Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Lakatos Zsuzsa
  2018-02-03 19:08:49, szombat
 
  Lakatos Zsuzsa

Csak csókolj

Tüzesen fájó a szívem - égek,
Most úgy bánt, kínoz a fény és a szél,
Akarlak téged, miattad élek,
Te vagy számomra a ragyogó fény.

Bennem izzik forrón még a lángod,
Könnyek és kínok selyembársonyán,
Édes a vágyad, édes a csókod,
Életemnek szürkülő alkonyán.

Adj nekem még szenvedélyes tüzet!
Boldog kínokra éhes most a szám,
Szívem átadom - ím nyitott füzet,
Csak csókolj, égess és éhezzél rám.

 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Keresztury Dezső
  2018-02-03 19:07:30, szombat
 
  Keresztury Dezső

Elmondhatatlan

Ó, hogy iramlik, hogy ragad
a napok vad vágtája! Nézd,
mint vonz a lomha áradat,
ó, nézd a világ tengerét!
Örvény kap el s mint a kitárt
mélység fölött az egyetlen igaz cél,
úgy int felénk a hű, szilárd
sziget, mit éveinkből építettél.

Mint párát, átszakít a fény,
oldódom, siklom, mint a hab,
de te vagy a part és a héj,
hol illó lényem megmarad;
a gyökér vagy te, én az ág,
mely felsuhant és lágyan ing a szélben,
s a gondok vad vércsehadát
a te szavad riasztja el fölőlem.

Hogy mondjam, mi ködnek az ég,
hogy mondjam el, mi vagy nekem,
hogy mondjam fényed mély delét,
hogy mondjam: ez a szerelem,
hogy mondjam el a hű hitet,
hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,
hogy mondjam el az életet,

hogy mondjam el, ami elmondhatatlan?
 
 
0 komment , kategória:  Keresztury Dezső  
Falu Tamás
  2018-02-03 19:05:33, szombat
 
  Falu Tamás

Hívogató

Ez itt az élet erdeje,
Ez itt az élet zöld füve.
Ez az élet patakja itt,
S ezek az élet kövei.
Ez itt az élet madara,
Ezek az élet vadjai,
Itt az élet gombája ez,
S e lepke is az életé.

Ülök, vadász, a hûs kövön,
A szívemben hívogató,
A tóban kéken ring az est,
Mint estben kéken ring a tó.
Ülök, vadász, a fa alatt,
S hívogatok egy madarat.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Forbáth Sándor
  2018-02-03 19:01:51, szombat
 
  Forbáth Sándor

Így lesz jó

A napsugár jót tesz neked,
Eredj a napra, melegedj,
Hüvös van itt.

Kis zúgba nyilik ablakom,
Nincs napfény ott, hol én lakom,
Csak szürkeség.

S neked menned kell fény után,
Hogy ne légy olyan halovány
És szomorú.

Rőt fényben ragyog kûnn a dél,
S a kedved újra visszetér
Míg hazajössz.

Én alszom majd... s ha megölelsz,
Vigyázz édes, hogy föl ne kelts,
Légy csöndesen...

Fond nyakam köré a karod
És csókold meg ha akarod
Az ajkamat.

S ha ránk borúl az alkonyat,
Megsúgom majd a titkomat,
Így lesz jó.
 
 
0 komment , kategória:  Forbáth Sándor  
Ady Endre
  2018-02-03 18:57:30, szombat
 
  Ady Endre

Én fáradtam el

Nyafogtam már arról, hogy adtam és adtam,
Csak az Idő szállt el mindig többre-várón
S mindig szabadabban.

Kereke ha lendült a lusta Időnek,
Köszönöm Istennek, a Humanitásnak
S köszönöm a Nőnek.

Idő kerekének most már mások álltak
S mosolygós sírással leköszönt feléjük
A szent megbocsánat.

Mert én fáradtam el, én voltam a dőre,
Adjatok még, adók, adjatok, miként én
S előre, előre.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Léria Dipan
  2018-02-03 18:55:04, szombat
 
  Léria Dipán

Mi

Hallom a lelked lépteit lelkem felé lopakodni
titkon, csendben...
nehogy megzavarják a szépség birodalmát
a világegyetemben.
Csak lopva osonunk egymás karjába,
vigyáz ránk a világ,
és szítja egyre tüzünket,
hogy messzire világítson ez a láng.
Aki ilyen tüzet kapott,
azt táplálni fogja mindig egy titkos erő,
mert élteti a világot lánggal,
és a lángból mindig csoda nő.
Olyan csoda,
amibe romlás nélkül remeg bele a ma,
és nem számít, mi lesz holnap,
mert értékeli úgyis az élet sugara.
Nem megy már ugyanazon az úton tovább
az élet szekere,
hiszen táltos húzza már...
és nem ér földet többé
semelyik kereke.
 
 
0 komment , kategória:  Léria Dipán  
Válóczy Szilvia
  2018-02-03 18:52:06, szombat
 
  Válóczy Szilvia

Néma sikolyok

Elgyengült néma sikolyokba
fojtom azt, amit nem lehet...
Búsan engedem ujjaim közül
repülni vágyó nap lelkedet.

Figyelem a kéklő magas ég
felgyülemlett, s elrajzott zajait,
hogyan öli meg a hűvös szél
féltett, kóbor szívek hangjait.

Haldoklik a magány bágyadt,
magára maradt szirtek hátán,
visszhangja már rég rabul ejtette
kínok megkövült hajnalán

szavaid. Hideg könnyeim érik
a fekete föld magvatlan szegét,
s maradok csendben, ajkamban
a dal örökre dúdol feléd.

 
 
0 komment , kategória:  Válóczy Szilvia  
Kónya Lajos
  2018-02-03 18:49:03, szombat
 
  Kónya Lajos

Olyan szép volt...

Olyan szép volt karjaidnak mozdulása,
mint a szelíd galambszárnyak suhogása.
Egy rossz szavad boldogságom kék egére -
szerető szív kibuggyanó piros vére.
Mosolyodban rózsabimbó hasadása,
sötét szemed hajnalcsillag tiszta mása.
Gyönyörűbb volt ujjaidnak reszketése,
mint a szagos rozmaringszál zizzenése.
Beleírtad szép nevedet a szívembe -
galambokkal, csillagokkal kihímezve.
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
Kótzián Katalin
  2018-02-03 18:45:29, szombat
 
  Kótzián Katalin

Szerelmes szonettkostorú

I

Csak álmodás, csak sejtetés
érződik át a levegőn,
fehér ködök közt, lebegőn.
Jólesik most a nevetés.

Fázósan hajlanak a fák,
de pattanó rügyekben él
ígéretük: a friss levél
s az egyre új virágos ág.

Félig kinyílott szájad így
sötétben nedvesen ragyog.
Szívedben bújnak vágyaid,

csak hangok még az új dalok.
Tavasz bontja már szárnyait,
csak ébredez, még nem lobog.

II.

Csak ébredez, még nem lobog
tükrös szemed kékjén a láng,
jánosbogár meg ispiláng
játszik szemedben, mosolyog.

Dícsér és zeng litániát
a szél, a száj, szó, a szív,
madárka, röppenő, szelíd,
s a rád kíváncsi hóvirág.

Jókedvű zsenge, friss füvek,
párnás felhők a híd felett.
Dicséretüktől némulok.

Mulandó bogárzümmögés
dicséretük, jaj, mind kevés,
s fakók a rólad írt sorok.

III

Fakók a rólad írt sorok,
míg szádra ékszert csókolok,
míg ital nélkül részegen,
számon csókod lesz ékszerem.

Hídon és mégis víz alatt
bukdácsolunk, mint kis halak,
s ha egy-egy csókunk véget ért,
felbukkanunk lélegzetért.

Csókod parányi gyengeség,
a számon mégis oly erős,
hogy hónapokig rajta ég,

és mint valóság ott időz.
S ha jő reggel az ébredés,
betölt tündér emlékezés.

IV

Betölt tündér emlékezés,
a tegnap született virág.
Felhőkig lopja jó szagát,
többé nem hazug sejtetés.

Köszöntlek, zölderes bokor
mézédes, napsütött szaga,
szívem bokrán nőtt orgona,
szoknyád lehellet-tüllfodor.

Szerelmed, mint e lenge tüll
szívemre sose nehezül,
új vágyad mindig új öröm.

Zölderes bokron lángfodor,
ha nem vagy itt is, átkarol,
lázával édesen gyötör.

V

Lázával édesen gyötrő
mohó vágyad csontomig ér,
remegek és a szenvedély
eléget, bágyasztó gyönyör.

Elborít zúgó áradat,
hullámhegyek, önkívület,
fullaszt a sóvár őrület,
ha csak érinted vállamat.

Érintésedtől összecsap
forró fejünk felett a hab,
már alig érzem testemet.

Vacogva forró délután,
kapkodok levegő után,
földön és mégis föld felett.


VI

Földön és mégis föld felett,
már mindent áthevít a láz.
Virágát hullató akác
vonatablaknak integet.

A nyár kezdődik, hirdeti
kukac, cseresznye, zöld dió,
alig nyíló, s már hervadó
vérpiros rózsák ezrei.

Könnyű szerelmed már nehéz,
hogy görnyedezve vonszolom.
Túl sok szerelmed is kevés,

jól véle sosem lakhatom.
A csók enyhít és mar sebet,
mit fénylő szájad rálehelt.

VII

Mit fénylő szájad rálehelt,
a csók aléltan megpihen,
így alszunk és a szerelem
is elbágyad egy keveset.

Karom zsibbad, szememre ül
a lomha zsongító homály,
szobám forog, aztán megáll,
minden álommá csendesül.

Érzelmek, ízek és szagok,
lármája most nem kavarog.
Béke takar be, halk öröm.

A szenvedély is szendereg,
aluszik, nem tép új sebet
a csókkal kezdődő gyönyör.

VIII

A csókkal kezdődő gyönyör
két év után jó megszokás.
Parázsból újult lobogás,
ha újra gyújtják, tündököl.

De ha a szunnyadó tüzet
mindig civódás mossa szét,
tócsa lepi a tűz helyét,
s helyébe bánat sistereg.

Hogyan titkoljam el a rést?
Málló ágyon a repedést
növeli újabb indulat.

A jó akarat egyre fogy,
valami csitít, talán hogy
távoli kezed simogat.

IX

Távoli kezed simogat,
boríts be, drága pillanat,
- a pillanat, mely itt marad, -
te öröklét az ég alatt.

Jegenyefa, te cipruság,
aranyban fürdő dáliák,
ostoba, kedves mániák,
messziről szóló áriák.

Narkótikum, te pillanat,
szivárványkagyló, hallgatag
halál, gyönyör és ifjúság.

Simogatásod itt maradt,
a víz tükrében elakadt.
Hajóról nézem a Dunát.

X

Hajóról nézem a Dunát,
felettem nagy, félelmetes
repülőgép aknát keres,
lármásan vonszolja magát.

E létezés szűk peremén,
csattan a gyávák ostora,
aki most nem fél, ostoba,
s az okos tudja: nincs remény.

A csordává lett emberek
szerencsét nem érdemelnek.
A bokrok árnya rőt harag.

A híd felrobbant, haldokol,
a város véle fuldokol,
holdat dobál a lenge hab.

XI

Holdat dobál a lenge hab,
eszembe jut a Genfi-tó,
szélén napfénybe játszi hó -
hattyúk és vizimadarak.

Táplálja mézédes nedű
a friss gyümölcs érett húsát,
magját a méz nem járja át,
ezért kemény és keserű.

Az emlék épp ilyen csaló,
ha édes: ellepi darázs.
Homályból nézve szép varázs

a jelen, bármilyen fakó.
Emlékkel foltozom a mát.
Vágyam még húsodért kiált.

XII

Vágyam még húsodért kiált
eleven test, jó ölelés,
hiába hoz mindig halált
a termő beteljesülés.

Ösztönruhában vadállat
a békés humanista is.
S tán mentsége a szamárnak:
hogy ölel és pusztul maga is?

S ha jön az üldöző halál,
szívünk szorul és görcse vad,
a vér gőze az égre száll,

s a földbe jut a hullaszag,
kukac sereg ujjongva vár.
Fázom, ruhám is vastagabb.

XIII

Fázom, ruhám is vastagabb,
kábítószer nem melegít.
A félelem leveleit
fujja felém a virradat.

Karok, kezek, kaján csalók,
 
 
0 komment , kategória:  Kótzián Katalin  
Környei Zoltán
  2018-02-03 18:24:22, szombat
 
  Környey Zoltán

Fáradtan reágondolok

A szent láz rózsákat nyitott
tegnap a szájamon,
halk lépteid hallottam és meleg karjaid
fonódtak nyakamra:
lehunytam szemem, aztán felnyitottam
s egy gyöngyszemet láttam a padlón gurulni,
most nem tudom: talán könny volt az.

Ifjú füvek hűs, fázós illatában
kellene járni vágyban, esztelen,
(az illanó perc nem zavarna itt:)
az égbe dobni a mult vágyait
és érezni, hogy testünk meztelen:
ifjú füvek közt járva esztelen.

Szavak értelmét vidáman felejtve
heverni csóktól részegen, vadon,
kinyitni szivünk minden ajtaját,
felinni a csend minden sóhaját:
együtt tünődve tünő álmokon.

Behunyt szemmel látom karcsú nyakad:
a legszebb gyöngysor most rajta ragyog,
szemei mind a tieid tündökölnek
s mint a fájdalmam tiszták és nagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Környei Zoltán  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 2259 db bejegyzés
Összes: 8827 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 9270
  • e Hónap: 28842
  • e Év: 520159
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.