Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Arany-Tóth Katalin
  2018-02-09 11:26:53, péntek
 
  Arany- Tóth Katalin

Ma éjjel

Ma éjjel kitárta ablakát egy álom:
keringve szálldogált a sötét égen át,
majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében,
s ölébe vette lágyan, szívem zsarnokát.

Bennem még bőszen dúlt a múlt vad haragja:
- mint törvénynek be nem tartott akaratja -
romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagadva
- láncra verve vártam a béke hű szavát.

Ma éjjel ráhullott lelkemre egy álom,
elcsendesítve dühös dacom vad szelét;
(régóta tart már, hogy a magány útját járom,
s hagyom, hogy életem a bánat tépje szét)

Ma ölében ringatott egy édes álom,
s kérdő sóhajomra hajlott egy felelet:
˝Könnyekbe bújva ne várj soha kacagásra!
Ölelni Fényt csak szabad lélekkel lehet.˝
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Berde Mária
  2018-02-09 11:21:17, péntek
 
  Berde Mária

Visszatérés

A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még arany.
Megcsap valami illatából,
Ha este kibontom hajam.

Ott kék-fehér ruhában jártam,
- Még azt a ruhát viselem -
Oly halkan suhog, mint az álom,
Oly lágyan simul, mint selyem.

És még azóta nem beszéltem.
Még nem szólt hozzám senki más:
Fülemben még ajkad zenéje,
Ajkamon még a vallomás.

Kezem mosatlan, rajta csók még,
Mit egy királyfiú adott:
Holnap fehér ruhám kimossák -
Téged siratlak, meseország,
S azt a kifosztott holnapot.
...
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Döbösi Györgyné
  2018-02-09 11:19:29, péntek
 
  Dobosi Györgyné

A falevél gyöngyei

Láttad-e már a hajnalt könnyezni,
amikor az est aludni tér?

A szél játszik a falevéllel,
dúdolva andalítják
az éj csendjét.

Ködfátyollal körbefonják
a falevelek,
egy kis melegért siránkoznak.

A megfagyott könnycseppekből
jégvirágok nyílnak,
így a levélen gyöngyök simulnak.


...
 
 
0 komment , kategória:  Dobosi Györgyné  
Káli László
  2018-02-09 11:16:04, péntek
 
  Káli László

Éjszakákon át

A nappalokat jól bírom, az éjszaka az fáj, bizony!
Hiányodról mesél az ágy, a fal, a csend, és minden
zaj, a fény és a sötét! Nem jön álom a szememre,
a simogatás itt lapul árván a tenyeremben, hiszen
rég volt már, amikor ujjaim bőrödön húztak
hosszú barázdát. Azóta görcsösen markolja kezem
a kor feslő fonalát, és csak arra várok, hogy majd egyszer
az álmok szárnyat bontanak a való életben, és akkor
tenyeredbe hajtom fejem, s Te rám simítod puhán
a boldogság bársony palástját. Megtörik az ezer éves
átok, és a sötétet felváltja az örökös fény! Csupán
ennyi kell hozzá. Te, semmi más. Csak ennyit kérek.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Kun Magdolna
  2018-02-09 11:12:58, péntek
 
  Kun Magdolna

Sólyomszív

Ma felhőt bont az ég, sólyom-csillagom,
s kitárul a világ szemeid előtt.
Egy lágy muzsika szól fenn a karzaton,
hol angyalok sírnak nyári könnyesőt

Ma láztól ég a nap, s tüzes csókot hint,
gyémánt-bölcsőn ringat minden fénysugár.
Kék hold útján járó csillag keze int,
ha suhanó szárnyad virágrétre száll

Megszületni vágytál e földi létben,
hol erdők zengik a madarak dalát,
és hegedűhúr játssza el majd szépen,

egy kicsiny sólyom-szív dobbant ritmusát,
melynek átfutó sóhaja a szélben,
oly félve reszket meg, mint a nyárfaág.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Mészáros László
  2018-02-09 11:11:22, péntek
 
  Mészáros László

Tétova éj

Ez az este is idomíthatatlanul mordul.
A lecsüngő égről pille szürkület pereg,
s a puha avaron ágyazó árnyakra
keserűn csöppen az ősz félédes nedve.

A magára maradt mozdulás teremt fegyelmet.

Beoltott gyertyaként füstölgő kéményről,
mint óvatos kígyók, tekerednek le a reggeli fények.
Meleg házfalakra vetődő akácsor ölelő árnyait
fejti le némán a mélybe bukkanó napkorong,
s a megrogyott kerítés csillanó drótja,
akár egy rács, ércesen köt belé a ködbe.

A kukoricatépők még görnyedt hátukon
érzik rángani a harangok déli kondulását,
s olcsó cipőikre száradt sarak nehezét
cipelve mérik kályhalapon sült lángoshoz,
a kiszáradt ajkukról csorgó Miatyánk ízét.
Mintha halottak napi temető lenne az út,
ablakok pislogásában tetszelgő kavicsok
roppannak súlyosan-óvatos lépteik alatt,
s ha mosolygószemű gyermekük elébük szalad,
miként feszületek, megváltó fájdalmat őrizve,
széttárt karokkal egyenesednek ki boldogan.

Az aránytalan-békés rend millió atomja nyüzsög,
s a télbe halkuló zsibongás elejtett mozdulatlanságán
egész a teremtés oltáráig porzik fel a csönd.

S míg ez idomíthatatlanul szelíd éjszakába halnak
a fák, a dombok, a nyers homállyal bélelt utak,
valamelyik csillag izzó tövisén feltámadásig
számlálja az ásító perceket a sosem vérző Isten.
 
 
0 komment , kategória:  Mészáros László  
Hepp Béla
  2018-02-09 11:08:18, péntek
 
  Hepp Béla

Ha elmegyek

Ha elmegyek, csak egy arcot viszek magammal,
a Tiéd, ahogy csöndes lángra gyújt a hajnal,
kedves orrod, ajkad, szelíd mosolyú szemed,
ezt viszem magammal, ha egyszer majd elmegyek.

Ha elmegyek, csak egy hangot viszek magammal,
ahogy nevetsz, és mesélsz, és a dúdolós dal,
és abban öröm, bánat, mind-mind benne lesznek,
ezt viszem magammal, s benne lesz minden kezdet.

Ha elmegyek, egy érintés jön majd énvelem,
abban benne lesz a tiszta, hűvös végtelen
minden mély bársonya, puhán simító ujjad;
hogyha fázom, pille-érintésedbe bújjak.

Ha elmegyek, a számban csak egy örök íz lesz
legyőzve minden mást, a sóhajom, hogy ízlesz,
újra él a gondolatra most is nyelvemen;
ha elmegyek, ajkad íze ott lesz majd nekem.

Ha elmegyek, magammal viszek egy illatot,
a bőröd, s hajad, ahogy a sátra rám hajolt,
parfümöd, tested... ős-álmom ez az egyveleg.
Ezt elviszem magammal, ha egyszer elmegyek.

Ha elmegyek, semmi mást, csak Téged vinnélek,
lelked lelkembe oltva nincs fájó ítélet,
sötét se rettent, sem léten túli képzetek.
Csak Te leszel velem, ha egyszer majd elmegyek.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
József Attila
  2018-02-09 11:06:41, péntek
 
  József Attila

Keresek valakit

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 283 db bejegyzés
e év: 1371 db bejegyzés
Összes: 7939 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 6099
  • e Hónap: 57156
  • e Év: 356910
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.