másikba, fel sem tételezve, hogy nem egyikből jutott a másikba, hanem mindannyiba egyazon helyről került, s az a ,,hely" nem itt van a Földön, de nem is egy másik bolygón. A fentebb említett népművészeti gazdagság sem együgyű, sötét, ostoba, babonás elmék kölcsönhatásairól tesz tanúbizonyságot az utókornak...
S mindezek után még kijelenthetem: a középkor tényleg sötét volt. Meglepő ez az eddig elmondottak után, de hát minden viszonylagos - a középkor pedig az ókorhoz képest volt sötét.
Az ókori nagy civilizációk egytől-egyig őriztek egy olyan tudást, ami a középkorra majdnem mindenhol, mára pedig ténylegesen az egész Földön elveszett. Még a hazugságokkal tömött mai embernek is feltűnik, hogy adott esetben a középkor sötétebb volt, mint az ókor - a történelem hamisítói azért nem igyekeztek még sötétebb képet festeni az ókorról, mivel nem volt erre igazából szükség: elsősorban a felvilágosodás és az abból következő, mai napig tartó társadalmi ,,forradalom" üdvösségéről akarják meggyőzni az embereket, ehhez pedig főleg a forradalmat közvetlenül megelőző korszak lejáratására van szükség.
Azért az ókorra is kitaláltak ezt-azt: pl. a rabszolgaság intézményét, amely inkábbis a középkorban fordult elő, hogy háborúban az ellenséges területről jobbágyokat hajtottak el rabnak, dolgoztatni, de ezek királyi ,,tulajdonban" voltak, mintegy haszonállatként funkcionáltak, bizonyos mennyiségű munkával pedig megválthatták magukat, és a királynak nem volt érdeke, hogy ostorral üssék vagy éheztessék őket minden nap, s hogy ilyet tegyen más (pl. aki a rabokat felügyelte), azt törvényileg tiltották, mivel a királynak okozott volna kárt.
Nagyobb ókori birodalmak (rómaiak, perzsák) valóban hajlamosak voltak ilyesmire, bár ,,rabszolgáik" nagyobb részét - bármilyen meglepő - törvényszegés miatt büntetett személyek tették ki, az egyes gazdag polgárok háztartásaiban dolgozó ,,rabszolgák" viszont egyáltalán nem voltak sem rabosított, sem elnyomott vagy kiszolgáltatott helyzetben: a háztartás és a háznép részét képezték. Tekinthetnénk rájuk ,,alkalmazottként" is, bár annyiban különbözött a helyzetük, hogy nem lehetett utcára tenni őket, mint a mai bérrabszolgákat, hanem sorsukért, jólétükért uruk felelősséggel tartozott.
Ha nagy távlatban nézünk rá tehát a történelemre, képet kaphatunk arról, hogyan fejlődik az emberiség:visszafelé. Egyre sötétebb, élhetetlenebb és elviselhetetlenebb világrendek követik egymást, s különösen meredeken az Irányítók XVII. századtól kezdődő, fokozatos színrelépése óta zuhanunk. Egyébként van egy irodalmi alkotás, amely ezt sokkal jobban bemutatja, mint én valaha képes lennék, méghozzá a magyar irodalom része: Az Ember tragédiája ez a mű, amely egyrészt sajnos már a Madách korában is jelenlevő hazugságokra is építkezik, másrészt viszont ennek ellenére hűen és hitelesen tudja bemutatni magát azt a folyamatot, ahogyan az egyes korok vezérlőideológiája egyre messzebb kerül az abszolút Igazságtól, egyre toldozottabbá-foldozottabbá válik, egyre több a hamis fogalom és a téves történelmi konzekvencia, míg végül az álom annyira elviselhetetlenné válik, hogy Ádám felébred.
Természetesen a mű, mivel az Irányítók rendjét veszélyezteti - s ezen a ponton kicsit képet kapunk az Irányítók módszertanából! -, ezért aztán nem betiltott könyv, hanem kötelező olvasmány... Minden gyereknek meg kell ismernie abban a korban, amikor élettapasztalata kevés, a világnézete fejletlen, a dolgokra való rálátáshoz még nem sűrűsödött műveltséggé a fejében az iskolai könyvtanyag: s ekkor még bármit rámagyarázhatunk. A hegeli dialektikának nevezett alapelv pontosan az Irányítók egyik történelmi fészkének, a Rhodistáknak nevezett dél-Afrikai titkos társaságnak a módszertana, hitvallása, ők importálták az irányítók nagy eszmei olvasztótégelyébe ezt az elvet, s a hatás-ellenhatás elvére épülő kormányzás alapjait - s ennek pont az egyik példája az, hogy ha egy könyv igazi értelmét el akarjuk rejteni, hát kötelezővé tesszük az iskolában! Így aztán a kutya sem akarja elolvasni, s aki meg is teszi, csak kényszerből teszi, s igen kicsi az esélye, hogy felnőttként később majd önszántából újra előveszi, csak annyi marad meg a fejében a mű értelmezéséből, hogy tézis-antitézis-szintézis, melynek valójában Madách igazi mondanivalójához a világon semmi köze...

(* Hülyeségeket is írok néha, azért szorgalmazom folyton, hogy ne higgyetek nekem feltétel nélkül, hanem nézzetek utána mindennek!)

Helyreigazítás az 5. ponthoz

Jó blogger holtig tanul. Hét hónap telt el azóta, hogy ,,az Irányítók 12 legnagyobb hazugsága" - sorozat >5. pontját< megírtam, melyben a középkori világ félremagyarázásáról rántottam le a leplet. Apróbb tévedések azonban belekerültek ebbe a cikkbe is, ezeket most korrigálnám.

1: ,,Ami tény, hogy a középkori európában általános volt az írástudatlanság." - Ez is egy csúsztatás, mint az a középkori társadalom működésének további tanulmányozásából kiderült. Egy középkori magyar ember valóban nem tudta volna elolvasni ezt a bejegyzést, de csak azért, mert nem tudott latin betűkkel írni-olvasni. A latin betűket ugyanis a latin nyelv leírásához használták, s ami viszont tény (amíg ki nem derül, hogy még ez sem igaz...), hogy latinul, egészen a reneszánszig, csak az arisztokraták és a papok tudtak, még a köznemesek sem, nemhogy a jobbágyok. A városi polgárságnak azonban mindig is kedvelt szokása volt majmolni az arisztokráciát. Így amikor a reneszánsz idején a művelt arisztokrata (és papi) réteg érdeklődése fokozottabban fordult a klasszikus műveltség felé (mert az sem igaz, hogy a reneszánsz előtt a klasszikus művészet és filozófia teljesen ismeretlen lett volna, a nyugati történészek ezt a ,,Nyugat-Római Birodalom bukása" nevű fiktív történelmi eseményből deriválják, amint azt - mármint fiktív voltát - Pozsonyi Ádám említette a >2. rádióadásban<), a városi polgárság is hasonló kulturális fordulatot produkált, őket pedig kénytelen volt követni a köznemes, ha nem akarta, hogy egy parasztból lett átlagpolgár bármiben is kiválóbbnak mutatkozzon nála - s többek között megnyílt az út a Biblia szélesebb közönség általi közvetlen tanulmányozásához is; részben ez is vezethetett az egyházszakadáshoz, minthogy kiderült, a Bibliában olvasható dolgok néhol nem egyeznek (vagy akár ellenkeznek) az egyházi kinyilatkoztatásokkal.

(Egyébként érdemes megnézni a XVI. század környéki angol és francia drámát, azokat a műveket nem néhány előkelőség kedvtelésére írták, hanem üzleti céllal, hogy a városi színházakat megtömjék közönséggel. Tehát abban az időben egy Hamlet vagy egy Szentivánéji álom volt a ,,Barátok közt", a populáris kultúra, a késő középkori átlagpolgár érdeklődési szintjének megfelelő szórakozás. Ennyit a ,,sötétségről".)

Lényeg, hogy ez idő előtt is írtak és olvastak az emberek a középkorban, azonban a saját nyelvükön, amelyet akkor még saját betűkkel is írtak le. Nyugatabbra innen rúnák különböző verzióit használták, nálunk pedig természetesen a ,,rovásírásnak" nevezett magyar írást. A ,,rovásírás" kifejezés önmagában megtévesztő, mivel a mai magyar nyelvben pálcára való vésés képét idézi fel az emberben. Valójában a ,,rovásírást" papírra is használták a középkor folyamán, mivel a régi magyar ,,róni" ige mai szóval azt is jelenti: írni, és a régi ,,írni" azt jelenti: rajzolni. Az emberek ,,írták" a képet és ,,rótták" a szöveget, korabeli szóval. Az írást ,,írásnak" nevezni, ez pont a latin betűk használatából ered, mivel a latin írást általában vallásos és hivatalos szövegekhez használták (a közigazgatás hivatalos nyelve a latin volt), és szépen, gondosan, kalligrafáltan kerekítették a betűket, vagyis ,,írták" (rajzolták) a betűket. Ezért nevezzük a latin betűs írást írásnak, míg a saját magyar írásunkra megmaradt a régi ,,rovás" szó.

Logikusan végiggondolva, ha a középkorban csak a kiváltságos felső réteg tudott volna írni-olvasni, akkor hogyan dobolta volna ki a törvényt a kisbíró a járásegyházi vásártéren? Emlékezetből? Nem, a törvényt latinul megszövegezte a király, és küldetett belőle egy másolatot minden megyésispánnak. Az ispán lefordította a törvényt magyarra, lemásoltatta annyi példányba, ahány járás a vármegyében volt, és szétküldte a törvényt a járási uraknak és bíróknak, hogy olvassák el, tanulják meg és a nép számára is kidoboltassák vásárnapon.

2: ,,Az inkvizíció által valóban elkövetett brutális dolgok reakciót képeztek a reformáció jelenségére" - ez egész egyszerűen nem igaz, az inkvizíció semmilyen brutális dolgot nem követett el, nem volt jogosult embereket megégetni vagy bármilyen világi büntetésben részesíteni bárkit - mint azt már a bejegyzésben is írtam, a boszorkánypereket világi hatóságok folytatták le. Az inkvizíció feladata az egyházi törvényeket is érintő ügyekben, különösen az eretnekségek kérdésében vizsgálódni, eljárást folytatni. Ha az inkvizíciós eljárás nyomán valakit elmarasztalt az egyházi bíróság, még mindig ott volt a bejegyzésben említett bűnbánat lehetősége, de ennek hiánya esetén is csak kiátkozni volt joga az egyháznak a bűnös személyt, világi büntetést legfeljebb az inkvizíciós eljárás nyomán saját eljárását is megindító világi hatóság szabhatott ki. Az inkvizícióról szóló különböző rémtörténeteket a vallási reformerek találták ki, hogy híveket nyerjenek meg maguknak. Az átlagembernek ugyanis valójában fogalma sem volt arról, hogy a ,,rettegett" inkvizíció egyáltalán létezik (mellesleg tudtommal ma is létezik), soha életében nem találkozott vele, s ha találkozott is, hát az inkvizítorok közönséges papoknak tűntek fel, nem volt csuhájuk hátára odaszitázva, hogy INQUISITIO - így az egyszeri ember bármit elhitt róluk, amit a protestáns papok meséltek.

6. Választott vezető = Demokrácia

Meglehetősen egyszerű téma következik, aminek a kifejtéséhez javarészt elegendő lesz a hivatalos történelemtudomány igazságaira támaszkodni.
A mai kor társadalma egyrészben arra a (szándékolt) tévedésre épül, hogy a választott vezetővel rendelkező társadalom és a demokratikus társadalom egy és ugyanaz: nem elképzelhető demokratikus társadalom választott vezető nélkül, a választott vezető megléte pedig automatikusan demokratikus berendezkedést jelent; és ilyenre, a jelenlegi ,,modern, szabad" világon kívül legfeljebb az ókorban volt elvétve néhány példa.
Kezdjük a legegyszerűbb ponton: Mátyás király hogyan lett Magyarország teljhatalmú vezetője? Csinált egy puccsot, és aztán akinek ez nem tetszett, arra ráküldte a rohamhajdúkat, nyeregtáskában a teleszkópos kopjával?
Nem, őt megválasztotta az országgyűlés.
A magyar történelem során különösen gyakori volt (s valójában ez volt a történelmi gyengülés és hanyatlás egyik oda, de erről máskor), hogy a korona nem apáról fiúra szállt, hanem egy király halála után az új uralkodót a nemesség választotta. Mondhatnánk, hogy ez nem fedi le a teljes népességet, a jobbágyokat nem kérdezte senki, azonban jelen korban sem közvetlenül választjuk az ország vezetőit (a kormány tagjait), hanem delegált ,,képviselőkön" keresztül, akiket nem is ismerünk, s akik jóval kisebb eséllyel képviselik az érdekeinket, mint a jobbágyokét a velük napi kapcsolatot tartó és nekik részben kiszolgáltatott nemesek (lásd az előző pontot).
A másik megközelítés az, hogy egy választott vezető még nem feltétlenül hoz magával demokráciát.
Egyrészt azért nem hoz, mert a demokrácia népuralmat jelent, vagyis azt, hogy a nép rendelkezik a saját sorsa felett, s ennek csak közvetett formája az, hogy a nép rendelkezik arról, hogy ki rendelkezhet az ő sorsa felett, s többszörösen közvetett formája a jelenlegi gyakorlatunk: hogy a nép rendelkezik arról, hogy ki rendelkezzen arról, hogy ki rendelkezzen az ő sorsa felett. Elképzelhetünk akár egy olyan szélsőbalos-fajta anarcho-kommunizmust is, ahol tényleges központi ,,vezető" nincsen, hanem a rátermettség alapján speciális szabályok szerint meghatározódó vagy egy automatikus társadalmi egyensúlykeresés eredményeként létrejövő spontán döntési jogkörhöz jutnak egyes emberek, hasonlóan ahhoz, ami akkor alakulna ki, ha pár tucat és pár száz közötti embert bedobnánk egy lakatlan szigetre. Vagy elképzelhetünk egy olyan közösséget, ahol minden egyes közérdekű kérdést szavazással döntenek el.
Másrészt azért nem hoz, mert a tágabb értelemben vett demokrácia Rousseau-i feltétele a ,,társadalmi szerződés" megléte, vagyis hogy a kormányzást gyakorló személy(ek) hatalma a kormányzottak folyamatos beleegyezésével áll fenn, és ez a beleegyezés bármikor megvonható, a szerződés bármikor felbontható. Hiába választott az a vezető, ha a szerződést nem lehet felbontani (lásd ugye a választott királyokat). Részint erre hivatkoztunk az 1. pont kiegészítésében, annak kifejtésekor, hogy miért nem nevezhető a legnagyobb jóindulattal sem demokráciának az, ami jelenleg Magyarországon van.
A jelenlegi hivatalos állásfoglalás szerint minden olyan társadalmi rendszer, ami nem demokrácia, önkényuralom. Következésképp rossz.
Ez persze megintcsak nem igaz.
Szeretnénk kísérletet tenni arra, hogy a diktatúra és az önkényuralom fogalma között egyértelmű megkülönböztetést tegyünk.
A diktatúra azt jelenti, hogy a társadalom vezetőjének-vezetőinek olyan teljhatalma van, amelynek folytonossága nem függvénye a társadalmi beleegyezés folytonosságának. Magyarán nem visszahívható teljhatalmú vezetőnk van (mint pl. a Bajnai Gordon által reprezentált hatalom jelenleg).
Az önkényuralom ezzel szemben azt jelenti, hogy olyan (jellemzően teljhatalmú) vezetője van a társadalomnak, akinek a célja nem az, hogy egy koordinációs munkát végezzen, saját - lehetőleg magasabb rendű - szellemi képességeit a közjó szolgálatába állítva, hanem önös érdek vezérli hatalmi intézkedéseiben. Ez az érdek tipikusan lehet saját hatalmának megtartása, saját társadalom fölötti kontrolljának maximálása (akár a hatalommegtartás céljából, akár öncélú perverzióból kifolyólag), a társadalom egésze számára egy ésszerű indok nélkül kitűzött cél elérése (pl. ,,vas és acél országa"), vagy bármi más. Ez az ÖN-KÉNY -uralom.
Különbség van tehát aközött, ha valakivel az ő érdekében de beleegyezése nélkül teszünk valamit (pl. az állatorvos az állattal), illetve ha valakivel az ő érdekével ellentétesen de - akár - beleegyezésével teszünk valamint (pl. az állatot életveszélyes túlsúlyig etető gazda).
A diktatúra és az önkényuralom között csak annyi összefüggés van, hogy az előbbi megléte megkönnyítheti az utóbbi kialakulását.
Összefoglalva: egy társadalom demokratikus volta, jellege egy sokdimenziós, összetett kérdés, több külön szemponttal, tehát nem lehet VAN/NINCS formára egyszerűsíteni. Valamint az sem igaz, hogy demokrácia=jó, minden más=rossz. Az államforma minőségének megállapításakor még az egyes szempontok is árnyaltak. Ezen szempontok, hevenyészetten összeállítva, a következők lehetnek:
a) Magát az államformát a népakarat határozta-e meg?
b) Van-e központi vezető?
c) Mekkora hatalommal bír a központi vezető?
d) A nép választotta-e a központi vezetőt?
e) A nép közvetlenül milyen mértékben vesz részt az állam irányításában? (direkt demokrácia)
f) A népakarat milyen mértékben játszott szerepet a hatalmi struktúra többi szereplőjének kiválasztásában?
g) A nép tartja-e hatalmon (visszahívhatja-e) a hatalmon levőket? (társadalmi szerződés megléte)
h) Az államforma működési rendszere milyen hatásfokkal garantálja, hogy a megfelelő személy(ek) kerül(nek) vezető pozícióba?
i) Milyen mértékben van tisztában a vezetés a közjó mibenlétével és a hozzá vezető úttal?
j) Milyen mértékben hatja át a vezetés szándékait a közjóra való törekvés?
k) Milyen mértékben rátermett és hozzáértő a vezetés?
Csak a vicc kedvéért kitölthetjük ezt a jelenlegi magyarországi viszonyokra becsült adatokkal:
a) NEM (lásd az alkotmányunk jogállását)
b) igen
c) 100% (teljhatalom)
d) nem
e) 0,5% (lásd a - kizárólag részletkérdésekben megengedett - népszavazási kezdeményezéseket)
f) 3-4% (visszahívhatatlan képviselők megválasztása - a döntéshozás elégtelenül informált!)
g) nem
h) 0% (remélhetőleg nem kell részletezni - lásd az f pontban hivatkozott elégtelenül informált döntéshozást, hazugságokat, tömegmédián keresztüli manipulációt, valamint a 4. pontban írottakat)
i) 2-3% (A legalapvetőbb tudás sincs meg arról a kormányzásban, hogy honnan is jövünk, hová is tartunk, hol is kereshetnénk a boldogságot, ha a hatalmon levőket ez egyáltalán érdekelné)
j) 0% (olyan célkitűzéseket követnek, melyeket a kormányzottak nem is ismernek)
k) 50% (Ez talán most meglepő, de a saját céljaik eléréséhez vezető utakat-módokat viszonylag jól ismerik. Itt bukik meg a ,,szakértői kormány" unalomig ismételt - és soha komolyan nem gondolt - szlogenje: nem a képesség hiányzik, hanem a szándék, lásd i és j pontok.)
A következtetéseket mindenki vonja le maga. Más országok ugyan kicsit jobban teljesítenek ezen a teszten, de lényeges pontokon (pl. h, i, j) ugyanúgy elbuknak, mint mi.
Érdemes észrevételezni, hogy az a-g pontok pusztán az államforma technikai felépítését írják le, míg valójában a h-k pontok azok, melyek megadják az adott államforma minőségét! Egy h-k szempontból gyenge demokráciánál sokkal többet ér egy h-k szempontból erős abszolutista hatalom. Persze a legrosszabb államforma egy, a h-k minden pontjában megbukó diktatúra, a legszebb pedig egy h-tól k-ig jeleskedő demokrácia lenne - azonban a demokrácia legfőbb buktatója pontosan a h pontban van, de erről is később. Ráadásul, ha a h pontban bukik egy államszervezet, onnantól csak szerencse kérdése, hogy az i-j-k pontokban bukik-e vagy sem.
A következő bejegyzésben a kommunizmusra fogjuk ugyanezt a tesztet kitölteni, miután első szájbarágó gyorstalpalónk formájában ismertetjük, mi is (lett volna) az a kommunizmus valójában...

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió, manipuláció, politika, történelem, tévedés, 2012.blogol, jatekneve.blog
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megszólít Az Éjszaka - Ismét Az Ember? - I.
  2017-05-26 19:38:16, péntek
 
 



The Bone Snatcher
Link

Sötét Tudás

,,Ó, hány őrült vargabetűt kellett megtennie az emberi szellemnek, míg évezredek alatt eljuthatott az értelemhez, a dolgok igaz ismeretéhez!" (Zsoldos Péter)
 
,,A Sátán Isten ellensége."

A nagy világvallások között mintha egyféle hierarchia lenne. A konverzió, egyik vallásról a másikra való áttérés előfordul (bár nem gyakori, s hogy miért nem, részben e bejegyzés magyarázza meg), de az egyes vallások közötti áttérés 98%-ban egyirányú. Keresztényből lesz hindu is, muszlim is, de fordítva már nem működik; elég nehéz példát találni rá, hogy egy ateista családban nevelkedett, de végül a krisnásokhoz fiatalon megtért egyed később aztán a Katolikus Anyaszentegyház ölén találja meg végső üdvösségét. A hindu vallásból valamennyi ,,átszivárgás" van az Iszlám irányába, azonban nagyobbrészt Indiában, az alsó kasztok tagjai közül, ahol a muszlim vallás felvétele az alacsony társadalmi pozíció hátrahagyását, a kasztrendszeren kívülre helyezkedést hozza magával. Az áttérésnek itt tehát praktikus és nem spirituális oka van. Ha spirituális indíttatásból egy hindu vallást vált, csak egyetlen irányba vezet neki az út: a buddhizmus felé. Buddhisták pedig, elenyésző kivételtől eltekintve, nem lesznek sem hinduk, sem muszlimok, sem keresztények. Nekik már csak egyetlen irányba vezet az út, ez az, amit én ,,ex-buddhistának" nevezek.

Miért van ez? Mi ez a lépcsőzetesség, ez a látszólagos fölé- és alárendeltség a vallások között?

Ehhez először is meg kell érteni a vallások pszichológiai és társadalmi természetét.

,,Az ember azért találta ki Istent, mert félt a természet erőitől" - hangzik a marxista doktrinálás már lassan száz éve. Mint az Irányítók minden hazugságának, ennek is van valóságalapja. A világon minden vallás úgy nyer híveket magának, hogy megpróbál választ adni ,,az élet nagy kérdéseire". Ezek a kérdések minden emberben jelentkeznek idővel, s vagy maga próbál választ adni rájuk, vagy ,,többet ér egy kérdés ezer keresésnél" alapon keres olyanokat, akik tudják vagy tudni vélik a választ ezekre a kérdésekre.

Következzen néhány kérdés a teljesség "igénye" nélkül:

- Hogyan kezdtem létezni? Miből lett a Minden?
- Hogy kerültem bele én? (Honnan jöttem?)
- Ki vagyok én? Minek létezek? (Merre tartok?)
- Mi történik velem a halálom után? (Hová megyek?)
- Van Isten? Ha igen, ki vagy mi az?
- Miért van szenvedés a világon?

A különböző vallások pedig egységcsomagokat kínálnak ezen kérdések megválaszolására. Zárt csomagokat.

"Ez így van, és kész!"

A jelenség neve: Sötét Tudás.

Ami a Sötét Tudás lényege, hogy a végtelent végesre redukáljuk, majd az így kapott véges eredményt kinevezzük végtelennek. Ahelyett, hogy haladnánk a cél felé, a célról alkotott képet hisszük a célnak. Rögzítjük magunkat a megértés adott szintje mellett, a kapott válaszokkal elégedetten, nem is sejtve, hogy ezáltal teljesen hatalmába kerültünk annak az erőnek, melynek célja a ,,Legyen világosság" kozmikus parancs végrehajtásának akadályozása.

,,A Sátán Isten ellensége", hangzik a bejegyzés elején. Igaz ez a mondat? Igaz. De nem a teljes igazság. Egyetlen véges kijelentés sem kezelhető teljes igazságként... beleértve ezt a mondatot is. Ha csak a ...-ig írtam volna a mondatot, és az olvasó rábólint, már a Sötét Tudás hatalmába került. Tehát: minden gondolat folytatható a teljesség felé törekvésben.

Isten viszont nem ellensége a Sátának. A fenti gondolat így folytatódik. E folytatás nélkül könnyen abba a hibába eshetünk, melybe a keresztény hívők döntő többsége bele is esik: hogy dualisztikus világképet építünk fel, melyben Isten és Sátán egymás ellentettjei, a teljesség két pólusa. Ez pedig már súlyos tévedés. A zsidó-keresztény mitológiában a Sátán ellenfele az örök kozmikus küzdelemben Mihaél Arkangyal, nem az Isten.

A világ közismert mítoszai közül a Sötét Tudást legtalálóbban Prométheusz története írja le. Ellopta a tüzet az égből, és lehozta a földre az embereknek. Ezzel bűnt követett el. A keresztény belemagyarázás ebben a bűnbeesés torz, pogány változatát látja (amiben van egy kevés igazság), a marxista belemagyarázás pedig természetesen az evolúcióval, az emberi civilizáció fejlődésével jön s a tűz felfedezésének szerepével mindebben. (Amiben szintén van némi igazság.) A történetben Prométheusz lehozza a Földre a tudást, és ezzel követ el bűnt. Nem azzal, hogy elintézi, hogy az ember találkozhasson ezzel a tudással, hanem hogy a földi véges világban találkozzon vele és sajátítsa el. Lehozza az ember jelenlegi szintjére, és ott magyarázza meg, ezzel csillapítva az ember vágyakozását felfelé. A cél képe a cél. Véges tudás is lehet teljesen igaz. Sötét Tudás.

Az ember affinitása a Sötét Tudáshoz hihetetlenül magas. Bármilyen tudásból azonnal képes sötét tudást csinálni. Még Krisztus tanításaiból is sikerült a szellemi kontroll egy eszközét létrehozni; pedig Krisztus maga is figyelmeztet az Evangéliumban, hogy amit elmondott, az nem a teljes igazság. Ezt a mondatot pedig nem is törölték. Nem volt rá szükség; nem fog törődni a jelentőségével senki.

Ha elfogadjuk, hogy vallás = religió = (szellemi) kötöttség = sötét tudás, akkor mindjárt a vallás nélkül élők kezdhetik mondani, hogy naugye. Igen ám, de a vallás nélkül élők 99,9%-a valójában vallásos, csak nem tud róla. Saját szótárában a többi vallást nevezi ,,vallásnak", ahogy pl. a keresztények minden, a saját vallásuktól eltérő nézetet (gyakran még a kereszténység egyéb formáit is) ,,pogányságnak" nevezik, s csak a keresztény a ,,hívő". Eltérő terminológiával, de hasonló logikával, a Humanizmus nevű vallás követői csak más vallások hívőit nevezik ,,hívőnek", ,,vallásosnak", magukat pedig egyszerűen az igazság ismerőinek, a tudomány, a racionális tudás harcosainak tekintik a ,,vak hiedelmekkel" szemben. Amely által természetesen ez a vallás a legelvakultabb, legfanatikusabb, legsötétebb tudatlanságban szenvedő nyájat terelgeti.

Bár abban igazuk van, hogy a vallások keletkezését és elterjedését nem egy Isteni Törvény a földi létbe való ,,betüremkedése" okozta, isteni inspiráció hatása alatt lázasan körmölő mózesek, hanem egy emberi igény bizonyos kérdések megválaszolására, azonban nem ismerik fel, hogy egyrészt a vallások válaszai nem csupán emberi fantáziatermékek, hanem az Abszolút Igazság  keresésére irányuló erőfeszítések szükségszerűen részleges sikerének termékei; másrészt, hogy az ő saját hitrendszerük is ugyanezen kérdések megválaszolására irányul, mint arról már szó volt a humanizmusról szóló korábbi bejegyzésben. Ott az is kiderült, hogy a vallások vonzereje közötti különbség nem a válaszok objektív igazságtartalmából, hanem szubjektív elégedettséget okozó potenciáljából adódik. Keresztényekből azért lesznek krisnások ezrével a nyugati világban, mert a hindu vallás az élet nagy kérdéseire sokkal teljesebb és kielégítőbb válaszokat ad. Ezért nincs a buddhistáknak más kiút a vallásukból, csak az a bizonyos ex-buddhista, kötetlen, a sötét tudást kerülni próbáló útkereső: a buddhizmus az egyetlen a nagy világvallások közül, amelyik megengedi a híveinek, hogy túlhaladjanak rajta. Talán azért, mert a buddhizmus nem születőben lévő vallásként lett először államvallás, hanem létrejötte után egy évezrednél is hosszabb idővel, így a kialakulásában politikai érdekek nem játszottak szerepet.

A Sötét Tudás felismerésének a képessége ma fontosabb, mint valaha. Az emberiség még soha nem volt annyira a sötét tudás hatalmában, mint jelenleg. Okozza ezt nagyobb részt a humanista vallás, melyet sokan nem is ilyen néven ismernek, hiszen mind politikai, mind filozófiai, mind ,,tudományos" irányból ezer és ezer álnéven létezik; több kisebb felekezetre osztja magát, akár a kereszténység. Így a véleményszabadság illúzióját kínálja az ernyője alatt maradó embereknek. Még magukat kereszténynek vallók világnézetét is általában erőteljesebben határozza meg a humanizmus, mint a kereszténység. A judeokereszténység ugyanis eleve a tények össze nem kapcsolását, kérdések fel nem tevését követeli meg a híveitől, hiszen két, egymással teljesen ellentétes vallást egyesít magában. Ezáltal ideális táptalaja egy másik disszociatív vallásnak, amely még fundamentálisabb önellentmondásokra épül. (Nincs Abszolút Igazság - ,,felvilágosodás!"; nincs célja az életnek - ,,haladás és fejlődés!") Ez egyúttal azonban támadási felületet is ad a mi számunkra: ha valaki egyszerre hisz a humanista és a keresztény tanokban, s sikerül neki megmagyarázni, hogy a kettő kizárja egymást, sikerül rávenni, hogy a humanizmust kilökje világképéből; akkor ugyanezt talán megtehetjük vele még egyszer, a zsidó vallás és a krisztusi kereszténység egymást kizáró természetét illetően. Márpedig az emberiség szétválasztásának küszöbén, amikor az ,,eternifixes Biblia", ahogy nevezni szoktam, az Ó- és Újszövetség mentén végre szétszakadni készül, amikor amerikában keresztények tömegei metélteik körül újszülött fiaikat, nem árt elébe menni a kataklizmának, és szólni, hogy a két külön vallásnak két külön istene van, s aki két urat szolgál, azt mindkét táborban árulónak nevezik majd.

Mi mással végződjön ez a bejegyzés, mint amivel a magyar népmesék egy jelentős része is: 
,,Aki nem hiszi, járjon utána!"





Az úgynevezett ,,síkokról"

Kedves olvasók: a történelmi pillanat eljött, szintet lépünk. Az eddigi politikai, gazdasági, társadalomelméleti megmondásokon túljutva, most, ha úgy tetszik, ,,transzcendens" szintre emeljük a 2012 Blogot. Hogy ez mit jelent, ahhoz először is tisztáznunk kell - a ,,transzencdencia" fogalmát.

A divatos ,,ezoterikus" fogalomgyártás egyik felkapott és széles körben használt terméke az ,,asztrálsík". ,,Ezoterikus" könyveket olvasgatva még olyanokkal találkozhatunk, mint ,,fizikai sík", ,,mentálsík", ,,éteri sík"... Mik is ezek valójában?

A fizikai világ kézzelfogható jelenségeinek leírására specializálódott földi nyelveken ezt kissé nehéz kifejteni - valószínű ezért is születik a sok félreértés és félremagyarázás ebben a kérdésben.

Azt elég könnyen megmondhatjuk azonban, hogy mik nem a síkok: nem úgynevezett ,,dimenziók", tehát nem egy, a fizikai térnél magasabb dimenzionáltságú (4-5 dimenziós) hipertér egymástól elkülönült síkjai, amik között utazni lehet.

A ,,sík" kifejezés ezt sugallja, és sajnos sokan ebben a tévedésben élnek.

Ez a tévedés tulajdonképpen régebbi, mint maga a sík kifejezés, mivel már egyes vallásoknak is meghatározó eleme, hogy az ember lelke a halála után a testéből kiszáll, és ellebeg valamiféle szellemvilágba, mennyországba, pokolba, akárhová - valamilyen nem fizikai helyre. A probléma az, hogy a ,,hely" egy fizikai fogalom, tehát a ,,nem fizikai hely" kifejezés értelmetlen; a mozgás, gyaloglás, repülés, tovalebegés, stb. a fizikai térben történő relatív pozícióváltoztatást kifejezni hivatott fogalmak, tehát lélekre vagy szellemre vonatkoztatni őket meglehetősen csalóka.

A szellemvilág valójában egy nagyobb egész, amelynek egy része a fizikai világ. Nem egy síkja, szelete, hanem egy vetülete. És egyedül ilyen módon tudjuk értelmezni a többi ,,síkot" is: ugyanannak az egységes ,,valóságnak" különböző nézőpontból származó vetületei. (Valóság idézőjelben, mivel a hétköznapi értelemben vett valóság relatív, de erről majd később.)

Az ember nem halála után lebeg a szellemvilágba: most is ott vagyunk, az összes síkon jelen vagyunk, legfeljebb ennek a legtöbben nincsenek egészen tudatában. Az egyes síkokon különböző formákban jelenünk meg, ezeket szokták fizikai test, étertest, asztráltest, mentáltest, stb. néven nevezni, amely megintcsak kicsit csalóka, mert a test szó az embernek egy olyan formát jelent, amelynek mérhető kiterjedése van, alakja, meghúzható határvonala, méretarányai. Ezt a fizikai testen kívül legfeljebb az ,,étertestről" mondhatjuk el, de a síkok terén viszonylag képben levő keveseknek egy jelentős része az ,,éteri" síkot a fizikai sík részeként fogja fel, hasonlóságuk miatt. Valójában a síkok között nincsen éles határ, ami megkülönbözteti őket, az az adott tudatállapotra vonatkoztatott érzékelhetőségbeli különbségük. Ahhoz, hogy az infrafényt lássuk, infravörös kamera kell, ehhez hasonlóan egy adott síkon önmagunk teljességének az ott megjelenő vetülete bizonyos érzékekkel bír, melyek az adott sík felfogására alkalmasak. A fizikai szemünkkel hiába nézünk, testünkkel hiába futkosunk, fizikai kezeinkkel fizikai gépeket hiába rakunk össze, az asztrálvilágot, vagy bármiféle ,,túlvilágot" soha nem fogunk tudni érzékelni. Ha valaki az asztrálvilágot keresi, először tudatába kell jönnie saját létezése asztrális vetületének. Tulajdonképpen a túlvilág fogalma ezt jelenti: a létezésnek olyan módja, amely a fizikai világban nem értelmezhető. Amit látunk, az a fizikai formája a dolgoknak, így ha itt a földön a lelkünket próbáljuk keresni, az nem más, mint a testünk - testünk a szellemi létezésünknek a fizikai vetülete. Annak a tudósnak, aki azt mondja, hogy az asztrál- és mentálvilág valójában mind itt van a földön, az anyagban, atomokból álló agyunkban, tulajdonképpen félig igaza van, hiszen ezek a síkok egymásban léteznek.

Lássunk egy egyszerű példát.

Ezoterikus közhelynek számít az emberiség elanyagiasodása, a szellemi dolgoktól az anyag felé fordulása. Valójában a figyelmünket bizonyos folyamatok miatt jelen fizikai valóság egyre jobban elcsábítja, magára vonja, így egyre kevésbé vagyunk tudatában a szellemvilág nagyobb egészének. Ez a beszűkülési vagy süllyedési folyamat a fizikai sík padlójára nyomott le minket (igen, adott esetben a fizikai sík is tagolható különböző alsíkokra), de ott sem áll meg, nem állhat meg: az emberiség teremtett magának egy saját síkot, amely a fizikai alatt helyezkedik el, és részben a szellemvilág magasabb régiói, a mentálsík pótszereként funkcionál: ez a kibernetikai sík.

Az elektronikus szerkezetek, számítógépek absztrakt világában egy külön síkot alakítottunk ki, és időnk egyre nagyobb részét töltjük itt, lassan úgy megfeledkezve a fizikai világról is, ahogy korábban az annál magasabb világokkal tettük. (Részben ezt a folyamatot érzékelteti a Mátrix rémképe, ahol az emberiség egy olyan kibernetikus síkon van rabságban, amely a hajdan létezett fizikai valójának a tökéletlen másolata.) A kibernetikai sík valójában ,,itt van" a fizikai síkon, hiszen kézzel fogható a számítógép, mobiltelefon és minden egyéb eszköz, amely ,,előállítja", pontosabban implementálja azt számunkra, de mégis a fizikai síktól részben függetlenül létező valóság.

Egy, a kibernetikai síkon létező lénynek, mondjuk egy karakternek egy számítógépes játékban, a fizikai sík ugyanolyan transzcendens, mint a szellemileg megvakult embernek az asztrálsík. Az ő számára mindez nemvalóság, az ember nem is létezik, hiszen akármerre futkos pályája útvesztőjében, az emberrel, aki alkotta, soha nem fog találkozni, és soha senki nem lesz képes megmutatni neki, hogy néz ki egy számítógép, amin ,,belül" ő létezik. Nem is lehetséges ez, hiszen őt sík képernyőre tervezték, és fel sem tudná fogni a háromdimenziós valóságot, vagy például a ,,hőmérséklet" fogalmát. Természetesen amikor elmondjuk neki, hogy a fizikai lét háromdimenziós, és elméletben felfogja ezt, tévesen arra a következtetésre jut, hogy ha geometriai síkot váltana, és saját síkjáról a szomszéd síkra jutna, akkor kint lenne a fizikai világban. Erről szó sincs, hiszen az ő létezése nem kompatibilis ezzel a létezéssel, és ő a fizikai világban nincs sehol.

Ezért megtévesztő a valóság egyes vetületeire a ,,sík" szót használni, és ezért értelmetlenség az asztrálvilágot egy ,,másik síknak" képzelni, ahova ki lehet ,,röppenni", és akkor ,,ott vagyunk". Elég a mobiltelefonunkat elővenni és belépni a menübe, máris ,,kint vagyunk" a kibernetikai síkon, holott a fizikai síkon nem történt velünk semmi sem. De mivel mi a ,,valóság" relatív fogalmát a fizikai síkon értelmezzük, a kibernetikai sík nem valóság, hanem a transzcendens ellentéte: illúzió. Hogy mi tehát a valóság, azt az adott létforma tudatossági szintje határozza meg; a saját valóságán belül implementálódó ,,szubvalóságot" pedig mindenkor illúziónak, a saját valóságát implementáló ,,szupervalóságot" pedig transzcendenciának nevezi. Ennek fényében egyes buddhista irányzatok vitái a megvilágosodás természetéről teljesen értelmetlenek, hiszen nincsenek tekintettel arra, hogy egy ismert transzcendens valóságon túl újabb szuper-transzcendencia létezhet, tehát a megvilágosodásnak is több fokozata van, és nyilván jópár fokozaton keresztül kellett már mennünk ahhoz, hogy emberi formában tudjunk létezni. De van egy jó hírem: még nagyon hosszú út áll előttünk.





Az Univerzum

Az Univerzumban nincsen demokrácia. Ez azt hiszem, az eddigi néhány bejegyzésből meglehetősen tisztán kiderült.

Az Univerzumban nem egy csomó lény kaotikus futkorászásának, kavargásának eredőjeként kialakult erőegyensúly uralkodik. A lapokat felülről osztják, minden hatalom Istentől jön, közvetlenül vagy közvetve. Ő a teremtője, a tulajdonosa és a korlátlan jogkörrel bíró ,,rendszergazdája" az Univerzumnak. Az Univerzum Legmagasabb Szellemi Hatalmai (a továbbiakban: Mesterek) az ő közvetlen felhatalmazásával bírnak, és gyakorlatilag megoszlik közöttük az isteni mindentudás és mindenhatóság legfelsőbb privilégiuma, melyből minden egyéb hatalom, erő és képesség is származtatható, egészen a legtriviálisabb tetterőig, mellyel a hangya hátára veszi a leejtett morzsát. Így a Mestereknek lehetőségük van csillagrendszereket vagy akár egész galaxisokat teremteni vagy kitörölni a létezésből.

Az Univerzum nem teljesen egységes rendszer. Vannak ugyan egységes, mindenhol és mindenkor érvényes szabályai, azonban ezek semmiképpen nem azonosak az általunk ismert természeti törvényekkel - a fizika, kémia, biológia törvényei legfeljebb esetleges folyományai ezeknek az egyetemes törvényeknek, melyek minden rendszerben más és más módon és logika mentén jelennek meg. Hogy egy számítógépes példával érzékeltessük, nincs az Univerzumban egy Központi Szerver, ami az egész létezést mindenestül implementálja, hanem sok ,,kis" szerver van, asztrálhatalmasságok ezermilliárdjai, amelyek ,,jöhetnek" akár közvetlenül az asztrális létezés ősforrásaként szolgáló ún. Univerzális Formából, vagy akár ,,születhetnek" egymásból is. (,,Jöhetnek" és ,,születhetnek" idézőjelben, mert itt valójában egy egységes létezésben megjelenő szingularizációs folyamatról van szó, de ez most nem tartozik ide.) Az egyes rendszereknek megvannak a maguk szabályai, a maguk helyi törvényei, mind fizikai, mind szellemi szinten - és természetesen megvannak a maguk egyéni hatalmi privilégiumai is, tehát az, hogy valaki egy rendszerben szinte ,,mindenható", nem jelenti azt, hogy egy másik rendszerbe egyáltalán belépési joga van.

Az egyes rendszerek feletti rendszergazdai jogosultságokat a Mesterek osztják ki, ezeket a jogokat nevezzük szimbolikusan ,,mesterkulcsoknak". Aki egy rendszer minden mesterkulcsát a kezében tartja, az gyakorlatilag korlátlan hatalommal bír az adott rendszer felett. A mesterkulcsokat erővel vagy csellel megszerezni képtelenség, mint ahogy ,,eldobni" is (a velük járó felelősséggel együtt), csak önként lehet átadni és átvenni őket.

Az egyes rendszerek között óriási különbségek vannak. A leggyakrabban használt 7-es tagozás szerint vannak sötét rendszerek (egyes, kettes szintű), sötétszürkék (hármas szintű), világosszürkék (négyes szintű), és fehér vagy fényrendszerek (ötös, hatos, hetes szintű). Míg a sötét rendszerekben a fizikai létezés kiemelkedő fontosságú, a fényrendszerekben már nincs is ,,fizikai síknak" nevezhető létforma, minden szellemből van, a képzelet és a valóság között nincs különbség, az ott élő lényeknek pedig létszükségleteik nincsenek - soha nem éhesek, nem fáradtak, nem fáznak, nincs melegük, nem álmosak, stb. Nincs alvás, ébrenlét, részegség, meditáció vagy halál - csak egyetlen tudatállapotot ismernek, és a létezésük összes síkján egyszerre tudatosak (ők nem is osztják síkokra a létezést, csak mi fogjuk fel így az ő világaikat).

A 7-es tagozás a rendszereket lakóik elvárt szellemi fejlettsége alapján osztályozza. ,,Elvárt", mert egy rendszerbe - normális esetben - nem léphet be akárki, hanem a belépési szabályok bizonyos helyi létformához bizonyos szellemi fejlettséget és vágyszerkezetet írnak elő. Akinek hajlama van pl. ölni, annak egyrészt nincs keresnivalója egy fényrendszerben, másrészt nem is tudna ott magával mit kezdeni, hiszen ezt a hajlamot ott nem tudja kiélni.

A 7-es mellett létezik a 14-es vagy védikus tagozás is, amely aszerint osztályozza az egyes rendszereket, hogy az élvezet és a szenvedés aránya milyen. Értelemszerű, hogy a kétféle tagozás összefügg egymással, hiszen minél fejlettebbek egy rendszer lakói szellemileg, annál kevésbé hajlamosak akár véletlenül, akár szándékosan szenvedést okozni egymásnak vagy önmaguknak. A védikus tudás ezen skála szerint különböztet meg ,,mennyei" és ,,pokolbolygókat". A pokolvilágokon felvett testek jobban alkalmasak mind a szenvedés elviselésére, mind a harcra, az önvédelemre és az agresszióra. A magasabb világokban a fizikai test és a fizikai harc fontossága fokozatosan csökken, majd a fényrendszerekben meg is szűnik. Az, hogy az ördögi lényeket a keresztény mitológiában patával és szarvval rendelkező lényekként ábrázolták, nem hiba - attól még, hogy az ilyen kinézetű lények a földön békés növényevőek, a 14-es beosztás szerinti alacsonyabb világokban harcias fenevadak lehetnek, sőt bizony valóban ők azok, akik a pokolkirályoktól, a sötét rendszerek uraitól felhatalmazást és mágikus erőket kapnak, hogy felvigyázói legyenek az ott élő, adott esetben akár náluk szellemileg fejlettebb (emberhez hasonló) lényeknek is. A növényevőknek általában két oldalon van a két szemük, míg a ragadozóknak párhuzamosan előre néz (persze vannak kivételek), azonban szerintem mindenki látott már előrenéző szemű szarvast, de senki nem tudná megmondani, hol... 10. szinten pedig a macskáknak is oldalra néző szemük van, és békésen legelik a füvet.

A Naprendszer a 7-es szintű felosztás szerint kettes szintű, tehát sötét rendszer, a védikus felosztás szerint pedig 7. szintű, tehát nagyjából középszintű - lenne, azonban ez az utóbbi időben jócskán lecsúszott, már inkábbis az 5. szintű pokolvilágok közé vagyunk sorolhatóak.

Egy szellem, illetve szellemcsalád normális utazási folyamata a legalacsonyabb szintű világokban kezdődik, legalacsonyabb szintű lényekként, majd fokozatosan egyre feljebb vezet, keresztül az individuális léten, végül pedig a fényrendszereken át az individuális lét fokozatos újra feladásával elvezet a végső kozmikus megvilágosodásig, a létezés minden formájának feladásáig és a Mesterek közé való belépésig. A szellemcsaládokat fontos megemlíteni, ezek azok a nagyobb szellemi entitások, amelyeken belül egy osztódás-jellegű szingularizációs folyamattal az individuális lények létrejönnek, majd ismét visszaolvadnak egy nagyobb kollektívába - természetesen egy szellemcsalád szintén része egy még nagyobb kollektívának, és így tovább; minél nagyobb léptékben nézzük az Univerzumot, annál inkább azt látjuk, hogy egyetlen hatalmas élőlény ömagukban értelmetlen sejtjei vagyunk. Sejtes felépítés helyett talán célszerűbb lenne ezt a lényt a tűzhöz hasonlítani, amely ugyan lángnyelvekből áll, de a lángok között nem lehetséges éles határvonalat húzni, egyetlen egybefüggő jelenség az egész.





A földi rendszer működése

Elég nehéz lesz ezt közérthetően leírni, nyilván rengeteg kérdés érkezik majd, aminek felére sem tudok válaszolni - de lássuk, mit lehet kihozni ebből a témából, alapvető mágikus ismeretekre való támaszkodás nélkül.

Ismét vissza a buddhizmushoz, kiindulásnak itt is jó lesz. Az Univerzumban mindent a vágyak mozgatnak. Vágy nélkül nem lennének csillagok és bolygók sem, nemhogy lények tettekkel, célokkal, eredményekkel. Magát a megszületést, egy élet-pálya elkezdését a vágyak okozzák, amelyek egyúttal a tapasztaláshoz vezető utat is kijelölik. A vágyak tárgyai az élet során manifesztálódnak, és mivel minden vágy egyúttal azt is jelenti, hogy valamit nem értünk, ezért minden, ami az életünkben vágy tárgyaként jelenik meg, egy magyarázat, egy lecke, a szellemi fejlődés, a forráshoz viszzavezető út egy újabb lépcsőjének alkotószemcséje. Ahogy Lévi írta, a létezés az, hogy Isten beszél önmagáról önmagának.

Ennek megfelelően a lélek vágyai függvényében választja meg a létforgatagba való belépésének színhelyét, mind az adott rendszert és az adott bolygót, valamint a bolygón belül az adott civilizációt (ha van többféle), az adott élethelyzetet, családot. Úgy választ, hogy vágyait kiélhesse, hiszen ezáltal fejlődik.

Természetesen mindez nem ilyen egyszerű, hiszen a lelkek nem tudnák egymás között koordinálni ezt a folyamatot. Nem csak a vágyak tárgyai képeznek leckéket, hanem sokszor az is, amit az ember egyáltalán nem akart, hogy megjelenjen az életben. Ezt hívják a keresztény terminológiában gondviselésnek - egy emberi értelem által felfoghatatlan komplexitású sorsszövedéket igazgaznak a magasabb hatalmak, amelyet Nagy Világtervnek is szokás nevezni. Gondoljunk csak bele, ahhoz, hogy valaki megszülethessen, szükség van arra, hogy legyenek ilyen vagy olyan szülei, akiknek személye az ő sorsprogramjának része. Viszont a szülők szülővé válása és adott személyiséggel rendelkező gyerek felnevelésének feladata eleve egy kardinális sorsfeladat, mely nyilván adott kellett, hogy legyen már az ő születésükkor is. Így tulajdonképpen ,,mikor" terveznek meg egy adott embert? Nyilvánvaló, hogy a Nagy Világterv működtetésére csak olyan szintű szellemiségek képesek, akik a kauzalisztikus egymásutániság fölé emelkedve képesek az örökké-van (,,örökkévalóság") egymásmelletiségében ,,gondolkodni".

De a jelen bejegyzés nem is erről szól, hanem arról, hogy mindezen elvek hogyan és főleg hogyan nem valósulnak meg a földi létben.

Az ember alapvetően ,,szerencsétlen" lénynek van megtervezve. Szerencsétlenségének foka függ a szellemi fejlettségétől - minél magasabb szinten jár, annál kevésbé tudja elérni céljait. Ez nem véletlen. Ugyanis a Föld célja nem az, hogy - mint minden karmikus helyszín, ,,játéktér" - elősegítse az itt élők fejlődését, hanem az, hogy foglyul ejtse a lelkeket. Nyilván ez fizikaihoz hasonló gátakkal és kerítésekkel nem megy, hanem a lélek világán, a vágyvilágon keresztül történik.

Ha az Univerzum elsődleges (noha nem legfőbb) célja a fejlődés, akkor tulajdonképpen minden rendszer felfogható egy iskolaként. A Föld pedig egy olyan iskola, ahol a tanár nem tanít, hanem mindig csak vizsgáztat és buktat. Amíg rá nem jön valaki, hogy másik iskolában is megtalálhatja ugyanezeket a dolgokat, csak ott oktatás is folyik, addig engedelmesen mindig elölről fogja kezdeni az évet.

Az emberbe épített ,,szerencsétlenség" ugyanis egyfajta feketemágikus közeget hoz létre, amely az Univerzum normál működési rendjével ellentétes - az ember nem bevonzza vágya tárgyait, mint kéne, hanem eltaszítja. Értem itt most a lélek magasabb rendű, vagy mondhatjuk úgy is, mélységes vágyait, nem azokat a pillanatnyi felindulásokat, amelyek az élet során felvillannak az emberben, és ha hagyja, gyökeret is vernek benne. Tulajdonképpen maguk a reklámok is ,,börtönrácsok", a karmikus hátráltatás eszközei - elterelik a figyelmet, hamis vágyakat indítanak, hamis sorsot szőnek az embereknek. Erre már sokan rájöttek, azonban kevesen tudják azt, hogy még a viszonylag élhetőbb és ,,igazabb" régebbi korokban is alapvetően a legfontosabb vágyak kiélése mindig, mindenkor lehetetlen maradt. Természetesen kevesebb hamis vágy és figyelemelterelés mellett jobb esélye volt, hogy erre egyesek rájöhettek, és a rendszerből kiábrándulva végül távozhattak. De kérdezz meg egy igazán sikeres embert, híres sportolót, sztárt, milliomost, hogy mi az, amire legjobban vágyott egész életében - valami olyasmit fog mondani, amelynek közelébe sem kerülhetett soha. A festőművész rockzenész, a rockzenész festőművész akart lenni, hogy egyszerűsítsünk.

Az eltaszító közeg működése még a hétköznapi élet kisebb törekvéseinek szintjén is megfigyelhető. Nem véletlenül születtek Murhpy törvényei és főleg nem véletlenül lettek olyan népszerűek. Nem véletlen az sem, hogy a mágiáról mit sem tudó emberek is szerencse helyett ,,kéz- és lábtörést" vagy hasonlót kívánnak próbatétel előtt álló társuknak. Mindenki érzi és tudja, hogy a Föld így működik - különösen a Nagy Világterv összeomlása óta.

A kényszer és szabadság kettősségének egyidejűségét megérteni szinte képtelenség. A Nagy Világterv mindenkire kötelezően érvényes, ám nem determinál mindent, így mindenkinek van szabad mozgástere. Ha ezt a szabad mozgásteret mások sors-pályájának megsértésére használjuk, a Nagy Világterv megsérülhet. Minden egyes esetben, amikor valakit meggyilkolnak, a Nagy Világterv mintájában egy terjedő hiba keletkezik, mint amikor leszalad egy szem a harisnyán. Ezek után elgondolhatjuk, hogy az első világháborúnak (mely egyúttal az ún. ,,iszonyat korának" kezdete is volt) milyen következményei voltak. A Nagy Világterv gyakorlatilag megszűnt funkcionálni, a mély vágyak kiélhetetlensége miatti körbe-körbe futás és a sekélyes vágyak ezerpólusú vonzásában való tétova sodródás irányítja az életet.

Vegyük sorra, mi történik manapság egy lélekkel, mikor vesztére kapcsolatba kerül ezzel a rendszerrel! Kívülről a Földet úgy ,,reklámozzák", mint a szabadság bolygóját. Itt mindent lehet csinálni! S valóban, ha kívülről ránézünk, úgy is tűnik - itt minden együtt van, az egész galaxisból mindenféle tapasztalási formát összehordtak az elmúlt pár évezredben idecsábított lelkek, s főleg hívogatóan hat mindez a ,,pokolvilágok" lakói számára. Itt van napsütés, szép erdők-mezők, hegyek-völgyek, az egész alapvetően a lemúriai tervezés nemességét mutatja, legalábbis messziről nézve, ahonnan nem látszanak a tüskék, fullánkok és mérgek. (Azonfelül a pokolvilágok lakói ennél sokkal rosszabb dolgokhoz vannak szokva, hiszen a Föld eredetileg hetes szintű rendszer a védikus skálán, tehát ,,nem olyan rossz", ránézésre.) És akit mindez nem érdekel, ott van a városi pszeudo-létforma, egy olyan fajta technikai civilizációval, amely részben technomágikus alapokra épül (elektromosság, elektromágnesesség, atomenergia, számítógép, stb.), ilyesmit, meg persze komplex pénz alapú gazdaságot az ámuló jövevény legfeljebb a szürke rendszerekben láthat - ahova őt nem engedik be. Ahhoz először viszonylag magasabb szintű sötét rendszerek (mint amilyen a Föld is lenne normálisan) leckéit kell megtanulnia. A Földre viszont bárkit beengednek! A legsötétebbtől a legvilágosabbig, ide bejöhet bárki, nincsenek belépési feltételek. Nosza, próbáljuk ki...

A Föld olyanná vált az elmúlt egy-két évszázadban, mint egy kozmikus dühöngő. Van a galaxisban jópár valódi dühöngő, olyan rendszerek, ahol gyakorlatilag nincsenek szabályok, az alapvető természeti törvények kikerülhetetlensége mellett gyarkolatilag bárki bármit megtehet, nincs főnök, király, nincs hierarchia, csak amit te építesz magadnak, nincs karma, szabad a vásár.

Csakhogy a Föld nem dühöngő. A sötét rendszerekre jellemző karmikus törvény működik: szemet szemért, fogat fogért, vagy szebben megfogalmazva: éld át, amit másokkal tettél.

Azonfelül közel sincs szabad vásár, hiszen, mint leírtuk, a vágyak kiélése komoly akadályokba ütközik. Nem csoda, hogy eredeti célját a jövevény nem tudja teljesíteni, eredeti leckéjét nem tudja megtanulni, s ha nem képes megérteni, hogy a rendszer átveri, akkor ismételni fog. Ismételni fog kétszer-háromszor - s ha idáig eljutott, hát végképp itt ragad. Annyira belebonyolódik a földi életbe, hogy többet nem lesz képes elszakadni innen.

Hangsúlyozzuk, ez a jelenség már a korábbi évezredek és főleg évszázadok során is működött, azonban most jelentkezik hatványozottan. Egyre nehezebb elszakadni a Földtől és egyre csábítóbb az újabb érkezők számára.

Ide vezethető vissza a népességrobbanás is!

Korábban is bárki beléphetett a földi létbe, azonban felülről is egészen másképpen nézett ki a bolygó: az emberek királyai rendet tartottak, seggberúgták azokat, akik a legalantasabb vágyakat akarták itt kiélni, gyilkolni, rabolni, ilyesmit. Rend volt, ha sötét rendszerhez illő sötét rend is. A pokolvilágok lakói háromszor is meggondolták, akarják-e a kellemes földi ,,klímáért" cserébe a jobb magaviseletet felvállalni. Ma azonban mindenki láthatja, hogy a bűnösök jó eséllyel elkerülik a büntetésüket, így szabad a vásár, nem is beszélve a rengeteg csillogó technikai vívmányról, amelyek ugyancsak gazdag tapasztalási tárházat ígérnek - leszámítva, hogy a legtöbbeknek nem ezen dolgok megtapasztalására lenne szüksége. Így aztán ömlenek a pokolvilágokból a lelkek a földre, mohón várva a megtestesülés lehetőségét, karmikus program nélkül, a vágyak által behúzva az első szabad résbe.

Igaz, hogy régen nem létezett fogamzásgátló tabletta, azonban valójában ,,gyereket csinálni" senki nem tud. A technikai feltételek biztosítása önmagában sehova nem vezet; ahhoz, hogy egy új ember szülessen, szükség van egy lélekre, aki azt a jelmezt fel akarja ölteni, azt a szerepet el akarja játszani a földi életben. Mivel a Nagy Világterv romokban van, és az első szabad lehetőséget ki lehet használni, természetesen minden esetben, ha a fogantatás lehetősége fizikai és éteri síkon fennáll, azonnal lesz jelentkező. És ez a magyarázata annak, hogy miközben a bolygó népessége egyre nagyobb ütemben gyarapodik, a fehér ember az egyetlen, amelyiknek létszáma évről-évre fogyatkozik, s lassan kiszorítják természetes életteréből ugyanúgy, ahogy ő tette azt másokkal korábban. A fehér ember a leginkább hajlamos ugyanis a családtervezésre, itt a legnehezebb rést találniuk a pokoli bolygók mohó bevándorlóinak. Rést találnak hát maguknak Afrikában, ellenére a rossz körülményeknek és annak, hogy ott aztán igen nehezen tudják élvezni azt a fajta életet, amelyre áhítozva idejöttek - tudják, hogy karmikus kapcsolatokat kiépítve ,,bennfentesekkel" (akik már régóta keringenek a földi reinkarnációs ciklusokban) majd lehetőségük nyílik idővel a csillogó ,,fejlett nyugatra" is betenni a lábukat.

Valószínűleg mindez különböző, többségében - egyelőre - fehér emberek által lakott országok különböző kisebbségeinek magatartását is elég jól megmagyarázza, ezt nem szükséges részletesebben kifejteni sem...

Végezetül lássuk, mi történik azzal, aki meghal! Annyi vágy terhelődik a lelkére, hogy a köztes létben felébredni nem fog tudni, a halál után közvetlenül következő létfázisból (,,bardóból") szinte törvényszerűen a földi túlvilágra fog jutni.

A földi túlvilág igen rafináltan van megtervezve: kagylóhéj-világokat építenek ki maguk köré a lelkek, ahol az emberi élet dolgait reprodukálják álomszerű formában. A saját kagylóhéj-világának mindenki ,,istene", teljhatalmú ura - a földön ki nem élt vágyakra itt pótszereket teremthet magának az ember. Természetesen a pótszerek nem hoznak igazi tapasztalást, hiszen a kagylóhéj-világot saját magának vetíti az ember, ezért ott a dolgok úgy jelennek meg, ahogy a vágy tudatlanságában elképzeli magának, s nem igaz valójukban, érthetetlenül, idegenül, megértésre várva. Az elhunytak képesek egymás kagylóhéj-világaiba is átlépni, kollektív illúziókban részt venni.

És sajnos itt az átverés lényege.

Amikor a muszlim ember meghal és felmegy a fénybe, nem is sejtve, hogy rossz úton jár, az alagút végén megpillanthatja rég meghalt, szintén muszlim rokonait, barátait, akik elkísérik a paradicsomba - amely, mit ad Allah, pontosan úgy néz ki, ahogy Mohamed próféta leírta!

Na mit mondtam, hülye kufárok, ugye, hogy a miénk volt az igaz hit!

Amikor a krisnás meghal, ő is a ,,mennyországba" kerül - azonban az ő mennyországát Golokának hívják, s pont úgy néz ki, ahogy a Bhagavad Gítában le van írva!

Egyes buta emberek úgy képzelik el, hogy külön van katolikus mennyország a katolikusoknak, református a reformátusoknak és zsidó mennyország a zsidóknak... - és ki hinné, nekik van igazuk. Mindenki a hite szerint saját túlvilágot teremthet magának. Ha valaki túl sok Star Treket nézett és Klingon harcosnak képzeli magát, aki halála után Sto-Vo-Korba kerül, adott esetben még az ő várakozásai is beteljesülhetnek, és bejuthat egy olyan kagylóhéj-világba, amit egy excentrikus tizenéves hozott létre, aki egy péntek esti epizód után világfájdalmában rituális Mauk-to'Vor öngyilkosságot hajtott végre és ő álmodta meg a klingon túlvilágot a többi fanatikus számára.

Boldogan elidőzhet tehát mindenki egy szabadon választott vagy akár saját készítésű kagylóhéj-világban - persze van, aki a túlvilágon sem lesz boldog, hisz annyira belegabalyodott a szenvedésteli élmények hálójába, hogy önnön kagylóhéjvilágából is poklot fog formálni. (Bár az ilyen, karmikusan nagyon terhelt emberek általában még a ,,felső világban" sem ébrednek fel, hanem az ,,alsó világ" zsúfolt kavargásában tudatosodva élik át az újraszületés folyamatát, pl. úgy, ahogy azt Szepes Mária a Vörös Oroszlánban leírta.) Minden szép és jó - amíg a valódi vágyak a valódi tapasztalásba el nem kezdenek visszahúzni, és akkor döbben rá szerencsétlen hívő, hogy az ígért örök mennyország bizony nem tart örökké! A saját vágyai húzzák vissza ,,a földre", tehát a középső világba, egy újabb testesülésbe.

Egyirányú zsákutca ez a bolygó, innen szabadulni igen nehéz - bár nem lehetetlen. A szabadulást hirdeti a kereszténység a megbocsátás, a földi karma elengedésén át, a buddhizmus a vágynélküliségen át, vagy akár a vaisnava hinduizmus a figyelem magasabb szellemi régiók felé való irányításán át. Természetesen mindannyiuknak ott van a túlvilág csapdája, hogy jobbra a következő elágazásnál ott az a ,,mennyország" meghamisítva, melyet valójában vallásaik legnagyobb tanítói csak az út legvégére ígértek. Ha ezt el tudják kerülni, akkor megszabadulhatnak a földi létből, felébredhetnek a köztes létben, ahonnan szabad a pálya, létesülést lehet választani bármelyik rendszerben.

Mivel akik ezt olvassák, egytől-egyig át fognak menni ezen a folyamaton, fontos hangsúlyozni, hogy a Földönsemmi olyan nincs, amelyet más világokban át ne lehetne élni!

Még ha valaki olyan triviális dolgokra is vágyik, mint hogy sok pénze legyen, azt is elérheti egy másik sötét rendszerben, amely nem ilyen csapdaként működik. Ha egészében ugyanilyen bolygót (szerencsére!) sehol nem is találhatsz, mindezeket a tapasztalási formákat végigélheted más világok egész sorában is. Természetesen először más sötét világokba kerül át az innan kilépő lelkek nagy része. Ha az általános iskola 2. osztályában megbuktatnak valakit és átmegy egy másik osztályba - a tanulást ott is csak a 2. osztály újrakezdésével folytathatja, azonban ott már megvan az esélye, hogy tanítanak is majd valamit, és 3. osztályba léphet.

Ha már az iskolás példánál tartunk, említsük meg, hogy mivel Jehova tanítóbácsi nem tanít, csak követel, ezért az iskola felső vezetése középiskolásokat és egyetemistákat ültet a másodikosok közé, hogy korrepetálják őket. Sajnos ez a rendszer annyira ravasz, hogy még a középiskolások egy része is elhiszi év végén, hogy őt megbuktatták, és újrakezdi az évet, ahelyett, hogy dolga végeztével kisétálna az osztályból és visszamenne a középiskolai szintre (világosszürke rendszerekbe), ahova való. Természetesen ugyanez az egyetemistákra (a fényrendszerek lakóira vagy ,,fénylényekre") nem igaz, őket semmi nem tudja kötni ehhez a rendszerhez, annyira primitívnek látják.

Előre tudom, hogy jönni fog a kérdés, miért nem lehet Jehova tanítóbácsi kirúgni - a hasonlat ott sántít, hogy valójában ő is tanuló, mint mindenki az Univerzumban, és neki is meg kell tanulnia a leckéjét.





Mi a baj az evolúcióval?

Korábban emlegettük már az evolúció-elmélet helytelen, hiányos és pontatlan, csalóka voltát, itt az ideje, hogy végre tisztázzuk: miért nem fogadjuk el a darwinizmust?

I. Az evolúció története

Az evolúcióelmélet alapjait a közhiedelemmel ellentétben nem Charlie Darwin rakta le. Már az ókorban is léteztek ,,szinogenetikus" elképzelések, tehát a különböző típusú élőlények közös származásáról szóló filozófiai tételek. Természetesen ezek nemigazán ,,genetikai" származást vagy rokonságot jelentenek, hiszen a modern genetika alapjait csak Mendel rakta le a 1865-ben. Sokkal inkább az ,,asztrális szimpátia" elvére épültek, amely a természet okkultista szemmel történő tanulmányozásából fakadt. (Az ókorban és a kora középkorban minden tudós okkult beavatott is volt.)

Az evolúció és a közös eredet modern megközelítése, amelyet darwinizmusnak is hívnak, - nagyon meglepő módon - egy titkos társaságtól eredeztethető, amelyet Lunáris Körnek neveztek. Ennek tagja volt Erasmus Darwin, Charlie nagypapája, aki 1796-ban elsőnek fogalmazta meg részletesen az evolúció menetének mai elképzelését, faszerkezet-jellegű hierarchiát tulajdonítva az élőlények típusainak, s egyetlen közös szó szerinti őst feltételezett. Nézeteit a korabeli (akkor még keresztény) tudósok nagy része nem fogadta el. A társaságnak mellesleg szintén tagja volt Benjamin Franklin, valamint - ami a lényeg - egy James Hutton nevű skót polihisztor, akinek a nevét nem különösebben jegyezte fel az utókor (legalábbis a tankönyvekből valahogy rendre kimarad szegény), pedig ő állt elő az ötlettel, hogy a Föld több millió éves (akkor még csak annyi volt; Kent Hovind kiszámolta, hogy a tudósok percenként 41 évet öregítenek bolygónkon). Elmélete, a ,,plutonizmus" felváltotta a korabeli ,,neptunizmust" (amely alátámasztotta a fiatal Föld elképzelést s a vízözönről szóló, minden vallásban jelen lévő történetet), megosztotta a tudomány világát, s utat nyitott Charles Lyellnek.

Charles Lyell egy skót jogász volt, tudományos végzettsége nem volt, bár végigülte William Buckland néhány ásványtan óráját 1816-ban, majd 1821-ben Robert Jameson szemináriumát (mindkét tudós Hutton lelkes híve volt), s ez ,,különös módon" feljogosította arra, hogy a Londoni Geológiai Társaság titkárává váljon 1823-ban. 1830-ban már geológia professzor volt a Londoni Királyi Főiskolán (lehet, hogy az intézménynevekre és könyvcímekre nem az általánosan elfogadott fordítást használom, de angol szakirodalomból dolgozok, a magyar szokás szerint sovány, pontatlan - marxista újradoktrinálás - és nehezen hozzáférhető), és megjelentette a Geológia Alapelvei című könyvét, amely mérföldkő volt mind a geológia, mind az evolúciós biológia történetében. Ebben pontosan meghatározta az egyes geológiai rétegek korát, ,,bebizonyítva", hogy a Föld - immár - több százmillió éves, s az egyes rétegek egyes földtörténeti korokból származnak, ahogy azt ma a világon minden iskolában tanítják. A különböző rétegekben pedig különböző fejlettségű állati fosszíliák találhatóak, s ez geológiai bizonyíték: az evolúcióra.

Hogy mindezt Lyell honnan vette, rejtély. 98 évvel járunk azelőtt, hogy a Geiger-Müller számlálót feltalálták volna, a radiometrikus kormeghatározás módszerei pedig csak a XX. század derekán kezdtek megjelenni. Lyell egyszerűen saját korának mérhető geológiai folyamatait (elsősorban a vulkanikus tevékenységet) lineárisan visszaszámolta a múltra, abból kiindulva, hogy több millió (sőt, százmillió) évvel ezelőtt is pontosan ugyanígy zajlottak ezek a folyamatok. A modern geológia ezt az elképzelést réges-régen megdöntötte: emlékezzünk a különböző földtörténeti korok különböző folyamataira, először a röghegységek, majd a lánchegységek jöttek létre; ahogy a földköpeny egyre hidegebb lesz, a vulkanikus tevékenység csökken - minderről Lyell még semmit sem tudhatott! Azonban a geológiai rétegekről szóló meséjét a mai napig nem kérdőjelezte meg a ,,hivatalos tudomány" - főleg azért, mert a darwinizmus legfőbb ,,bizonyítékáról" beszélünk.

Lyellnek ugyanis volt egy jóbarátja, akit Charles Darwinnak hívtak. Az ő életútja és munkássága elég közismert és rengeteg anyagot lehet találni róla az Interneten is, tehát erre most ne térjünk ki. A lényeg az, hogy Lyell nézetei és könyve lassan felőrölték előbb a Biblia hitelességébe, majd Istenbe vetett hitét; bár ő maga nem így vallott a nyilvánosság előtt, de a Beagle fedélzetén írott útinaplója erről tanúskodik. Kutatásainak eredményeiben Lyell és saját nagyapja elméleteinek bizonyítékát látta, s elkezdett dolgozni a saját, ,,pontosított" evolúció-elméletén. Azért az ő nevéhez fűzi a populáris tudomány az evolúciós biológia kezdetét, mert tőle származik amutáció és természetes szelekció gondolata, amelynek segítségével már pontos magyarázatot tudott adni arra, hogy az egyes fajok végül is hogyan alakultak ki...

S ahogy mindössze 6 évvel később Mendel megerősítette a mutáció létét (vagyis hogy az utódban valóban meg tudnak jelenni olyan genetikai tulajdonságok, amelyek egyik szülő genotípusában sem voltak benne) egyesek azonnal ,,bizonyítottnak" látták Darwin elméletét - s ez a mai napig is így van.

II. Az evolúció bizonyítékai

Az evolúció egy munkahipotézis. Több mint egy szipla hiedelem, de semmiképpen nem tény. Az evolúció hívei az iskolai diákoknak és általában a nagyközönségnek úgy állítják be, mintha az evolúciónak rengeteg bizonyítéka lenne. Valójában egyetlen olyan bizonyíték sincs, amely például egy bíróság előtt megállná a helyét. Sok minden alátámasztja az evolúciót, ez tény. Ám a literalista kreacionizmust (a Biblia szó szerinti értelmezésére épülő tudatos teremtés elméletét) is rengeteg tudományos kutatási, mérési eredmény alátámasztja. Bizonyítani nem sikerült még egyiket sem, hiszen ha sikerült volna, a vita már eldőlt volna. A kétségbeesett bizonyítási szándék és az óriási erőfeszítések, amelyeket eme két elmélet hívei tettek - néha hamisítástól sem visszariadva - véleményünk szerint megbízható alapot adnak a feltételezésnek, hogy >egyik elmélet sem igaz<. Mindkettőben van igazság - a darwinizmusban is, mint az mindjárt meglátjuk. A darwinizmus melletti tudományos elkötelezettség egyik legfőbb logikus alapja, hogy használható, tehát működik, mint munkahipotézis, eredményeket lehet vele felmutatni. Azonban a kreacionisták is mutattak már fel eredményeket (pl. magasnyomású oxigénkamrák), persze erről nem szabad beszélni.

De lássuk az evolúció főbb bizonyítékait:

1. és legfontosabb: a geológiai bizonyíték. A Földön már 26 olyan helyet találtak, ahol a fosszíliák az egyes rétegekben darwin elméletét alátámasztandó, a kifejlődési sorrendben és Lyellnek is megfelelő korokhoz köthetően találhatóak meg.

2. Az evolúció ma is megfigyelhető, az élőlények átalakulnak, a megváltozó élettér tudományosan dokumentálható speciációt - fajkeletkezést - okoz (amely önmagában egyértelmű cáfolat arra, hogy minden fajt Isten teremtett volna).

3. Az egyes fosszíliák korát radiometrikus kormeghatározással ellenőrizhetjük, számos olyan fosszília és élettelen kőzet is van, amelyek bizonyítják, hogy Charles Lyell pontosan állapította meg a rétegek korát, Darwin elmélete az élőlények fejlődési sorrendjéről és üteméről pedig szintén helyes.

4. Kémiai, szerkezeti, funkcionális, stb. hasonlóságok vannak az egyes fajok között - ezek a rokonsági hidak gyakran még törzsek, sőt országok között is átívelnek: minden élőlény egy vagy több sejtből áll, minden sejt fehérjéi ugyanabból a 20 aminosavból épülnek fel, mindegyikük DNS szerkezete hasonló, stb. Rengeteg a hasonlóság, mely a rokonságot bizonyítja!

5. Jópár élőlényben találhatóak csökevényes szervek vagy kezdemény-szervek.

6. Az embrionális fejlődés stációi az evolúciós fejlődéssel összhangban vannak.

7. Az életnek az őstengerekben, a ,,prebiotikus őslevesben" való megjelenését kémiai kísérlettel szimulálta több tudós is (pl. a >Zeitgeist-bejegyzésben< emlegetett Carl Sagan), a kísérlet lényegében sikeres volt. Ammóniából, koncentrált elektromos energia felhasználásával, sikerült fehérjeszintézist megindítani.

8. Egyes fajok több kontinensen is jelen vannak, amely csak úgy képzelhető el, hogy egy helyről származnak, s a kontinensek régen egybefüggő szárazföldet alkottak.

III. Problémák az evolúcióval

Lássuk ezeket a ,,bizonyítékokat" néhány elhallgatott tény fényében:

1. Amiről nem beszélnek: hogy minimum 26.000 olyan hely is található a Földön, ahol NEM a megfelelő sorrendben vannak a fosszíliák, például madarakat találtak az őshüllők alatti rétegekben, trilobitákat találtak emberrel megegyező rétegekben, emberkéz alkotta használati tárgyakat találtak a legmélyebb rétegekben, még a feketekőszénben is, stb.

2. Ez a darwinisták legnagyobb csalása: megfogják az egyetlen érvényes és valós részét az elméletnek, és bizonyítékként lobogtatják. Tény: Az élőlények képesek átalakulni. Tény: A természetes kiválasztódás működik.Tény: ha egy adott faj két populációja két különböző élettérre szeparálódik, idővel az eltérő körülmények hatására külön fajjá válnak szét: speciáció. Darwin lényegében a speciációt figyelte meg a Galapagos-szigeteken, különböző madárfajok és különböző hüllőfajok között állapított meg rokonságot - madár a madárral, hüllő a hüllővel. Hogy a hüllő a madárral is rokonságban lenne, meg az árokparti sóskával is, az már csak spekuláció volt a részéről, ennek semmilyen kézzelfogható bizonyítékát nem találta meg (sem senki azóta). Egyszerűen felfedezte, hogy bizonyos fajok rokonságban vannak egymással, s ezt kiterjesztette az egész élővilág összes fajára, részletes és hihető elméletet dolgozott ki arról, hogy az egyes fajok milyen fejlődési sorrendben s milyen fejlődési útvonalon keresztül alakultak ki egymásból. Erről részletesebben a VII. pontban lesz szó.

A speciáció nem cáfolja még a literális kreacionizmust sem, nemhogy tágabb értelmezéseit. A Biblia nem ,,fajokról" ír (ez a modernkori tudomány kifejezése), hanem fajtákról, típusokról. A kreacionista biológusok nem tagadják a fenti tényeket, mivel azok megfigyelhetőek, mérhetőek, mesterségesen előidézhetőek. Ha mesterségesen változtatott környezetbe helyezünk egy populációt, alkalmazkodni fognak az új viszonyokhoz. Ha zöldre festjük az utcákat, a városi galambok 100 év múlva zöldek lesznek. Ez tény, ezt józan gondolkodású ember nem vitatja - de mivel a kreacionisták sem az akadémikus platformokon, sem a tömegmédiában nem juthatnak szóhoz, ellenfeleik akármit a szájukba adhatnak, s természetesen ezt szokták leggyakrabban a szájukba adni, mivel ez a legnagyobb ostobaság, amellyel legkönnyebben lejárathatóak a tudatos tervezés hívei.

3. Az egyes fosszíliák korát nem radiometrikus kormeghatározással állapítják meg! Az alapján állapítják meg, hogy melyik rétegben találták meg őket. A rétegek korát Charles Lyell adta meg 1830-ban, mindenfajta komolyabb tudományos alap nélkül, s ezeket a számértékeket használják ma is. Ámde az egyes kőzettípusok több rétegben is előfordulnak, így tehát egy adott kőzet adott réteghez és adott földtörténeti korhoz tartozó voltát hogyan állapítják meg? Hogy milyen fosszíliákat találtak bennük! Körkörös érvelés, ahogy a vöröseltolodás kapcsán is említettük a >8. rádióban<; a kormeghatározásnál a természettudomány különféle ágai előszeretettel használnak körkörös érveléseket.

Valóban létezik számtalan olyan fosszília, amelynek kora radiometrikus módszerrel ellenőrizhető, pontos és helyes. Azonban, akárcsak az 1. pont esetében, itt sem beszélnek a milliónyi olyan fosszíliáról, amelyekre hibás értéket ad vissza az adott kormeghatározási módszer. A radiometrikus kormeghatározás egyszerűen nem műdödik. Anomáliás értékeket ad vissza, amelyek közül kiválogatják a tudósok a nekik tetsző értékeket, s bizonyítékként bemutatják a nagyközönségnek. A radiometrikus kormeghatározás talán legmegbízhatóbb módszerének a szénizotópos kormeghatározást tartják, azonban ez egyrészt csak néhány ezer évre visszamenőleg működik pontosan a C14 izotóp viszonylag ,,rövid" felezési ideje miatt, másrészt valószínűleg erről lesz majd egy külön kiegészítő bejegyzés, példaként demonstrálva, hogy eme ,,legmegbízhatóbb" módszer hány ponton bukik el.

4. Ezek a hasonlóságok valóban léteznek, azonban ezek nem bizonyítják a közös ős általi rokonságot, csak akként értelmezhetőek az evolúció hívei számára. Éppen ilyen könnyen értelmezhetőek ugyanis a közös tervezőáltali rokonság jeleként is!

Példa: a rovarok egy része tud repülni, ahogy a madarak nagyrésze is. Nemcsak a repülés képessége közös bennük, de a megvalósítás módja is: a szárnyukat vertikálisan rezegtetik, minél kisebb testűek, annál gyorsabban. Az ember által alkotott repülő szerkezetek egyike sem akalmazza ezt a módszert (héliumos és hőlégballon, sárkányrepülő, légcsavaros és sugárhajtású repülőgép, helikopter, stb.) - az ,,ornitopter" kizárólag Frank Herbert fantáziájában jelenik meg. Sok módszer van tehát a repülésre, a természet azonban mindkét esetben pontosan ugyanazt használja. Bizonyítja-e ez a közös őst?

Lássuk, létezett-e a darwinizmus szerint olyan ,,primitív" élőlény a Földön, amely tudott repülni, s mind az ízeltlábú rovarok, mind a gerinces-melegvérű madarak őse lehetett? Természetesen ilyen lény létezését még csak nem is feltételezték soha. Az ízeltlábúak és a gerincesek legközelebbi ,,közös őse" valahol a lapos- és szalagférgek környékén kereshető talán (majd aki nálam jobban ért hozzá, megmondja). Akkor mit bizonyít inkább ez a közös tulajdonság: közös őst vagy közös tervezőt?

5. Nem léteznek csökevényes szervek A ,,farokcsont" nem csökevényes szerv, a neve félrevezetés, a csalás része: a gerinces állatok farka a gerincoszlop meghosszabbítása. A ,,farokcsont" nem része a gerincoszlopnak, funkciója is eltérő (igen, van neki): nem a vázizomzat közvetett tartásában játszik szerepet, hanem a bélcsatorna simaizomszövete* tapad hozzá. ,,Evolúciósan" tehát semmi köze nincs a farokhoz, ráadásul semmi sem magyarázza, hogy a fáról lejövő s lassan felegyenesedő, emberré váló majomfajtának miért ne lett volna szüksége a farkára továbbra is. Ez propaganda-eszköz, semmi más, a biológusoknak kéne tudniuk a legjobban. A féregnyúlvány sem csökevényes szerv, nagyon fontos része az immunrendszernek, akárcsak az orr- vagy a torokmandula. Ezek nélkül is működőképes marad az immunrendszer, akkor ezek is csökevényes szervek? Fél szemmel is lát az ember, akkor a két szem csökevényes? Nem léteznek funkció nélküli, elcsökevényesedett vagy épp kezdeményszervek - s ha léteznének, az sem bizonyítaná az evolúciót, hanem inkább cáfolná (még annak tényszerű, igaz részét is), hiszen 30-40 generáció alatt eltűnnének.

6. Ezt a hazugságot Ernst Haeckel professzor találta ki 1869-ben. Charlie Darwin lelkes követői ugyanis egy évtized alatt sem tudtak semmilyen bizonyítékot találni az elmélet helyességére. (Nagy dolog. 2009-ben átléptük a kerek 150 évet, és még mindig sehol semmi.) Haeckel tehát úgy döntött, hogy ,,kreál" egyet! Mindenki emlékszik a biológia-tankönyvből arra az ábrára, amely az egyes állatok és az ember magzati fejlődési stádiumait mutatja be. Ez a rajz minden tankönyvben azonos, mivel Haeckel saját keze munkáját használják mindenhol - ez ugyanis az egyetlen ,,bizonyíték" az embrionális fejlődés általi evolúciós közösségre. A rajz hamisítvány, amint az egy ultrahanggal ma már könnyedén ellenőrizhető, azonban Haeckel még saját korában is elég hamar lebukott: a Baseli Egyetem professzori kara felfedezte a csalást 1874-ben, s kirúgták az egyetemről. Rajza azonban a mai napig benne van minden tankönyvben (s mellesleg az abortusz-kampány egyik ideológiai sarokköve).

7. Ez egy újabb propaganda-hazugság. (A pontos információkat emlékezetből nyomom, mivel a fellelhető anyagellentmondásos - mindenhol mást hazudnak.) Problémák a kísérlettel:

a) A kísérlet csak akkor sikeres, ha a rendszerben nincs jelen a bomlasztó hatású UV-sugárzás, s nincs jelen oxigén sem, mivel a szerves anyagok könnyen oxidálódnak. Emiatt találták ki, hogy az élet az óceánok mélyén indult, hiszen ha nincs oxigén, nincs ózonréteg sem, a víz viszont elég jól szűri az UV-sugárzást. A probléma csak az, hogy a víz vezeti az áramot, ezért a víz alatt nincs természetes elektrosztatikusság - mi indította be akkor a folyamatot?

(Apropó, ha az élet a tengerek mélyén indult, ez azt jelenti, hogy 3-4 milliárd évvel ezelőtt már voltak tengerek. Azonban van egy kis probléma: a tengerek folyamatosan elsósulnak, mivel az őket tápláló folyamok hordalékának egy kis része só. A hordalékban lévő por, homok, agyag, stb. leülepszik lassan, a só azonban oldódik a vízben, így addig nem kezd leülepedni, míg az oldat telítetté nem válik. (Ettől még messze vagyunk.) A víz folyamatosan körbejár a párolgás-esőzés által, azonban a só mindig csak egy irányban mozog, nem tud visszakerülni a szárazföldre, így a tengerek egyre sósabbak lesznek. Ha az óceánok több milliárd évesek lennének, már réges-régen telítődtek volna sóval, és az óceánok alatti lerakódások sótartalma is jókora vastagságban megegyezne a százazföldi rétegek sótartalmával. Azonban mivel az oldat telítettségétől még messze vagyunk, az óceáni rétegek sótartalma értelemszerűen sokkal alacsonyabb, közel 0. Vagyis: az óceánok nem lehetnek még egymillió évesek sem...)

b) A végtermék 2%-a volt aminosav. 2% benzol és 96% kátrány keletkezett még. A probléma tehát: a produktum 98%-a mérgező volt az életre, mivel az aminosavak sokkal gyorsabban kötődnek hozzájuk, mint egymáshoz. A kísérlet tehát lényegében kudarc volt.

c) A húszféle aminosavból mindösszesen néhányat, az egyszerűbbeket sikerült előállítani. A molekulák fele ,,balkezes", másik fele ,,jobbkezes" volt, a természetben ez nem így működik, az aminosavak és ribonukleinsavak egynemű bal- és jobbkezességük révén tudnak egymáshoz kapcsolódni, egymásra oda-visssza hatni.

d) Még ha sikeres is lett volna a kísérlet, néhány aminosav nem jelenti azt, hogy ,,életet" csináltunk. Ha az aminosavakat úgy fogjuk fel, mint az ábécé betűit, akkor a fehérjék a mondatok. Egy sejt legalább egy könyvespolcnyi mondatból áll, s egyetlen betű rossz helyre kerülésétől működésképtelenné válhat. Ha valaki betűtésztából kiszórja nekem a Gyűrűk urát (s az még csak egyetlen kötet a polcról, mondjuk egy kis sejtszervecske), akkor elhiszem, hogy az élet így keletkezett. Ez az elképzelés még a XIX. századból származik, amikor azt hitték, egy sejt az a testnek egy ,,építőköve", kis darab zselé, vékony hártyával körülvéve - a korabeli mikroszkópokkal ugyanis ennyit láttak belőle. Ma már tudjuk, hogy egy sejt bonyolultabb, mint bármelyemberkéz alkotta szerkezet.

8. A fajok interkontinentális szétszórtsága megmagyarázható azzal is, hogy volt egy vízözön, és előtte nem voltak óceánok.

A kontinensek vándorlása pedig egy bugyuta mese. A kőzetlemezek valóban el tudnak mozdulni, de csak néhány métert. A Föld ugyanis nem madártej, a kontinensek nem az óceánokon lebegnek, éppen ellenkezőleg: az óceánok jelentéktelen tömegű és vastagságú pocsolyák a kontinentális lemezekhez képest. Az óceán felszíne alatt mindössze néhány kilométerrel ugyanolyan kőzetlemez található, mint amelyen most ülünk. Ha a kontinensek ezer kilométereket mozognának, sok száz kilométeres lánchegységek gyűrődnének fel. Ezek hol vannak?

A kontinensek összeilleszthetőek, ezt láthatjuk a tankönyvek ábrázolásain. Ezzel két probléma van:

a) Nem a kontinensek alakja a döntő, hanem a kontinentális lemezek alakja, az pedig nem összeilleszthető. A kontinensek alakja a vízszint függvényében változik, a vízszint pedig a sarki jég olvadása miatt folyamatosan emelkedik (az emberi tevékenység csak meggyorsította ezt a folyamatot), vagyis a kontinensek X millió évvel ezelőtt teljesen más alakúak voltak.

b) A kontinensek nem összeilleszthetőek, a tankönyvekben látható rajz hamisítvány, ez könnyen ellenőrizhető egy műholdas térkép segítségével: a rajzon a kontinensek nem méretarányosak. Afrika és Dél-Amerika arányában van a legnagyobb eltérés, erről bárki könnyen meggyőződhet.

IV. A Darwinizmus halála

Darwin szerint az evolúció receptje: véletlen mutáció + természetes szelekció. Ennek mindkét fele megdőlt mostanra.

Lássuk a természetes szelekciót! Ennek lényege, hogy az adott kontextusban - élőhely/környezet/társulások/verseny/stb - a nagyobb eséllyel túlélő és szaporodó egyed az életképesebb, s az ő génjei nagyobb arányban keverednek be a populációba. De hogy nem minden faj ezen folyamat eredménye, azt már Darwin korában is jól tudták az emberek. Nézzük a tehenet! A tej ,,evolúciós" szerepe, hogy az újonnan születő utódnak átmeneti, de teljes értékű táplálékot biztosítson - az anya anyagcseréjéről az utód szülés után, fokozatosan válik le. A tehenek azonban nemcsak olyankor adnak tejet, mikor borjuk van, hanem folyamatosan. Ez egy mutáció eredménye. Mitől hasznos ez a mutáció? Nekünk abban, hogy megisszuk a tejet, a tehénneklegfeljebb annyiban, hogy mi döntöttük el a múltban, melyik tehenet engedjük szaporodni, tehát ha több tejet ad, nagyobb az esélye a túlélésre és szaporodásra. Amit tehát itt látunk, az mesterséges szelekció, nem természetes!

A véletlen mutáció szintén megdőlt a '80-as években, s itt újra, sokadszorra hivatkoznék Bruce Lipton előadására - bár aki eddig nem nézte meg, most se fogja. Az élőlények DNS-e nem egy könyvhöz, inkább egy füzethez hasonlít, amely íródik is az élettapasztalatok függvényében. Az írás módját és mikéntjét szintén erre a célra létező, ,,génmodósító gének" határozzák meg - persze nem maga a gén végzi a módosítást, a gének közvetlenül nem csinálnak semmit, a fent említett balkezes-jobbkezes minta alapján a ribonukleinsavak (ideértve a dezoxi-ribonukleinsavat is) az aminosavakra hatnak, s vice versa. A gének önmagukban nem ,,csinálnak" semmit, passzív elemek, fizikai tevékenységet csak az aminosavak, ill. a belőlük felépülő fehérjék végeznek. A ,,DNS redundanciája" egy baromság, amely vissza-visszatér a genetikai kutatásokról szóló cikkekben: a gének nagyrésze ugyanis olyan viselkedésformák receptjeit tartalmazza, amelyekre a fehérjéknek egy adott, monoton élettérben nincs szüksége, így ezek az információk nem hívódnak le. De amint az élettér megváltozik, le fognak hívódni!

A gének és az élőhely tehát folyamatos egymásrahatásban vannak az élőlényeken keresztül, random mutációk pedig, bár valóban történnek, de általában csak káros változásokat idéznek elő - a hasznos változások tudatosalkalmazkodási folyamatból erednek.
Egy példaként, mindez a ,,homoszexualitásért felelős gént" is új megvilágításba helyezi. Nyilvánvaló, hogy ez egy öngyilkos gén lenne, mivel akiben benne van, sokkal kisebb eséllyel fog szaporodni. Akkor hogy létezhet mégis? Úgy, hogy az újabb kutatások alapján lehetőség van arra is, hogy a környezeti hatások által újratermelődjön ez a gén, ha pedig a környezeti hatások nem aktiválják, oly mindegy, hogy ott van-e. A ,,genetikai determinizmus" tehát régen megbukott, de mindenhol ezt sulykolják: az anyák nagyobbik fele hajlamos lenne egy abortuszra csak azért, mert megállapítják, hogy a magzatban ,,homoszexualitásért felelős" vagy ,,homoszexualitást okozó" gén van. A gén nem ,,okoz" semmit, az indító impulzusok a környezetben vannak, a gén csak a reakció mikéntjét írja le.

V. Az evolúció mint hitrendszer

Az evolúció nem csak természettudományos munkahipotézis. Mivel a fent vázolt erőszakos és tisztességtelen terjesztési módszerek jelen vannak mind az iskolai tananyagban, mind a populáris kultúrában, az átlagember számára, aki nem szakértője az evolúciós biológiának, egy hitrendszer is: egy vezérlőideológia, tehát olyan ideológia, amely társadalmi relevanciája miatt jelentősen befolyásolja az emberek világnézetét és ezáltal hétköznapi viselkedését is.

Mit üzen nekünk a darwinizmus?

1. Az élet ,,véletlenül" jött létre, senki sem teremtette, nincs semmi oka, sem célja annak, hogy itt vagyunk, csak éppen így történt, s ha már így történt, valamit ki kéne találni, hogy mit kezdjünk magunkkal - vagy sem, végülis tök mindegy.

2. Az élet egyedüli objektív célja: az életben maradás, a túlélés. Ennek érdekében fő prioritásunk mindenkor a túlélési esélyünk növelése kell legyen. A biztonságra való törekvés fontosabb, mint pl. a boldogság keresése vagy a szabadság, stb. A biztonságra törekvés eszközei: a monotonitásra való törekvés, a nem várt események lehetőségének minimálisra csökkentése, szabályozással (erről lehet, hogy lesz egy külön bejegyzés), valamint a megfelelő stabil anyagi egzisztencia kiépítése, tartalékok felhalmozása, stb.

3. Az ember egy evolúciósan felkapaszkodott majom.

4. Az ember áll az evolúció csúcsán, s mivel az ember felett szellemi hatalom nincsen, ezért az ember írja a szabályokat önmagának.

5. Az ember, mint egyedüli értelmes lény, képes szabályokat írni az ,,alatta lévő", uralma alatt álló természetnek is.

Lehet összeesküvés-elméletet kiáltani, azonban nekem úgy tűnik, nagyszerű rabszolga lesz abból, aki az első 3 pontot elhiszi. A 4. pont adja a ,,tudományos" megalapozottságot a humanista ideológiának, s a ráépülő különböző ideológiai rendszereknek, különös tekintettel a liberalizmusra, amelyet az 1. pont is megtámogat (itt látható a liberalizmus és a nihilizmus közeli rokonsága is), valamint a szocializmus különböző fajtáira, amelyeket a 4. és 5. pont is megtámogat. Ezek nyitották meg az utat Marx ,,forradalmista" eszméihez, az Ausradierengondolatához, stb. (Marx lelkes híve volt Darwinnak.) De gondoljunk csak bele: ha az ember egy majomból fejlődött ki Afrikában (3. pont), bizonyos embertípusok fejlettebbek másoknál, ergo egyes embertípusok közelebb állnak az állathoz! Nem véletlenül kezdték a nemzetiszocialista Németország iskoláiban ugyanolyan lelkesen tanítani az evolúciót, mint a Szovjetunióban a szocialista forradalom után. A fajelmélet teljes egészében a darwinizmusra épül. És ha vetünk egy pillantást az 5. pontra, hát elég szép ideológiai alapot ad a környezetpusztításra, a természet rendjének felforgatására, az embernek a természeten kívül-fölött való elhelyezésére, holott a 3. pont épp azt mondja, hogy az ember csak egy majom - de hát az ellentmondás ne zavarjon senkit. (Mindenesetre láthatjuk, hogy amikor a humanisták tűzik a környezetvédelmet a zászlajukra, a konfliktus feloldhatatlan.) Mint ahogy az 1. pont ellentmondása se zavarjon senkit: ha nincs se ok, se cél, akkor értelmetlené válik a ,,fejlődés" (evolúció) fogalma is.

Mindezeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a darwinizmus, legyen bármilyen ragyogó munkahipotézise a biológiának, egyúttal az egyik legkárosabb ideológia, amelyet valaha ember kitalált, s nagyobb szerepe volt a világ természetes rendjének szétverésében, mint bármely másik emberi gondolatnak a ,,felvilágosodás" történetében.

VI. Az emergencia

Az élet kezdetének, valamint a vertikális evolúciónak (lásd a VII. pontban) a problémájára válaszul felvetették az ,,emergencia", mint új matematikai evolúciós csodaszer lehetőségét: az anyagban eleve benne foglaltatik az arra való hajlam, hogy fraktális formákat vegyen fel. Mint ahogy Darwin megfigyelte, hogy az egyik pinty rokonságban lehet a másikkal, s ebből kikövetkeztette, hogy a kenguruk is rokonságban vannak a pintyekkel, ez is hasonló mintát követ: látható, hogy hópehely létrejön magától, tehát csalán is fog. Ha el is fogadjuk, hogy az emergencia lehetősége jelentősen megnöveli az élet spontán létrejöttének esélyét, az ezzel kapcsolatos problémák:

1. Az emergencia elfogadása megdönti a bizonyosságot, hogy az élet egyetlen forrásból indult el, s így minden faj rokonságban van egymással.

2. Ha az emergencia igaz, az élet keletkezése laboratóriumban megismételhető. Hát, lássuk...

VII. Az evolúció matematikai cáfolatának lehetősége

A fajok közötti átalakulást általában két csoportra szokták osztani: ,,horizontális" és ,,vertikális" evolúció, vagy más kifejezéssel: mikro- és makroevolúció. Az előbbi mindössze ugyanazon élőlény-típusnak a kisebb átalakulásait jelenti, nagyrészben a meglevő genetikai információ torzításával, kisebb részben hasznos új géninformációk megjelenésével. Ez mérhető, megfigyelhető, bizonyítható tudományos tény, amely mellesleg nem cáfolja egyetlen történelmi vallásnak egyetlen tanítását sem. Az utóbbi viszont az egyes élőlény-típusok átalakulása, minőségi növekedés, új karakter és a hozzá tartozó, vaduonatúj leíró génszekvenciák megjelenése a semmiből - ez már csak spekuláció, nem kimutatható a gyakorlatban, s bár a tudósok szerint ez azért van, mert ez a folyamat csak évmilliók alatt történhet meg, valós paleontológiai bizonyíték sincs rá. Valószínűleg azért, mert soha nem történt meg.

A fajok átalakulása ugyanis fokozatosan történik, efelől nincs kétség: egyetlen csimpánz sem tud embergyereket szülni. A vertikális evolúcióban azonban olyan ,,evolúciós ugrások" vannak, amelyek fokozatos átalakulással nem valósíthatóak meg. Például:

1. a többsejtű élőlények úgy jöttek létre, hogy az egysejtűek kölcsönös előnyökért társultak egymással (ez eddig logikus), telepes élőlényeket létrehozva, majd a telepen belül az egyes sejtek specializálódni kezdtek a hatékonyabb kooperáció érdekében (ez szintén logikus), pl. a kívül lévő sejtek egy része megkeményedett, hogy kültakarót hozzon létre, mások magukra kellett, hogy vállalják a teljes telep ,,etetését", hiszen a középen lévők legfeljebb a szomszédaikat ehették volna, az meg nem valami jó, stb. Van az elméletnek egy szépséghibája: a többsejtű organizmusokban a sejtek DNS-e az egész organizmust írja le, nem csak az adott sejtet. Tessék mondani, ez hogy történt fokozatosan?

2. A kígyóknak állítólag kezdetleges lábacskáik vannak, amelyek évmilliók után járásra is alkalmasak lesznek majd. Egyrészt ezek a ,,kezdetleges lábacskák" már most is használatban vannak szaporodáskor, másrészt ha nőni kezdenek, egyre inkább csak útban lesznek majd a kígyóknak, s csak sok-sok generáció után tud elkezdeni mászni velük - addig csak akadályozzák a siklásban.

3. Az őshüllő elülső végtagjai állítólag szárnyakká alakultak. A probléma ugyanaz: lesz sok-sok ezer olyan generáció, amelyek járni már nem tudnak vele, repülni még nem.

Végtelenségig lehetne példákat sorolni ugyanerre a kaptafára. A vertikális (vagy makro-) evolúciót nem azért nem rekonstruálják laboratóriumi állatokkal, mert ,,túl sokáig tartana". Egyrészt elkezdeni azért el lehetne, nem? Másrészt ha már tudjuk, mi a kívánt végeredmény (lábakon mászó kígyó, azaz immár gyíkféle), irányított szelekcióval a folyamat rendkívül felgyorsítható lenne. Lenne, ha egyáltalán lehetséges lenne. Valószínűleg voltak ilyen irányú kísérletek, csak a fenti probléma miatt kudarcba fulladtak.

A probléma matematikai megközelítése:

A fokozatos átalakulás problémája, hogy ha az átalakulási folyamat elején ,,bemenő" élőlény túlélési esélyénél magasabb eséllyel bír a folyamat végén ,,kijövő" élőlény, a köztes fázisok túlélési esélye általában nem lineárisan növekszik, sőt sokszor egyáltalán nem monoton növekvő. Ehelyett létrejön az általam ,,hasznossági szakadéknak" nevezett képződmény:

A vízszintes tengelyen az idő múlása és a generációk egymásra következése kap helyet, a függőlegesen pedig a ,,hasznosság", szigorúan túlélési és utódnemzési esélyként kifejezve. Ez természetesen egy véletlenszerű görbe a probléma nagyjábóli érzékeltetésére, nem egzakt számértékeket mutat, és minden esetben más a görbe, a minimumhelyig sem feltétlenül monoton csökkenő, azután sem feltétlenül monoton növekvő, stb.

Egy ,,rosszabb" mutáció, mint látható is, egy határig életben maradhat. Egy rövidebb lábú antilopnak kisebb az esélye, hogy elmeneküljön a gepárd elől, de ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen kudarcra van ítélve. A kék vonal mutatja azt a szintet, ahol az adott mutációs szekvencia kihalásra, illetve a saját elődje általi kiszorításra van ítélve. Az átalakulás ezen a ponton megszakad - a makroevolúció matematikai képtelenség.

A hernyó sem versenyképes a természetben a lepkévé változás ideje alatt, elrejtőzik és begubózik, a viszonylag rövid átalakulási folyamatot így vészeli át. Azonban egy évmilliókig tartó átalakulás idejére a bálnává változó tehén, miközben éppen úszóleckéket vesz, nem írhatja ki egy táblára: ,,evolúció alatt - légyszi ne egyél meg". Nem kerülheti el az élet színpadán való megmérettetést több generáción át, s így nem kerülheti el a kihalást sem. A darwinizmus feltételezi, hogy az összes átalakulási fázis elégséges versenyképességgel rendelkezik.

Ez egyúttal megmagyarázza azt is, hogy a kisebb átalakulások miért lehetségesek: a hasznossági függvényük akár teljesen lineáris is lehet, de mindenesetre szigorúan monoton növekvő, lásd a zsiráf nyakának esetét, ahol a hosszabb nyak előnyösebb, nincs hátrányos köztes fázis.

Természetesen egy evolúciós folyamat kezdete és vége között több különböző lehetséges átmeneti útvonal van, s mindegyiknek más a hasznossági függvénye. Így meg kell találnunk azt az útvonalat, ahol egyetlen érték sem megy a kék vonal alá (amit persze szintén meg kellene határoznunk, hogy hol van!), s megoldottuk a problémát! Ha így nézzük, tulajdonképpen az egyes lehetséges átalakulási fázisokat, az átalakulóban lévő tulajdonság pillanatnyi lehetséges állapotait egy multidimenzionális gráf pontjaiként ábrázolhatjuk, ahol természetesen minden gráfpontnak sok közvetlen szomszédja van, mint mutációs lehetőségek. Az egyszerűség kedvéért ezt képzeljük el egy kétdimenziós gráfként, ahol egyik pontból a másikba szeretnénk eljutni, s erre rengeteg különöböző bejárási útvonalunk van. A 3. dimenziót pedig használjuk fel arra, hogy adjunk minden gráfpontnak egy ,,magasságot", Z koordinátát, amely a túlélési esélyét mutatja. Így hasznossági hegyeket-völgyeket fogunk kapni. A kék vonal kiszámolása - valószínűleg Nash-egyensúly által - a legnagyobb problémánk, de ha sikerült, az egydimenziós vonalból egy kétdimenziós síkfelület lesz, így ezt felfoghatjuk ,,vízszintnek is", mintha a völgyeink víz alá kerülnének, s mivel a kék vonal mutatta az életképesség határát, csak azok az állapotok életképesek, amelyek a vízszint felett vannak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hasznossági hegyekből hasznossági szigetek lesznek, s az összes ma élő fajt ezen szigeteken fogjuk megtalálni, túlnyomó részüket a középen levő csúcsok táján. Az egyes szigeteket vékony, kacskaringós ,,hidacskák" kötik össze, amelyek az átalakulás lehetőségét bizonyítják. DE! Amennyiben nincs az összes sziget között átjárhatóság - s meggyőződésem, hogy nincs - hanem szigetcsoportokat alkotnak, s az egyes szigetcsoportok között NEM LÉTEZIK átjárási útvonal, minden lehetséges útvonal víz alatti pontokon keresztül vezet, akkor matematikailag bizonyítottuk, hogy a Földön élő összes létformának NEM LEHET közös őse, az egyes szigetcsoportok között nincs evolúciós átjárhatóság, még irányított mutációval sem, így szeparált tudatos teremtés eredményei - amennyiben egy adott szigetcsoporton található legegyszerűbb formula már annyira komplex, hogy emergenciával sem, sem semmilyen egyéb módon nem magyarázható meg a spontán létrejötte. Ez valószínűleg így lesz, hiszen a fenti példa alapján az egysejtűek eleve külön szigetcsoporton eveznek, így bizonyíthatóan nem ősei a multicelluláris lényeknek.

Ezért kerestem én matematikust a rádióban, nem pedig azért, hogy mindezekre rájöjjön helyettem. Nekem egy olyan matematikus kellene, aki mindezt a számok szintén le tudja írni, s így együtt be tudjuk bizonyítani, hogy a Földön létező egyes élőlény-típusok: tudatos tervezés eredményei.

Adalék: a vertikális evolúció további problémája

Az evolúció állítólagos hajtóereje, hogy az élőlények az átalakulás által növelik a túlélési esélyeiket. A probléma az, hogy a vertikális evolúció általában hosszú távon is csökkenti a túlélési esélyeket. Szemben a fenti görbével, a végpont általában alacsonyabban lesz, mint a kezdőpont. Ha Budapestre ma este atombombát dobnak, miből mennyi marad ezek közül: moha, légy, patkány, ember? Látható, hogy egy élőlény minél bonyolultabb, annál ,,kényesebb", annál könnyebben tönkremegy. Akkor mi hajtja a makro-evolúciót?

*Helyesbítés: Az nem simaizomszövet, valóban a bélcsatornával van összekötve (székletürítéskor használatos), de mivel szomatikusan vezérelhető és nagy erőkifejtésre képes izomzat, ez alapján harántcsíkolt kell hogy legyen, és félig-meddig a vázizomzathoz sorolható, gyakorlatilag határeset. (,,Hivatalosan" biztos, hogy ide vagy oda van sorolva, nem tudom.) Ettől függetlenül a farokcsont használatban van, tehát a leírtak lényege nem változik. A 2012 Blog írásához kurva sok féle szakterületbe kell belefolynom, nincs ember, aki ezekhez mind értene olyan szinten, hogy ne vétene néha a tényszerűség ellen.

Mi a baj a kormeghatározással?

Vértől csöpögő kézzel írom ezt a bejegyzést, vért maszatolok szét a billentyűzeten - súlyos sebet ejtettem >az előző bejegyzésben< a szent tehénen. Legyünk kegyesek, és vágjuk el a torkát végre - ebben a kiegészítő bejegyzésben leírom, miért nem tudhatjuk a Föld és az egyes földtörténeti rétegek korát.

Mint az előző bejegyzésben már leírtam, a rétegek korát az ,,index fosszíliák" kora alapján állapítják meg, mindennemű fosszília korát pedig az alapján, melyik rétegből származik. A tudomány nem tudja elkerülni a körkörös hivatkozást a kormeghatározásnál, a radiometrikus kormeghatározásnak ebben vajmi kevés szerepe van, a rétegek korát már a XIX. században megállapították, Darwin olykor évszázadra pontos értékeket is bemondott, hasraütésre.

Persze felfoghatjuk Lyellt, Darwint és XIX. századi követőiket zseniális látnokoknak is, akik pusztán teória segítségével pontosan megjövendölték az egyes rétegek abszolút korát, majd a modern technika később empirikus bizonyítékot szolgáltatott mindehhez: a radiometrikus kormeghatározással.
A helyzet azonban az, hogy ezek a kormeghatározási módszerek csak elméletben működnek, gyakorlatban nem. Anomáliás, a feltételezett kortól messze eltérő értékeket adnak vissza - mindjárt meglátjuk, hogy miért.

Először is szögezzünk le valamit, mielőtt az anomáliás értékek heves letagadása megindul: az ilyen értékek hiánya, tehát az, hogy egy adott csontváz minden darabja minden laborban azonos értéket ad vissza, önmagába nem számítana bizonyítéknak a kormeghatározás működőképességét illetően - ahogy az sem, hogy minél mélyebbre ásunk, annál magasabb értékeket kapunk. A konzisztens és a korrekt között ugyanis óriási különbség van! Ha én egy olyan vonalzóval méregetek tárgyakat, amelyen 1.3 valós mm van feltüntetve ,,1 mm"-ként, minden egyes alkalommal, mikor megmérek egy 10 cm-es tárgyat, 7,7 cm-t fogok eredményül kapni, 20 centis tárgyakra pedig 15,4 cm-t. Konzisztensek az értékek, ez nem jelenti azt, hogy helyesek, és a vonalzóm jól működik.

Hogy működik a radiometrikus kormeghatározás?

Gyakorlatilag az összes formája azon alapul, hogy bizonyos instabil izotópok felezési ideje ismert, így az izotóp és a bomlástermék közötti arány megmutatja, hogy a folyamat mikor kezdődött el. Nagyszerű, azonban:

1. Számú probléma: az izotópok felezési idejét empirikus úton mutatták ki, vagyis méréseket végeztek, s a mérések konzisztens értékeket adtak vissza - ebből vonták le a következtetést, hogy a felezési idő állandó. Ez olyan, mintha próbálgatásos módszerrel akarnám bebizonyítani, hogy két szám összege mindig páros lesz (hm, lássuk csak, 11+5, 2+4, 8+120, 51+37, 62+2, 469+55, végtelenségig folytathatnám), figyelmen kívül hagyták azokat a környezeti tényezőket, amelyek a bomlás sebességét befolyásolhatják, s amelyek vélhetően minden mérési kísérletnél azonosak voltak - azonban nem tudhatjuk, hogy az elmúlt több százmillió évben különböztek-e, csak feltételezzük, hogy nem. Ilyen pl. a Nap által kibocsátott röntgen és ultraröntgen frekvenciájú sugárzások hatása a radioaktív folyamatokra. A >rádió 6. adásában< beszéltünk róla, hogy a Nap spektrumja emberi léptékkel mérhető időn belül is változik - mit mondjunk akkor több százmillió évről?

A valós helyzet az, hogy az instabil izotópok bomlása ,,véletlenszerűen" történik. Mivel nagyon-nagyon sok van belőlük egy vizsgált mintában, így a statisztikai várható érték nagyjából stabil. (Várható érték: egymillió pénzfeldobásból nagyjából félmillió írás, félmillió fej lesz.) Azonban a véletlen azt jelenti, hogy olyan jelenség, amelynek az okozója nem ismert, így aztán pláne nem tudhatjuk, milyen fizikai hatások befolyásolhatják ezt, mi késztetheti arra az instabil izotópot, hogy azt mondja: na én most hirtelen felbomlok... Ennek megfelelően már nem meglepő, hogy >felfedezték<, a felezési idő egyáltalán nem olyan megbízható geológiai óra, mint hitték...(Aki az ICR-t elfogultnak/szavahihetetlennek tartja, megnézheti a Science ott hivatkozott pénteki számát is, bár azt nem lehet csak úgy ingyen elérni a neten.)

De tegyünk úgy, mintha a felezési idő állandó lenne, és menjünk tovább.

A hosszú távú (több százmillió, milliárd évre használható) kormeghatározási technikák közül a legmegbízhatóbbak az uránium-ólom és a kálium-argon kormeghatározás.

A 238-as tömegszámű uránium radioaktív bomlással 206-os ólmot ad, felezési ideje 4470 millió év körül van. (Ezt valószínűleg nem ülte végig senki, hanem pár napig/hétig figyelték a bomlást, és feltételezték, hogy az mindig is ilyen gyors volt/lesz.) A cirkónium kőzetek (ZrSiO4) formálódásakor az ólom kiválik, így, ha ólmot találunk benne, az csakis az urán bomlása által jöhetett létre időközben - a kőzet megszilárdulásakor az ólom mennyisége 0 volt, így tudjuk, mikor szilárdult meg a kőzet, ha összehasonlítjuk az urán és ólom arányát. Logikus, tudományos, nagyszerű.

2. Probléma: Ez a módszer automatikusan feltételezi, hogy a Föld kérge megszilárdulás útján jött létre. Ezzel kapcsolatban lehet a polonium buborékokról anyagokat keresgélni, olvasgatni - lényeg a lényeg, ez csak egy sántikáló feltételezés.

De tegyünk úgy, mintha a Föld minden kőzete folyadékból szilárdult volna, és menjünk tovább.
Nézzük a kálium-argonos kormeghatározást, egy tipikus esetét annak, amikor tudjuk, hogy egy kőzet vulkanikus tevékenység eredménye! A kálium-argon módszer lényege, hogy a 40-es kálium 1248 millió éves felezéssel átalakul 40-es argonná és 40-es kalciummá. Ebből az argon az érdekes számunkra, hiszen az gáz, méghozzá nemesgáz, tehát megkötni sem fogja tudni semmi - gáz formájában marad, egészen addig, amíg a kőzetet meg nem olvasztjuk. Ekkor a folyadékból elillan, és a 40Ar mennyisége lenullázódik. A megszilárdulást követően a folyamat így nulláról kezdődik: a 40K és 40Ar arányából kiszámolható, mióta létezik szilárd formában az adott kőzet.

3. Probléma: Ez a módszer tesztelhető azáltal, hogy ember által ismert és megbízhatóan dokumentált időpontokban (az elmúlt 2-3 ezer évben) történt vulkánkitörésekből származó kőzeteket vizsgáljuk vele. Ha így teszünk, kiderül, hogy nem működik. Ugyanis, bár az argon elvileg távozik, gyakorlatilag nem - >többlet-argont tartalmaz< rengeteg vulkanikus kőzet. Akár van rá magyarázat, akár nincs, ez tény, ami az argonos kormeghatározásokat (az első két problémát figyelmen kívül hagyva is) használhatatlanná teszi: A többletargontól a K/Ar arány csökken, és a kőzet korát nagyságrendileg túlbecsülik. Hasonlóan, a geológusok egyes lelőhelyeken többlet-ólmot találtak cirkónium kőzetekben is, tehát ez a probléma az urán-ólom módszerre is kiterjed - és ,,korrekciós értékek" megállapításával küszöbölték ki, vagyis gyakorlatilag olyan szorzókkal, amelyeket egyedül az a szándék határozott meg, hogy a módszer továbbra is működőképesnek lássék.

De tegyünk úgy, mintha az argon mindig nullázódna vulkánkitörésnél, és menjünk tovább.
4. Probléma: Sok esetben nem csak az argon, a kálium mennyisége sem úgy alakul, ahogy azt szeretnénk. A mérési módszert tufára is alkalmazzák, amelyből hiányzik a szilárd lávaszerkezet, ,,szivacsos" jellegű, gyorsan erodálódó kőzet, és a víz kimoshatja belőle a kálium egy részét. Ettől a K/Ar arány megintcsak alacsonyabb lesz, amely szintén irreálisan magas korok megállapításához vezet.

A kormeghatározás ,,gyengeségének" egyik tipikus és tudományos körökben meglehetősen közismert példája a KNM ER 1470 esete. 1968-ban Richard Leakey ásatásokat kezdett a KBS tufarétegen (Koobi Fora 105-ös parcella, FxJj1 lelőhely). A kőzet korát 212-230 millió év között állapították meg K-Ar kormeghatározással. Azonban 1972-ben maga Leakey fedezte fel a KBS tufa alatt a KNM ER 1470 koponyát, amelyet természetesen idővel ,,evolúciós láncszemnek" minősítettek, és az embertípust, amelyhez tartozott, ,,Homo Rudolfensisnek" nevezték el. Csakhogy van egy kis probléma: ha a KBS tufa alatt találták, 212 millió évnél idősebbnek kell lennie! Természetesen a valószínűbb magyarázat az volt, hogy a kőzet korát rosszul állapították meg, így újradatálták 1,89 millió évre, miután sikerült egy olyan mérési eredményt találni, amely összhangban volt a darwinista elképzeléssel.

A szénizotópos kormeghatározás

A szénizotópos kormeghatározás, bár csak néhány ezer (legfeljebb pár tízezer) évre pontos, különösen megbízhatónak számít, ugyanis ebbben az esetben ismert, megfigyelhető és mérhető folyamat eredményeként jön létre az instabil izotóp, amely viszonylag rövid - ezért elég pontosan mérhető - felezési idővel rendelkezik: 5730 év. A 14-es tömegszámú szénizotópról van szó, amely a stabil 14N-ből (természetes nitrogén) jön létre, külső hatásra. Ez a külső hatás elsősorban: a ,,kozmikus sugárzás".

A kozmikus sugárzás neve megtévesztő, mivel itt valójában egy állandó részecskefolyamról van szó: nagyrészt protonok, kisebb részt teljes hélium atomok, valamint egyéb atommagok és elektronok jönnek a világűrből. Itt igen nagy energiájú részecskékről beszélünk, összehasonlításképpen: egy részecskegyorsító által indukált 1-10 TeV energiánál számilliószor nagyobb, 1020 eV körüli értékről. Ezek tehát géppuskaként lyuggatják keresztül a szilárd anyagot - ez fontos lesz később. Forrásuk: a csillagok, tehát a Nap is. De nem kell aggódnunk a géppuskatűz miatt - bár egyesek szerint a bőr öregkori ráncosodását ez okozza -, idelent a légkör, a Föld mágneses tere és a napszél együttes védelmét élvezzük. A Nap tehát gerjeszti és csillapítja is ezt a ,,sugárzást". A napszél jóval kisebb energiájú és mágnesesen töltött részecskékből van, amelyek segítenek a Föld mágneses terének ezen részecskék lelassításában. A légkörbe érve azután nekiütköznek a nitrogén- és oxigénmolekuláknak és szétbomlanak pionokra, kaonokra és egyéb szubatomi részecskékre, valamint tényleges elektromágneses sugárzásra (gamma és annál magasabb frekvenciák). A nagyobb atommagok azonban egész protonokat is ,,szülhetnek", amelyek már kisebb sebességgel haladnak tovább, így nagyobb eséllyel haladnak át a légkörön, s csak egy szilárd testben fognak megállni - ez szintén fontos lesz mindjárt. És természetesen ezek az ütközések hozzák létre a stabil 14N-ből a kormeghatározáshoz használt 14C-t.

A legtöbbször, amikor a szénizotópos kormeghatározást megmagyarázzák, nem ismertetik ilyen részletesen a folyamatot, pedig fontos ilyen mélységében megérteni, hogy lássuk, miért nem működik.
A 14C tehát folyamatosan termelődik a légkörben, ugyanakkor folyamatosan bomlik is, hiszen instabil. Hogy hány darab 14C atom termelődik egy másodperc alatt, az (elvileg, az egyszerűség kedvéért) állandó, azonban minél több van belőle, annál több bomlik el egy másodperc alatt - így, amikor ez a szám eléri a termelődés számát, egy egyensúlyi helyzet áll be, és onnantól a 14C mennyisége a légkörben állandó. A 14C úgy viselkedik, mint egy ,,igazi" szénatom, reakcióba lép az oxigénnel, CO2 lesz belőle, amelyet a növények belélegeznek, beépítenek saját testükbe, az állatok pedig megeszik őket és egymást - így az egyensúlyi helyzet beállta után idővel minden élőlényben a 14C koncentráció konstans lesz. Egészen addig, amíg meg nem hal, abba nem hagyja a légzést és a táplálkozást, így nem juthat a szervezetébe újabb 14C, hanem csak a meglevő fog bomlani, 5730 évente feleződni.

Így a 14C mennyisége megmutatja, milyen régen halott egy élőlény.

Problémák:

Nem tudjuk, a múltban milyen mennyiségű és összetételű volt a kozmikus sugárzás. Erre vannak becslések, amelyeket számításba vesznek - de nincsenek konkrét és tudományos precizitással használható adatok. Honnan lennének?

Nem tudjuk, a múltban a napszél milyen erős volt.

Nem tudjuk, a Föld milyen idős (lásd fentebb), sem azt, hogy létezése során mindig azonos lett volna a légkörének összetétele (sőt, tudjuk, hogy ez nem így van), így nincs valós okunk feltételezni, hogy az egyensúlyt elérte volna a Föld. Amikor a kormeghatározás ezen módját feltalálták, már réges-régen vitán felül álló, elfogadott ,,tény" volt, hogy a Föld több milliárd éves, ma ismert légköre sok százmillió éve állandó, így ezzel a problémával nem foglalkozott senki. Annak ellenére, hogy mérési eredmények szerint a légkör 14C koncentrációja enyhén növekedett az elmúlt évtizedekben, holott csökkenie kellene az emberi tevékenység következtében (a fosszilis energiahordozókból származó szén-dioxidban sokkal kevesebb a 14C).

Az élőlényekben konstansan jelen lévő szénatomok (nem lélegzünk ki naponta több kilónyi szenet, ugye) körében a 14C koncentráció csak csökken, és a húsevés nem növeli - vagy nem jelentősen -, hiszen valódi légköri 14C-t csak a növényeken keresztül nyerhetünk. Ezért az állatok 14C koncentrációja mindig kisebb lesz a légkörinél...

Illetve lenne, ha az élőlények testében nem zajlana nagyon kis mennyiségű átalakulás. A kozmikus háttérsugárzás protonjainak töredékrésze eljut hozzánk (lásd fentebb, az ,,ez fontos lesz" részeket). Ez az átalakulás pedig a természetben teljesen fedetlenül maradó holttestekben a halál után is folytatódik, mivel az élő szervezetben elég jelentős mennyiségben találhatóak nitrogénatomok.

Ráadásul azt sem tudjuk, hogy egyes, a mérhető tartományon kívül eső frekvenciák is közre játszhatnak-e az átalakulásban, azt pedig főleg nem, hogy a 14C bomlását elősegítheti vagy gátolhatja-e valamilyen nem ismert fizikai tényező. (Amint az az 1. sz. problémánál már szóba került.) Mindezek fényében megállapítható: nem csoda, hogy nem mindig működik jól ez a metódus.
Ez csak egy kis ízelítő volt, rengeteg anyagot lehet találni az Interneten, pro és kontra, azt hiszem, elég sok adatot, keresőszót írtam ebbe a bejegyzésbe, amelynek mentén el lehet indulni...

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tudat Programozása - V. (+18!!!)
  2017-05-26 09:32:08, péntek
 
  Monarch-programozás

2012.blogol.hu (Megszűnt)

A most következő bejegyzés egyike lesz a ,,nehezen feldolgozhatóaknak": az Irányítók titkait végső soron az is védi, hogy ha egy bizonyosnál nagyobb mélységig ássuk magunkat, olyan bizarr, a normális gondolkodástól annyira eltérő dolgokat fogunk találni, amelyeket a legtöbb ember nem hisz el vagy nem tud felfogni. Programozásról szóló sorozatunk ötödik részében az Irányítók fészkébe fogunk egy rettenetes kirándulást tenni: a kaptárba, melyben szaporodnak s ahonnan a világot irányítják.

Amivel azonosulsz, attól nem félsz. Ez az alapja a többgenerációs bántalmazás (MGA - multi-generational abuse) mechanizmusának. A kisfiú, akit rendszeresen megver az apja, ha egyedül van otthon, és nem látja senki, apja ruháit magára húzza, vagy ha apja dohányzik, titokban rágyújt. Azonosulni akar az agresszorral, félelmét, szorongását így próbálja leküzdeni, feloldani - sikerrel; a pozitív visszacsatolás után pedig ez szándékosan keresett viselkedésmintává válik: a gyerek megveri öccsét, ha az apja az anyját is megüti néha, ő is így fog tenni, s ami a lényeg: felnőtt korában ő is bántalmazni fogja gyerekeit.

Így jön létre a többgenerációs bántalmazás ördögi köre, amely nem várt lehetőséget adott az Irányítóknak önmaguk és kiszolgálószemélyzetük formálására - ennek módszertana pedig a XVIII. század óta fejlődik folyamatosan.

A lehetőség abban rejlik, hogy a bántalmazás áldozatainál a disszociáció képessége fejlődik, az MGA-áldozatoknál pedig már genetikailag öröklődik, így eleve fejlett diszociációs képességgel és hajlammal születnek az Irányító-palánták.

Mi is a disszociáció? Egymáshoz nyilvánvaló módon kapcsolódó tények mélytudati indíttatásból össze nem kapcsolása. A permanens disszociáció pedig: tudathasadás. Egy tipikus példa maga a judeokeresztény vallás: nyilvánvalóan valaki nem hihet egyszerre az Úrban és az Atyában, illetve nem hiheti, hogy a kettő ugyanaz az isten, a keresztény ember pedig pontosan ezt hiszi, mivel születésétől programozták bele ezt a hitet. Az újszülött tudata üres lap, bármivel megtölthető, akár olyan ,,tudással" is, ami a tapasztalati valóságnak vagy éppen önmagának ellentmond.

A bántalmazás és a disszociáció között azért van összefüggés, mert az ember természetes disszociatív képessége menekülési lehetőséget kínál egy nemkívánatos helyzetből. Ennek közismert példája a Fight Club főszereplője, aki (többek között) az inszomniából menekül ki disszociációval, s amikor a filmben lúggal kezelik a kezét, látható, hogy reflex-szerűen használja menekülésre a disszociatív állapotot. Ez ugyanis, hasonlóan az agresszor említett megszemélyesítéséhez, jutalmazó mechanizmus, tehát ha valakinek egyszer sikerült disszociációval kimenekülnie egy kellemetlen helyzetből, onnantól keresni fogja a disszociatív állapotot - különösen, ha az abból való kilépést pedig büntetjük. Ha egy gyereket elég hosszú ideig bántalmazunk szinte megállás nélkül, egy idő után a tudat fel fogja adni az újraegyesülési kísérleteket, és permanensen hasadt állapotban marad.

A módszer neve: Monarch-programozás. Az Illuminátusok dinasztiái már legalább a XVIII. század óta kísérleteznek vele, az igazi áttörést azonban az 1940-es években érte el Dr. Joseph Mengele. Ő a zsidó gyerekek közül kiválogatta a legintelligensebbeket, s a rajtuk való kísérletezéshez gyakorlatilag carte blanche-t kapott az Irányítóktól: azt csinált velük, amit csak akart. (Az egyik kutatási területe pontosan az volt, hogy felderítse, milyen és mennyi kínzás az, amit még éppen túl lehet élni.) A háború befejeztével az amerikai kormány az operation paperclip keretei között ,,átmentette" Mengelét Amerikába, ahol a CIA-nál dolgozó kollégáival megosztotta kutatási eredményeit, és kezdetét vette a CIA MK Ultra nevű programja, melynek lényege az volt, hogy az Illuminátus családokon és egyéb dinasztikus rendszerben működő Irányítókon kívül másokat is programozzanak, nagy tömegben. Így rendelkezésre állnak majd kisebb értékű, feláldozható rabszolgák is, s egész kaptártársadalmat tudnak kiépíteni, szaporítókkal (alfák), dolgozókkal (gammák), harcosokkal (delták), stb.

Hogyan történik a Monarch-programozás?

Ideális esetben, amennyiben a teljes kezelést hajtják végre a gyereken, az a fogantatással kezdődik. Maga a fogantatás is történhet speciális körülmények között, ha egy ún. homunculust akarnak létrehozni a programozók. (A homunculus vagy ,,holdgyermek" egy mágikus operációk sorozatával mesterségesen felépített szellemstruktúra, tehát ez a reinkarnációs folyamat manipulálásának egyik módszere, de erről most itt nem írunk részletesen.) A lényeg, hogy a traumatizálás már az anyaméhben elkezdődik, pánikdrogokkal és tűszúrásokkal. Bizonyos esetekben az agyműködést szabályzó implanto(ka)t már magzatkorban célszerű behelyezni, in utero műtéttel. A gyermek eleve erős disszociatív hajlammal fog világra jönni, főleg ha mindkét szülője MGA-áldozat.

A szülést mesterségesen indítják meg, mégpedig idő előtt. A koraszülöttség a traumatizálás alapvető része, a bőr nincs teljesen kifejlődve, minden érintés fájdalommal jár, így az anyai ölelés is egyszerre fog örömet és fájdalmat okozni - szó szerinti anyai ölelésben viszont nem is lehet része ezeknek a gyerekeknek, a születéskor legalább négy-öt évre elszakadnak a szüleiktől, pótszülőjük az ún. kezelő (handler) lesz, aki a tényleges programozást végzi.

A kezelő az első másfél évben a világ minden szeretetével elhalmozza a gyereket. Közben intenzív képzés indul meg, melynek pontos menetét, irányát az ún. PAS-teszt (Personality Assessment System) dönti el; erre főleg akkor van szükség, ha a gyermek nem homunculus, hiszen ha az, a programozó tudja, mit rakott össze, a PAS-rendszer legfeljebb a sikeresség teszteléséhez kell. A PAS teljes egészében elektródákkal ill. a gyermek elé vetített képekkel működik, így már egyhónapos korban is alkalmazható. A PAS teszt fogja eldönteni, hogy az újszülött milyen funkciót fog betölteni a kaptárban: popzenész lesz belőle vagy asztrofizikus, titkosügynök, stb.

Másfél éves korban jön el a fordulópont. A gyereket ekkor ideiglenesen elszakítják a kezelőtől. Ketrecbe zárják, s a bántalmazás elkezdődik. A CIA tudósai már az 50-es években rájöttek, hogy nem minden esetben szükséges egymástól izolálva tartani a ketreceket: adott esetben az egyik gyerek bántalmazása a szomszéd ketrecekben lévő gyerekeket is traumatizálja - bár van olyan, akinek a magány, az elszigeteltség okoz nagyobb traumát (ez a PAS alapján könnyen eldönthető, amennyiben internalizáló vagy externalizáló típus az illető). Egy ,,kimentett", deprogramozott rabszolga beszámolt egy katonai bázisról Amerikában, ahol egy használaton kívüli hangárban több ezer ketrec vette körül az övét. S nem ez az egyetlen hely - jópár tucat programozással foglalkozó létesítmény van a Földön. (Tudomásunk szerint Magyarországon nincs, az itteni rabszolgákat a rendszerváltás előtt a Szovjetunióban programozták.)

A bántalmazás lehet szúrás vagy vágás, verés, nemi erőszak, de a ,,kifinomult" módszerek tárháza végtelen: vízbe fojtogatják a gyereket, élve eltemetik, kígyókkal teli verembe lökik, elektrosokkolóval felfegyverzett, idomított majommal zárják össze - az elektrosokk egyébként is gyakori és kedvelt módszer a programozásnál. A kínzásoknak általában akkor van vége, ha a gyerek mazgati pózt vesz fel és abban ,,lefagy", nem reagál külső ingerre. Ekkor egy erőteljesen disszociatív állapotba jutott el.

Az így ,,felpuhított" gyerek aztán kap egy erős drogkoktélt, ami megakadályozza, hogy a következő percekben elveszítse az eszméletét, s ekkor végtelen örömére és megkönnyebbülésére feltűnik a színen kezelője. (Frissítés: ma már lehetséges mikrohullámmal is meggátolni, hogy valaki elaludjon vagy elájuljon.)

Az eszméletvesztés, melyet a drogok meggátolnak, sok esetben nem a fizikai fájdalomtól következne be - hiszen sokszor ,,csak" egy sima nemi erőszak következik -, hanem attól a traumától, amit az a tény okoz, hogy a bántalmazást innentől a kezelő folytatja. Az egyetlen ember, akiben a gyerek bízhatott, akinek a visszatérését várta, szintén ellene fordul. Ettől a ponttól kezdve jön létre a végleges tudathasadás, különösen azért, mert innentől kezdve a kezelő, ambivalens viselkedésen keresztül, szeretet-gyűlölet kapcsolatban lesz a gyerekkel, ami biztosítja a folyamatos disszociációt.

Innentől a kezelő annyi töredékszemélyiség (alter) létrehozására képes, amennyire csak az adott programozási mintánál szükség van. Az alterek nem önálló személyiségek, melyekből több él a betegben - pont ez a programozás lényege. Az alterek töredékek, akik keresik az egységet, de mivel a többi altertől traumán keresztül elszigetelve tartják őket, a kezelővel pedig folyamatos, közeli kapcsolatban vannak, így a kezelővel fognak gondolatban ,,egyesülni", vagyis a kezelő pszicéjének részeként fognak funkcionálni, innentől pedig a kezelőnek végtelen hatalma van fölöttük.

A kezelő és a rabszolga közötti életkor-különbségből adódik, hogy a rabszolgák általában túlélik kezelőjüket - kivéve az ,,eldobható" modelleket, pl. öngyilkos merénylők vagy szexrabszolgák (Béták) -, valamint egyébként is kényelmesebb állapot, ha a rabszolgának saját kezelője mellett tudnak parancsolni a programozók ill. a magasabb szintű Irányítók, így a kezelő feladata, miután a megfelelő ,,rendszert" beleprogramozta a rabszolgába és rögzítette, hogy a rendszer egyes funkcióihoz parancskódokat rendeljen és rögzítsen, részben az előző bejegyzésben említett horgonyzás technikájával. (A horgonyzás, mint láthattuk, még egy egész-séges emberen is jól működik, egy önálló létezésre képtelen alter esetében nyilván hatványozottan hatékony.) A parancskódok egy része személyre szabott, egy más része univerzális, minden adott szintű és típusú rabszolgában benne van. Innentől kezdve, aki kölcsönkapja a kezelőtől azt a kis füzetet, amelyben a parancskódok vannak felírva, az kölcsönkapta az adott rabszolgát.

A legtöbb rabszolga nem tudja önmagáról, hogy programozták. Van egy, néha több felszíni alter, amelyik a testet birtokolja a nap nagy részében, ez egy viszonylag jól funkcionáló, összetett személyiség, s ő hiszi magát a teljes/valós személyiségnek. A programozás és a többi alter emlékei blokkolva vannak, ennek a blokkolásnak a feloldása akár halállal is járhat. A kezelők, a programozók, magasabb szintű Irányítók, akik ismerik a programozás módszertanát és szokásrendjét, szükségszerűen tudják önmagukról, hogy őket is programozták, azonban nekik is van egy front-alterjük, akik önmagát valósnak hiszi, noha közben pontosan tudja, mi az, hogy a front-alter. (Igen, ez a disszociáció!)

Azok az implantok, melyek elősegítik a hasadt személyiség (MPD - Multiple Personality Disorder) kialakulását (lásd a videó példáját), főleg akkor hasznosak, ha valakit nem születésétől programoztak, hanem később, kisgyerekkorában vontak be a programba (ez elég ritka). Ennek annyi a gyengéje, hogy ha az implant tönkremegy (pl. szándékosan tönkreteszik, hiszen vannak emberek, akik deprogramozással foglalkoznak), az alterek könnyedén egyesülni tudnak halál vagy egyéb mellékhatás nélkül - a programozott rendszerben normálisan jelen lévő csapdák hatástalanítódnak. (Az egyik ilyen csapda egy mélyre helyezett, a test fölötti vezérlést normálisan soha meg nem kapó alter, amelyik valósnak hiszi önmagát, s emlékei is vannak a programozás egyes részleteiről. Ha a deprogramozónak sikerül erre rábukkanni, azt hiszi, hogy megtalálta a rendszer magját, s hónapokra megakad a kezeléssel.)

Az implantok mellett a fizikai beavatkozás egy másik módja az agytörzs műtéti megsebzése. A megrongált rész újraépül, mégpedig erősebb struktúrával, több szinapszissal, mint korábban. Ehhez hasonlóan lehetséges az emberi izomszövet mikrohullámmal való roncsolása, melynek nyomán erősebb izomrostok fognak nőni - így lehet az ember testi erejét növelni úgy, hogy jelentős mennyiségű időt és energiát spórolunk meg a fizikai képzésen. (Figyelem! Senki ne dugja a karját a mikróba!)

Miközben a manipulált tömegek egyre silányabb nevelést kapnak, Moriah kaptárának képzési módszerei folyamatosan fejlődnek. Az Irányító-palánták egy része már egy éves kora előtt tud olvasni, s általában, egész gyerekkorában rendkívüli mennyiségű képességfejlesztő játékban, gyakorlatban van része. Míg minket rávettek, hogy több tízezer év hagyományával szakítva a gyermekeinket műanyagból készült rácsos kiságyba tegyük, addig ők nagyon jól tudják, hogy a bölcső jelentős mértékben hozzájárul a mozgáskoordináció kifejlődéséhez. Azért is írtuk meg ezt a cikket, hogy a szabadságért küzdeni akaró-próbáló emberek egy kicsit jobban átlássák, mivel is állunk szemben. Becslés szerint legalább hárommillió programozott rabszolga él a Földön, annak ügyében inkább nem is találgatnánk, ezek közül hány Delta. Minden magyar szülőnek óriási a felelőssége, hogy ha a Monarch-programozott rabszolgákkal nem is tudja felvenni a versenyt, legalább életképes legyen az a szerencsétlen gyerek, mosogatógép, mobiltelefon és mikrózható zacskós leves nélkül is. A most felnövő generáció fogja megvívni a végső harcot, nem a miénk.

Ui: Ha egy deprogramozott személy olvassa ezt a cikket és úgy döntene, megosztaná az országgal a történetét, vagy már korábban is próbálta, de mindenhol falakba ütközött, keressen meg minket e-mailben! Mi készen állunk bármilyen önvallomást vagy egy riportfilmet nyilvánosságra hozni az ügyben.

SZERK: Végre-valahára felraktam Fritz Springmeyer 750 oldalas angol nyelvű "Monarch-bibliáját", melyből gyakorlatilag a legapróbb részletekig minden fortélya kiderül ennek a technikának. Ha valaki lefordítaná magyarra - tegye, aztán küldje el (Drábik Jánosnak is, nekem is). Vigyázat! Ha valakinél a legcsekélyebb gyanúja fennáll annak, hogy programozták, ne olvassa el ezt a könyvet, veszélyes lehet.

Könyv: The Illuminati Formula Used to Create an Undetectable Total Mind Controlled Slave

A katona (1998)

A jövő harcosait különleges módszerekkel válogatják és képzik ki. Csecsemő koruktól kezdve arra nevelik őket, hogy kétely és félelem nélkül engedelmeskedjenek és öljenek. A tökéletes gyilkológépekre csak egy veszély leselkedik: amikor egy egység náluk is tökéletesebb katonákat állít hadrendbe, feleslegessé válnak. Legjobbjukat, Todd őrmestert (Kurt Russell) felettesei meg akarják ölni, és ledobják egy elhagyottnak hitt bolygóra. Ám a rossz álomra emlékeztető tájon él egy kis emberi kolónia, mely egészen más szabályoknak engedelmeskedik, mint amelyek szellemében az őrmestert nevelték. Amikor egy nap régi parancsnokai űrhajója ereszkedik le a bolygóra, Todd tudja, ki mellé kell állnia - és egyszemélyes, hadüzenet nélküli hadjáratba kezd.

Maga a film, angol nyelven:
Link

"A katona csak akkor beszélhet ha a felettese őt megszólítja. A katona nem kegyelmez. A kegyelem gyengeség. A gyengeség halál. A katonának a hadsereg a családja. Ő akkor boldog ha követheti a parancsokat. A katona azért él hogy öljön. A katonának nincs szüksége barátokra vagy szülőkre. A háború az ő barátja és a hadsereg a családja."

Dokumentumfilm - Programozott Bérgyilkosok - Kommandósok (Black Ops):

Link

Link

Link

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tudat Programozása - IV.
  2017-05-26 08:54:37, péntek
 
  Neurolingvisztikus programozás

2012.blogol.hu (Megszűnt)

Programozásról szóló sorozatunk következő részében az NLP, neurolingvisztikus programozás módszerét fogjuk megvizsgálni, természetesen igen felületesen, hiszen az NLP alkalmazása szinte egy külön szakma a pszichiátrián belül, amelynek elsajátításához rengeteg tanulás és még több gyakorlás szükséges. Akit behatóbban érdekel a téma, rengeteg anyagot talál az Interneten.

Először is hadd meséljek el egy sztorit Nándiról, amelyet egy meditáció után élt át. Mikor átjött hozzám utána, odaült a gépem elé és elkezdte a 2012 Blogot olvasni. Ahogy utólag elmesélte, először a képernyő fényét valahogy élesebbnek találta, aztán zöld háttérszínt intenzívebbnek látta, a fekete betűk sokkal kontrasztosabbak voltak, tudatára ébredt, milyen kacskaringós alakjuk van és hirtelen tudatára ébredt, ahogy lélegzik, a mellkasa emelkedik fel-le és a ruhájának is tudatára ébredt ahogy a bőréhez ér, aztán hirtelen egy önkéntelen kis nevetés tört ki belőle, és ha most a kedves olvasó a könnyen szuggerálható embertípushoz tartozik, akkor elnevette magát. Amit itt használtunk, az az Ericksoni modell és a Milton modell kombinációja volt, természetesen csak egészen kezdő szinden alkalmazva. Mindkettőt Milton Erickson amerikai hipnoterapeutáról nevezték el, de nem keverendőek össze egymással.

A Milton model lényege a precízió hiányából eredően kikényszerített intuitív szövegértés. Talán fel is tűnt a fenti példa olvasása közben, milyen kuszán épülnek fel a mondatok, milyen hanyag és pontatlan a megfogalmazás - ez része volt a szuggesztiónak.

Az Ericksoni modellt maga Erickson találta ki. Az ő megközelítésének lényege, hogy a hipnózist nem feltétlenül módosult (főleg erőteljesen, észrevehetően módosult) tudatállapotban kell végrehajtani. Egyrészt a tudatalatti mindig figyel, minden tudatállapotban kommunikálni lehet vele, másrészt valakit transzba lehet ejteni tudta és beleegyezése nélkül. Erickson talán minden idők legnagyobb hipnotizőre volt. Képes volt ún. ,,sekély transzba" ejteni valakit csupán egyetlen kézfogással - a lenti videóban majd látni is fogjuk az egyébként nagyon nehezen megtanulható Erickson-kézfogás bemutatását. Erickson gyakran tréfálkozott azzal, hogy publikációiba rejtett hipnotikus parancsokat csempészett - ártalmatlan parancsok voltak ezek, Erickson még csak arra használta módszereit, hogy segítsen más embereknek; a visszaélések csak később kezdődtek el.

Az Ericksoni modell lényege, hogy az embernek három érzékelési rendszere van, mindhármon keresztül lehet közléseket (és szuggessziókat) bevinni a pszichébe. A három rendszer: vizuális (látás), auditoriális (hallás) és taktilis (tapintás, szaglás, ízlelés). Minden személynél van egy preferált, egy semleges és egy nem-preferált rendszer, így egy adott személy érzéki fogékonyságát az Ericksoni modell szerint le lehet írni egy betűkóddal, pl: A-V-T vagy V-T-A. A férfiak jellemzően V-A-T rendszerben működnek, tehát a vizuális ingerekre a legfogékonyabbak és az érintésre a legkevésbé. A nőknél nagyobb a változatosság és a serdülőkorban ritkán át is strukturálódhat az adott személy modellje, de a leggyakoribb modellek a T-A-V és az A-T-V. Az azonos modellel rendelkező emberek általában könnyen tudnak ,,egymásra hangolódni". Milton Erickson ezt és a Milton modellt (amelyet akkor még nem így neveztek, csak a saját, természetesen adódó módszere volt), használta arra, hogy szimpátiakapcsolatba, ún. rapport állapotába kerüljön a beteggel és ezáltal sugalmazni tudjon neki a gyógyuláshoz szükséges dolgokat. A modell felderítése egy adott személynél egyszerű: egy adott élményről kell beszéltetni, s amikor már úgy érzi, mindent elmondott, még részletesebb leírást kell kérni tőle, mindeközben meg kell figyelni, melyik érzékelési rendszerre milyen arányban hivatkozik. Ha pedig valakihez a preferált rendszerében kezdünk beszélni, fokozottan fel tudjuk kelteni a figyelmét s teljesen magunkra koncentrálni, majd ha teljes hirtelenséggel átváltunk a legkevésbé preferált rendszerébe, akkor sekély transzba esik, anélkül, hogy ezt észrevenné. A fenti példa így elsősorban a V-A-T személyeken működik, hiszen a betűk színéről és alakjáról hirtelen T-jellegű közlésre váltottunk át. Itt ki kell hangsúlyozni azt, hogy T-jellegű információkat A és V csatornán is át lehet vinni, valamint azt, hogy az olvasás A és nem V csatorna. T információ V csatornán való átvitelének tipikus példája a szimpatikus ásítás, de a reklámokban sem véletlenül szeretnek puha dolgokat mutogatni.

A Neurolingivsztikus programozást 1975-ben találta ki Richard Bandler és John Grinder. Együtt alkották meg először az ún. Meta modellt, ami gyakorlatilag a Milton modell ellentéte, a tökéletes precizitás nyelvén való hatásgyakorlás, a beteg mondatszerkesztése ugyanis árulkodik arról, hogy mélytudati szinten melyek azok a tények, amelyekkel nem akar szembesülni. Ezeket az információkat eltorzítja vagy törli, az orvosnak pedig pont ezekre kell rátapintania és csellel vagy ,,rámenősséggel" kikényszeríteni őket a betegből. (A magyar közönség számára ez elég ismert Dr. Csernus Imre munkásságából.) Később a Meta modell ellentétpárjaként fejlesztették ki a Milton modelt, amelyet Erickson terápiás módszerének megfigyelése és utánzása tett lehetővé. A két modell egyidejűleg is alkalmazható (váltogatva): a Milton modell megteremti a rapport állapotát, amely megszünteti vagy legalábbis lecsökkenti a beteg ellenállását a Meta modellel szemben.

Még egy hatalmas trükkje van az NLP-nek, amelyet nem csak a gyógyászatban használtak, de pl. a különböző öntréningelő tanfolyamokon is előszeretettel alkalmazzák, ez pedig a horgonyzás (anchoring). (Természetesen ismét nem magyar, hanem angol szakirodalomból dolgoztunk, így nem biztos, hogy a Magyarországon a szakmában elterjedt kifejezéseket használjuk, már ha egyáltalán van kialakult zsargonja nálunk az NLP-nek.) A horgonyzás lényege, hogy preferenciarendszertől függetlenül általában egy T ingerhez rögzítünk egy bizonyos gondolatot, érzést, lelkiállapotot, stb. Rögzíthetjük azonban A vagy akár V horgonyhoz is, a különböző márkajelzések részben erre szolgálnak.

Ugyanis természetesen nem tartott sokáig rájönni a kampány- és reklámszakembereknek, hogy az NLP-vel lehet visszaélni is. Ennek demonstrálására először nézzük meg ezt a videót! 

NLP: Best Coverage - of subconscious
Link

Felismerhető többek között az Ericksson-kézfogás valamint a horgonyzás technikája (az alany vállának megérintése, miközben a szövegbe rejtett BMX-re utaló dolgok elhangzanak). Az NLP-t természetesen nem csak személyes kapcsolaton, hanem tömegkomunikációs eszközökön keresztül is lehet alkalmazni. Ha elkezdjük figyelni a TV-reklámokat, legalább a felükben mindhárom rendszerben közölnek információt. Megfigyelhető az is, hogy az elsősorban férfiaknak szóló reklámok jellemzően a V-T váltást használják, majd a váltás után jön a teljes képernyős V horgony, amellyel remélhetőleg legközelebb a boltban fog találkozni a páciens, az adott termék csomagolásán.

Azonban nem csak reklámokban, hanem videoklipekben is gyakran használják ezeket a módszereket, sőt, ritkábban még TV-sorozatokban és filmekben is ki lehet szúrni az éles csatornaváltásokat.

A '90-es évekre az NLP annyira kifinomult szintre fejlődött, hogy gyakorlatilag teljesen észrevétlenül lehet alkalmazni. Ekkor kezdték igazán elterjedten használni, s ekkortól kezdték el vezető tudományos körökben következetesen tagadni, hogy az NLP egyáltalán létezik. Az NLP korábbi sikereit az orvostudomány területén a,,véletlen" számlájára írták, ma az NLP általában hivatalosan ,,áltudománynak" számít s nem is tanítják igazából az egyetemeken, legfeljebb megemlítik, mint bohókás kis átmeneti tévútját a modern pszichiátriának.

Hogy az NLP mennyire nem létezik, azt bizonyítja az, hogy mindemellett azért Amerikában és más országokban is nőjogi szervezetek addig verték az asztalt, míg precedensértékű bírósági határozatok nem születtek arról, hogy a nem létező neurolingvisztikus programozás nem létező technikáit nők ,,meghódítására" felhasználni nemi erőszaknak számít. Ugyanis az NLP nem korlátozódik a kereskedelem világára - az élet nagyon sok területén alkalmazzák. A ,,randiguru" Ross Jeffries részletesen leírja könyveiben, hogyan lehet ezzel a nem létező technikával nőket az ágyunkba csalni, menedzserképző iskolákban oktatják, hogy az NLP egyes nem létező módszereivel hogyan tudunk megnyerő fellépést biztosítani magunknak - az egyetlen terület tehát, ahol az NLP ma szigorúan nem létezőnek számít, az az a terület, ahonnan elindult: az orvostudomány világa.

Tartsuk nyitva a szemünket, s hamarosan észre fogjuk venni: az NLP legalább annyira része a gyanútlan emberek mindennapjainak, mint a stressz alapú programozás.

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tudat Programozása - III.
  2017-05-26 08:34:59, péntek
 
  Stressz alapú programozás

2012.blogol.hu (Megszűnt)

Programozásról szóló sorozatunkban a legegyszerűbb és legkiterjedtebben használt programozási technikát fogjuk megvizsgálni. Könnyen, akár akaratlanul is alkalmazható módszer ez, szülői programozásnak ugyanúgy alapeleme lehet, mint a páratlanul összetett MK-ULTRA rendszernek, más néven Monarch programozásnak, amellyel a következő bejegyzések egyikében fogunk foglalkozni.

Egyszerűsége folytán ez a módszer természetesen nem alkalmas egy egyén totális irányítására, ennek ellenére hatékony manipulációs eszköz s nagy előnye, hogy tömegkommunikációs eszközökön keresztül egyszerűen alkalmazható az >előző bejegyzésben< leírtak alapján.

Mindenekelőtt egy kis biológiába kell belemennünk, hiszen ha azt kutatjuk, hogy az embert hogyan távirányítják, tudnunk kell, hogyan is működik az ember, milyen élettani sajátosságok azok, amelyekkel ,,biztonsági résként" vissza lehet élni.

Ha az emberi tudatot akarjuk manipulálni, az emberi szervezet felépítését tudatosság szempontjából kell vizsgálni. Ilyen szempontból kétféle főrendszer működik együtt a szervezetben, mindkettő több szervrendszert magába foglalva: vegetatív és szomatikus. Szomatikus az, ami akaratlagosan irányítható. S ha belegondolunk, rengeteg sokféle szervünk közül egyedül az izmok egy része (kis része) tartozik ide, minden egyéb automatikusan működik s csak közvetett ráhatásunk van. Ez a vegetatív főrendszer, melynek irányítását a központi idegrendszer alsó szintű, tudattalan részei (köztiagy, kisagy, gerincagy) végzik, külső és belső impulzusokra reagálva. Fontos megemlíteni, hogy a szomatikusan vezérelhető izmok felett is van kontrollja a vegetatív idegrendszernek, lásd pl. a légzést vagy azt az esetet, ha valakit hátulról egy tűvel megszúrnak vagy forró vízbe nyúl.

A lényeg már ott is rejlik a fenti bekezdésben: a vegetatív rendszer ,,mindenható". Mindenható nem csak azért, mert vezérlő idegzetének teljes kontrollja van az ember felett, hanem azért is, mert - ahogy nevéből kiderül - a vegetatív rendszer tart életben bennünket, így a szomatikus rendszer ki van szolgáltatva neki. Ezt a mindenható rendszert pedig külső és belső impulzusok irányítják. Nem tudjuk szívverésünket akaratlagosan felgyorsítani, azonban tudunk akaratlagosan futni és a helyzethez a vegetatív rendszer - kiszolgáló természetéből adódóan - alkalmazkodni fog.

A vegetatív idegrendszernek kétféle ún. ,,afferense" (gyakorlatilag vezérlési rendje) van - a szimpatikus és a paraszimpatikus. A paraszimpatikus idegrendszer állandó erősségű idegimpulzusokkal dolgozik, amelyek minimum-szinten tartják az életműködéseket. A szimpatikus rendszer a külső és belső ingerek hatására változó erősségű impulzusokat bocsájt ki, így a szervezet energiagazdálkodásának legfőbb felelőse. A szimpatikus idegrendszer tevékenységének teljes megszűnése kóma állapotába juttatná az embert.

Ezek alapján már leszűkíthetjük: ha valaki manipulálni akar bennünket, akkor a szimpatikus idegrendszert kell stimulálnia.

Nézzünk egy egyszerű példát: fürdünk a tengerben, és egy cápa közeledik felénk. Mit reagál a szimpatikus rendszer? A szívverés felgyorsul, a vérnyomás megnő, a tüdő kitágul, a légzés felgyorsul, a vércukorszint megemelkedik - a szervezet harcra vagy menekülésre képes állapotba kerül (fight or flight). A stressz, mint biológiai jelenség célja a túlélés. Az ijedtségtől vagy félelemtől remegő kezek vagy lábak a vért és az izmokat melegítik fel, hogy a kritikus pillanatban minél nagyobb fizikai teljesítményre legyen képes az egyén. Vészhelyzetben a szomatikus rendszeré a főszerep, a vegetatív ugyan szintén erősebben dolgozik, de az energiaellátás nagyobb része terelődik az erek összehúzódása és kitágulása folytán a szomatikusan vezérelhető izomzathoz. Olyan ez, mint egy katonai készültség egy országban: a mezőgazdasági és ipari javak, valamint az emberi munkaerő minden nélkülözhető morzsáját katonai célra fordítják, melynek ténylegesen produktív célja nincs, az ország megvédése azonban az adott helyzetben mindennél fontosabb. Ha a veszélyhelyzet elhárult, az erőforrások visszaterelhetőek a produktív csatornába (tehát a szervezet esetében a vegetatív rendszerhez).

Nézzük meg a cápás eset két további variációját: az elsőben nem igazi cápa közeledik, hanem valaki meg akar minket tréfálni egy műanyag cápauszonnyal, a másodikban pedig valódi cápa közeledik hátulról. Az első esetben lesz készültségi reakció, a másodikban viszont nem. Ebből értelemszerűen megállapítható, hogy nem a veszély az, amire a szervezet ,,mozgósítással" reagál, hanem a veszély tudata. Nem kell igazából veszélyhelyzetben lennünk ahhoz, hogy stresszes állapotba kerüljünk.

Ezek után kapcsoljuk be a tévét és hasonlítsuk össze az általa közvetített valóságfelfogást a saját, egyéni-eseti valóságfelfogásunkkal (már aki még egyáltalán képes rá): nagyjából 1945 óta várjuk folyamatosan a III. világháborút, bűnözés, gyilkosságok, merényletek ömlenek ránk a híradóból és persze balesetek - tegye fel a kezét az az olvasó, akit már valaha életében megöltek! Látható, hogy stresszelni akarnak bennünket, de vajon miért?

A válaszhoz közelebbről meg kell vizsgálnunk az emberi agy működését. Ha a szervezet többi részét a stressz hatására megváltozó energiaelosztás szempontjából vizsgáljuk, az agyat is így kell felosztanunk, nem fizikai szerkezete szerint. Amikor tehát elülső és hátsó agyra hivatkozunk ebben a bejegyzésben, az nem strukturális elemet fog jelenteni, hanem pl. az elülső agy szinte kizárólag a homloklebenyt és az azt közvetlenül kiszolgáló feldolgozó fehérállományt jelenti, a hátsó agy pedig magában foglalja a fali lebenyt, az amigdalát és a közti agy egy részét.

Ha hirtelen nagyon megijedünk, általában tapasztalható reakció, hogy az agy ,,megbénul", nem tudunk gondolkodni. Ezt nem az okozza, hogy az agy szintén erőforrást veszít a vázizmok javára, hanem az agy belső működése, energiaelosztása változik meg.

Az agyunk elülső részében realizálódik a magasszintű gondolkodás. A hosszú távú perspektívák, elképzelések itt dolgozódnak fel, ez ugyanis a kreatív, ill. az absztrakt gondolkodás helye. Biológiai értelemben elülső agyunk tesz minket emberré, mivel sokkal magasabb szintű tevékenységekre képes, mint egy emlős állat agyának párhuzamos területei.

A nagyagy hátsó része egyszerűbb funkciókat lát el, itt található az átmenet az akaratlagos és az önkéntelen vezérlések között. Ha megyünk az utcán és közben beszélgetünk, esetleg a múlt vagy a jövő eseményein gondolkodunk, ,,nem vagyunk tudatában" annak, hogy melyik sarkon fordulunk be - a hátsó agy egészen magas szintű vezérlésekre is képes, miközben az elülső agy tudja végezni a maga speciális munkáját. Mindent, ami tanult de készségszintű viselkedésforma (hangszeres játék, írás, gépelés, autóvezetés, cipőkötés, stb.) a hátsó agy vezényel le, amikor utasítást kap rá az elülső agytól. A hátsó agy köti össze az elülső agyat az alacsonyabb agyterületekkel és ezeken keresztül magával a szenzoros-motoros idegrendszerrel. Az elülső agy által ismételten elvégzett rutinszerű cselekvéseket idővel a hátsó agy megtanulja magától végigcsinálni.

Stresszhelyzetben a pillanatnyi túlélésre kell koncentrálni. Nem lehet az élet hosszútávú stratégiai kérdésein merengeni, ott és akkor cselekedni kell, késlekedés nélkül. A hátsó agy funkciói egyszerűbbek, így gyorsabban tud reagálni, mint az elülső agy. Ezért aztán stresszhelyzetben az elülső agy vérellátása romlik a hátsó javára, és a normál vezérlő-kiszolgáló viszony megfordul a két agyterület között: a hátsó agy hozza a pillanatnyi döntéseket, az elülső agy csak ,,asszisztál" a túlélésben a maga sokkal megfontoltabb tevékenységével. A hátsó agyat pedig impulzusok vezérlik! Külső impulzusok, valamint az elülső agy által küldött parancsimpulzusok - kivéve vészhelyzetben, ahol a nagyagy elveszíti a parancsolás lehetőségét, és onnantól kizárólag a külső impulzusok irányítják a hátsó agy tevékenységét.

A tévéműsor természetesen nem juttat bennünket vészhelyzetbe. Csak egy kicsit játszik az elülső és hátsó agyterületek közötti hatalmi egyensúllyal, megnehezíti az elülső agy számára a hátsó regulázását, az elülső agy viszont jobban fog ,,hallgatni" a hátsóra, jobban befolyása alá kerül egy enyhe stresszhelyzetben, mint nyugalmi állapotban. S hogy az elülső agy ne tegyen különösen nagy erőfeszítéseket annak érdekében, hogy rendet tartson a szervezetben, gondolkodását megfertőzték néhány ideológiával, úgymint: szuperfejlett állatok vagyunk, biomechanikus gépek vagyunk, az élet célja az érzékkielégítés és a birtoklás, birtoklás = biztonság - stresszhelyzetben pedig az ember mindenekelőtt a biztonság ígéretét keresi. Lehet az egy autó, egy mosópor, egy bankhitel vagy egy politikai párt, amit elé tesznek, ha a nyugtalanító üzenetet hirtelen megnyugtatóval váltják fel közben, akkor a hátsó agy szólni fog az elülső agynak, hogy tegyen lépéseket az ügyben. A reklámban nem csak azért hadarnak, mert a reklámidő drága, hanem mert az üzenet a hátsó agynak szól, ami az elülső agy tanítványából ímmár a ,,mesterré" lett.

Hogyan tud a programozás iránya megforulni az agyban, hogy tudja a hátsó agy permanensen irányítása alá vonni az elülső agyat? Úgy, hogy a két agyterület közötti egyensúlyt a vérerek összehúzódása szabályozza, azt pedig a mellékvese által termelt készültségi szteroidok. A mellékvese működését az agyalapi mirigy szabályozza, s így visszajutottunk az agyba: az agyalapi mirigyet a szimpatikus idegrendszer szabályozza, azt pedig vajon mi? Hát természetesen a hátsó agy. Így abban a kérdésben, hogy az agy melyik része veszi át az irányítást, az agy hátsó része dönt - a távlati gondolkodásra képtelen, a jelen világában létező, pillanatnyi impulzusokra reagáló hátsó agy bármikor úgy dönthet, hogy irányítása alá vonja az egész szervezetet.

Mit tehetünk az ilyetén programozás ellen, azon kívül, hogy megpróbáljuk önmagunkat teljesen elszeparálni a programozást közvetítő impulzusok mindennemű forrásától, ami a jelenlegi rendszerben körülbelül egyet jelent a remete-aszkéta élettel? Hiszen mindannyian, gyárilag így működünk!

A megoldáshoz térjünk vissza a cápás példához. Ketten vagyunk a vízben, egy barátom és én. Megjelenik a cápauszony, amire ő halálra rémül, én pedig csak nevetek. Ugyanazt az impulzust kapta a hátsó agyunk, de másképpen reagált. Ugyanis a hátsó agy magától nem érti a világot, az elülső agytól tanul meg mindent, pl. azt, hogy a cápa veszélyes. Az én elülső agyam pedig már szólt, hogy nincs probléma: be lettem avatva, tudom, hogy egy harmadik barátunk szórakozik ővele.

A tudás, a valóság ismerete védelmet nyújt a programozás ellen. Mivel az elülső agyunk nincs teljesen kiiktatva, így ha egy újszerű szemléletet magáévá tesz, azt előbb-utóbb átveszi tőle a hátsó agy is. Nehezebb félelemben tartani olyan embert, aki tudja, hogy az élet végtelen. Nehezebb szorongásban tartani olyan embert, aki tudja, hogy az életének célja van. Nehezebb az olyan embert önzésre, haragra, bosszúra gerjeszteni, aki tudja, hogy egyazon forrásból származunk, egyazon elrontott teremtés átka alatt nyögünk, s ugyanaz a program fut mindannyiunkban.

Lehet tehát védekezni a programozás ellen, ám vigyázat: a túl sok impulzusnak előbb-utóbb megadja magát az agy. Ha valamit elég sokszor elismételnek, egy idő után belopja magát a valóságérezékelésünkbe, akkor is, ha az ellenkezőjéről vagyunk biztosan meggyőződve. Figyeljünk oda arra, melyek azok a varázsszavak, rejtett üzenetek, melyeket folyamatosan ismételgetnek a médiában, s próbáljuk kiszűrni ezeket! Ha felismerjük ezeket a mintákat, már tudjuk, hogyan és merre terelik a többi embert körülöttünk, és ha ismerjük a mérget, könnyebben találjuk meg a megfelelő ellenmérget is önmagunk és mások számára.

Címkék: Vallás, okkultizmus, spiritualitás, őstudás, mágia, mítosz-legenda-valóság, misztika, illúzió
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 22 db bejegyzés
e hónap: 45 db bejegyzés
e év: 241 db bejegyzés
Összes: 445 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 171
  • e Hét: 1279
  • e Hónap: 2802
  • e Év: 11190
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.