Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Vilhelem Margareta
  2018-02-13 11:22:29, kedd
 
  Vilhelem Margareta

Szerelmem él

A szerelmem él
meghunyászkodva a lázas lázig,
szívem gyönyörében alázatig,
fájdalmamnak foltozott foltja
testemet ölelő forró karjaidnak
darabja.

A csókom éget
borostás arcodnak mosolyáig,
gyönge érintéseid varázsáig,
hullámzó, érzéki, üde sejtjeid
szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig,
roskadásig.

A kezem simogat
bánatos lelked titkos gyökeréig,
tépett sorsodat kiittad fenékig,
szívembe foglaltalak világ végééig,
gyönyörben ringatlak szenvedésemig
örökben.

Enyém vagy
vágyaim szívet éltető ritmusáig,
ébrenlétem örök mozdulatáig,
testemben hordozom szerelmed,
mint várakat őrző védőbástyáik,
a másvilágig.
 
 
0 komment , kategória:  Vilhelem Margareta  
Sztrilics ágnes
  2018-02-13 11:20:52, kedd
 
  Sztrilics Ágnes

az én szívem

fellobbanó
Tűz
bennem a
Szó
csipkebokor
száraz ága
szívem

hitem mécse
fáklya
daloló szívem
Isten harsonája
hajnal előtt -

szívem
kőkemény
értelmem
üres lett
Nélküled -

kiforrtak
belőlem a
szavak
elnémult
szívem
kép-telen
száraz

a Szent
nem érint
Szeretet
elkerül
megfagy
kőszívem
ilyen
egyedül

tagjaim fájnak
a lelkem fáradt
szívem
szárnyaszegett
meg ne mondd
senkinek

irgalmatlanul
igazad volt
imátlan vagyok
közömbös és
kemény
zárt ajkam
száraz szívem
mégis
irgalmadért
eseng
Igazság -

közel léptél hozzám
közelebbre
önmagamnál
Szívedre vontál
szívemre hajoltál
miért maradtam
mégis-idegen
Tőled s magamtól
árva
idegenségembe
bezárva

haragudtam Rád
napokig
vádaskodtam
tegnapig
kemény kődarab
a szívem
ma -

most már tudom
kutam mélyén
zúgó vizeink
örvénylő szélén
sárkány lapul
örvénylő titok
az ember szíve
most már tudom
 
 
0 komment , kategória:  Sztrilics Ágnes  
Hervay Gizella
  2018-02-13 10:59:30, kedd
 
  Hervay Gizella

Levél helyett

Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.

A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. El kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont.

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.


...
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Simon András
  2018-02-13 10:58:22, kedd
 
  Simon András

Bűn - szeretet

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.

a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,
a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis ,,önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.

A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.

A szeretet ,,egy-ügyű",
A bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.

A bűn csábít,
a szeretet vonz.

A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.

A bűn forral,
a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn ,,felhajtja" magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.

A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.

 
 
0 komment , kategória:  Simon András  
Imre Flóra
  2018-02-13 10:55:24, kedd
 
  Imre Flóra

L'adieu
Vas István emlékének

letéptem ezt már tudhatod
az ösvény itt sötétbe téved
a rím tudja a mondatot
halott az ősz és várni téged

és várni itt a fák alatt
a Dunakorzó gesztenyéi
kis Lou egy levél sem marad
fekete-fehérre cseréli

az ősz az ősz a nyár hevét
kialszik minden nemsokára
a víz elfolyó messzeség
az ősz halott hó hull a fára

levert diófa bánata
az öröm ráadás a jajra
mi volt csak volt idő szaga
a szót sincs ami visszacsalja

az éj leszáll a rúd mihez
a csillagok vannak kikötve
halott az ősz a hó neszez
többé sose és mindörökre
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Gyurkovics Tibor
  2018-02-13 10:54:17, kedd
 
  Gyurkovics Tibor

Péntek

Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már a télből és a nyárból,
az azelőtt okosra nézett képek
hada most semlegesen vádol.

Az azelőtt fölépített varázshegy
most egycsapásra össze-vissza omlik,
s én így maradok véglegesen már egy
betört világban és sorsom csomóit

ki nem bogozva, ostobán, hanyatt,
csak azt érzem, arcomra folyik lényed,
akár a nap, a viasz és a lényeg,
s csak bámulom az üres tárgyakat.


A látványt ölte meg bennem szemed.
Nem tudok látni, mióta rámnéztél,
csak azt, ami testedből föllebeg,
izgalmas fákkal lett tele a légtér,

de belső fákkal, mik úgy nőnek egy
hatalmas tájon, hogy az meg se látszik,
zsúfolásig tele vagyok veled
és nézlek, nézlek a megvakulásig.

Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.

.
Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifele,
de arcod elől nem tudok kitérni,

el nem fordíthatom a fejemet,
a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet,
az arcomat szorítja a kezed,
hogy ordítani tudnék - s csak szeretlek.

Üvölt a táj. Mert elhagytam teérted,
elhagytam árnyait és szögeit.
A boldogságot. Holnap jön a péntek
és testemet testedre szögezik.

Már lélegezni sem tudok. Merev
pupillámat az egekre szögeztem,
belémfúródtál, mint hegyes üveg,
s én csüngök csak ezen az egy kereszten.

Következik a végső Golgota.
A kicsike, a helyi, az egyéni,
mert kinek-kinek meg kell halnia
ahhoz, hogy e világon tudjon élni

Következik az önfeláldozás.
A látványtalan és őrült alázat,
míg fölhasítja bőrödet a nyárs,
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk,
az üres éjben elhasad karunk.
Csak az válthat meg, aki meghal értünk,
s csak azt váltjuk meg, kiért meghalunk.


 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Tűz Tamás
  2018-02-13 10:52:45, kedd
 
  Tűz Tamás

Bennünk az égbolt ...... ........... .....

Húnyt szemmel, zárt ajakkal mosolyog
az elvonuló vihar szünetében.
Ruhája örvény, haja még lobog,
lobog, de már békül az üde fényben,

az együvé tartozás testmeleg,
harsányzöld, visszatérő áramában,
amelynek tajtékján még ott remeg
a halk, cinóberszerű, tiszta áram.

Épp kibontakoznak az ölelésből
egy kis tűnő tétovázás után,
hogy egymás arcát kémleljék sután,

mint aki fél a napra-ébredéstől.
Orgonavirágos utcák, mezők
ringatják el az alig létezőt.
 
 
0 komment , kategória:  Tűz Tamás  
Kun Magdolna
  2018-02-13 10:50:35, kedd
 
  Kun Magdolna

Ha majd

néma fogadalmat tesznek
a neked írt szavak,
és nem lesz toll, sem kéz,
mely, hangra bírja azokat,
formázd tovább te,
a gondolatokat.
Mikor verssoraim között
megtalálod magad,
s megtalálsz engem,
mert énem is te vagy,
öleld magadhoz rímeim,
s a mondatokból eredő
szófoszlányokat.
Tudnod kell,
minden egyes versem,
mi hozzád szólott és neked üzent,
általam született, különálló darab,
mely, szív-kottájuk marad
lelkünk dallamának,
hisz, minden megélt érzés
azokból fakad.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
császár Júlia
  2018-02-13 10:48:33, kedd
 
  Császár Júlia (Jlia)
Szabadság!

Szabadság!
Amikor már nem akarsz megfelelni senkinek.

Szabadság!
Amikor már nem érdekel,mit gondolnak rólad az emberek.

Szabadság!
Mikor mersz olyan lenni,mint egy gyermek!
Naív,rajongó,rácsodálkozó,felfedező,kutató,
életet igenlő és akaró.
Mindent szerető,mindent elutasító.
Érzelmekben élő,heves vagy visszafogott,
életet játszó bölcs Bolond!
Szeretetben fürdő,szeretetet osztó,
de nem tékozló,
szívedben ifjú és szabad!
Szeretem!
Szeretem a világomat!
Téged is szeretlek,
bárki,bármilyen vagy!

A magam örömére szeretlek,
nem azért amit adsz!
Még csak azért sem,hogy elfogadsz!
Szeretlek azért mert VAGY!
Mert vagyunk!

Mert a világ olyan nagy!
Olyan nagy,hogy szinte már kicsi,
hiszen Téged is,mily könnyen megtaláltalak!
Megismerhettelek,
tőled tanulhattam.
Taníthattalak!
Hiszen ezért vagyunk mindannyian,
Mutatni egymásnak a megmutathatatlant.
Szabadságban élni boldogan,
ledönteni a korlátokat,nem építeni újat!
Az életet tanulni játszani...
Bolond lélekkel kötéltáncot járni...
elfogadni az elfogadhatatlant..
szabadságban élni itt belül,a külső bizonytalanságban...
Szeretetben élni,
nyitottan várni és fogadni az újabb és újabb csodákat..
Hinni önmagunkban,hinni a világban...
Hinni... hisz a megváltoztathatatlan is állandó változásban van.
Nem keresni az elvárásokat,
magam hitéért tenni a dolgomat!
Szabadság! Te édes áldozat!
Mily nehéz önmagam korlátairól lemondani miattad!
Segíts! Mutasd meg arany szárnyadat,
a Végtelent, a Ragyogásodat!
Szabadság!
Te vezess minket vissza önmagunkhoz!
Vissza Istenhez!
Haza! Haza!
Szabadság!
Te vedd el földi ragaszkodásomat!...
de úgy...
hogy még hozzád se ragaszkodjam!

Csak éljek, itt belül elégedetten,boldogan...
a magam.. s így.... mások boldogságára!

 
 
0 komment , kategória:  Császár Júlia  
Ady Endre
  2018-02-13 06:48:01, kedd
 
  Ady Endre

Könyörgés egy kacagásért

Lukács Hugónak küldöm

Arcod haragos fellegekből
Ismerős nekem, Isten,
Villámok hozták el szememig
S fürdettem gyakran könnyeimben.

Nem láttam még sugaras arcod,
Melyet, hajh, sokan látnak,
Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz,
Szent Istene a kacagásnak?

Éhezem, Uram, a jókedvet,
Szomjazom nevetésed,
Ilyen hálás, pojácás hived
Soha tán nem is volna Néked.

Egy gyönyörű, nagy kacagásban
Harsogjon föl a multam,
Lássam egyszer vidám arcodat
Kacagó, szent sirásba fultan.

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 949
  • e Hét: 4571
  • e Hónap: 18896
  • e Év: 599609
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.