Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Léria Dipan
  2018-02-07 10:02:40, szerda
 
  Léria Dipán

A gazdag szegénysége

Egy ölelésbe belefér az egész világ.
Egy szó nélküli hang néha az egekig kiált.
Egy tekintet, amiben benne van a mámor,
egy érintés, amitől máris szikrázol.
Mindez semmit nem mond annak,
akit a pénz hevít... mindent pénzért vesz...
és neki is mindent pénzért adnak.
Csak akkor dobja mindenét az életnek oda...
amikor rájön...
hogy gazdagon is a legszegényebb maga.

 
 
0 komment , kategória:  Léria Dipán  
Benkő Péter
  2018-02-07 09:59:42, szerda
 
  Benkő Péter

Mielőtt bármi

Nem tudok mindent,
s amit tudok azt sem értem.
Meghalt a mesemondó bennem
rövidre szabott időben.

Pedig a végtelenbe születtünk,
hol galambok szállnak az égbe,
Amiért könnyezünk,
az magunk temetése.

Melléd ül egy angyal,
de elmenekülsz buta érveléssel.
Félsz érinteni szárnyát,
mert a múlt csontig éget.

Énekelsz, beszélsz, vitatkozol,
mondod, csak mondod
a félkrajcárt sem érő bölcsességet.

Nem veszed fel a telefont,
Ez az istálló kiégett.
A paripák messze futottak,
Ki a szabad térbe.

Vakon botorkálsz utánuk
Lenézel a mélybe,
Csak egy lépés hiányzik,


Az utolsó...

Egy kéz hiányzik,
Pedig száz nyúlna érted...

Új kunyhót építeni félsz,
fészked eddig védett.
Csodákról szólnak álmaid,
a semmiről írsz meséket.

Azt hitted tudsz mindent,
most mégsem érted.
Meghalt a mesemondó benned
rövidre szabott idejében.

Pedig aznap este hullott az első hó,
jégkristályok készítettek koronát neked,
A forralt bort, kenyeres lángos illata,
a vásár forgataga volt az áldás.


Veled

Aztán a csend. Aztán a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

És nem hallod azóta a cipőd alatt
a ropogó havat.
És nem látod azóta a rügyező fákat
az ölelő napsugarat.

Nem ismered fel azóta
A belső hangokat.

csend van, félelem,
Mert kémeket küldött a gyáva értelem

Nem vetted észre,
Angyal szállta a válladra.
Szárnyával suhintott, nézz messzire,
S a pillanat volt a csoda, nem számítottál már semmire.

csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

Egy nap döntöttél,
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava.
Megpróbáltál élni, házat bevakolni,
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza.

Aztán újra csend lett, újra a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.
 
 
0 komment , kategória:  Dalszöveg  
Helen Bereg
  2018-02-07 09:47:29, szerda
 
  Helen Bereg

Valami úgy fáj

Valami úgy fáj.
Lelkemen penge éle hasít.
Jajdulnék, de a hang
Fogak fésűjén megakad.
Zománcot szakító rianás.
Összeszoruló, hangtalan
Csikorgást zenél a kín.

Valami úgy fáj.
Bordák közt veri ketrecét.
Jajdulnék, de a jaj
Hangszálak fagyába belehal.
Jégcsapok ezerré szakítják szét.
Mélyről pattogzó sóhaj
Csupán a vergődő lét.

Valami úgy fáj.
Torkomra könny csordul.
Jajdulnék, de belül ég
Nyelem savanyú-sós levét.
Arcomon mosolymáz
Kemény, karctalan acél,
Fénylő maszk, ne lásd!

Valami úgy fáj.
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Weöres Sándor
  2018-02-07 09:46:21, szerda
 
  Weöres Sándor

Toccata

Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,

lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.

Gyerekkorom:
tündér, manó;
nem volt tévé,
se rádió,

kocogott sok-száz
ló, csacsi,
ritkaság volt a
gépkocsi,

mögötte gyors
kölyök-csapat
csodálkozón
loholt-szaladt.

Az ég üres volt,
kék mező,
még nem csíkozta
repülő.

Vasút, vagy villany:
távoli
kis állomások
lángjai.

Félszáz évem
merül tovább:
a nagyapát,
a dédapát

mendemondából
hámozom,
emlékeimből
toldozom,

Klapkát, Perczelt
rég ösmerém,
úgy szólítám:
uramöcsém,

mert már Rákóczi
vagy Drugeth
öreg koldusnak
nézhetett.

Oly vén vagyok hogy
borzalom!
Láthatott volna
már Platon,

de voltam fura
figura
s ő pislogott szebb
fiúra.


Amikor még
ember se volt,
páfrány-bokor
fölém hajolt,

apónak hívott
a bokor.
Mikor születtem?
Semmikor.

Két jó marék port
könnyedén
a teremtésből
hoztam én

kóválygó senki,
a nevem
Majtréja, Ámor,
Szerelem,

ős-kezdet óta
itt vagyok,
de a lepkével
meghalok.
...
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Hatos Márta
  2018-02-07 09:40:37, szerda
 
  Hatos Márta

Sorsom

Kezedre hulltam kis levélként,
Melyet letéptek zord viharok,
Engedd, hogy megpihenjek nálad!
Pihenni, pihenni akarok.
De jó érezni kezed melegét...
Ne küldj el még a futó széllel,
Egy szót sem szólok, csendes leszek,
Mint a csillagtalan éjjel.
Panasz, sóhaj nem száll ajkamról,
Halk szavakkal sem zavarlak én;
Könny, bánat már elmaradt tőlem
Éjbevesző rónák peremén.
Minden megfakult, színtelen lett.
Régi hangot sehol sem lelek,
De most jó megpihenni nálad,
Mielőtt újra útra kelek.
Mert az a sorsom, hogy menni kell.
De most még pihenni akarok.
Aztán... küldj a száguldó széllel...
És engedd, tépjenek a viharok.
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Vaszkó Márta
  2018-02-07 09:38:12, szerda
 
  Vaszkó Márta (Eprecske)

Akarom

Akarom a kék eget,
repítsen a képzelet.
Akarom a holnapot,

meg nem élt sok napot.
Akarom hűvös reggeleket.
Mosolyt , haragot
ölelő két karod.
Akarom az életet
még akkor is ha bennem él a félelem.
A vér sós ízét,
könnyeket miket nem sírtam el még.
Üvöltő vihart, mely port kavar.
Akarom a csendet,
mi körül vesz.
A hitet s reményt.
Mindent akarok! - mit eddig meg nem éltem én.
 
 
0 komment , kategória:  Vaszkó Márta/Eprecske/  
Kovács Daniela
  2018-02-07 09:35:34, szerda
 
  Kovács Daniela

Nem volt még...

Nem volt még lélek olyan hitehagyott,
nem ringott még a sors szikár kebelén
annyi árva, szegény, bús kitagadott,
mint ma, e komor szeretet-ünnepén.

Nem volt még annyi megszakadt szívín,
unni való álság koldus vásárokon,
s nem fojtogatott még az esthajnali kín
annyi zokogást, mint most, karácsonykor.

S nem gyötört még annyi fájó, tompa gond
emberálmot - vígságot hazudván,
régen ez az új álmok hava volt,
ma vajúdó vágy sóhajt úri javak után.

Mégis mennyi talmi kincs, mennyi silányság
födi be a varázst, a valódit itt bent,
ily szeretetre éhes nem volt még a világ
azóta, hogy zsibvásáron árusítják Istent.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kun Magdolna
  2018-02-07 09:34:32, szerda
 
 
Kun Magdolna

Talán majd egy napon

Talán majd egy napon,
mikor holthiányom éget,
előveszed tollad, azt az ezüst-kéket,
és verssel írod tele a fehér lapokat.
Azon lapokat,
melyek úgy vágyták a kedves szavakat,
mint én a belőled áradó gondolatokat.
Talán majd egy napon,
észre fogod venni,
csak egyetlenegy szív volt,
mely vérzőn és holtan is
szívedbe kapaszkodott,
hogy általa, s benne tudjon
halhatatlan lenni.

Talán majd egy napon
úgy értékelsz engem,
mint, ahogyan én azt
elképzelni mertem,
s úgy tekintesz rám,
mint gyémánt diadémra,
mely elveszített fényét
homoksírba sírta.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Hepp Béla
  2018-02-07 09:30:32, szerda
 
  Hepp Béla

Lélekzet

Otthontalan volt mindenütt a lelkem.
Árokba bújt, hogy rejtse szél alól
sorvadt nyomát a széle-hossza telken
korcsos-magamnak, s ott volt valahol,

ott volt mindig. Ha senki sem kereste,
pattogtatta a padlásléceket,
ajtón zörgött, s ha megvakult az este
ágyamra ült, és folyton kérdezett.

,,Alszol? Hallgatsz... csak megjátszod az álmot,
nem tudsz becsapni, minden kínodat
érzem magamban, mást kell kitalálnod,
egyek vagyunk; rontó, és áldozat..."

...és elmesélte, merre járt, amíg én
lényegtelenbe fulladt perceket
rángattam át huszonnégy óra ívén,
és jól tudta, hogy bennem reszketett

minden, amit nem tehettem meg aznap,
s én eltakartam mind a két fülem,
és engedtem a fáradt bódulatnak
hogy reggel újra menjen - nélkülem.

Teltek az évek. De sokszor kerestem
tükrök mögött, vagy belső kozmoszom
fényútjain, vagy másik égitesten,
megfogadtam, ha meglesz, elhozom

mellém ülni, hallgatni, merre jár míg
süket világom krétakörben áll,
velem marad majd minden kis halálig,
szabad lesz, s akkor újra megtalál.


 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Berde Mária
  2018-02-07 09:29:07, szerda
 
  Berde Mária

Add meg Uram

A minden napi kenyeret
A minden esti nyughelyet.
Nyáron a nyájas kék eget,
Télen a tűzhely meleget.
Vizek jótevő hűvösét,
Tisztaság tisztes köntösét.
A harcban már kíméletet,
s hogy elbírjam az életet,
Kis gondot értem, mennyi bár
koccant tojásnak is kijár.
És néha jó sugalmakat,
Még el ne üljek hallgatag.
Mesét, mely feltör könny helyett,
És másoknak is enyhület.
Fölöslegképp meg ne tagadd,
Néha mosolyom is megadd,
Csak a kevés kedvesekért,
Kinek ez még örömet ér.
És mindennapi hitemet,
Hogy elvezesse szívemet,
A Tőled gyúló pici lángot,
A mindennapi Miatyánkot.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 510 db bejegyzés
Összes: 7078 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 9053
  • e Hónap: 52497
  • e Év: 130458
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.