Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 311 
Mardi Miriam: Nincs másom
  2018-01-31 08:43:22, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mardi Miriam  
Karafiáth Jenő: Csókolni szeretném . . .
  2018-01-31 08:41:41, szerda
 
  Karafiáth Jenő:

Csókolni szeretném . . .


Csókolni szeretném az ajakát,
Szeretnék újra beszélni véle,
Hol ránk mosolyogtak a mandulafák:
Szeretnék csókot lopni szivébe.

Szeretném látni, ha jő a reggel;
És űzni szeretném lába nyomát.
Ébredni szeretnék álmomból - egyszer,
Azután álmodni: Róla, tovább.

Békésmegyei közlöny, 1909. nov. 11.
 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Jenő  
Lys Noir: Dal egy kis batisztruháról.
  2018-01-31 08:40:39, szerda
 
  Lys Noir:

Dal egy kis batisztruháról.


Ha talán még elmegyek én hozzád,
Nem emlitem a múltak mámorát.
Nem vádollak, vissza úgyse hoznád . . !
Csak kérlek, ne vedd föl akkor gyászruhád,
Csak azt a kis fehér batisztruhád !

Úgyis borongó felettem az ég,
Felhő lelkemre veti fátyolát,
Úgy fájna látnom, ha szemed, a kék
Könybeborulna . . . és azt a gyászruhát
Vedd föl inkább kis hófehér ruhád !

Ha ott állanál talpig hófehérbe,
Elfelednék száz lázas éjszakát
És egy forró, szilaj. ölelésbe
Lelkemen újra tavasz suhanna át . . .
Óh vedd föl kis fehér batisztruhád.

Északkelet, 1911. február 16.
 
 
0 komment , kategória:  Lys-Noir /Guttmann Irén  
Petheő József: Szeret . . . nem szeret . . .
  2018-01-31 08:39:08, szerda
 
  Petheő József:

Szeret . . . nem szeret . . .


Sűrű lomb közt, hűs árny alatt,
Hol csend ölén a gondolat
Mereng s a napsugár csak
Titkon, lopózva jár,
S hol oly lágyan zeng bölcső-dalt
Fészkén a kis madár, . . .
Egyszerre im, miként szellő
Besurran egy szép, ifjú nő.

Körültekint nagy titkosan,
Jaj, hisz neki nagy titka van!
Úgy fél, vigyáz: nem látja-e
A napsugár szeme?
Nem hallja-e a csalogány
Miként ver a szive?
S szive titkát vaj' nem-e jő
Ellopni a pajkos szellő ? . . .

Nincs semmi nesz, minden nyugodt;
A lány szakit egy kis lombot:
Puha ujja csipegeti
Róla a levelet.
Piros ajka meg Így susog:
"Szeret - és - nem szeret "
S mig a levél hull, egyre hull,
A szív jobban-jobban szorul.

Kezében már az utolsó,
S "szeret"! - hangzik ajkán a szó.
"Tehát szeret . . ." - rebeg a lány,
Rebeg örömteli,
S örömében a levélkét
Ajkához emeli . . .
Csókjára egy madár zendül,
A lány rebben, s tova repül . . .

Eger - hetilap, 1886. szept. 7.
 
 
0 komment , kategória:  Petheő József  
Palásthy Erzsi: Búcsú
  2018-01-31 08:37:04, szerda
 
  Palásthy Erzsi:

Búcsú


Isten veled, dalos erdő,
Annyi édes álmot keltő !
S te virágon, lombos ágon
Átfuvalló lenge szellő !

Kicsi ház, az ég megáldjon !
S kicsi házban szent magányom,
A mely annyiszor ringatál
Csendes üdvben, boldog vágyom !

Tőletek is, szép virágok,
Elbúcsúzom - áldás rátok !
Ti szivemben az ő képét
Koszorúba foglaltátok!

S jó barátom, Isten véled !
Legyen áldott minden lépted,
Békességgel, boldogsággal
Jutalmazzon ez az élet !

Esztergom és Vidéke, 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Palásthy Erzsi  
M. Korniss Aranka: Undíne.
  2018-01-31 08:33:04, szerda
 
  M. Korniss Aranka:

Undíne.


Zúgó tenger mellett egy magános legény
Ült a part fövenyén,
S szakadatlan hullott epedve könnye
A hörgő vízözönbe -
Undíne a szirten állt s paskolta a habot ,
És egyre kacagott,
Nem tudta a sóvár köny mit jelenthet
Nem érté a szerelmet.

Hányszor sóhajtozott gyötrődve a legény
A part bús fövenyén:
"Végem jő, meghalok, lásd, nemsokára
Szürkül éltem sugára - -
Undíne hanyadszor panaszlom el neked:
Égőn szerettelek,
Undíne, miért nincs lelked amely megértsen
Hogy te is égnél értem !

Mért nem adtak ó mondd, érző lelket neked
A vízi istenek,
Mit ér bársonyhajad s arcod varázsa
Hab lelketlen leánya ?
Kis játékos aranyhalacska vagy csupán
Nem is vagy te leány!
Kacagsz, dalolsz, de hogy tudnál szeretni
Hiszen nem tudsz szenvedni . . . ! "

S mint szílaj gyerek, ki játékszert kér mohón
Mely minden üdve vón, ,
Úgy vette Undíne szép dacos fejébe
Hogy lesz már letke végre.
Szökellve ment a zöld kagylós barlang felé
Apáit föllelé
S szólt: Jó istenek, lélek kéne nékem
Adjátok ki a részem!

Ó ne kívánj ilyet, vad tékozló gyerek !
Szóltak az istenek,
" Nem lesz többé édes kacaj a részed
De tépő szenvedések,
S nem maradhatsz akkor
Örökké fiatal,
Vesztedre lenne hidd el, dőre gyermek
Ne kivánj földi lelket ! "

S inték újból: " Lesz pár napod forró, csodás
Azontúl semmi más . . . "
Nem baj - szólt Undíne gyorsan esdve-kérve
Csak lélek kell cserébe !
Ó mondta: Mitse ér, hogy csodaszép vagyok
Hát lelket adjatok,
Ó mondta: szebb dísz vón kincses hajamnál
Ha érző lelket adnál ! "

S adtak a jószívű, kegyetlen istenek - -
S Undíne lázban remeg,
Már nem kacag s bár sebzi tüske, dudva
Gyöngéd térdére hullva
Szól az ifjúhoz: Érzed a lelkemet?
Mehetek már veled! "
S fájdalomtelt könnycsepp serkedt ki égve
Szerelmes két szemébe . . .

Undíne szeretett
És sokat szenvedett !

*

Kóválygó bárkámon vágy forró tengerén
Lelket kérő Undíne reád emlékszem én . . .

Jövendő_1904. Aug. 21.
 
 
0 komment , kategória:  M. Korniss Aranka  
Pálffy István: Kantáros paripák.
  2018-01-31 08:31:38, szerda
 
  Pálffy István:

Kantáros paripák.


Szeretem nézni a robogó paripákat,
hánykolódásukat, fejük vetését,
kényes lépésük, kapkodó patájuk
porzó országúton.

Csiklandja őket a fék, meg a kantár,
övező szíjjak, véresen tudnák
szaggatni fényes, gondozott szőrük
sikos lapjairól.

Nélkülük milyen rohanók lennénk ! -
ezt fujják gőzös orrlyukaik,
remegő izmuk ezt beszéli
s a fehér tajték

buggyanó leve: mily rohanás lenne
fék nélkül szabadon ! erős tomporok
feszülő izma pattanón rúgna
távoli földre !

kirohannánk a világból talán !
. . . Igy pedig mások igáját lépik,
mutatják robotos napjaim képét,
szomorú sorsom.

Napkelet - 1932. október 1.
 
 
0 komment , kategória:  Pálffy István  
Komjáthy Aladár: Testvérhívás.
  2018-01-31 08:30:33, szerda
 
  Komjáthy Aladár:

Testvérhívás.


Néha nesztelen éjtszakákon
fekete szárnyak zaja zúg,
valami sereg száll az égen,
felébredek s riadva kérdem:
>Vajjon kik ők és merre szállnak
e csillagfényes, néma árnyak?

Röptük suhog a síri éjben
s minthogyha sóhajuk zokogna;
kik ők? jaj! újra s újra kérdem
s mért nem felel hát egy se, mért nem?
Hallgatnak s szállnak, mint a végzet,
röptük merő, szörnyű igézet.

És visszafekszem fázva, bénán,
ezüst sugártól tönkre fagyva
s jaj! jaj! tudom már, hogy ők voltak,
a holtak, holtak, holtak, holtak,
testvérsorsok, bús, árva lelkek,
előttem vajjon merre mentek?

Napkelet - 1929.március 1.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár  
Sík Sándor: A mécses
  2018-01-31 08:24:59, szerda
 
  Sík Sándor:

A mécses


Míg ifjú homlokunkon a hajnal koszorúja,
Amíg nevet a napfény és csodákról mesél:
Tárjuk ki a szívünket, hadd járja fürge szél,
És tűzzel simogassa az új nap arany ujja.

Mert szállton száll az óra, s az est jő könnyesen,
Sok bolygó tűz kísért és ingó, álnok árnyak,
És minden régi sírok rémei visszajárnak.
Akkor fáradt szemünket húnyjuk le csöndesen.

És gyújtsuk meg a mécsest, a belülvalók mécsét.
Tüzénél tágult szemmel láss ősi titkokat,
A percek suhanását, a könnyek születését

Titkát a titkos múltnak s a titkosabb jelennek
S az eljövendőségnek, és mindent, és magad.
És sírj egy csendes himnuszt a kettős végtelennek.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
Reményik Sándor: Szülőházam.
  2018-01-31 08:13:08, szerda
 
  Reményik Sándor:

Szülőházam.


A szülőházam előtt elmegyek,
Mit is jelenthet ez a ház nekem ?
Bár egy városban élünk ő meg én:
Két rácsablakos komor idegen,
Mi nem ismertük egymást sohasem.
Ó hányszor mentem el előtte már!
Észre se vettem, - egy emlék-sugár,
Egy sejtelem-híd sem köt vele össze.

Születtem benne - ennyi az egész.
Szüleim otthonuknak sátorát
Elvitték onnan. Emléktelen ködben
Vittek az ódon köküszöbön át.
Később mutogatták: a szülőházad.

Azóta hányszor megyek el előtte.
Rámnéznek a vasrácsos ablakok.
S egy kérdés mégis összekapcsol vélük:
Hol lesz a ház, amelyben meghalok?

Napkelet - 1926. szeptember
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 311 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2005 db bejegyzés
Összes: 31902 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 243
  • e Hét: 19803
  • e Hónap: 69639
  • e Év: 1294588
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.