Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Arany-Tóth Katalin: Fázom
  2018-02-14 07:41:34, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
Győry Vilmos: Virradat.
  2018-02-14 07:40:02, szerda
 
  Győry Vilmos:

Virradat.
(Daybreak)

Fuvalom kelt a tengeren,
És szólt: >Ködök, helyet nekem !<

Hajót köszönté : >Útra már,
Hajósok fel! Az éj lejár !<

Majd gyorsan a partnak lebeg,
Kiáltva: >Fel, fel I Itt a regg !<

Az erdőhez szólt: >Díszre válj,
S lomb-zászlód mind kitűzve állj !<

A még zárt szárnyú erdei
Madárhoz szólt: >Kelj zengeni!<

S a majorokban : >Regg-hirdető
Kakas szólj ; a nap fénye jő !<

A gabna-földhez suttogott:
>Bókolj I Köszöntsd ugy a napot!<

Majd fönn a tornyon átlebeg:
>Ébredj harang s szólj : itt a regg !<

S hogy a temetőn átsuhog:
Sóhajt: >Ne még ! Nyugodjatok!<


Győry Vilmos Utolsó verse.
Vasárnapi Ujság - 1885. augusztus 9.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Vilmos  
Kenéz Heka Etelka: Lelkem
  2018-02-14 07:38:06, szerda
 
  Kenéz Heka Etelka:

Lelkem


Lelkemben keresd az utat
mint viharos Tenger
morajlik az érzelem bennem
mint a hegyen összedőlt vár
a romok alatt lelkem hever
a porban összevegyülve már.
A fennsíkon reáhajol a virág
A szél is tisztelettel odébbáll
s a madarak sirató
éneket csiripelnek
Térdre rogynak a várromok
a pogány szellemben élő Isteneknek.
 
 
0 komment , kategória:  Kenéz Heka Etelka  
Beöthy Zsigmond: Lantom.
  2018-02-14 07:37:22, szerda
 
  Beöthy Zsigmond:

Lantom.


Nincs nyugalom 's kéj
Számomra már ,
Keblem magába
Bút búra zár.

Öröm 's szerencse
Nem kél nekem ,
Az érzés bennem
Csak gyötrelem.

És süllyedezve
Búm tengerén,
Veszem kis lantom'
Kezembe én.

Vélvén , hogy igy majd
Szűm bánata
Könnyül , velem ha
Zeng panasza.

De ah ! csalódtam !
Kis hangszerem
Vig hangokon vig
Dalt zeng nekem.

Nem zenge hajh még
Bút húrain ,
Egy szebb idönek
Vig napjain.

'S még nem tanultam
Kesergeni,
És rajt' busongó
Dalt zengeni.

Némulj-meg inkább !
Uj kin nekem,
Ha vig napomra
Emlékezem.

Honművész, 1837. aug. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Beöthy Zsigmond  
Soós Lajos: Merengés.
  2018-02-14 07:36:31, szerda
 
  Soós Lajos:

Merengés.


Elmereng a lelkem, mint a bérczlakó sas
E kopár jelennek rideg sziklaormán.
Felette a bánat fellegei szállnak,
Kósza fürteikkel, sötéten mogorván.
Majd a képzeletnek aranyos sugára
Tarka szivárványt szó a libegő ködbe . .
És - mint szűz jegyesét a szerelmes ifjú
Hétszinű szalagból font pártával föd be,

Lent a láthatár - mint álmodó menyasszony
Elpirulva váltja gyöngyhimezte leptét;
S tovalebben lelkem, tündér völgy ölére:
Hol kanyargó csermely, tarka-barka lepkék,
Tavasz verőfénye, hús berek magánya
Csillagsugáros éj, bús csalogányének,
Mormoló hullámok, titkosárnyu lombok
S rózsa lúgosai nyílnak a reménynek.

Édes itt pihenni - álmodva a múltról;
Boldog szerelemnek kéjtől duzzadt keblén . . .
A Jelen siralmát, a jelen keservét,
Mintha nem is volna, egyszerre feledvén.
Álmaim tündére gyöngyöző serleggel
Kínálja im hévült; csókra szomjas ajkam;
Karjaiban ringat, és selyem palástját
Gyöngéd szeretettel vonja végig rajtam.

S felebbenti titkos fátylát a jövőnek;
Ahová a múltról aranyhidat épít
E két angyaltestvér: Emlékezet Remény . .
Óh mily gyorsan foly e kedves munka nékik
S belépve a jövő fényes csarnokába:
Szerelmem leánya kezembe kis kezed , !
Mely az üdvösségnek igazgyöngyel hintett,
Virágokkal hímzett ösvényein vezet. - -

Én merengő lelkem sződd tovább ez álmot!
S koszorúba fűzve legyen minden emlék . .
Amely egykoron a boldog szerelemnek
Kéjtől duzzadt keblén üdvben meg szülemlék,
És ha álmaidból a valóra ébredsz; -
Midőn a csalódás hideg széle rád nyit . .
Csókold sorba könyed hulló harmatával
Vesztett üdvösségem széttépett virágit! -

Veszprémi Független Hirlap, 1885. október 3.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Kompolthy Tivadar: Pattant hurok.
  2018-02-14 07:35:36, szerda
 
  Kompolthy Tivadar:

Pattant hurok.

I.

Megőszültünk, bizony meg;
Az idő őszre jár!
Már nem szól a pacsirta,
De a kuvikmadár -
Már nem a jövő biztat,
A múltak árnya int:
Amint a múltból lettünk,
Oda leszünk megint !

II.

Jön az éjfél lassan-lassan ;
Óra után óra jő . . .
Óra lelke halkan dobban,
Halkan múlik az idő.
Évről évre fogy örömünk
S nő a csöndes bánatunk -
Fogy az élet . . . lassan-lassan
Észrevétlen elmúlunk !

Veszprémi Független Hirlap, 1885. febr. 14.
 
 
0 komment , kategória:  Kompolthy Tivadar  
Hegyaljai Kiss Géza: Apám és Gárdonyi.
  2018-02-14 07:34:51, szerda
 
  Hegyaljai Kiss Géza:

Apám és Gárdonyi.


Szólt apámhoz, jobbját nyújtva felé:
Tanító vagy s én tanító vagyok,
Szivünk tüzétől nőnek nagyokra
Magyar égen az ifjú csillagok.

Szólt apámhoz és én csak figyeltem,
Olvastam könyvét, tengere gyöngyét,
Negyvennégy könyve magyar föld és ég,
Hunnia nyakán tündöklő gyöngyék.

Halott apám és halott Gárdonyi
Naponta itt van és ébred a mull,
S én áldom a két örök tanítóm,
Kitől a lelkem csillagfénnyé gyúlt!

magyar_lelek 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Simonka György: Au revoir.
  2018-02-14 07:34:10, szerda
 
  Simonka György:

Au revoir.


Álmosan, lomhán pislogott a lámpa
szegény, magányos, fűtetlen szobámba.
Rossz ablakomnál dideregve álltam,
éjszakába vágyón, pénztelen nyomorban,
éjszakába vágyón, tüzes vággyá váltan.
Tüzes vággyá váltan lelkemmel kiszálltam,
sötét hegyek ormát lánggal koronáztam.
Mesés hegyek ormán lobogott a lelkem.

Szűk odúmból hívott, hívott,
bánatomból kiszakított
vig-Ielkü fényes utca.
És feledve, hogy az éltem
mily kietlen, meddő puszta :
nótás kedvvel, szerelemmel
barangoltam végig-végig
nagy visszhangos utakon.
- Lábam alatt tompán döngött,
furcsán döngött a burkolat.
(Mint a szívben bug a fájó,
titkon fájó, bus, halálos gondolat).
És egyszerre, egy bezárult
barna kapubolt alatt
meglátok egy halovány nőt,
könnyes arcút, reszketőt.
(És mögötte és mögötte
látó lelkem sírva látta
a kórházat, temetőt).
- Elszökött a nótás kedvem,
mint az ébredőnek álma.
És csak néztem tört szememmel
a didergő, finom arcú,
sápadt ajkú barna lányra.
- Kedvesem, (szólt és szelíden
a kezemet simogatta),
- Kedvesem - és nagy szeméből,
gyönyörű, nagy kék szeméből
forró könnye drága gyöngye
hullt a, hullt a havas kemény,
visszhangos kőburkolatra.
S bár bus panasz fojtogatta,
de az ajkán, sápadt ajkán
némán ült a kin, a vád.
(És hallottam a szivemben
ősi hárfák dallamát,
Krisztus áldó, szent szavát:
- Mondom néktek: az én Uram
büntbocsátó Szeretet.
Az ő bűnét megbocsátom,
Hisz oly sokat szeretett).

- Sima, tiszta homlokán
ott égett a Jézus csókja.
Gyönge karját átkarolva
barangoltunk szótlanul
néptelen sikátorokba,
hol a fény az éjbe ful.
(És éreztem, hogy a lelkem
testvér-lelke ez a lány.
Hisz a Jézus áldó csókja
ott ég, ott ég szűzen, tisztán
mindkettőnknek homlokán).

- Sarki korcsma sápadt fénye
hívogatón intett nékünk.
Megéreztük busan, fájón :
Élünk, élünk.
- Aztán, aztán jött egy ember.
Baromiság, buta balság
hizott testén, vörös arcán.
(Sohse küzdött, sohse vérzett
gondolatok gyilkos harcán).
S lánykám elé odadobta
vérdiját a szerelemnek.
- Orevoár - súgta halkan
sápadt ajkú édesem.
És elmentek. És elmentek.
- Francia lány volt.
Gyönyörű Páris fényes-szemű lánya.
Fagyos éjféleken
ó, hányszor hullt a csókom a hajára.
Hányszor mondta : hív az éjfél :
a holnapi kenyér ára -
s a hideg hold koszorút font
tiszta mártír-homlokára.
S ahogy elment, hogy becsukta
szűk ajtóját bus lakomnak,
sápadt ajka visszasugta:
- Oreovár, holnap, holnap.

Kedves tavasz kora-jöttén,
akkor láttam utoljára.
Csöndes alkony bucsu-fénye
hullt a kórház hófalára.
Sima haját simogattam,
csöndes ajkát csókolgattam
az utolsó, jámbor útra
készülődő kis bolondnak.
Kék szeme csak azt intette,
hűlő szája csak azt súgta:
- Orevoár, - holnap, holnap.

A jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Simonka György  
V-I Barna: Enyh-hely.
  2018-02-14 07:33:05, szerda
 
  V-I Barna:

Enyh-hely.


A' lét kietlenén
Egy lombos ős-fa áll,
Zöldebb a' szép liget
Virító fájinál;

Bár izmos ágiról
Minden sudár kiált :
Hogy már ezer vihart,
'S ezer szelet kiállt.

Mohos tövén a' hit
Patakja csörgedez ,
Fölötte szeretet
Zefirje lengedez.

Buján nő árnyiban
A' sok nemű erény ,
Teljes diszében is
Olly szende, olly szerény !

A' puszta vándorát
Ha szomj 's hő égeti,
Vagy a' fenyéres út
Veszélye kergeti ;

Ezen fa árnyiba
Be vonja ő magát,
'S az illatos növény
Köztt helyzi pamlagát.

'S mig a' csörgő patak
Vad szomját oltja-el,
Letörli homlokát
A' hűvös ég-lebel.

Üdülve élvezi
A' tárgyak kellemét
Most , mellyek környezik
Kicsinke enyh-helyét.

'S tűnődve szét-tekint
A' lét kietlenén,
Nyomor 's bú szurdokin ,
Hiúság tengerén ;

'S a' vétek mint ragyog,
A' rény miként lakói,
Bátran szemléli a'
Remény-fa-árny alól.

Honművész, 1837. július 2.
 
 
0 komment , kategória:  V-I Barna  
Hullám József: Reszket a dal . . .
  2018-02-14 07:32:16, szerda
 
  Hullám József:

Reszket a dal . . .


Reszket a dal, . . . remeg a lant
A fájdalom alatt,
Ah, sebzett szivemből e dal,
Mint vérvirág fakad . . .

Csak zengj koboz, hadd hallja meg,
A dalt szép kedvesem;
Ragadd el őt . . . és kis szivét
Bűvöld el énnekem . . .

Zengd el neki fájón e dalt,
Amint szeret szivem;
S ha meg nem érti dallamát,
Szivem utolsó sóhaját
Vidd néki el híven . . .

Veszprémi Független Hirlap, 1885. nov. 14.
 
 
0 komment , kategória:  Hullám József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 1423 db bejegyzés
Összes: 31320 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2339
  • e Hét: 26397
  • e Hónap: 195084
  • e Év: 1030005
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.