2018-02-24 17:34:36, szombat
|
|
|
Szentes Zsófia
Imádság
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,"
segíts vállalni önmagam,
Hozzád fordul hívő és hitetlen,
bővelkedő, mi több, a hontalan.
"Szenteltessék meg a te neved,"
mi évezredek óta örökkévaló.
Jelentését titok övezi,
néha idegen, de sokszor vigasztaló.
"Jöjjön el a te országod."
Talán már régóta otthonunk lett.
Határtalan és tér nélküli,
legbensőbb énünkbe érkezett.
"Legyen meg a te akaratod,"
amit a mi szándékunk alakít.
Hisz nem bilincs elesett létünkön,
inkább föloldoz és megszabadít.
"Amint a mennyben, úgy a földön is"
Te irányítod balga léptünket.
Mennyországot teremthetnénk a földön,
átformálva képedre képünket.
"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,"
hiszen a holnap nem viszonyítható.
Mindig megadtad az áldott eledelt.
Ez kétségtelen és bizonyítható.
"És bocsásd meg vétkeinket,"
hiszen te is tudod, mi gyarlók maradunk.
Halandótól nem várunk megbocsájtást,
A Te hited a mi akaratunk.
"Miképpen mi is megbocsátunk,"
még akkor is, hogyha hinni képtelen.
Miképp a tér, meg az idő,
a mi türelmünk is olyan végtelen.
"Az ellenünk vétkezőknek"
segíts elviselni súlyos vétkeit.
Adj nekik erőt és hitet,
hogy követhessék a jó törvényeit.
"És ne vígy minket a kísértésbe,"
mert a földi lét az sokszor csábító.
Meg kell tanulnunk mindörökre,
hogy a rossz elhárítható.
"De szabadíts meg a gonosztól!"
mert ez a Te küldetésed!
Erre várunk évezredek óta,
ezért történt a Te születésed!
"Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség",
de általad, miénk a valóság,
és minden nap Hozzád szól óhajunk,
hogy létünk ne legyen időtlen rabság.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|