Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Válóczy Szilvia
  2018-01-08 09:03:00, hétfő
 
  Válóczy Szilvia

Eszedbe jut majd

Eszedbe jut majd
Egy kért szál rózsa
Eszedbe jut majd
Kedvesed vidám arca
És eszedbe jutnak
Eltékozolt pillanatok
A megsebzett lélek
Kétségbeesett harca.

Eszedbe jut majd
Mit elvesztettél
Eszedbe jut majd
A csodálat érzése is
És eszedbe jutnak
Az elhalkult szavak
A magányba fordult
Szelíd ölelések is.

Eszedbe jut majd
Néma tekintetem
Eszedbe jut majd
Könnyes szemem
És eszedbe jutnak
A közös percek
A megbecsült lángolás
Mit adtál nekem.

Eszedbe jut majd
A holdas éjjelünk
Eszedbe jut majd
Halk csókok pátosza
És eszedbe jutnak
Az álmot őrző
Lágy tapintattá vált
Bús szerelmek mítosza.

Eszedbe jut majd
Minden léptem
Eszedbe jut majd
A gondtalan ébredés
És eszedbe jutnak
A víg mosolyok
Az együtt éltetett
Jóízű nevetés.

Eszedbe jut majd
Mennyire szerettél
Eszedbe jut majd
A sajgó kín fájdalma
És eszedbe jutnak
A bánat súlyai
A bárgyú hiányt
Korbácsoló vágy hatalma.

Eszedbe jut majd
Hogy az élet oly egyszerű
Eszedbe jut majd
Milyen könnyű a nevetés
És eszedbe jutnak
A víg pillanatok
Hogy mennyire megöl
A homállyá nőtt feledés.

Eszedbe jut majd
Egy nő, ki csak írt
Eszedbe jut majd
Hogy ő az életed
És eszedbe jutnak
A jövő szent képei
A töretlen hit
Mi most már kell neked.

Eszedbe jut majd
Mit elvesztettél
Eszedbe jut majd
A csodálat érzése is
És eszedbe jutnak
Az elhalkult szavak
A magányba fordult
Elvesztett álmok is.

Meglátod majd
Miért adott a sors
Meglátod majd
Amiért küzdeni érdemes
És eszedbe jutnak
Lágy dallamok
Miket elvett az idő
S miket lelked örökre keres.
 
 
0 komment , kategória:  Válóczy Szilvia  
Kun Magdolna
  2018-01-08 09:00:45, hétfő
 
  Kun Magdolna

Könnyező hegedű

Legszomorúbb gondolatom akkor suhan feléd,
Mikor hegedű sírja el a lágyan szóló zenét.
S mikor fájdalom oson át a húrokon,
mert a felzokogó vonó eltörik a dallamon.
Mikor magányomban könnycseppeket ejtek
Mert nem érlek el sehol, pedig mindenhol
Kereslek,
Akkor egy percre megdermed a szív,
de a benne rejlő erő még lángparazsat szít,
S mágnesként vonzza ajkadról a percet,
Mert amit irántad érzek,
Valami olthatatlan tűz, éhvágya a testnek,
melyben forró vágyú nappalok
védik a szerelmet.
Tudod,
Visszafognám magam, de én- túl gyenge jellem,
Öntudatlan lelkem szenvedélyben rejtem,
hisz lemondani rólad már sosem lennék képes,
ezért hát míg élek- így szeretlek téged.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Hajdu Mária
  2018-01-08 08:53:27, hétfő
 
  Hajdu Mária

Nem lennék

Nem takarózhattam magányba,
pedig fázott a lelkem tőled.
Már nem lennék nélküled egész,
ha nem tudnék többé felőled.

Ha nem jönne elénk a jövő,
és csak a múlt kísérne engem,
már nem lennék nélküled egész,
ha a sorsunk hozzád nem enged.

Ha elrabolt volna az idő,
a lelkem is utánad halna,
mert nem lennék nélküled egész,
ilyen a szeretet hatalma.
 
 
0 komment , kategória:  Hajdu Mária  
Molnár G.Krisztina
  2018-01-08 08:52:00, hétfő
 
  Molnár G. Krisztina

Félreérthetetlen

Félreérthetetlen a szándék,
már látom - velem maradsz.
A kőben, a kenyérben, a vér
sűrű lemezkéiben suhansz

nesztelen, átfolysz az ujjaim
hegyétől egész testemen,
lágyan támasztod karjaim,
átsiklasz a gyomornedveken,

és körülnézel fejemben is,
bár nincs oly gondolat,
mely ne belőled indulna ki,
s ne hozzád térne az indulat.

Szemem már régtől duplikált:
nézek, mint boci az óceánt,
a képet te vagy, ki alkotja,
én csupán egy következő strófa,

mely hűen követi az előző sort,
mint az Egyet, mely előtt meghajolt.
Végtelen nyílik: minden és semmi sem.
Az vagyok, aki vagy, ami vagy - nekem.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár G.Krisztina  
Sohonyai Attila
  2018-01-08 08:50:07, hétfő
 
  Sohonyai Attila

Örök éhség

Ha megjövök, csak szótlanul
leülök, s nézlek; majd jóllakok.
Szemeimmel táplálkozok, s
nézem, hogyan fogy el minden
lényed. Mit nekem készítettél
napközben, s amiért egész nap
epedtem, ezért neveletlenül
felzabálom. S nem kérek érte
elnézést, se bocsánatot, s még
vágyam se lesz csillapodott, de
ha végeztem, kicsit megnyugszom.
Remegő kezeimből a rángást
elcsitítom, s leheverek megmaradt
szerelmed mellé. A gőzéből nagyot
szívok, megmerítkezem benne,
s ha újra enni kíván kedvem,
megint harapok, bár tudom, ismét
éhes maradok. Majd újra
leheverek melléd, s mint csönd
a szüntelen hangot; elfogadom -
mind éhezik, ki szeret, s mindnek
kevés abból a sok.
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Pilinszky János
  2018-01-08 08:49:04, hétfő
 
  Pilinszky jános

Üzenet az üvegvárból

Körülöttem hűvös, kék üvegfalat
kemény lapokból vont a végzetem,
magamba zárni minden élesen
kiszállni-készült, izzó nyílhegyet,
mit képzelet kovácsolt, vágy lövelt,
való világba ütni ércfejét.

Anyagtalan lehetsz csupán enyém,
a zárt üvegfal gátlón visszatart
- mint víztartó az úszkáló halat, -
hogy hozzád érjek és te testtel érj, -
maradsz te nekem puszta forma, fény,
a képzeletnek engedő anyag.

E lágy elemből gyúrom győztesen
veled-csatázó, karcsú szobrodat,
ki átkarol, ha itt az alkonyat,
velem dalol, ha vérem énekel
az álom oldó, híg esőiben,
s velem virrad meg minden hajnalon,

hogy nappalomnak számos gondja közt
kinyíló számos, rejtett résen át
belémeressze súlyos áramát,
s a pattanásig töltve véremet
ölelni űzzön, míg a dúlt ideg
szederjes szájjal egyre ordítoz.

De bűvös váram tűzálló üveg!
falát hiába vívja vérsugár,
olvasztja száz szikrás idegfonál,
nem olvad, pattan szét, - de szívtelen,
szűkös terébe azt, mit szív terem:
bezárja sűrű, fojtó lázaim.

Hogy küszködöm, hogy zúznám szét magam!
hogy játszanám ki rendelt végzetem!
hogy lennék egyszer én is meztelen!
csak érezhetném pőre bőrömön
mint borzad át (a) végső, nyilt öröm,
- de mégis, így is mondom: jól van ez.

- Mert néha látlak, késő délután,
amint a tóra mész, te szép modell,
s ilyenkor álom-másod nesztelen
utadba áll: mint kíntól kergetett,
egymáshoz űzött, megtévedt kezek
imádkoztok veszendő lelkemért.
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky jános  
László Niémi
  2018-01-08 08:47:10, hétfő
 
  László Noémi

Káprázat

Mit látsz, sze­mem, mit látsz még min­dig ott?
Amit a józan ész maga mögött ha­gyott.
A rétet, ahogy fölve­ri a gaz.
Látom, hova ömölhet a vi­asz.

A le­ve­let a túlvilági fákon.
Képzeld csak el: a hi­de­get is látom.
Látom üres he­lyed a téli ködben.
Látlak, hiába állsz mögöttem.

Mit fogsz, ke­zem, mit fogsz még min­dig úgy?
A nya­kad szorítom, hogy ne ha­zudj.
Fo­gom a szád, hogy ne se­bezz vele.
Ne tépje föl sza­vak forgósze­le.

Fog­lak, mert még a gránittömb is árad.
Dől a világ és bezúzza a vállad.
A hom­lo­ko­don csil­la­gok ko­pog­nak.
Füstölgő roncs le­szel, ha át nem fog­lak.

Mit félsz, szívem, mi­nek, med­dig, mitől?
Félek, hogy sem­mi sincs, ami megöl.
Félek, hogy végül elvégzem a dol­gom.
Másod­per­cenként nyílok és csukódom,

bénító csönd­ben, bódult csa­ta­zaj­ban
az ol­vadt fém is átcso­rog­hat raj­tam,
végzem a dol­gom, véred meg sem kottyan,
csak rin­gatózom majd hűlő ha­bod­ban,

én, szíved, ez a suta kő.
Amíg szárnyam kinő.

 
 
0 komment , kategória:  László Noémi  
Tóth Árpád
  2018-01-08 08:43:27, hétfő
 
  Tóth Árpád

Január

Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak?
Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak?
Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának,
Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának?

Mégis, hivatalból, ő lévén az ember,
Kinél a naptáros jobb időket rendel,
Varázsló-süvegét most is félrecsapva,
Üti a jövendő kongó űrét csapra:

Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,
Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,
A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, -
Ez legyen az új év legszebbik divatja!
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Szentmihályi Szabó Péter
  2018-01-08 08:40:19, hétfő
 
  Szentmihályi Szabó Péter

Köszönöm

Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is - az életemet.

Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.
Köszönöm, hogy éltem.

A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.
Köszönöm a Helyet és az Időt.

Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.

Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
 
 
0 komment , kategória:  Szentmihályi Szabó Pétetr  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 308 db bejegyzés
e év: 1089 db bejegyzés
Összes: 7657 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 283
  • e Hét: 283
  • e Hónap: 49619
  • e Év: 270413
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.