Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Sárközi György
  2018-02-14 14:16:11, szerda
 
  Sárközi György

Virág ének


Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
világokat tudnánk emelni s rontani.

Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.

Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.

Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.

Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna.
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György  
Tóth Bálint
  2018-02-14 14:13:59, szerda
 
  Tóth Bálint

Ketten egyedül

Ketten, egyedül,
mint két ujjam,
mint a mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.

Ketten, egyedül, mint az ujjam,
mindenki nélkül,
mindig együtt,
egymást vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.

Ketten, ketten, akár az ujjam,
olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
Éjjel-nappal, reggel-este
összefonódva, mindenütt együtt
Pörlekedve és feleselve
de mindig, mindig egy irányba
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
az okát, célját meg sem értve,
valami belső ihletésre,
tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva,

mert minden tájon, földön otthonunk van,
röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
csillagfényes égen, ékes V alakban.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Bálint  
Görgey Gábor
  2018-02-14 14:11:46, szerda
 
  Görgey Gábor

Még ma

Nem a szétfoszló álomsemmiben,
nem a vágy mézeskalácsországába jutva be,
nem a javulás labirintusán végigtapogatózva,
nem a kikövetkeztetett gondolatok szerint,
nem mítikus áttételeken át,
nem az anyagmegmaradás elve alapján,
nem irodalmilag és nem jelképesen,
nem is jövőre és nem is holnap, hanem

még ma
velem leszel a paradicsomban.
 
 
0 komment , kategória:  Görgey Gábor  
Szabó Lőrinc
  2018-02-14 14:08:58, szerda
 
  Szabó Lőrinc

Az árny keze

,,Maradj velem, mert beesteledett!"
Bibliát hallgat a gyülekezet.
Alkony izzik a templom ablakán.
Hitetlen vagyok, vergődő magány.
,,Maradj velem, mert beesteledett!"
- Ha így idegen, vedd emberinek,
súgja egy hang, s ahogy látó szemem
elmereng a régi jeleneten,
az emmausin és felejtem magam,
a sugár-hídon némán besuhan
egy örök Árny: lehetne Buddha is,
de itt másképpen hívják, és tövis
koronázza: én teremtem csupán,
mégis mint testvérére néz reám,
mint gyermekére, látja, tudja, hogy
szívem szakad, oly egyedűl vagyok,
s kell a hit, a közösség, szeretet.
S kezét nyujtja. Mert beesteledett.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Bertók László
  2018-02-14 14:07:57, szerda
 
  Bertók László

Elmenni kevés, itt maradni sok
Nemes Nagy Ágnesnek


Mint a szemét a föld lágy részein,
összegyűlnek a hülyeségeim.

Forgolódom, hogy ne süsse a nap,
de árnyékból is föltámad a szag.

Ami állat volt bennem valaha,
kifeszül rám a végleges ruha.

Boldog lehetnék, mint a többiek,
de kerülgettem csak a ketrecet.

Kintről befelé, bentről kifele,
odaát sem szólt szebben a zene.

Építettem a végtelen falat,
és álmodoztam, mint aki szabad.

Mindig behorpadt az ég valahol,
én elhittem, hogy jön az egy akol.

Szerettem volna szeretteimet,
de nem hagytam, hogy megszeressenek.

Elfogadott az erősebb csapat,
s nem tartottam be a szabályokat.

Megközelített egy nő, egy gyerek,
de kiderült, hogy csodák nincsenek.

Tágul tovább a világegyetem,
nehéz lettem, mint szamár a hegyen.

Lábamnak égig ér a gyökere,
kocsimnak nincsen ki a kereke.

Elmenni kevés, itt maradni sok,
emberré az tesz, ha megszólalok.

Egyedül vagyok, ez végső szavam,
mint akinek még egy tölténye van.

És annyi joga újra kezdeni,
hogy önmagát is agyonlőheti.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Harcos Gergely
  2018-02-14 14:06:40, szerda
 
  Harcos Gergely

Töredék

a mester
éppen
két kőgolyóval
játszadozott
a templom
lépcsőjén
amikor
megszólítottam

mondd csak
- kérdeztem -
milyen
a mindenség érzete

először
nem vett észre
a fejét sem emelte fel
csak a golyók
csacska játékát
figyelte
ahogyan
kecsesen
könnyen
egymás körül
sürögtek-forogtak
időnként
hideg és
száraz
csókot adva
a szentély falának
újra
feltettem neki
a kérdést
de még
váratott egy kicsit
és nem válaszolt

a golyók
a mozdulatlan
melegben
össze
össze
koccantak
és csak ez az
össze
össze
koccanás
zavarta a csöndet

aztán végre
így felelt:
a közelben
egy forrásra
bukkansz -
új folyó
születik
itt
minden
pillanatban
meztelen
lábbal
lépjél
bele
a még
kíváncsi elembe
és figyeld meg
hogyan
mossa
körül
térdedet
a víz
nesztelen

először majd
patakot látsz
ha útját
követed -
köveket
görget
- azt hiszi -
pedig csak
a kavics
kél
újra-újra
táncra
és járja át
zúgolódó
habjait
de menj tovább
meg ne állj
- folytatta a mester -
árját is
érjed el
a folyónak
ahol
jajongva
de már
megnyugodva
tölti fel
kékszemű
barátunk a
kényszerű
medret
mit ősei
vájtak ki
maguknak

folyammá
válván
nem zsörtöl
nem siet
többet
a hullám
csak bölcsen
hömpölyög
és puhán
pihen
a völgyben
így
szépen
lassan
torkolatához
visz a
víz
amit majd
a selymes ágy
ringat
emlékei
szárnyán
észrevétlen halálba

az élet
ezen a ponton
befagy:
egyetlen
hatalmas

gyűjti össze
minden eddigi
folyók
örömeit és
bánatait

látod
az élet
halált szül
a halál pedig
életet
fürödj meg
a tóban is
de utána már
ne gyere vissza -
nem leszek itt

a templomot sem
találnád
mert minden
amit láttál -
maga a templom
és mindaz
amit hallottál -
én vagyok
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Gergely  
Kozma László
  2018-02-14 14:04:32, szerda
 
  Kozma László

Szent Erzsébet legendája

Virágok közt akkor egy völgybe értél
Mely nem beszűkült: éppen hogy kitárult.
Ezer kehelybe kéklő, csöndes ég fért
S arany porzókon fényes napsugár gyúlt.
Harmat hullott hófehér falakra
S csengett, csengett egy kis templom harangja.

És elsimult, mint fűszálak a réten
Sok haragom, gyötrő szenvedélyem.
Vágyaimból nem maradt, csak ennyi:
Virágillat vagy harangszó lenni.
Sajgó szívvel a templomot kérdem:
Mi a neved? S ő megcsillan szerényen.

Felszenteltek Erzsébet nevére
Mert itt történt, hogy kenyeret osztott
S piros rózsa hajlott, mint a vére
Mert a kenyér a szívéből foszlott
Mikor felelt a feddő kérdésre
Mit rejtene, mit takar köténye.

Mert szétosztani számára tilos volt,
Vagyonát az utolsót is adni.
De felderült a téli táj, a hófolt
És rózsákkal kezdett sugarazni
Virággal, mely csak lélekből nyílhat
S mindent betölt a friss kenyérillat.

Mert ez történt - sohasem gondolnád!
Kenyér-illatot ontottak a rózsák
És a bimbó, pirosló temérdek
Meghasadó haja a kenyérnek. -
Illatként szállt a harangszó a tájra
Zengett a völgy, Erzsébet csodája.

S akkor halkan fohászkodni kezdtem: -
Kenyérillat, töltsed be a lelkem!
Mint Erzsébet, úgy adhassak én is
Mi átfut az emberek szívén is
Felderíti elesettek sorsát,
Akár kenyér-illattal a rózsák.
 
 
0 komment , kategória:  Kozma László  
Nádudvari Nagy János
  2018-02-14 14:02:51, szerda
 
  Nádudvari Nagy János

Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
 
 
0 komment , kategória:  Nádudvari Nagy János  
Tarbay Ede
  2018-02-14 14:00:53, szerda
 
  Tarbay Ede

Az ismeretlen

Közeledik az óra, melyben
ismertté lesz az ismeretlen.

Kapuk mögött új kapuk nyílnak.
Emberárnyék. Hamuba írhat.

És láthatja: a széltől elvész.
Amit bevégzett, félig sem kész.

Tovább mehet. Lépése porban.
Vakító fény. A nyom kilobban.

Bokornyi tüske. Hegy. Parázsló.
Karám. Verejték. Vasszög. Vádló.

Kavicsok. Kövek. Sziklarések.
Visszapattan az érvelésed.

Nappalok színe hullik estbe.
Mintha minden kifehéredne.

Ahogy szólalunk, szavak nélkül,
békétlenségünk már megbékül.

Lenyugszik, ami nyughatatlan,
holott elénk áll. Száz alakban.

Átlátszó lesz a szív, a kéz.
A csend, akár a hóesés.

Ott állunk a kristályos rendben,
és szól az ismert Ismeretlen.
 
 
0 komment , kategória:  Tarbay Ede  
Keresztes Ágnes
  2018-02-14 13:59:14, szerda
 
  Keresztes Ágnes

Őszinteség

Már voltam botránkoztató
s botránytól rettegő is;
tudom, hogy néha bűn a szó,
a hallgatás megőriz,

de inkább vádoltam magam,
mint hogy megbújva éljek,
míg beragyognak súlyosan
negérdemelt erények.

Válaszoltam mindenkinek:
mikor, miben hibáztam.
De nem sok jóságban hiszek
- s nem minden lázadásban.
 
 
0 komment , kategória:  Keresztes Ágnes  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 1371 db bejegyzés
Összes: 7939 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 6099
  • e Hónap: 57156
  • e Év: 356910
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.