Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Jószay Magdolna
  2018-02-02 11:48:10, péntek
 
  Jószay Magdolna

Őrizz...

Három év.
Kevés vagy sok?
Ki tudja,
mennyit érnek a számok...
Ismerjük a múltat,
a jövő rejtély...
én azt hiszem mégis,
e három év oly mély,
több, mint néhol
tíz vagy húsz,
mi hozzád köt és húz...
mi szebben összetartozunk,
e hihetetlen tündér-múlt
a mérték
nálunk ez, s nem más
az érték.
Próbálj őrizni még,
őrizlek én is
rég.
 
 
0 komment , kategória:  Jószay Magdolna  
Gellért Oszkár
  2018-02-02 11:41:34, péntek
 
  Gellért Oszkár

Szárnyak sorsa

Bogarat a madár, madarat a macska.
De hártyás szárnyát a bogárnak
Azért mégse nyeled le, szörnyü torok.
De tollas szárnyát a madárnak
Azért mégis kiköpöd, ragadozó.

Titok-Asszony, Nagy Parázna, ki eljössz
És mártirok vére lesz a borod,
Ha kondul fölötted a mennyei szó,
Majd látod fehérleni az angyali szárnyat,
S majd hallod a Bárányt, aki izent:

Hogy fölzabálhatod mind ami szent,
Ülvén mezítlen ama fenevadon:
A szárny örök és megemészthetetlen.
És minden szárny, minden kiköpött szárny
Repülni fog még, azon a napon!
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Falu Tamás
  2018-02-02 11:39:25, péntek
 
  Falu Tamás

Ismétlő óra

Szívem régi ismétlőóra,
A bánatokat ujra zengi.
Selyemzsinór hullámzik róla,
S emlékek alabástrom-újjal
Meg-megrántják lengő zsinórját.
És arany-harang ezüstszóval
És ezüst-harang aranyszóval
Csenget elmúlt melódiákat.

Az órán új búk is zenélnek,
S tűnt bánatokkal csókolóznak.
Mint mikor távolok két tornya
Dobál egymásnak hangvirágot.
Én a két torony közé állok.
És sírdogálok...
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Tass József
  2018-02-02 11:36:59, péntek
 
  Tass József

A reményhez

Remény, - hozzád fohászkodom
A kínban, mely gyötrő falat
Emel fölém. E puszta rom
Egyetlen ékessége vagy.

Minden szakad s részére hull, -
De erős a te hódító
Uralmad, mely sosem lazul
Sarkaiban. Nem gyönge hó

S mulandó jég a szent talap,
Melyen ragyogsz. Szilárd s hideg
Trónuson ülsz: a megszakadt
Szivek milliói felett.

Óh jöjj - s forgasd el kegyesen
Sorsunkat, mely már ebek
Harmincadán hever! Misem
Múlhat felül rút a sebek

Kötésében. Bár emberi
Értelmet meghalad pazar
Munkád, mely összekeveri
A kéjt a kínnal, mely csavar.

Vagy nem a büszke s összetört
Szivek törvénye vagy? - Csupán
Az istenek szeszélye szült
Vigasznak annyi kín után?

Óh, - légy bár szent, - vagy pokoli
Erő, - roppant sziklák mögött
Tanyázó, hol a távoli
Szférák zúgnak egymás fölött:

Segíts s emelj! - Titokzatos
Léonyed, mely kettős: hit s merő
Kétely, karcsú és haragos
Oszlop gyanánt szökjön elő!

Remény! - A gyilkos, kit hideg
Hurok szorít s a vasszegen
Feszül, - míg fojtja a zsineg, -
Szívében hozzád esdekel.

De hol minden kötél szakadt,
S rohadni sincs miből; az zord
Kényszer tipró sarka alatt:
Szabad-e várni jobbra kort?

Óh száz halállal halt s tüzes
Szégyenpadon, kit végzete
Hitétől foszta meg, üres
Árnyként a sírba szállni le.

Sorsa betelt. S az istenek
Arcát tiltó közöny fedi
Bukásán. Bár kegyetlenebb
A gúny, mely sajnál s emberi. -

De nem halt meg, ki szüntelen
Holtában is, mint ércbe zárt
Erőt, malasztként hordja szent
Hitét, melyet szívébe vájt.

Hol az acél s a barna kő,
Mely győzni tud, hol dac s komor
Szándék feszül a süppedő
Kripták alatt s kitörni forr? -

Remény, - a szörnyü kárhozat
Dörgő poklában is: örök!
E nemzet, mely az áldozat
Báránya volt, - létért hörög! -

S ha minden összeesküszik
S fejére hull is: végtelen
Sorsát kibirja s nem szünik
Hinni egy méltóbb életen.


...
 
 
0 komment , kategória:  Tass József  
Lányi Sarolta
  2018-02-02 11:19:46, péntek
 
  Lányi Sarolta

Versek a tavasz fogadására

I.
Lustán kóvályog tollam a papiron
A neved, mely szivem tavában úszkál
Kirajzolom merengve és leírom.

Gyerekdeden cirkalmazott neved
Gyerekkoromba ifjít ujra vissza
Gyereköröm, mely ujra rám nevet.

Egy égve-égő, rejtve-lopva írt név
Az volt akkor a szerelem maga.

Oh drága kor! Hogy vissza int még
A gyerekségem tavaszos szaga!...


II.
A télből kiáltok hozzád, oh tavasz.

Fagyott hótól göröngyös még az aszfalt
Hidegben didergők göröngyös útja
A nők prémekbe' fáznak, a hajuk havas...
Te messze rejtező gyönyör, oh most halld
E csüggedt szív jajját. Ki tudja
Bevárom-é a jöttöd, szép király,
Barátja boldogoknak?
A tél, az élet s lelkem... Ha a sok nap,
Mi még felém tart, a napcsapat,
Csupa rém, kisértet s nem tudom
Mi leng ijesztőn a leplük alatt?

A régi, leányos, fájós reménység
Skáláz szivemben egy árva huron:
Ha ez a tavasz
Gyönyörübb lenne, letipróbb, vadabb...
Lerészegítne valami dac
Lennék szilaj, széltől-zilált, szabad,
Lihegő, boldog mámoros lány
Kiszaladnék a fűszagú tavaszba...

Magamat a világból eloroznám.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Kemény Simon
  2018-02-02 11:14:55, péntek
 
  Kemény Simon

Két vers

Szonett

Ah!... tarka, szivtelen madár,
Szép hangtalan madár: szonett,
Formád kecses, van száz szined,
Az édesem hajára szállj.

Kolibri, műremek: szonett
A kedvesem szépsége vár,
Diszitse nagy brillánsszemed,
Repülj rá csöpp ékszermadár.

Pávafarkú madár: szonett
Kész vagy, csak még megáldalak
És békén elbocsátalak;

Torkos, nagy szája rád nevet.
Repülj hozzá egy perc alatt...
Eredj, eredj... ne lássalak.

Dal

A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken futnak hozzád: te szép.

Bús csókjaim: a néma madarak
Fészket raknak szemed árka alatt.

Agyamból az öngyilkos gondolat
Koronázza rendkivüli hajad.

Mellettem áll a halál - rád nevet
S mint telt kupát, felhajtja szivemet.

 
 
0 komment , kategória:  kemény Simon  
Dutka Ákos
  2018-02-02 11:11:46, péntek
 
  Duzka Ákos

Nézem a kezem

Uram ha egyszer fiam születik
Adj neki harcos verekedő öklöt,
Ne ilyen sima játszó kezeket
Amit a sorsom átoknak öröklött.
Heverő urak öröke e kéz
Szereti az aranyat, a selymet,
Átkos örökség, halavány kezem,
Ó be utállak... ó be szeretlek.

Szeret a szemem ha játszani lát
Asszonyi hajjal, virággal, rimmel,
S ha egy-egy kinnal szerzett aranyat
Boros jókedvvel, léhán gurítsz el;
De mikor ócska kalapomat véled
Emelteti a koldus alázat
S úri ajtókon, - ahelyett hogy ütnél,
Halkan kopogtatsz... ó be utállak...

Hárfapengető halavány kezem
Te mérted rám a sorsom az átkom
Heverő játék, tétova lágyság
A bűnöm, - s a kezem utálom
Uram! ha egyszer fiam születik
Adj neki harcos verekedő öklöt
Ne ilyen sima játszó kezeket
Amit a sorsom átoknak öröklött.

 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Csuka Magdolna
  2018-02-02 11:09:11, péntek
 
  Csuka Magdolna

Tavaszt várva....

Oly hosszú már a tél
a hideg, a fagyos szeles idő.
Úgy várjuk a tavaszt, meleget
hozó napnak sugarát,
madarak vidám trillázó énekét,
virágok, hogy szirmaikat bontsák,
pompázva réteken, s a kertekben,
illatukat ontsák.

Csalogány éneke, vidáman szóljon,
pillangók vidám táncot járjanak,
vidáman táncoljon napnak sugara
fáknak zöldellő lombja közt.
Viruljon minden a természet lágy ölén,
erdők, rétek életre kelve ,,ünneplő ruháik"
felvegyék, zöldellő színben pompázva
az élet tavaszát, hozva el nekünk.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Magdolna  
Gellért Oszkár
  2018-02-02 11:07:56, péntek
 
  Gellért Oszkár

Segíts nekem...

Segítsd nekem megkeresni azt a szót,
Amit tavaly ilyenkor mondtam neked.
Az utat hozzá, amit tavaly óta benőtt a bozót.
A helyet, ahol mondtam; zamatját
A hangnak, ahogy mondtam; a szemeket,
Amik rátűztek, megvilágították;
A sóhajt, ami kísérte.

Segítsd nekem megkeresni a tavalyi szót,
Ami fölolvaszt s összeéget.
Hogy odaadhassam neked érte
A tavalyi üdvösséget,
A tavalyi magamat s téged.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Csukás István
  2018-02-02 08:10:27, péntek
 
  Csukás István

Várakozó

I
Hiányod moccanatlan ünnepe ez.

A nappal áttetszőn fölépül
az őszi omlás meredélyén,
átvilágít rajta a nyár,
átvilágít rajta a tél.

Különben semmi újság.
Az üzletek kinyitottak,
a villamos zümmögve húz a hegynek,
a fák csontosodnak az utcán.

Fekszem, fölkelek. Az ablakon
cigarettám piros csillaga ég.
A könyvek gerince, a bútorok
éle határolja magányomat.
Imbolygó sarki Nap, virraszt a szívem.

II
Most elmondhatom, most itt az alkalom,
száraz torokkal, mint üres kút az üres vedret,
lököm magamból a szavakat s hallgatom:
most tudom csak, hogy mennyire szeretlek!

Mit köréd képzelek buzgón, a világból,
hogy legyen levegőd, Napod, vized, ételed, -
a tizedmásodpercnyi évekből te hiányzol,
s mert hiányzol, félek s féltelek.

Mert jó volna megállni áttetszőn, tündökölve,
a szerelem csillagán, az őszi omlás meredélyén,
nagycsontú szárnnyal megőrző égbe törve,
konokul az örök életet remélvén! -

Szívem s az elmúlás közé szelíd ütemet
csúsztatott hiányod. Fekszem, fölkelek, az ablakon
kinézek, villamos zümmög el, üres lett
az utca, várlak. Négy fal közt, a földön lakom.
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 2259 db bejegyzés
Összes: 8827 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 9270
  • e Hónap: 28842
  • e Év: 520159
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.