|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 18:10:50, csütörtök
|
| |
| |
"Miért sírsz?"
"Édesanyám, nagyon beteg vagyok,
vagy meghalok, hogy te annyira sírsz?
- kérdezi csendesen a kis beteg,
- szemében már nem evilági fény. -
Az édesanya még
könnyeivel viaskodik szegény,
mint akit a búcsú gyötrelme éget.
Aztán felel: "Igen, kislányom,
a Megváltó hazavisz téged."
És a sötétkék szemben
még ragyogóbbra gyulladnak a fények.
- Így nézhettek haláluk éjjelébe
örök örömmel a mártírok. -
Suttogó hangja lágy simogatás:
"De mért sírsz te, ha én nem sírok?!"
Emléked bennem él még hófehéren,
Alinka, rég hazatért kis testvérem.
+++
Most én ülök drága betegágy mellett.
Holnap műtét. Halkan beszélgetünk.
S az én szememből perdül ki a könny,
hisz egybeforrt a szívünk, életünk.
S felém hangzik: "Miért sírsz, ha én nem sírok?!"
Kedves arc sugárzik rám esti fényben.
"Mond meg mindenkinek,
aki aggódik értem:
Isten kezén pihenek.
Nyugodt vagyok. Nem félek."
Akkor rég - fürtös, barna fej.
Most - hófehér haj ezüstglóriája...
Más az arc, más a név...
de ugyanaz a Krisztus,
ugyanaz a békesség
és ugyanaz a Lélek.
Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 17:30:43, csütörtök
|
| |
| |
A világnak az a fele, ahol mi élünk
Mindenki rendelkezik házzal vagy lakással, van szociális védőhálónk, napi legalább háromszori étkezésünk, és jól el vagyunk látva mindennel. Nem különös, hogy mégis egyre többet akarunk? Ha egyedülállók vagyunk, házasságra vágyunk. Ha házasságban élünk, tökéletes társat kívánunk. Ha tökéletes a társunk, több időt akarunk, hogy élvezhessük az életet.
Másfelől bizonyos dolgokat sokallunk. A számlákat, amelyek kifizethetetlennek tűnnek. Azt a sok kórházi látogatást és műtétet, amelyre nem önként vállalkoztunk. Egy szívroham megfosztja a férjünket a beszédképességétől, vagy egy örökletes betegség miatt szellemileg visszamarad a fejlődésben az unokánk. Tegnap eltemettük szerettünket, és most feltesszük magunknak a kérdést, hogy boldogulunk el a jövőben egyedül. Összeroppanunk a terhek alatt, és nem értjük, miért éppen mi maradunk ki a boldogságból, ami másoknak szinte az ölébe hullik.
Azt akarjuk, amink nincs.
Amink van, azt nem akarjuk.
Boldogtalanok vagyunk!
Ösztönzően hat ránk, amikor azt halljuk, milyen örömmel szenvednek az afrikaiak, de ránk csak nem terheli Isten azt - így képzeljük -, amit azoknak a szegény ghánaiaknak kell elszenvedniük! A mi Istenünk azért van, hogy boldogan és gondtalanul teljen az életünk. Velünk a mi Istenünk másképp bánik. Talán puritán felfogásúak vagyunk, elszántak a megoldás keresésében. A mi nyugati kultúránk kórházakat és egyéb intézményeket hozott létre a szenvedés enyhítésére. Civilizáltak vagyunk, és ilyen az Istenről alkotott képünk is.
Ő a mi Atyánk, hiszen ez már a Bibliában is benne van, és az Atyák a legjobbat akarják a gyerekeiknek - nem az utcán csereberélt használt ruhát, és nem olyan szálláshelyet, amely összeomlik, ha felhőszakadás van. Ő a mi Megmentőnk, aki békességet és jólétet biztosít, miközben lába alá veti a gonoszt, például a betegséget és a balesetet. Túláradó életet ígér (és Isten mindig megtartja a szavát), Ő a mi Megváltónk, aki megszabadít a bűn bilincsétől és következményeitől. Az Ő sebeivel gyógyultunk meg. Boldognak lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a szenvedéstől.
Körülbelül így gondolkodtam én is nem sokkal azelőtt, hogy 1967-ben az uszodában a vízbe ugrottam, megsérültem, és lebénultam. Egy állványra kényszerültem, a hátamon fekve két kapocs rögzítette a fejemet, és csak felfelé tudtam nézni. Ez a helyzet alkalmat volt az Istennel való beszélgetésre. Megpróbáltam elképzelni, mit gondol Isten. Ha Isten Isten - meg voltam róla győződve, hogy nagy a hatalma és Ő maga a szeretet -, gondoskodnia kell arról, hogy megszabaduljak a fájdalmaktól. A mennyei Atya biztosan sír felettem, mint ahogyan apám is sokszor sírt, amikor ott állt az ágyamnál, és átölelte a biztonsági rácsot. Egy voltam Isten gyermekei közül, és Isten soha nem tesz olyasmit, ami az Övéinek árt. Nem azt mondta-e Jézus:
,,Melyik apa az közületek, aki fának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik kérik tőle?" (Lukács 11,11-13)?
Egy ilyen jó Istenért megéri, hogy az ember minden tőle telhetőt megtegyen. Amikor elbocsátottak a kórházból, a barátaim mindig elvittek Washington D.C.-be, hogy én legyek az első a várakozók sorában, amikor Kathryn Kuhlman a városba érkezik, aki arról volt híres, hogy imádságára meggyógyultak a betegek. Miss Kuhlman ott lebegett fehér leplében a színpadon, az én szívem pedig vadult vert, miközben így imádkoztam: Uram, a Biblia azt mondja, hogy minden betegségünket meggyógyítod. Készen állok arra, hogy megszabadíts ebből a tolószékből. Kérlek, nagyon kérlek, ugye megteszed?
Isten válaszolt. Soha nem fogok felállni a tolószékemből. Amikor utoljára jöttem el Kathryn Kuhlman imatalálkozójáról, én voltam a tizenötödik a harminc tolószékes között, aki arra várt, hogy liften hagyhassa el a stadiont. Megpróbáltunk mindnyájan kijutni, mielőtt még a mankóval közlekedők jöttek volna. Emlékszem, hogy tekintetem az egyik csalódott és összezavarodott arcról a másikra vándorolt, és ezt gondoltam: Itt valami nincs rendben. Ez lenne az egyetlen módja a szenvedés kezelésének? Ilyen kétségbeesetten kell próbálkozni, hogy lerázzuk magunkról?
Amikor újra otthon voltam, és belenéztem a tükörbe, ugyanaz a kelletlen arc nézett vissza rám.
Én is ugyanúgy össze voltam zavarodva, mint a többiek ott, a liftnél. Rendben van: Isten jó. Isten szeretet. Nagy a hatalma. Amikor a Földön élt, mindent megtett, hogy megszabadítsa az embereket a szenvedéstől. Mindenkit meggyógyított a vérfolyásos asszonytól a kapernaumi százados szolgájáig.
Hogy lehetséges akkor, hogy az ötéves unokahúgomnak, Kellynek agydaganata van? Miért hagyta el a sógorom a húgomat és a családját? Miért nem segít semmilyen gyógyszer apám ízüli gyulladásán?
Jó kérdések!
Amikor nem találunk válaszokat, és Isten útjain akadályokba ütközünk, feltartóztathatatlanul növekszik a szenvedésünk. Úgy tűnik, mintha Isten ezen nem indulna meg. A boldogság elkerül bennünket. Elégedetlenek és nyugtalanok vagyunk.
Azt kérdezem magamtól, hogy hány olyan ember volt azok között, akik sötét arccal várakoztak a liftnél az után a gyógyító rendezvény után, aki még hitt Istenben? Ez majdnem harminc évvel ezelőtt történt. Még mindig várakoznak? Még mindig reménykednek? Az a reménység, amely túl gyakran végződik csalódással, beteggé teszi a szívet. A szív nem viseli el az újbóli és ismétlődő csalódást.
Nem csoda, ha nem vágyakozunk Isten után, és megszűnünk bízni Benne, ha Ő olyan Isten, aki csak elhúzza előttünk a mézes madzagot, de soha nem engedi, hogy valóra váljon a reménységünk. (folyt. köv.)
Joni Eareckson Tada |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 15:09:32, csütörtök
|
| |
| |
"...némelyik mag az útfélre esett..." (Mt 13,4)
Olyan emberektől van itt szó, akik hallgatják az igét. Nem lelki emberek. Néznek, de nem látnak, hallgatnak, de nem hallanak, mert vakok és süketek. Fel sem foghatják Isten és a lélek dolgait. Mozdíthatatlanok, lepereg róluk a tanítás. Az ige nem rázza fel őket, mielőtt gyökeret verne bennük, már felkapdossák a madarak. Eszükkel felfogják, emlékezetükben fennmarad sokáig egy-egy igehirdetés, de nincs élet bennük, hiányzik az építő szeretet. Nem történik semmi. Márpedig az igehallgatás mindig történés, ha a Lélek szerint vesszük. Azért vetünk, hogy kikeljen a mag, és életet arassunk.
Az érzéketlenség egyik oka a telítettség. Egy uralkodó bűn tölti be a szívet csemetéivel együtt: paráznaság, hazugság, a világ szeretete, a pénz szerelme. Lefoglalja a szomorúság, a gyász, valamilyen gyógyíthatatlan seb. Gondok, aggodalmak, nyugtalanság emésztik belülről. A telített szívűeknek a hitetlenség kitaposott útja az életük. Nincs hely az Ige számára. Nem jut be a mag. Nem tudják, hogy ezzel megtapossák Krisztus vérét. Hiába járnak templomba, ülnek a bibliaórákon, kegyeskednek, jótékonykodnak, ha a szívük nem változik, bűneik nincsenek megbocsátva, ha az örök élet reménysége nem az övék. Bólogatnak, helyeselnek, már mindent kívülről tudnak a Bibliából és a prédikációból, mégis marad minden a régiben, nem térnek meg. Csak az összetört és megüresített szív lehet felszántott, az ige befogadására alkalmas, jó talaj.
VÁLTOZÁS * Megkérdeztek valakit, hogy miről prédikált vasárnap a lelkész. ,,Nem tudom - válaszolta. - Csak azt tudom, hogy amikor hazamentem, kidobtam az üzletemből a hamis mérleget." Az igehallgatás történés volt.
* A nem lelki és a lelki ember - 1Kor 2,10-16
Szikszai Béni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 15:06:54, csütörtök
|
| |
| |
Amit elfelejtettünk
Egünkön keringő műholdak...
űrkutató rakéta száguld.
Titkok? Nincsenek már! Maholnap
a Tejút taposott országút!
Legyőzzük a földet alattunk
és a csillagokat felettünk!
De valami bús rontás rajtunk:
csodálkozni - elfelejtettünk!
Hisz mint a virág szűzi kelyhe,
a titkok előttünk kinyíltak.
Nyomába se érünk lihegve
beteljesedett álmainknak!
Mindent uralmunk alá hajtunk!
Mégis, mégis... koldusok lettünk!
Mert... valami bús rontás rajtunk:
csodálkozni - elfelejtettünk!
Csodálkozni a kis fűszálon,
a csillagon és harmatcseppen,
aranyhajú napsugáron,
pacsirtán, ha magasba röppen...
hogy éjjel békén nyugodhattunk,
és reggel frissen ébredhettünk!
Jaj, valami bús rontás rajtunk!
Csodálkozni - elfelejtettünk!
Istenem, vedd le rólam, kérlek!
Csodálkozni szeretnék újra!
...... ........... ........... ........... ........... ......
Titokzatos, halk rezdülések...
Zendül a hárfa néma húrja!
Ólmos, nehéz álomból ébred,
Ki játszik rajt'? A szél? a Lélek?
Igaz ez? Zendül a dicséret?
Csodák csodája! Újra élek!
Igaz ez? A nap újra felkel?
Irgalmas arcod újra látom?
Járhatok csodalátó szemmel
ezen a vak, józan világon?
Mámorosan? Hiszen a régi
elmúlt! Nem kell újjal foltozni!
Lehet énekelni, örülni
és csodálkozni!... csodálkozni!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 14:53:04, csütörtök
|
| |
| |
Cserháti levél
A Szuha csendesen csobog.
A Bészma messzeségbe kémlel.
Írok... és hazagondolok...
tele érlelő, őszi fénnyel.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 10:04:13, csütörtök
|
| |
| |
"Hány óra?"
Búcsúzott, búcsúzott...
Odajött a szomszéd beteg
férje is hazaindulóban.
Nagy tenyerébe vette
az alabástromfehér kis kezet.
Elsuttogta még őfeléje is
a búcsúszót: "Az Isten áldja meg!"
S megkérdezte: "Hány óra?"
Óránkra néztünk: "Fél kettő."
S akkor idő- és bajfeledtető
álom borult a drága búcsúzóra.
Nem ébredt fel belőle idelent.
Megpihent. Hazament.
Az idő fut tovább:
percek, órák, napok...
telnek-múlnak... Ő már minden mulandót
levetett, itt hagyott.
"Hány óra?" - soha nem kérdezi többé.
Ha felébred él, örül újra
örökké, örökké... örökké!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 09:29:23, csütörtök
|
| |
| |
Gyümölcseikről ismeritek meg őket (Mt 7,16)
A következő szabályt minden alkalommal könnyen alkalmazhatjátok. Ahhoz, hogy felismerjük, hogy az Isten nevében fellépő emberek igazi vagy álpróféták, csak fel kell tennünk a kérdést: Milyen gyümölcsöket terem a tanításuk saját maguk számára, és milyen hatással van az életükre? Szentek és tiszták-e minden dologban? Hogyan befolyásolja tanításuk a szívüket? Azt mutatja-e teljes életmódjuk, hogy szent, mennyei és isteni beállítottságuk van, hogy Jézus Krisztus lelkületét hordozzák-e magukban? Alázatosak, szerények és türelmesek, szeretik Istent és az embereket, és szorgalmasan jót cselekednek?
Ezen kívül még azt is meg kell kérdeznünk: milyen gyümölcsöket terem a tanításuk hallgatóikban? És ha nem is mindegyiknél, de elég soknál, hiszen maguk az apostolok sem térítettek meg minden hallgatót. Átvették az emberek Krisztus lelkületét? Az Ő példáját követik? És vajon ezt azért kezdték el, mert hallgatták ezeket a tanítókat? Vajon azelőtt kívül-belül istentelenek voltak? Mert ha így van, akkor ez egy tiszta bizonyíték arra, hogy ezek a prédikátorok igazi próféták, és Istentől küldött tanítók. De ha nem így van, ha sem magukat, sem másokat nem tudnak eredményesen tanítani az Isten szeretetére és szolgálatára, akkor ez tiszta bizonyíték arra, hogy hamis próféták, és nem Isten küldte őket.
John Wesley |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 07:58:13, csütörtök
|
| |
| |
Reggeli ragyogás
Ragyog a reggel,
ragyog a fenyők gyantás, barna törzse,
ragyog a szelídgesztenyék
sápadó lombja,
ragyognak a messze tetők,
és ragyog a szívem.
Ragyog, mert kel a nap.
Ragyog, mert napnál fényesebben,
üde reggelnél ragyogóbban
ragyogja be a napok Napja: Jézus.
Fényétől fényesen
vihetem kavargó ködökbe,
fakó, egyhangú napokba,
félelmes, fekete éjszakákba
ragyogó szívemet.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-15 07:32:20, csütörtök
|
| |
| |
Az ördög hazug
,,Ti az ördög atyától valók vagytok..." János 8,44
Jézus minden tapintatosságot mellőzött, és nyíltan megmondta, hogy mit gondol a kegyes zsidókról. Testileg lehetnek Ábrahám leszármazottai, ám azok, akik nem tudják elfogadni azt az igazságot, melyet Jézus prédikált, lelkileg leginkább az ördögre hasonlítanak. Krisztus az ördögöt hazugnak és a hazugság atyjának nevezi. Az ördögöt Isten nem ilyen gonosz természetűnek teremtette, hanem jónak, az ördög azonban megváltozott. Elfordult az igazságtól, és fellázadt az igazság ellen. Hogy milyen igazságot tagadott az ördöggé lett jó angyal, arról nem szól egyértelműen a Biblia. A Szentírás más összefüggéseiből tudjuk, hogy azt tagadta, hogy Isten az egyedüli Isten, hogy Ő a legnagyobb, a legdicsőbb, akit örökké dicsérni kell. Csak Ő tudja eldönteni, mi a jó, és mi a rossz.
A jónak teremtett arkangyal ezt az igazságot tagadta, isteni tiszteletet igényelve magának. Azt a hazugságot hirdette, hogy nem Isten a legfőbb, és hogy a teremtmény Istenen kívül és Isten nélkül is megtalálhatja a boldogságot és hatalmat. Ezt a hazugságot hitték el ősszüleink, Ádám és Éva. Mi is elhisszük még mindig az ördög hazugságát, hogy az ember boldog lehet Isten nélkül is. Igen, semmi sem nagyszerűbb, minthogy mi döntsük el, hogy mi a jó és mi a rossz. De ez az ördögtől származó hazugság a halálba visz. Isten számára teremttettünk, és nem nyugszik meg addig a szívünk, amíg Istenben el nem pihen. Eljutottál már erre az igazságra?
C. Harinck |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2018. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
490 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1621
- e Hét: 15195
- e Hónap: 27070
- e Év: 214872
|
|
|
Offline
