Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Válóczy Szilvia
  2018-02-01 12:54:07, csütörtök
 
  Válóczy Szilvia

Egy szerelmes Asszony levele

Ha eddig nem tudta volna,
Önről szól az életem,
mióta megláttam Magát,
azóta mélyen szeretem.

Ékes szava szebb a szebbnél,
és én andalítva hallgatom,
szívem e szenvedélytől venni,
őszintén vallom, nem tudom.

Ha csak egyszer látná,
kondult szívem hogy remeg,
Félve óvná tovább-tovább,
mit múltja magába temet.

Kérem hát, érezze át,
szívemben Ön, hogyan él,
s tudja meg a vágyott titkot,
boldogságban mint remél.

 
 
0 komment , kategória:  Válóczy Szilvia  
Erdélyi József
  2018-02-01 12:52:42, csütörtök
 
  Erdélyi József

Álmomban

Álmomban, kedves, egy szál ingben voltál,
csakúgy sugárzott tested ifjusága,
felvettél mint egy csecsemőt az anyja,
le is letettél szép lassan az ágyra.

Az ágyra tettél és fölém hajoltál,
néztél, csak néztél hosszan a szemembe,
hosszan és mélyen, én meg mint az égbe,
néztem csak vissza, mint angyal a menybe.

És aztán, mintha nem is lettem volna, -
csókká változtam, csókoltam a tested ...
Ilyen az álom: tán arra a csókra,
melyben fogantunk, - arra emlékeztet.

Igy forraszt össze anyát szeretővel,
igy forraszt össze fiukat apákkal,
múló éltünket az örök élettel,
szerelmünket a halhatatlansággal.

Igy emlékeztetsz az örök életre,
igy eszméltetsz a halhatatlanságra, -
álmomban, kedves, olyan voltál hozzám,
mintha te hoztál volna e világra ...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Rédey Tivadar
  2018-02-01 12:51:03, csütörtök
 
  Rédey Tivadar

Ketten

I. Csók: néma híradás

A böjti szél konok sarat dagaszt,
de fent a felhők fürtösek, pufókok,
pletykázó fürjre fülel a haraszt:
a rögnek titka rendre kitudódott
s mit rejteget még, napra hajtja azt
a jácinthagyma s tulipángumó. Sok
nyelven tud április. Rám a tavaszt
némán deríti mélyebb titku csókod.


II. Csók: szivárvány alatt

Csepp cseppre hull alá a kerti nyárfán,
kábán dülöngnek ittas mákfejek,
az elinalt vihar - vadóc cigánylány -
fogát villantva visszainteget,
egy pántlikája fennakadt: szivárvány
sávozza tarka ívben az eget,
csókod ma bódít s gyógyít mint a nyárfán
az égi csepp a földi levelet.


III. Csók: piros áfonya

A gyertyánosba lázbeteg pirosság
kapott, amint az első deres éj
megmarta gyenge lombját. A dalos fák
ágai közt a pusztulás zenél.
Jó most nekem, jó lehajolni hozzád
fázós ültödben: kedvesem, ne félj -
s ajkammal lepnem ajakad pirossát
mint piros áfonyát a seregély.


IV. Csók: évelő virág

"Esik a hó, a dal ma megered "
egy verssor hurkol mély emlék-hinárba:
midőn először zsongattuk veled,
esett a hó a vér meg vas világra,
esett a hó és ölt és temetett
de mélyén már az újulás csirázva
fogant, s dal és csók újra megeredt:
hóterhes évek évelő virága.


...
 
 
0 komment , kategória:  Rédey Tivadar  
Illyés Gyula
  2018-02-01 12:47:30, csütörtök
 
  Illyés Gyula

Ami újra elmarad

Cseppre, csepp, csöpög a hólé
sürün már az ereszen,
gyöngyfüggöny leng a ház hosszán,
hajladozik fényesen.
Minden ház egy tündérkastély,
csupa ékszer, csupa dísz,
gyémántos a kazal, boglya,
még a kutya óla is...

Cseng és csorog és sugárzik,
ünnepet ül a nyomor -
oly idegen, mint zokogó
koldus arcán a mosoly.
Süt a nap, a vékony sárban
vet biborló gyürüket,
csülkig olvasztott aranyban
ballagnak a tehenek.

Oly fájdalmas, oly esetlen
ez a szikrázó öröm!
oly hontalan az új napfény
a fagyos göröngyökön,
oly fájdalmas, oly esetlen
a szivben is melege,
tétovázik, itt maradjon,
maradjon-e, menjen-e.

Hull arcomra, simogatja,
mosolygom langy melegét,
oly félszegen, mint az árva
kegyes úrhölgyek kezét
s a cirogató, becéző,
jószagu ujjak nyomán,
sötét bánat kél szivemben
igaz szeretet után...

Fénnyel, zajjal közelgő nyár,
elsőt csengő madarak,
azt idézitek csak ujra,
ami ujra elmarad.
Büszke nyitány, szép igéret,
harmincadik! - nagy zenéd
zajából kihallom már a
gúnyos őszi fütyülést.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Török Sophie
  2018-02-01 12:46:04, csütörtök
 
  Török Sophie

Versek
I.
Mint napos mezőn kóborlót követi
árnyéka, így követnek engem félelmeim.
Futok: velem futnak. Megállok - ők is
megállnak sarkamba hullva.
Senki sem lehet közelebb hozzám,
ha szeretet hajol felém - körülállnak
s eltakarnak előle.
Aki megérint engem
félelmeimet érinti.

Azelőtt tüztől féltem és sülyedő
hajótól, rablóktól féltem, leskelődő
gyilkos kezektől. Azóta kusza lettem
és komplikált. Már csak magamtól félek.
Testemnek minden pórusa ellenségem.
Etetem és altatom és ápolom őt,
s ezer ötlettel támad ellenem naponta,
hogy felvacogtassa éjszakáimat.

Innyem már nem tudja a jót,
füleim a szépet és szemem az enyhitőt.
Keserüt eszem és rémeket látok, s fülembe
szívem szorongó félelme zakatol.

Testem a gyönyörre emlékezni is elfelejtett.
Fájdalom vagyok és félelem vagyok.
S mig eszem és alszom
süket erőim hizlalják
növelik egyre nagyobbra bennem
a szörnyeteget.



 
 
0 komment , kategória:  Török Sophie  
Török Sophie
  2018-02-01 12:42:58, csütörtök
 
  Török Sophie

Versek
II.
Nézzetek reám, lázadó vagyok!
csikorító fogaim közül vér csepeg
s két tébolyult öklömet ugy lóbálom
fejem fölött, mint szökött rab
elszánt késeit.
Itt állok meztelen homlokommal
s vad hajamat szelid koszoruk szoritják.
Hangosan jajgatok, szivemnek semmi se szent!
és pókhálóval kötözött lábaim jámboran lépkednek
ennen erényeim dicsért kertjében.
Szivemnek semmi se szent! szabad szelek
illata ingerel s letakart izmaim rángatóznak,
mint vad futást álmodó alvó állaté.
Gyülölet feszit, mint földalatti ár,
partok szakadtak bennem, pusztitó
méreg rágta át szivemet.
Görcsös ujjaim ellenségre lesnek,
de nincs ellenség, ki gyengébb ne volna!
magam vagyok csak lerombolásra érdemes.
Szabaditsatok meg!
Rombolni akarok! a magamét akarom!
pusztitani akarom mindazt, mi az enyém!
De semmim sincs. Testem sincs.
Tomboló erőim egyhelyben pörgetnek.
Futni akarok és nincsenek lábaim,
lekötözve ülök a földön,
hangosan sirok mint őrült
kit lángok nyaldosnak,
mégsem tudja mi fáj?
 
 
0 komment , kategória:  Török Sophie  
Weöres Sándor
  2018-02-01 12:39:59, csütörtök
 
  Weöres Sándor

Sápadtan állnak a bozótok...

Sápadtan állnak a bozótok,
megrezzennek a rigó-hangra.

Ércből van öntve, aki boldog,
hirdeti a falu harangja.

Fölmagasúl a nyári égbolt,
csillagai kiülnek rája.

Aki meghalt, életre vágyik
és az élő a föld porába.
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Nagy Zoltán
  2018-02-01 12:39:01, csütörtök
 
  Nagy Zoltán

A kedveshez

Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
Emlékeknek száll hattyufellege
És énekel a csendnek csalogánya.

Létünk csak szikra két sötét között,
Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
A mindenség fényénél felragyog,
Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.

Szivünk legyen friss harmatos csokor,
Pipacshoz kössünk kék katángot társul
S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.

Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
Az életem egy futó gondolat
Mig szépséged átvillan a világon.

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zoltán  
Weöres Sándor
  2018-02-01 12:36:18, csütörtök
 
  Weöres Sándor

A hársfa mind virágzik...

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.

Nyílnak feléd a lányok,
mint ékszer-ládikók -
nem is figyelsz utánok,
kedved beszőtte pók.

Már csak hitet szeretnél,
szolgálnád Ég-Urát,
minden hiút levetnél,
viselnél szőrcsuhát.

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.

 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Komjáthy Aladár
  2018-02-01 12:35:24, csütörtök
 
  Komjáthy Aladár

Számadások éje

Negyven után Isten kezében
van már az életed,
mikor az ifjuság s a szépség
az útból félretett.

A néma éjben minden emlék
ágyad szélére ül,
hiába süt a hold az égen,
sötétség van belül.

"Hány éved van még?" - szól kajánul
egy hang s a borzalom
reádborul, mint tetszhalottra
a súlyos sírhalom.

"Hol van anyád, apád?" - a másik
gyötör kegyetlenül
s a vér riadt, szűkült eredben
megdermed és lehül.

"Mi lett belőled? Vágyaidból?"
dörög a harmadik
s rémülten érzed, hogy agyadban
csupa kígyó lakik.

"Esztendőiddel mit csináltál?"
vádol a negyedik
s visszahangos lelkedben a kétség
sötéten felnyerít.

Körülvesznek halott barátok,
eltűnt szerelmeid
s álmatlanul vergődsz az ágyon,
estétől reggelig.

A hajnal hasztalan dereng fel,
nem hoz vigasztalást,
irgalmatlan bánat takar be,
mint egy izzó palást.
 
 
0 komment , kategória:  komjáthy Aladár  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 949
  • e Hét: 4571
  • e Hónap: 18896
  • e Év: 599609
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.