Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
S.Farkas Zsuzsanna
  2018-02-06 09:28:30, kedd
 
  S. Farkas Zsuzsanna

Hittem...

Gondolkodom
Hittem-e bármiben, én, az örök kételkedő?
Régmúlt időkben, oly sok mindenben reménykedő


Hittem Istenben, mert arra neveltek,
oly korban, mikor még szégyen volt a hit:
Imádkoztam, ha akartam valamit,
s tudtam, az Isten engem is megsegít:
Talán így érzem ezt még ma is.

Hittem ifjúként gondtalan holnapot,
kiszámítható jövőt, szép családot.
Megtalálom küldetésem s páromat,
szerető társ mellett teszem a dolgomat.
Elképzeltem százszor boldog sorsomat.

Hittem sokáig, hogy mindig a jók nyernek.
Hazugság, ostoba gőg nem győzi le őket.
Az igazak felett mindig kiderül az ég,
s a rossz elnyeri a méltó büntetést.
De az igazságtalanság engem is elért:

Hittem, ó én balga a szép szavakban,
ámító és kétszínű mondatokban.
Majd rájöttem, hogy engem is becsaptak...
A szó elszáll, örökre csak szó marad,
csupán a tett, ami igazat mutat.

Hittem az örök szerelemben, mint bárki más.
Lassan rá kellett jönnöm: rám sosem talált...
Amit annak hittem, mindnek bús vége lett,
elillant életemből minden tündérmese.
Rózsaszín álmok: Ugyan! Mit kezdjek véletek?


Gondolkodtam
S míg versemet írtam, én, az örök kételkedő,
rájöttem: legbelül még mindig hiszek egy szebb jövőt.
 
 
0 komment , kategória:  S.Farkas Zsuzsanna  
Káli László
  2018-02-06 09:24:00, kedd
 
  Káli László (Captnemo)

Ha én Isten lennék

És a hetedik napon hátra dőlt az Isten, és nagyon
elégedetten nézte, amit teremtett az elmúlt héten.
Aztán minden átmenet nélkül felállt ültőhelyéből,
és egy laza mozdulattal, hátat fordított, unott arccal.
Azóta csak hébe-hóba, ránéz, ha épp úgy van dolga.
Inkább a csillagokat figyeli. Nincs gondja, jó is neki.
No, én nem ilyen Isten lennék! Ha bármit teremtenék,
soha nem hagynám magára, bárki szabad prédájára.
Ha megteremteném a földet, folyót, hegyet, völgyet,
és minden állatot, kiadva az ukászt, hogy sokasodjatok,
az embert is megalkotnám. Saját képem rátestálnám,
s néki adnám az Édent. Aztán várnám, asszonyt kérjen.
Oktalan ember lenne, a tudás gyümölcséből nem enne!
Akkor álmot bocsátanék rá, és kitépném egy bordáját.
Nő lenne a férfi bordából, kit elrejtenék jól a párjától.
Aztán mondanám neki, van társad, meg kell keresni!
És ha felkerekedne, hogy a párját valamiképp meglelje,
én nem fordulnék el tőle. Az égből néznék a szenvedőre,
amint kétségek között, megmozgat követ, minden rögöt,
hogy rátalálna a bordára, sosem látott szép asszonyára.
Meg se hallanám ha a hiánytól sóhaj törne a torkából
az égre! Elvégre, megkapta. S hogy nem így akarta?
Azt, ki az égben lakik, azt ez már nem igen zavarja!
Ily gonosz Isten lennék, amikor szerelmet teremtenék.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Lőriczi L.Anna
  2018-02-06 09:20:21, kedd
 
  Lőrinczi L. Anna (Anna

Gondolat...

Küszöbömön toporog pár gondolat
Őrült tűzben ég a szívem
- boldogan -
Szivárványt zenél a hajnal,
s tűzijátékot fest az est....
Az éj árnyai is simogatnak,
Vaj' gondolsz e rám most kedvesem?
Úgy vágyom én forró ajkadra,
Mint édes nektárért sóvárog egy méh,
Álmokat varázsol mély hangod zúgása,
Ahogy a tenger fodrain siklik a szél.
Ölelő karjaid nyugalmát vágyom,
Mint öblére váró, vihar tépett fregatt...
Arcom válladba rejteni szeretném,
Hogy érezzem szívdobbanásodat.
Nézem a dérlepte fehérré vált fákat,
Köd dunyhájában alszik a lét,
Szürke veréb didereg egy ágon
Úgy, ahogy nélküled didergek én...
 
 
0 komment , kategória:  Lőrinczi L.Anna  
Timár Judith
  2018-02-06 09:16:26, kedd
 
  Timár Judith

Tűzmadár

Sereglik egy madár csapat az égbolton,
Kering a magasba vadul, tűzbe lobban.
Sokasága betölti a kristálytiszta eget,
Nem látszik a fény csak a vöröslő tűz éget.

Ahogy repdes,kúszik hosszan magasan,
Elérhetetlen magasan,pirosan.
Égeti a szennyes lelkeket,szíveket
Tisztítja a poklos érzelmeket.

Milyen szépen száll a tűzmadár dala.
Hangot ad a tiszta érzéseknek,
Megnyitja az eget,majd a szíveket,
Tűzbe érzem magam,hevesen éget.

Élteti testemet,tisztítja lelkemet,
Könny telepszik szemem sarkára,
Kapukat nyit a tiszta látásra,
Pedig olyan jó volt ott a pokolba.

Szívem megdobban,erősen hangosan,
Hangokat hallok a csendben a magasban
Valaki rám kacsint,szelíden suttogja
Még nem késő,letisztult minden,nézz hát magadba....
 
 
0 komment , kategória:  Timár Judith  
Ábrányi Emil
  2018-02-06 09:14:06, kedd
 
  Ábrányi Emil

Mosoly

Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.

Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.

Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.

Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!

Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Petőfi Sándor
  2018-02-06 09:12:26, kedd
 
  Petőfi Sándor

Sors, nyiss nekem tért...

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely ugy hevit.

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden sziv-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Uj Golgotán egy új kereszt!

Meghalni az emberiség javáért,
Mily boldog, milyen szép halál!
Szebb s boldogitóbb egy hasztalan élet
Minden kéjmámorainál.

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
Ily szentül!... s én elkészitem
Saját kezemmel azon keresztfát,
Amelyre fölfeszíttetem.
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Áprily Lajos
  2018-02-06 09:10:14, kedd
 
  Áprily Lajos

A finálé

Öreg leszek, vénebb a téli napnál,
kedvem sötét lesz és hajam fehér.
S mint a csitult patak a torkolatnál,
lankadt szívemben meglassul a vér.

Ha harmat-hűssel ér az este, fázom,
nem melegít az elzúgott tusa,
s ha támadok, az ugrást elhibázom,
mint Akela, a dzsungel farkasa.

Csak csöndre várok és komor követre
s barlang-homályba visszaroskadok.
Míg zeng az erdő s forró ütközetre
rohannak boldog, ifjú farkasok.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily lajos  
Weöres Sándor
  2018-02-06 09:08:50, kedd
 
  Weöres Sándor

Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Hollósi Korvin Lajos
  2018-02-06 09:07:01, kedd
 
  Hollós Korvin Lajos

Csonka vers

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,
idén lett csak készen, idén sem egészen.
Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe, minden lába ríme.
Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,
de az égre nézve alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú
volt az első versszak, jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.
Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,
tán a ma lepergő, oszló testű felhő.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósi Korvin Lajos  
Erdélyi József
  2018-02-06 09:03:44, kedd
 
  Erdélyi József

Reggel


Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt;
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1000
  • e Hét: 4622
  • e Hónap: 18947
  • e Év: 599660
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.