Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tóth Krisztina: Téli dal
  2018-02-23 06:59:28, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tóth Krisztina  
Beke Sándor: Őszi ének
  2018-02-23 06:57:30, péntek
 
  Beke Sándor:

Őszi ének


Ökörnyálból hálót font az ősz,
Füstöl a kémény, füstöl az ősz.

Avar szőnyegen alszik a nyár,
Kérgesedik, óh, későre jár.

A kandallóban pattog a tűz,
Öregek rakják és száll a füst.

Kaszálók sarjú erdejében
Kikerics-lángok énekelnek,

S tarlókon a rögök között
Fúj a szél egérlyukak fölött.

Ó, gyermekkor, öreg szülőföld,
Ráncok születnek arcod fölött.

Permeteg hull a kéklő tóba,
Susog a nádas alattomba.

És töpreng a dérütötte táj
És remegni kezd a tölgyfaág.

Elillant a citromsárga fény.
Forgószélellel vitázik az ég.

Farkasszem csillan bozót mögül,
Őzet lát a farkas és örül.

Szipog az ősz emlékek szárnyán,
Hová lett a tündér szivárvány?

Valahol messze, nagyon távol,
Tél álmodik fehér világot.

Fehér világot melyben - tényleg -,
Télapó készül ünnepekkel.

De mégis, az ősz még itt sétál,
Aranyhárfájával muzsikál,

Ökörnyálon ropja a táncot,
Mint egy őszhajú kötéltáncos.

Székely Útkereső - 1991.
 
 
0 komment , kategória:  Beke Sándor  
Garai Gábor: Szabadság
  2018-02-23 06:56:16, péntek
 
  Garai Gábor:

Szabadság


Nélküled eltikkadok.
lecsuklom, nem is vagyok,
munkám, mint ólomsúlyt cipelem;
nélküled öntudatlan
vánszorgok kábulatban,
nélküled nincs szerelem.

Nélküled csak magány van,
mély űr az éjszakában,
saját hamvukba hulló csillagok,
és bénaság a testben,
s a lélek, készületlen,
mindennapos halállal társalog.

Nélküled minden álom,
csak éheztet parázslón,
és nem old föl se kín, se kábulat;
nélküled lassan össze-
húzódik nyöszörögve
az elkínzott, szemérmes öntudat.

De általad ha mélyet
lélegzem, újra élek,
és szállok újra önmagam felett;
s múlik tőlem a rontás -
mások által vagyok más,
s leszek a legtöbb: az egészben egy.

1976.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Szász Károly: Őszi dalok.
  2018-02-23 06:55:33, péntek
 
  Szász Károly:

Őszi dalok.

I.

Oly kedves, szép az enyhe ősz -
Kicsi erdőcske, benne őz.
A lombokon szín annyi van :
Sokféle zöld, piros, arany

Alig hogy elröppent a nyár,
A szív még napsugárra vár -
De hűvös szellő bolyg ma itt,
És tépi a fa lombjait.

S lassan, ha nézem, nincs a fán
Hervadt levélke egy se tán.
Míg lenn a földön csakhamar
Bokáig érő dús avar.

A szél viharrá nő, dagad,
Tördelve már az ágakat,
És nem sokára - úgy lehet -
Hajt szárnyival hófelleget.

A zordon tél így megelőz,
És elmaradsz te drága ősz -
S a világ olyan puszta már,
Mintha sohse lett volna nyár.

II.

Pedig hát volt nyár : víg, dalos,
A sok virág oly illatos.
Fényben, magossan járt a nap -
Egykor, nyár, várva-vártalak.

Nyilt is számomra sok virág :
Mosolygó rózsák, dáliák.
S harsány volt ajkamon a dal :
Csupa boldogság, diadal !

De merre tűnt el mind e fény.
A sok szép álom, vágy, remény ?
Lombbal, virággal mind lehullt,
S édes-bús emlék már a mult.

Panaszt zokogjak? Oh miért?
Hálás legyen, ki szépen élt.
Elaggott szívnek vigasza :
Hogy néki is volt víg nyara.

Budapesti Szemle. 1940. november
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
Sík Sándor: Óda egy nyúlhoz.
  2018-02-23 06:54:37, péntek
 
  Sík Sándor:

Óda egy nyúlhoz.


Láttam egy nyúlat. Kövér volt a rét.
Óvatosan eszegetett az árva,
Közben mozgatta két hosszú fülét
Előre-hátra.
Egy-egy harapás, egy-egy fülelés.
Olyan furcsa volt ez a jelenés.
Kacagnom kellett őkemét.

Aztán megláttam a szemét,
És megfagyott a nevetésem.

Ó az a két szem!
Az a két sárga, rab-sunyi
Szemecske, mit fáradt-bután
Minden falás után
Meg-meghunyít!
Egyet harap
A két felé álló periszkóp alatt,
És míg habzsol szegény, félig-se-rágva,
Silbakolva, előre-hátra.
A két fül körbe les.

Szegény füles !
Mi fojtogatja kis szived?
A farkas körmét retteged?
Vadász csövét? ebek fogát?
Vagy mely az égen vijjog át :
A csőrehorgas vércsefajt?
Vagy a rezzentő gyíkrobajt?
Minden gyanús! Minden gyanús!
Ha szöcske szökken, csiga húz,

Fűszál tövén is tőr leseng,
Alattomos maga a csend.
Halált hozhat a víz, a szél :
Ellenség minden, ami él.

Hiába katonás fülek,
Hiába láb. szél módra gyors :
Gyorsabb a Sors,
És éberebb a rémület.

Emberek, emberek,
Az Isten legyen irgalmas nekünk!

Budapesti Szemle. 1940. december
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
Ady Endre: Zsókának. . .
  2018-02-23 06:53:41, péntek
 
  Ady Endre:

Zsókának. . .

-1899. dec. -


Akiről szólott a legelső nóta,
Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka.
Még kurtaszoknyás kislány egy pár éve
És nemsokára a más felesége,
így van megírva, pár rövidke sorba.
Mintha ez olyan természetes volna.
Az a riporter mit tudta, hogy ebbe
Egy kész regény van végleg eltemetve.
Bevégzett regény, be nem végzett álom,
Zsóka voit az én első ideálom.

Megejt varázzsal édes ifjú emlék,
Mintha most újra az a régi lennék,
Mintha még most is könnyű vón a nóta,
Mintha még most is hü lenne kis Zsóka,
Mintha még most is tudnék szőni álmot,
Pedig meghaltak már az ideálok,
Ahogy elhangzott az az első nóta.
Édes kis Zsókám, haldoklóm azóta,
Reményem, álmom mind-mind semmivé lett,
Meghalt magával, maga volt - az élet .

Maga férjhez megy, édes kicsi Zsóka,
Mást fog ölelni, másé lesz a csókja.
Oh, legyen boldog azzal a mással,
Ölelje az át oly forró vággyal,
Mint ahogy én egykor átölelni vágytam
Szereleméhes, boldog ifjú vágyban
S haljon el most már minden emlék, nóta,
Feledjünk mindent hisz menyasszony a Zsóka.

Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus 20.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Czóbel Minka: Házak lelke
  2018-02-23 06:52:36, péntek
 
  Czóbel Minka:

Házak lelke


I. Palota

Bál van - kinyíltak fehér-arany szélű
Szárnyas ajtók - már teljes díszben áll
A palota. Mindennapi közönyét
Levetkőzve, csak vendégekre vár.
Csillárok, kristály-fényes sugarakkal
Bevonják az arany tetőzetet,
Elömlenek szép, hamvas gobelin képek,
Alabástrom- és márványfal felett.
Virágillattól sűrű levegőben

Jazzband sívító, szomorú dalán
Párok keringnek, egymáshoz simulva
Vagy hűvösebben, egymás oldalán.
Ékszerek csillognak, csak úgy mint hajdan,
Rózsaszín - fehér selyem felragyog,
Tündökölnek, szépségben, értelemben
Férfiak, nők - a mai csillagok.

Mámoros, szerelemittas teremben,
Táncoló, nyüzsgő sokaság felett,
Mintha csendesen, halkan tolulnának
Láthatatlan gomolygó fellegek.
Alakjai egy rég elmúlt világnak,
Mely egykor színpompásan itten élt,
Hajporos dámák, kényes gavallérok,
Zenekar, mely menüettet zenélt.

Egymáson átsiklanak élők, holtak
S nem sejtik, álom-e vagy képzelet,
Mi megrendít egy szivet s amazoknál
Felébreszt rég elmúlt emlékeket.
Egy olthatatlan láncolatba vonja
Múltat, jelent s a jövő sugarát
És soká senki sem érti, nem tudja,
Ki uralja e bűvös éjszakát?

Kihűlt a fény reggelre. - Széjjeloszlott
A mulatók, kétéltű tábora.
Léleknélküli álmos, üres csendben,
Józan-siváran áll a palota.

II. Tanyai ház

Veszett vihar, fákat rázza,
Rárohan egy vedlett házra,
Hajkorássza hófelleget
Füstöt csavar kémény felett.
Hallják-e bent, kik ott laknak?
Még világít egy kis ablak,
Szűk keretű, kevés fényű,
Elzárkózott - holt reményű.
Egy közülük már nem hallja,
Három napja fekszik halva.
Körülötte három gyerek
Azt se tudják, mit kezdjenek?
Majd, ha a fergeteg eláll,
Valaki csak ide talál?
Hallgatnak - - csak a kisebb lány
Halkan szólal: Édes anyám!

Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 4. 1937-1938
 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka  
Réz Gyula: A föld szegény.
  2018-02-23 06:51:41, péntek
 
  Réz Gyula:

A föld szegény.


A föld szegény és szenvedő,
Egy kincse van : a szemfedő.

A szemfedőn a könny a gyöngy
S kopogva hulló sárgöröngy.

A sárgöröngy kedves rokon,
Ha rád zuhan, ne vedd zokon.

Ne vedd zokon, csak kölcsönöz,
Rögök között ez kölcsönös.

Ez kölcsönös, vén földanyánk
Örökbe, haj, így hagyta ránk.

Igy hagyta ránk, a rögre is,
Érző szív ő zörögve is.

Zörögve is hevül, dobog,
A földben is az a robot.

Az a robot: ha jön egy új,
A sok göröngyszív összebúj.

És összebújva átölelnek
Anyád ölébe megtért gyermek.

- S mire a földből kifakaszt
Rügyet, csirát az új tavasz :

Porló testedben legbelül
Göröngyszíved dobog, hevül!

napkelet_1928.
 
 
0 komment , kategória:  Réz Gyula  
Puskás István: Budai hegyek.
  2018-02-23 06:50:56, péntek
 
  Puskás István:

Budai hegyek.


Benéztek hozzám búsan a hegyek,
A budai hegyek, hogy rájuk szőtt a bánat
Egy-egy vöröslő bánat felleget
Bucsujául az alkony sugarának.
Megkérdezték: - még mindig itt vagyok.
Még mindig jobban szeretem az álmot?
S a Hargitáról szedem még mindig az álom virágot?

- Még mindig ott szedem az álom-gyopárt.
A havasról a fehér ködvirágot,
S a Gellért alól a Hargitára vágyok . . .
- Egyszer majd, ha sokat, sokat szedek
A ködvirágból egy nagy, bús csokorba,
Amit szedtem, rátok sorba, sorba
Szétültetem majd, budai hegyek.

Budapest. 1922 febr. 25.

Új Élet. 1922. julius 30.
 
 
0 komment , kategória:  Puskás István  
Mécs László: Élünk ám még cimbora!
  2018-02-23 06:49:53, péntek
 
  Mécs László:

Élünk ám még cimbora!


Harmincon túl
rájösz arra, hogy az élet: az ember tragédiája.
Ettél a tudás fájáról, kinyílt szemmel látod fájva,
hogy Valaki a világon jár, kezében bomba van,
örömeink alá rakja s tovább megyen gondtalan.

Ágybafekszel:
hogy habtalan csend-vizekre vinne ágyad csónak-váza
s rájösz arra, hogy az ágyad jól alá van már aknázva
kinos halálfélelemmel, szorongással, eleven
szívverésed lesed halál-pózban fekve mereven.

Rájösz arra,
hogy alá van már aknázva: a bölcső a sirhalommal,
virágod a hervadással, szerelmed az unalommal,
örömeid búval, bajjal, bakacsinnal bíborod,
kurjantásod jaj-sóhajjal, ecettel az óborod,

Jó a rosszal,
tavaszod az ősszel, téllel, hajnalod az éji holddal,
ifjúságod a vénséggel, mennyországod a pokollal,
szép országod árulással, csalódással terveid
ahova lépsz, bajt borzongnak szagló, látó szerveid.

Gyanútlanul
célt kovácsolsz, hősnek indulsz erre, arra nagy titokban
s alamuszi mód, hang nélkül itt is, ott is bomba robban:
egy virágból, vágyból, célból füst, hamu és por leszen.
Látnok lettél, béna bölcs, mert élsz, de úgy mint a lesen.

Az a legény:
irigylendő, sérthetetlen, pogány, mokány, betyárfajta,
ki nem tudja, milyen átok teljesül be egyszer rajta,
s hogy a vágyak, utak, álmok, hidak alatt bomba van,
aknák felett biztosan jár, fütyörészve, gondtalan.

Az a legény:
ötven évvel, hatvan évvel sövényt ugrik, májust kerget.
földi csodák csődörére lasszót hajit, szerel nyerget,
öntudatlan, boldog, szemén rózsaszínű pápaszem,
minden rózsa szagos néki, ízes minden málnaszem.

Ilyen a legény:
nem vagyok már, nem vagy te már, a fekete örvényt látva
kapazkodnánk szalmaszálba, bölcseletbe, angyalszárnyba,
a szentségbe, barátságba s bár hordónknak nincs bora.
koccintsuk a szivünk össze, élünk ám még cimbora!

S hogyha élünk.
szeretünk is s ha szeretünk: fel nem robbant, sérthetetlen
hordónk van még, a Szeretet örök-ömlőn, csapraverten,
bár lepkénknek, virágunknak, álmunknak nincs himpora:
koccintsuk a szivünk össze, élünk ám még cimbora!

Képes hét 1930. február 2.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4058
  • e Hét: 8847
  • e Hónap: 95579
  • e Év: 1614339
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.