Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Nagygyörgy Erzsébet: Szerelmi szenvedély
  2018-02-09 08:54:58, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Nagygyörgy Erzsébet  
Kovács Zoltán: Ösvény a hóban.
  2018-02-09 08:53:31, péntek
 
  Kovács Zoltán:

Ösvény a hóban.


Fehér hóban vékony ösvény halad,
Nincsen eleje, vége se látszik.
Most ide fordul s már ott cikázik:
Bolondos kölyök-út . . . csakúgy szalad !
Lépegetek, meg-megállok
S mint ó-szabály, egy ős-törvény,
Valami nagy titkot látok.

A sok nyom között, mely ösvényt tapos,
Egyik elsőnek ment itt a havon . . .
És bátor nyomokból - mily hatalom ! -
Út alakult. Az ember járja most.
S mint ó-szabály, egy ős-törvény
A végtelen havas mezőkön át
Úgy vezet a keskeny ösvény.

így indult el a Gondolat egyszer . . .
S lám, itt a képe a hóba festve,
Hogy' lőn belőle az első Eszme
S utat hogyan tört a sarju-ember
A tágas szellem-világba,
Sok hős elődök élete árán
Annyi bűvös tudományba.

S a kis úton most meghajtom fejem.
Mert ez az út az igazság s élet,
Szentebb ez, mint az írott ítélet
S áldón kitárom felette kezem.
És szókat ejtek, könyörgőket:
A kis ösvényeket óvjad, Uram,
És áldd meg az úttörőket !

magyar_lélek 1941. dec.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Győry Vilmos: Áldások
  2018-02-09 08:51:38, péntek
 
  Győry Vilmos:

Áldások

I.

A vallás égi balzsam; boldog, ki bírja azt.
Ez ád erőt, nyugalmat, bölcseséget, vigaszt;
Nincs e múló világban olyan nagy szenvedés,
Melyre e balzsam által ne jönne enyhülés.

A rémes éjszakától a gyermek úgy remeg !
Nem merne csak egy lépést egyedül tenni meg,
De ha atyja keblére hajthatja kis fejét,
Körözze ám homály őt, - az éj lehet setét !

Setét éjhez hasonló az élet gyakran itt;
Mi ment, mi ád erőt, mi biztat, bátorít ?
Hajtsd mennyei Atyádnak keblére fejedet,
Az éj talán setét, de félelmes nem lehet.

II.

Ne féld a bajt, ne féld a vészt,
Mit a hullám, mely küzdni készt ?
Ám zúgjon a szélvész, mit árt ?
Leküzdöd biztosan az árt.
Csak a kormányrúd legyen ép s töretlen,
Vezetni sajkádat vész és hab ellen ;
S legyen bár roncsolt a hajó,
Nincs veszve, míg kormánya jó !
De hogyha már ez megtörött,
Játék vagy a habok fölött:
Kényére hajt a lenge szél,
A legkisebb hab kész veszély,
És a legelső fergeteg
Bizonyos veszted' hozza meg !
. . . Élethajód számára, hidd,
Legbiztosabb kormány a hit.
A míg ez ép, nincsen veszély,
De veszszen ez, - te is veszel !

Vasárnapi Ujság - 1886. junius 13.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Vilmos  
Felszeghy Dezső: Az erdei dalokból
  2018-02-09 08:50:37, péntek
 
  Felszeghy Dezső:

Az erdei dalokból

I.

Elviszlek, el . . . csak jöjj velem !
Erdőben szép az élet,
A hol velünk csak madarak
És virágok beszélnek.

Lombsátorában lesz lakunk,
Fülmile a zenészünk,
Gyeppamlagon pihenve, ott
Csak csókokat cserélünk.

Ha lepke vadrózsát ölel,
Vagy méh jár ibolyára :
A lelkünk is gyönyörködik,
De másnak nem kiáltja.

Megfürdünk az érnek ottan
Kristálytiszta vizében
És inni járó őzikék
Titkunk megőrzik szépen !

II.

Nimfák lakoznak az erdőben;
- A holdvilágos éjjelen -
Meglátod őket kedvesem, meg,
Fürödni tó vizében.

Bájos keblök hóhalmin által
Lepereg a viz gyöngye
És szinte hallod sóhajukban,
Hogy válni kell örökre.

Tudom, csábitni fognak engem
Pajzán incselkedéssel;
A csók, mely ajkaikon éghet,
Egy félvilággal ér fel.

De én csali mosolygok szelíden,
Mert ott vagy te is vélem,
S ők szépségedtől szégyenülve,
Eltűnnek észrevétlen.

III.

Paradicsomban lakott ősünk,
- Elmúlt sok ezer éve -
S hogy kiűzték az angyalok,
Most mi jutunk beléje.

Jer élvezzük a boldogságot
Fönséges szép csendjében,
Mig ide is nem ér a sátán,
S hamvvá nem ég az >Éden<

Kolozsvári Egyetemi Lapok. 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Felszeghy Dezső  
Virsik Mária: Az Igazi
  2018-02-09 08:49:01, péntek
 
  Virsik Mária:

Az Igazi


Hiába próbálsz, nem tudsz olvasni,
fűszagú szél borzolja könyvedet,
izeg-mozog a park minden gallya,
nyugodtan ülnöd neked sem lehet;
míg sétálsz, folyton füledben zsongnak
a tegnapi film forró dalai,
a levegőben titkok lappangnak . . .
úgy érzed, most hiányzik valami.

Bársonybőröd borzongni kezd furcsán,
s munkába fog a pazar képzelet.
Lelkedben kis pogány templom épül,
ábránd-cirádákkal díszitgeted.
Rajongásod oltárán áldozol,
bár bálványod nincsen, de a tavasz
gondoskodik róla. Megjelenik
az első férfi: egy csinos kamasz.

Imádod az ifjú, hetyke bálványt,
örök szerelmet esküszik neked;
élet! halál! - játsztok a szavakkal,
melyeknek súlyát nem ismeritek.
Ő az Ideál, a szép Akárki,
szíved mellette örömtől repes,
- pedig csak a ténybe vagy szerelmes,
hogy fiatal vagy s szerelmes lehetsz.

Érzed, te vagy a világ tengelye,
hirtelen hölggyé nőttél valóban,
lenézed a labdázó gyermeket,
aki nem érti, hogy udvarlód van.
És csók közben egyre arra gondolsz:
- olyan ez, mint a tegnapi mozi!
Hiába mondják, hiába írják,
ez az első sosem az igazi.

Megunja a bálványosdít s elmegy,
a kis pogány templom összeomlik;
romjai közt sírva fogadkozol:
nem fogsz már szeretni senkit holtig.
- A fájdalom felszántja lelkedet,
belehullnak élmények magjai
s ezer csírából, hajszálgyökérből
a tapasztalás kezd kihajtani.

Lemondás, közöny hóleple alatt
sok zord telet átalszik a lélek;
böjt-tavaszok, naptár-nyarak jönnek,
bús magányok, zajos együttlétek.
- Az az első rég kihullt szívedből,
mint a tejfog. - Táncolsz, barátkozol,
könnyű flörtök bizsergetnek itt-ott,
úszkálsz úgy, ahogy az élet sodor.

Találkozol egy férfival. Hangját,
tekintetét lényed mohón issza,
pedig olyan, mint a többi - s nem kell
május-miljő, se tavasz-kulissza.
Mosolya nem áprilisi napfény,
mely náthát rejt sugara tövében,
forrón járja át minden sejtedet,
ébren éget sok magányos éjen.

Mért, mikor, hol gyúl ki e szerelem
- az Igazi - örök rejtély marad.
Tán az esős novemberi utcán,
vagy egy kávéház csillárja alatt.
- Ha az Övé lehetsz, nő-voltodnak
még átkait is áldani tudod;
halomra hordasz hitet és tudást
s ebből építsz új pogány templomot.

Magyar Minerva 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Virsik Mária  
Écsy Ö István: Jégvirág az ablakon
  2018-02-09 08:45:00, péntek
 
  Écsy Ö. István:

Jégvirág az ablakon


Szeszélyes jégvirág az ablakon.
Most már a bokrot, fát se láthatom.
A vén fagyalt, a sok-sok orgonát,
A rózsát, spiriát, magnóliát.

Be szép is volt tavasszal, nyáron át !

Száz zöld levél, száz kék virág virult.
Fehér-, lilás- s bíborbimbó pirult,
Pintyőke szólt és csacska csalogány
A büszke bokrok minden ágbogán.

Tavaszi éjek langyos hajnalán.

S a cserjék közt a kertig láttam én.
S a kert fölött, a dombok peremén
Ha kelt a Nap, aranyködöt szitált;
Sötét erdő, domb, rét színesre vált . . .

Mezők felett pacsirta-nóta szállt.

De, - így van ez, ha egyszer jő a tél
S tar ágak közt dermesztő szél zenél,
Fagyos lesz, szűk lesz s szürke a világ,
Lombjuktól fosztva bokrok és a fák,

Egyetlen disz a sápadt jégvirág.

Lám, - így van ez, - ha elmúlik nyarad,
Számodra már csak szűk kis tér marad,
A messzi táj, virág, madár dala
A másé lesz. Tiéd a kis szoba . . .

S szobádnak jégvirágos ablaka.

magyar_lélek 1942. márc.
 
 
0 komment , kategória:  Écsy Ö. István  
Noszlopi Botond: Rémálmok 2.
  2018-02-09 08:44:11, péntek
 
  Noszlopi Botond:

Rémálmok

2.


Az ablakhoz állok: kilátás semmi.
Szemben szűk fal, néhol galamb, veréb.
Ennyi lenne, kérdem magamtól, ennyi,
betonfalak közt vergődhet a lét?

Emlékszel még a papírhajóra,
mely nyáron zsenge csermelyen szaladt,
(öröklét volt az a gyermekóra)
míg elázott s végül elnyelte a hab? -

kérdem továbbá, míg túl a házfalon
fenyők nyújtóznak a régi udvaron,
s a rózsakertben méhek szárnya zeng.

Hozzánk emberek jönnek, új hírt hoznak,
nevetnek köröttem és vitatkoznak -
s aztán újra semmi. A fal, s a csend.
 
 
0 komment , kategória:  Noszlopi Botond  
Kassák Lajos: Jó így
  2018-02-09 08:43:05, péntek
 
  Kassák Lajos:

Jó így


Szegény vagyok
de nem úgy mint a koldusok.

Ez a szegénység
az én vagyonom
benne élek
mint csecsemő
a bölcsőben
mint tengerben a hal.

Jaj lenne nekem
ha egyszer elveszteném
szegénységem.

Jaj lenne nekem
ha elhagyna szegénységem
Ezerszeresen jaj
ha átúsztatna a túlsó partra
ha felépítené palotámat
ha ágyamba szüzeket hozna
ha kiütné kezemből a szerszámot
ha szolgákkal venne körül.

Jaj lenne
ezerszeresen jaj
ha dolgom végeztén kallódnék
palotám termeiben
ha mindenki irigykedne rám
ha visszhangtálanok lennének
a mahagóni fával bevont falak
ha egy napon fellázadnának
ellenem a tárgyak
ha észrevenném nincs többé árnyékom.

Ó én szegénységem
ne hagyj el engem
engedd hogy használhassam
körmeimet
fogaimat
ne oltsd el a lámpám
takarj be pelyheiddel.

Életünk, 1967.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos  
Bajza József: Egy leányka sírján.
  2018-02-09 08:42:06, péntek
 
  Bajza József:

Egy leányka sírján.


Nyugodj' csendes föld alatt
Nyugodj' szép leány ;
Bájid elhervadtanak
Élted' hajnalán.

Boldog , még nem ismerél
Gyászt, gyötrelmi bút :
Lépteidnek nyíltan ált
A' szép rózsaút.

Arany képzelet veté
Nyugpárnáidat,
Zöld remények hajnala
Kelté álmodat.

Mint regényes táj felett
Csendes éji hold ,
Földi pályád tiszta fény
S égi álom volt.

Most halottan alszanak
Tündér vágyaid,
S rád enyészet lengeti
Gyászfuvalmait.

Néma könnyet önt a lány
Látva halmodat,
S reszkető kézzel szakaszt
Emlékszálakat;

S sóhajt: "Csendes föld alatt
Nyugodj, bájalak !
Szép tavaszvirág valál,
S mint én hervatag.<

Aurora : hazai almanach, 1833.
 
 
0 komment , kategória:  Bajza József  
Búzás Huba: Három bokor öntudat
  2018-02-09 08:40:45, péntek
 
  Búzás Huba:

Három bokor öntudat


A rendes emberek jólfésült közlegények
egyenmosolyban kelnek hajnalonta
és nyolcra épp - akár egy pontos postabélyeg -
fölragadnak a szent hivatalokra
lestemplizik magukat és jöhet a szemle
naponta reggelente
mikor
saját hasát hasítja föl a nap

A rendes emberek begombolt közlegények
ebédhez sorakoznak öntudattal
átböngészik a lapokat - hízzon a lélek -
de semmiből nem élhet csak az angyal
ezért agyarkodón neki-nekidühödnek
egy bús disznócsülöknek
mikor
kanálisokba fúl az égi hó

A rendes emberek hunyori közlegények
oly buzgón menetelnek - s nem hiába -
nagyothalló nejükhöz otthonukba térnek
a lábvizek meleg hangulatába
s hortyognak már hisz elmarad az esti szemle
biz' így van estelente
mikor
sikoltva leveti magát az éj

Életünk, 1966.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 31330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1457
  • e Hét: 34356
  • e Hónap: 203043
  • e Év: 1037964
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.