Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Arany-Tóth Katalin: Tartalak
  2018-02-12 07:03:07, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Illyés Gyula: Lábnyomok
  2018-02-12 06:58:43, hétfő
 
  Illyés Gyula:

Lábnyomok


A hétnapos hóban jól láthatók
a lábnyomok.
Itt jött a férfi, széles és nehéz
léptekkel, akár az elrendelés.
És szembe - könnyedén, szaladva tán -
a lány.
Itt találkoztak. Aztán - hol a nyom?
A völgy felé, a hó-fuvatokon
csak az a súlyos férfi-láb
megy már tovább,
a mély havat mélyebbre törve még.
És ő, a kicsi könnyűség?
Oh, bár örökre
tartó boldogság kapta volna ölbe!

Életünk, 1967.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Tűz Tamás: Mint a hal
  2018-02-12 06:57:45, hétfő
 
  Tűz Tamás:

Mint a hal


Két napja ezt fújom magamban
kék szemem, barnuló hajam van
roppanó derékkal hová is
menjek el, Istenem, hová visz

ez az ősz, ez a tél havával
fussak-é tollal vagy kapával
hóvirág nyílik a hegyekben
mi lobog lázadó szememben

Lenn a tón fürge hal ficánkol
kékülő szememben mi lángol,
két napja ezt fújom magamban,
kék szemem, barnuló hajam van.

Fussak vagy hálómat kötözzem,
mi lobog alattam, fölöttem,
hóvirág zsendül a haraszton.
mint a hal hálóba hanyatlom.

Két napja ezt fújom magamban
kék szemem, barnuló hajam van,
kankalin nyílik a friss gyepen,
hová is fussak el, Istenem.

Vigilia 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Tűz Tamás  
Ölvedi László: Levél a táborból
  2018-02-12 06:56:55, hétfő
 
  Ölvedi László:

Levél a táborból


Holnap talán ássák valahol a sírom -
Hozzád suhan a lelkem, míg a levelet írom.

Pislákol a parázs, fölpiheg a tábor, -
Integet a lámpa fénye a fehér szobából.

Kilobban a fáklya, vérpiros az alkony, -
Bekopogok tihozzátok ott a Duna parton.

Őrszem kiált néha, vagy muskéta roppan. -
Megismersz-e vajon így is, véresen, kopottan?

Haldoklik az este, fagyos élbe révül. -
Megjöttem az Esze Tamás rongyos seregébül.

Barna rémek járnak, táncol a zsarátnok, -
Hoztam néked messze földről illatos virágot.

Korbácsol a felszél, zúzmarás a karja. -
A szívemet fehér selyem keszkenőd takarja.

Jajszót hoz a szellő valamennyi tájról, -
Égető tűz a két szemed, ha felém világol.

Lángolnak a falvak, megtéptek, eladtak. -
Eljöttem - és rabja lettem bűvölő szavadnak.

Pozsonyban a labanc, Kassán ül a német! -
Nincs a földön kincs, amelyért odadnálak téged.

Morajlik a Garam, háborog a Vág is. -
Szép homlokod fehér márvány, az ajkad kaláris.

Reményszikra villan minden csorba kardon. -
Fáradt fejem, könnyes arcom az öledbe hajtom.

Ez itt a temető, fejfák vagyunk minden.
Égő szívem drága gyöngyét az utadra hintem.

Halál vetésébül fakad majd az élet. -
Forró csókok rózsaszirmát hullatom elébed.

Ha pirkad a hajnal, rohamra dobolnak. -
Én harmatos gyöngyvirágom, meglátlak-e holnap?

Roskadásig vívom az utolsó harcot. -
Halálban is felém ragyog fényes angyal arcod.

Az erdőt, a rónát vérrel visszaváltom. -
Pihenj békén, mosolyogva, patyolat párnádon...

...Ásít már az éjfél, vad éjszaka járja. -
Álmodik az Esze Tamás rongyos katonája.
 
 
0 komment , kategória:  Ölvedi László  
Büky György: Város felé.
  2018-02-12 06:55:40, hétfő
 
  Büky György:

Város felé.


Vad erdők s égig felnövő csúcs alatt
Született álmaim visztek, ragadtok
Szomorú, csendes és nagy hűtlenségbe.
Elhagyunk erdőt, csúcsot és parasztot.

Hurcoltok messze, kőfalas városba.
Ott nem is tudni, van-e hegy, vagy erdő?
Ott tarka mező sohas e volt tán.
S nem volt lányfejen kékbabos kendő.

Kékbabos kendő, piros pántlika,
Sokszínű rét és kalászos földek.
Megyünk. Mi megyünk már. Én és álmaim.
Élni akarnak. Idegenbe törnek.

És így búcsúzunk óh egyforma hegyek.
Megy-megy tőletek a ti fiatok.
Oh öreg dajkáim: ti szomorú hegyek,
Megyek-megyek és egyedül maradok.

Piros pántlikás, kékbabos álmok,
Falusi álmok, kékbabos kendő,
Elmertek menni egy furcsa helyre,
Honnan oly távol esik az erdő?

Kultúra- 1912. márc. 10.
 
 
0 komment , kategória:  Büky György  
Fodor József: Ember és világ
  2018-02-12 06:54:40, hétfő
 
  Fodor József:

Ember és világ


Ki tudja, meg kik fogjuk érni,
De jó lesz egyszer szépen élni,
Tavasztól csak tavaszt remélni,
Dúrva rémektől sose félni.

Be jó lesz, ha az idő eljön,
Lenni, mint a szárnyas, a földön -
Mely azért van, hogy lét örüljön,
Búra élőt anya ne szüljön,

Be jó lesz, ha, mí eddig ártott,
Enyhül a kéz, a szennybe mártott,
S hol átok szállt, öröm kiált ott,
S a derű mosolyog, az áldott.

Be jó lesz, ember, újra lenni,
Hogy nem borzaszt már, dúlva, semmi.
Mint kicsi módod adja, tenni,
És ha pihenni fogsz: pihenni.

Fohászunk többért égre nem ver,
Csakhogy ember legyen az ember,
Munkáljon, nyer, munkája nem nyer -
De szűnjön ez a szörnyű tenger.

Csak élje mit mér rá a Minden,
És ami jön, eméssze csendben,
Hiszen elég hogy él a rendben,
A mulandó, vak földi nemben.

Úgyis egy perc, míg ködbe mállik,
A születéstöl a halálig,
Bajban és gondban teljes állig,
Alig jött és már sírva válik.

Oh, furcsa élet köz-siralma,
S mit rához még a rossz hatalma,
Oh, ember, ha értelme volna,
Oh, vad szívünk, ha megjavulna.

Oh, életünk ha ígazulna,
Oh, csúfságunk. ha ködbe hullna,
Részeg-kórunk, ha józanulna,
S a bolond ember, oh, tanulna !

Kik sírjuk, szánjuk e világot,
És szenvedjük, mint buta jármot:
Hogy kínunk egyszer jóra váltod -
Ég, adj legalább róla álmot!

Vigilia 1943. június
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Wohl Janka: Meg se mondtam . . .
  2018-02-12 06:51:27, hétfő
 
  Wohl Janka:

Meg se mondtam . . .


Meg se mondtam, mégis tudtad,
Szólt helyettem már szemem -
Fény lett ott már vallomásom :
Illat, virágkelyheken.

Aíeg se mondtad, mégis tudtam -
Ah ! ott rezgeti szemeden ;
Búcsúvétel, örök válás :
Harmat virágkelyheken.

Koszorú, 1864. január 17.
 
 
0 komment , kategória:  Wohl Janka  
H. Halmy István: Az élet-perceket számolom.
  2018-02-12 06:50:39, hétfő
 
  H. Halmy István:

Az élet-perceket számolom.


Mint az ereszről zenélve,
dallamosan hulló esőcseppek,
hullnak a perceim a végtelenbe . . .
(Tán már ezer éve ?!)

Semmibe meredő szemmel,
holt-mozdulatlan csönd-ágyban fekszem
és az élet-óra: szívem mennyit ver,
folyton számolnom kell.

Olyan régen számolom már.
És mindig úgy.. . És mindig ugyanaz . . .
Egy. . . kettő . . . megint egy . . . Talán most megáll ?
Nem ! Csak egy percig vár . . .

Megindul lüktetése
és én számolom, félve számolom
a hulló élet-perceket; mig végre,
mint úttalan csillag, az utolsó
esik a mélybe . . .

Kultúra- 1912. szept. 10.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Végh György: Téli számadás
  2018-02-12 06:49:32, hétfő
 
  Végh György:

Téli számadás

Hegedűs Zoltánnak


- Sötét az ég, de mégse hull a hó,
az első tél, mely nem hozott havat,
négy éve már az első tél talán.
Sötét a tél s fehér tüzét az ég
nem gyújta föl többé nekünk soha.
Zoltán, már messze vagy, jaj, rnessze vagy,
mint ifjúságunk tarka álmai,
miként a hó, germekkorunk hava.
Ott élsz most Váradon, hol hajdanán
Adyt lesték az esti csillagok
s Annáról álmodott Juhász Gyulánk,
ott élsz, s még egy lapot sem írsz, hogy élsz ?
- Elhagyom, lásd, a cifra rímeket,
a játszi dallamot s bűvös zenét;
minek ? szavam már régen egyszerű
s kevés, mint aggoké és bölcseké.
Tehozzád írtam első versemet:
Hófúlta pesti utcán szállt a hó,
reánk hullatta kék havát az ég
és boldog mámorát az ifjúság.
- Hol volt még Anni akkor ? messze még,
egy Andersen mesében éldegélt,
ott fésülgette szép aranyhaját
és rólam álmodott talán. Talán.
De Eszter élt és láttam én is öt.
mert szőke volt és kékszemű leány
s aranykeresztje sem volt rím csupán,
mivel te vetted egy Peiőfiért,
Balassiért s egy összes Aranyért.

- Mi Berzsenyit faltuk kenyér helyett
és Kosztolányi volt hozzá a só,
S ha könnyű édességre fájt fogunk,
Csokonait olvastuk és Dsidát.
Fejünk felett rabláncrafüzve száz
költöt tartott, hogy el ne szökjenek,
egy tisztes ruhaszárító kötél;
Modern költők megsárgult képei,
s a főhelyen ott lógtam én, magam.
Norvégia sem oly hideg talán,
miként egy fűtetlen diák-tanya,
és versre kelletett minden papír,
de, mert írtunk rá, nem fogott tüzet.

- Ez volt az ifjúság, az égi láz;
szélnyilt fejünk felett a mennyezet,
mert angyalok voltunk és ördögök.
Byron voltál, a sánta ánglus úr,
máskor meg Lesbia Catullusa
és latinul kellett köszöntselek.
Én Keats voltam, szelíd tüdőbeteg,
és Rimbaud, Afrika kalandora.
s lázunk igaz volt és tökéletes,
mert egy zöld és bíborló éjszakán
újra megírtam a Részeg hajót . . .
Aztán, aztán megint hullott a hó,
és ifjúságunk tornyos várait
kockára tetted egy nap . . . s elveszett:
elmentél egy dobozka Memphis-ért
és többé, többé nem jöttél haza.
- A "Havas éjszakák" szelid havát
Millával lested már és nem velem,
s jaj, szőke ifjúságunk Eszterét
máglyára küldtük egy víg hajnalon.
Azóta Eszter korma hull reánk,
a szőke Eszter barna korma hull,
szelíden, könnyedén, miként a hó
s egy éjszakán örökre eltemet.
Ki ás ki majd e barna hó alól ?
Ott pusztulunk hazátlan, névtelen,
miként új Pompéi új foglyai,
S dalunk, dalunk többé kinek se kell . . .
- Sötét az ég, de mégse hull a hó,
s nem is hull nékünk már talán soha.
Zoltán, mít hozhat nékünk még a tél ?
A szőke Esztert nem hozhatja már soha:
az égen úszik, mint a füst, a szél.
- Ó ifjúság, kalandor ifjúság,
Csak ennyi vagy, hát ennyi vagy csupán?
Néhány kaland és rózsaszínű köd,
S egy-két lomhán szállingó hópihe ?
- Lásd, ennyi csak. Neved kiejtenünk
ó ifjúság, már csak halkan szabad,
s riadtan várjuk most a férfikort:
meghozza-é remélt gyümölcseit ?
-(Zoltán, őrizd meg ezt a költeményt
s ha meghalok; a lenge szélbe szórd:
hadd hulljon vissza rád szelíd hava,
hadd hulljon vissza rád a mult . . .
Az Ifjúság.)

Vigilia 1943. január
 
 
0 komment , kategória:  Végh György  
Szenti Bella: Eltűnt . . .
  2018-02-12 06:47:43, hétfő
 
  Szenti Bella:

Eltűnt . . .


Mivé lett
életünk ezüstben, mit
a partról hoztam el,
kinek nyílik most
a mályva,
mi hullott-magról
újból kikelt
Fáj-e a fenyőnknek
Nyakánál kitörve
gaztenger- udvaron,
integet-e még a juhar?
Három nyírfánk
beköszön-e még
a porlepte ablakon?

Torzít a valóság,
mint homályba-
hagyott tükör,
a gyógyír, mint
menekülő bolond,
-két éve már lassan-,
sietve elköszönt.

S maradt helyén
egy néma-gyászú,
szánni-vágyó emlék,
. . . vérünkből gyermekek,
együtt harcolt,
kitaposott ösvény. . . ,
e hamvába holt,
boldog szerelem
nem jár oda többé.

Araszol az idő, leselkedni rest...

. . . egy tollvonással holnap
végleg vége lesz . . .
 
 
0 komment , kategória:  Szenti Bella  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 532 db bejegyzés
Összes: 30429 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3671
  • e Hét: 33234
  • e Hónap: 136229
  • e Év: 330094
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.