Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Halottidézők
  2017-07-29 22:46:38, szombat
 
  HALOTTIDÉZŐK.

"Itt vannak a lelkek. Látom őket!" - állítja Ruth Berger, aki magát intuitív tanácsadónak nevezi, de lényegében jós. Egy fagyos őszi estén szól közönségéhez, egy 35 fős csoporthoz, az Illinois állambeli Skokie-ban, Chicago egyik külvárosában, a Szent Péter Katolikus Templom könyvtárában. Az összegyűlt özvegyek elhunyt házastársaikkal akartak kapcsolatba lépni, Berger pedig azért volt ott, hogy ebben segítsen nekik. "Elhunyt szeretteik nagyszerű híreket közölnek - mondja Berger. - Ők is épp annyira szeretnének velünk beszélni, mint amennyire mi vágyunk találkozni velük."

Ruth Berger nem egy gyöngyöket viselő cigányasszony, aki az emberek tenyeréből jósol. Nincs kristálygömbje. Előadásait sem egy sejtelmesen sötét szobában tartja, ahol gomolyog a füst.

Nem! Ruth Berger életvidám, normális kinézetű, középkorú nő, aki jól szabott kosztümöt visel, és előadásait szállodákban, előadótermekben és a nagy egyházak templomaiban tartja, ahol - állítása szerint - megidézi a halottak lelkeit. Úgy gondolja, hogy a gyászoló özvegyek gyógyulása az után kezdődik el, hogy a halott szeretteik szólnak hozzájuk. A spiritizmus mára igen népszerű lett, és a halottakkal való kommunikálás iránti érdeklődés még a keresztények között is tetőzik.

Meg vagyok győződve arról, hogy a halállal kapcsolatos hamis tanítások készítették elő az utat Sátán egyik legmesteribb csalásának. Ha a lélek valóban halhatatlan lenne, és a halál után is tovább élne, ugyan miért is ne lenne képes kapcsolatba lépni az élőkkel? így nem meglepő, hogy bizonyos keresztény egyházak tárt kapukkal fogadják a médiumokat.

Nem is csoda, hogy gombamód szaporodnak a szeánsz jellegű, a gyászolóknak támogatást nyújtó csoportok. A lélek halhatatlanságáról szóló, bibliai alappal nem rendelkező tanítás szó szerint kitárta az egyház kapuit a spiritizmus előtt. Mit tanít a Biblia erről a fontos témáról? A halottak valóban kapcsolatba tudnak lépni az élőkkel? A halál elválasztó falait áttörő hangok valóban elhunyt szeretteinktől jönnek, vagy egy gonosz erőtől származnak?





A Biblia tanítása a halálról
A Biblia egyértelmű tanítása szerint az ember már nem képes kommunikálni az élőkkel, miután meghal. Jób így fogalmazott a halálról: "Nem lát engem szem, amely rám néz. A felhő eltűnik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé. Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé" (Jób 7:8-10). A Biblia azt tanítja, hogy egyedül Isten halhatatlan, az ember halandó (lásd lTimóteus 6:16-17; Jób 4:17). A halhatatlanság Isten ajándéka azoknak, akiket Krisztus második eljövetelekor igaznak talál (Róma 2:7-8; 1Korinthus 15:51-55).

A görög filozófiából eredő "halhatatlan lélek" fogalma egy kiskapun jutott be a kereszténység körébe. A görögök közül sokan elfogadták a "dualizmust". Úgy tekintettek az emberi testre, mint a lelket fogva tartó börtönre. Szerintük a halál kiszabadította a lelket "börtönéből". Ezért is tartották közülük sokan tiszteletreméltó cselekedetnek az öngyilkosságot, kereszténység kezdeti szakaszában a pogányok nagy számban csatlakoztak az egyházhoz, magukkal hozva régi hiedelmeiket. olyan elméletek kerültek így be az egyházba, amelyek nélkülöznek minden bibliai alapot.

A Bibliában a görög filozófiából eredő gondolattól határozottan eltérő tanítást találunk. 1Thesszalonika 5:23 verse szerint az emberi test elválaszthatatlan egység, a test (fizikai képességek), az értelem (értelmi képességek) és a lélek (lelki képességek) egysége. Az általános nézettel ellentétben a Biblia nem tanítja azt, hogy a halál után a tudattal rendelkező, halhatatlan lélek elhagyná a testet. Az angol King James bibliafordításban 1600-szor fordul elő a lélek kifejezés, de egyetlen egyszer sem kapcsolódik hozzá a "halhatatlan" szó. Ha az embernek valóban halhatatlan lelke volna, vajon miért nem említi meg a Biblia az 1600 előfordulási hely legalább egyikében?

Arról sem ír a Biblia sehol, hogy a halál pillanatában a lélek elhagyná a testet, és felszállna egészen a mennybe. Nincs egyetlen olyan igehely sem, ami erre utalna. Az "élet lehelete" az, ami a halálkor visszatér Istenhez. A héber ruach szó fordítása "lélek", ami azt is jelenti, hogy "lélegzet" (lásd Prédikátor 12:9). A Biblia ezeket a fogalmakat szinonimaként használja. Jób például párhuzamot von köztük.

Azt írja, hogy -amíg az én lelkem énbennem van, és az Istennek lehelete van az én orromban-(Jób 27:3). A héber költészetre jellemző, hogy nem annyira a szavak rímelnek, mint inkább a gondolatok csengenek össze. A vers második szakasza párhuzamos az első szakasz gondolatával. Ezért Jób könyvének ebben a versében a második szakasz: "Istennek lehelete az én orromban", párhuzamos az eIső gondolat szakaszával: "az én lelkem énbennem". A lehelet és a lélek ugyanazt, Isten életet adó erejét jelenti.

A teremtés ellentéte
Mózes így írt a teremtésről 1Mózes 2:7 versében: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és leheléit vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké" (élőlénnyé). Mi történik, amikor az ember meghal? Pontosan az ellentéte annak, ami a teremtéskor történt. A Zsoltárok írója így fogalmazott: "Kimegyen a lelke; visszatér földbe, és aznapon elvesznek az ő tervei" (Zsoltárok 146:4). A halál beálltakor visszatér Istenhez az embert addig életben tartó erő, Isten lehelete, aminek köszönhető minden szívdobbanás.

Isten az életadó. A halál az élet hiánya. Az Isten által adott élet visszatér az Úrhoz, aki adta, testünk pedig visszatér a porba. A Biblia szerint "elvesznek az ő tervei". Ezért nincsen tudatos létezés a halál után. Aki meghalt, már nem létezik mint "élő lélek", azaz élőlény vagy személyiség. Egy másik zsoltárban így olvashatjuk: "nincs emlékezés rólad a halálban" (Zsoltárok 6:6). Azt is olvassuk, hogy a halottak nem dicsőítik Istent (lásd Zsoltárok 15:17). Másutt, a Prédikátor könyvében pedig az író olyan világosan fejti ki, mi a halál, hogy nem lehet félreérteni: "Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak; semmit nem tudnak. Mind szeretetük, mind gyűlöletök, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmiök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik" (Prédikátor 9:7-8).

A halál pihenés, alvás. Krisztus második eljövetelekor az igazak feltámadnak álmukból, hogy találkozzanak Jézussal. Egy újszövetségi történet jól rávilágít erre. Néhány nappal miután Jézus megtudta, hogy a barátja, Lázár súlyos beteg lett, így szólt a tanítványaihoz:

"Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt." A tanítványai azt hitték, hogy Lázár majd biztosan megerősödik az alvástól, ezért ezt válaszolták: "Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt" (János 11:11-14).

Jézus szavai szerint a halál olyan, mint az alvás, öntudatlan állapot. Nincs halhatatlan lélek, ami a halál beálltakor elhagyná a testet. A hívő meghal, és egyszerűen pihen. A fájdalom, a szenvedés és a bánat véget ért. A csalódás és a szerencsétlenség már a múlté.

Isten kegyelmesen megvédi gyermekeit a föld további szörnyűségeitől. Ez pedig sokkal jobb, mint amiben az egyéb nézeteket vallók hisznek! Vajon élvezhetné-e egy anya a mennyországot, ha onnan azt látná, hogy a veje veri a lányát? Lenne-e egy apának kedve Istent dicsőíteni, miközben látná, hogy a fiai egy távoli országban harcolnak egy véres ütközetben? Vagy mi van az autópályákon történő balesetekkel, a rákkal, a leukémiával? Nekünk is szenvedést okozna, ha látnánk, hogy barátaink és szeretteink (vagy akár vadidegen emberek) szenvednek!

Isten azonban kegyelmesen megvéd ettől. Könyörülettel megengedi, hogy gyermekei egyszerűen elaludjanak. A hívők gondolataiban a halál olyan, mint amikor a kisbaba nyugodtan elalszik édesapja karjában. A halál tökéletes pihenést jelent. Pihenés, ami Jézus második eljöveteléig tart. Pál apostol így fogalmaz: "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával. leszáll az égből. És feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk" (1Thesszalonika 4:16-17).

Sátán az emberiség történelmének utolsó napjaira tervezi legnagyobb csalásait. Ezért veszélyes elhinni, hogy a médiumok, jósok vagy egyebek által megidézett szellemek valóban a halottak lelkei volnának. Az ördög képes arra, hogy a halott ismerősök képében jelenjen meg. Pál a spiritizmus erejére figyelmeztet, amikor ezt írja: "a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává" (2Korinthus 11:13-14). János apostol Pátmosz szigetéről figyelmeztette az utolsó időkben élőket: "Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek" (Jelenések 16:14).

A gonosz angyalok megjelenhetnek úgy, mint a szeretteink. Felölthetik a férj, a feleség, a fiú vagy a lány vonásait. Amint elfogadjuk, hogy ők valóban a síron túli világ küldöttei, az ördög bármilyen hazugságot képes lesz elhitetni velünk. Vajon nem vallana az ördögre, hogy a hozzánk legközelebb állók jelmezében akarjon becsapni? Nem vallana-e rá, hogy akkor akarjon rászedni, amikor gyászolunk, és annyira vágyunk hallani vagy megérinteni szeretteinket? A legjobb védelem a csalás ellen, ha ismerjük az igazságot. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha teljes mértékben a Bibliában bízunk, nem pedig az érzékeinkben.

Az érzékeink becsaphatnak. Ha elfogadjuk Isten Igéjét, akkor ez megvéd az ördög által eltervezett ravasz csalásoktól. Isten Igéje vezetésében megbízhatunk. Az Ige az egyetlen biztonságunk és menedékünk. Ilyen helyzetben nem szabad megbízni abban sem, amit a saját szemünkkel látunk, ehelyett Isten Igéjének tiszta tanításait kell elfogadni! A másik választási lehetőség kifejezetten rémítő !
 
 
0 komment , kategória:  Halottidézők  
Meg kell találnunk a bűnöst
  2017-07-21 22:12:06, péntek
 
  Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket: tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.

A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös és az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.

- Meg kell találnunk a bűnöst - javasolták, és túl kell adni rajta. - Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.

Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott és visszatekintett: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja…
  2017-07-19 16:31:35, szerda
 
 

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja...

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit.

Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyj senkit a sötétségben elmerülni.

Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja. De jaj Neked, ha magadnak tartod! Elbocsátalak Téged is, mint mindenkit. Felelős vagy minden emberért, aki Veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a Tied! Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod.Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!""

Hamvas Béla (1897-1968)

 
 
0 komment , kategória:  A boldogságot csak az bírja el  
A “pokol” témája a bibliai történetekben
  2017-07-06 23:00:43, csütörtök
 
  A “pokol" témája a bibliai történetekben

Korábban a “pokol" témája sok népies üzenethirdetőnek kedvenc témája volt. Számunkra ma szinte érthetetlen, hogy a pokollal való fenyegetéssel, és annak minden részletében kiszínezett ijedelmével, milyen félelmet öntöttek az emberekbe. Voltak szónokok, akiknél néha egy “sikeres" pokol-prédikáció után a bolondok házába kellett vinni a hallgatókat. Mindemellett még az áhítatkönyvekben is az “örök gyötrelem" témája igen terjedelmesen volt bemutatva. Richard Baxter1 áhítatkönyvében, amelyhez az előszót egy német prelátus és alapító prédikátor írta, többek között a következőket olvassuk: “A pokolbüntetés szerzője maga Isten... A legfélelmetesebb azonban abban a kínban az, hogy örökké tart. Örökké! Ó elviselhetetlen gondolat! Ha az évek milliói tovatűnnek, azok a kínok újra és újrakezdődnek, úgy mint az első napon. Az ő halhatatlan lelkük volt az, ami vétkezett; épp ezért az ő férgük meg nem ha!."

Ugyanabban a fejezetben mégis ez áll: “Azonban így az élő Isten kezébe estek, akinek örök haragja megemészti őket... Mert micsoda egy megemésztő tűz az ő haragja!"

Nyilvánvalóan a legtöbb embernek nem tűnt fel ez az ellentmondás az örök kín és a megemésztő tűz között. A pokol témája sok hivőt foglalkoztat, már csak azért is, mert a bibliafordításokban gyakran olyan helyeken is a pokol szó áll, ahol egyáltalán semmi köze sincs hozzá. Valójaban csupán egy kis-tucatra való hely van, amely a pokolról, mint az istentelenek jövőbeli büntetőhelyéről beszél.

Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy úgy Károli, mint más fordítók által az “alvilág" vagy “pokol" szóval visszaadott “seol" (héber) és “hádes" (görög) kifejezéseknek semmi köze sincsen az istentelenek büntetőhelyével. A “seol" és “hádes" szavaknál egyetlen gondolat sem kapcsolódik tűzhöz vagy kínhoz. Ez pl. abból a tapasztalatból is kitűnik, amit Jónás szerzett, amikor egy hal elnyelte őt. “És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából, és mondta: nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem; a seol torkából sikoltottam, és meghallottad az én szómat." (Jónás 2,2-3.) Az ökuménikus fordítás így adja ezt vissza: “A halál torkából kiáltottam".

A “seol" egyszerűen sírt jelent, a halottak helyét, holtak hazáját, vagyis a temetőt. Az igazak és a gonoszok egyaránt a “seolba" lesznek eltemetve. “Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától (seol)?" (Zsolt. 89,49. öf.) Az istenfélő Jób elmagyarázta: “Ha -reménykedem is, a sír (seol) már az én hazám." (Jób 17,12.) A türelmes Anna így imádkozott: “Az Úr sírba (seol) visz és visszahoz." (I.Sám. 2,6.) Az általánosan elterjedt felfogás szerint, senki sem jön vissza a pokolból. Ha tehát a Biblia azt írja, hogy az Úr a seolba visz, és visszahoz, akkor a seol alatt nem lehet pokolra gondolni, hanem csak a sírra.

A görög “hádes" szónak ugyanaz a jelentése, mint a héber “seol" szónak. Ez kitűnik a Zsolt. 16,10. és az Apostolok cselekedetei 2,27. öszszehasonlításából. Károli pl. az ő fordításában megtartja a seol szót, a hádest pedig sírral fordítja. Így világos lesz, hogy a két szónak ugyanaz a jelentése: “Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogya te Szented rothadást lásson." (Zsolt. 16,10.) “Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban (hádes), és nem engeded, hogya te Szented rothadást lásson." (Apcs. 2,27.) Az Apcs. 2,29-31. verseiből egész világossá válik, hogy seol és hádes egyszerűen sírt jelentenek: “Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván szólanom tielőttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székébe. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ö lelke nem hagyatott a sírban, (hádes), sem az ő teste rothadást nem látott." Krisztus, akire ez a messiási jövendölés vonatkozik, nem egy földalatti pokolba lett eltemetve, hanem egy kriptába, sírkamrába lett helyezve, ahol a feltámadásig maradt.

Moulton és Milligan2, két kiváló görög nyelvész szerint a “hádes szót Kisázsiában gyakran találjuk sírköveken". F.D. Nichol, akinek ezt az utalást köszönhetjük, ezt mondja hozzá: “Nincs kétség afelől, hogy az elhunytak hozzátartozói Kisázsiában biztosan nem íratnák fel a hádes szót a sírkövekre, ha a hádes szó azt jelentené, amit sok keresztény a 'pokol' szó alatt ért."

Ez a pokol

Nyomozzunk hát a szó után, aminek valóban az istentelenek jövőbeli büntetőhelyével van dolga, és amit emiatt pokollal lehet fordítani, mindemellett ezt a szót is helyesen kell értenünk. A szó “gyehenna" (Ge-Hinnom, azaz Hinnom-Völgye) az Új-Testamentumban 12-szer fordul elő, éspedig Máté 5,22. 29. 30.é 10,28. 18,9. 23,15. 33. Márk 9,43. 45. 47. Luk. 12,5. és Jakab 3,6-ban.

A “gyehenna" szónak egy nagyon érdekes története van, ami messze visszanyúlik az ó-szövetségbe. Hinnom, egy völgykatlan Jeruzsálem déli peremén. Az istentelen Akház király volt az, aki ebben a völgyben a legfertelmesebb bálványistentiszteletet bevezette, ami valaha is létezett. Ez van megírva róla: “Az Izráel királyainak útján járt, és öntött bálványokat is csináltatott a Baál tiszteletére. Annakfelette tömjénezett a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégette tűzben, a pogányok útálatosságai szerint, akiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött." (II. Krón. 28,2-3.) A 33. fejezetben ez van írva Manassé királyra vonatkozóan: “És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében; jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngősöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságokat cselekedett az Úr szemei előtt, hogy Őt haragra ingerelje." (II. Krón. 33,6.)

A későbbi király, Jósiás volt az, aki az Istenhez ragaszkodott és a pogány útálatosságok ellen újra harcot indított. A Jeruzsálem körül felállított bálványoltárokat romhalmazzá változtatta. Hogy mi történt Hinnom-Völgyével, azt megtudjuk II. Kir. 23,5. 10.-ből: “És kiirtotta a bálványpapokat is, akiket júda királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, akik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei seregnek tömjéneztek... Megfertőztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát vagy leányát át ne vihesse a tűzön a Moloknak."

Már az Ó-Testamentum idejében a Hinnom Völgye Isten ítéletének kifejezésére volt kiválasztva. Így vesszük ki Jeremiás próféta szavaiból: “Azért íme, eljönnek a napok, ezt mondja az Úr, mikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom-Völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég. És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelükké, és nem lesz, aki elriassza azokat! És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek szavát és a vigasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, mert elpusztul a föld!" (Jer. 7,32-34.)

A Hinnom-Völgyében hosszú évszázadokon keresztül Jeruzsálem szemétjét égették: el, sőt a gonosztevők holttesteit is ott adták át a tűznek, és a füst éjjel és nappal szállt fel az égre, Jeruzsálemből jól láthatóan. És végül ez a völgy adta a kárhozat helyének a nevet: “gyehenna". Ez a szó fordul elő tehát az előbbiekben említett 12 új-testamentumi szövegben. Maga az a tény, hogy kifejezetten ez a Jeruzsálemen kívül fekvő Hinnom Völgye lett szimbólumként választva a jövőbeli büntetőhelyre, érthetően mutatja, hogy a Biblia nem földalatti poklot ért alatta.

Ésaiás próféta a gyehennának a képét használta az istentelenek utolsó ítéletére. Miután az új égről és az új földről beszélt, jövendölt az új Jeruzsálem lakosairól: “És kimenvén, látni fogják azoknak holttestét, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek." (Ésa. 66, 22-24.) Ezek szerint az adatok szerint világos lesz, hogy ma még egyáltalán nem létezik pokol, hanem csak az ezer év végén áll elő, amely ezer év alatt Sátán meg lesz kötözve (Lásd Függelék III.). A Jelenések könyve ezekkel a szavakkal teszi érthetővé Ésaiás utalását:

“És feljöttek a föld szélességére" (az éppen akkor feltámadott istentelenek, Jel. 20,5.) “és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szállt alá, és megemésztette azokat. És az ördög, aki elhitette őket, a tűz és kénkő tavába vettetett, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké... És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetett." (Jel. 20,9. 10. 15.) A 14. vers a tűznek tavát kifejezetten “második halál"-nak nevezi. Ezzel pedig a 9. vers van bizonyítva, miszerint az égből hulló tűz megemészti az istenteleneket.

Mint az előző fejezetben láttuk, az “örökkön örökké" kifejezés ebben az összefüggésben nem jelenthet végtelenséget, hiszen itt az istentelenekről van szó, akiknek nincs örökéletük. A gyehenna eseményei képezik az átmenetet az egyik időszakból a másikba: a végítéletet felváltja az új ég és az új föld. Egy szószerinti örökkévalóságot nem válthat fel egy másik!

Márk 9,44. 46. 48. versei Ésaiás 66,24-ből vannak véve, és csak azt mondják, hogy “férgük meg nem hal" és “tüzük el nem alszik" - azaz mindaddig, ameddig a férgeknek és a tűznek tápláléka van. A Hinnom-Völgyével szintén így volt: amikor Jeruzsálem leromboltatott, és nem dobtak ki a völgybe több szemetet és szennyet, akkor az “aionikus" vagyis a “mindígtartó" tűz is kialudt.

Pontosan így kell érteni a “gyehenna"-szövegeket is. Egyébként ez a mondat: “férgük meg nem hal" és “tüzük el nem alszik", Márk 9. fejezetének csak a 48. versében fordul elő, mert a legrégebbi bibliai kéziratokból hiányoznak a 44. és 46. versek. Sodoma és Gomora városai szintén az “örök tűz" büntetésére való példa gyanánt adattak (Júdás 7.). És mégis, II. Pét. 2,6-ban az áll, hogy Isten ezeket a városokat elhamvasztotta. Tehát azok nem égnek tovább!

Máté 5,29. és 30. szerint az “egész test", a bűnét meg nem bánó egész bűnös lesz a gyehennára vetve, és nem egy halhatatlan lélek! És Máté 10,28. szerint úgy a test, mint a lélek elpusztul a gyehennán. Jézus és a Biblia prófétáinak szavaiból világosan kitűnik, hogy az istentelenek nem szenvednek vég nélkül, hanem el fognak pusztulni. Mint ahogy a konkolyt kigyomlálják és elégetik, úgy lesz a bűneiket meg nem bánó emberekkel az utolsó napon (Máté 13,40-42. 49. 50.).

Érthető lesz ez Keresztelő János egyik kijelentéséből is: “A polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzze!." (Máté 3,12.) Senki sem állhat ellent e tűz hatalmának, csak ha az egész munkáját megtette, akkor alszik ki. Ugyanilyen félreérthetetlenséggel jövendöl Malakiás próféta is: “Mert íme, eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat... És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek." (Mal. 4,1-3. egyes Bibliákban 3,19-21.)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vitatott témák
  2017-07-06 22:54:25, csütörtök
 
  ,,És mondta neki: Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban".

(Luk. 23,43.)

Ez a jézusi kijelentés állandó vita tárgyát képezi a különböző irányzathoz tartozó keresztények között. Nagyon sokan szeretnék felhasználni bizonyítékul arra, hogy még Jézus is megerősíti a lélek halhatatlanságának a dogmáját, miszerint a halál pillanatában csak a test hal meg, a lélek azonban tovább él. Szerintük a latornak is ezért ígérhette meg, hogy még az nap vele lesz a paradicsomban. Ez az elmélet azonban több ponton is sántít. A következőkben szeretném megmagyarázni.

1. Jézus kijelentésének többféle értelmezését az a körülmény segíti elő, hogy az eredeti szövegben még nem voltak vesszők és pontok, amik a mondatoknak határt szabtak volna, és a hangsúlyozás súlypontjait megadták volna a mondanivaló értelmezéséhez. Ezek a mondat szerkezeti írásjelek csak később kerültek bele az eredeti szövegbe, egy átdolgozás eredményeként. Ezért csupán felolvasás közben lehetett és kellett az olvasónak értelemszerűen a hangsúlyt a megfelelő helyre és módon alkalmazni. De mire ezek az írásjelek bekerültek a szövegbe, addigra már kialakult a különféle értelmezése ennek a jézusi kijelentésnek. Ma már ki-ki a maga hitbeli állásfoglalásához igazítottan helyezi el a vesszőt és a pontot, és hangsúlyozza Jézus kijelentését a következőképpen:

- ,,Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban". Mivel majdnem az egész keresztény világ hisz a lélek halhatatlanságában, ezért egyértelmű, hogy még a különböző bibliafordításokban is így található leírva. Eszerint az értelmezés szerint Jézus azt ígéri meg a mellette szenvedve haldokló embernek, hogy már aznap együtt fog vele lenni a paradicsomban.

- ,,Bizony mondom néked ma, velem leszel a paradicsomban". A vesszőnek ilyen módon való elhelyezése viszont arra utal, hogy Jézus a Hozzá intézett kérésre válaszolva jelenti ki, hogy Vele fog lenni a paradicsomban. A ,,ma" szónak viszont nagyon komoly jelentősége van a kijelentésben, de egyáltalán nem arra vonatkozik, hogy még aznap Vele fog lenni a paradicsomban. Ennek a szónak az ad jelentőséget, hogy Jézus ezt az ígéretét a keresztre feszítésének napján adta, amikor Ő maga is a halálának óráját várja felszegezve a kereszten, amikor mindenki előtt a veresége látszott nyilvánvalónak, mindenki egy legyőzött áldozatnak tekintette. Jézus ilyen körülmények között biztosítja ezt a szenvedő, de hittel Benne bízó embert, hogy ,,Bizony mondom neked ma...", ma, amikor minden kilátástalannak látszik, ma, amikor szinte már senki sem hisz Bennem, mint Messiásban, én azonban mégis ma mondom neked, itt a kereszten felfeszítve, ,,velem leszel a paradicsomban".

2. Jézus nem adhatott a Latornak olyan ígéretet, hogy még aznap Vele lesz a paradicsomban, hiszen Ő maga sem ment oda, hiszen majdcsak harmadnapon támadt fel, és addig a sírban nyugodott. Amikor harmadnap reggelén feltámadt és össze találkozott Máriával a sírkertben, akkor neki is csak azt mondhatta: ,,nem mentem még fel az én Atyámhoz" (Jn. 20,17), eszerint a halála óta még nem volt a paradicsomban.

3. Jézus a Latornak hozzá intézett kérésére válaszolva mondja ki ezt az ígéretét. De mit is kérdezett a lator? ,,Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljösz a te országodban!" (Lk. 23,42). A Lator kérése nem arra vonatkozott, hogy még aznap szeretne Jézussal a paradicsomban lenni, hanem arra az időre utalt, amikor majd eljön az Ő országában, a dicsőségének királyiszékében (Mt. 25,31), amikor majd a megváltottakért jön vissza az ígérete szerint (Jn. 14,1-3), amikor majd az igazak általános feltámadása fog majd megtörténni (I. Thess. 4,16), akkor emlékezzen meg róla is. Jézus kijelentése tehát erre a kérésre adott válaszként hangzik el, - akkor, amikor eljövök az országommal, te is ,,velem leszel a paradicsomban".

 
 
0 komment , kategória:  Vitatott témák  
Milyenek e város lakói ?
  2017-07-04 22:37:56, kedd
 
  Erőleves" reggelre:

,,Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói ?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:
- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.
- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg.
Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:
- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?
- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni."

Legyen olyan a napod, amilyennek szeretnéd!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 1825 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 370
  • e Hét: 971
  • e Hónap: 9310
  • e Év: 123550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.