Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Nagygyörgy Erzsébet: Szeress, ha mersz!
  2018-02-08 06:50:57, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Nagygyörgy Erzsébet  
Telekes Béla: Ott künn ragyogón . . .
  2018-02-08 06:49:04, csütörtök
 
  Telekes Béla:

Ott künn ragyogón . . .


Ott künn ragyogón megújul a világi,
Fénytől, mit az ős nap ont;
Itt benn örök rabszolgaság -
Lenyűgöz a munka, a gond.
Lenyűgöz a ma a holnapért
S nincs holnapom soha,
Hisz mikor ez a ma véget ért,
Már az a holnap a ma.

S nap napra úgy száll s mind kevés,
Más sorsba egy se visz ;
Nap napra száll, év évre enyész
S úgy vész majd e tavasz is.
Csak biztass, biztass dőre remény,
Hogy lesz nekem is tavaszom . . .
Elmúlt az már, az a szép, az enyém
S lásd, még se panaszkodom.

Szobámba kertünk útjairól,
Öröm, vigság kaczag,
Egy édes asszony dala szól,
Gyerkőczök játszanak . . .
S lelkem beh derűs lesz, bármi rabúl:
Hisz oly szabad ím az övék,
Nem elég-e, a föld ha nekik virúl,
Ha rájok ragyog az ég? !

Úgy érzem, bűvös, játszi csodán :
Itt benn van a szebb kikelet.
E gond, e munka, nap-nap után
Úgy védi meg örömüket . . .
Beh könnyű e munka, beh édes e gond !
Szivünkben örök tavasz él . . .
A nap, mely ránk ily sugarat ont,
Fénylőbb az éginél.

Vasárnapi Ujság - 1909. január 31.
 
 
0 komment , kategória:  Telekes Béla  
Ölvedi László: Miatyánkom
  2018-02-08 06:48:26, csütörtök
 
  Ölvedi László:

Miatyánkom


Ne higyjetek hideg arcomnak.
Forrongó vulkán a lelkem;
Hamu alatt a zsarátnokot
Lángoló életre keltem.

Húsz év tüzét lobogja vérem.
Ragyogón, pirosan, szépen.
Hiába raknak béklyót kezemre,
Hajrás erővel szerte tépem.

Minden áldott, szerelmes csóknak
A lelkemben csattan a mása;
És belőlem hajt uj virágot,
A mámoros sziv kacagása.

Ami tiétek, mind enyém volt;
Csókos, rózsás, virágos kertem
Megnyitom ma, hiszen először
Minden szépséget én öleltem.

A vágyatok zuhogó láva;
Azt hiszitek, engem nem éget?
Önmagamnak cserepes ajkkal
Mondok nemet, százszor keményet.

És ezerszer mondom el egy nap,
Miatyánkom lőn e tagadás;
S míg egyedül állok a végen,
Ne is legyen soha, soha más
 
 
0 komment , kategória:  Ölvedi László  
Szöllősy Nina: Csöndes őszi szellő. . .
  2018-02-08 06:47:21, csütörtök
 
  Szöllősy Nina:

Csöndes őszi szellő. . .


Csöndes őszi szellő leng felém keletről,
Csöndes öszi szellő, mi jót hozasz nékem ?
Hozasz-e örömet, avagy bánatot sirsz,
Azt hiszed tán te is: veszve reménységem?

Óh, csak egyet-egyet engedj tudni nékem:
Hol vannak, mint vannak, élnek-e még ottan,
Hová sorsuk veté, távol hazájuktól
És ahol a szivük égö lángra lobban ?

Mondj el mindent, mindent felőlük mi hirt tudsz,
Él-e sziveikben a remény sugara,
Él-e bennük a hit s bizalom szentsége,
Hogy még visszatérnek ők e szép hazába ? . . .

Fájdáalmimról ne azólj, elég nékem tudnom,
Hogy könnyű lesz rajtam a virágos sir-hant,
Lelkem majd az égből örömmel tekint le,
Látván, hogy e haza boldog már itt alant! . . .

Esztergom és Vidéke, 1889. szept. 29.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Végváry Ferencz: Tavaszodik.
  2018-02-08 06:46:05, csütörtök
 
  Végváry Ferencz:

Tavaszodik.


Megujhodt tavasznak napsugaras fénye,
Nem köszöntlek téged !
Sziveket - lelkeket hevitő erődről
Ne szóljon az ének !

Nyiladozó virág kábitó illata
Nem bódit el engem,
Kikelet sejtelme többé nem suhan át
Ezen a bus lelken.

Hiába szól a dal, sziveket megrázón,
Most mikor mindenki szerelemre éled,
Engem nem zaklat vágy.

Érzem a napsugár melengő hevét,
Hallom a dal szavát,
Virágillat csap meg . . . minden olyan boldog
S e ragyogó fényben csak az én bús szivem
Fájdalma búg, zokog . . .

Szarvas és Vidéke 1898. április 3.
 
 
0 komment , kategória:  Végváry Ferencz  
R. Beck Blanka: Misere
  2018-02-08 06:45:15, csütörtök
 
  R. Beck Blanka:

Misere


Eladtam álmom drága pénzen
Egy gazdag urnő vette át.
Csengő aranynyal búcsúztatva
Az álom koldus dalnokát.

Azóta régen rája unt már
Szétszórta fényes szálait,
Mely összetartva megalázva
Le a sötétbe szált a hit.

Szétrombolá fehér kezével
Újabbra vágyik - pénze van -
S én visszasírom térdenállva
Könyörgöm érte hasztalan.

Koldus vagyok ez álom nélkül
S bár sok arany közül ragyog
E csillogó fény közepette
A legszegényebb én vagyok.

Veszprémi Független Hirlap, 1897. okt. 16.
 
 
0 komment , kategória:   R. Beck Blanka  
Zalay Masa: A modern ember tragédiája
  2018-02-08 06:43:30, csütörtök
 
  Zalay Masa:

A modern ember tragédiája


Ádám:
Ne, oh ne szeress te, gyűlölj inkább engem
Gonosz az én célom, gonosz az én tervem
El akarlak vinni egy nagy pusztaságba
Ahol nap se nevet a borongó tájra
hol nincs kacagás, madárdal, virág
Ahol szemed lesz a leg fényesbb világ
Ahol nem zavar meg barát, szülő, testvér
Ahol a lelkünkhöz soha kétely nem fér
Hol úr és szolga
Én magam leszek!
. . . Ki alázattal omlik előtted porba !

Éva:
Oh! csak vígy magaddal én szép kedvesem
Az a gyönyör hona lesz majdan nekem
Nincsen vesztett Éden, míg te vagy velem
És ellent állok, ha a kígyó jő . . .

Ádám:
Honnan jönne oda e kísértő ?

Éva:
Kígyó mindenütt lesz
Ahol él nő !

Szerelmes melódiák. 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Balázsyné Zalay Masa  
Kacsó Sándor: Beletörődés
  2018-02-08 06:42:43, csütörtök
 
  Kacsó Sándor:

Beletörődés


Én már nem is rezgelődöm.
Nem fa vagyok én e földön,
Már olyan fa, melynek lombját
Jó szelek is csókolgatják.

Fa vagyok, de mint egy cüvek,
Melyet határhompba ütnek,
S amint veri jó gazdája,
Helyét annál jobban állja.

Édes gazdám, magyar élet !
Ha már fejszefokkal méred
Parancsod szolgád- fejére,
Kemény a föld, vedd már észre.

S ha korsód még mindig fizet,
Loccsints egy-két ital vizet,
Hadd lágyuljon. Hátha mégsem
Úgy érzem, hogy könnyem érzem.

Erdélyi Helikon 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsó Sándor  
Illyés Bálint: Téli kép a pusztán.
  2018-02-08 06:41:29, csütörtök
 
  Illyés Bálint:

Téli kép a pusztán.


Szemfedőjét a tél addig szövi, varrja,
Hó-selyem fonálból a sárgult avarra :
Betakarva immár azzal egész róna,
Mintha csak halottként kiterítve vó'na . . .

Varjú sereg károg nagy-busan felette,
Fekete ruhában, mintha csak temetne ;
A szellő is mintha valakit siratna,
Ugy futkos alá s fel, nagyokat >bú< -gatva. . .

Nyoma-veszett útnál állong egy-egy vén fűz,
Lombokat gályára annak is a dér fűz ;
Mintha ringyet-rongyot akgatnál a vázra . . .
Nekimegyen a szél, és jól meg-megrázza.

Nem kolompol itt most se gulya, se ménes,
Csak a farkas kullog, az is olyan éhes ;
Keresi a nyomot, prédára ha lelne,
De egész síkságon be van az most verve . . .

Kergeti az ösztön nyári itatóra;
Ott van a pusztának hű útmutatója. . . .
Kútágas tövében meghúzódik szépen . . .
Egy lovas a hóban arra törtet épen.

No lesz itt mulatság, drága lesz az ára !
Nagyot horkan a ló, érzi szegény pára,
Hogy az éhes fogak életére lesnek . . .
Ugrik is az ordas, de a ló se restebb.

Ló, lovag előtte a hogy elvágtatnak,
Szikrázik a patkó agyarán a vadnak. . .
Visszahökken az, de nyomba szökik újra,
Tehetetlen dühhel vértajtékot fújva . . .

Neki-nekirugtat a futónak mordul,
De az aczél csattog, s vére ki-kicsordul. . .
Vad talán soh'sem volt még igy elgyalázva,
De azért csak hajtja éhe és düh-láza.

Ló, lovag is fárad . . . De tanyához érnek,
Hire sincs, nyoma sincs immár a veszélynek ;
Azt meleg istálló, ezt nyilt sziv fogadja . . .
A milyen >a jónap<, olyan a >fogadja<.

>Hozta Isten öcse !< >Hozta Isten bátya !<
>No bizony jókor jön hozzánk, a mint látja.
Kedves a vendég, ha várva, ha nem várva,
Disznótoros este, s ép' az van itt márma ! <

Így veszi a fő-fő szót az asszony által,
Megkínálva székkel a >búbos<-ra háttal;
Gondolja : megfázott most az istenadta. . .
Pedig izzadt ő is, mint a ló alatta !

. . . Nagy sürgés-forgás van a tanyai házban,
Főleg az asszonynép, mintha volna lázban. .
Borsot tör az egyik, másik a húrt fújja;
Ez a tölteléket, az a tésztát gyúrja.

De legesleginkább az >apró cselédek<
Vannak izgalomban, fogva a hurvéget;
Szörnyitenek egyre a kitömött bélnek :
>Milyen hosszú kolbász, jó volna kötélnek !<

De jön az >eladó<, terítenek végre. . .
Sok sürgés-forgásnak vacsora a vége. . .
Isten-áldás alatt csak ugy nyög az asztal;
S szép leány kínálgat, kit ezzel, kit azzal.

Hogy igy esett sorja, a vendég se bánja,
Kivált ha szemeit veti a leányra . . .
Elfeledi a bajt, mely idáig űzte.
Egyik-fajta tűzből másikfajta tűzbe.

Mig a lányra villog, nem egyszer kerülget,
Vendégek sorában, a tál is körülded . . .
Majd koszorús kancsót, - neve itten: >orros<,-
Vesz az öreg gazda. . . Megered a szó most. . .

>Hát ecsém, mi szél fútt ide a pusztára ?
Honnan jösz'? hová mégy ? - szó a szót se várja -
Avvagy mi szándékkal járásod, kelésed ?
Imigy ostromolják a szíves kérdések.

Meg tud ő felelni illőn a kérdésre,
De az utolsóra nem felel meg mégse,
Csakúgy ötöl-hatol . . . asszonyok fakgatják . . .
Pajkosok ! jól látják szive indulatját.

Lánynézőbe indult . . . a leány is érzi,
De hová'? ki tudja ? ez mi szivét sérti.
A legény csak hallgat, minek is beszélne ?
Czélja akaratlan el van immár érve !

Tréfaszóval űzik el: >No, majd kitudják !<
S másfelé fordítják a beszédtiek módját;
Átcsap a szó gyorsan egy dologról másra :
Tavalyi termésről országos csapásra. . .

A haza dolgánál legtovább mulatnak ;
Bele sem unnának tán nem egy, ha hat nap,
Főleg ha az öreg viszi a beszédet,
Arcza ki-kigyulad, szeme szintúgy éget ! . .

Hajh, olyan világot, tán nem is ért soha,
De nem is fog érni Árpád apánk hona.
Akkor a dicsőség, mint a gomba termett,
Vér-ivó nyomában a magyar fegyvernek !

>Nem is csuda, mikor Ő buzdított minket!<
S az öreg a falon egy képre tekintett . . .
> Hejh, csak egyszer látnám !< s elborult e szóra,
S könybe lábadt szemmel néz a >bujdosó <-ra.

> De mi haszna! megült rajta is a vénség ;
Soh'se jön ő vissza, nincsen benne kétség !
Pedig - ejtsük a szót erre vagy amarra -
Szebb jövő nem virrad addig a magyarra !

>Tudom: el is hozzák hamvait, ha látják,
Hogy csak ez fordítja rólunk Isten átkát . . .
Szép idő lesz az majd! . . . én tudom: nem érem ;
Tán unokám?!< - s végig néz a jövevényen . . .

S róla öntudatlan a leányra téved
Szeme, mintha titkon sejtené a lélek,
Hogy ezekben nő fel a remény zöld fája . . .
A legény is hosszan nézett a leányra.

S meddig nézne még hajh ! - pillantást se váltva,
Hajnali kakasszó, ha rá nem kiáltna . . .
Indul is azonnal, bár nehezen essék,
De tovább maradni nem vó'na tisztesség . . .

Istállót és szállást megköszöni szépen,
A szives ellátást szinte azonképen . . .
> Máskor is szívesen, hogyha erre járna !<
>Isten vezérelje!< mond a ház gazdája.

Kalapot billentve gyorsan tova vágtat . . .
Búsan néz utána a leány, mig láthat . . .
>Szeretlek, szeretlek !< visszacseng a nóta.
S szive felrepes rá : tán biz' neki szólt a' ? !

Egy sóhajt küld ő is szárnyain a szélnek . . .
S bent a jövevényről még el-elbeszélnek ;
Mignem egy uj vendég érkezik : az álom,
S mézes-édes csókkal könyörül a lányon.

Hosszú mulatásnak pihenés a vége . . .
Meglopják a hajnalt, éjszaka helyébe.
A pihenők álmát a kakas virrasztja,
Meg a ki felettök: az emberek atyja . . . .

Vasárnapi Ujság - 1880. február 1.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Bálint  
Noszlopi Botond: Rémálmok 1.
  2018-02-08 06:40:24, csütörtök
 
  Noszlopi Botond:

Rémálmok

1.


Hajnal van, lelkemben álmok lábnyoma.
Szerelmeim, felejtett kéjek és
az árnyvilágból való ébredés
között bolyongó titkok párhuzama

kavarog agyamban, és balsejtelmem:
már nem teljesíthetem a Csilla
utolsó kívánságát e lila
reggelen. Úgy sajog, nyilall a szívem,

de koponyáját be nem utazhatom.
Mert gyönge vagyok és tehetetlen,
a halált onnét kicsenni nem tudom.

És elveszítettem a morfiumom,
és gyermekünket meg nem nemzhetem,
hiába zokog, fogja meg kezem.
 
 
0 komment , kategória:  Noszlopi Botond  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 2265 db bejegyzés
Összes: 32162 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2144
  • e Hét: 10255
  • e Hónap: 62488
  • e Év: 1433564
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.