Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Zsolcay Lyza
  2018-02-05 11:16:40, hétfő
 
  Zsolcai Lyza

Borzongás száll

A hajnal piros és sárga ingben vacogva,
csendesen a tájat páratengerben mossa.
A lélekben múltnak hűvös borzongása száll,
így keserű fájdalmával egyedül kószál.

Kitörő vágyak kinyílt festetlen ajakkal,
csókokat remélnek, ólmos szemhéjú arccal.
Ám a véresen pislákoló, reszkető szem,
vörös foltot vetít a fénylő napos égen.

Hogy kisarjadjak, s szomjas lelkem lángra kapjon,
kebled melege lesz így hő-perzselt dombomon.
Hallod kedves a zenét mely szívemben zokog?
Ölelj gyöngéden át, mert boldogságot hozok.

Olyan vagy, mint virágillat, belőled élek,
szerelmünkből ily módon születik költészet.
Ha a bágyadt ezüst Hold, reszkető tóra száll,
úgy suhanj felém, mint egy vakító fénysugár.
 
 
0 komment , kategória:  Zsolcay Lyza  
Sohonyai Attila
  2018-02-05 11:12:59, hétfő
 
  Sohonyai Attila

Vigyázz rám

Vigyázz rám, mert nélküled sántítok,
és a napokat ellepi a köd.
Egyszer így hagytál, s térd lett lábnyomom,
fetrengtem az utcán, mint a közöny.

Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok,
és minden irtó messzire kerül tőlem,
éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom,
pont, ahogyan voltam előtted.

Vigyázz rám, hisz nélküled süket vagyok,
és engem megőrjít e kiabáló csend,
és hiába üvöltök, zajongok,
hangod nélkül a semmi elnyel.

...nagyon féltelek,
s tudom, mennyire aggódsz értem.
Ezért van minden zsebemen erősebb varrás,
hogy ha magammal viszlek bárhova,
ne gondold, hogy nem tudsz vigyázni rám.
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Lakatos Zsuzsa
  2018-02-05 11:11:17, hétfő
 
  Lakatos Zsuzsa

Az álmok visszatérnek

Már beköszöntött az ősz, és az alkony,
S bár régi emlékek ragyognak néha rám,
Mosolyogva hallgatom dalát a parton,
Ám édes szavával nem hív, nem üzen már.

Sokszor álmomban visszaköszön egy emlék,
S átélem e boldog, szép szerelmet újra,
Ha lehetne, oda ismét visszamennék,
A könnyem hidd el, hogy egy cseppet sem hullna!

Ám egyre halványulnak ezek az álmok,
Felidézni alig-alig tudom néha már,
S én búsan, mélán a gond ködében állok,
De a visszatérő álom - azért megvár.

Most már itt maradnak mindörökre - érzem,
Kísérnek váratlan és hívatlan mindig,
S hogy estig eltűnnek, zokogva nézem,
Bár itt lesznek dalolva, hűen a sírig.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Csepeli Szabó Béla
  2018-02-05 11:05:03, hétfő
 
  Csepeli Szabó Béla

Egy kis rügyszívű lány

Járom a tájat,
kamaszéveim kócos, elmerült világát,
s fel-fel jajdul bennem az a kedves,
hajdani fenyves,
melyet halálba táncoltattak a balták...
Ó, balgák,
ti akik mindennek ami szép, odavágtok,
most hol keressem azt a szőke kis erdei lányt,
aki úgy várt itt rám, nap-nap után
a fenyves alatt,
mint a legkékebb égboltú májusi Nap...
Hej, Királyerdő, tekergő utcák, öreg házak,
még ma sem értem, hogy miért éppen
ez a régi kamasz-szerelem
ragyogott fel vénülő férfiszívemen,
de egyszer csak megcsendült bennem a hangja,
és könnyű sárga ruhában, mosolyogva
megjelent képzeletemben ez a neve-sincs már
kis erdei lány,
s én felkerekedtem és elhagytam érte a várost,
hogy megkeresve viszontláthassam
Őt,
jaj, de hiába járom az erdőt, a síró akácost,
az egekbe táncolt fenyves alatt,
lent a folyónál,
a nyirkos, homokpapucsos parton,
csupán egy megtört kis öregasszony
lépeget csoszogva szembe velem:
- Kit keres kérem?
kérdezi tőlem halkan, rekedten,
és bennem,
"fejszéktől" kopogó férfi szívemben
újra és újra feljajdul a táj:
Ó, hová tűntél kis rügyszívű lány?
Ha tudnád, mennyire fáj,
hogy egykor rám nyíló viola-szemed
ragyogásából
nem nevet vissza rám - soha már
az a nyár...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Fövényi Sándor
  2018-02-05 11:00:48, hétfő
 
  Fövényi Sándor

Réges-régen ballada

régen, mikor még senkim sem volt az égben,
gyerekként azt hittem, örökké így marad,
míg apám el nem ment a piros flanelingében,
hogy mindig őt lássam, ha leszáll az alkonyat,
sietett, a kertben nem zárta el a vízcsapot,
ezért majdnem megfulladtak a tulipánok,
kitárva hagyott a házon minden ablakot,
hogy hallja, ha széken állva utánakiáltok,
én sosem voltam őszinte gyermek,
pedig vertek bottal, aláztak szavakkal,
csupán a külvárosi tűzfalak neveltek,
üres szívet véstem rájuk vakolatdarabbal,
néha loptam, raboltam, csak épp` nem öltem,
túl vagyok rácson, bánaton, börtönön,
aludtam hegytetőn, lila-párás völgyben,
hol a harmattól hideg tóvá mélyült köldököm,
semmim sincs, kezemben egy göcsörtös fa ága,
és anyámtól örökölt gyönyörű gőgös szemem,
bennük szomorúság, meg a vándorlás vágya,
de maradok, e darabka föld a mindenem,
én nem járom be a hat világot, mint a költő,
bár falusi kocsmák gyomrában felzokogok,
olyan vagyok, akár dombok oldalán a szőlő,
ha nem csókol napfény, bogos tőkémen rohadok,
mert sokszor eső siratja rongyos nagykabátom,
melyre legszebb szeretőm varrt tarka foltokat,
és apám ingéből bontott színes cérnaszálból
az égre vörös vásznat horgol már az alkonyat.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Erdélyi József
  2018-02-05 10:58:58, hétfő
 
  Erdélyi József

Álom sasokkal

Sasokkal álmodtam az éjjel:
kalitkába fogott sasok,
aranytollu nagy szárnyasok
egy társukat szakgatták széjjel;
szárnyuk viharában megöltek
egy szelid, ezüsttollu sast,
mely mint ködös tél a tavaszt,
éj a Napot, őrözte őket.

Eltünt a sasfogó kalitka,
végtelenné tágult a tér;
ezüst toll és fekete vér:
maradt csak látomásom titka;
csak egy fehér lap, melyre gyorsan
egy láthatatlan kéz vetett
öldöklő, vádas betüket,
hogy ébren is csak azt olvassam. -

- Áruló! - olvasom fejemre.
- Áruló? - Rebegem a szót,
s tiltakozok, tiltakozok
és arany nap ragyog szemembe,
s arany sasszárnyat bont szivemben
a hit: hogy égi hatalom
akarja, hogy minden dalom
lelkek szabadságáért zengjen...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Szép Ernő
  2018-02-05 10:54:26, hétfő
 
  Szép Ernő

Bocsássatok meg nékem

Bocsássatok meg
Kiürült szemek
Legördűlt mellek
Megszáradt kezek
Leütött hátak
Elsáppadt hajak
Bocsássatok meg nékem
Bocsássatok meg.

Bocsássatok meg
Égéses szívek
Befagyott ajkak
Elhervadt fogak
Legázolt arcok
Puszta homlokok
Bocsássatok meg nékem
Bocsássatok meg.

Bocsássatok meg
Halott kalapok
Kiett gomblyukak
Fáradt nadrágok
Foldott harisnyák
Szörnyeteg cipők
Bocsássatok meg nékem
Bocsássatok meg.

Bocsássatok meg
Csavargó kutyák
Megkötött kecskék
Kopasz bárányok
Koplaló cinkék
Megragadt legyek
Bocsássatok meg nékem
Bocsássatok meg.

Bocsássatok meg
Széttört játékok
Megvakúlt tükrök
Elesett szekfûk
Levert levelek
Hontalan pihék
Bocsássatok meg nékem
Bocsássatok meg
Bocsássatok meg nékem.

 
 
0 komment , kategória:  Szép Ernő  
Kovács Mária
  2018-02-05 10:50:21, hétfő
 
  Kovács Mária

A könny

Mélységes bokor, épület, valahonnét szivem szivéből úszó.
Álomból-e? valóság? bánatok siratlan méhéből? Talán...
Nem, sohase híttam...

Óh megbocsássam-e... Hogy fölmerült mégis
szívemnek szíve aludt humuszából.

Így,
szinetlen fénye-hullongva, tudatlan és ámulatlanul
libeghet föl bányamélyből kedves, bizonytalan lámpa
dróttal fogózva lihegő mellen.
S míg lenn gyilkoló rémek pokla zúg -
ő föllibeg - hunyorog - s körül se néz.

Zarándok lépked így zajtalan tűnve sívó fövenyen.
Távol napsütte por pihéző füstjén keresztje érzik
- fekete árnya sunyít mögötte -
s csöndes pillája lám mosoly is, nem is.

Így - busma szolgáló ácsorog éjfélkor
halottas-háznak alignyilt gyászos kapujában
sötét félfához dülve csak szundít
- pedig ravatalon a halott révedez: éljen-e? haljon?...

A könny jöhet csak így takaratlan bánatmezőkről,
így amint megcsüng s nehéz pillámat fogva vérzi,
hogy rádermedjen; majd bélyeg és örök hitvallás talán.
...Dehogy! - Leszédül ime - (én árvám...)
s csak puszta földre hull.
Óh megbocsássam-e?...
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Mária  
Szilágyi Géza
  2018-02-05 10:43:50, hétfő
 
  Szilágyi Géza

Könnyű halál

Felém ha majd kitárja karját
Az enyészetes arcu alkony,
Békén omlok beléje:
Mosollyal fáradt ajkon
Fejem a nagy álomra hajtom...

Áldott légy érte mindörökre,
Vakon kegyetlen drága szentem,
Hogy szíved meg se látott,
És nem szerethet engem -
Innen beh könnyü lesz elmennem.

Fényednek palotája mellett
Éhes koldúsul kellett élnem!
A semmiség ölén sem -
Beh, könnyü lesz majd oda térnem.

Jaj volna, ha szerettél volna,
S itt kellene hagynom szerelmed'!
Veszett ebként marnának
Tőrös fogú gyötrelmek,
Amikor életem betellett.

De így majd nem nehéz elmennem,
Játék lesz a sötétbe állnom...
Áldott légy mindörökre,
Hogy nem leszel a párom:
Könnyűvé bűvölöd halálom...

 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Géza  
Sárközi György
  2018-02-05 10:37:54, hétfő
 
  Sárközi Györg

Fény és sötétség

Látlak hold, égi bárány, éj füvét lassan ellegelő,
Arany virágok közt szelíden, fönségesen haladni.

Fényességed fehér pihéi behavaznak borús szemeimbe,
De föl nem derítik: minden fény kialszik éji vizükben

Mert mértföldes mélyben, egy másik világ fekete egében,
Ott sétál a szemközti bárány, fekete gyapjas.

Ott sétál, szarvát lehajtva, csetlő, gyönge lábbal,
Sejtelmes sugárként fut át a két űrön távoli bégetése.

Ha volna, ki mellemre hajtja drága, rokon fejét,
Meghallaná a hangot s lábamhoz bukna zokogva,

S könnyeinek kékes szikrái közül hiába tekintene
A fénylő magasba, - elébe állna a néma árnyék.
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1000
  • e Hét: 4622
  • e Hónap: 18947
  • e Év: 599660
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.