Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Hepp Béla
  2018-02-08 11:26:42, csütörtök
 
  Hepp Béla

Adj

Add nekem hajnali ölelésed, bármily korán van
hagyd illatod a fürdőszobában,
s a résen át, amit az éjpalást nyit,
szerelmet adj, csak egy falásnyit.

Bár mindketten tudjuk, csodák nincsenek
hálóruhád alatt a múltunk incseleg,
s a tükör szélén, nézd, felszakadt a foncsor,
képed tépett darabján, ahol nincs kor,

se jelen, se jövő, ami a múltból ottmaradt,
add nekem azt is. Örök pillanat.
Homlokomon a pihenő tenyérmeleg
feledtet általad gondot és enyészetet,

hagyd rajtam, könyörgöm, nyugtató érintésed.
Hunyt szemmel itt fekszel,végignézlek
ahogy előttem elnyúlva pihensz az ágyon.
Minden porcikádat birtokolni vágyom

harc nélkül hódítva, hogy magadtól engedd
elorzott kincsemnek kívánt tested, lelked;
hogy időtlen időkig az enyém maradj.
Ha nem kérlek, akkor is adj és csak adj.....

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Lőrincz Kata
  2018-02-08 11:24:59, csütörtök
 
  Lőrincz Kata

Ezer éves másodperc

Azt a másodpercet kérem,
Mi derű, s nem kétely,
Ami felér ezer évvel,
Csak azt az egyet kérem.

Ahol mosolyog a falevél,
Ahol megáll az óra.
Ahol a szív nem fagyos,
S nem hal meg a hóban.

Egy másodpercet csupán
Egy életért cserébe.
S a boldog lét után
Életem adom a halál kezébe.

 
 
0 komment , kategória:  Lőrincz Kata  
keszthelyi Béla
  2018-02-08 11:22:05, csütörtök
 
  Keszthelyi Béla

Titkokat suttog az Éj

Titkokat suttog az Éj,
egy csepp a padlóra hullik
a szavakból, egy repedésen -
ez az éjjel sosem múlik
el. Elkábulok, miközben
titkokat suttog az Éj nekem,
de oly távolról, és olyan halkan.
hogy nem érthetem. Csak figyelem,

ahogy titkokat suttog az Éj.
Újabb csepp: a földön robban.
Ismerös anyag. Ragacsos, sötét.
Zsibbadt nyelvemen elroppan
az Éjböl egy darab. Valami
most rója ezredik körét felettem.
Én ezerszer lettem ma szomjas
Belöled, de csak egyszer tölthettem

meg poharam. Titkot suttog az Éj.
Véres-keserédes kis szemét titkokat.
De hol a nagy titok? A nagy és végtelen,
ami, ha minden fáj, csendesen símogat
álmomban - mikor végleg elnémul majd
minden. A térben már se kétely, se kéj.
Kóbor villamosok morgásán át hallom:
távolból titkokat suttog az Éj.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Béla  
Dsida Jenő
  2018-02-08 11:20:40, csütörtök
 
  Dsida Jenő

Egy fehér lélekhez

Nézzél szemembe... így... sokáig...
Ne nyíljon ajkad semmi hangra;
Lelkem álmodik édes álmot,
S félek, hogy a hang felzavarja.

Nézzél szemembe... így... sokáig...
Ez a pillantás, mire vágyom,
Ez lesz az élet szent csatáján
Győzelmet osztó talizmánom.

Mert sok sugár fog rámderülni,
De lelkemet, mely így betöltné,
Ilyen fehéret, ilyen tisztát
Nem fogok kapni soha többé!
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Hepp Béla
  2018-02-08 11:19:08, csütörtök
 
  Hepp Béla

Csavargó álmok

Kicsit vegyük most mindketten komolyra
az éjben úszó csendek tompa kínjait,
leveleit a szél hogyan sodorja,
késői füstszagában ránk hogyan terít

apró neszekkel, árnyékmozdulással,
sáros holdfénnyel fércelt borszagú köpenyt.
Gonosz játék, érzem, előbb belém hal,
mintsem megtudhatom, varázsa mit jelent.

Nem. A látóknak jár ez az éj-szeánsz,
felém kavargó képek, büszke fájdalom...
nem írhatja meg pár kósza asszonánc
amit belül érzek, és fel sem foghatom,

mert a józanságnak itt nincsen helye.
Fényködök tánca csal, és messzi csillagok
ritmusából gyűrt remények éjjele,
közöttük én ma újra egymagam vagyok.

Lélekjárás, vagy csak sodródás talán?
Fázva, tudott magamtól tartva legbelül,
át- meg átszűrődve minden éjszakán
körötted járok veszve, ismeretlenül.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hajdrik József
  2018-02-08 11:15:57, csütörtök
 
  Hajdrik József

Ringass el

Néha csengő hanggal,
máskor hallgatással,
felvértezett szívvel,
heves dobbanással,

elhívlak Holdamnak
égbolt magasára,
szerelem csónaknak,
ringó szócsodának.

Vörös hajad festett,
mint a Nap pirosa,
fátyolfelhő rejt el,
lángod a tűzrózsa!

Úgy, mint folyó felett
átívelő híd,
kezed a kezembe,
csak el ne rejtőzz - hívj!
 
 
0 komment , kategória:  Hajdrik József  
Ady Endre
  2018-02-08 11:14:00, csütörtök
 
  Ady Endre

Még egyszer...

Még egyszer meghajolni késztet
A lelkem régi, színes álma,
Még egyszer, ím, tárva elétek,
Ami az enyém, ami drága:
Piacra vont az ifju évek
Álmodni vágyó ifjusága...

Mikor először szőttem álmot,
Beteg, de szűzi volt a lelkem,
Nem volt, mit el ne hittem volna,
Nem volt, mit meg nem érdemeltem,
Volt istenem, volt szépről álmom
S volt kurta szoknyás lány szerelmem...

Volt... volt. Ez a másodvirágzás,
Ez már csak az álmoknak álma
A cél nem cél, a babér nem zöld,
Nem pálma már többé a pálma.
Rövid szoknyás lány mit sem adhat,
Nekem sincs már semmim, csak lázam,
Ilyen olcsó lelket nem kapnak:
Csak egy forint, kérem alássan!...

Csak egy forint... Piacon volnánk!...
Mit szégyenkezzem, ez a vásár,
Eladom még a megvetést is,
Az én lelkem már úgyis lázár,
A piacról hulljon még rá sár!
Ím, bevallom, hogy nyomorultan,
Mit sem remélve, mit se várva,
Még mindig van az én lelkemnek
Szárnyakat adó büszke álma.
És bár előttem vak sötétség
És bár előttem mit se látok:
Még mindig meg tudok én vetni
Egy nálam is bénább világot!

Ím, bevallom, hogy nem hiában
Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem,
Megleltem az igaz világot,
Megleltem az én dölyfös énem,
Megleltem, ami visszaadja,
Amit az élet elragadt:
Annyi szenny közt a legtisztábbat:
Ím, megtaláltam magamat!...
Ím, megtaláltam s a piacra
Kivonszoltam, hol áll a vásár:
Ez én vagyok, hitvány és büszke,
Érints, vevő és hullj reám, sár!

... Még egyszer meghajolni késztet
A lelkem régi, színes álma,
Még egyszer, ím, tárva elétek,
Ami az enyém, ami drága,
Piacra vont az ifju évek
Bénán is büszke ífjúsága...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Reményik Sándor
  2018-02-08 11:10:41, csütörtök
 
  Reményik Sándor

Ne próbálj!

Engem gyengébbnek faragtál ki,
Hogysem próbáidat
Állhatnám, Uramisten
Dícsérve Téged rendületlenül.
Azért ígyen könyörgök Hozzád:
Ne próbálj engemet!

Tudom, hogy vannak választottjaid,
Akiket szentté finomít a bánat,
Akiket hőssé edz a szenvedés,
Akik áldják és magasztalják
Süvöltő ostorod,
Mert minden csapás nyereség nekik.
Nem én, nem én!

Én igazabbá, emberebbé
Nem tisztulok sötét eged alatt.
Engem csak torzzá teszel és fonákká,
Engem csak összetörsz,
De szobrot szenvedéssel
Mégsem faragsz belőlem, Istenem.

Nekem kék szemed derült ege kell,
Örök mosolyod aranykupolája,
Őszi erdőkben halk lélekzeted:
Hogy kinyíljék szívem,
Szépségben s szeretetben - másokért,
Hogy ne kerengjek, mint a kerge állat

Veszett irammal, öntudatlanul
Önzésem és nyomorúságom
Őrült köreiben.
Ha azt akarod, hogy dícsérjelek
Szárnyaló énekkel, én Istenem:
Adj enyhülést, ne próbálj engemet!
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Mészáros Ferenc
  2018-02-08 11:08:42, csütörtök
 
  Mészáros Ferenc

Ballada

Reményből születtem,
forró szenvedélyből
Szerelem virágnak,
százszorszép meséből.

Anyám homlokáról
dőltek rám a fények,
sóhaja szellőjén
ringatott az ének.

Ringatott az ének,
meséről mesére,
úgy hittem, úgy tudtam,
sohasem lesz vége.

Nap Útján fény ölelt
felhőtlen volt az ég.
Lassan, észrevétlen
elfogytak a mesék.

Elfogyott a mese,
felfalta a világ
bezárta szirmait
a szerelemvirág.

Magamra maradtam,
csillag sem világít,
keresem a mesét
haláltól, halálig.
 
 
0 komment , kategória:  Mészáros Ferenc  
Radnóti Miklós
  2018-02-08 11:05:28, csütörtök
 
  Radnóti Miklós

Téli vasárnap

Arany késként villan a napnak fénye a fák közt
és füstölve siklik az úton a friss nyomokon
s távol nagyokat hasogat a kemény levegőből,
síkos arany domb őrzi ott örömét!

Ó, most síkos a lomha gond is, füttyentve kicsúszik
melegéből és csönd s a havon vékony repedés
jelzi tűnése nyomát, míg nyugodt dobogással
takarítgat utána a szív.

Nézd! asszonyod arany kontya s két síje
külön megcsillan a lejtőn s eltűnik lobogón;
lenn hó pora bújtatja s egy enyhe kanyar.

Ó, fend hóhoz a léced! csísszen az s kinyitja előtted
az erdőt és mögötted újra kezet fog a szél
s az utat szegő fák sora tanakodva nézi tünésed!

(Este)

Jó fáradtság pirul és szerelem az asszonyok arcán
s a ház falánál odakinn, csöpögőn sorakoznak
a ködben a lécek. Ezüst esti világ ez! fölötte
az égen sötét koszorúba gyűlik a holnapi hó.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 510 db bejegyzés
Összes: 7078 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 9053
  • e Hónap: 52497
  • e Év: 130458
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.