Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Zempléni Árpád: Mi könnyebb?
  2018-02-05 08:16:56, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Zempléni Árpád  
Szemlér Ferenc: Mint a virág
  2018-02-05 08:15:30, hétfő
 
  Szemlér Ferenc:

Mint a virág


Engem nem kérdett senki és magam
sem kérdtem, hogy másoknak kellek-e,
világra jöttem, mint más s számtalan
élő közt éltet a föld élete.

Mint a virág, aminek nyitni kell,
ha lába alatt megpezsdül a rét,
parancsra szinte - mozdul és kikel
s az ég felé emeli kék fejét.

Maga köré alig néz, csak a fényt
látja, mit minden reggel szül kelet
s a fényt vigyázza óvó álmaként
ha nyugaton is minden szürke lett.

Kéretlen ontja forró illatát
füvek között, porfelhős útközön,
karcsú testét lebegve fonja át
a titkok titka: hallatlan közöny.

A mély tudás, mi még tán gyökerét
bíztatta míg virággá kifakadt,
hogy szirmainak tiszta kékje szép,
akkor is szép, ha szem rá nem tapad.

S ha van: magáért van, ennél dicsőbb
ajándékot már nem is kaphatott,
mert önmagáért van, akár a föld,
akár a nap, akár a csillagok.

Erdélyi Helikon 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
Ásgúthy Erzsébet: Pillanatfelvételek
  2018-02-05 08:13:51, hétfő
 
  Ásgúthy Erzsébet Kissóczy Józsefné:

Pillanatfelvételek

* *

Az ajtó nyílik:

Belépsz. S egyszerre nincs szavam.
Hogyan köszöntselek?
míg a fejem töröm:
Mint burkából az érett gesztenye - kifeslik
Szívemből az öröm.

* *

Hasadt tükör előtt

állok. S nézem, ki velem szemben
áll ott:
másik asszonyt
foncsorok mögött.
Száján vad fejsze szakított sebet
torz gyönyörnek,
szeméből ostorcsapás szánt utat
pergő könnynek.

* *

Közöttetek,

Úgy állok itt e mámor karneválban
fohászkodva, hogy tudjak hinni -
mint csorba pohár asztal peremén,
amelyből nem mer senki inni.

* *

Tavasz volt.

Meghaltál. - Jajongva kísért ki a gyászmenet.
Ó, éreztem, hogy igaz nem lehet,
hiába mondták: por vagy s porrá lettél,
nap sütött. Nem tudtam sírni:
koporsóból - rámnevettél.

* *

Büszkeség.

Csak egyszer fordulj vissza és
ledőlnek a falak.
mint kemény kötélén a makacs görcsöt,
puha ujjal enyhén feloldalak.


Napkelet 1938. január 1.
 
 
0 komment , kategória:  Ásgúthy Erzsébet   
Illyés Gyula: Meddig?
  2018-02-05 08:12:34, hétfő
 
  Illyés Gyula:

Meddig?


Meddig gyönyörű a gyöngy, a szálló
föl a pohár borból óceánból ?
Amíg elemébe visszajutva
szét nem oszlik levegővé újra.

Mi volt az én életem? Csak ennyi:
a mélységből napvilágra menni.
Forgolódtam, fénylettem is: - lássák !
Meddig emelsz, levegőm, szabadság ?

Fényszóró - 1945. július 27.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Kacsó Sándor: Remény
  2018-02-05 08:11:29, hétfő
 
  Kacsó Sándor:

Remény


Lelkem mélyén egy kis
Reménymagot őrzök
S úgy jönnek a napok,
Mint a börtönőrök.

Kedélyes az egyik,
Vén gonosz a másik,
De mindkettő foga
A titkomra vásik.

Kémlik a vasrácsot,
Ágyam megkutatják,
S ha mosoly van számon,
Már azt is sokallják.

Lesik repedését
Köröttem a kőnek:
Ott van-e rejteke
Reményreszelőmnek ?

Oh, ti gonosz s balga
Szolgái a mának!
Nem érzitek szelét
Zengő új világnak?

Egyszer az a kis mag
Ekrazittá válik
S a reményfa tűzzel
Börtönöm fedelén
Szépen kivirágzik.

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Benjámin László: Egy író-miniszterre
  2018-02-05 08:10:24, hétfő
 
  Benjámin László:

Egy író-miniszterre


Lelkem teszem ki és lelkem adom be,
a mesterség új útjait kutatva.
S az istennek se megy! Hogyan csináljam? 
-- sok szó után, várom, hogy megmutatja, 
ki író volna, nem csupán miniszter, 
a művészetnek hivatalból atyja. 
Had' látom hát a tetté vált igét -- 
egy új művet, egy icipicikét... 
Ne engem ugrass örökké, barátom: 
Hic Rhodus, hic salta! Hiszem, ha látom.

[Megjelent az  Irodalmi Újság  1955. szeptember 17-i
elkobzott számának 2. oldalán]
 
 
0 komment , kategória:  Benjámin László  
Lampérth Géza: Honszerelem.
  2018-02-05 07:59:38, hétfő
 
  Lampérth Géza:

Honszerelem.


Százszor lefestették, ezerszer leírták,
Igaz képét adni hejh ! de mégse birták ;
Híven lerajzolni soh'se tudta senki,
Tétováz a lant csak, ha a nevét zengi.

Nem - mintha tán költő, ihletett nem volna,
Híven, melegen ki megzöngje, dalolja:
De a honszerelem - ez a fájó titka -
Mint a fehér holló, manap olyan ritka !

Kerestem hajh ! én is ; - de sokfelé jártam ! -
Végre rátaláltam, mikor nem is vártam ;
Mikor nem is vártam, a hol nem is sejtem.
- Oh ! ha, a mit láttam, hiven lefösthetném !

. . . Nagyvilág zajában kifáradt a lelkem,
Enyhe csöndre vágytam, pihenésre mentem,
Hol találtam volna, hova mentem volna:
Ha nem az én kedves, nyájas otthonomba ?

Nyári délután volt . . . a nap lemenőben . . .
Künn bolyongtam, jártam kalászos mezőben ;
Nem volt háládatlan, meddő a barázda :
Áldással az Isten bőven fölruházta.

Lenge szárnyon szelid esti szellő lendült,
Pásztor tilinkója lágy-epedőn zendült,
Altató dalt búgott párjának a gerle . . .
- Haza felé tarték, a dalon merengve.

A természet készült csöndes nyugalomba,
Hazatérő nyájak mélázó kolompja,
S egy-egy estharangszó törte meg a csöndöt . . .
- Őszfürtű aggastyán nyájasan köszöntött.

Meg sem ismertem vón', ha nevét nem mondja,
- Hjah ! vénül az ember s nőttön- nő a gondja -
Pedig - igaz : rég volt, nem tudom az évit-
Hányszor elhallgattam szép okos beszédit !

(Egy-két iskolát járt, a könyvet szerette,
Aztán visszakerült az ősi telekre ;
Ismerte kicsiny, nagy, - becsülték, szerették,
A >falu eszé<-nek, mind csak úgy nevezték.)

De nem ez volt akkor, nem ez arcz, e homlok,
- Úgy megbarázdálták a bajok, a gondok ! -
Szelid tekintete, értelmes beszédi -
Az maradt csak olyan, az maradt a régi.

>Hejh! - kezdé az öreg - rossz időket élünk,
Ha sokáig igy tart, nem t'om, mi lesz vélünk,
Megnehezült rajtunk a nagy Isten karja:
Pusztuljunk el, veszszünk - nyilván azt akarja !

Ha visszagondolok, ha úgy visszanézek:
Mikor még vidáman zöldeltek e bérczek,
De más volt az élet, hejh! de más volt itten,
De meglátogatott bennünket az Isten ! . . . <

- Szivárványos égen csak a felhőt látja,
Nincsen olyan nagy baj, korán sincsen, bátya !
S vannak nagy emberink, majd eligazítják,
Ne búsuljunk úgy el, 'sz mi volnánk a szittyák !

>Vannak, tudom, vannak, számuk elég nékik,
Sok szép dikeziójuk' elolvasom végig -
De ha segíteni mégse tudnak rajtunk,
Csak nehezül terhünk, hiába sóhajtunk.<

Én csak vigasztaltam: - nagy a teher, mondja ?
- Van a jó Istennek, arra is van gondja,
Puszta a hegy ? - A sík áldással rakottan ;
Megadja az Ur itt, a mit megvont ottan.

>Igaza van . . . ej, nó .. . mondtam én is mindég,
Jóra fordul minden, csak az ember bizzék,
De sokszor úgy elfog nagy keserű bánat,
- Jó, hogy a nyomában hit, reménység támad.

Mért, hogy fiam' erre meg nem taníthattam ?
- Elment, uram, elment . . . magamra maradtam,
Kérve-kértem, feddtem : ne menjen ! - Hiába:
Átkommal is elment idegen világba.

Megy utána több is, fiatal is, vén is.
Csalogatnak, hívnak: menjek velük én is.
Jómód van ott, - mondják, - megélni ott szépen:
Itt maradok én, ha magam, ha szegényen !

Mert a szívem táján azt súgja valami:
- Nem is tudom én azt nevéről mondani, -
Itt etted meg, öreg, a kenyered javát,
Ne keress te másutt, nem találsz te hazát !

Melyért vérét ontá harczban annyi ősöd,
Hol minden fa, bokor meghitt ösmerősöd:
Maradj hű e földhöz, hű volt az apád is,
Itt borúlt a hant rá, itt boruljon rád is< . . .

. . . Halkan jött az éjjel; - álmot hintő árnya
Ráborúlt szelíden, csöndesen a tájra . . .
- Pusztuló udvarház áll a faluvégen,
Kapujához értünk s elbúcsúztunk szépen.

Vasárnapi Ujság - 1896. márczius 29.
 
 
0 komment , kategória:  Lampérth Géza  
Kónya Lajos: Számonkérés, esztendők múlva
  2018-02-05 07:55:57, hétfő
 
  Kónya Lajos:

Számonkérés, esztendők múlva


Mikor a tagosítás évről évre
szétdobálta a szántóföldeket
s a készülő rend hangja még rekedt,
vad-kamaszos zengéssel tört az égre,
s te lapultál nyugalmad medvebőrén --
volt-e szavad a forradalomért? --
ha panaszos, ha nyűgös is! -- ha vért
s verejtéket nem adtál érte pőrén
s ha bólogattál rája jámborul csak --
van-e jogod hozzá, hogy most dicsérd
miattad késett győzelmeiért?
Gyávaságod, kényelmed csak a múltat,
csak az elaggott bűnöket segélte --
akár semmit se tettél volna érte...

[Megjelent az Irodalmi Újság 1955. szeptember 17-i
elkobzott számának címoldalán]
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
Kató József: Temetőben.
  2018-02-05 07:55:03, hétfő
 
  Kató József:

Temetőben.


Sohse gondoltam a halálra,
Hogy egyszer nekem is el kell menni. . .
Napfény és álmok öröméből
Egyszer majd nem lesz semmi, semmi. . .
Virágos mesefák őszbe borulnak,
Lehull a lelkes dalok szárnya,
Sohse gondoltam a halálra . . .

Tudom. Tudom, hogy el fog jönni.
Elhozza egy nagy ködös alkony . . .
Vágyó, végső, tikkadt lehelet
Tompán, szakadtan nyög az ajkon.
A szivbe bágyadt, hamvadó szikra,
Mely nem tud többet soha lángra törni.
Tudom. Tudom, hogy el fog jönni.

Jönnek ibolyás, mezős tavaszok,
Tenger virág nyit erdőn, réten,
Szerelmes, tiszta, szent lobbanását
A föld szivének, én meg nem érzem . . .
Párjavesztett, remegő csillag
Magános felhők fodrán ha ragyog .
Jönnek, ibolyás, mezős tavaszok . . .

Piros szemű, duzzadt kalászfejek
Azután is igy hullámzanak.
S elsírja könnyét titkon, némán,
Keletre szálló bús felhődarab . . .
A nagy kerek ég vándorának.
Halk beszéddel búcsút intenek,
Piros szemű, duzzadt kalászfejek . . .

Sohse gondoltam a halálra.
Egy gondolat . . . És szinte fázok . . .
Lecsukott szemmel álmodoznak
Egy síron az őszi virágok.
Simogatva borul föléjük
Szomorúfűz imbolygó árnya,
Sohse gondoltam a halálra . . .

Békésmegyei közlöny, 1909. okt. 28.
 
 
0 komment , kategória:  Kató József  
Sajó Sándor: Leánykérés.
  2018-02-05 07:53:14, hétfő
 
  Sajó Sándor:

Leánykérés.


Ki vagyok, jól tudod: milyen vagyok, látod;
Megleled-e nálam földi boldogságod,
Hogy' tudhatnám, édes !
Szivemet föltártam igaz vallomásra,
Jösz-e hozzám ? kérdem; úgy felelj reája,
A mint szived érez.

Ellenem szórt vádak gyorsan szárnyra kelnek,
S fennen hirdetik, hogy meg nem érdemellek,
Mert nem lennék híved;
Ha nem tudod, mit tégy ennyi gonosz vádra,
Vonulj vissza, édes, a te kis szobádba,
S kérdezd meg a szíved !

Mert csak a szív adhat őszinte tanácsot;
Rajta kivül nincsen egy igaz barátod, -
Látszatra: tömérdek.
Czifra, mézes szóval hajh ! ügyesen bánnak,
De a lelkük mélyén rút kigyók tanyáznak :
Irigység, önérdek.

Ha szived azt súgja, igazak a vádak :
Inkább most boruljon szivemre a bánat
Sötét éjszakája;
Most üzz el magadtól, most hagylak el inkább,
Mikor még csak sejtem a boldogság titkát, -
Később jobban fájna.

Sorsodat úgy mondd ki, mint szived sugalja;
Legnagyobb csalfa az, ki önmagát csalja, -
Ne tégy szived ellen !
És ha bánt a kétség, - buzgón imádkozván :
Megmondja a jó Ég, hogy eljőjj-e hozzám,
Én édes szerelmem !

Vasárnapi Ujság - 1896. márczius 22.
 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 2315 db bejegyzés
Összes: 32212 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2905
  • e Hét: 2905
  • e Hónap: 82686
  • e Év: 1453762
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.