Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 311 
Schvalm Rózsa: Elhangzott a szó
  2018-03-31 07:20:25, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Schvalm Rózsa  
Móra Ferenc: A szeretet az élet
  2018-03-31 07:15:41, szombat
 
  Móra Ferenc:

A szeretet az élet


Ha majd az ige bételik,
S az igért óra érkezik,
Az Örökkévaló szemén
Átalragyog egy röpke fény,
És a föltámadás igéivel
Az arkangyalnak jőni kell.

Az angyal szót fogad neki:
Aranyvesszővel megveri
Mohos sírhalmok oldalát,
És zengi ébresztő dalát:
Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,
Ébredjetek, ébredjetek!

A hosszú rabság véget ér,
A földre újra visszatér
Az élet, s boldog vígalom
Zajátul zeng völgy és halom,
Hogy számüzetve elfut a halál,
S az angyalfecske egyre száll.

De sok-sok sírhalom felül
Tovább repül kedvetlenül,
Aranyvesszője nem suhog,
Ajaka szomorún susog:
Nektek nincsen miért ébrednetek,
Mert senkit sem szerettetek!

1907.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc  
Erdőházy Hugó: Új emberfia
  2018-03-31 07:14:49, szombat
 
  Erdőházy Hugó:

Új emberfia

- Illyés Gyulának -


Éltem egyszer és mindig égtem,
sosem meséltem;
ha égettem, magamat égettem,
de másokért tettem;
fájt az éhség, éhség-vert bánat,
lelkem kiáradt;
feldúlt mezőkön zúgva szállt,
megváltást várt -
milliók ágyát rúgja széjjel,
támadjon éjjel -
utána gyúljon megváltó reggel
új emberrel -
utána szüljenek az anyák
új emberfiát,
mert aki volt, bűnös-férges,
hisz éhes . . . éhes!
Sosem meséltem, mindig égtem,
zsarátnok volt a léptem,
magamat bontottam, hogy szétboruljon
s a milliókra hulljon,
mint kenyér, mint egészség,
szőrös, kérges őszi szépség:
mementó, átok legyen az éhség . . .

Magyar Minerva 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Szabolcs E. Ferenc: Huszonnégy év
  2018-03-31 07:13:09, szombat
 
  Szabolcs E. Ferenc:

Huszonnégy év


Huszonnégy évnek csodás varázsa
Szállt el felettem csöndben, zajtalan,
Mesés remények vittek magasra,
Most itt vagyok, mint egykor, alant.
Reményim, mik bíztattak egyre,
Fényesek voltak s csábító nagyok,
S lassan, észrevétlen jött el, hogy már
Huszonnégy évvel, ifjan vén vagyok.

Gyermek bohóság, tünde, víg képek,
Örökre elszállt a ti napotok,
E maroknyi lét, -alig eszmélek-
S már messze tünve tova szálltatok.
Komoly férfi kor első lépcsője,
Utamon hátra nem sok jót hagyok,
Hisz még csak titkon sejtettem mézed.
Huszonnégy év! És boldog sem vagyok.

Jövel hát idő; a komoly útra
Nem találsz engem készület nélkül,
A sok színes kép felváltva újra,
Emlékét viszem csak szövetnekül.
Szabad még hinnem jövendő sorsban,
Hogy egykor a nap rám is ragyog?
Hisz, még mindössze huszonnégy éves
És álmodozó, hiszékeny vagyok.

HONTI LAPOK
Ipolyság. 1903. Febr. 14.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcs Einczinger Ferenc  
Tóth Mária /Vadrózsa/: Tavaszi képek
  2018-03-31 07:11:51, szombat
 
  Tóth Mária /Vadrózsa/:

Tavaszi képek


A tél küszöbén fagyos léptek,
lábnyomát itt hagyta fehér február.
Didergő várakozás új fényt remélve,
madárdal kottából
tavasz- himnuszra vár.

Tavaszi fényt csókolt
felhők közé a nap.
Rügyező ébredések kelnek
március ágyában.
Parányi örömet hirdet a hóvirág,
mosolyt rejt
fejet hajtott szirmában.

Megújulas költözik a természet lelkébe,
virágzása varázslat az ember szívében.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Mária /vadrózsa/  
Sári Szabolcs: Elengedni
  2018-03-31 07:10:41, szombat
 
  Sári Szabolcs:

Elengedni


Szivárványt ölelek nehéz csillagzat alatt. Még szorítom,
el nem engedem, mert még azt hiszem, hogy igaz,
s közben már tudom: nem ezt a csatát vívom,
a fegyvert letettem - el kell engedjem Őt. Vigasz
nélkül a színtelen eget fürkészem,
s csak az üres, hideg levegőt ölelem. Elment.
Talán még nem állok készen:
elhagyni az otthont s űzni az ismeretlent,
de kinyílt szemekkel már látni vélem a nekem szánt álmot.
Túl sokáig voltam vak,
és felépítettem toronnyi ábrándot,
míg eltemettek a kimondott s kimondatlan szavak,
s végül már nem én voltam én. Most keresem magam,
kivájt s újra behegedt szívvel,
de az éjszaka most sötéten csillagtalan,
és nem kelek versenyre több szivárványívvel.
Mit tettem? Helyrehozhatom?
Szikár puszta lett képzelt világom hatalmas földje,
de azt tudom, bizton hiszem és szívvel tudom,
hogy sarjad még sivatagomban a szeretet zöldje,
és ha leróttam tartozásom: a legnagyobb árulást,
ha megtanultam elengedni és új vérrel újra szeretni:
látok még egyszer egy utolsó hullócsillag-hullást,
és a csillag, mi végig rejtekemben élt, fog még -

- ragyogni.
 
 
0 komment , kategória:  Sári Szabolcs  
Sárosi Árpád: Tüzek
  2018-03-31 07:09:53, szombat
 
  Sárosi Árpád:

Tüzek


Végtelen mezőkön
Vérpiros virágok,
Mámoros kelyhükben
Ringatózó lányok,
Mint apró harangok
Szivedbe zenélnek:
Áldozó zsoltárát
Az élet zenének.

Éjszaka palástján
Földi szennytől távol
Csillagoknak fénye
Könnyedre világol,
A csend végtelenjén
Bus hárfák zenélnek:
Vágytalan tüzei
Örök békességnek.

Májusi alkonyat...
Sötét mélyű város...
Lámpák sápadt fénye
Utakra sugároz,
Rögös ösvényekre
Imbolygó fényt vetnek:
Ez volna tüze az
Emberszeretetnek?
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád  
Schrenk Éva: Ahogy múlnak az évek . . .
  2018-03-31 07:08:56, szombat
 
  Schrenk Éva:

Ahogy múlnak az évek . . .


életem virága hervadóban
bőröm mint rusnya féreg körbevesz
csontomban az anyag ritkulóban
beleim visznek bűzös nedveket
szívem ritmusa olykor ki-kihagy
vérem nem egy ütemre zubog
gyomrom - ha jót falatozok - csikar
és lehet hogy hamarosan futok
semmi de semmi nem úgy van mint régen
testem pókháló-szőttes-rongy csupán
lelkem kikandikál egy sanda résen
tudni szeretné hogy mi jön ezután . . .

2018. február 25.
 
 
0 komment , kategória:  Schrenk Éva  
Reviczky Gyula: Esik, esik . . .
  2018-03-31 07:08:04, szombat
 
  Reviczky Gyula:

Esik, esik . . .


Esik, esik, egész nap esik
Hegy aljára köd ereszkedik.
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Falevélke küzd a széllel,
Sűrü erdő nem a régi; hallgat.
Hull a levél, vége van a dalnak.

Fecske, gólya, hova szálltatok?
Boldogok ti, hogy van szárnyatok!
Tudom én, hogy hova, merre:
Hervadásból kikeletbe.
Tengeren túl, messze oda által
Most süt a nap legenyhébb sugárral.

Igy változik, mint ősz s kikelet
Szíveinkben is a fagy s meleg.
Búsulónak víg a társa;
Sírás jön a kaczagásra.
Hejh, bizony az emberrel is így van:
Ki mulat, ki aluszik a sírban.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Reményik Sándor: A szíveteket köszönöm
  2018-03-31 07:06:18, szombat
 
  Reményik Sándor:

A szíveteket köszönöm


Szeretteim, emlékeztek ugye:
Egy Szívbe írtátok a nevetek
- Milyen nagyon gazdaggá tettetek -
Úgy adtátok nekem
Isten szívét, és benne magatok.
Én veletek olyan boldog vagyok.
Oly tiszták, drágák vagytok mind a ketten,
A szíveteket hogy is érdemlettem,
S hogy Veletek ilyen boldog vagyok?
A nap leszáll, hanyatlik életem,
A nap leszáll.
Kérlek, maradjatok
Ebben az emmausi éjszakában
Egymással - és velem.

1933. február
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 311 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2265 db bejegyzés
Összes: 32162 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3728
  • e Hét: 11839
  • e Hónap: 64072
  • e Év: 1435148
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.