Regisztráció  Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 210 
Horváth Imre – Ok
  2017-08-31 05:36:34, csütörtök
 
 
Horváth Imre - Ok

- A Boldogság miért boldogtalan?
- Mert a sötétben is árnyéka van!

1963




 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre versek  
Horváth Imre – Új remény
  2017-08-31 05:35:35, csütörtök
 
 
Horváth Imre - Új remény

Arcom, zakóm megfakulhat, elkophat,
de a szívem rejtekén ott lapul,
mint erszényben egy nagy-címletű bankjegy,
az új reményem, felváltatlanul.

1962




 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre versek  
Horváth Imre – Időnk nevekkel van tele
  2017-08-31 05:34:26, csütörtök
 
 
Horváth Imre - Időnk nevekkel van tele

Minden égtájnak van neve,
nevet nyer csillag, virág, állat,
időnk nevekkel van tele,
melyek agyunkban felszikráznak.
Még a semmi sem névtelen,
és nincsen olyan ismeretlen,
mitől elfog a félelem,
ha ráismerve megneveztem.

1962




 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre versek  
Horváth Imre – Számonkérés
  2017-08-31 05:33:11, csütörtök
 
 
Horváth Imre - Számonkérés

Hangot ad a lomb is, mikor lehull,
csak a csillag hull le hangtalanul.
Én csillaghoz nem mérhetem magam.
Hol marad hát a méltó végszavam?

1962




 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre versek  
Horváth Imre – Naplemente
  2017-08-31 05:31:51, csütörtök
 
 
Horváth Imre - Naplemente

Távolodik az ég alján a Nap,
s az éjszaka útján felém halad.
Elfordítom árnyától a fejem,
s az elfutó fénybe temetkezem.

1962




 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre versek  
Tóth Árpád - Szeptemberi szonett
  2017-08-30 06:41:50, szerda
 
 
Tóth Árpád - Szeptemberi szonett

Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.

1910




 
 
0 komment , kategória:  Tófh Árpád versek  
Tóth Árpád – Sóhaj
  2017-08-30 06:40:43, szerda
 
 
Tóth Árpád - Sóhaj

Mint túlédes, setét, únt kávéházi lőrét,
Úgy szürcsölöm már sokszor a halkuló harangszós
Fülledt, fáradt estéken lankadt illatu, langyos
Italát bánatomnak. Jaj, sohse voltam törpébb...
Bús sorsom keze már, mint könnyű, kényes, úri
Lyánykéz, mely játszva völgyez ruháin ferde ráncot,
Oly lágynak és szelídnek rémlik, bár elcsigázott
Orcámat megütötte, s tudom, redősre gyűri...





Már gyakran, ravaszul s élvezve s betegen
Ügyelek, hogy gyötrelmim bús órája ugy essék,
Hogy valamely finom, mesterkedő ügyesség
Bujává s izgatóvá tegye búmat nekem:
Paráznán gondolok rá, ki eldobott magától,
Szép combjait mint nyitja lépésre, mily kihívón
S lágyan... s kedvenc parfőmjét agyzsongulásig szívom,
Mint ki halálba zsibbad a rózsák dús szagától...

S jaj, van hogy vígan szólok: már kisvárosi élet
Gyógyítottja vagyok, megbékélt, bölcs, halk mártir,
Kit nem izgat új távlat s drága, távolból várt hír,
S ki egészen a csendes és szürke dolgoké lett.





S mikor már megnyugodnék, hogy a lassú kin átka
Életemről letelt, s bízón a szürke dolgok
Szivén el-lepihennék, látom, hogy övükoldott
Titkok ők, s fanyar mellük új bú tejét kinálja...

Im, most is... tenyerem arcomhoz szoritom,
Ó, örök gesztusa szegény, bús tagjaimnak!
S összeszorított foggal tűröm, hogy könnyekig hat
Egy távoli, kántáló, borbélyos bariton...
...Uram! add legalább, hogy vad kín, nyersen, mélyen
Metélné lágy szívem, s mint durva felcserek
Kontár kése nyomán a finom, dús erek,
Pirosan, gyorsan, vérzőn halna el ifju éltem!...

1910




 
 
0 komment , kategória:  Tófh Árpád versek  
Tóth Árpád – Kincs
  2017-08-30 06:39:39, szerda
 
 
Tóth Árpád - Kincs

Emléked már oly ódonan aranylik...
Ha este véle búsan bíbelődöm,
Már úgy csillantja lelkem, mint nagy, antik
Gyűrűjét agg kéz, reszketőn, tünődőn...

Forgatná még a bűvös gyűrűt bágyadt
Lelkem, s várná, hogy mint gigászi szolgák
Jelenjenek elém a régi vágyak,
De egy se jő már, s nem röpítnek hozzád...

S egy este majd, míg úgy mered sötéten
Rám sok nyűtt emlék, mint hol búsan éltem,
Tört bútorok az olcsó, vak szobákban,

Lelankad lelkem karja bánatában,
A kincs kisiklik ájult ujja közzül,
S setét lomok közt lassan messzegördül...

1910




 
 
0 komment , kategória:  Tófh Árpád versek  
Tóth Árpád - Orfeumi elégia
  2017-08-30 06:38:16, szerda
 
 
Tóth Árpád - Orfeumi elégia

Táncolt, s míg lomha csellók halkan s búsan kisérték,
Reszketett a szivem: mily szép lehet, ha lágyan
Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban,
S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét...

Körül zajos szatócsnép vigadt, s csámcsogva majszolt,
Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye,
Ó, olyan jó lett volna a márvány asztalszélre
Szorítni a fejem s sírni egy hosszu jajszót:

Ó, én finom csodákra sóvárgó árva lelkem!
Hát így bújsz meg, én drágám, lomha elteltek s olcsó





Kacajok közt, didergőn, mint nyomorú vadorzó
Vak és sáros bozótban, meddő és fájó lesben?

Hát ennyit ád az élet? egy-egy halk, meleg szépség
Remeg feléd nagynéha a dolgok vadonában:
Távoli s illanó káprázat a homályban,
S csak annál iszonyúbb utána a sötétség...

S szánnivalón, gyötrődve szorult össze az öklöm,
S kétségbeesett vággyal néztem a táncos lányra,
S ő rikító szoknyáit kurjantva csapta hátra,
S a fülledt termen át vad taps újrázta dörgőn...

1910




 
 
0 komment , kategória:  Tófh Árpád versek  
Mihail Saulescu – Aeternitas
  2017-08-26 11:26:35, szombat
 
  Mihail Saulescu - Aeternitas

Ökrösszekér és pópa, koporsó és anyóka

s a nap leáldozóban egy hegytetőn, amint
a sárguló világon mégegyszer széttekint.

Ennyi... Csupán csak ennyi egy temetés! A hanton
eldünnyög egy imát is a pópa vonódó hangon.
Az anyó sír, az ökrök cammognak lassudan,
azt hiszik, hogy tanyájuk közel az utba van.

Csak ennyi! Elmaradnak a völgy ölén a falvak.
Nincsen mit elsiratni és nincsenek siralmak.
Ökrösszekér és pópa, koporsó és anyó,
az ökrök huznak, szokták, a járom arra jó.

A szürke csendességben a nap nyugodni tér

A fordítás befejezetlen.
Fordította József Attila





 
 
0 komment , kategória:  József Attila versek  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 210 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 210 db bejegyzés
e év: 2800 db bejegyzés
Összes: 8482 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 512
  • e Hét: 2911
  • e Hónap: 10005
  • e Év: 213428
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.