Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Nagygyörgy Erzsébet: Tépd ki !
  2018-02-11 08:03:40, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Nagygyörgy Erzsébet  
Győry Vilmos: Az Úr mezeje.
  2018-02-11 08:02:00, vasárnap
 
  Győry Vilmos:

Az Úr mezeje.


Szép név az ó-szász, mely a temetőt
Úr mezejének hivja! Megfelel;
Talán belül szent lesz a síri föld,
S az alvó por fölé áldást lehel.

Úr mezeje ! Ez áldott név, igen,
Vigasz azoknak, kik sírba vetik
A magvat, mely ott kelt sziveiken,
Éltöknek éltét, mely már nem övék.

Be minket is majd e barázda fog,
De szent hitünk: fölélni újólag,
A nagy aratáskor, ha angyalok
Fuvallatára szétvál polyva, mag.

Akkor a jó halhatlanúl virít
Az újjászületés szép kertiben,
S virág virággal illatot vegyít,
Milyent a föld nem termett sohasem.

Forgasd ekéddel a hantot, halál,
S vetésünknek barázdát, ám csak áss !
Szemünk előtt az Úr mezeje áll,
S itt nől, e helytt, az ember-aratás !


Győri Vilmos hátrahagyott verseiből.

Vasárnapi Ujság - 1885. augusztus 9.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Vilmos  
Wohl Janka: Egy kismadár . . .
  2018-02-11 07:59:36, vasárnap
 
  Wohl Janka:

Egy kismadár . . .


Egy kis madár jön reggelenkint
- Nagy messzeség a honnan jö. -
Szájában hoz kis zöld levélkét -
Van még és lesz egy szebb jövő !

És estenként a mint lenyugszom,
Zengvén a kis madár fogad -
Dalában szól szivem imája:
Üdvöt és kint az isten ad.

S éjjel bűvös dalában, látom
Mi után vágyni sem merek -
Feledve, alva, álmaimban
Üdvös valóra ébredek.

Távol közel van - tér nem tér már
És a jövő - oh ! az jelen !
Ma este is én kis madárkám
Jer és imádkozzál velem. -

Koszorú, 1864. január 17.

 
 
0 komment , kategória:  Wohl Janka  
Lys Noir: Bál után.
  2018-02-11 07:56:53, vasárnap
 
  Lys Noir:

Bál után.


Pompában úszó bálteremben
El-elragad a forgatag,
Előttem el kacagva rebben
Megannyi tünde lányalak -
Ezeregyéj csodás varázsa,
Fölhevült arcok bíbora,
Szép szemek szikrázó párázsa,
Födetlen vállak mámora.

És ott - egyik mellékszobába
Még mámorosb a hangulat.
Gyöngyöző pezsgő a pohárba,
Ott mulat egy vidám csapat.
"Rajta fiú! Pohárt kezedbe,
Felköszöntjük, ha nem bánod,
Aki szerelmes lelkedbe
A te fehér ideálod !"

. . . S megreszket a pohár kezembe
És megcsörrenve földre hull,
Fátyol borul rá a szememre,
Állok sáppadtan, szótlanul.
Mi bajod? Miért vagy oly halvány?
Hagyjatok fiuk . . . hagyjatok
Nincs kiért inni . . . az a lány
Az én ideálom . . . halott !

Északkelet, 1911. február 26.
 
 
0 komment , kategória:  Lys-Noir /Guttmann Irén  
Dömötör Ilona: A tizenharmadik szoba
  2018-02-11 07:55:29, vasárnap
 
  Dömötör Ilona:

A tizenharmadik szoba


Hol foglyul estek a halk ölelések,
Leláncolt csókok, bölcsőrendülések,
Az én szívemben nem nyílt meg soha
A tizenharmadik szoba.

Eloltott lámpák odabent a vágyak,
Álmok hárfái húrozatlan állnak,
Rozsdássá bénult rég a rossz kilincs,
A závárjának kulcsa nincs.

De jött - kéz kézben - tüskés bánaterdőn
Két árva lélek, űzötten, didergőn,
S titkos földrengés morajlotta át
A tizenharmadik szobát.

S én bűvös estén könyörögve várom:
Pattanjon a pánt a megrendült záron,
Az elvarázsolt, rabtartó szoba
Legyen két szívnek otthona.

Az én sohsem szőtt menyasszonyi fátylam
Két fázó lelket burkoljon be lágyan,
Amíg fájdalmuk mosolygásba hal,
S fölzeng az első dajkadal.

Mire szomjazni régen elfeledtem:
Az élet kelyhét igyák ki helyettem,
Míg engem földre roskaszt az öröm
Az át nem lépett küszöbön.

Magyar Minerva 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör Ilona  
Reményik Sándor: A gondolat szabad
  2018-02-11 07:54:33, vasárnap
 
  Reményik Sándor:

A gondolat szabad


Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!

Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!

Ó, mi gyönyör! Ó, mily isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.

Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: "állj!"

Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!

Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!

Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!

Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott.
Műhelyedben, Mester - téged ki látott?

Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.

Szabad vagy, mint ürben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed a korlát, határ.

Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróúl fölötted ki sem ül,
Csak aki lát - az Isten egyedül.

1914 január 18.

Végvári- versek 1918 -1921.
Reményik Sándor 
álnéven publikált versei
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Oláh Gábor: Patkánybűvölők
  2018-02-11 07:53:24, vasárnap
 
  Oláh Gábor:

Patkánybűvölők

- Magyarország költőinek -


Hej, tárogatósok, sípolók, dobosok,
És ti, harsány rézkürt hangra kapatói,
Cikornyás cimbalmon, citerán kacagók:
Jó lesz a dalt többé nem szelekbe szórni!
Csélcsap fiatalság mit járja tovább
Táncát zeneszóra, ha Dávid a holdban
Hegedűre lehajtja a fejét?
Mit táncoljon a jókedv holtan?

Jertek, hegedűsök, és ami varázs,
Bűbáj, ördögi kéj és angyali álom
Aluszik hangszerszámotok suta mélyén:
Ébresszétek föl! Összekavarva szálljon,
Mint szédítő fűszer, lélekre ködöt
Szitáló vad számum, határtalanul!
Dagadó tengerként bömböljön, ömöljön,
Míg az északi sarkcsillag is belefúl.

Óh, mert van egy Ország, szebb, mintha kelet
Álmodta volna, hajnali szerelem
Gügyögő mámorában; csillagokat tartó
Mennyei sátor, égbefutó hegyeken;
Kis kék tengereket ringat az ölében,
Vándorfelhőket igéz szeretőnek,
Ezüst fátyolba borult pusztáin az idők
Leggyönyörűbb ember-virágai nőnek...

Egy ország. Szerelem és büszke Szabadság
Hazája, örök Dóm, a csillagokig
Suhanó oszlopokon, hol egy fiatal isten:
Az ifjú Petőfi szelleme lakik...
Most, megvakult őröktől nyitva hagyott
Tündérpalota, szent föld, ronda pogányok,
Patkány-csapatok világszállója! Lerágják
Csontját, hogy vére gyöngyözve szivárog.

Az udvar, a pitvar, a hombár, a kamarák,
A tiszta szobák, az aluvó termek,
A futó falak, ablakok, a küszöb-alja:
Mind, mind ronda, állati vermek.
Szapora patkánynép visongva, ledéren
Fúrja magát dalmahodón le a mélybe,
Hogy ezer év összecsatázott javait,
Kenyerét és húsát zabálva fölélje.

Mint a Rossz: naponta ezeret nemz egy!
Ezerszer ezernyi csapatban
Rág, fúr, dönt, ront, mar, mérgez eszeveszett
Dühödötten, vadul és szakadatlan.
S nem elég a fal, a föld: már eleven
Húsukat rágja s kifogyó vérünket elissza;
Nincs őr, nincs ember, nincs kutya, nincs bot,
Nincs isten, ki a poklokra zavarja vissza!

Jertek, hegedősök! Tárogatósok és dobosok,
Sípolók, harsány kürt szóra kapatói,
Cimbalmon, citerán dallamokat kacagók:
Most kell csodaverte nyelveken szólni!
Ha tudtok emésztő, agyba fonódó,
Szívre hurkolódó vad dallamokat:
Hajrá! Zendítsétek, patkányigéző garaboncok!
Mit vártok emésztő új századokat?

Már látom: az éjben, babonás hajnali holdnál,
Hogy surran, hogy zörren, neszel a buta had -
Kibukkan, elámul, szédül a gyönyörtől,
S a táncoló síposok nyomába halad.
Fújjátok, ahogy Isten tudnotok adta,
A haláltánc-nótát, azt a gyönyörűt,
Melynek hallatára leszállnak a csillagok is,
Melyre a hold is vérhajnalba merült.

Hajrá, hegedősök! Már fog a varázs,
Már láncát a bűbáj el, messze kibontja,
Már kábulva marsol előre, halálba
A patkánynép okossa, bolondja.
Most egy szívcsiklandót, most egy kiviharzót,
Hadd rágja agyukat, fülüket hadd tépje!
Most egy andalítót - hogy álmodva, bután
Fúljanak a bosszú sötétlő vizébe.

Vérző Magyarország 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
Boross Sándor: Temetés.
  2018-02-11 07:51:24, vasárnap
 
  Boross Sándor:

Temetés.


Csak zúgjatok világ harangjai,
Temessük el e csonka testet itt.
Ki tudja, hogy ki volt, mi volt szegény;
Ö sem tudja, sem más a földtekén.
Mégis micsoda fénnyel temetik !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Nem ismeri, nem senki a nevet.
Pedig a név, pedig zúgott, dalolt;
Az egyetlen; kiáltó hangja volt
Minden harangnak a tornyok felett !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Nagy holt lehet a szemfedél alatt.
Századok óta szóltok idelenn
Dicsőségére mind, minden delen,
Mikor az égen legmagasb a nap !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Nem látsz ilyet, nem látsz, idők szeme,
Hol élőt millió harang dicsér
S mint holtat is még mindig ez kisér ,
E szakadatlan s nem múló zene !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Nem ismerős, - de öt így illeti.
Ö az, ki Nándorfehérvár előtt
Feltartotta az áradó erőt,
Mely elsöpör, világ, ha engedi !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Gyertek országok, messzi nemzetek.
Kit nem láttatok élve harcain,
Pillantsátok meg végre halva ím;
Tépjétek fel zokogva kebletek !

Csak zúgjatok világ harangjai.
Álljon meg a föld, míg leszáll a holt !
Álljon meg a nap sírva a delen !
- Ki itt fekszik, e csonka névtelen,
Az emberiség megmentője volt !

honszeretet 1921. július 22.
 
 
0 komment , kategória:  Boross Sándor  
Fülöp Kálmán: Arcunkba csíp
  2018-02-11 07:50:35, vasárnap
 
  Fülöp Kálmán:

Arcunkba csíp


Hideg harmatot
kortyolgat a reggel
kilátástalan, ránk
szakadt világ,

a szavak néma
labirintusából
a nyers igazság
ég felé kiált.

Fáradt szemünk
a csillagtérbe bámul
ahol szemérmesen
zenél az éjszaka

a hold vásoltas
fakó mosolyából
arcunkba csíp
a pirkadás hava.
 
 
0 komment , kategória:  Fülöp Kálmán  
Tűz Tamás: Fészek
  2018-02-11 07:49:24, vasárnap
 
  Tűz Tamás:

Fészek


Ha semmi más nem jut eszembe
beállítom magam a térbe
öltözöm sárgába fehérbe
s nézem az űrbe nagy merengve

kegyetlenül csapkod az égbolt
fényostorral csillag-cigányok
szemmel gesztenyehajú lányok
míg azt nem mondom hogy elég volt

na meg nyilván a sok bolond köd
rózsás jövőről suttog gajdol
s kinek sok volt már búból-bajból
fejem körül száz bolygó röpköd

hamarjában fájó üresség
lep meg ilyet még nem ismertem
mintha valami üres telken
találnának a józan esték

vak sejtelemben szertenézek
holdak napok megannyi oltár
megreszketek míg látom ott áll
kibontva már az égi fészek
 
 
0 komment , kategória:  Tűz Tamás  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2395
  • e Hét: 8838
  • e Hónap: 86221
  • e Év: 1926865
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.