Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
Megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember. /Móra Ferenc/ Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tallóztam
  2018-02-10 21:28:16, szombat
 
 
Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: "szeretni foglak egész életemben." És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos - hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: szerelmes vagyok beléd e percben és maradéktalanul neked adom magam. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit?

Osho
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
6 élelmiszer, amelyek enyhítik a torokfájást
  2018-02-10 21:26:43, szombat
 
  6 élelmiszer, amelyek enyhítik a torokfájást
Itt a hideg és az influenza időszaka. Ha nem sikerül kivédeni, legalább enyhítsük a tüneteket!

1.édesgyökér: Vízbe áztatva segít megerősíteni az immunrendszerünket. Egy 2015-ös, egereken végzett tanulmány megállapította, 6 nap édesgyökeres víz fogyasztása megnövel a T-sejtek (az immunrendszerhez fontos sejtek) termelését.

2.zsálya: Áztassunk néhány levél szárított zsályát egy bögre meleg vízbe, vagy szórjuk egy tál húslevesbe. A zsályát évek óta használják gyulladáscsökkentő hatása miatt - sőt, mindenféle fizikai fájdalmat képes enyhíteni.

3.fagylalt: Nem véletlenül engedte anyukánk, hogy ezt egyik, miután kivették a mandulánkat. A hideg élelmiszerek köztudottan csökkentik a fájdalmat, plusz még finomak is.

4.tea: A klasszikus megoldás náthára, torokfájásra. A legjobb választás valamilyen gyógytea, gyömbérrel, kamillával, esetleg zöld tea (mely még extra energiát is ad). Csökkenti a stresszt, növeli a koncentrációs képességet, és harcol a gyulladás ellen.

5.méz: Ez az édes segítség antimikrobás és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt lehet elsődleges választás megbetegedés idején.

6.gyömbér: Igaz, a zöldségesnél kinézetre nem ez a leghívogatóbb termék, de annál több előnyt nyerünk belőle, ha elfogyasztjuk. Csillapítja az irritációt, és csökkenti a gyulladást.

forrás: Delish
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Tallóztam
  2018-02-10 14:01:12, szombat
 
  Mondd, akarsz-e játszótársam lenni
gyöngyvirágillatú tavasz hajnalán?
Színezüst vágyaink egy csokorba szedve
egót áldozni az egység ritmusán?
Akarsz-e pilleszárnyakon szállni
kéz a kézben együtt nyári délután?
Lellei lombos fák alatt megpihenve
némán elmerengni szemünk mosolyán?
Akarsz-e új világunkban bízni,
szívünk hűségében ősznek alkonyán?
Igaz értékeink soha nem feledve
álomba merülni lelkünk halk szaván?
Mondd, akarsz-e szivárványban élni,
szenvedélyben égni téli éjszakán?
Zord magányosságtól többé sose félni,
egymásba olvadni létünk színpadán?

Tasnádi Gyöngyi
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-02-10 13:59:13, szombat
 
 
"A templomoknak... az én szememben éppen annyi közük volt Istenhez, mint a reklámtábláknak a Coca-Colához: szomjat prédikáltak, de el sohasem oltották."

- John Updike: Majd, ha fagy
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Az agyonkímélt gyermekek korát éljük
  2018-02-10 13:57:46, szombat
 
  Az agyonkímélt gyermekek korát éljük
Szerző: FM

Kényes mondat. Már-már bicskanyitogatóan hathat egyeseknek a fenti kijelentés. Pedig igaz. Sajnos. Hogy mi vezetett ide, mi a következménye és hol lehet a megoldás, most megpróbálom kibogozni.

Gyakorló szülő vagyok. Aki szintén hajlamos elbukni, majd felállni, majd ismét néha elhasalni egy-egy nevelési helyzet megélésekor, de hiszem, hogy a lényeg a küzdelem és az, hogy ne legyek rest. Na, de ne rohanjunk ennyire előre. Kezdem inkább összerendezni a gondolataimat arról, hogy miért látom a körülöttem lévő szülők jelentős részén, hogy nagy bajban vannak (néha ezt magam is érzem). Ennek ellenére általában elég optimistán állok a dolgokhoz, és nem szokásom a túlzott dramatizálás sem. Mégis azt érzem, hogy a mai modern gyereknevelés (ha egyáltalán tudatosan létezik ilyen a szülők fejében) nem jó irányba halad...

Attól félek, hogy ha rövidesen nem kezdünk el változtatni, akkor a ránk bízott gyerekekből türelmetlen, önző felnőttek lesznek. És ez nem az ő hibájuk - nagyon is a miénk!
Problémák - ahogy én látom őket:

A "szegény kisfiam/kislányom" faktor

Sajnáljuk a gyerekeinket. Rendszeresen. Szegénynek fel kell kelnie, szegénynek iskolában kell sínylődnie, szegénynek tanulnia kell, szegénynek házi feladata van, szegénynek unalmas tárgyai vannak, szegény leterhelt és szegénynek nem mókából és kacagásból áll a teljes élete. Először is javasolnám, hogy amennyiben a gyerek ép és egészséges kezdjünk el felhagyni az állandó sajnálatával és megkímélésével, mert az élettől nem gombnyomásra fogja megkapni a dolgokat. Sőt! Ahogy az iskolarendszerbe bekerül, a gyereknek nyilván el kell kezdenie belenőni abba a világba, amiben felnőttként majd évtizedeken át helyt kell állnia (ha elvégzem a munkám, megbecsülnek és megkapom a fizetésem, ha nem, hát kirúgnak előbb-utóbb). A szülőnek nem az a dolga, hogy ellensúlyozza az iskola "kemény-rideg", teljesítményen alapuló rendszerét (ugye, ha kisfiam figyelt az órán és megtanulta a leckét, akkor jó esetben jó jegyet kap, ha konkréten nem érdekelte, hogy mi folyik az órán körülötte és nem tanult, hát nem kap jó jegyet), és mint ellenpólus kímélje a gyereket otthon minden elvégzendő feladattól és egy személyben szórakoztató centrumként üzemeltesse a családi életet, ami persze a gyerek körül forog, "ofkorsz".

Szóval, amit itt sugallni szeretnék, hagyjunk fel azzal, hogy felmentjük a gyereket. Nem kell, és szerintem nem is szabad. Ha megértetjük vele, hogy neki mi a dolga a hétköznapokon, és azt ő igyekszik elvégezni, akkor jöhet a jól megérdemelt móka és kacagás. De csak akkor! (Nem világmegváltás: iskolába járni és megtanulni, amit meg kell, mi is tudtuk ezt csinálni anno, akkor a saját gyerekünk miért ne lenne rá képes?)

És itt jön be a második hibafaktor: kedves anyu és apu, legyetek következetesek!

Igen, olyan könnyű mondani. Tudom, néha pokoli nehéz, de nem csak a szülői szív engedékenysége miatt, hanem (és itt van a kutya elásva) a következetesség (vagy nevezhetjük akár igazságos szigornak is) kitartó embert kíván. Tehát például két app nyomkodása közben, amikor a gyerek bepróbálkozik valamivel, és a mi figyelmünk inkább a messenger csevejnél marad, nem megy a dolog. A következetes nevelés, teljes figyelmet és nem rest szülőt kíván. Ez van, ilyen pofon egyszerű és egyben marha nehéz. Az pedig, szerintem nem is kérdés, hogy a következetesség igenis kell a gyereknek, mert a határok lefektetése, biztonságérzetet ad a fiatal kis lelküknek, hogy tudják merre és meddig lehet elmenni, hogy nem a gyerek felelősségére bízzuk, hogy kapásból tudja mi a jó és mi nem. Ha nem vagyunk következetesek, akkor magára hagyjuk a gyereket, és később hiába kérjük számon rajta, hogy miért nem cselekedtél helyesen.

Alacsonyan rezgő léc

Avagy alacsonyak az elvárásaink gyerekeinkkel szemben. Miért mondom? Mert ez így van. Hogy mi miatt? Talán túlterheltek vagyunk, talán nincs türelmünk, de az biztos, hogy a neveletlen gyerek pont ezt tükrözi. Amikor a gyerek rosszul viselkedik (otthon vagy éppen plénum előtt) és elintézzük egy laza vállrándítással, mondván, hát gyerek és a gyerekek ilyenek. Nos, a rossz hír az: nem, nem ilyenek. A gyerekek sokkal többre képesek, mint ahogy azt a szülők általában elvárják tőlük, s ez éppúgy érvényes az elvárt viselkedésre, az idősek tiszteletére, a házimunkára, a nagylelkűségre vagy az önkontrollra. Az egyetlen, amiért nem viselkednek illendően, az az, hogy nem mutatták meg nekik, miként kell azt csinálni! Ez ilyen egyszerű. Rakd magasabbra a lécet, és a gyermek felnő a feladathoz.

A gyerekem "tökéletes" faktor

Régebben a társadalom családon kívüli résztvevői, mint például a boltos, a buszvezető, a tanár vagy az újságárus néha rászólt a gyerekre, ha az valamit illetlenül csinált (pl. rumlit a boltban, vagy rohangált a buszon). Lett belőle balhé? Nem, mert anya/apa tudta, hogy segítenek neki és a gyerek érdekében figyelnek/figyelmeztetnek. Ma viszont a mi szent és sérthetetlen csemeténk tökéletes. Mert annak akarjuk látni, és ezt persze erősítjük is benne. Nos, nem az. Egyáltalán nem tökéletes (de ettől még értékes). Sajnos minél inkább erősítjük benne a tökéletesség és különlegesség faktort (általában érdemtelenül), annál inkább - a benne lakozó nagyszerű személyiség helyett- egy majmocskát nevelünk belőle, akit a környezet bizony annak lát ami: egy elkényeztetett, kellemetlen kölöknek. A másik, a "csak nekem van jogom a gyerekemre rászólni magatartás" sem kifizetődő. Ha igazságos a kritika csemeténkkel szemben, fogadjuk, és a gyerekkel is fogadtassuk el. Így felnőtt korában, ha építő kritika éri, a sértődékeny, mindent jobban tudó ember helyett, igazi csapatjátékos is válhat még belőle.

Jajj, csak nehogy hisztizni kezdjen - a félelem faktor

Hát, kérem, miért ne? Hadd hisztizzen, ha nem úgy történik valami, ahogy ő akarja. Boruljon ki. És akkor mi van? Nem kell megkímélni és a kedvére tenni mindenben, mert azt hisszük, hogy így megóvhatjuk a békés közeget. Nem lehet, nem szabad félni a gyerektől. Meg kell hogy tanulja a nem szó jelentését is, higgyétek el, a legjobb, ha ez még gyerekkorban megtörténik. Tipikus nálunk, amikor a nagyi kérdezi, hogy mit csináljon imádott unokájának ebédre. A gyerek kinyögi (nagy nehezen, szinte szívességet téve ezzel), az amúgy isteni fogás (vagy gyakran fogások) elkészülnek és amikor az asztalon a gyerekem előtt hever, kitalálja, hogy mégse ez kell neki. A nagyi már ugrana, de nekem kinyílik a bicska a zsebemben, és felülírom a helyzetet: ezt kérted gyerek, ezt kaptad, ezt kell megenned. Pont! Pici hisztipiszti, de nem enyhülök, a végén még ízlik is neki. Szóval ne félj a gyerekedtől. És ne vállalj pluszmunkát, csak azért, hogy a gyerek kedvében járj - s ami még fontosabb, gondolj arra, mit tanítasz neki azzal, hogy a kénye-kedve szerint ugrálsz a hisztijétől való félelmedben.

Ahogy azt az elején már említettem, tartok attól, hogy "agyonkíméljük" a gyerekeinket és túlmisztifikáljuk az "óvjuk a széltől is" jelenségét. Ugyanakkor gyakran az is megesik, hogy egyszerűen nem neveljük őket, mert mi magunk vagyunk túlterhelve. Szóval a végletek között csapongunk, de nincs kitartó koncepciónk, és ami a legfontosabb: nincs valós figyelem a gyerek felé, és gyakran a szülők egymás felé sem tanúsítanak kellő odafigyelést. Mindezek olyan felnőtteket teremtenek majd, akikre -ha idegenként ismernénk meg őket-, azt mondanánk, hogy önző, érzéketlen, egocentrikus és türelmetlen. Persze nagy ívből elkerülnénk az ilyen fazont, ugye? Akkor a saját utódunkból miért nevelnénk ilyet? Miért gondoljuk azt, hogy a problémás helyzetektől való megkímélés segít a gyereknek? Miért lenne jobb huszonéves felnőttként szembesülni azzal a problémával, vagy konfliktussal először, amit már tinikorban az ember megugorhatott volna? Miért hisszük, hogy a "szegény gyerek" feladatoktól, helyzetektől való megkímélése majd boldog felnőttet eredményez? Mikor kezdtük el azt gondolni, hogy tökéletes csemeténknek mindig mindenből a legjobb jár, feltétel nélkül? És miért gondoljuk, hogy teljesítmény nélkül a gyerekünk majd sikeres lehet?

Ezért kérlek: merj többet elvárni! Merj nagyobbat kérni! Valós legyen a figyelmed, és vedd észre, ha őszinte veled, ahogyan azt is, amikor visszaél egy helyzettel! Oszd meg a gyerekeddel a küzdelmeidet! Adj kevesebbet, hogy amit kap, mindig megbecsülje!

Hagyd küzdeni a gyerekedet!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tallóztam
  2018-02-10 12:12:58, szombat
 
 
"Tarts ki! Semmi sem állhat az utadba, ha elég kitartó vagy. A tehetség nem elég. Láttunk már elég tehetséges embert, akik nem vitték semmire. Lehetsz zseni, de a meg nem értett zseni elcsépelt fogalom. A tanulás sem elég: a világ tele van lecsúszott lángelmékkel. Csak kitartással és céltudatossággal viheted valamire."

Calvin Coolidge

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Tallóztam
  2018-02-10 09:45:35, szombat
 
 
Egy kis derű


,,Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe
gurult, hogy nem szólt többet nagypapához.

Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama
továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa
akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban...
Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- ,,Mi az ördögöt keresel ?"
- kérdezte dühösen.
- ,,Istennek legyen hála, megtaláltam!"
- mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
- ,,A hangodat!"

- Doktor úr, rettenetesen félek a foghúzástól.
Esküszöm inkább szülnék még egy gyereket.

A moszkvai Gum áruházba betér egy nő:
- Kérek egy melltartót!
- Itt semmiféle luxuscikket nem árulunk.
- És kombinéjuk van?
- Talán a jövő héten.
- Hát bugyi?
- Azt tudok adni, de előtte hozzon az elvtársnő egy igazolást, hogy
létrán dolgozik.


- Mért alszik a rendőr kerek szobában?
- ???
- Azért hogy ne tudják sarokba szorítani!

Röplap
Kohnnak adnak egy táskányi röplapot és ejtőernyővel átdobják a
frontvonalon az arabokhoz. Eltelik egy nap, eltelik a második, de Kohn
nem érkezik vissza. Harmadik nap jelentkezik a felettesénél.
- Hol volt maga ennyi ideig? Azt a táska röplapot egy óra alatt szét
lehetett volna szórni.
- Hát, szétszórni igen, de eladni!


- Mi a különbség a 100 évvel ezelőtti bugyi, és a mostani bugyi között?
- ???
-100 évvel ezelőtt a bugyit kellett félrehúzni, hogy meglásd a popsit,
most viszont a popsit kell széthúzni, hogy látható legyen a bugyi.


- Mi az? Feldobod és többet soha nem látod?
- Na?
- A talpad.


Süketnéma koldus kéreget az aluljáróban.
Egy nő odaad neki kétszáz forintot, és közben hangosan felsóhajt:
- Szegény ember, biztosan baleset következtében süketült meg.
- Nem asszonyom, - feleli a koldus - én már így születtem...


- Mivel lehet a rákot megelőzni?
- ???
- Szívinfarktussal.


- Jean, a tojásom!
- Hozom uram!
- Ne hozza, vakarja!


Két skót beszélget:
- Képzeled, a nagybátyám most repült haza Kaliforniából.
- És milyen volt az utazás?
- Azt mondta jó, csak nagyon elfáradtak a karjai


- Ki az abszolút papucsférj?
- ???
- Akinek otthon keveset szabad, de amit szabad azt muszáj.


- Az új munkahelyemen a főnök csak nős férfiakat alkalmaz.
- Ugyan miért?
- Azt mondja, szereti az engedelmességhez szokott embereket.


Két barát találkozik.
Az egyik látja, hogy a másik össze-vissza van verve, karmolva, ezért
megkérdezi tőle:
- Mi történt veled?
- Egy hölgy becsületéért harcoltam.
- És?
- Mindenáron meg akarta őrizni.

 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Tallóztam
  2018-02-10 05:35:16, szombat
 
 
"Az ellenség az, akinek a múltját még nem volt alkalmunk megismerni."

- kvéker bölcsesség

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Tallóztam
  2018-02-10 05:34:16, szombat
 
 
Magyar csapat a téli olimpián 2018 évben


Nagyobb kép Link


Phjongcshang 2018: felvonták a magyar lobogót az olimpiai faluban.


Ünnepség keretében csütörtökön felvonták a magyar lobogót a pénteken rajtoló phjongcshangi téli olimpia kangnungi olimpiai falujában.
A helyi idő szerint 15 órakor kezdődött műsorban előbb egy kék népviseletbe öltözött zenekar vonult a ceremóniának helyet adó tér bejáratához, ahol tagjai sorfalat álltak a bevonuló csapatoknak. Köztük a magyarnak is, melyet Kónya Zsófia és Jászapáti Petra rövid pályás gyorskorcsolyázó vezetett fel egy-egy piros-fehér-zöld zászlót lobogtatva. Nem volt jelen a férfi rövidpályás gyors korcsolyacsapat, de a sízők nagy része megjelent annak ellenére, hogy ők a phjongcshangi faluban laknak. A bevonulók egy-egy maszkot kaptak ajándékba a szervezőktől.
Az ünnepségen előbb a svéd, majd az izraeli lobogót húzta fel két, hagyományos viseletben lévő férfi, végül harmadikként a magyar következett. A lobogó felvonása és a Himnusz lejátszása előtt a sportolók otthonául szolgáló olimpiai falu polgármestere és Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke kölcsönösen megajándékozta egymást, majd a magyar sportvezető üzenetet írt a faluban található békefalra, amely megjelenésében arra utal, hogy az olimpia hidat épít a nemezetek között.
A program egy dobos, illetve táncosok bemutatójával zárult, utóbbiak a végén táncra bírták a sportolókat, edzőket is, így kisebb bulit kerekítettek az ünnepségből.
Az eseményen megjelent Csaba Gábor dél-koreai magyar nagykövet és Gyurta Dániel, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának tagja is. Előbbi a magyar csapat minden tagjának egy-egy csomag pogácsával és kürtős kaláccsal kedveskedett.
(MTI)
Videó M4 sport Link
 
 
0 komment , kategória:  Hírek a nagyvilágból.  
Tallóztam
  2018-02-10 05:30:27, szombat
 
 
HÍVOGAT A HOLNAP


Didergő falevél
búcsú nélkül
hagyta el az ágat,
azt súgja itt a tél
az avarból
készít puha ágyat.
Hajnali köntösét
dérből szövi
a hold minden éjjel
betakarja majd a tél
lágyan hulló
fehér hópihével.
Didergő lelkemet
melengesd meg
hogyha jő az este,
mikor az ég alja
sötétvörös
festékkel van festve
hajnali köntösöm
sugara a
bámészkodó holdnak,
látod, már itt a tél
maradj velem
hívogat a holnap.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 142 db bejegyzés
e év: 387 db bejegyzés
Összes: 39829 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 18452
  • e Hónap: 132171
  • e Év: 346902
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.