Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Lőrinczi L. Anna
  2018-02-10 12:26:02, szombat
 
  Lőrinczi L. Anna

Álmomban a Tiéd voltam

Vad folyó zúgva, tajtékozva mélybe zuhan
hömpölyögve rohan, gondolataim elsodorja.
Álmomban megjelentél, éreztelek, láttalak
vonzottál mint a bolygókat a földet a nap.
Tudom, érzem, hogy valahol vagy!

Mint a virágzó fák, s a zöld mezők, tavasszal
vonzzák a virágokról port gyűjtő darazsat,
mint ahogy vizet kíván a sivatag száraz homokja
úgy röpülnék hozzád, szomjazva csókodra.
Simulni szeretnék kitárt karodba!

Gondolataid felhőként sodródnak felém,
mint magas hegy csúcsát elfoglalják elmém.
Lágyan hullámzó dallamot egy hegedű zenél,
érzéki hangja szerelmes, nincs semmi kétség...
Illatod érzem, nem látlak, de érezlek Én!

Mikor kitörni készül a vihar, sötétség terem,
mikor villámok cikáznak a fejünk felett,
mikor az ég készül leszakadni és esőt teremt,
ott tombol akkora erő, mint a vágy bennem.
Szeretnék felébredni végre!

Apró cseppeket varázsol a forró föld párás lehelete,
képzeletemben a Te tested izzik oly hevesen,
a Te lényed varázsol el, röpít a fellegekbe,
tökéletesen eggyé olvadunk a fullasztó gyönyörbe.
Nincs idő, nincs tér, Veled minden végtelen.
 
 
0 komment , kategória:  Lőrinczi L.Anna  
Bodnár László
  2018-02-10 12:22:07, szombat
 
  Bodnár László

Szívemre festem arcodat

Szívemre festem arcodat,
Napszemed, fényt s az árnyakat,
Mert minden kezdet csak te vagy,
Örökre őrzöm titkodat.

Hited, szerelmed, szép szavad,
Reményt, könnyet, a vágyakat.
Perceknek árját mely szalad,
Lelkedben rejlő pillanat.

Emléked híven így marad,
Aranyba mártva tollamat.
Egek tükrén kék alkonyat,
Szívedre festem arcomat.
 
 
0 komment , kategória:  Bodnár László  
Berde Mária
  2018-02-10 12:18:41, szombat
 
  Berde Mária

Azt hitték

Azt hitték: alszom.

A kicsi szobában
Homály derengett, meghitt és szelíd,
Azt hitték, alszom és rólad beszéltek,
Kit messze űztek tőlem álmaid.
S beszéltek fényes, idegen világról,
A melynek boldog fiává szegődtél,
Beszélték, hogy ott százszor áldva vagy
S hogy nem hiszik, hogy immár hazajönnél.
S beszéltek rólam. Immár gyógyulok,
A fájdalmam is mind mélyebbre rejtem.
Immár mosolyogni megtanultam újra
És aztán rendre szépen elfelejtem.
-Csak oly halvány ne lenne!- szólt anyám,
Gyöngéden elsimítva homlokom.
Pillám alól kipergett néma könnyem.
Letörülé. -

Azt hitte: álmodom.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Reményik Sándor
  2018-02-10 12:16:44, szombat
 
  Reményik Sándor

Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Áprily Lajos
  2018-02-10 12:06:54, szombat
 
  Áprily Lajos

Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek

Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz,
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
nem maradsz egyedül.

Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem:
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos
vad korban tetteid.

S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.

Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.

Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily lajos  
Vizi Krisztián
  2018-02-10 12:04:40, szombat
 
  Vizi Krisztián

"Szeretni...

"Szeretni...csak olyan nőt lehet,
Ki őszintén tiszteli létemet.
A mindenem az lesz majd,
Kinek a lelkem,
Kényszer s változtatás nélkül,
A belsejébe mélyül...
Szeretni...csak olyan nőt lehet,
Ki bátran fekszik a karomba,
Félelem nélkül hajtja fejét, mellettem,
Békésen álomba...
Mert bízik bennem,
S hagy, önmagam lennem.
Érti, ha komoly vagyok,
Szereti, ha mosolyt adok.
Tudja...együtt, sírni is lehet,
De utána, velem nevet.
Szeretni...csak olyan nőt lehet,
Kinek teste, tőlem kél lángra,
Nincsen mástól melege,
Csak én taszítom hőhullámba.
E kegyet nekem adja,
Buja titkát felfedni,
S hagyja azt őszintén megélni.
Szeretni...csak olyan nőt lehet,
Kiért nem kell küzdeni...
Mert Ő választott.
Csak szeretni kell...
És ez elég is...
A végéig...s még azután is.
Aki tud ragyogni...tőlem,
Mint az égen a csillagok...
Mert a ragyogást én okozom,
Mikor a vágyait fokozom.
Szeretni...csak olyan nőt lehet,
Aki elfogadja a karom,
Ha szeretetből támogatom,
Képes a hálára,
De tud önállóan állni.
És csak vele együtt tudok,
A világ számára,
Láthatatlanná válni...."
 
 
0 komment , kategória:  Vizi Krisztián  
Dsida Jenő
  2018-02-10 12:01:02, szombat
 
  Dsida Jenő

Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.
Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan, ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.
És az Isten sem nézne rám, haraggal,
csak mosolygva suttogná a szélben:
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Szabó Magda
  2018-02-10 11:59:43, szombat
 
  Szabó Magda

Sohasem

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövénybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sószagú, zúgó felszínen
lebegve - néha - a vízen
lefele fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte hunyt szemű csigák
s fehér korallok alszanak.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Magda  
Baranyi Ferenc
  2018-02-10 11:58:01, szombat
 
  Baranyi Ferenc

Az ébrenlét a bátorság

Éjfélkor a sötét belémlát,
ilyenkor vallanak a némák,
és a süketek dobhártyája
beleremeg az éjszakába.
Nem könnyű a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,
ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt:
lehurrogni lelked, ha ámít,
rágondolni, amire nem mersz,
akármilyen nehéz, keserves,
büntetni magad röstellt könnyel,
társ-nélküli, szegetlen csönddel,
nézni, midőn a képre fény száll,
amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem
legláthatóbb a tükör-éjben,
s én látom legjobban, hisz éjjel
magam vagyok rossz számizével.
Nincs kínzóbb a felismerésnél:
hazugnak látni, mit beszéltél,
mondandónak, mit elhallgattál,
adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence,
bíráim legkegyetlenebbje,
s még az lehet csak, akin látszik,
hogy éjszakákat áttusázik,
aki velem éber az éjben:
legyen bírám s ha kell, pribékem,
de megítélni hogy merészel,
aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember,
magát-vizsgáló becsülettel,
s ítéljen el, egyazon szinten,
mint embert ember, istent isten,
mint ön-legyőző ön-legyőzőt,
miként legyőzöttet legyőzött,
de sárga törpék tű-sisakban
ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol:
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!
Bár nehéz a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
de áldozzunk ennyit magunknak,
kiéjszakázott igazunknak,
s azoknak, akik tisztelettel
úgy neveznek minket, hogy ember.
 
 
0 komment , kategória:  Baranyi Ferenc  
Gárdonyi Géza
  2018-02-10 11:56:50, szombat
 
  Gárdonyi Géza

Ének a Holdhoz

- Kincsesi emlék -

Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
köszöntelek, szelid nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
tiéd az árny, a csöndesség, az álom.

Mikor az égnek kéklő magasságán
leomlik finom, ezüst fátyolod,
tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, erdők milliárd virága
feléd forditja illatos fejét;
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.

A tó tenéked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod - reá jósággal nevetve -,
sugárzó hajad lengő sátorát.

A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle hársfa-lombra száll,
s elkezdi hozzád édes énekét.

Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
mindenki csupán mosolyogni lát.
Békeangyalként jársz a föld felett,
fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Miért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
az én szivem is tükröd, Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
...Mikor belépsz a felhő-palotádba,
az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
a fűbe hajtja harmatos fejét.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 1371 db bejegyzés
Összes: 7939 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 6099
  • e Hónap: 57156
  • e Év: 356910
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.