Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 308 
Válóczy Szilvia
  2018-01-31 18:53:48, szerda
 
  Válóczy Szilvia

Mindig

Újra virágba borult a rét,
elveszett lelkem még remél.
Még új napot hoz a hajnal
de a régi is marasztal.

Keserű szívem fájt érted,
s te már megértetted
a sajgó szívek nászát,
bíborban folyó táncát.

Szerelmem tiszta. Érzed?
Remegve imád téged.
A parázs hatalmassá nőtt,
kis lángból pusztítót szőtt.

Boldogan keresem lépteid,
harcolva kellenek érzelmeid.
Szerelmes szíved kell nékem,
hogy örökre boldoggá tegyem.
 
 
0 komment , kategória:  Válóczy Szilvia  
Gérecz Attila
  2018-01-31 18:49:44, szerda
 
  Gérecz Attila

Szeretlek

Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik széjjel szádon.

Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.

Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.

Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...

Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
 
 
0 komment , kategória:  Gérecz Attila  
Ady Endre
  2018-01-31 18:47:04, szerda
 
  Ady Endre

A Sionhegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon
Valahol Sionhegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betûkkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott a Sionhegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
"Hogy hívnak téged, szép öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem."

"Halottan visszajöttem hozzád
Én az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát."
Õ nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

"Csak nagyszerû nevedet tudnám."
Õ várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírva a Sionhegy alatt.

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Komáromi János
  2018-01-31 18:39:44, szerda
 
  Komáromi János

fonalak

lombjukat földbe rejtik most a fák
lassan visszaszivárognak a könnyek
összegyűrt lepedő lett a világ
hegyek fölé magasodnak a völgyek
reccsen fájdalmasan a nyelv
dióhéjakból pattannak ki a szavak
minden csontossá vált kéreg mögött
zsugorított, kiszáradt emberi agyak
égre meredő barna pókhálóként
lustán vékonyodik el az élet
ragacsos fonalak földhöz rögzítenek
pedig zuhannék neki a fénynek
taszít a gravitáció
lábam alá lassan ég kerül
angyalként akartam élni eddig
...most halni szeretnék emberül
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Horváth Piroska
  2018-01-31 18:37:02, szerda
 
  Horváth Piroska

Csendes éj...

Rebegő pillámra most ül a nyugalom,
szivárványfürtben, színes léleklugason.
Ne űzd, ne zaklasd a reszkető erényem!
Mezítelenül kucorgok én - szerényen.

Lágy pókhálócsipkén megremeg a vágyam,
időtlen, jó érzés - hozzád ér a vállam,
csillagokat vet a nem szűnő izgalom,
ördögszekéren már nyargalok. - Irgalom!

Boldogság nem riad - kacéran tétováz,
gyengéden vállamhoz hajol, ajkán fohász,
nyár szakad szívemben - Tejúton szaladok,
incseleg a remény, kokettál - maradok.

Bíborpalástú csend - muskotályos nyárban,
könnyedén, nesztelen szökdécsel egy lázban,
azúrselyembe hunyó, méla csillagok -
kormot fújt rám az éj - szívedbe illanok.

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Kiss Tamás
  2018-01-31 18:34:24, szerda
 
  Kiss Tamás

Titok

Az nem lehet, hogy ne higgyél nekem,
hát mondd, akkor kinek higgyek én?
Aki bízik, csak bízóban hihet,
senki másban a föld kerekén.

Ki vagyok én? - ezt sokszor kérdezed,
bár szótalan. Mit várnál feleletnek?
Hisz abból tudom, ahogy te szeretsz,
és az vagyok, ahogy téged szeretlek.

Nálad vagyok: anyjánál a gyerek, -
kit rejtesz, én ahhoz hasonlítok.
Te csak szólsz, már magamra ismerek.
És egy vagyunk. Óh milyen nagy titok!
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Tamás  
kondor Ilona
  2018-01-31 18:31:14, szerda
 
  Kondor Ilona

Játék és élet

Csillag hasad
s a fény szikrái között
örök lábnyom kísér.
Tűz a nap.
S a hold vizeinél
halk csobbanás,
felhő szakad.
Mint rojtos sál,
időtlen gombolyag kísér.
Cicák játszanak.
Míg a nap.
Míg feljő a nap
alszanak.
Vidám vagányok
futnak át a téren,
mely csupán mértani idom.
Játék és élet
öröm, fájdalom.
Visszavonhatatlan
torzulás arcodon.
Kezed felhők nyomába jár.
Míg eljő a nap
és szikraeső lesz a csend,
fény az áhítat.
És a nyugalom lesz
szíves melege.
Ki is törhetne ide be?
Hisz mindenkié élete.
Mennyei dallam száll
a mindenség szívébe.
S ide jut be
az árva vándor,
hogy elszálljon messzire.
Szólj, ha találkozol vele.
Szólj, ha él.
Szeretni kellene.
Szólj, ha simítja a kiscicát.
S a gombolyag fogy, pörög.
Elszállni látszik, mint a labda
a kert fái fölött.
S lábadat égeti a föld.
 
 
0 komment , kategória:  Kondor Ilona  
Környey Zoltán
  2018-01-31 18:27:38, szerda
 
  Környey Zoltán

Csak addig...

Csak addig él szivünk, amíg szeret
és rózsás fátyol takarja szemünk,
azontúl bánat lesz a kenyerünk.

És mikor tiszta lesz tekintetünk:
hogy visszavágyunk minden kis borút
és sírunk: vissza mért nem visz az út!

Lélektelen szavunk csengő harang,
csak mi halljuk félreverten szavát
minden csókon, vad ölelésen át.

S ha nyíló rózsánk van, sietve adjuk
másnak, nehogy nálunk hervadjon el,
a hervadás ah, úgyis oly közel!

Mily boldogság most könnyelműnek lenni:
szerelmes szívvel súgni egy nevet...
Csak addig él szivünk, amíg szeret.
 
 
0 komment , kategória:  Környey Zoltán  
Somlyó Zoltán
  2018-01-31 18:24:52, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Galamb

A fák alatt már hervadott a gyep
és jött az ősz már, egyre közelebb.
Érett gyümölcsök sóhajtoztak ott
s a bágyadt szél bús illatot hozott.

Kék fátyolával elrepült előttem,
mint kék madár, mely ágrul-ágra röppen.
Utánna néztem... kicsi kék galamb...
És igy lett dél, megszólalt a harang;

messziről zengett s nagyon messzire,
mint távol-kedves szerelmes szive.
S a fáradt őszben nagyon csendesen
utánna sóhajtottam: kedvesem...

 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Szabó Lőrinc
  2018-01-31 18:21:40, szerda
 
  Szabó Lőrinc

Az idő kisértetei

Sokszor bizony csüggedni látlak, és
csüggedek én is. Oly rövid az út!
Bennünk lakik a halál s levegővé
porló percekké őrli napjainkat,
és ha, a multba látva, sejtjük is,
hogy évezredek szellemei mind
agyunkban kisértenek, az ilyen
jövő, ha lesz is, mit ér? Szomorú
alázat a szivünk; de legalább
tudjuk: nem éltünk egész céltalan
s nem járunk úgy, mint a gőgös fa-isten,
kit télre feltüzelnek: örökös
kételyünk írja szemeinkbe: ,,Első
tudás: tudni, hogy gyengék, - második:
tudni, hogy mégis hasznosak vagyunk."
Lassan mégis begyógyult a sebem.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 308 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 308 db bejegyzés
e év: 2259 db bejegyzés
Összes: 8827 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 9270
  • e Hónap: 28842
  • e Év: 520159
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.