Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Lakatos Zsuzsa
  2018-02-11 11:39:25, vasárnap
 
  Lakatos Zsuzsa

Édes álom

Az éjszaka te voltál a vendégem.
Gyönyörű álom volt - tán nem is hiszed.
Szívemből elővettem az emléked,
És itt volt a számban a szádnak íze.

Ismét enyém volt csibészes mosolyod,
Kezed tétova mozdulattal ölelt,
Újra simogatott két erős karod,
S én kértem, hogy egy életen át - ölelj!

Lényed ragyogta be az egész szobát,
Míg enyém volt a csókod pillanata,
Ám a reggellel elillantál tovább,

És én könnyek közt fekve - itt maradtam.
Elrabolt tőlem a mostoha reggel,
De emléked maradt és soha nem megy el.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Hepp Béla
  2018-02-11 11:37:40, vasárnap
 
  Hepp Béla

Az vagy...

Nézlek. Kinn a csend alá szalad az est,
úgy remeg a fény az ablakon, ahogy
ujj varázsol húrra könnyű dallamot.
Régi sor kel dalra így: kenyér, s a test.

Ős szonett, ,,Az vagy nekem...", bíborba fest
ágyamon egy csöppnyi láng, és hallgatod
ezt a sort, az vagy nekem... és az vagyok,
mondanám, amit kerestél, hogy szeresd.

Mégis hallgatok, talán a szó se kell,
most a csend, vörösben ingó gyertyafény
pillanatnyi bája köt, nem érdekel

vallomásom, vak sorokba font remény.
Nem tudom, szíved mi módon értem el,
vagy nekem, s maradj örökre az enyém.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Káli László
  2018-02-11 11:34:52, vasárnap
 
  Káli László

Százezer

Százezer éve szeretlek, és szeretlek
még százezer évig!

kifordult szemed sarkából a Világ
könnyeid gyöngyfüzére

Tenyerembe temetem el gyönyörû
arcod és minden egyes értem
nőtt barázdát. Belőled emelek oltárt,
templomot, sáncot. Talán így
megóvsz majd gonosz önmagamtól,
leszel sorsvonalam, míg élek.
Égig érő kazlakba raktuk álmainkat,
tetejébe boldogságunk.
Súlya alatt rogyott térdre álom-létünk,
térden csúszva, százezer
sebből vérezve azt játsszuk, élünk.


Harangzúgás hangod hallom hajnalban,
ha madárdal zeng a fák közt
integető Napsugárban fényed látom...
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Lőrinczi L. Anna
  2018-02-11 11:32:31, vasárnap
 
  Lőrinczi L. Anna

Mosolygó arcot láttam...

Mosolygó arcot láttam éjjel...
Lágy ígéret ragyogott szemében,
pimasz reményt keltve
testemben, néma ábránd ébredt.
Egy érzést figyelek merengve,
szívem zárt burkát hasítja,
mint itatósra tett bab csírája
burjánzik, és ural.
Mélyen érik bennem a vágy
elfojtva, kitörni készülőn,
úgy ahogy a must vár
arra, hogy borrá nemesüljön.
Így perzsel a forró láva,
melyet a föld gyomra köp,
heves rázkódással
várva, hogy kihûlve,
éltemben termékenyüljön.
Felderengő látomásban
szikrázik a napsugár,
mosolygó arcot láttam éjjel
s mélyen érik bennem a vágy...
 
 
0 komment , kategória:  Lőrinczi L.Anna  
Léria Dipan
  2018-02-11 11:30:36, vasárnap
 
  Léria Dipán

Az élet pillanatai

A pillanat
szivárványköntösében állandóan ott lebeg a világ felett,
és mindig megváltoztatja azt,
amit az ember bölcs elmével eltervezett.
Nem tudod, ki ő...
hiszen soha nem számol vele a képzelet.
Csak azt tudod...
minden másként lett, mint ahogyan volt az eredet.
Ezért hidd el...
a világon legnagyobb úr a pillanat,
mert képes mindent elvenni, és mindent odaadni
önnön ideje alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Léria Dipán  
József Attila
  2018-02-11 11:15:57, vasárnap
 
  József Attila

Óh szív! nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Vilhelem Margareta
  2018-02-11 09:33:40, vasárnap
 
  Vilhelem Margareta

A magány

Úgy fáj ,hogy magányos vagyok
fájnak az éjszakák,remegnek a dalok.

Úgy fáj,hogy sokan megnéznek,
de békésen senkinek sem kellek .

Gyengébb vagyok ,mint a lenge szél ,
szelídebb,mint az vérmes ellenség.

Úgy fáj , hogy velem senki nem beszél
szárazabb vagyok,mint egy letört levél.

De ha reggel a Nap sárgán ragyogva kel
vadabb leszek ,mint a zavaros tenger.

Bátrabb leszek, magányom útnak ered
és majd mindenki lábam előtt hever..

Sóhajommal elindul a vad izgalom,
lehet keresni fogom majd magányom.

Erősebb leszek ,mint a vad forgó szél
annál is erősebb,mit senki nem remél.

 
 
0 komment , kategória:  Vilhelem Margareta  
Kovács Daniela
  2018-02-11 09:30:33, vasárnap
 
  Kovács Daniela

Csak támolygok árván

Ma úgy virágzik szívemben a csönd,
akárcsak az őszi rózsafakadás,
s míg fülemben kriptád hallgatása csöng
a ligetben az árnyak kergetik egymást.
A párkányra omlok, Téged hívogatlak,
mígnem szívem, gyásztól holtra fárad
nézd, páracsipkéktől bánatos az ablak,
s én belerajzollak a szomorú homálynak.
Nagyon fájsz! Ám kínomat nem oltja
sem emlék, sem álom, sem élet, sem várás.
Csak támolygok árván, mint fények éji foltja,
és szokom a pokol hamujában járást.

...
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Káli László
  2018-02-11 09:27:25, vasárnap
 
 
Káli László (Captnemo)

Érintés nélkül

Távolról úgy látszott, mintha az égbolt simulna
a hegyek hátára, lábait a völgy ölelné magához.
A Nap bár elbújt a hegygerincen alvó fák közé,
búcsú sugaraiból ezerszínû, csodaszép palástot
terített a Földre. Ott álltunk, Te meg én, néztük
a távolt, miközben vállunkra terítette szárnyait
az este. Álltunk csendben egymás mellett, nem
érintettél, én se Téged. Most pihentek vágyaink.
Csak lelkünk simult egybe, álmaink ölelkeztek
a végtelenben, túl minden határon. Lábunk alól
az út messzire futott kanyarogva. Át a völgyön,
túl a hegyek csipkézte látóhatáron, s bizonnyal
egy másik völgyön s hegyeken át a végtelenbe
talán. Hiszen a hegyek után mindig síkság jön,
s aztán megint hegyek, végül végtelen tengerek.
Akárcsak létünk. Bánatra öröm, s aztán könny.
Távoli kis templom harangjának hangjait hozta
az esti szellő felénk. Különös dallamot zenélt!
E dallam épphogy hozzánk ért, futott is tovább,
a dombon át, s nekünk megint a csend beszélt.
Egy pillanat volt csupán ez az egész. És mégis,
mintha mindöröktől s mindörökkön tartott volna.
Talán csak a vágyak s az álmok jártak bennünk
násztáncot, s vált időtlenné tegnap, ma, holnap.
Mintha mind örökké élne s mindörökké tartana
így bennünket a létbe, s mindig így állnánk ott,
egybesimulva egymás mellett, mint miképpen
ott távol, égbolt simul a kéklő hegyek hátához.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 1371 db bejegyzés
Összes: 7939 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 6099
  • e Hónap: 57156
  • e Év: 356910
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.