Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Arany-Tóth Katalin: Csak lehess . . .
  2018-02-13 07:11:04, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Halmi Bódog: Az anyám izente.
  2018-02-13 07:05:28, kedd
 
  Halmi Bódog:

Az anyám izente.


Nyáron volt - a kisvárosi temetőben
Ráborultam egy nagy fehér sirra -
Amint rendesen, esztendők óta -
Ráborultam sirva.
A temetőőr szánakozva
Tekintett most is reám
Mert a kisvárosban sokan tudják,
Mily sötét gyásszal siratom anyám.

Mert mindent, mit adott az élet,
Atélveztem együtt te véled ;
Szomorún mi együtt zokogtunk,
Hogyha gyászosra vált a sorsunk
És hogy végkép tőlem elmentél,
Angyalszárnyon szárnyra keltél
S őrangyalommá, hogy lettél,

Erős maradt a szövetségünk;
Sirodra hullott forró könnyek
Az lett a mi kötelékünk.

E nyári napon mint rendesen -
- Hullattam könnyemet rája, -
Könnyem mondá :
"Van egy édes barna lányka,
Édes anyám, mit szólnál hozzája?"

. . . A márványsir oldalára
Kis csalogány szállott,
Zengő hangon dalolgatott
Csókos boldogságot.

Dala nyomán még a lomb is
Ábrándozva rezdül,
Suttogott a nagy mindenség
Kéjről, szerelemrül.

Felelt hát az édes anyám lelke
Imájába van foglalva
Az én szivem szentje

. . . Jer énvelem kis csalogány
Csókos uton vezess,
Őrangyalom azt izente :
" Szeress fiam . . . Szeress. "

Pápai Hirlap 1904. okt. 10.
 
 
0 komment , kategória:  Halmi Bódog  
Végváry Ferencz: Egy színésznő albumába.
  2018-02-13 07:04:37, kedd
 
  Végváry Ferencz:

Egy színésznő albumába.


Hiú remény volt, dőre képzelődés,
Mig azt hivém, hogy engemet szeret
Hogy egy fakó poéta kedviért majd
Oly sok ügyes hizelgőt elfeled.

Hogy megveti, eldobja azt a kertet,
A mit rózsákból összehordtak ők,
Csupán azért, hogy megnyerjék a szivet . . .
A rózsák közt nem látta meg a tőrt !

A nefelejtset a mit akkor adtam,
Lábával eltapodta mérgesen.
Rájuk mosolygott, ők örvendenének,
Én . . . egy sarokban sírtam csendben.

Szarvas és Vidéke 1898. október 30.
 
 
0 komment , kategória:  Végváry Ferencz  
Szalay Fruzina: Napóleon.
  2018-02-13 07:03:31, kedd
 
  Szalay Fruzina:

Napóleon.

(Hugó V.)


Midőn már félvilág vas lábánál hevert,
Midőn immár mindent legázolt és levert;
Császári korona villámlott már fején ;
Acél karja midőn várt, örököst ölel,
Büszkén és ittasan igyen kiálta fel:
>A jövő, a jövő, a jövő az enyém !<

Nem, a jövő nem a tied !
A jövő istené csupán.
Az óra múl, a perc siet,
S holnap szíved csüggedve tán.
A jövő az a végtelen,
Minden mi fényes ide lenn
Úgy tova tűnhet hirtelen.
Mint a tova szálló madár.
Ma még szerencse jár veled,
Sugárzó és kevély fejed
Holnap tán meg lesz törve már.

Nem. semmi kérelem, nem, semmi hatalom
Nem ébresztendi fel a szót zárt ajkadon :
Jövő ! sötét rém, bús talány !
Némán lenged körül a játszó gyermeket,
S homályosan kezed az aggnak integet
A sírnak túlsó oldalán.

Holnap ! tudod mit hoz a holnap ?
Bizton ez ellen közeleg.
Ma a magot elveted itten,
Holnap az Ur érleli meg.
Holnap: az a harci trombita hangja,
Holnap: az az orkán felhőbe takarva,
Holnap , az a végzet hallatva szavát,
Villám a rémes éjen át
A hűtlen, áruló barát
Holnap: az a trón tövise,
Ma nem érzed, csak bársonyát.

Holnap : az sereged, mely verve fut a téren,
Holnap, óh hóditó, az Moszkva, mely az éjben
Mint szörnyű fáklya áll.
Hű gárdád vész el ott, havas tél éjjelén.
Holnap: az Waterloo, holnap: az szent Helén
Holnap : az a halál !

A csalfa, ingatag dicsőség
Szerelmesen hajol feléd,
Hatalmad minden ellenét
Legyőzi egy tekinteted.
A halál, mely hozzá szegödék,
Nyomodba jár, híven követ,
Mily hódítást ember tehet,
Oh császár, azt te megteszed!
Tied egész világ, reszket színed előtt,
A földön mindent elvehet
Győzelmes, vakmerő kezed :
De el nem veheted istentől a jövőt.

Koszorú. A Petőfi-Társaság heti közlönye
1884. jan. 27.
 
 
0 komment , kategória:  Szalay Fruzina  
Noszlopi Botond: …akár egy kőrismag
  2018-02-13 07:02:13, kedd
 
  Noszlopi Botond:

...akár egy kőrismag


Hangzatos szavakban a tartalom
kihűlt egy régi, nyári alkonyon.
Vele együtt a vér is megfagyott,
hogy nagyapám a kertben otthagyott.

Öt éves sem voltam virgonc, drága
gyermek, kit gonosz koboldok arra
bujtottak - míg nagyapám a dögnek
ásta a gödröt -, hogy odalépjek

s hátulról, szendén a nyakába
vizeljek, csak úgy friss tajték gyanánt,
mi ráncos bőrén patakozva szánt

port, vért, korpát, desztillált alkoholt,
száz tövist és egy nehéz keresztet,
mely ott, rögtön gyökeret eresztett

Csendrappszódia, 2006.
 
 
0 komment , kategória:  Noszlopi Botond  
Palágyi Lajos: A halálhoz.
  2018-02-13 07:01:32, kedd
 
  Palágyi Lajos:

A halálhoz.

(Kórházban.)


Beteg vagyok, igen nagyon beteg,
Halál-sejtelmek gyötrik lelkemet.
Hát meg kell halnom oly nagyon korán.
Még életemnek rózsa tavaszán !
S mikor körültem zöld a rét, halom
Akkor kell éppen sírba szállanom !

Halál, halál, könyörtelen halál,
Ki soha kegyelmes nem valál,
Ki jösz kaszáddal egykedvün zörögve,
Ez egyszer kérlek, kérlek könyörögve,
Ketté ne vágd a gyenge fonalat,
Mely életemnek fáján tartogat!
Oh, lásd, halál oly fiatal vagyok,
Fölöttem még borutlan ég ragyog,
Még élni vágyik ifjú kebelem,
Ízlelni kéjed', édes szerelem,
Szabad mezőn mélázni járni, kelni,
Bús fülmilékkel versenyt énekelni,
Egekbe nyúló szikla-csúcson ülni,
Gyönyörbe, kéjbe mélyen elmerülni,
S még tenni vágyom, hatni, küzdni, tenni,
A nagy világnak szent javára lenni,
Szivemben annyi még a tetterő,
A parlagon, a pusztán heverő,
Lelkem virága hogyha mind kikelne,
Egy illat-felhő szállna fel a mennyre,
Ha mind csillaggá lenne a virág,
Ragyogna égen örökös világ.

Halál, halál, könyörtelen halál,
Ki soha még kegyelmes nem valál,
Ki jösz, kaszáddal egykedvün zörögve,
Ez egyszer kérlek, kérlek könyörögve,
Oh, hagyj tovább ez életen örülnöm,
Szeretnem, égnem, szentért lelkesülnöm

Koszorú. A Petőfi-Társaság heti közlönye
1884. február 24.
 
 
0 komment , kategória:  Palágyi Lajos  
Tűz Tamás: Boulevard Sébastopol
  2018-02-13 07:00:40, kedd
 
  Tűz Tamás:

Boulevard Sébastopol


I

megzörgetem szemed redőnyeit
mielőtt hegedűsök harsonások
mielőtt szólnak félelmedbe ások
kimosom gyűrött álomképeid

veszteglő fák boulevard Sébastopol
kimosom szemedből a visszavert fényt
folyópartot sarkantyú-rácsú erkélyt
amit úgy hívsz elszabadult pokol

most van egy szabad percem vad iramban
csillapítgatom ijedtségedet
derékon is kapnálak ha inamban

volna még mersz csírázó gyönyörűség
egy porcikám mi ébred és eped
föltámasztanám szíved holt derűjét

2

föltámasztanám szíved holt derűjét
a türkizkék eget fölkelteném
hiába mondanád nincsen remény
boulevard Sébastopol meghalt a hűség

ébredj a szűz a változó arányok
a holtnak hitt számokba írt jelek
megmozdulnak szemedbe intenek
tárt pupilládon lejtenek a lángok

ó birodalmak hullnak inganak
homlokod álmatag boltozatán is
miről azt hittük fénylik mint a nap

mitől reméltük csillagokba nő
boulevard Sébastopol imádott Párizs
behabzsol téged a falánk idő

3

behabzsol téged a falánk idő
s ha még leszel is nem leszel már az mi
dalolni tudna égőn sugalmazni
magad elé meredsz akármi jő

magad elé ha egy távoli kor
lopakodik feléd s fehér izzásig
hevíti lángját húnyó sziporkáit
szemedben már csak lidércfényt csihol

nyelved talán még mozdul megoldódik
sírboltjából a dermedt szó kitőr
csikordul mint egy rozsdás fölvonóhíd

még meg sem szólaltál s már cinkfehéren
hull vissza rád és nem tudod mitől
te is hamvadsz a hótakarta térben

4

te is hamvadsz a hótakarta térben
tegnap neofita ma veterán
koslatsz december szélvert derekán
boulevard Sébastopol ezt is megértem

apokrif zsoltár kirakodó vásár
elfuserált rímek kínai hal
egy kódex szép majuszkuláival
s ki kézben tartaná hol van a császár

visszatért legbelső szobáiba
váratlanul elhallgatott az éjben
elhallgatott az istenek fia

bíborral átitatott pergamen
őrzi csak őt s az ódon táblaképen
az a hideg aranycsillámú szem

5

az a hideg aranycsillámú szem
most láthatod hogy milyen mélyre süllyed
minden ami uralta szép egünket
már csak a kőbe alvadt vér üzen

most láthatod hogy minden haldokol
a várfalakon zöld salétrom reszket
megzizzennek a Qumrán-i tekercsek
esteledik boulevard Sébastopol

lehet hogy most előszor hallod látod
fölzeng egy hűs liturgikus szöveg
sirat régvolt etióp ősöket

a hóban rózsák és fagyott virágok
velük hervadnak álomképeid
megzörgetem szemed redőnyeit


Nyugati Magyar Költők Antológiája 1980.
 
 
0 komment , kategória:  Tűz Tamás  
Szabolcska Mihály: Dal a dicsőségről.
  2018-02-13 06:59:37, kedd
 
  Szabolcska Mihály:

Dal a dicsőségről.


Hogy ha te nem volnál,
Kis fiam azóta:
A te apád, kitudja tán
Hires ember volna ?
Mind a mit csak érzett,
Dallá szőtte volna,
A helyett, hogy éjjel-nappal
Veled játszadozna.

De ha te nem volnál
Kis fiam, azóta ;
A te apád nagyon, nagyon
Boldogtalan volna.
Mert nincs a világnak
Annyi dicsősége:
A mely a te egyetlenegy
Csókoddal fölérne.

Szarvas és Vidéke 1898. május 8.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Palotai János: Él a remény
  2018-02-13 06:58:40, kedd
 
  Palotai János:

Él a remény


"Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága,"
méhecskének dolga, amint termőre porozza?
Lesz ifjúból hazafi, aki menekül más honba,
ha reménytől, álmaitól hazája megfosztja?

Terméshez szokott föld vajon még hány évig bírja,
mikor a gaz gyökere már mélyen birtokolja?
Lesz még a hervadó virágnak áldott termése,
vagy száradva elpusztul, mert elfogyott reménye?

Van még annyi erő szülőföldünk bölcsőjében,
hogy összefogva friss, erős gyökérzetet verjen?
Érzem, megállítható e hataloméhes világ,
és lesz szeretettől sugárzó, boldog Magyarország!

A idézetet Petőfi Sándor verséből való.
 
 
0 komment , kategória:  Palotai János  
Petri Mór: Elbúcsúzom.
  2018-02-13 06:55:29, kedd
 
  Petri Mór:

Elbúcsúzom.


Elbúcsúzom, öreg akáczfák!
Szememben égő köny remeg.
Azt sem tudom: hová visz utam?
De itt kell hagynom titeket.

Itt ez a békés, drága hajlék
Szeretettel, hévvel teli.
De vágyamnak már nem elég ez;
A szeretet kevés neki.

Első ábrándjaim szülői,
Te tarka rét, te zöld halom!
- Mind, a mi kedves volt előttem
Most eldobom, most elhagyom.

Ti ringattátok gyermekálmom,
Őrködtetek szivem felett.
És én is, én is úgy teszek most,
Mint a hálátlan emberek:

Megyek egy távol más világba,
Hol nincs egy hű kebel talán.
Szivem tán sértik, meg nem értik,
S nem lesz, ki szánva nézne rám.

És mégis elviszem a szívem.
Ki tudja, hogy hová vetem?
Az ismerős boldog hazából
Oda, hol minden idegen.

Rideg kezek játéka lesz majd,
Dobálják, jól tudom, szegényt:
- Gyermekkoromnak enyhe fészke,
Beh sokszor jutsz eszembe még!

Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye
1885. április 5.
 
 
0 komment , kategória:  Petri Mór  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2816
  • e Hét: 14947
  • e Hónap: 62311
  • e Év: 1902955
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.