Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Csoóri Sándor: A csavargó elégiája
  2018-01-08 09:40:37, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Darmay Viktor: Ezredévek jönnek, mennek.
  2018-01-08 09:38:33, hétfő
 
  Darmay Viktor:

Ezredévek jönnek, mennek.


Ezredévek jönnek, mennek,
Tűnő habján a jelennek;
S titkos örvény forgataga
A mi fenn volt leragadja

Óriások, szörnyhatalmak,
Hova lettek, merre vannak ?
Nagyságukból nincs egy porszem . . .
S az a világ nincs sehol sem.

Az ős-chaosz ködméhébül
Régi romra uj rom épül;
S uj koroknak kürtje harsan
Vágyban, hitben, gondolatban.

S mily csodák hajh! Mennyi fenség !
Megvalósult képtelenség. . . .
Szolgalánczok szétszaggatva. . . .
S az ész miljó diadalma !

És óh mégis, - vagy óh mégse . . .
Bármit szült az idők méhe ;
S bár sok jósló-fény jelenté -
De az Ige nem lett testté !

Ez örök, gyors káprázathan
Van egy, a mi változatlan :
Sötét átok, gyászos bélyeg
Arczán az emberiségnek.

Óh ma is még ugy mint régen
Van a ki él verőfényben;
S ki tengődik, ázva - fázva
Nyomorúság pitvarába.

A nép nagyobb, de bölcs nem lett,
Ravaszság nyer győzedelmet
S az igazság, keservébe,
Ma is búsan néz az égre,

Farizeus, Judáslelkek
Most is nagyban tiszteltetnek;
S ma is az a legjobb köztünk,
Kit mindnyájan megköveztünk.

Vasárnapi Ujság - 1876. november 12.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Ecsedi Éva: Vissza - felé
  2018-01-08 09:37:24, hétfő
 
  Ecsedi Éva:

Vissza - felé


halk eső csepp
koppan
fekete úton
még halkabb
szív
dobban
szeretlek rég
tudom
forog
a föld alattam
fél hold int
felém
álmodok a szélben
valami ősi
zenét
táncolok
hangod messziről
hallom
két kezed
látom
megyek vissza
vissza - felé
homályba borul
minden
nem kell
hinnem
száll a köd
beborít
félek nagyon
szorít a kín
elnyel
mély kút
anyaméh öle
.
.
.
.
.
.
olyan sötét van
.
 
 
0 komment , kategória:  Ecsedi Éva  
Kovács Mária: Látogatás
  2018-01-08 09:35:01, hétfő
 
  Kovács Mária:

Látogatás


Nagy Fáraó, im itt vagyunk szemtől-szembe, évezrek után
én a rossz, az örök lázadó szolga, a szenny, a névtelen
és te, a dicsőséges holt, a jó és kegyes.

Fáraó! emeld rám és boldogíts szentséges szemeiddel.
A fénnyel, mely felém sohase lobbant,
ha ott csúsztam is én, condráim övezte rabszolga
palotád márványos lépcsőinél.
A szemeket akarom látni Fáraó, a szemeket!
melyek rám sohase néztek.

Óh kegyes, ha emlékszel, - üde tamariszkok ékes kertjében
a tamburin bánatos dalára - én vertem, az én véres ujjaim
szaggatták a húrt, - mint magam a kín - fölserkedt vándortalpaim
míg kerted gazdagon táplált füvét tapodhatták.
Messziről jöttem akkor, hogy szóljon néked a bánatok dala.

Lágy és tejfehér volt a gyolcs, mely illatos, fűszeres
királyi tested ölelte? Én fontam-szőttem azt. Míg veríték
patakzott meztelen forró testemről, fürgén forgattam
a renyhe orsót s egy sóhajomra suhant a korbács.
De én szőttem ezer méterét királyi testedre
a halotti patyolatnak is...

Hallod-e! én voltam tudom, aki te dús földeken vetettem
s az én vállam görnyedt a gabonás zsák alatt,
míg éhesen tántorogtam magtáraid telt levegőjében.
Én nem bírtam az adót s az én átkom hördült feléd
és én ődöngtem lázas szemekkel kincses kamráid előtt,
hogy hű kutyáid, sisakos vitézid mellbe taszítottak.

Óh, te mindenek felett győző! most mozdítsd karod,
mert mondom, én voltam, ki orvul, tőrrel lesett reád,
ám diadalszekér magasán tündököltél koronád fenségében
és én a porban, lovaid porverő lábai alatt fetrengtem, király.

Egy ujjad mozdítsd csak úgy könnyed intéssel
amint ellened sanyarú népére szabadítottad
dühödt oroszlánjaidat mindenek fölött úr!
Vadjaid az én húsomon tobzódtak - de - holtod után
én voltam a szent szolga, ki beleid kiemeltem,
ki scarabeust ágyaztam holt szíved helyére,
- és a csónakos, ki lótuszos szent bárkán sírodba vittelek.
Most itt vagyunk - szemtől-szembe - évezrek után,
én a rossz, az örök lázadás, a szenny, a névtelen
és te - a dicsőséges holt, a jó és kegyes.

Igen, - és nincs mi visszatartson, hogy arcul üsselek,
mert király, - egy fáraó szentséges arcába csapni
most, évezrek után is ajándék, hősi tett.

Nyugat. 1921.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Mária  
Balázs Mária: Alkony a szalónban.
  2018-01-08 09:33:40, hétfő
 
  Balázs Mária:

Alkony a szalónban.


Egy elhagyott könyv , bölcsen heverészv e
A soktürelmü bársonyasztalon ,
Merőn a bágyadó levegőt nézte
S egy kis szobor árnyékát a falon .

A régi szőnyeg foszladozó teste
Sötétbe rejté hieroglypháit
S a mozdulatlan villanygombot leste ,
Mint , ki közel föltámadásra számit .

. . . A zongora előtt egy kis fiu ült,
Alig érte el lába a pedált ;
Vékonyka ujj a csodára talált.

Egy nagyszemü lány arczképe a falról
Némán nézte , mint küzködik az asszony ,
Hogy sírása fiáig ne hallatszon . . .

a_het_1913.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Somlyó Zoltán: Papok I.
  2018-01-08 09:32:28, hétfő
 
  Somlyó Zoltán:

Papok
I.


Mindig reverendába szerettem volna járni,
lengő anyagba, melynek ráncába fény ragyog;
fehér, kasmir-omlású, vagy fekete selyembe,
méltóságteljes fejjel, akárcsak a papok.

Állig begombolózva, polgári dísztül menten,
felette a tömegnek, titokkal teljesen;
mint akit apró dolgok kis színe meg sem érint,
mindig a jót kínálva, mindig isten-lesen...

Magas szószéken állni, mint a kiválasztottak,
kiket magából büszkén emel ki a tömeg;
a lelkekbe is látni, a szív kérgébe nyúlni,
a lényeg elkígyózó vonalát fogni meg...

És jobbra, balra tartva, leányoknak s fiúknak
odakínálni csókra püspöki gyűrűmet.
S a poklok rőt tüzétől elrántani, megóvni
a fej három nyílását: szemet, szájat, fület...

Nyugat. 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Kosztolányi Dezső: Énekek éneke
  2018-01-08 09:30:48, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső:

Énekek éneke


Nem hagysz nekem eleget enni
mannás szájadból sohasem,
hogy megtanits örökre lenni,
lángként lobogni, éhesen.

Nem hagysz nekem sohasem inni
áldott melledből eleget,
hogy tudjak a szomjamba hinni
s úgy nézni téged, mint eget.

Az asztalodhoz hivsz naponta
és mintha rútul játszanál,
a dús teríték csupa pompa,
de üres a pohár, a tál.

Én, férfi, ennék, egyre innék
s te a múlót megfékezed,
igérve mindég, tiltva mindég
mint papnő emeled kezed.

Mint szajha kínálsz csók izével
és körmeidnek éle metsz,
itatsz a könnyeim vizével,
kongó reményekkel etetsz.

A te kegyed áldása megvert,
a te oldásod megkötött,
s libegve tartasz engem, embert,
az isten és állat között.

Igy váltod a multat jelenné,
hogy itt se légy és megmaradj,
a végeset is végtelenné
és bárhová nézzek, te vagy.

Te vagy, mi van, te vagy az emlék,
te vagy, ki küld és hívogat,
futnék tetőled s visszamennék,
dajkáld el az én kínomat.

Lásd, én tudom mi e bújócska,
tudom, mi itt e lakoma,
ó folyton-új és folyton-ócska
természet ősi cinkosa.

De mondd, miért e gyatra-elvű
földön nevelni ily hitet,
miért e fájdalmas remekmű,
bennem mi végre épited?

Titokzatos, örök müvésznő,
ki ezt a sorsot rótta rám,
boldogtalan játékra késztő,
csodára nevelő anyám.

Nyugat. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Erdélyi József: Felkelő nap.
  2018-01-08 09:14:07, hétfő
 
  Erdélyi József:

Felkelő nap.


Szerettem én mindig a hajnalt,
várni a felkelő napot,
de nem szerettem jókor kelni
s néztem csak az alkonyatot,
ritkán láttam a napfelkeltét,
de már eztán jókor kelek. -
Szeretnék ébren lenni mindig,
mióta megismertelek.

Arany hajadhoz oly hasonlók
a napkeleti fellegek,
arcodhoz a hajnali pírban,
párában úszó új egek,
beszéded hajnali madárdal
s ha látlak, minden pillanat
olyan, mint kék hegyek fölött
feltündöklő királyi nap.

Csak nézek rád és elvakulok
s bármerre nézek: tégedet,
arcodat látom, mit szemembe,
szívembe mélyen égetett,
a szerelem . . . Mint ki a napba
nézett és lát ezer napot,
bármerre néz, de fénytelent már,
vöröset, zöldet és vakot . . .

Lehet a fényes napba nézni,
de nem reád, szemedbe nem, -
tekintetedben úgy merül el,
az én szomjas tekintetem,
mint hal a vízben . . . Változékony
víztükör és tengerfenék, -
a te szép arcod párafátylas
beláthatatlan partvidék . . .

Te vagy a nap, én meg a tenger,
szerelmem a reggeli szél,
mely a tengert nem hagyja símán,
milljó hullámra töri szét. -
Milljó hullám és valamennyi
arcod felségét tükrözi,
széttörve, jaj, milljó darabra
s az ész hiába rendezi . . .

Felkelő nap a tengeren, -
olyat nem láttam sohasem,
de szebbet látok, hogyha téged
látlak én szép szerelmesem,
hátha még egyszer együtt látunk
tengert és felkelő napot, -
az lesz az én szívem szerinti,
tündérkirályi állapot . . .

Aranyhajadhoz oly hasonlók
a napkeleti fellegek,
arcodhoz a hajnali pírbanpárában
úszó új egek,
beszéded hajnali madárdal
s ha látlak, minden pillanat
olyan, mint kék tenger fölött
felkelő égvilági nap . . .

Napkelet - 1932. november 1.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Juhász Géza: Téli nagyerdő.
  2018-01-08 09:13:06, hétfő
 
  Juhász Géza:

Téli nagyerdő.


Ez most egész más táj. Vagy láttad itt
Valaha ezt a gyöngyszürke eget?
Selymén a hold fénytőre rést szakít,
s idegenül ismerős permeteg
szitál a résén, gyöngyeső szitál.
Az elferdült fenyők ritkás setét
körvonalával ez az esti kép
kínai műremek: megéledt régi táj

Ősrégi táj. Ne kérdezd, hogy lehet.
Bennünk aludt évezredek során,
s most tudatunk mélyéből föllebeg,
előmerül az elsüllyedt Turán:
a fenséges ázsiai mező,
az ünnepélyes napkeleti csend.
Gyöngyszürke égbolton hallgatva leng
magas sudarán pár ritkás fenyő.

Napkelet - 1938. január 1.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Géza  
Kaffka Margit: Egy madár.
  2018-01-08 09:11:38, hétfő
 
  Kaffka Margit:

Egy madár.


Fehér a föld, fehér az ég,
S a hófúvásos táj felett
Kereng, leszáll, meg felrepül
Setét, zajos madársereg.

Szeret, gyülöl, eszik, iszik,
Csácsog, porol, él mindegyik...
Ki érti meg a csókaszót
S a varju-szívek titkait?

Csak egy fekete bús madár
Ül egymagában a fatőn, -
Gúnyaszt és nézi társait
Közömbösen, kételkedőn.

S a furcsa kérdés úgy gyötör
A többi száz talány között:
- Elvonult bölcs-é az az egy
Vagy boldogtalan számüzött?!

Az élet útján 1902.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 1463 db bejegyzés
Összes: 31360 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3519
  • e Hét: 47898
  • e Hónap: 216585
  • e Év: 1051506
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.