2018-01-05 05:55:12, péntek
|
|
|
Az 50. évforduló
2006. november 27. (Kisalföld)
Félmúltunk forrásai
Két azonos témájú kiadvány jelent meg a napokban Mosonmagyaróváron: Dokumentumok Mosonmagyaróvár 1956 címmel egy forrásgyűjtemény, illetve a Moson Megyei Műhely (MMM) 1956-os különszáma. Mindkettő alapvető Mosonmagyaróvár félmúltjának feltérképezéséhez, megértéséhez. A napokban a két kiadványt Tuba László, Böröndi Lajos, Garamvölgyi György és dr. Deák Ernő mutatta be a közönségnek.
A Dokumentumok a bécsi Integráció Kiadó gondozásában jelent meg. Nem könnyű olvasmány, hiszen számos ma is élő, közismert személyiség nevére bukkanhatunk benne. A dokumentumokat adattár és magyarázó jegyzetek egészítik ki.
A források közül az első egy feljegyzés az akadémia tanárairól, hallgatóiról. Igazoló jelentések arról, ki mit csinált 1956. október 26-án, a véres sortűz idején, illetve a forradalom napjaiban.
Ezt követi a Földes-Tihanyi per elsőfokú ítéletével, majd egy Feltérképezés című forráshalmaz a helyi rendőrség politikai nyomozóosztálya aktáiból. Benne a városi és környékbeli nemzeti bizottságok, nemzetőrségek, üzemi tanácsok névsorával. Igen tanulságos listák ezek, sokak életét örökre megpecsételte mindaz, amit a Feltérképezés tartalmaz.
Az MMM vaskos, 150 oldalas különszámmal tiszteleg 1956 forradalma előtt. Böröndi Lajos három verssel van jelen a periodikában. Vida István M. Kiss Sándor történész, egyetemi tanárral készített interjújában az ó vári sortűz országos és győri párhuzamait, valamint a sortűz lehetséges okait elemzi. Itt is megtalálunk két már fentebb említett dokumentumot. Szirányi Péter és dr. Kuroli Géza személyes élményeit, gondolatait vetette papírra 1956-ról. Kimlei Péter egy angol újságíró eddig még ismeretlen helyszíni riportját fordította le, dr. Deák Ernő a magyar forradalom ausztriai sajtóvisszhangjáról közöl tanulmányt, Szentkuti Károly pedig a készülő laktanyamúzeum terveit mutatja be az új MMM-ben.
A 60. évforduló
2016.
Megtalált emlékek - Ismeretlen fotósorozat a forradalmi Budapestről
Az 1956-os forradalom és szabadságharcról jelentetett meg reprezentatív albumot a Hansági Múzeum, az '56-os Emlékbizottság támogatásával.
1956 őszén, egy tizenhat esztendős, levéli lakóhelyű gimnazista, Lébényi Zoltán a mosonmagyaróvári iskolából hazafelé tartó úton egy csomagra lett figyelmes, amelyről odahaza kiderült, két tábla Suchard csokoládét és két filmtekercset tartalmaz. A mai napig homály fedi, kié lehetett a csomag. Az illető a budapesti utcákat, a fegyveres harc színtereit örökítette meg 1956. október 28. és november 4. között. Feltehetően maga is részt vett a harcokban, menekülni kényszerült és szökés közben veszíthette el a tekercseket, amelyek 70 képet tartalmaztak.
Lébényi Zoltán elmesélte apjának, hogy mit talált. Az apa - aki tanító volt - átnézte a képeket, és megállapította, hogy ezek a nemrég lezajlott forradalomról készültek. Azt tanácsolta fiának, hogy őrizze meg a felvételeket, és ne beszéljen róluk senkinek.
Apja felszólításának eleget téve, Lébényi Zoltán évtizedeken át gondosan őrizte a tekercseket, azonban az 1956-os forradalom 60. évfordulója közeledtével úgy döntött, hogy a Hansági Múzeum rendelkezésére bocsátja az anyagot, azzal a kikötéssel, hogy az intézmény könyvben jelenteti meg a fotókat a forradalom 60. évfordulójára. Ennek eredményeképpen született meg a Megtalált emlékek. Ismeretlen fotósorozat a forradalmi Budapestről című kiadvány. A kötet elején Lébényi Zoltán bevezetője olvasható a fényképtekercsek megtalálásának, elrejtésének és őrzésének történetével. A könyvet - amely egy Budapest-térképet is tartalmaz, a forradalom fő színtereinek felsorolásával - Horváth Miklós hadtörténész az '56-os forradalomról szóló tanulmánya zárja.
A fényképek segítségével megismerhetjük az 50-es évek jellemző öltözködését, a szovjet csapatok és a magyar forradalmárok fegyverzetét, Budapest közlekedését, a főváros jellegzetes épületeit, valamint a forradalom eseményeinek színtereit. A fényképeken többször feltűnik egy fiatalember (feltehetően az egyik ismeretlen fényképész), némelyiken a kedvesével együtt.
Horváth Miklós hadtörténész tanulmányában részletesen olvashatunk a felkelőcsoportok ellen bevetett szovjet erők személyi és fegyverzetállományáról, miközben megtudhatjuk, hogy a szovjetek bizonyos mértékű amatörizmust is mutattak a fővárosban folyó harcok során. A szovjet hadvezetést egyszerre jellemezte az elbizakodottság és a felelőtlenség, ennek jele, hogy katonáit olyan felülről nyitott járműveken küldte a várost jól ismerő felkelőcsoportok ellen, amelyeket a népnyelv találóan ,,nyitott koporsóknak" nevezett. A józsefvárosi és ferencvárosi felkelőcsoportok elleni harcokban a szovjet csapatok összvesztesége - halottakkal, sebesültekkel és eltűntekkel együtt - elérte a 2760 ezer főt.
Horváth Miklós tanulmányában leginkább a józsefvárosi és ferencvárosi felkelőcsoportok kapnak szerepet, amit magyaráz, hogy a 70 fotó többsége ezekben a kerületekben készült. A tanulmány alapvetően a fotók történelmi, katonapolitikai és részben nemzetközi politikai hátterét hivatott megvilágítani.
Forrás: mno
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|